Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

pest

MEGYEI

^ßWflD

1961. JANUÁR 15, VASÁRNAP

ALKOTÓMŰHELY

VEGH DEZSŐ

falakat és háztetőket, a bisztrók mozgalmas életét.

— Rómában a klasszikus maradványok és nem a barokk volt igazi élményem. Ám a Fórum és a Pantheon szívszorító hatása már csak messzi álomnak tűnt Párizsegy gazdag életpálya nagyszerűségéről.

A múló évtizedek alig hagytak nyomot közvetlen, megnyerő egyéniségén. Ma is friss, eleven, pedig nem is olyan régen súlyos műtéten esett keresztül. Mégis. Szava nyugodt derűt sugároz:

— Budán, egy nagy kertben álló házban éltem le gyermekéveimet és a fák, az énekes madarak közelsége a természethez láncolt. Ezért kedvelem ma is a csöndes kerteket, a gyümölcsfák és madarak társaságát. Sohasem éreztem magam otthon Róma

_vagy Párizs kőrengetegében.

*. jf eveseknek adatott *>. meg XV annyi utazás, élményekkel gyarapító külföldjárás, mint neki. Ifjúkorában éveket töltött Itáliában, az antik diadalívekkel, a Fórum oszlopaival ékes, barokk kupolás Rómában; beutazta a félsziget színekben gazdag városait, a liguriai tengerpartot.

— A római Accademia déllé Arte-n, Petrucci osztályán végeztem — emlékezik csendesen.

Már akkor, mintegy harminc évvel ezelőtt megihlette a gyárváros Breda kémény- és vastraverz-rengetege, s ami ennél is több, új témát fedez fel: a munkásembert. Nem tudatos szocialista szándékkal fordult ehhez a témakörhöz, csupán az élet teljességére igényes alkotóművész elkerülhetetlen találkozása volt ez magával az — élettel.

Itália után Párizs követke-í zik. f

5

—■ Georges Pitoeff és Ko-; miszarjewszkij osztályán vé- geztem. Később a párizsi VII. í Edvard kísérleti színháznál \ dolgoztam. Láttam Rodint a'f Luxemburg-kertben kambod-'.

. lakása inkább múzeum, mint alkotóműhely

ban, a tizenkilencedik századnak roppant mély benyomást keltő alkotásait szemlélve. Bűn-e, ha a két csoda hatása alól sohasem tudtam kivonni magam és vetületűk beleévő- dött emlékélményként alkotásaimba? Tán azt is mondhatnám: a vonalat adta meg Róma és a szint Párizs. Ami a plusz műveimben, azt magyar voltom adja.

Végh Dezső modern művész. A szó nemes értelmében az. Nem a meghökkentés, a mindenáron való új formák keresése művészi célja, hanem gondolatainak, a világ dolgaitólalkotott véleményének képi kifejezése ihleti.

— A látott dolgok kifejezése — vallja — nálam minTatai bányászfiú

dig az élményből sarjad és csak ennyiben vagyok „hű” a természethez. Nem tudok

olyan fantáziátlan lenni, hog a természet megnyilvánulásai szolgai módon kövessem.

Aj agy művész. Amit mon Ír dani kíván az embereknek, az minden esetben őszinte és igaz. Igaz, mert mondanivalója a szíve mélyéről, az életszeretet optimizmusából fakad; mert a modern művészet minden irányát bensőleg átélte, egyéni szintézisbe ötvözte, s így, ebben a sajátosan egyéni — egyetlen kortársához sem hasonlítható — stílusban tolmácsolja mondandóját az embereknek.

