Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-20 / 274. szám

1960. NOVEMBER 20. VASÁRNAP 'T#iHöD 3 Sahin Kálmán rezidenciája a Dunakeszi Járműjavítóban Szép jónapot! Köszönök, de nem válaszol 6enki. Üres a ház. Hogy is válaszolhatna sok súlyos ká­bel, kapcsoló, lámpa. Legíel- jebb arra figyelmeztet, hogy ne nyúlj sehová! S mikor le­olvasom a tábláról: „ötezer volt”, már biztos vagyok ab­ban, hogy ezt a kimondatlan figyelmeztetést nem is szegi meg senki. Dehát merre járnak a „la­kók”? Válasz helyett egy pelyhes állú fiatalember nyit be, akit bajsza helyén olaj­csík öregít legénnyé. Olyan kozmetika ez, amelyet dolog közben szerez az ember — észrevétlenül. A ruha, s kéz elég olajos, nem csoda, ha va­lami az orr alá is kerül be­lőle. — Ez Sahin Kálmán rezi­denciája? — kérdem. — Öt keresi? — kérdez vissza kíváncsian, hogy ki, s miért keresheti Kálmán bá­csit. — Odakinn van, megnézem — mondja, s kamaszos, ked­ves zavarral keresi a kilincset. Kifelé indul. Míg odavan, egymás után jönnek az emberek. Végre a „gazda” is: — Sahin Kálmán, és ... — körbe mutat a többiekre. — Üljön le nálunk — s odamutat a sarokba, a filccel takart kisszékre. — Nem olyan olajos, mint amilyennek kinéz — nyugtat meg nevetve. — Törleszteni jöttem — ne- i'etek vissza tréfás bűnbánat­tal. Erről a tizenegy ember­ről nem sokat mondott eddig az újság. • — Az túlzás, hogy nem so­kat — szól közbe valaki. — Semmit! Kárörvendő kacagás. A bri­gádvezető kap az alkalmon: — Ja, mi nem vagyunk szentek — állapítja meg ra­vasz fejbólogatással. Erre az­tán ismét végiggyűrűzik a nevetés. A Jakab-brigádra gondol mindenki, ahol per­sei. raktak ki a mérgüket el- kanyarító embereknek. Oda­dobják a büntetéspénzt. így bizonnyal angyal lesz ott min­denki. Ezért is lett „szent” Ja- kab-brigád. — De tréfán kívül mondom, nem is baj, ha nem reklámoz­nak minket. Nem ez a fő ... Lassan körénk gyűlnek. Sorra nézem a tizenegy em­bert, akiknek a vonattal uta­zók a jó meleget köszönhe­tik. A BHA-kocsik villanyfű­tését szerelik. Lám, ismeretle­nül is hány ember találkozik velük, két kezük munkájával. S ráadásul egy ilyen nagy üzemnek, mint a Dunakeszi Járműjavító — első emberei. Hosszú esztendő óta 120 szá­zalékos eredményt érnek el. Csupa fiatal. — Ki itt a legifjabb? — A „Pici”, Trib József, VÁLASZ EGY TUDÓSÍTÁSRA aki értem jött. Tizennyolc éves. — A többiek? — Huszonnégy az átlagkor. — S ki az öreg? — Sahin Kálmán — nevet­nek rá a többiek. A vezető tiltakozik, mást mond, de azért hamar meg­adja magát, hogy nem 19, de 39 év az igazi kora. Azt is elmondják a „huszonnégy éve­sek”, hogy két emberük hiányzik. Egyiket katonának hívták, a másik hosszú ideje- beteg. Ám segítséget nem kértek. Sőt! Havi 16—17 ko­csi szerelését kerek 440 órá­val hamarabb végzik el. — Nyitott kérdés tehát: hogyan lehet két munkatárs híján tartani az előkelő első helyet? — Nemcsak házat lehet ám előregyártani. Ahol lehet, elő­re hajlítjuk a beszerelendő fűtőcsöveket. így sokkal ha­marább és kényelmesebben megy a munka a kocsiban. — Ez a titok? — Ez. Es ha valamelyi­künknek a körmére ég a munka, mellészegődik aki előbbre tart, míg csak egye­nesbe nem jönnék — egé­szíti ki Kálmán bácsi az előbbieket. — Hát házon kívül tart-e a barátság? ™ Nemrég családi házat építettünk együtt. Színház­ba, fehér asztalhoz, hegymá­száshoz együtt visz az utunk. De ott már a feleségek ellen­őrzése mellett! És együtt já­runk kapálni is ... —- Kapálni? — A tsz-nek segítség kel­lett ... mi is kimentünk ... — S mi mindennel foglal­koznak még? — Házasítáissal. — Csak nem?! — Frölich Pistát Mházasí­tottuk. Mért legyen jobb ne­ki, mint nekem — mutat ne­vetve az „öcsi” felé Sahin Kálmán. — Fogyott is három kilót... — sajnálkozik az egyik. — ... a nyakbősége három centit — emelgeti az acél­szalag-mércét a másik, mint­ha csakugyan ellenőrizni akarná. — ... azért vettünk nász­ajándékul ébresztőórát is, mert hát fiatal házasoknál minden megeshetik — szól a harmadik, s fejével az új­donsült férj felé integet, aki­nek már kipirultak a fülei. — fia így megy, ez a bri­gád is szent lesz hamarosan — jegyzem meg a sok csip­kelődő szó, nevetés közt. De erre már megszólal Farkas István reszort vezető is: — Hát négy éve még elő­fordult ugyanezekkel az em­berekkel, hogy erősen emel­gették a poharat. Most józa­nabb, szótartóbb munkáso­kat nehezen találni. Munkás­akadémiára járnak... mint­ha egy családból lennének, mind a tizenegyein ... — S miikor érzik igazán jól magukat? — Mikor nyakig ülünk a munkában. — S miért? — Szeretünk dolgozni... mást nem mondhatok. És az a legnagyobb örömünk, ha egy-egy véletlenül félresike­rült tervrajz hibáját magunk hozzuk helyre, egyszóval, ha alkotunk. Szívélyes barátsággal bú­csúzunk. A Sah in-brigádnál minden megy tovább a maga útján. Nem várnak „reklá­mot”, mert ők így is becsü­lettel végzik a dolgukat. Csak az öt hónapja ígért oklevelet várják nagyon, melyen már nyomtatva is ott áll a megér­demelt cím: „Szocialista bri­gád”. Tóth György Megragadta figyelmünket a Pest megyei Hírlap november 10-én megjelent számában a sütőiparral foglalkozó tudósí­tás, amely szerint a Pest me­gyei Tanács kereskedelmi és ipari állandó bizottságának összehívása a sütőiparban elő­forduló hiányosságok kijavítá­sa érdekében vált szükséges­sé. örülünk annak, hogy az iparban előforduló hiányos­ságok kijavításában a keres­kedelmi és ipari állandó bi­zottság is segíteni szándéko­zik, de a cikk olvasása közben rájöttünk: örömünk korai, mert a kereskedelem hibáit is az iparra akarják hárítani az­zal, hogy amióta bevezettük az egykilós, 3.60 forintos fe­hér kenyér sütését, azóta — írják a cikkben — az ipar nem süt elegendő háromforintos kenyeret. Ezzel szemben az ipar minden esetben a kereskedelem igényeinek megfelelően, annyi három- forintos, illetve 3,60 fo­rintos kenyeret süt, amennyit a kereskedelem igényel. Ami a késedelmes szállítást illeti — ahhoz, hogy minden­ki a reggeli órákban megkap­hassa a rendelt mennyiséget — minden utcasarkon vagy minden bolt udvarában lehet­ne egy-egy sütőüzemet léte­síteni, és az ott dolgozók dol­goznának napi 1—2 órát. De tudvalevő, hogy iparunk a rendelkezések szerint hajnali Francia levendulát telepítenek Törökbálinti Állami Gazdaságban A gazdaság egyéb célokra nem használható magasfekvésű, sziklás talaján 200 holdon francia levendulát telepítenek. A képen: Zetorra szerelt palántázó géppel ültetik a fran­cia levendulát. (MTI Foto: Birgés Árpád felv.) négy órakor kezd, a munka­idő 8—10 óra, ennélfogva a munka befejezésekor kisült termékeket is forgalomba kell hozni és mire ezeket a termé­keket mérlegelik és kiszállít­ják, délután két-három, sőt négy óra is van. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azt az általánosító meg­állapítást, hogy a kenyér mi­nősége Cegléden sem megfe­lelő. Meglepő ez a megállapí­tás azért is, mert a Cegléden átutazók is szívesen vásárol­ják a jó minőségéről közis­mertté vált Ceglédi Sütőipa­ri Vállalat kenyerét. A Ceg­lédi Járási Tanács kiskereske­delmi és ipari állandó bizott­sága havonta ismétlődő ér­tekezletein minőségi kifogás eddig nem merült fel, az októ­ber havi értekezleten pedig az FJK elnöke, Kürti elvtárs és az Élelmiszeripari Kereske­delmi Vállalat igazgatója, Szmolényi elvtárs, csak di­csérni tudták termékeinket. A legutóbb megtartott vá­rosi ÁB-értekezIeten az állandó bizottsági tagok egyöntetűen dicsérték ter­mékeinket. Ezek után az értekezleten elhangzott bí­rálat kérdőjellé formáló­dott bennünk. Az újságcikk utolsó szakasza talán választ is adhat a fenti problémákra, mert említést tesz arról, hogy a Pest me­gyei Tanács vb-nek java­solták a sütőipari vállalatok szakboltjainak átadását a kereskedelemnek. Úgy érez­zük, a kereskedelem ellen­szenvvel viseltetik irántunk, mióta a sütőipari vállalatok­nak szakboltjaik vannak, mert a kereskedelem nem a lakos­ság jobb ellátását látja ben­ne, hanem csupán a verseny­társat. Mi a lakosság jobb ellátása miatt kívánnánk a szakbol­tok kiszélesítését, mert a vá­lasztékos sütőipari termékek biztosításával a fogyasztók igényei kielégítést nyernek. Tesszük ezen kijelentést azért is, mert eddigi tapasztalataink szerint a kereskedelem pasz- szívan viselkedik a választé­kos áru iránt. Példának em­lítjük meg a sok közül (je­lenleg 22 féle árut terme­lünk), hogy kakaós kalács bevezetésénél a kereskedelmi vállalat vezetőit és boltveze­tőit többször és ismételten agitálni kellett, hogy az új terméket rendeljék meg és hozzák forgalomba. Saját boltjainknál ez nem áll fent, mert a mi célunk az, hogy a lakosság a választékos áruban bővelkedjen és igé­nyeinek megfelelő árut vásá­roljon. Nem értünk egyet azzal a javaslattal, hogy a sütő­ipari vállalatok szakbolt­jait vegye át a kereskede­lem. A sütőipari szakboltok létesí­tésére vonatkozó élelmezés- ügyi miniszter 50 359/1957» sz. rendelete kifejezetten elő­írja és utasítja a sütőipari vállalatok igazgatóit, hogy a lakosság ellátása érdekében minden olyan sütőüzemnél* ahol arra lehetőség van, sütő­ipari szakboltot kell nyitni. A rendelet azért jött létre* hogy a lakosság asztalára ke­rülő áru a szállításokkal já­ró törődéstől kímélve legyen» A rendelet további célja: a szállításokkal járó önköltség- csökkentés, az áru minőségé­nek megóvása, valamint az áru szakszerű tárolása. Nem hisszük, hogy a lakos­ság érdekeit sztílgáló rendele­tet egy tollvonással meg le­hetne szüntetni, mivel min­dig a vásárlók érdekeit kell védeni. Mint nem ide tarto­zót, de lényegest meg kell em­lítenünk, hogy a vegyesáru boltok kenyérárusítása a fo­gyasztók elégedetlenségét von­ja maga után, mivel a sütő­ipari áruk köztudomásúan rövid idő alatt magukba szív­ják a közvetlenül közelükben tárolt szappan, cipőkrém, pet­róleum, kocsikenőcs, klór­mész stb. vegyi anyagok illa­tát. Ezzel, bár nem szándé­kosan, de mégis . a minőség lesz rosszabb és a fogyasztó elégedetlenebb. A vegyesáru boltokban történő tárolásról* sajnos, külön lehetne írni* mert például a friss, meleg kenyeret bezsúfolják a provi­zórikus tárolóhelyekre és a legtöbb helyen a pult alá pré­selik, így a legszebb termék is deformálódik, s az ilyen hibákat a legtöbb esetben a sütőiparra hárítják. Menczer László igazgató Ceglédi Sütőipári Vállalat Előkészítő tanfolyamok két egyetemen A Budapesti Műszaki Egye­tem gépészmérnöki, vegyész- mérnöki és villamosmérnöki karainak nappali, esti és leve­lező tagozataira az előkészítő tanfolyamok december 12-én kezdődnek. A jelentkezési ké­relmeket a választott kar dé­káni hivatalába december 1-ig kell beküldeni, ugyanitt kapható a jelentkezési űrlap is. Nagyüzemekben is szer­vezhető előkészítő tanfolyam. Az üzemek erre vonatkozó igényeikkel közvetlenül az ér­dekelt kar dékánjaihoz for­duljanak. (MTI) VASÁRNAPI POSTA: IFJÚ ÁLMODOZÓK REX AUTOMATA biliárdasztalok. bérelhetők Ha d 300 Ft Belkereskedelmi KÖLCSÖNZŐ V. Budapest, IX., Közraktár u. 30. Telefon: 336-499. zelemre vezetik a népet, s nem lesz többé szegénység, ínség, nyomor. Valami nagyot akart tenni minden fiatal. Szegé­nyes, kopottas világukat ezek az álmok, vágyak festették szí­nesebbre. A munkásmozgalom­nak sok ilyen álmodó ifjújából vált hős: Schőnherz Zoltán, Ságvári Endre, Martos Flóra nevét örök emlékezetébe írta az emberiség. És ma sem fiatal az, aki nem tör valami nagyra. Akiben nem él vágy: valami igazit, különöst véghezvinni. Hogy valamit tegyen eszméi megva­lósulásáért. Olyat, amit még senki más nem csinált! De van-e ma lehetőség nem mindennapi tettekre? Hi­szen béke van és a haza nem kéri áldozatul a fiatal élete­ket. A dolgozó nép hatalomra került, nem kell felkelni az elnyomók ellen. Nem kell harcolni a jogokért. Kivívtuk. A munkások-paraszt.ok al­kotta törvények épp az ő jo­gaikat védik. A haza virág­zik, épül-szépül. r a Álmodhat-e hát az ifjú­ság? Hevítheti-e Belinszkij szava a tökéletesség eléré­sére? Ó, hogyne! Ma is, aki igazán szereti hazáját, öröm tölti el, ha hozzájárulhat az eszmék megvalósulásához, tesz valamit, valamicskét az eszmékért. Oly sokszor elmondtuk, mégsem frázis újból és újból ismételni, hisz ezek a nagy munka époszai: Sztálin város, Inota, a pécsi újváros, az új iskolák, a gyárak, az üzemek, a fejlődő termelőszövetkeze­tek hirdetői új életünknek. A fiatalság, az ifjúság nélkül meg sem valósulhattak volna. A Hanság lecsapolásánál dol­gozókat, a Dunai Cementmű felett védnökséget vállaló me­gyei kiszeseinket, a szigetbe­csei lánytábor lakóit is a ten- niakarás, a hazaszeretet, a népi demokráciánk formálá­sáért érzett felelősség vezette. Az elmúlt őszön és tavaszon hány fiatal indult falura: részt venni a falusi forrada­lomban, segíteni a vajúdó dolgozó parasztságot, hogy mielőbb otthonra leljen a ter­mel ős zövetkezetekben. A megye üzemeinek ifjúsági munkabrigádjai, a takarékos­kodók, akik egy esztendőben négymillió forintot takarítot­tak meg, a falvakban alakult brigádok, a versenyző trakto­rosok is új életünk formálá­sára sorakoztak. Nagy dolgok ezek? A városnak, a falunak több zsírra, húsra, zöldségre van szüksége. Kellenek az új, mo­dern iskolák, üzletek, kultúr- otthonok. Kevés még a lakás. Gyárak, üzemek, erőművek épülnek, ahol tengernyi mun­káskézre vár az alkotás. És ezért a „többért” harcba in­dulni nem szép feladat, ne­mes hivatás? Van-e új, van-e romantika ebben, van, akit nem hoz tűzbe ez a cél? Igaz, az ilyen tettek hőseit nem egyenként jegyzi fel a történelem. A vi­lág sem kevesek nevét vissz­hangozza, hanem együtt em­legetik, valahogy így: a ma­gyar nép, a magyar ifjúság. Vannak, akik nem ilyen tettekről álmodnak, akik azt hiszik: csak a csatamezőn le­het valaki hős. Becsvágyuk csak a feltalálókat, a kutató­kat emeli az alkotók rangjára. Nem veszik észre a mát, nem jöttek még rá, hogy minden új napon a történelem egy szebb fejezetét írjuk és az az igazi ember, aki ezért az új napért, a hétköznapiszerény­nek tűnő, de valójában nagy dolgokért indul harcba. És mindig az a nagyszerű, a ro­mantikus, ami a hazát naggyá teheti. S ez ma, napjainkban: a kommunisták vezette békés építés hétköznapi, szerény, de hatalmas munkája. Végezze azt munkás vagy paraszt, or­vos vagy mérnök, tudós vagy hivatalnok. Mindegy az. Csak' szívből tegye és fűtse, táp­lálja a mindennapok roman­tikája. Sági Ágnes Ö is, testvére is annyi tejet ihat, amennyit csak akar. S egy munkás-, parasztgyermek­nek sem kell az iskola ajtaja mögé bújva kihallgatnia, mit tanulhatnak odabenn az úri gyerekek, miért titok az ő szá­mukra az a tudás, amit elzár­nak előlük az iskolafalak. A tegnap szigorlatozott egyete­mista sem támasztja foltozott ruhájával a gyárkaput, lesve, hátha felvennék alkalmi mun­kára. Ma más az élet. Beteljesült mindaz. amire valaha munkás, paraszt csak vágyhatott. Nekik kínálja könyveit a sok-sok pompás kirakat, őket várja a roskadásig zsúfolt ruhabolt. Ők építették, de maguknak, csak maguknak a városi és fa­lusi kultúrotthonokat. A fiatalok, a mi ifjúsá­gunk más, mint a Horthy-kor- szak fiatalsága. Nem akarom most elkeseregni az akkori sorsot, az akkori tragédiát: a holnap-kínálta munkanélküli­séget, a nyugtalan, alvással tovaűzött éhséget. Akkor a fiatalság valami nagy-nagy tettekről álmodott. János vité­zek, Toldik akarta^ lenni. Já­nos vitézek, Toldik, akik győ­! ,.Nem lehet a hazát nem | szeretni... azonban ez a szere­ltet ne elégedjék meg azzal, I ami van, hanem a tökéletes- ! ség elérésének vágya hevítse, i A hazaszeretetnek egyúttal i emberszeretetnek is kell len- I nie... Ha hazádat valóban [szereted, hő vágy fakad keb- í ledben, hogy megvalósulni ! lásd hazádban az emberiség ! nagy eszméit s erőidhez mér- ! ten magad is hozzájárulj azok ; megvalósításához.” í Belinszkij ébresztgette így a í lelkiismeretet, hogy töpreng­jen az orosz nép: miképpen ! szolgálhatná legjobban az em- ! béri társadalmat. Belinszkij ! serkentette így harcra hazája ! népét az önkényuralom ellen. ; Hazánkban, Belinszkijhez < hasonlóan hány költő, író. ha- ! zafi buzdította a magyart füg- \ getlenségének kivívására, ar- ! ra, hogy végre a dolgozó nép \ vegye kezébe a hatalmat. És ima hazánkban az országgyű- \ lésre fejkendős asszonyok, fa­husi tanítók, csizmás termelő­iszövetkezeti tagok igyekeznek. I hogy döntsenek országos > ügyekről. Móra Ferenc Péter- Éjének sem kell „csalnia” ma '{már az iskolában, hogy haza- {lopja testvérének a kis tejet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents