Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

1961. JANUÁR 15, VASÁRNAP PEST MEGVei í&CtriaD MEGYEI TŰKOR Freskó — ecset né Ikül HÁZAK, FÖLDEK, s közöttük nyolcezer ember. Talán még több is. És kékre festett táb­lák: autóbuszmegálló. A kék szín helyi járatot jelez. Eb­ben az esetben budapesti he­lyi járatot. Különben ez jel­lemző az egész faiura; ezért rendezték be kényelmes csa­ládi fészeknek a Rádayak, ezért épült a kisablakú pa­rasztházaktól jó távolra vil­lák sora, ahol nyugdíjas tisztviselők és katonatisztek töltötték csendes napjaik. Ezek az emberek — de talán pontosabb a kifejezés, ha azt mondjuk: lakók — soha nem tartoztak ehhez a vidékhez. Megrekedtek csak itt a város szélén, hozzászoktak a hely­hez, amely megadta a falu minden lehetőségét és nyu­galmát, de azért nem vitt túl messzire a várostól sem. Nem is ezekről a dolgokról akarunk most írni. Pécel már nem ilyen. Arra voltunk kí­váncsiak. hogy a többiek, azok, akik a Ráday-kastély árnyékában születtek és nőt­tek fel, hogyan élnek most, amikor már nem sötétséget terít a tájra ez a kastély. A kultúrotthon igazgatója után végig kell kutatni a falut. Mindenhonnan éppen most ment el. egy fejkendős néni pedig csak bíztat, hogy legyek nyugodt, délben biz­tosan a buszmegállónál lesz, megy be Pestre. Végül aztán mégis a kul- túrotthonban találkoztunk. Leltározott. Magas barna férfi, ha nem mondaná, nem is gondolnék rá, hogy negy­ven esztendős. Leültem mel­léjük csendben, a gondnok közben számot adott min­den fellelhető tárgyról. Az­tán elment, és mi beszélgetni kezdtünk. ... EGY FALURÓL akartam írni, és — bocsássák meg ne­kem! — egy emberrel ^‘ talál­koztam. ö mondott el min­dent, amit csak el lehet mon­dani; nem is mindig ponto­san a. tárgyhoz tartozó sza­vakkal. A munkájáról, a sor­nyeiben és novelláiban is fel­dolgozott. Takáts Sándor, a neves történész sok érdekes dolgot mesélt el neki a tö­rökvilág életéből és olyan tö­rök vitézekről is szót ejtett, akik a próféta tilalma ellené­re elitták az eszüket és kótya- gosan a magyar végházakba tévedtek. Mikszáth ezt kerekí­tette ki csinos történetté; á történelmi háttér megfestésé­hez Takáts egyik tanulmányát használta fel. Tőle kölcsönöz­te vitéz Deli Halil nevét, aki valóban élő török vitéz volt, amíg csak a magyarok 1594- ben át nem küldték a próféta birodalmába. Ebben a törté­netben tehát ,ió alkalom kí­nálkozott emléket állítani a penci bornak — újabb emlé­ket, hiszen a Vén gazember­ben is penci bort kortyoltat a pásztortűz mellett heverésző juhászokkal a Naszály-he- gyen .;. A z ötven éve sírjában pi­henő író emlékét ma is őrzik Pencen. A tájmúzeum­ban külön Mikszáth-szobát rendeztek be. Ott látható a Náni bárány-ban emlegetett tulipános láda, illetve annak hasonmása. Szegény zsellér- lányé volt az is... A Mik- száth-szobának sok látogatója van. A penciek megőrizték az író emlékét a jelenben is: termelőszövetkezetüket „Me­nyecskehegyi Tsz”-nek ne­vezték el híres bortermő he­gyükről, ezzel példázva, hogy legalább olyan jó borokat akarnak termelni most is, mint Mikszáth idejében. Jakus Lajos Két szovjet balettfilm sáról, az életének a történeté­ről. Egy parasztgyerek huszon­két éves koráig dolgozik a földeken. A többiek furcsáll- va nézik, hogy szabad idejét rajzolgatással tölti. De az erdélyi havasok tövében böl­csebben szótlanok az embe­rek, semmint hogy erről szó essék, és a parasztgyerek, maga sem. tudja hogyan, de hirtelen a kolozsvári színház­nál találja magát, mint disz. letfestő. Enyvet kever és hab­zsolja a színház levegőjét. Majd végigjár egy nyári festőiskolát, utána pedig el­jön Pestre, a Képzőművé­szeti Főiskolára, felvételiz­ni. Fehér harisnyanadrágban, bocskorban, posztókabátban várakozik a többiek között. Azok úrigyerekek mind. Legalábbis annak látszanak. Vasalt nadrágjuk van és fé­nyesre kefélt cipőjük. Elhú­zódnak