Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

196». DECEMBER 25. VASÁRNAP «ST utc &CMap j^XXX\XXXXXX>XXXXXXXXV>.XXXXXXXXXXXX\XXXXXXV\.XXX\NVXXXXXXXXX\\XXXXNXXXXXXVSXXXV\XXX\XXXV; í Í ^ Shakespeare: \ $ '/, í / YVVÍ/ÍT 2 H LXXXVII. szonett Ég veled, te, túldrága, hogy enyém légy, eléggé tudod magad is, mit érsz; kincslajstromod bontja lelkünk kötését, ami jogom volt rád. mind véget ért. Mert hogy voltál enyém? Nem adományképp? S mi érdemem mérte föl szíved árát? Nem ok szülötte volt e szép ajándék, és így hitellevelem visszaszáll rád. Te adtad, de még nem tudtad, mit érsz; és akinek, engem rosszul — túl! — becsültél: juttatásod — alapja félreértés! — újra tied, most, hogy jobban ítéltél. Éltem birtokod bűvölő hitében, király álmomban, sehogysem az ébren. kvxvnxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxxxx József Attila: Betlehem A gyolcs ködökbe puha varjak ülnek, csüggedt borókán fészkel a homály. Tömpe szobácska vert földjére dűlnek két botos pásztor és három király. Az asszony leszáll a kamrai létrán — Mennyből az angyal! — zeng öt atyafi. Az öreg kapás az ólban ganét hány, kantáivá sírnak lompos tyúkjai. Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, borostás állal komorul a zsupp s fodor leveske szaga áraszt vigaszt, mely a danával mennyezetre fut. Jézus, kinek szállása sárga irka, heverő papírbarmok közt örül s a tűz fényénél a jámborok mintha ugrándoznának a jászol körül. De ez nem igaz. Zsellér-szalmát hajszol az úri szél és gőzlik a magyar s a két pásztor fonott kalácsot majszol s a három király pálinkát nyakai. Davies XXXXXXXX^^^^.\\V^^^XXXVV^^^^^XVC^XX>XNXV*^XN^X>^XX>^. A tél szépsége Ugye, szép a tavasz, mikor rügy születik s madár dalol? S ha daluk némul, szép, ugy e, nyáron a méh- s virág-zene? És nem szép, ha elmúlt a nyár, hogy a levél, lehullva már, cipőnk orránál kavarog vagy 'sarkunkban ireg-forog? Most tél van, beállt a patak; sétálgatok a fák alatt: öles hóban áll mindegyik, odvukban mókus aluszik, s bármily kicsiny az ág, a gally, mindent fehér szirom takar. Köszöntlek, tél! Te szépíted, nagy virággá te építed ezt a, fát. ötven fekete karját fehérrel vonva be, míg a gallyakra millió kis fehér kesztyűt húz a hó. mm í . I onthy Hanna... Két egy- u szó, de varázsa, muzsikája van. Nemcsak jel­képesen. a szó igazi értelmé­ben is. H onthy Hanna — mondod, s máris örök, dalla­mok muzsikálnak: Kálmán, Lehár, Huszka. Lajtai. Schu­bert, Suppé. Millöcker, Hév­vé, Fall Leo melódiái árad­nak szét utcán, szobában, színházban — bárhol említed is nevét' — egyszeriben köny- nyűnek érzed magad, s ko­mor arcodon a jókedv derűje csillan Mosolyogsz. Felsza­badultan. a szived mélyéről. Pedig még csak a nevét mondtad vagy hallottad. Még­is. Az emlékek forrása buzog­ni kezd. s egymás után jelen­nek meg képzeletedben a nagy szerepek: Három a kislány, Nebántsvirág, Bajadéi\ Víg özvegy. Csárdáskirálynő, Há­rom tavasz, és ki tudná még felsorolni valamennyit. Neve egyet jelent nemcsak az ope­rettel. de magával a színház­zal is. Pontosan emlékszem. Az elmúlt hónapban történt, a Leányvásár premierjén. Már felment a vasfüggöny, ami­kor megjelent a nézőtéren. Halk suttogás hullámzott vé­gig a sorokon. Az egész föld­szinten. Az egész színházban. Egyetlen szó: Honthy. Az imént még várakozással, pre­mier előtti hangulattal, fe­szültséggel teli arcok felen­gedtek. Mosolyogtak az em­berek. Honthy Hanna lépett a színházba. . A mosoly királynője. így fogalmaztam meg ak­kor. Azt hiszem, találóan Igaz, a királynői rang — a mi vilá­gunkban — már megkopott. Ebben az értelemben azonban tovább csillog. Örök fénnyel. Mert nagy dolog mosolyt fa­kasztani. Talán a legnehe­zebb. S Honthy Hannának mindig sikerül. A jókedv lát­hatatlan második énje.. Min­dig ott van. ahol ő maga M ost is, amikor itt ülünk a színház első emeleti énektermében. Próba után. Az első liérdés akaratlan: • — Nem fáradt?.