Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
10 PEST ni Ed '^fflrhap 1960. DECEMBER 25. VASÁRNAP Nemcsak a , a tapasztalatnak fta|junla érkeznek a megyéből a jelentések: újabb és újabb községek parasztsága lépett a közös gazdálkodás útjára, és megkezdődtek a tervezések. A nagy sorsfordulón száz és száz kérdés izgatja az új szövetkezeti gazdákat, hiszen ezelőtt, ha találkoztak is olyan problémával, amely a termelőszövetkezeti gazdálkodásra vonatkozott, nemigen foglalkoztak vele behatóan. mert kívülállóként szemlélték az eseményeket. Most azonban már minden érdekli őket, ami a közös gazdálkodással, a jövővel összefügg, hiszen saját és családjuk léte, jövője függ attól, hogyan és miképpen mennek a dolgok az új körülmények között. Éppen ezért az olyan kérdéseken túl, mint az SZTK-tag- ság', vagy a nyugdíj, a földjáradék, esetleg a háztáji terület nagysága, már egyre inkább a termelési feltételek érdeklik az új szövetkezeti gazdákat. Az elmúlt hetekben sok olyan belépés előtt, vagy közvetlenül belépés után álló gazdával találkoztunk, aki azt vizsgálgatta, hogyan, miképpen lehetne előbbre lépnie a falujának, milyen lehetőségek vannaik, amelyeket eddig az erők szétforgácsolódása miatt nem használhattak ki. így születnek meg az elképzelések új kertészetekre, öntözéses takarmánytermelésre, vagy speciális kultúrák bevezetésére. Egyszóval: az emberek ha már egyesültek, a legjobbat akarják biztosítani, amit csak az egyesülés megadhat. A tervezgetés, ütkeresés mellett ennek az összefogásnak és az összefogáson túl az ered- j ményes termelésnek számta-1 lan részletkérdése van. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a nagyüzem kereteinek létrehozása egymagában még nem jelent fejlett szocialista mezőgazdaságot és jómódot. Csupán lehetőséget! Hogy a létrehozott nagyüzem aztán meghozza-e a kívánt eredményt, az attól függ, hogyan dolgoznak az emberek, ésszerűen gazdálkodnak-e, kihasználják-e a nagyüzem adottságait, lehetőségeit? Máról holnapra ezek az új szövetkezetek maguktól nem válnak mintagazdaságokká, mert jelen pillanatban nem egységes minőségűek a behozott földek, nem egyformán jók az állatok, s nincs elegendő gazdasági épületük, ezen túl nincs elegendő szakemberük stb. És még számtalan egyéb nehézséggel kell megbirkózniuk az új termelőszövetkezetek néhány holdas gazdából lett vezetőinek, s velük együtt természetesen a tagságnak is. Ez az indulási nehézség azonban nem jelenti azt, hogy kellő körültekintéssel, szorgalommal nem léphetnek előbbre már az első esztendőben. Előbbre léphetnek, s előbbre is kell lépniük, hiszen azért álltak össze. Ennek az előbb- relépésnek egyik rugója lehet, ha gyakorlatban is megvalósítjuk ezt az elvet: „ne csak a földek egyesüljenek, hanem a tapasztalatok is!” Hogyan értjük ezt? Ezekben a napokban a parasztcsaládok újabb tíz és tízezrei lépnek a közös gazdálkodás útjára. A községek lakossága egységesen megy az új úton. Azonban egy-egy községben nem volt mindenki egyforma gazda. Voltak gyengébbek, voltak közepesek; és ezek alkotják a többséget. Akadt minden községben tizenöt-húsz nagyon jól gazdálkodó parasztember is. Ezek ügyesebben, ésszerűbben dol- i goztak, igyekeztek lépést tar- j tani az élettel. Mi történjék most? A legjobbak tapaszta- I iata, tudása elszürküljön, elijesszen a nagy tömegben? A I falu érdeke azt kívánja, hogy i félretéve minden hiúságot, ezeket a legjobban gazdálkodó embereket olyan helyekre állítsák, ahol egyesíthetik tapasztalatukat, tudásukat és vezetésükkel az egész falu az ő módszereikkel, az ő korábbi szintjükön hasonló eredményekkel dolgozhat! Ez már előbbre lépés! Ennek az egész falu hasznát látja, pénzben és megtermelt értékek kézzelfogható mázsáiban! A közös gazdálkodás ezt a lehetőséget is magában hordja. A jó gazdálkodáshoz a kétkezi munkán túl minden egyes tag hozzáadhatja a maga évtizedeken keresztül ösz- szegyűjtött tapasztalatát, vagy jó ötletét. A termelőszövetkezetben mindenkinek szava van, s közös érdek, hogy mindenki elmondja, ha valami hasznosabbat tud, vagy valamire rájött, amit a többiek nem . ismernek. így minden egyes ember tudása közkinccsé válik és egyesítve nagy erőt képvisel! Találkoztunk olyan emberrel, aki túl merte lépni a hagyományokat és kertészkedni kezdett ott, ahol korábban egy csomó retket sem termeltek meg, mert féltek a kockázattól. Láttunk gazdát, aki elsőosztályú tenyészállatot nevelt, míg a szomszédjának jószágai alig ütötték meg a közepes mértéket. Ismerünk olyan, gazdát, aki rendszeresen mélyszántásba veti a kukoricát, míg szomszédai az örökölt módszerekkel csak sekélyebb tavaszi szántásba vetnek. Hallottunk gazdáról, aki már évtizedek óta ismeri és hasznosítja a tarlóhántást, a következő évben szebbek és gyommentesek a növényei. Ismerünk gazdát, aki több mint tíz éve rendszeresen tárol nagymennyiségű silót té- lire és jószágait könnyen, leromlás nélkül telelteti át és kannaszámra viszi télen is a tejet a csarnokba. Akadtak sokan, akik nem restelltek megnézni a szakkönyveket és aranybányát teremtettek a másoknak silány homokon. Ezek mind ismert és számtalanszor elmondott egyszerűbb termésfokozó módszerek és mégis viszonylag kevesen alkalmazzák tudatlanságból, kényelmességből, vagy csak egyszerűen azért, mert apjuktól, vagy nagyapjuktól nem így látták. Ezeken a módszereken kívül gyakran hallunk a paraszti leleményesség érdekes szüleményeiről, gazdasági újításokról, egyszerűbb gépek, vagy szerszámok szerkesztéséről, amelyek megkönnyítik a munlcát. Volt, aki gépesítette a napraforgó és a mák kibugázását. Hallottunk egy gazdáról, aki évről évre sok süldőt nevelt, s nem nyugodott bele. hogy néhány állata elmaradt a többiViagas Devaltasi arak' Ingyenes cigaretta! Kamatmentes előlegek! Természetbeni juttatások! Termelőszövetkezetek részére ezen felül 2« százalék nagyüzemi felár! tői, gyengébb lett. Deszkából rekeszeket készített a vályúra, így evés közben egyik állat nem látta és nem verte el a másikat. Az ötlet hatása rövidesen jelentkezett a süldők egységesebb fejlődésében. Tudunk esetről, amikor motorkerékpár átalakításával egyszerűbb, kisebb öntözőberendé- zést működtettek, amely nagyszerűen kielégített egy konyhakertet. Hallottunk mosógépből átalakított vajköpülőről is. Üdülő tsz-tagok között - Párádon Ezeket a tapasztalatokat és ötleteket az új termelőszövetkezeti tagok magukkal viszik a közösbe. De mindezeknek nem szabad passzív ismeretté válniuk, hanem egyesíteni és hasznosítani kell, hogy már indulásnál, már az első esztendőben magasabb szintű és eredményesebb legyen a termelés, mint volt a kispar- cellák idején, amikor mindenki a maga útját járta és mindenki gondosan őrizte, titkolta, ha rájött valamire, mert ezzel előzhette meg a többieket. A földdel együtt az embereknek és a tapasztalatoknak is egyesülniük kell és így lesz minden parasztember erősebb, nagyobb, módosabb az összefogásban, mint bármikor életében. (tenkely) FALUSI RUHÁBA öltözött, jókedvű tsz-parasztok népesítik be a MÁV önsegélyző csoportja parádi üdülőjét, ötvenkét tsz-tag tölti itt jól megérdemelt tíznapos pihenőjét, köztük tíz Pest megyei is. Egyikük sem volt még közülük üdülőben, érthető, hogy bizony egyiket-másikat úgy kellett rábeszélni. Kérdezés nélkül beszélnek most mindany- nyian élményeikről. — Féltem az üdüléstől, de még jobban a hegyek kanyargós, meredek útjaitól — meséli kissé ijedten Veress La- josná. — Mi a síksághoz voltunk szokva. — Hiányoztak az otthoniak. Én még sírtam is, amikor Maglódról. az unokáimtól olyan kedves levelet kaptam — mondja elérzékenyülve özvegy Dudás Jánosné. — Kevés zsebpénzt adott az asszony — tréfálkozik a pilisi Kurtán János bácsi —. akartam neki írni, adja el az egyik hízót, a pénzt meg azonnal küldje el. — Soha ilyen úri dolgom még nem volt, mint itt Párádon — dicsekszik az ikladi Szokolv János. — Talán még a grófok se éltek így, annak idején. — Szívesen maradnék tovább, nem tudnák elintézni? — kérlel Csornai Julianna. 1 Persze, nem,most, mert a karácsonyt a család körében akarom tölteni. — A fél világnak hírül adtuk, annyi sok levelet, képeslapot írtunk ismerőseinknek. — Sok évet megéltem, de soha nem hittem, hogy a tsz- tagok még ingyenes üdülésben is részesülhetnek, . ha jól dolgoznak. írja meg, hálásak Az üdülő tsz-tagok a közeli Kékes csúcsán magasodó TV- tornyot nézik. „Édesapámnak volt igaza !... U A zt szoktuk mondani, hogy a fiatalok jobban megértik az új idők szavát és könnyebben találják meg helyüket az új körülmények között. Általában így is van ez, azonban a vérségi Marton- családban éppen fordítottját tapasztaltuk... Nem egészen két évvel ezelőtt, 1959 márciusában családi szóváltásra került sor, mert az 58 éves Marton Imre elhatározta, belép a Törekvő Termelőszövetkezetbe. A mama a családfőre bízta a döntést, és nemigen szólt bele a dolgokba. Nem úgy a lányok Piroska és Teruska. — Édesapám mehet, de csak magára számítson, mi nem dolgozunk! — jelentették ki a gyerekek. Ma pedig? Az egész család a termelőszövetkezetben szerzett jövedelemből él. A 18 éves Piroska visszajött az állami gazdaságból, ahol rövid ideig dolgozott, Teruska pedig a szövetkezet irodájában adminisztrátor. Tehát a nagy tiltakozás ellenére is megszokták és megszerették az újat, megtalálták helyüket. Teruska most már irul- va-pirulva, de kijelenti: — Édesapámnak volt igaza... Miben áll Marton Imre 60 éves szövetkezeti gazda igazsága? Egyéni korában öt hold saját földön és tíz hold bérleten dolgozott. Annyi gondja-baja volt, hogy ki sem látszott belőle. Saját bevallása szerint egy-egy rossz esztendő elvitte egész tartalékát és hosszú időre visszavetette, mert a bérletért akkor is fizetnie kellett. Ebben az esztendőben pedig valami 42 ezer forintot kap a család a közösben, ami tiszta pénz. Dehát a gyerekek nem így nézik a dolgokat. Ok nem tudtak a gondról, csak azt látták, hogy mindig van elegendő kenyér az asztalon. Nekik nem kellett álmatlan éjszakákon át számolni, töprengeni,.hogy mi lesz holnap. Ez mindig a családfők terhe volt falun és városon egyaránt. M ost kevesebb a gond, kevesebb a felelősség, mert sokan vannak együtt a közösben. egyívású emberek. És megoszlik nemcsak a munka, de a teher is. A növendékállatokat gondozza. Hajnalban kél, későn fekszik, sokat talpal. de örömmel végzi dolgát. Családi művelésre pedig vállallak kétezer négyszögöl kukoricát, négyszáz négyszögöl cukorrépát és 400 négyszögöl burgonyát. Ezeket a munkákat főleg a mama és Piroska látják el, mégpedig jól. Cukorrépájuk nagyon szépen sikerült, prémiumot is kapnak rá, majdnem 300 forintot, mert többet termeltek, mint amennyit terveztek a vezetők. A kukorica is holdan- kénti átlagban számolva, 30 mázsa volt. Aratás után előlegként kaptak már 17 mázsa búzát és 7 mázsa árpát. Pénzben pedig minden hónapban került a házhoz 1000—1200 forint. Tavaly is, bár akkor még csak Teruskáva! dolgoztak ketten, Piroska még az állami gazdaságban volt, kerestek 22 és fél mázsa búzát, 3,30 mázsa cukrot, 9 mázsa árpát, 10 mázsa kukoricát, 40 mázsa szénát, 5 mázsa burgonyát és nyolcezer forint készpénzt. Az első esztendőben! Ekkor jelentette ki Marton Imre: — Bárcsak tíz évvel hamarabb léptem volna be!!... Az első év keresetéből kitatarozták a régi házat, amelyre addig nem kerülhetett sor, csak halasztódott évről évre. Az idei pénzből pedig Teruska hozományát állítják össze, mert immáron ő is eladólány lett. .. — Nem is igen merem mondani, hogy nekünk jól megy — nevet Marton bácsi — mert vannak még emberek, akik ímmel-ámmal dolgozgatnak és csak panaszkodnak. Nekünk nagy könnyebbség, hogy négyen vagyunk, akik megfogjuk a munka végét... Dehát másnak is van családja!..; A közösből származó jövedelem mellett a háztáji is szép pénzt hoz. Itteni szokás szerint a fejőstehén mellett egy szerződéses hízómarha is áll az istállóban. Két hízó és négy süldő is vhn, s legalább 50 baromfi szaladgál az udvaron. A háztájin kukorica termett, kell ez ennek a sok jószágnak. így élnek Martonék a vérségi Törekvő Termelőszövetkezetben, amely egyike a legjobb közös gazdaságoknak a járásban. Dehát ez nemcsak a jó vezetés miatt van így. hanem a tagok szorgalma miatt is. Szorgalom pedig akad mindenütt, ahol boldogulni kívánnak az emberek! Ezért lett igaza Marton Imre bácsinak a lányaival folytatott vitában. (tm) sőt, még az új tsz-községnek is — büszkélkedik a kakucsi Farkas István, a kis csoport brigádvezetője. — Megírtuk nekik, örülünk, hogy ők is a szövetkezeti életet választották, s ajánlottuk, csatlakoz-' zanak a szövetkezeti tagok önsegélyező csoportjához, s akkor rövidesen ingyenesen üdülhetnek. — Eleinte szokatlan volt, hogy nem kell hajnalban kelni, korán lefeküdni, egész nap dolgozni, de belejöttünk — feleli a gyömrői Dóczi János. — vagyunk ezért az ország, a megye vezetőinek, s még jobb munkánkkal mondunk köszönetét — szól mindannyiok nevében a nyársapáti Herczeg József. Sokat lehetne írni a Paládon üdült szövetkezeti tatgok élményeiről, örömeiről. Úgy vették mindannyian, mintha karácsonyi ajándékot kaptak volna az önsegélyező csoporttól. Nem hihető, hogy tévednénk. Az első tízeket jövőre újabb tízek és százak követik, nemcsak Párádon, hanem az A társalgóban és az előcsarnokban beszélgetnek, levelet írnak a tsz-tagok. Alig várom, mikor jöhetek újra üdülni. — SOKAT VOLTUNK kirándulni, megnéztük a recski ércbányát, az üveggyárat, jártunk Galyatetőn, Mátraházán, a Kékesen — sorolja fel a dánszentmiklósi Németh István. — Felejthetetlen élményben volt részünk. ország legszebb üdülőhelyein is. A Pest megyei tsz-tagok péntek este tértek vissza családjuk körébe. Bizonyos, hogy a fenyőillatú szobában, szeretteik körében, nagyon sokat mesélnek a Párádon töltött felejthetetlen szép napokról. (csekő) MEZŐGAZDASÁG! TERMELŐSZÖVETIÍ1Z1TEK új, korszerű Bi2¥©SÉ¥ágA az általános vagyonbiztosítás Kevesebb adminisztráció, kedvezőbb díj, nagyobb biztonság ! ALlAMi BIZÍOSITÖ m
