Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 4. szám
""■z4fiv4nn 1961. JANÜÄR 5. CSÜTÖRTÖK AZ ELNÖK Idős, fehérbaj szú paraszt- ember rövidnyelű ostort szorít a hóna alatt és egy Süldőt vigyáz Tápiógyörgye egyik utcáján. Ráérősen figyeli a járókelőket, közöttük engem, aki bizonytalankodva nézegetem a házaikat. — A tsz-irodát keresi? —• Azt. *— Keszi Jóskát? — Öt. •— Már nincs itt. Elment haza, Kátára, a háromórással A tavaszig még ott lakik. Ismerem már esztendők óta, hisz titkár is volt itt nálunk. — Most ő az elnök? — Mi, azaz, hogy az itteni nép akarta. Annak való. — Miből tudják? Az öreg megütközve néz rám. — Ismerjük. Ivemet is tud mondani. Most rajtam a megütközés sora. Ezen az öreg mosolyog. — Aki ember, az ne mondja mindenre, hogy igen. ha az igazság szerint oda „nem” jár.;. Keszi Jóska akkor is nemet mondott, amikor ötvenhatban ugyancsak nagy ára volt az egyenes szónak... Elfordul, rákiált a malackára, amely az egyik ház kerítésének alján próbálgatja orrának túrási tudományát. Nagykátán a Könyvesboltban találom Keszi Józsefet. Munkaegység-könyvet vásárol a tíz brigádvezető részére. — Az alakuló közgyűlés másnapján már szántottunk. Nem kell a györgyeieket munkára noszogatni... De tudni akarják, milyen munkáért, mennyi jár..: A cukrászdába tartunk, az egyik sarokba húzódunk, beszélgetésre. Hiszen nem először tesszük. Régen ismerjük egymást, a járási párt- bizottságról. ahol mostanáig dolgozott. — Hogy adtam a fejem a tsz-elnökségre? — ismétli a kérdést elgondolkozva. Tudom róla, nem idegen nekj a falusi élet, a mezőgazdasági munka. Hiszen ez a harmincnyolc esztendős, magas, barna, jókötésű férfi olyan természetességgel mondja; Apám tíz esztendeje a közösben van, már nyugdíjas. Feleségem parasztlány, apja is tsz-tagként halt meg. Hogy én közgazdasági diplomát szereztem?!... Csak a paraszti életet ismerem mégis a legjobban. A tudománynak ott is hasznát veszem. Tápiógyörgye pedig olyan nekem, mintha szülőfalum volna. Ősi község ez, a honfoglaláskor a Megyer-törzs birtokolta. Az Esztergomi Érseki Levéltárban a krónika is így emlékezik meg róla. Láttam az írást arról, hogy az ezerhétszázas években az itteni parasztok másfél-kétezer marhát hajtottak Heves megyébe legelőre... így hát ősi foglalkozás az állattenyésztés ... Aztán arról beszél, hogy az ezerkétszáz tsz-tag az öt és fél ezer hold földön mit, hogyan tehet. Hiszen eddig mindenki úgy segített magán, ahogyan tudott. Egy-két-há- rom darab marhát fölnevelt, meghizlalt, s esztendőről esztendőre törte magát, hogy meglegyen a jószágnak a takarmány, a földnek a trágya. Az egyensúlyt kereste a gazdálkodásban, a biztonságot az életben. Tapasztalatból beszél. A gyerekkori emlékekből áll ösz- sze az egyedül kínlódó „fél- sze" a bizonytalanságtól. — A nyáron Bezzegh Jóskával, Kiss Laci bácsival, ifjú Kovács Palival, meg az öreg Kiss Sándor bácsival — akiről mindenki tudja, hogy vér- beli állattenyésztő — egyii este összeverődtünk beszélgetésre. Ök mondták, hogy jobt lenne már egybevonni a fa. lut. Példának a nagykára Magyar—Koreai Barátsá; Tsz-t emlegették, ahol nine: már olyan tehén, amelytő négyezer literen alul fejné nek ... Szó szót követett vé. gül kimondták: menjek elnök nek hozzájuk, mert párttitkárnak is úgy mutattam, hogy szeretem az egyenes szót... December közepén, amikor a györgyei parasztok elhatározták, hogy Zöld Mező néven írják tovább gazdálkodásuk történetét, az első közgyűlésen ezer tenyér ütemes tapsa közben iktatták jegyzőkönyvbe, hogy a járás egyik kommunista vezetőjét kívánják elnöknek. Amikor ezt emlegetem, Keszi József egy kicsit elpirul és másra tereli a