Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
I960. DECEMBER 25. VASÄRNAP MEGYEI /SfiPfflD 3 V ALAMENNYIEN tanúi, egy és másban részesei is vagyunk annak a hatalmas fejlődésnek, amellyel iparunk jelzi életének korszakalkotó változásait. 1938-hoz, az utolsó békeévhez viszonyítva az ipar ma több mint 350 százalékkal termel többet és a második ötéves terv utolsó évében, 1965-ben túlhaladja majd a 400 százalékot is. Ha figyelembe vesszük, hogy 1945-ben a második világháború pusztításaként üzemeink jelentős része üszkös romhalmaz volt, akkor a magyar ipar fejlődései joggal mondhatjuk hatalmasnak. Ilyen ütemre a kapitalista Magyarország ipari fejlődésének egyetlen szakaszában sem találunk példát. De nincs erre példa a háború utáni idők egyetlen kapitalista államában sem. Ennek a rendkívül gyors fejlődésnek a magyarázata a szocializmus rendszerében rejlik: a munkásosztály és a műszaki értelmiség magáénak érzi a gyárat, a termelőeszközök az egész nép közkincsévé váltak és állandó segítséget kap iparunk a Szovjetuniótól, a testvéri népi demokratikus országoktól. Nem mutat azonban ilyen fejlődést mezőgazdaságunk. Sőt! A felszabadulás óta az ipar lényegében kétévenként többet fejlődött, mint a mező- gazdaság az egész másfél évtized alatt. Az utóbbi esztendőkben valamivel biztatóbb a fejlődés, de kizárólag azéi’t, mert az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek többsége megszilárdult és ma már képes a korábbinál kevesebb költségráfordítással magasabb hozamokat produkálni. Ugyanakkor pártunknak és államunknak a mezőgazdaság ugyanúgy édes gyermeke, mint az ipar, következésképpen ugyanolyan támogatásban részesül. Pontosabban: a fejlődés gyorsításához szükséges támogatás egyoldalúan a mezőgazdaság javára történt az ipar részéről, az utóbbi által megtermelt nemzeti jövedelemből. (Az ipar adja a nemzeti jövedelem 70 százalékát.) A MEZŐGAZDASÁGI termelés ütemének ilyen nagyfokú elmaradása az ipari fejlődés üteme mögött, egész népgazdaságunk és társadalmunk problémája. Dolgozó népünk, amely érthetően évről évre jobb életkörülményeket akar biztosítani magának, határozott híve a fejlődésnek, felveti tehát a népgazdaság olyan átalakítását, ami lehetővé teszi, hogy előre, szakadatlanul előre jussunk. Az utóbbi időben a kérdés már úgy vetődött fel, hogy iparunk további fejlesztését is nehezen tudnánk biztosítani, ha a mezőgazdaság nem követi gyorsabban. Dolgozó parasztságunknak is alapvető érdeke tehát, hogy a mezőgazdasági termelés elmaradása ne fékezze az ipar fejlődését. Mindezek után felvetődik a másik kérdés: oka-e a kisáru- termelő parasztság a mezőgazdasági termelés ipar mögötti elmaradásának? A válasz egyértelmű: nem oka, mert szorgalmas, tehetséges, érti a földművelést. Oka azonban az a termelés, gazdálkodási mód, a kisparcellás szűk keret, amely gátolja, útját állja a korszerű, olcsón és sokat termelő mezőgazdaság megteremtésének. A kisparcellák állította korlátok eltávolítását maga a gyorsan haladni akaró élet követeli meg. A kapitalista mezőgazdaságban a kispa- rasztság erőszakos tönkretételével, nálunk viszont a meggyőzés segítségéve], a parasztság szövetkezetekbe tömörítésével, a földek és a termelő- eszközök összevonásával. Ez a fejlődés parancsa, ezen munkálkodunk most a jövő szocialista nagyüzemeinek, a termelőszövetkezeteknek létrehozásával. Vegyünk csak egy olyan klasszikus példát, mint