Sokoldalú művész. Elmé- lyülten jellemzett portréi, erőteljes csendélet-konstrukciói, Provence-ban, az égő színek hazájában, valamint idehaza festett tájképei mellett széleskörű munkássága felöleli az alkalmazott grafika majd minden területét. Biztos vagyok benne, hogy kevesen tudják róla, hogy eddig több, mint háromszáz, hazánkban megjelent könyv borítóját tervezte vagy a művet illusztrálta. Csak néhány példa a sok közül: Kosztolányi: Szeptemberi áhítat, Dickens: Copperfield Dávid, Lidia Szejfullina: Asszonysors, H. G. Wells: Bealby és így tovább. Túl ezeken: mintegy hatszáz, idegen nyelven, külföldi kiadóknál megjelent mű borítóterve, illetve illusztrálása is az ő nevéhez fűződik. Karel Capek: This is England (London), Hassel: Paris, Paris! (Párizs), Apollinaire: Poem (Párizs), G. Deledda: Versek (Milánó) és még százával sorolhatnám a többi művet. E munkáiban nem annyira a szöveg tárgyi megjelenítésére, hanem inkább az írói mű atmoszférájának fel— keltésére törekszik, s ez legnagyobb erénye ezeknek az alkotásoknak.

És hosszan beszélhetnék textilterveiről csakúgy, mint arról, hogy plakátjai közül Carmenját például kivitelezésre méltónak találta a világhírű milánói Scala *s> vagy hogy a párizsi Nagyoperában a világhírű balettművész, Serge Lifar a Végh Dezső tervezte kosztümben táncolta a Cassandra című balettet

AJ égis... Eredményekben gaz- ír* dag munkássága saját hazájában sajnálatos módon — s ki tudja, miért? — még nem kapta meg a méltó elismerést. Az illetékesek nálunk is felfigyelhetnének eredeti ihletésű műveire, amelyek új színt jelentenek képzőművészetünkben. S akkor talán... igen, akkor teljesülhetne végCsokonai Vitéz Mihály portréja

barátságot. S máris új, nagy feladatra készül.

— E pillanatban nyakig vagyok a dologban, mert kanadai kiállításokra kerülő anyagomon dolgozom. A kanadai Art Council és a kanadai Nemzeti Múzeum meghív egy egész Kanadára kiterjedő kiállítás bemutatására, mely hivatva lesz munkásságom minden területéről ízelítőt adni.

Prukner Pál

».XXXXXXXXXSVO.'WCVXXXXXWXXXXXXX-^XXVXW.XXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXNXXXXXXXXXXXXW^XXXXV^

í f

Farkas László:

Hát Ő is elment... I

re az a régi kívánsága is, hogy műtermet kapjon, hogy Vácott megépüljön az a régóta ígérgetett alkotóház, ahol végre méltó helyet kaphatna nemcsak ő, de a városban élő többi képzőművész is, s ahol állandó kiállítást rendezhetnének be, ezzel is növelve a város idegenforgalmát.

Hogy hol volt már kiállítása? Erre válaszoljon talán ő maga.

— Budapesten, Vácon kívül kiállítottam Párizsban, Rómában, Torinóban, Velencében, Milánóban és Bécsben. Díjakat és elismerést kaptam, de számomra ennek soha nem volt jelentősége.

Hatvan esztendő áll már mögötte, de munkásságán, derűs nyugalmán nem látszanak meg az évtizedek. A napokban fejezte be Samuel Bratbee néger festő szuggesztív erejű portréját, akivel Párizsban töltött évei alatt kötött igaz

f' ....... >•>*«

H

atvány Lajos halálára %

O is elment. Két perc a rádióban:

Az első hírek arról, hogy halott.

Épp verset írtam, de megállt a toliam,

S fölmértem újból: mit is akarok?...

Hisz eddig fénylő tegnapjukból éltem, Bennük gyökerezik lelkem és szavam: Ady, Juhász... A sorsukat mesélem Diákjaimnak únos-untalan.

Csupa sziporkás, fényes, lázas emlék. Egy-kettő itt jár s vall még hangosan.

Öt is hallottam még beszélni nemrég,

S ma ő sincs már, O is oda van.

Ö, ki virrasztóit Ady éjszakáin,

Boros és rímes, elmúlt éjeken;

Acsarkodott az álszent, rongy világ kinn,

S az Uj kelt agyban, szívben odabenn.

Ö, aki tudta s vallotta keményen Ama Másikkal: jön valami más!...

Hát Ö is elment. Nincsen. Alig értem.

De mit sem ér itt a siránkozás.

Kik emlékükkel élünk, sorbaállunk.

S új, szép szavakból kelnek új csodál Akarásukkal közös akarásunk Sírjaikon a lángszirmú virág.

Dubravecz Attila:

Mennyi minden...

Mennyi terv és mennyi ötlet, mennyi gond és mennyi baj. Mennyi szépség, menyi csúfság, mennyi csók és mennyi jaj... Mennyi ábránd, mennyi álon\ mennyi bánat, mennyi vigság. Mennyi könny és mennyi mosoly, mennyi titok, mennyi nyíltság. Mennyi szív és mennyi vágy, mennyi jég és mennyi tűz.

Mennyi kérdés, mennyi válasz, mennyi minden, mi hozzád fűz...

Hegedűs László:

Piros kendő, piros szoknya

Karcsú bokák, lenge fürtök, tudjátok-e, mért kerültök?

Miért homlokán a felhő?

Miért borús vagy merengő?

Piros kendő, piros szoknya, gondol-e rám néha lopva, ha a szérűk fele járna s rágondol egy délutánra?

Gondol-e a halk legényre s a lányra, ki messzenézve, haját bontva akaratlan, állt a dobon, állt zavartan?

Szive úgy vert. Szívem égett.

Arcunk piros, majd fehér lett. Szemünk kérdett. S szólt: örökké. Nem jön vissza soha többé?

Ti tudjátok, mi a titka,

Mikor haját igazítja, kiért akar még szebb lenni? Tudnátok-e rá felelni?

Ti se tudtok, ő se tudna, csak elfordulna pirulva.

S amíg elindulna, félve lengne búcsút a köténye ...

XXX>X.XCC<XXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXVvXXXNXXXWXNXX>ÄXXXXXXV>XXXXVXX^XXXXXXXNXVÄXXXXXVX\XXX'XXXXXXXXV,XXXXXXVXXXXXXXXXXXVXVXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXXXXX>XXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>Ä

Győri D. Balázs:

A BÁLIRUHA

sm

J

szóltam az asszonynak se. így legalább kettős volt a meglepetés. Hogy apa, te milyen figyelmes vagy, hogy apa, te milyen kedves vagy! Igen. Nagylány lett a lányom. Egészen helyre, nagy lány. Csak mi a fitty fenének vörösíti a körmét? És minek kedveli annyira a szűkszoknyát, meg a tűsarkút? —

egy csökbökös tüsköt tett fel a tőkére.

— Ha megjön az „Aranykalász” szövetkezet rendelése, megint lesz egy-két túlóra. Juci-napra megint nagy lesz az öröm.

Többször is neki kellett vágni a tuskánok, nehezen akart kettéhasadni.

— Csak legalább egy kicsit

többet törődne a kisasszony az apjával. Csak egyszer kérdezné meg, hogy apám, te mit csináltál, amikor annyi idős voltál, mint én. Az utóbbi időben még az anyjával sem pusmog annyit, mint csitri korában. Nem mondom, nem volt követelő soha. Igaz, megengedtem neki mindent.

Két csapás között legénye- sen kihúzta magát. Baltájához eresztette a baltát, előre nyújtotta a nyakát, és,mereven nézett, keményen, a szoba sarka felé. A felesége ugrasztottá ki az ábrándozásból.

— Apjuk, az asztalon a reggeli. Még ünnepen sem kíméled magad, öreg, öreg, soha nem változol meg! — és kedveskedve simogatta végig, ahogyan valamikor, még menyasz- szony korában tette ...

Óvatosan

franciakulcsot, halom mutter

" "holta meg a Előtte jókora állt glédában,

X

1

val szinte belebújt párnája ráncaiba.