szót. Arra, hogy az ő megválasztása nem a személyének szóló rokonszenv, hanem a párt négyesztendős munkájának elismerése. Aztán a tervekről esik szó, arról, hogy ki kell alakítani a tanyaközpontot. — Nekem mindig olyan érzésem van, hogy az emberek szívük mélyén, de gondolatban is készültek a közös gazdálkodásra. Most, hogy kintjártak a megyétől a mérnökök, Varga Jancsi, ifjabb Kovács Pali, meg a többiek egyből megmondták, hogy a kis- páskomi részben lesz a legjobb helye az istállóknak, a műhelyeknek. A tervezés izgalma, amely elfogja az alkotni vágyó embert, minden szavukban megmutatkozik. Azon folyik a vita, hová vessék az ezerkétszáz holdnyi kukoricát, melyik dűlőben kapjon helyet a kétszázötven hold cukorrépa és Kovács Pali egyből felajánlotta, hogy a nehezen beszerezhető húsz mázsa herevetőmagot összeszedik, ki 3e kell menni érte a faluból. Keszi József elsorolja, hogy nagy-gyorsan sertéshizlaldát, süldőszállást, fiaztatót, növendékistállót, összesen tizenhét építményt kell tető alá hozni. De azonnal hozzá is teszi: — Ünyi József olyan kőművesmester, aki nem ijed meg az ilyen nagy munkáktól. Kisiparos létére ő is tagja a szövetkezetnek. Noteszában három lapon a baromfi, a sertés és a szarvas- marha gondozásra ajánlkozók nevei sorakoznak. A fiatalok tanfolyamok megkezdését sürgetik. Van, aki arról tett szót, hogy jó lenne egy saját Zetor és az árához ő elsőnek hozzáad akár ezer forintot is. A györgyei Zöld Mező elnöke előtt, amíg sorolja a soksok tennivalót, gondot és tervet, kihűl a kávé. Az ujjai között hintázó kiskanál pedig mintha karmesteri pálca lenne, amelytől egy-egy hangszer a kellő pillanatban szólaltatná meg a dallamot, hogy szép, egész és élvezetes melódiában gyönyörködjék a hallgató. S ha már ezt a hasonlatot használom, még hozzáteszem: az igazi karmester teszi nagy- gyá a zenekart. A zenekar pedig egy-egy jó karmester vezényletével örök értékű művet alkothat. De csak akkor, ha zenekar és karmester az alkotásban eggyé válik. Déri Károly Bonyolult lakásügy — néhány egyszerű tanulsággal Három év alatt ötvenezerről százhetvenezerre nőtt az általános és középiskolai felnőttoktatásban részvevők száma A Központi Pedagógus Továbbképző Intézetben tanácskoztak a felnőttoktatás vezetőd. Az országos értekezleten pedagógiai, módszertani és szervezeti kérdésekről volt szó, és tájékoztatták a részvevőket az iskolai rendszerű felnőttoktatás helyzetéről. és az iskolareformhoz kapcsolódó további tervekről. Többek között elmondották: az utóbbi három évben több mint háromszorosára. ötvenezerről százhetvenezerre növekedett az általános és a középiskolák esti, illetve levelező tagozatain tanulók száma. Az idei tanévben általános iskolai tankönyvpótló jegyzeteket adtak ki. Elkészült a dolgozók általános iskolájának. gimnáziumának és köz- gazdasági technikuménak működési szabályzata. Ezt még az év első felében megkapják az iskolák és a tanácsok is. hogy a következő oktatási év előkészítésénél már felhasználhassák. Aj felnőttoktatási reform tervéről elmondották, hogy a tantervi anyagok felépítése eltér a rendes korúakétól. A dolgozók általános iskolái részére készülő tanterv kidolgozását a tavasszal kezdik meg. s legalább két esztendőt szánnak kísérletezésére, javítására, tökéletesítésére Arra törekszenek, hogy a tanterv és a tankönyvek is jól megalapozóitok legyenek. A dolgozók általános iskoláiban például — átdolgozás eredményeként — további hét külön tankönyvet tudnak kikapcsolni az oktatásból. ami lényegesen könnyíti. egyszerűsíti maid a tanárok és a hallgatók munkáját. Egyik dolgozójuk számára segítséget kérve fordult hozzánk nemrégiben a Budakalászi Textilművek igazgatósága. P. Istvánná segédmunkásról van szó, aki rendkívül rossz, egészségtelen körülmények között lakik Szentendrén, a Villasor 25. szám alati lakásában. Segítő szándékkal kezdtem hozzá P. Istvánná bonyolult lakásügyének kibogozásához. Nem rajtam, hanem a körülményeken — pontosabban P. Istvánnén — múlott, hogy ügyében ellene kell állást foglalnom. Mivel esete sok vonatkozásban nem egyedülálló és tanulságos, ez úton közreadom. P.-né dunántúli; a Dombóvár környéki Gyulaj községből került Szentendrére. Szülei jelenleg is Gyulajon laknak; Szentendrén — elvált férjén kívül — senkije sincs. Egy ideig a Szentendre és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnél dolgozott, később a Budakalászi Textilművekbe került. Jelenlegi lakásában bizonytalan ideje lakik. (Mást mondott ugyanis P. Istvánná és megint mást árulnak el a városi tanácsnál elfekvő, hivatalos iratok.) Kétségtelen, hogy a lakás jelenleg lakhatásra alkalmatlan. Tenyérnyi szoba, annál is kisebb konyha, s kamrának becézett sufni; padlás nincs, a tetőt kátránypapír borítja. A szoba utcafelőli sarkát „elvitte” egy teherautó. A jókora lyukakat kívülről semmi, belülről egy falhoz támasztott olajfestmény takarja. Mögötte befúj a szél. A tető a gyakori beázástól elrohadt, a mennyezet gerendái megereszkedtek. A szoba kövezetén állandó a sártenger. A bútorok tönkrementek, a ruhanemű megpe- nészedett. Az épület magántulajdon; gazdája, egy nyugdíjas özvegyasszony azonban nem költ rá, mert — a tervek szerint — lebontják. Mindezek feltétlenül P.-né panaszának jogossága mellett szólnak: ilyen épületben lakni veszélyes, ott tovább nem maradhat. Csakhogy... P.-né 1960 tavaszán fordult először a Szentendrei Városi Tanácshoz, lakáskérelemmel. A tanács — sürgősségi alapon — kiutalta neki a házigazda háromszobás villájának egyik szobáját. (A villa ugyanazon a telken áll, amelyiken P.-né „nyári konyhája”.) A kiutalást nyolc nap múlva — mindkét fél kérésére visszavonták. A háztulajdonos azért kérte a hatálytalanítást, mert fiával menyével és két unokájával lakik együtt, s P.-né az ő szobáikon járt volna keresztül. P.-né pedig azért nem fogadta el a szobát, mert nem akart föbérletből albérletbe kerülni. Néhány hónap múlva ismét foglalkoztak ügyével. Behívatták a városi tanácsra s egymás után két lakást ajánlottak fel neki. Az egyiket, egy izbégi (szentendrei városrész) szoba-konyhát azzal utasította vissza, hogy ott lakik a volt férje, s nem akar vele találkozni. Különben is, messze van. (!) A másikat, a Tyúkos dűlő 1. szám alatti lakást pedig azzal utasította él, hogy taházba nem költözik, pontosan az hiányozna az ő beteg ízületeinek stb. Felháborodásában megtagadta a jegyzőkönyv aláírását s távozáskor bevágta maga után az ajtót. Mégpedig alaposan ... Pár nap múlva mégis elment megnézni a „faházat”, s a várt tyúkól helyett kívül faburkolatos, belül rendesen bevakolt, összkomfortos villát talált. Most már bezzeg elfogadta volna! Vissza is ment a tanácshoz, de elkésett: a lakás bérlője lakásmentesítést kért, amelyet meg is kapott. — Akkor adjanak egy másik lakást. — Sajnos, most egy sincs. — És később? — Aki két felajánlott lakást visszautasított, annak később sem lesz. Főként, amíg nagy- családos kérelmezők vannak. P. Istvánná ekkor szövevényes, bonyolult akcióba kezdett. Beadvánnyal fordult a megyei tanácshoz, felsorolva benne minden sérelmét, azt is, hogy a városi tanács nem hajlandó foglalkozni az ügyével. Azt viszont tapintatosan elhallgatta, hogy azért nem, mert két lakást már visszautasított! Panasszal fordult egyik közéleti vezetőnkhöz is, támogatását kérve lakásproblémájának megoldásához. És itt válik P.