tőle. Nézegetik, mint valami csodabogarat. Félre­húzódik ő is. Nem akarja, hogy kinevessék. Aztán leülnek rajzolni. Az izgalom megpihen a nagy teremben, a táblák, papírok és élesre hegyezett ceruzák mögött már nem látszik a bocskor és a posztókabát. Csak a készülő vizsgamun­ka. A tanár sétálgat közöttük és egyre többször állapodik meg a vékony székelygyerek mögött. A felvételizőknek abból a csoportjából egyedül őt vet­ték fel a főiskolára. Az utána következő idők. bői már csak a munkára és az éhezésre emlékszik. Soha nem éhezett annyit, mint akkor. Még egyszer nem bírná végig­csinálni. Száznyolcvan pengő­ből élt egész évben; száz- nyolcvan pengőből, akkor, amikor a pénz egyre jobban elértéktelenedett, akkor, ami. kor kezdődött az infláció. Még egy nadrágot és inget is vett magának. Diákszálló­ban lakott és sokszor meg­állt a cukorboltok kirakata előtt. Nézte a fényes papír­ba csomagolt csokoládékat, de a kekszet kívánta leginkább, ki tudja mennyivel kellett volna fizetnie, ha valaki meg. hallgatja önmagának mor­mogott fohászait és egyszer, egyetlen egyszer jóllakhatott volna belőle ... Egyik barát­juk, aki szintén a diákszálló­ban lakott, a Corvin.közben dolgozott a- menzán, oda járt nap mint nap ebédelni, gya­log a főiskoláról, és sokszor potyára, mert ha ott volt az igazgató, nem lehetett kicsem­pészni az ingyen ebédet. Ha így történt, este megismétlő­dött a séta, és akkor sem volt biztos a vacsora, és egyálta­lán; soha semmi sem volt biztos. Így végezte el a főiskola el­ső féléveit. így lett festő. A háború kihúzta a főiskola meghitt termeiből a meleget, elvitte az emberek kedvét és az embereket. Az ő nővére is özvegyen maradt gyerekeivel. Hazament hozzájuk Pécelre, ő törődött a földdel, akkor akart csak visszamenni, ha a világ sora is teljesen rendbe­jött. Soká jött rendbe. .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XX^XCVXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXV,XXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWCXXXXXXSXXXX>XVXXXXN\XXXXXXXXXXXXXXXXXXV vörösen ült rá a pillekönnyű rozsdapor. Munkaszünet után mindig nehezebben kezdték a munkát. Csavarfejet keresett a nagy ládában, jól beleturkálva, megpróbálta többször is a csavarokkal, hogy pásszentes legyen. Közben bejött a műve­zető. Álmos, karikás szemek­kel mérte végig a tibláboló se­gédmunkásokat, dünnyögve köszöntötte a szakikat: — Megérkezett az új rende­lés. Még ebben a hónapban át kell adni az „Aranykalász”- nak az új Mib-motorberende- zést. Meg kéne fogni a munka végét. Én most a fiatalokra gondoltam. Tudom, rád Sztan- tkai meg Hajduska, lehet szá­mítani, dehát kímélődjetek egy kicsit. Most túlórázzanak a fiatalok. Azoknak úgyis job­ban hell a pénz. Vince bácsi megállt egy röp­ke pillanatra. Honnan veszi a művezető, hogy neki nem kell a pénz? Túlórázik ő szívesen, hiszen minden garasra szüksé­ge van. — Hallod-e, Feren: öcsém, azért rám is gondolhatsz! Tu­dod, hogy nem olyan sok a fi­zetésem, meg a gyerekeim ... hát szóval, azért én is segíte­nék egy kicsit. — Nem bánom. Én csak jót akartam. Sztankai megfordított egy könyökcső darabot, és meg- ütődve nézte a könyörgő te­kintetű embert. — Nem értelek, Vince! Mi az istennyilának hajtod annyira magadat? Nem elég a fizeté­sed? Nem olyannak ismerem én Annát, hogy ne tudná be­osztani a pénzt. — Ez igaz. Csakhogy női a lányom. Aztán a névnapjára jó volna megvenni azt a báli kisestélyit, amiért annyit sóvá­rog. — Miért? Neked talán külön báli ruhát vett megboldogult atyád minden iparosbálra? Iszen, asztal körül is kergettek, ha nem akartál elmenni! — Éppen azt akarom, hogy az én gyerekeim ne érezzenek semmiben hiányt. Tudod, Lali, azóta megnőttek az igények is, a mai fiatalok nem értik meg azt, ami volt. Én még bírom, hát miért ne csináljam? — Hogy nem értik meg, ami volt. azt nagyon is jól