Pillanatok törtrésze alatt öltözött. Még a katonaságnál tanulta, és azóta is így csinálja mindig. Ülni akart és nyugodtan újságot olvasni, de sehogyan sem sikerült. Munka nélkül valahogy nagyon üresnek érezte a jószagú reggelt

A kamrában is dermedt félhomály fogadta. Álmosan hallgatott a favágótölte, a balta kényesen támasztotta, elfáradt derekát a mángorlónak.

Még benne élt az ünnep, de Vince bácsi már nem tudott örülni neki. Újabb gondok, újabb gondolatok kínozták.

— Mennyire örült a lányom annak a világoskrém pulóvernek. Istenem, pedig én mégis mindig olyan hidegnek, olyan távolinak érzem magamtól. Mintha nem is az én lányom lenne. És egy pulóver, egy kis semmiség menyire mást mutat

Jóleső örömmel markolta fel a baltát. Keményen megszorította. úgy suhintott vele.

— Hiába, jó volt, hogy nem

legyintett. — Én is voltam fiatal, engem is birizgált az apám a keskeny Jávor-bajszom miatt. Majd kinövi...

Halomba gyűlt körülötte az aprófa. Nehézkes mozdulattal

oldalra fordult és a cserépkandalló melletti rekamién egy pillanatra megnyugodott a tekintete. A lelógó dunyha mellett egy kombiné, félig lecsúszott, alig látszó nylonharisnya és rendetlenül félrerúgott tűsarkú hevert.

— Megnőtt a lányom. Szinte anyányi már! El se hinné az ember. Igaza volt az este Sztankainak, amikor azt mondta, hogy most jön a neheze ... — suttogta maga elé. Ujjal között morzsolgatta a cigarettát, azután hosszút, mélyet szívott belőle. Óvatosan elindult a konyha felé. Közben, mint a gyermek a játékaival, tovább babrált a gondolatokkal.

— Nagylány. Tizenhét éves. Harmadikos gimnazista. Amit nem adott meg énnekem az élet, talán most vele pótolja. Kisasszony lesz, és nem ts akármilyen. Az esze vág, alkar az élesrefent acél. Csak legalább fele szorgalma lenne, mint az öccsének — dohogott maga elé és elégedetten nézegette naggyá, nagylánnyá nőtt leányát, amint rózsaszín orráHajduskáéknál úgy telt el a karácsony, ahogy más ünnepek. Nagy halom mákos és diós bájgli, hagyományos káposzta, csillagszórós karácsonyfa angyalhajjal és ajándékokkal, meg az elmaradhatatlan demizson villányi. Maradt az ünnepek egyhangú csöndje, a kora reggeli vekkerzörgés és csoszogás nélkül. Hajduskáéknál az ünnepek mindig ilyen egyhangúak. Haj- duska Vince sohasem volt duhaj ember. Már legénykorában megszokta, hogy többet ér két, egészséggel elfogyasztott pohár bor a kelletlen harmadiknál. Immáron, házassága tizenkilencedik évfordulóján, mi a csodának változtatná meg eddigi felfogását? Maradnak az ajándékozás, az ajándékok rejtegetésének nyugtalan örömei, meg a csöndes szentesti ultipartik.

Nyújtózott egyet és tétova mozdulattal kereste a papucsait. Rágyújtott. Elgondolkozva nézte a felszálló cigaretta füstjét. Mintha az álmait nézte volna. Aztán hirtelen fél............................ ........ *

A Cassandra kosztümterve í

t

zsai leánykát rajzolni és jól ismertem Bonnard-t.

Közben fáradhatatlanul festi 'j a Szajna-parti világváros csu paszín utcaképeit, a művész- £ világ ezerszínű Montmartre- ját, a kéményerdejükkel any- % nyira jellegzetes párizsi tűz-'

tj incs hivalkodó művészott- J\l hóim. Műterme sincs. Vád lakása inkább múzeum, mint alkotóműhely. A falakon kép kép mellett: a Duna- tájat, olaszhont vagy éppen Párizst idézik s varázsolják ide, a lakásba. És vallanak is