• , S a -válasz? Egy hamisítatlan fyonih'y- pillantás. egy futómosoly. A pillanat varázsa meghitt hangulatot teremt. Egy pohár szóda, egy köny- nyű cigaretta, s kezdődhet a beszélgetés. — A legszebb emlék? — Minden tegnap — a vá­lasz ennyi csupán. Ám a néhány szó mögött vastapssal szegélyezett, töret­REFLEKTORFÉNYBEN: A mosoly királynője len művészpálya áll. Csodá­latos művészélet: a balettis- kólától Rákosi Szidi sziniis- koláján és a Budai Színkörön át egészen a Fővárosi Ope­rettszínházig; Hügel Hajnal­kától Honthy Hannáig. Ke­vés magyar színész büszkél­kedhet ilyen forró sikerekben gazdag életúttal Ami pedig a népszerűséget illeti: nélkü­le szinte elképzelhetetlen volt a pesti nyár. a pesti sláger, a pesti opereütbemutató. Bár­sonyos hangja, kivétele$ elő­adóművészete könnyen utat talált és talál m-a. is a nézők — de talán így helyesebb: az emberek szívéhez. Hétre ma várom a Nemzetinél: Egy csók és mác semmi; Legyen a Hor- váth-kertben. Budán; Pardon, pardon, szénpora. Jöjjön ki Óbudára; Hajmást Péter... — ma is friss, ma is emléke­zetes. ha tőle halljuk. S ma is siker. így a legszebb em­lék: „Minden tegnap” — kü­lönös csengést kap. amelyet mint zengő kórus, az összei'e- rődő tenyerek ütemes mu­zsikája fest alá. — A legkedvesebb part­nere ? — Ha a múltat idézem: Hegedűs Gyula, Törzs Jenő, Kabos Gyula, Rátkai Márton, Gombaszögi Ella, Csortos Gyula, Somlai Arthur. Külön­ben: mindig az, akivel ját­szom. 4 z említett nevek a vna- fi gyár színészvilág színét­virágát takarják. A felsorolás tehát látszólag teljes. Egyet­len dologban hibázik ta­lán: a partnerek változtak; de Honthy Hanna mindig ma­radt. S maradt mindannyi­szor a táblás ház, az újrát követelő lelkes közönség — akkor és ma egyaránt. — A legforróbb siker? maga fölött. — Egy nászra születtem­Az apja képét idézné, de az emlékek között nincs róla kép. Csak olthatatlan gyűlö­let. A kék vérért. A hajszolt életért. Az erdő nyugodt és fehér. Akár délelőtt, mikor a lányra lelt. Ott feküdt a bokrok kö­zött. szeme ijedten rebbent, de jajsza\'a nem volt. Akarat­lan rákérdezett. • — Fél? — Segítsen. Megcsúsztam. Talpraállította, de ha nem fogja erősen, visszazuhan. — A lábam! Válasz helyett két izmos karjába kapta. — Mit gondol? — tiltako­zott a lány. Vállat vont. — Semmit. Hazaviszem. A szürkészöld szemekben sötét fény lobbant, de a kes­keny ajkak makacsul hallgat­tak. Könnyedén lépkedett a he­tek óta vágyott teherrel. Nem is teher volt most, pille csu­pán. Szállongó hópihe. Édes illatfelhő fonta körül. Titok­ban vz arcát kémlelte, de a fák minduntalan árnyékot vetettek rá: ^-.zem pedig lecsu­kódott, mielőtt olvasott volna benne. Karját könnyű zsibba­dás járta út: nem a lány sú­lyától, a ruháján átsütő test melege tette. Öt hónapja nem ölelt asszonyt. Most a leg­szebbje fekszik megadóan a k-.r'ni között; az erdő cinkos­ként hallgat, a fák. fejükre húzták hókucsmájukat. a s°b fehér fa szénen, engedelme­sen áll sorfalat