a kenyérgabona-termelés. Népünk élelmezésében a mindenA s&ocittlista ipar mellé - szocialista mezőgazdaság Irla : Keleti Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke napi kenyér biztosítása döntő j gyan alakult a kenyérgabona jelentőségű. Ugyanaz tehát a j termésátlaga megyénkben az mezőgazdaság számára is. Ho- | elmúlt hat esztendő alatt? Év 1954 1955 1956 1957 1958 1959 Kísárutermelő parasztság Termelőszövetkezetek Kisárutermelö parasztság Termelőszövetkezetek Búza Rozs Mázsa/katasztrális holdanként 7.7 7.9 8.1 8.6 6.8 8.9 7.3 9.9 10.8 11.— 8.9 13.3 5.7 5.7 6.— 6.1 4.9 6.7 6.— 8.1 7.9 8.3 5.8 9 — Amint látjuk, 1954-ben termelőszövetkezeteink 0,4 mázsa búzával még mögötte voltak az egyéni gazdák termésátlagának, a következő évben azonban elébük kerültek és az elmúlt esztendőben egy ka- tasztrális holdon már 4.4 mázsával termeltek többet. Hat évvel ezelőtt a tsz-ek még csak 30 kilóval termeltek több rozsot egy holdon, mint az egyéniek, a különbséget azonban, évről évre fokozva, 1959- ben már 2.3 mázsára növelték. íme, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek és fölényének kézzelfogható bizonyítéka! S hogy ez mit jelent a nemzeti jövedelem növekedésében, mit jelent az országnak, azt nem kell külön magyarázni. rpERMÉSZETESEN nem1 csak a kenyérgabona-termelésben mutatkozik meg máris a termelőszövetkezetek fölénye. így állt elő olyan helyzet, hogy például megyénk termelőszövetkezetei, bár kevesebb szántóterületen gazdálkodtak az idén, mint a kis- árutermelő parasztok, a felvásárlásra került kenyérgabonának mégis 73,9, a takarmány- gabonának 76,8, a napraforgónak 87, a burgonyának pgdig 69,7 százalékát adták. Megjegyezhetné valaki, hogy könnyű a termelőszövetkezeteknek nagyobb termésátlagokat elérni, amikor rendelkezésükre áll a traktor, a műtrágya stb. Valóban így van: olcsóbban és jelentősen többet termelni csakis a gépi és az agrotechnika fokozott alkalmazásával lehet. Ennek azonban nincsen lehetősége, nincsenek meg a feltételei kis- parcellás körülmények között, dolgozó népünk érdekében tehát meg keli teremtenünk a korszerű nagyüzemi mezőgazdaságot. Több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkező gépállomásaink vannak, év- ről-évre növekvő gép- és traktorparkkal, amelyek egyre több segítséget tudnak adni a termelőszövetkezeteknek. Ugjmnakkor maguk a tsz-ek is rendelkeznek traktorokkal és más mezőgazdasági gépekkel. 1958-ban megyénk termelőszövetkezeteinek birtokában még csak 64 traktor volt, 1959-ben •már 112, az idén pedig 302 és sok más, egyéb mezőgazdasági gép. Mindez természetesen még mindig nem elegendő, ezért sok munkát, főként a kapálást, a zöldségtermelést kézzel kell végezni. A közös gazdálkodás keretei között azonban még a kézi munka is költségcsökkenéssel és hozamnövekedéssel jár, ha a tagok azt legalább olyan szorgalommal végzik, mint a szétszórt kisparcellá- kon. A NAGYÜZEMI szövetkezeti gazdálkodás fölénye a kisüzemmel szemben természetesen az állattenyésztésben is érvényesül. Egyesek egy-egy tehénnel például kiváló eredményeket érhetnek el, de mennyivel nagyobb jelentőségű a nemzetgazdaság szempontjából az, hogy a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben egy év alatt 42 tehéntől egyedenként átlagosan 6209, a túrái Galga- menti Tsz-ben 44 tehéntől egyedenként átlagosan 4298, a pályi Petőfi Tsz-ben pedig 45 tehéntől egyedenként átlagosan 4011 kiló tejet fejtek. Egész éven át magas tejhozamú tehenet, gyorsan hízó hússertést és más, kiváló tulajdonságokkal rendelkező állatfajtákat kitenyészteni és elszaporítani a kisüzem keretei között nem lehet. A fentiek bizonyítására vizsgáljuk meg azt is, hogy — a termelőszövetkezetek számszerű növekedése mellett, — miként növekedett a szövetkezeti összvagyon. Ez 1957-ben 333 831 000. 