tudom. Ne félj, eleget tángálom a fia­mat, hogy bezzeg az apád így, bezzeg az apád úgy. Én nem alcarok elkényeztetett puhányt nevelni. Aki az apjában csak igavonó barmot lát. No, szo­rítsd meg a csavart. Vince nem felelt. Tette, amit legjobb barátja mondott. És hallgatta, amit a fejéhez vert. Szapora kézzel hajtotta a csa­varokat. — A lányod is. Körülbabus­gatod. Aztán ókor se látod ott­hon. Mindig a doktorfiúkkal, meg azzal a mihaszna Homon- nayval látom. Persze, azoknak könnyű. Nagy zsebpénz, ‘meg az apjuk autója. Te meg az apjuk autójába veszed az új ruhát a lányodnak! így köny- nyű. Vj ruha, új bálok, meg könnyelmű élet. Hát ezért ér­demes új ruhát venni, meg túlórázni, mint a bolond! No, az én jó fröccsömet nem adom oda mindenféle lélöttyértk Jó lenne, ha gondolkoznál ezen. Vince! — Ugyan, hagyd már. — De nem addig van! — Az én gyerekeim nem ilyenek! — Most erre fölfortyansz. Hát jó ... te tudod ... Ettől a vitától kezdve Sztankai és Vince bázsi úgy jártak egymás mellett, mintha csak éppen ismernék egymást. Adjon isten, fogadj isten és kész. Vince bácsi, maga sem tudta, hogy miért, de nagyon megnehezít a barátjára. Ne tanítsa őt senki, hogyan ne­velje a gyerekeit. Tudja ő azt maga is nagyon jól. Törődjön a Sztankai a maga gyerekével. Igenis, ő értékesebb, gondtala­nabb fiatalságot akar a lányá­nak, meg a fiának. Ne szóljon bele senki. Nem gazemberek az ő gyerekei. Szótlanul tették a munkát, ikkurátusan és pontosan. Min­den szó nélül. Csak Vince bá­csi feleségének tűnt fel, hogy AMIKOR ELÉRKEZETT az ideje, ismét autóbuszra ült min­den reggel. Elvégezte, végre befejezte a főiskolát. Úgy gondolta, hogy ez a soká hú­zódó tanulás után végre a nyugalmas alkotás évei kö­vetkeznek. A készülődés után a munka, az eredmények. Két évig dolgozott, aztán jöttek egyszer: „te értesz a dolgok­hoz, nincs kultúrház-igazga. tónk". Elvállalta. Most tánccsoportja, női énekkara, képzőművész-szak­köre és színjátszócsoportja van a falunak. És nemrégiben mozgalom indult: legyen a pé. cetieknek is 10 000 kötetes könyvtára! Saját tulajdonuk. A falué. Ha a Ráday-család- nak lehetett ennyi könyve, lehet ugyanannyi egy sokkal nagyobb családnak is. Né­hány hónap alatt a könyvtár nyolcszáz kötetes állománya ezerötszázra szaporodott. Hogyan? Az iskolában versenyt hir. dettek. Az osztályok mind­egyike magának akarta meg­tartani az elsőséget; mikor megtudták, hogy a legjobb eredményt elérő osztály hány könyvet gyűjtött, nekidurál- ták magukat és összeszedtek ugyanannyit, mint azoknak volt. Az idősebbek is be- betémek a könyvesboltba és vásárolnak. A könyvbe bele­írják az adományozó nevét. Hadd tudják meg az unokák, ha előveszik valaha, hogy ezt az ő apjuk, vagy nagyapjuk adta a falunak. A kultúrotthon-igazgató pa­naszkodik: „nincs idő feste­ni... Pedig most már igazán itt lenne az ideje... De nincs vasárnap, nincs szabad­nap és nincs nyugalmas dél. után...” ■} %. * A színjátszó csoport most bemutatóra készül. Most próbálják a „Fiúk, lányok, kutyák” című háromfelvoná- sos színművet. A bemutatóra bizonyára sokan elmennek. Mindig szépszámmal van ven­dég a bemutatókon. A dolgo­zók klubjának ismeretterjesz­tő előadásai, a tánckar és az énekkar próbái és fellépé­sei — ezek is mind-mind eredmények. NEM LEHET a színeiről és kompozíciójáról vitatkozni, mint a festményeknek. De amikor egy falu kulturális életének a freskóját terem­tik meg, vázolják fel, ez leg­alább annyira lényeges ... Viczián Erzsébet ; : ; Dana Smutna, a Rómeó, Ju-| í lia és a sötétség című cseh- i J ' ; szlovák film nagy felfede- \ '■ zettje. Audrey Hepburn visszatért régi rendezőjéhez, William Wylerhez, a Római vakáció alkotójához, akinek első nagy sikerét köszönhette. Wyler új filmje, A gyermekek órája. Főszereplője: Audrey Hepburn. + Csernovai játssza a Bölcső­dal című szovjet film főszere­pét. A film