a házig ve­zető úton, s a ház láthatóan elhagyott. Szólni kell. Azon­nal megtörni a cinkos csen­det, különben... — Nemde az öreg Baló lá­nya? — Ha ilyen jól tudja, miért kérdezi? — A válasz csípős, ki tudná, miért. — Akkor itthon is vagyunk! — könyökével lenyomja a fa­ragott kilincset, keze alattom- ban a lány duzzadó melléhez ér. De visszakozik nyomban, s csizmás lábával rúgja be a nyikorgó ajtót. Megáll egy pillanatra, míg szeme hozzá­szokik a szoba homályához, aztán lép a heverőhöz és fek­teti rá gyengéden a lányt. — Köszönöm — röppen egy megkönnyebbült sóhaj. Az ablakhoz megy és el­húzza a durva vászonfüg­gönyt. A fény berobban a kis szobába és mohón öleli körül a lányt. Fekszik még mindig lehúnyt szemmel, csak a pu­lóver alatt feszülő mellek hullámzása árulkodik. Esetle­nül letérdel a heverő elé, gyengéden — már amennyire széles tenyerétől telik — ki­tapintja a megduzzadt bokát. A lány nem tiltakozik, fek­szik moccanatlan. Megkönnyebbül. Ficam csu­pán. — Szorítsa össze az öklét! Válasz semmi, de a hosszú ujjak lassan behajtanak. Kezébe veszi a lány láb­fejét, elfordul, hogy ne lássa a kínba torzult arcot, s meg­rántja istenesen. Éles sikoltás röppen, aztán csönd lesz, hosszú, süket csönd. vwwwww Néhány fát dob a kandal­lóba, megvárja, míg belekap a láng, akkor indul. Az ajtó­ból szól vissza. — Tegyen rá hideg' boroga­tást. A lány felül és utánaszól. — Még egyszer köszönöm. Egykedvűen válaszol. — Ma aligha mehet kará­csonyi áhítatra. — Szegény apa... mehet egyedül. Ez a két szó kíséri most az úton. Különös útitárs. O/ egyetlen útitárs az emlékezés. Olykor egy életen át elkísér. Vagy ha úgy tetszik: kísért. A fiú emléke. Másnap már nem az eső elől menekülnek. Tudják mind a ketten, de kifogást keresnek. Meghallgatnak né­hány hanglemezt. Tegnap az önfeledt beszélgetésben meg is feledkeztek róla. A ritmus tüzeli a vérük. A lábuk táncra mozdul. A kar­juk ölelésre. A szoba forogni kezd, mint valami mesebeli palota, s a szédült bódulatból egymás karjaiban ébrednek. Kicsit zavartan, de megköny- nyebbülten. A gátak felsza­kadtak, s az eddig lefojtott érzelmek vad áradással szá­guldhatnak: mindig vissza. Ide. Minden puha sarokban csókok fészke pihen. Könnyű borzongás fut végig a testén. Közelebb húzza szé­két a kandallóhoz. Hasztalan. Fázik. Didereg, akár a hideg­lelős. Mint akkor, amikor közölték a kollokvium után: megvonják az ösztöndíjat. A fiúhoz futott. — Segíts! — s kapaszkodik belé, mint fuldokló a szalma­szálba. — Megírod apádnak? — Az okát kérdezné. Soha nem hazudtam. — Ugyan. — Nem hiszed? — Lehet. Valami szíven üti. — Hozzám költözöl. Eltar­talak. Megdermed. — A kitartottad legyek? — De kényes lettél egy­szerre! Sarkon fordul és elrohan. % Neki a Dunának. A hídon megtorpan. Valami vissza­fogja. Meg sem áll a pálya­udvarig . . . Hazajött. Elmon­dott mindent. Most itt van. Feláll, lassan az ágyig sán- íikál. A takarót félig vissza­hajtja. A ruha gyűrűzve sik­lik alá izmos testén. Végig­néz önmagán: látszik-e gya­A Luxemburg grófjában — Erre nehéz válaszolni ilyen röviden. S ez talán ért­hető. Az operettek, amelyek­ben szerepeltem, két-három- száz alkalommal kerültek színre. Hogy melyik volt kö­zülük a legforróbb színházi este? Nem tudom. Ha az elő­adások számát tekintjük: a Csárdáskirálynö. Hatszázszor játszottuk. És különösen nagy élményt és emléket jelentett a Szovjetunióban történt ven­dégszereplésem . .. Elhallgat egy