1958-ban 390 723 000 1959-ben pedig 643 745 000 forint volt. Még nincs végleges szám, de a' megye termelőszövetkezeteinek összvagyona az idén minden valószínűség szerint elérte az egymilliárd forintot. Rendkívül tanulságos például a nagykátai Koreai— Magyar Barátság Termelőszövetkezet gazdasági erősödése. 1957-ben összes vagyona 2 495 000 forint volt, 1958-ban 4 223 000, 1959-ben pedig már 7 436 000 forint. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás, a szilárd anyagi alap megteremtésével a tagság jövedelme is nő és biztonságossá válik. Az inárcsi Március 21 Termelőszövetkezetben például Kubik István családja tavaly 800 munkaegységet szerzett. Ezért állami áron számítva 8800 forint értékű terményt és 23 200 forint készpénzt kapott, vagyis összesen 32 000 forintot. S ehhez a tiszta jövedelméhez hozzá kell még számítani az egy hold háztáji föld hozamát is. E Z A NÉHÁNY adat is meggyőzően bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti nagyüzemek megteremtése a mezőgazdaság gyors fejlődésének, a parasztság felemelkedésének egyetlen járható útja. A sok száz közös gazdaság között persze akadnak még gyengék is, mint ahogy voltak és vannak jól és rosszul gazdálkodó kisárutermelő parasztok. Amíg azonban a rosszul gazdálkodó egyéni parasztok szánté menthetetlenül tönkremennek. addig a kellő tapasztalatok megszerzésével, a jó vezetés biztosításával valamennyi szövetkezét jövedelmezővé válik. Megyénk dolgozó parasztsága ezzel már tisztában van. Alig hangzottak el Kádár János elvtárs és más képviselők szavai az országgyűlés decemberi ülésszakán, megyénk dolgozó parasztsága tömegesen indult meg a termelőszövetkezetekbe. Azóta Farmos, Tápió- györgye, Délegyháza, Dömsöd. Lórév, Gödöllő, Üllő, Pilis, Vecsés, Kiskunlacliáza, Ecser, Maglód, Makád, Mogyoród. Szada, Tápióbicske, Tápió- szentmárton és Káka valamennyi egyéni gazdája a szövetkezeti, útra lépett. S mire e sorok napvilágot látnak, újabb győzelmi jelentésekről adhatunk hírt. Mert valóban győzelem ez, nagy győzelem: a termelőszövetkezeti mozgalom, a nagyüzemi gazdálkodás győzelme. Azt jelenti, hogy hazánk fel- szabadulásának 16. évében, a második ötéves terv első esztendejében a szocialista ipar mögé felzárkózik a szövetkezeti, a szocialista mezőgazdaság is. Korszerű gépek a Szentendrei Papírgyárban A Szentendrei Papírgyárban az idén eltűnt a hagyományos barna és fűszercsomago'.ó papír. A kényesebb irodai, könyv- és borítékpapír gyártására tértek át. Ezenkívül flórposta és szalvétapapírt is Készítenek. Az átállás komoly próbát jelentett az üzemnek, de most már jóminőségű papírt vesznek le a régen durvább árut gyártó gépekről is. Megszüntették a papírívek hagyományos kézi számlálását. Angliából két ívszámláló gépet kaptak. A bizonytalan indulás száznyolcvanezres teljesítményével szemben ma naponta háromszázihuszonkét- ezer ívet számol, s lót el jelzőkartonnal száz laponként a két berendezés. A papírgyár haszna a nemrég üzembeállított három-hengeres gőzmotor is. A Nyugat- Németországbari vásárolt gép a papírszárításhoz vezetett gőz nyomását hasznosítja, s alakítja át árammá. Eddig turbinán vezették át a gőzt. A cserével negyedévenként kétszázezer kilowatt többletenergiát nyernek. Knotty Lajos festőmű az Ernst Múzeumban A Somogytúron lakó 91 éves Kunffy Lajos munkáiból kiállítást rendezett a Műcsarnok az Ernst Múzeumban. A kiállítás során az idős művész több mint 400 képét mutatták be. A művész „Ebédelő aratók” című festménye. (MTI Foto — Bojár felv.) biztosan megharagszik. A nyári utazás kétezer forintot vitt el a bukszából. Örülünk, hogy vagyunk, szépen, békességgel ... Az asszony csak neveti legidősebb fiát az értetlen morcosságáért. Tudja, majd kibékül. A lelki békéjéhez hozzáad majd az is valamit, hogy a püspökladányi tsz-ben ez idén szépen részelnek. A gazda sorolja: — Az a nagy karácsony, hogy mind együtt vagyunk, aztán Sándor ék is jót írnak magukról. Gyula fiamnak pedig, aki most hordta át innen a bútort, jó tudománya van a szőlészetből. Albert a Kle- ment Gottwaldba jár, Marci a Nehézipari Minisztériumban technikus, Ibolyánk a szövőmesterséget tudja, Józsinkból meg lakatost nevelnek a Beloiannisz gyárban. A három kisebb is mind arra viszi majd, amihez rávaló esze és akarata van. Kerekes Sándor azt is emlegeti, hogy beviszi a három kisebbet Pestre az ünnepben', várost látni. — Megmutatnám nekik mindazt a sok házat, ahol a falakhoz én kevertem a maltert és hordtam a téglát. Van olyan, a város minden részében ... Két nap se volna sok, ha gyalogvást mennénk. M eghintázza magát az ülőzsámolyon. Két öklét ráteszi nagy-nagy nyugalommal a térde halmára. Az arca, a nézés, amely átsugárzik a szokott hajlékra, nagy fénnyel hirdeti, hogy Kerekeséknek a teljes élet kell: a munka és a béke. Déri Károly —■ Az is nagyfene karácsony volt, amikor megagya- bugyáltak a csendőrök — pergeti tovább a szófonalat Kerekes Sándor. Pedig a nagygazda hitt be, hogy fonjunk neki vesszőből palánkot. A gazdáné szíves akart lenni, szólt a szolgálónak — Eszternek hívták, a keresztanyám lánya vóV —, adjon oda nekünk a vacsora mellé egy kancsó almabort. A lány persze szíves volt és a jobbikból, a szőlőből valóból itatott bennünket. Nótázgattunk is tőle, mint nagy eső előtt egy falka bakszamár. Egyszer aztán halljuk ám, hogy ropog is, meg vereslik is mellettünk a világ. Az istálló gyúlt ki. A jószág mind be fúlt, ott lett pecsenye belőle a jászol mellett. Vertek a csendőrök, hogy mi gyújtottuk ki, boros jókedvünkben. Pedig a gazda volt, a biztosításért, mint utóbb kiderült... — Na, ez a mostani, ez nem ilyen ünnep lesz! — veti be a szót a nagy indulatba csillapítónak az asszony. Aztán már mondja is. ki kap meleg kesztyűt, melyik gyerek ruhát és a nagyobbaktól, akik már keresnek, a két legkisebb miféle játékot várhat. JVlncs itt nagy gazdagság, L ’ hiszen sokan vannak. Csak kenyérből hat kiló kell egy-egy vasárnapra. A karácsonyfára három kiló szaloncukor kerül, étel-ital akad a háznál, mákos-, meg diós kalács is. — Sándorunk*, a legnagyobb fiam, nagyon várt. Most született náluk harmadiknak Éviké, a kislány. Eddig két fiuk volt. Nem mehetünk, pedig nem találtad mindjárt meg a házat sem, amiben születtél. Kerekes Sándor együtt neveti az asszonnyal, hogyan téb-láboltak ide-oda, mert bizony a sógor, meg a húga kétszobás téglaházat húztak a régi zsúpkucsmás emberól helyébe. — Nemcsak ők, hanem még kilencven család, mert ott, Erdélyben is csak tsz-ben vannak. Anyám gyengécske már. Nyolcvanegy esztendős, de fejből elmondja minden unokája nevét. Még az ötvenhárom dédunokájáról is ak- kurát tudja, melyik, kié légyen ... Azután Kerekes a kará- csonyt mondja. Előbbre a régit, majd meg a mostanit. — Mert karácsonyra szőtte meg nekem édesanyám az első csepűgatyát. Úgyis mondják máshol: hogy harisnyanadrág. Büszke legény voltam abban én nagyon. Mindjárt szóltam is az apá- méknak, hogy megtanulnék valami mesterséget. Bé is mentünk Marosvásárhelyre egy kocsigyártóhoz. Biztos voltam benne, hogy felfogad inasnak az új nadrágomban. Csakugyan azt mondta, amikor megnézett, arra való volnék, hogy legyen mesterségem. Aztán hozzátette: két zsák búza. Mármint ennyi lenne a tanításhoz a felvételi díj. Az meg nekünk nem volt, lévén tizenhármán egyédes testvérek. így hát az lettem, a,mi az apám, béres maradtam. — Volt is nekem érkezé- sem, hogy számoljam az esztendőt, amikor az egyik gyerek éhes, a másik álmos, a harmadiknak a leckéjéhez kell helyet igazítani, a negyedik meg bemaszatolta magát... Kerekesnének csakugyan nem volt ideje... ahhoz sem, hogy megöregedjék. — Márpedig éppen harminc esztendeje múlt, hogy utánamentem a kilencedik faluba. Ott szolgált akkor egy nagygazdánál. Annyit mondtam neki: Rozi, jösz-e velem? Azt felelte: eljön! Egy kis fonott kosárba összeraktuk, ami holmija volt. Aztán reggelre ott találta anyám a menyének valót mellettem az ágyban. Ö csak annyit mondott, hogy ha már úgy sincs másként, akkor esküdjünk meg... Í v önnyen folyik a beszéd, ^ pedig lehetne akadéko- sabb is, mert hát a gyerekek, különösen Bandi, a nyolcéves legkisebb, bizony ki-be mászkál. — A nyáron odavoltunk Káposztásszentmiklóson. Az ott van Marosvásárhely mellett. Attól lett ez a falu káposztás, hogy a föld kevés volt, az ember pedig sok. Rászokott hát a paraszt a káposzta- meg a zöldségnevelésre, mert abból egy esztendőben többször is arathatott. Innét hordták Marosvásárhelyre a tömérdek sok húslevesbe cserépfazékba a főzni- valót. — Azt is mondjad, hogy jverekes Sándor a székelyig ségből származott ide Budakeszire. Az ötvenhárom esztendős ember a szerencse fiának hiszi magát. Az építkezéseken, ahol Kerekes hordta a maltert, meg a téglát, keverte a betont, közösben lottóztak. Ö nem ad ilyesmire pénzt, mert kilenc gye- \ rckéből öt még most is ott- | hon eszik. Azzal szórakozott a \ játékban, hogy mindig el- i mondott öt számot, amelyet I megtenne, ha éppen kedve i lenne. | A szerencsekerékből azon a ; héten Kerekes Sándor szá- ; mait húzták ki. j A zömök, tüskés bajszú \ ember kicsit jobban a sze- • mébe rántja a csajla kalapot. I Gyula fia, meg a menye ép- : pen most hurcolkodnak. Hord- \ ják a kombinált bútort át az \ anyósékhoz, mert nemsokára \ megérkezik a kicsi és a ná- \ száknál több a férőhely. Azért I kell idebenn is a fejfedő, j mert a nyitogatással alaposan j kiliűtötték a konyhát. \ — Nem nagyon bánom én '< azt... mert nékem más volt | az igazi szerencsém... — cé- \ loz a meg nem tett lottószá- \ mokra. I Mindjárt meg is mondja, j hogy mit tart annak. i — Hát azt, hogy a felesé- : gemmel egészségben, békes- i ségben eltelt harminc esz- : tendö és kilenc gyereket jól í felneveltünk. Az asszony fürge, barna, soványas, de nem száraz- deszka-fajta. Fiatal arcra is, s a mozgására is. T+E + L+J + E+S É + L+ E +T