-né ügye tanulságossá. Miközben panaszával a felsőbb tanácsi szerveket, s más vezetőket, igazgatóját és az üzemi bizottságot ostromolja, miközben — szerény becslés szerint is — nyolc-tíz ember foglalkozik az ügyével, megfeledkezik néhány alapvető igazságról. Az első: vannak nála sokkal szorultabb helyzetben lévő Lakásigénylők. (Azt csak zárójelben, hogy a jószándékú tanács szabálytalanul utalta ki részére annak idején a két lakást.) A Szentendrei Városi Tanács Illetékes ügyosztályánál jelenleg 320 lakáskérelmet tartanak nyilván. Ebből ötvenet sürgős kategóriába soroltak! Mind az ötven kérelmező sokgyermekes családapa, akinek jelenlegi lakását műszakilag, vagy egészségügyileg életveszélyesnek nyilvánították. A második: a kérelmezők túlnyomó többsége tősgyökeres szentendrei, akiket a rokonság ezer szála fűz szülővárosukhoz. P.-nét semmi sem köti Szentendréhez; rokonai Gyulajon élnek. Nem fűzik eltéphetetlen szálak a Budakalászi Textilművekhez sem, hiszen semiféle szakképzettsége nincs: festéket hord a konyháról a filmnyomóba. Segédmunkási munkakört pedig falujában, vagy a közeli Dombóváron is találna. A fizetés másutt sem kevesebb, s a szüleivel lakhatna. De bőven találhat munkaalkalmat a gyulaji termelőszövetkezetben is. A harmadik: ha P. István- né — mint kifejtette — hallani sem akar a falujába való hazatérésről, próbáljon megbarátkozni az albérlet gondolatával. A városi tanácstól nyert értesülés szerint Szentendrén most könnyebb albérleti szobát kapni, mint bármikor. (Érthető, jön a lakbérpótlék!) Igaz, hogy főbér- lőinek lenni — elvileg — jobb, mint albérlőnek. De gyakorlatilag — ez esetben — minden jobb, mint az a nyirkos, penészes, összedűlni készülő „főbérlet”. Igaz, hogy annak 25 forint a havi bére, az albérlet pedig ennél többe kerül. De nem annyival, ameny- nyit P.-né egészsége megér. Tudom, hogy más segítséget várt P. Istvánná, de ezt adhatom: néhány megcáfolhatatlan érvet a valóságról. És egy tanácsot: kérvény- őzön helyett válasszon a szülei, vagy az albérlet között. Nyíri Éva Több mint tízezer könyvtár Az ország lakosságának mintegy tizenhat százaléka könyvtárlátogató — Huszonhárom művelődési autó járja a tanyaviiágot A legutóbbi statisztikák tanúsága szerint mind a tanácsi, mind a szakszervezeti könyvtárak tagjainak száma meghaladja a nyolcszázezret. A tanácsok kezelésében levő hervadt, de így is szép. Szegfűk — decemberben. Drága lehetett! Lacira nézett. Kifejezéstelen, savószínű a szeme. A szája furcsa grimaszt vág, amikor k-betűs szót ejt ki. Miért pont a k-betűnél? A buta gondolatra elmosolyodott. Laci, mint fuldoKló a szalmaszálba, kapaszkodott a mosolyba, igyekezete eredményének könyvelte el. Hadarta a közhelyeket a szép mosolyról, s arról, hogy igazán lehetne jobb kedvű is, mert ő arra gondolt, kellemes estét töltenek együtt. Az első randevú — az első emlék egymásról. Mert ami benn, a hivatalban történt, a folyosón, kapkodva elmondott szavak, igazán nem számíthatók az emlékek közé. Hadart, hadart, de ő már nem figyelt oda. Mulattatta Laci. Nevetségesnek érezte, hogy itt ül, s ilyen birkatiirel°mmel hallgat, amikor semmi kedve az egészhez. Szimpatikus volt Laci. De ha tudia hogv az egész ilyen kiábrándító, ilyen szokott vágányra futó... Pistától lopott órák. Laci biztos már csókokra gondol, meg arra, hogy felmegy hozzá. Vajon kik jártak már nála a hivatalból? Nusi biztosan, nem is titkolta, sőt: részletesen elmesélt mindent. Megint elkapta az undor, mint amikor Nusi locsogását hallgatta. Felkeveredett a gyomra. Felállt, gyorsan kifelé indult, I.aci ijedten rugaszkodott