pillanatra, aztán máris a holnapot idézi: — Ez a kérdés, azt hiszem, igen aktuális lesz a Boccaccio bemutatója után. Akaratlan az új bemutatóra terelődik a szó: — Melyik szerepet játssza a művésznő? — A válasz bizonyára meg­lepi: olyan szerepet, amely a régi Suppé-operettben nem is szerepelt. A régi, poros lib­rettót Gáspár Margit szinte teljesen újjáköltötte. Csak a régi nevek maradtak meg és a muzsika. Az írónő öt ere­deti Boccaccio-novellából kom­ponálta meg a jeleneteket. Bródy Tamás pedig más Suppé-művekkel gazdagította az operett muzsikáját. Így felkutatott a számomra egy csodálatosam szép Suppé-san- zont, amelyhez Blum Tamás írt nagyon szellemes verset. Partnereim: Latabár Kálmán, Petress Zsuzsa; Zentay Anna, Kiss Ilona, Baksay Árpád és a főrendező, Horvai István nagyon kedvesek... Azt hiszem, nem bocsátko­zom jóslásokba, ha azt állí­tom, hogy a január 20-i pre­mier után egy időre megint \nem lesz műsorgondja a szín- : ház vezetőségének. A várható kirobbanó siker ezúttal is, mint már annyiszor: Honthy Hanna... fpvszám?... Dátum?... Me- | -C* lyik esztendő fűződik melyik sikerhez? Nem lenne méltó kérdés, hiszen amikor \ Honthy klánná megjelenik a ; színpadon, a reflektor csil- i lámló fényében, mindig annyi \ idős, amennyinek látszani ; akar. Számunkra pedig csak \ egy a fontos: hogy itt van ! köztünk, nekünk játszik, tán- < col. énekel. Ügy, ahogyan \ csak Honthy Hanna tud. \ Mit is kérdezhetne még a \ krónikás, annyi nagy, felejt- ’ihetetlen siker emlékét idézve? \Talán csak egyet: I — Van-e olyan kívánsága, ;ami még nem teljesült? * \ A mosoly — beszélgetésünk >óta most először — elsuhan ;arcáról s komolyan tekint ! vissza rám: * \ — Nincs gyerekem ... j Á zongorán felcsendül Suppé ; dallama, s betölti a kis pró­batermet. Vége az interjúnak: \a hétköznapok megszokott jmunkája szólítja a művész- ! nőt; az idő sürget, a premier \napja már oly közel... Még \ egy kézfogás: arcán már újra : ott a hamisítatlan, hamiskás ; Honthy-mosoly, amely, hogy- \ ha a színpadról tekint a né- : zőre. máris fergeteges tapsra I csattannak a tenyerek. ; — Viszontlátásra a Boccaccio | premierjén! (prulviier) lázata? Arányos teste vakí- ^ tóan fehér. t I n zép fehérlő teste mez- $ télén. Szeme rátapad ^ a meglehelt ablakra, 2 mintha attól félne, eltűnik a ^ látomás. á y Most kellene rányitni az aj-^ tót. Mire felfogná ésszel... ^ Indulna, de a lába nem ^ engedelmeskedik. A csizma —^ ólom. Súlyos és merev. Értet- ^ lenül bámulja a makacs íába-^ kát, mintha most látná elő- £ szőr. A jobb csizmán apró re-£ pedést fedez fel. Különös. Ed-^ dig nem vette észre. Pedig £ naponta nézi, kerek észtén- ^ de je. Nézi? Vagy csak látja. ^ A libbenő szoknyákat is látta. ^ Nézni soha nem ért rá őket. \ Mire odáig érkezett volna. ^ már másik után kaptatott a 2 lába. j Áll, mint kinek elfolyt a \ vére. $ Újra benéz. A látomás már£ eltűnt. A lány lepihent. Feje£ oldalra fordult a rózsaszín \ párnán, hajának árja védőn \ eltakarja arcát, szemét. Csak £ félig nyílt ajka látszik, fölötte^ egy tollpihe kering. ^ A völgyből felzeng az éhes \ farkasok kardala. j A lány megrezzen, de al- ^ szik tovább. í Lassan megfordul, nekiveti ^ hátát a ház falának. Cigaret- \ tát kotor elő a bunda zsebé- ^ bői A gyufa lángjánál fel-j fénylik sötét arca. ^ A csizmák körül - megolvad ^ a hó. Leve sűrű és sötét. £ Akár a kék vér. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents