Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-24 / 303. szám

I960. DECEMBER 24. SZOMBAT "'T/ííHan 3 Félre a hajrával! A keleti lánc építői között Vállalataink többsége már jelentette, hogy teljesí­tette, illetve az elkövetkezen­dő napokban befejezi I960, évi, illetve hároméves tervét. Ilyen értesüléseket kaptunk a Csepel Autógyárból, a Diósdi Csapágygyárból, a Váci Kö­töttárugyárból és sok más üzemből, ami azt bizonyítja, hogy megyénk gyárai általá­ban jól dolgoztak. örvendetes jelenség az is, hogy vállalataink többsége egyenletes, tervszerű munka alapján érte el a jó eredmé­nyeket. így van ez még a sok-sok gyárral kooperáló Cse­pel Autógyárban is, ahol — a korábbi évek gyakorlatával szemben — negyedéves, havi, illetve dekádtervek alapján dolgoztak, ami azt jelenti, hogy állandóan tudták, hol tartanak és mit kell még el­végezniük. Ebben a gyárban és nem egy helyen másutt is, az év hátralevő néhány napján az eddigi ütemben fognak dol­gozni. Sajnos azonban, nem könnyű szakítani a hajrá „ha­gyományával”. S az év végéig nem egy helyen még igyekez­nek „ráverni”, hogy jobbak legyenek a termelési mutatók. Van olyan gyárunk is, mint például a Gödöllői Gép­gyár, ahol az év utolsó nap­jaiban — bár korántsem olyan mértékben, mint eddig — kénytelenek lesznek * többet dolgozni. Ehhez persze azt is hozzá kell tenni, hogy nem rajtuk múlott a dolog. Olyan kényes öntvényekkel dolgoz­nak, amelyeknek öntését nem szívesen vállalják egyetlen öntödében sem. A gyár veze­tői tavaly is és az idén is so­kat jártak utána, hogy végre nyugvópontra juttassák ezek­nek az Öntvényeknek az ügyét. Tavaly is az év végén sike­rült komolyabb eredményt el­érniük, felső szervek segítsé­gével, így aztán az év végén, éjjel-nappal dolgozva sikerült teljesíteniük az exporttervet. Az idén előbb sikerült meg­oldást találni, tehát lénye­gesen jobb a helyzet, de ko­rántsem mondható megnyug­tatónak. Felmerül egy kér­dés: miért nem lehet egész éven át folyamatosan ellát­ni ezt a gyárat öntvénnyel és miért lehet akkor, ami­kor már „felülről” is dön­getik az ajtót. Ügy gondoljuk, ez nem valamiféle istencsapás, ha­nem nagyon is emberektől függő valami. Akkor pedig, nem. szentírás, hogy ennek minden esztendőben ismét­lődnie kell. A ■ minisztérium segítségével egyszer s min­denkorra száműzni lehetne a hajrát ebből a gyárból is, ha véglegesen kijelölnék azo­kat az öntödéket, amelyek Gödöllőre szállítanak és azt is megszabnák, hogy mikoi-ra, mennyi öntvényt kell ad- niők. Nyugdíjast búcsúztattak a Pestvidéki Gépgyárban. Hosz- szü évtizedek óta dolgozik itt Kincse Lajosné, aki most töltötte be 62. évét. Elfáradt már, nyugdíjba kívánkozott. Munkatársai ez alkalommal kis ünnepség keretében meg- hatottan búcsúzkodtak a mindenki által szeretett Kincse nénitől Nagykőrös hataraban, a Törteli úton. Ondó Ferenc 31 éves nagykőrösi lakos, tsz-fo- gatos, erősen ittas állapotban, kivilágítatlan lovaskocsijával az esti órákban az úttest bal oldalán levő egy méter mély­ségű vizes árokba fordult. A kocsin ülő Sipos Jó­zsef 34 éves tsz-tag a fel­borult szekér alá" került és súlyos sérüléseibe a hely­színen belehalt. A balesetet előidéző Ondó Ferenc áldozatát cserbenhagy­va, a helyszínről gyalogosan eltávozott. A lelkiismeretlen fcgatost a rendőrség lakásán találta meg. Ondó Ferencet őrizetbe vették. Mende és Tápiósüly között a 16. AKÖV menetrend sze­rinti autóbuszával Stvorecz János gépkocsivezető elütötte Gyenes István nyugdíjas kó- kai lakost, aki az úttesten az autóbusz előtt pár méterre át akart szaladni. Gyenes Ist­vánt életveszélyes sérülések­kel a budapesti I. számú sebé­szeti klinikára szállították. A balesetet az idős nyugdíjas fi­gyelmetlensége idézte elő. Érd ' határában Kelemen András gépkocsivezető a 17. AKÖV tehergépkocsijával az előtte haladó kerékpárost sza­bálytalanul előzte. Ennek kö­vetkeztében összeütközött a vele szemben közeledő teher­autóval. A baleset következ­tében Timár Lászlóné, a te­hergépkocsi utasa homlokán megsérült. A mentők a Költői Anna baleseti kórházba szál­lították. Kiskunlacházán, a Dózsa György út 173. számú ház előtt Dávid István 34 éves délegy­házi lakos, kölcsön kapott két- fogatű lovaskocsijával elütöt­te az előtte kerékpárján sza­bályosan haladó Kácser Mi­hály 76 éves kiskunlacházi földművest. Dávid .István ál­dozatát cserbenhagyva a ko­csijával elhajtott. Még ak­kor sem volt hajlandó a hely­színre visszamenni, amikor egy teherautó a lovaskocsit megelőzve, megállásra kény­szerítette. Kácser Mihály az elszen­vedett súlyos sérülésekbe kórházba szállítása után belehalt. Az ittas Dávid Istvánt a rendőrség Kiskunlacháza ha­tárában egy dűlőúton a lo­vaskocsival elakadva fogta el. Dávid előzetes letartózta­tásban várja ügyének tárgya­lását. Alsónémedi lakott terüle­tén kívül Tóth András 32 éves gépkocsivezető, a Belkereske­delmi Szállítási Vállalat te­hergépkocsijával, az esti órák­ban, tompított világítás mel­lett olyan sebességgel hajtott, hogy nem vette észre az út jobb oldalán álló lovaskocsit, s abba belerohant. Az összeütközés következ­tében Ladányi Pál 74 éves alsónémedi földmű­ves súlyosan megsérült. A mentők életveszélyes álla­potban a budapesti Uzsoki ut­cai kórházba szállították. A balesetet Tóth András gépko­csivezető vigyázatlansága idézte elő. Albertirsa határában Zubek László 18 éves egyetemi hall­gató, dánszentmiklósi lakos Ez az eset még egy kér­dést von maga után; azt, hogy kooperáló vállalataink, jelen esetben például a Ganz—MÁVAG Vasöntöde, nem gondolnak a gyártó vál­lalatokra? Mert — vegyük is­mét a Ganz—MÁVAG példá­ját —, itt év végéig teljesí­tik ugyan a tervet, ezt je­lenthetik is,- de mivel a Gö­döllői Gépgyár az öntvények nagy részét csak december­ben kapta meg tőlük, kény­telen volt túlórák sokaságát igénybe venni saját export­terve teljesítéséhez. Ideje lenne mór minden gyárban meghonosítani azt a nézetet, hogy a kooperációs kötelezett­ségek időben, történő . telje­sítése legalább olyan fontos, mint a saját terv teljesítése. Vannak persze olyan jelen­ségek' is, hogy egyes helye­ken elég későn vizsgálták meg a részlettervek teljesí­tését. A Forte-gyárban pél­dául, aho-1 egyébként példa­mutatóan folyik a munka, december elején, amikor elő­vették az exporttervek listá­ját, rájöttek, hogy több té­telt csak nagy nehézségek árán tudnak kiszállítani az év végéig. Ennek persze sok, tőlük- független oka van, vi­szont az is biztos, ha időben megvizsgálják a helyzetet, sok' nehézséget elkerülhettek volna. A hajrá sohasem vezet jóra. A hajrának a szerve­zetlenség a szülőanyja és még ráadásul tovább növeli a szervezetlenséget, rontja az eredményeket. A túl sok túl­órázás kifárasztja az embe­reket, rontja munkájuk ered­ményességét, csökkenti a ter­melékenységet, növeli az ön­költséget. Ez pedig senkinek sem jó, tehát mindenkinek, aki tehet ebben valamit, min­dent meg kell tenni — ellene. Mint minden esztendőben, most is vizsgáznak gazda­sági vezetőink. A vizsga ott eredményes, ahol ütemes, tervszerű munkát tudtak biztosítani. és . ahol. ennek nyomán ' fokozatosan javul­tak a-z eredmények. A Gö­döllői Gépgyárhoz hasonló vállalatok vezetőit persze nem számíthatjuk a rosszul vizs­gáz ottak közé, mert a zöltke- nőket nem az ő hibáik okoz­ták. Ahol viszont az előbbi­ekben már vázolt „meggon- tíol&sok”.okoztá;k a szervezet­lenséget, a vizsga nem mond­ható sikeresnek. Farkas István a késő esti órákban motorke­rékpárjával beleütközött az előtte haladó kivilágított lo­vaskocsiba, amelyet Sie And­rás albertirsa! lakos hajtott. Zubek Lászlót súlyos sérü­lésekkel a mentők a Koltói Anna kórházba szállították. A balesetet Zubek László gyors­hajtása okozta. Ha rádió-riporter volnék, így kezdhetném a helyszíni közvetítést: — Itt vagyunk a gödöllői öreghegyen, vagy másnéven a zett keleti televíziós lánc egyik állomása. Célja, hogy a moszkvai televízió és a magyar televízió között rend­szeres összeköttetést tartson méteres adótorony földmun­kálatai június 24-én kez­dődtek, aminek során 600 köbméter földet mozgattak meg és az alapba 80 köb­méter betont építettek. Szeptember tizennegyedi­kére készült el a földszinti födém, utána hetenként egy emeletet emeltünk. — Hányán voltak hozzá? — Huszonkét munkás, plusz az építésvezető, Fekete elv­társ és jó magam. Az embe­rek nagyszerű munkát vé­geztek. Nem volt itt se vasár­nap, se ünnep, hajtottunk, hogy a határidőt megrövidít­hessük ... Sikerült is, kap­tunk érte tizennégyezer fo­rint célprémiumot. Amikor elértük az ötödik emelet fe­letti tetőteraszt, nyomban ki­fizették. Az egyik legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy egyetlen baleset sem fordult elő a nagy hajrázásban. — Maga az épület meny­nyibe került? — Eredetileg egymillióra szólt a terv, de ezt az össze­get körülbelül két-háromszáz- ezer forinttal túl kellett lép­nünk ... Visszamegyünk a toronyba. Az ötödik emeleti rész egyet­len nyolcszor hótméteres he­lyiségből, az úgynevezett mikroszobából áll. Az ajtóval szembeni ablaka szinte az egész falrészt betölti, Ha de­rült idő volna, belátnánk Vácra. Padlója fehér- és zöld- cirádás gumiból készült. A relé-állomás 23 méteres tornya az Öreghegyre felve­zető új szerpentin útról nézve Bla ha -dombon, háromszázöt méterrel a tenger színe fö­lött. A levegő enyhén párás, innen a magasból, a dombot félkörben ölelő fenyves hal­vány pasztellnek látszik. Tő­lünk balra helyezkedik el a B Laha-str and telep idillikus villáival, jobbról szelíd lej­tésű lankáik gyönyörködtetik a szemet, majd távolabb a gal- gamácsai dombvonulat zárja a festői panorámát Itt vagyunk tehát az Öreg­hegyen, pontosabban egy-ro­busztus toronyépítmény tetején, köröttünk népes társaság, a Budapesti Hídépítő Vállalat, valamint a Ganz—MÁVAG és a Finommechanikai Vállalat dolgozói. A hídépítők éppen a tízméteres szerelő „fabik:’-ot, vagy másképpen a fabikát csúsztatják a széles tető­terasz széléig, hogy az épület tövéből a levegőbe emelhes­sék a felszerelésre váró pa- rabolatükör tartókeretét. A hídépítők régi ismerőseim, nem is csodálkozom különö­sebben a légtornászök lélek­jelenlétét igénylő merészsé­gen, ahogy hat emelet ma­gasságban a mélység fölött végzik munkájukat. S mivel e kényes műveletnél jelen van Lakatos János művezető is, ő tájékoztat, az itt látható munkálatokról. — Az épület a nyár dere­kára készül el teljesen, de ez a szoba már januárban „üze­mel’ : ... Elmenőben közelebbről is megmutatja a dombtetőn pi­henő antennákat, az úgyneve­zett iparabola-tükröket. A bo­gárhátú fémtestek, noha alu­míniumból készültek, egyen­ként majdnem nyolcmázsás — Hát, először elmondom az építkezés rendeltetését. Ez a toronyépület az úgyneve­Monoron sorsolták pénteken a lottót Nsjtirészátnok: J, /J, .‘I/. JJ, 7H Monorról azt állítják a Sportfogadási és Lottóigazga- tós'ág emberei — s ők csak értenek hozzá! — hogy szeren­csés hely. Hisz 1959-ben nyolc, 1960-ban négy monori lakos­nak volt négyes találata, s ezek közül egy 210 ezer forintos nyeremény! Most a szerencse kegyeltjei­nek helyükbe jött Fortuna, az 52, hét nyerőszámait Mo- noron sorsolták ki tegnap. * Gábor Gyula, a monori mű­velődési otthon igazgatója volt talán a nap legboldogabb em­bere Nem mintha telitalálata lett volna. De zsúfolásig tele volt a művelődési otthon, s ez legalább olyan ritka dolog, mint egy-egv ötös találat! A nyerőszámok húzóinak kijelölésénél a férfiaknak ked­vezett a szerencse, négy fér­fi mellett csupán egy, nő ke­rült a sorshúzók közé. Minő- járt ő. Kelemen Istvánná, húzta ki az első számot, a 15-öst. A következő húzó'1' a nyár­egyházi Veróczki Károlyt, nyiltszíni tapssal jutalmazták szellemes ötletéért: nemcsak előre, de visszafelé is meg­pörgette a szerencse-gömböt. Ezután húzta csak ki a má­sodik nyerőszámot, a 34-est. Baranyai Sándor a 78-ast, Nagy János az 5-öst, utolsó­nak pedig Major Nándor az 53-ast húzta ki. Vártuk, mikor tör fel egy ujjongó kiáltás a széksorok­ból: négyes találatom var,! Ehelyett csak csalódott mor- mogásokat hallottunk. Úgy látszik, ma nem szaporodott Fortuna kegyeltjeinek szá­ma .. r ... A művelődési otthon ki­járatánál a Munkásőr utcai iskola egyik pedagógusnője állt. ragyogó arccal. Kollega­nője kíváncsian kérdezte: — Minek örülsz? Nyertél talán ? — Á .. . örülök, hogy élve kijutottam ebből a tömegből. íme, az optimizmus diadalai De minek is búsulni9 A iövö héten i» lesz lottóhúzás! R Beemelik a teraszra a parabola-tűkor tartókeretét A beszélgetés színterét köz­ben áthelyeztük az irodára. Tervrajzok, kimutatások ke­rülnek elő, inkább bizton­ságból, mint szükségből, hi­szen Lakatos művezető fej­ből sorol adatokat, az épít­kezés kezdetét, annak fon­tosabb állomásait, mozzana­tait. Mint megtudom, a 23 súlyúak, igaz, felállítva elérik az ötméteres magasságot. — Az egyik veszi a mikro­hullámokat, a másik tovább sugározza a jánoshegyi TV- adónak ... Ügy hírlik, január­ban moszkvai műsort is lát­hatunk. (andrás) Az egyik antenna, azaz parabola-tükör (Foto: Gábor Viktor) Egy hét közlekedési baleseti krónikája fenn, természetesen a Szov­jetunióban már felépült számtalan és a hazánkban el­készült közbeeső mikrohul­lámú reléállomások; a kis- várdai, tokaji, emődi, kékesi, illetve gödöllői adótornyok útján.

Next

/
Thumbnails
Contents