utána. Szótlanul lépkedtek egymás mellett, kezében ott szorongatta a csokrot, amit Laci — istenem, milyen körültekintő! — hozott utána, amikor ő kifelé menekült. Mit mondjon neki? A legkönnyebb az lenne, ha megmondaná, hagyja békén, ő nem Nusi, ez nem neki való. Ő két éve asszony, szereti a férjét, s most már látja, hogy ez az egész szamárság volt. Kíváncsiság? Nincs rá jelző. SzéavePni lehet. És soha- soha nem megismételni. Ö szereti Pistát, Milyen jó cóoLor uirácj, mellette. Pista nem locsog, s ő sem kuka. Miért is mondta, hogy eljön? Minek egyezett bele? Hová tette az eszét? És mit mond majd Pistának? Vajon megér- tené-e Pista, ha megmondana mindent neki? Vajon megbocsátaná? Nem is történt semmi! Eljött, beült egy büdös presszóba, s most hazamegy. Kész! Ennyi volt, s neki éppen elég, egy életre elég. Kezet nyújtott, s bármennyire is tiltakozott Laci, otthagyta. Szinte futott az utcán a villamosmegálló felé. Laci már ki is ment az eszéből, pedig még mindig ott topogott dühös képpel, ahol elbúcsúzott tőle. Az utcáról látta, hogy az — — olvasólámpa ég, Pista ébren van még. A liftben izgatottan végignézte magát, s akkor d'obent csak meg: a csokrot még mindig a kezében szorongatja. Érezte, hogy a szégyen pírja elönti az arcát. A csokor! Amikor kilépett a liftből, gyorsan a léncsőház sötét beugrójába hajította. Mély lélegzetet vett, s becsöngetett. Mészáros Ottó kölcsönzőket 855 863-an látogatják. Az ország lakosságának több mint tizenhat százaléka könyvtárlátogató. A sok százezres olvasótábor 10 031 könyvtár között oszlik meg. Kiszámították, hogy hazánkban átlagosan minden 895 lakosra jut egy könyvtár. A hálózat azonban nem arányos. A városok külső negyedeinek és a tanyavilágnak a lakói sokáig „mostohagyerekek” voltak. Az elmúlt években jelentősen javult a helyzet: 1958-ban üzembehelyezték a művelődési autókat, amelyeknek száma ma már eléri a huszonhármat. Ezek a gördülő könyvtarak bejárják a nehezen megközelíthető kicsiny falvakat, a tanyákat, s hónapról hónapra felfrissített kön vv-’y ültem ínyt visznek magukkal. (MTI) Indonéziában szabályozzák a földtulajdon nagyságát Az indonéz kormány rendeletet adott ki, amely szabályozza a magán földtulajdonok maximális és minimális nagyságát. Eszerint a mező- gazdaságban dolgozó személy, vagy család maximum 15 hektár öntözött rizsfölddel, vagy 20 hektár öntözetlen földdel rendelkezhet. A földfulajdon nagysága öt és húsz hektár között mozoghat a lakosság sűrűségétől, a családtagok számától, a rendelkezésre álló földterülettől és egyéb tényezőktől függően. Ha elment, "?indiS w cédu7 — — lát hagyott Pistának, hová ment, mikor jön haza. Most nem. Mit írhatna most oda? Mert most randevúra megy! Úgy surrant le a lépcsőház- ban, mint egy tolvaj, aki nem akar senkivel találkozni. A villamoson két férfi szeme is megakadt rajta. Csinos volt — tudta! Magában büszkén nevetett. Amikor leszállt a villamosról. azonnal meglátta Lacit, i Még lett volna ideje, hogy a [tömegben elkeveredjen, s Laci nem venné észre. Akkor ha- ,zamehetrte. j Már belekezdett — végigcsinálja. Áttörte magát a töme- ; gén, Lacihoz lépett. : Már egy órája .. ül*1®15 : ------ 3 együtt, de ' a lig szólt valamit. Laci izga- ; tottan. kétségbeesett igyeke- ; zettel beszélt, hogy szóra bír- ; ja, jobb kedvre derítse, de ő ; hallgatott. Rosszkedvű volt. • Büdös van itt, rengeteg ember zsúfolódik össze. Ahogy elnézegette az apró asztaloknál üldögélő párokat, arra gondolt, vajon hány olyan van közöttük, mint ő. akinek otthon lenne a helye, s m'Tis itt ül. s arra gondol, mit fog ha- 'zedni otthon?! ■ Szeme rátévedt a csokorra, amit Laci hozott, Kicsit már