egy olyan fiatal lányról szól, aki sok évvel a háború után találja meg édes­apját. + Három arc I — három főszerep l í Egy Mikszáth-novella születéséről K evés község dicsekedhet annyi irodalmi emlékkel, mint Penc. No, nem született itt író vagy költő, de valami­lyen kapcsolat mégis fűzte né- hányukat ehhez a falucskához. Petőfi négyszer fordult meg öreg udvarházaiban, Madách Imrét rokoni, baráti szálak fűzték ottani családokhoz. Mikszáth novellával is meg­emlékezik híres boráról. Ta­lán nem érdektelen beszélni erről, hiszen éppen ötven éve, hogy a „nagy palóc” kezéből örökre kihullott a toll... Bizonyára sokan olvasták ezt a kedves, humoros írást. Arról szól, hogy a török időik­ben egy penci jobbágy bo­rától hogyan ázik el a kakathi (párkányi) csárdában két ret­tegett török vitéz: Deli Halil és Szinan Iszah. Mikor éjfél felé haza kell indulniuk a szemközti Esztergom váráb^, a penci paraszt kocsiján szu­nyókálva el is kerülnek Ér­sekújvárra, a magyarok fog­ságába. Jutalmul aranyláncot kap ajándékba a királytól Szokolai Mihály penci gazda. Mivel jobbágy lévén nem il­lett viselnie a láncot és fe­lesége sem volt, kedves csi­kója nyakába akasztotta. Ezüstcsengőt is csináltatott hozzá a váci ötvösnél. Ebből származott aztán a baj. A penci özvegy kántorné — aki­nek nem sikerült Szokolyai nyakába varrni magát — fel­jelentette a király láncának méltatlan meggyalázásáért. A büntetés nem maradt eL Az ítélet szó szerint így hang­zik: „Szokolyai Mihálytól az aranylánc elkoboztatik, a csi-% kó, amely jogtalanul visel- \ te, meglövetik. Szokolyai Mi- % hályra huszonöt pálcaütés mérettetik, mivelhogy béiga-; zoltatott, hogy nevezett Szó- j kolyai Mihály nevezett Ián- í cait csakugyan őfelségétől; kapta a hazának és a had1-! seregnek tett hasznos szolSá- í látóért, mivelhogy így sikerült! két végbeli híres török vitézt \ kézre kerítenie.” S okat gondolkoztunk raj-j ta, honnan vette ennek a í novellájának a témáját j Mikszáth? Mi belőle az igaz? ! Sikerűit megtudnunk ezt is. í Szomszédunkban, Csőváron í született Mikszáth feleségének; nagyanyja a Dévényi család-: ból. Ennek a köznemesi csa-; Iádnak Pencen volt szőlőbir- í toka. Mikszáthné emlékiratai- j ban többször is szól a csővári! rokonságról, mellyel szoros! kapcsolatot tartott. A penci \ borból bizonyára Mikszáthék ; is ittak. Abban az időben í még Cseh és Lengyelország- j ban is híres volt a penci bor.: Mikszáth a kilencszázas < évek idején pesti asztal társa-\ Ságban gyakran hallott olyan : történeteket, melyeket regé- í 2 j A Lenfilm stúdióban ké- \ szül Leonyid Jakobson ko- \ reográfiája nyomán a Koreog- / ráfiai miniatűrök című balett- £ film, Appolinárij Durkó ren- / dezésében. Jelenet a filmből: j Esti idill — Rhodin szobra | nyomán. Sztankai már olyan régen volt náluk. Az egyik estén, amikor ép­pen ráfordult a József Attila utcára, amelyik az utcájukat keresztezi, imbolygó fiatal pár­ra lett figyelmes. — Ejnye, mintha a lányom lenne! Nofene, de nyalják-fal- ják egymást! Megszaporázta a lépést, és mögéjük került. A lánya volt, meg a Homonnay- gyerek. — Juli, te sohase szólsz a fa­terodról! — Minek, arról a sóherról? Hiszen semmit sem vesz. Csak robotol. — Könyörögd Hä belőle! — Azt hiszed, hogy lehetne? Hiszen csak az anyacsavarok­nak él. No, de egy báli kises­télyit azért kicibálok belőle — és negédesen odahajtotta a fe­iet a fiú vállára. Vince bácsiban meghűlt a vér. Ennyire távolinak nem merte volna hinni a lányát. Ilyen pimasznak, semmirekel­lőnek. összeszorítva a fogát, keserű mozdulattal lépett a lánya elé. Ö, a nyugodt ember, meg zsú­foltnak érezve és elhagyva el­veit, két nyaklevest csördített le. A lánynak is, meg a lovag­jának is. És ment tovább. Szót­lanul. Roskatag térdekkel. Jekaterina Makszimova a Zóluska című balettfilmben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents