Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-02 / 259. szám

1960. NOVEMBER 2. SZERDA A figyelem középpontjában: a gépállomások A terv teljesítésének fő eszköze a kettős műszak CSUROG A MUST iránt kérdezősködtünk, hogy j mit tesznek a megnőtt fel­adatok teljesítése érdekében, ! hogyan szervezik meg a mun- I kát, s kapnak-e megfelelő se­gítséget. A Ceglédi Gépállomáshoz öt nagyközség 16 átlagosnál nagyobb termelőszövetkezete tartozik. Az őszi munkák ter­ve több mint 56 ezer normál­hold, amelyben benne foglal­tatik egyebek mellett több, I mint 28 ezer hold szántás, kö­zel 9 ezer hold vetés, nem is beszélve egyéb talajmunkák­ról, valamint a silózásról, szál­lításról, burgonya- és répa- sá^désről, trágyaszórásról, stb. Az őszi munkák a szeptember eleje és december közepe kö­zötti időszakra esnek. Beszá­mítva az elmúlt hetek esőzé- zéseit, a gépállomás teljesí­tette az . eltelt időszak feladatait, amennyiben az őszi munkák több mint felét már elvégezte. Ezt pedig csak úgy érhették el, hogy a lehető­ségeken belül igyekeztek ki­aknázni minden tartalék erő­forrást, s csak így tudják az őszi időszak hátralevő szaká­ban is dekádról dekáhra tel­jesíteni a terveket. A legfőbb erőforrás, a legfőbb tartalék Kisnémedi községben a legtöbb egyéni gazda foglalkozik a jól jövedelmező aprómagvak termesztésével. A gépállomás erre a célra átalakított cséplőgépével néhány napon belül be is fejezi a községben az aprómagcséplést a gépek jó kihasználása. Az őszi munkákban 115 erőgép vesz részt, s 33 gép kivételé­vel —, amelyek „nyújtott munkaidőben’’ dolgoznak —, valamennyi kettős műszak­ban. A kettős műszakban dol­gozó gépek teljesítménye a legszerényebb számítások sze­rint is 60—80 százalékkal nő, amellett, hogy a traktorosok­nak több idejük marad a pihe­nésre is. Könnyen kiszámítha­tó tehát, hogy a több, mint nyolcvan gépnél, mit jelent a 60—80 százalékos teljesít­ménynövekedés. A második műszakban ele­gendő ember áll rendelkezés­re, ugyanis a tél folyamán sok termelőszövetkezeti tag végez­te el a traktoros tanfolyamot. A gépállomás vezetői a má­sodik műszak embereinek ki­válogatásánál az elmúlt évek tapasztalatai alapján nagyon helyes intézkedést tettek. Az első műszak felelős vezetőjére bízták ugyanis, hogy saját be­látása szerint maga válassza ki váltótársát, akivel leginkább együtt tud dolgozni, akivel legjobban megértik egymást. Ez az intézkedés csaknem száz százalékos eredményt hozott. Az emberek között jó az össz­hang, amit a teljesítmények, s í ezzel együtt a keresetek is bi- | zonyítanak, mint ahogy erről Í 1 például Kovács János, Vígh Pál, Kiss József, Szele István, Nagy László, s még többek bérjegyzéke tanúskodik. A Ceglédi Gépállomás még többre is képes lenne, — bár így is az élvonalban van —, ha fontos munkájához több segítséget kapna! Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy nem kapják meg a feladat nagyságáhpz mért segítséget, nem biztosítják a felsőbb szervek a nagyobb kö­vetelményekhez a jobb mun­kakörülményeket. Cegléden ugyanis nincs megoldva a helyszíni gyorsjavítás problé­mája, mgrt a gépállomásnak nincs műhelykocsija. A gépek fokozottabb igénybevétele pe­dig növeli a iiibásodások szá­zalékát. Régi műhelykocsijukat, amely már kiszolgálta ide­jét, kétszeri alváztörés után kénytelenek voltak kiselejtez­ni. Az új műhelykocsi munká- baállásának tervezett ideje 1960. június 1-e lett volna, de még a mai napig sem kapták meg, bár többször sürgették az FM Gépállomási Főigazgató­ságán. Nyolc brigádszerelő ugyan állandóan járja a gépeket, de ők csak a kisebb hibákat tud­ják kézi szerszámaikkal ki­javítani. Emiatt aztán növek­szik a gépkiesés, a gépállás, s nőnek a költségek is. Pedig, ha a gépállomások munkájá­nak fontosságát elismerjük, s még többet várunk tőlük, ak­kor több segítséget is kell nyújtani, biztosítani kell a több és jobb munka feltételeit. T. M. A fiatal, 1500 holdas csemői Rákóczi Tsz-ben az idén 380 hold szőlő termését szüretelték le. A szüret november első napjaiban fejeződik be, addig még sok dolga akad a pré­seléssel a szövetkezet gazdáinak A nyolc prés alól patakként csurgó mézédes mustot azon­nal hordókba töltik, mivel mintegy 3000 hektó mustot ad­nak át szerződés alapján a Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazdaságnak A Munkaügyi Minisztérium kollégiumának és pártbizottságának együttes ülése A változó élet tükre Abonyban különösen az a jelenség, hogy most már több pénzt fordít a lakosság olyan cikkek vásárlá­sára. amelyek kellemesebbé, kényelmesebbé és civilizáltab­bá teszik életüket. —* dékány — A Munkaügyi Miniszté­rium kollégiuma és pártbi­zottsága Kisházi Ödön mi­niszter elnökletével együt­tes ülésen tárgyalta meg azokat a teendőket, amelyek a népgazdaság további erő­sítésének legfontosabb idő­szerű feladataiból a minisz­tériumra hárulnak. Megbeszélték a munka- és üzemszervezés továbbié j lesz- tésének kérdéseit, az anyagi ösztönzés javítására hozan­dó intézkedéseket, valamint a béren ‘kívüli juttatások, a létszámgazdálkodás, a mun­kafegyelem megszilárdításá­nak ügyét. Az együttes ülés mélyre­ható vita után úgy döntött, hogy a minisztérium részle­tes programot dolgoz ki a megjelölt feladatok végre­hajtására. A musttal teli hordókat a szüretelek segítségével gurítják fel a teherautóra, hogy mielőbb rendeltetési helyére kerül­jön, tüzes borrá alakuljon át a zamatos „hegy leve”. (Csekő felv.) EGÉSZ EMBERKÉNT Egyszer-kétszer. A fiatalem­ber a másodpercnek talán egy töredéknyi részével számí­totta el magát és szabta na­gyobbra, hosszabbra a mozdu­latot . .. A tömböt előzúzni akaró kéz, Kerkuska János jobb keze, véres cafattá lapult a hengerek között. Fél óráig tartott, amíg a hengereket meglazították. Kerkuska János a kórházi ágyon tért eszméletre. Leg­először a kezét próbálta meg­mozdítani a kötés alatt. Ekkor tudta meg, hogy nin­csenek ujjai, nincs tenyere, nincs többé erősen szorító marka. Nyomorék lett. Legelőször a ruháját kér­te. Papírt, ceruzát keresett a holmijai között. A bal kezét próbálta. Mire a postás a hóvégi ke­resetét meghozta, a fiú, ha ne­hezen is, de maga írta alá a feladóvevényt. A dülöngélő betűk ügyefo- gyottságát könnyebb volt sza­bályos írásképpé zabolázni, mint az emberek pillantását elviselni. A tettetett vidámsá­got, a másfelé nézést, a szá­nakozó másról beszélést, a tessék-lássék vállveregetést, hogy „ember vagy te azért”, ezt nem szerette. A nyolcszáznyolcvan forin­tos rokkantsági járadékot fél­havi, ötszáz forintos — két­hetes portási szolgálattal egé­szítette ki, mint az öregek, akik a nyugdíj után nem akar­nak elszakadni a munkától. Az idegfeszültség lassan ol­dódott. Nem a gyári közös­ség segített ezúttal, hanem a család, a megszokott gyerek­kori táj, a régi cimborák, a falu... Tápiósápon, _ ahoi a fiú apja 1950 óta tagja a Pe­tőfi Termelőszövetkezetnek — János a csonka kezével elő­ször villanyszereléssel próbál­kozik a szövetkezet pincéjé­ben. Aztán a klubhelyiségbe is ö viszi be a fényt, ahol a fiatalok szórakoznak. Most már ő sem marad el a KISZ­ből, a többiek közül. Megcsi­nálja, hogy az udvar is fény­ben fürödjék, ha nyáron a szabad ég aloÁt akarnak tán­colni a fiatalok. Most, az ősz­szel a kukoricatörésben segí­tett az apjának, a. tsz-nek. Az azonban még mindig csak afféle pepecselő kedvte­lés és önigazolás. Kerkuska Jánosnak már nem jutott eszébe, hogy visszatérjen egé­szen, testestül-lelkestiil a falu­ba, a szövetkezetbe, az élet teljességébe. Pedig mezőgaz­dasági technikumot végzett, vagy inkább csak sodródott ebben az iskolában. Az elekt­romosság, a rádiószerelés ér­dekelte igazában. Az érettségi után azért kí­vánkozott Pestre, gyárba, a gépek közé... A huszonhat éves fiatalem­ber most a pártba kéri felvé­telét, otthon, Tápiósápon. Édesapja már tíz esztendeje tagja nemcsak a tsz-nek, ha­nem a pártszervezet vezetősé­gének is. H or inka István elvtársnak, a szervező titkárnak az a vé­leménye, hogy Jani az állam drága pénzén tanult. — Ételt, fedelet, könyvet és pénzt kapott a szegedi iskolá­ban ... Tartozik az államnak. Tessék, jöjjön haza, dolgozzék itt, a szövetkezetben, mint függetlenített brigádvezető. Harmincnyolc forintot adunk egy munkaegységre. Meglesz a betevő falatja, de olyant amit őt keres, a munkájával. Használja a tudását, akkor nem szorul a rokkantságira... Az esze megvan, sőt, jó esze van. Legyen egész ember, aki megáll a talpán ... Akkor alá­írom én is az ajánlást és tu­dom, hogy a taggyűlés is szí­vesen fogadja... Kerkuska János zsebében az Ország-Világ című képes­újság egyik száma lapul. Úgy hordozza, mint a középkor­ban a szentek ereklyéjét vi­selték a testükön a hívők. A szovjet mérnök nevét őr­zi, aki a bio-kezet megalkot­ta. Most levelet fogalmaz. Még nem tudja. pontosan, ki­nek küldje majd el, Jefim Pavlovics Pollam főmérnök­nek, a feltalálónak-e, vagy pedig Hruscsov elvtárs se­gítségét kérje ... — Az anyakönyvvezető előtt nagyon szeretném már jobb kézzel aláírni a nevemet... Más lenne az élet újra mind­két kézzel... a tsz-ben, együtt Marikával... Déri Károly Az idén lett termelőszövet­kezeti Község Abony, s a ke­reskedelmi áruforgalom máris jelzi a nagy fordulat kedvező hatását. A í'öldművesszövetke- zeti boltok forgalma 1960 első felében a múlt esztendő ha,- sonló időszakához viszonyítva 31.4 százalékos emelkedést mu- tat. Közel 29 és' félmillió forint ^ értékű árut vásárolt a lakos- i ság. \ Az év kilenc hónapjában ? 11 millió 600 ezer forintért^ textilt, készruhát és rövid di- ^ vatárut adtak el, két és félmii-^ lió forinttal többet, mint ta-^ valy szeptember 30-ig, három-^ millió 581 ezer forint árú bú- ^ tor kelt el, közel egymillió fo-^ rinttal több, mint 1959 három^ negyedévében. ^ Még szemléltetőbb a kép. ^ ha egy pillantást vetünk a ^ nem közszükségleti cikkek fo-^ gyasztására. A fö’dművesszö- í vetkezeti cukrászda csupán sa-^ ját termelésű süteményké- ^ szítmányeiből január 1-től ^ szeptember 30-ig 498 ezer fo-^ rintot árult, tavaly egész év-£ ben 483 ezret. Az étterem 281 ^ ezer forint értékben szolgált ki ^ ételt, kereken ötvenezerrel / többet, mint a múlt év első ki-'^ lene hónapjában. A kultúrcikkj bolt forgalma szeptember 30-{ ig 636 ezer forint, a tavalyi 541 * ezerhez képest. 5 Eddig 418 darab kerékpár,; 100 darab különböző típusú« motorbicikli, 129 rádió, 41 te-; levíziós készülék, 35 fényképe-« zőgép és 89 mosógép kelt el aj községben. ; Nem csupán az áruforgalom: tmelked^se tükrözi a kedvező: változást, hanem ezen belül : 1958-at irtunk és tavasz : volt éppen, József napja, már- | cius 19-e. A Kőbányai . Míí- ; anyaggyárban Kerkuska Já- í nos huszonnégy éves gép- ; munkást odahívta a művezető. ■ — Ez lenne az a gép — ; mutatott a stearintörőre. j János, aki eddig egy desztil- \ láló gépen a faszeszt forma- l linná párolta, bólintott. ! — Megpróbálhatom . . . ; Izmainak tetszett a több { erőt, mozgást kívánó munka, i A desztilálógépet csak feltöl- teni, ellenőrizni és igazgatni \ kellett. Itt pedig a kemény, \ fehér tömböket csapkodhatta \ a masina etetőjének széléhez, \ hogy az őrlés, a hengerek munkája simábban induljon. y £ Kerkuska János akkoriban % szerelt le a katonaságtól. A f lendület, a játékos erőpróba í pótolta kissé a nemrégiben £ még napon ta végzett csukló- 4 gyakorlatot. í Az egyik szívósabb tömb ^ csak megrepedt, de nem zú- jj ződott össze. Így, egy da- ^ rabban nem fért a hengerek ' közé. Jól odacsapkodta hát. Ezekben a hetekben, amikor az év egyik legnagyobb mun­kája — a kapások betakarítá­sa, az ősziek vetése, s a tava­sziak talaj előkészítése — fo­lyik, a gépállomások az eddi­gieknél is jobban a figyelem középpontjába kerültek. Az idei ősz munkái a szokásosnál is nagyobb jelentőségűek, több okból is. Az egyik: a termelő- szövetkezetek nagyarányú j számszerű és területi növeke­désének első esztendejében va­gyunk. Sok termelőszövetke­zetben az első év kezdeti ne­hézségei közepette nagy segít­séget várnak a gépektől és a gépállomások szakembereitől. A másik ok: az idei ősz munkáival nem egy közönsé­ges esztendő, hanem a nagy célkitűzésekkel induló máso­dik ötéves terv első aratásá­nak alapjait rakjuk le. A gépállomások dolgozói, az idén ősszel is erejüket megfe­szítve igyekeznek ellátni, elvé­gezni a rájuk háruló felada­tokat. Keresik, s meg is talál­ják azokat a módszereket, amelyekkel többet, jobbat tudnak nyújtani. A Ceglédi Gépállomáson is azt néztük, az VXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXVXXXXXXXXV, ' ' í TEJBÚCSÚ í ' 4 í / ; Hogy megnőtt, azt észre % ; kellett vennünk. Kinőtte a % \ tavalyi ruháját és ismét új £ ; cipő kell. Az óvodában isi \ az utolsó évét tölti. Jövőre '/ \ iskolába megy. S nem győz- \ziik hangoztatni: ' milyent : nagy fiú! Igaz is. Fürdetés- t « kor például, ahogy a ho-t ! kedlin törüljük, alig érjük t \ már fel. ^ \ A növéssel, a „koroso-í dússal” azonban nem sokat % •.gondoltunk. Egészen teg-fj \ napig. Éppen az üzletbe in- % \ dúltunk kenyérért, tejért, % j vajért, csakúgy, mint más-# ; kor, amikor hirtelen föld- 4, \ begyökerezett a lábam: i/ • a tejjegy betelt. Utoljára4, ; kapunk rá fél litert! Zoli i/ \ már nagy fiú és ezen sem- i/ ! mi sem változtat! ! Az egész család, megille- % : tődötten állt. Az üzletben t \ is mosollyal nyugtázták a í ! nagy eseményt és mintha í ! szertartásosabban töltötték '' ; volna teli az üveget. Az- í ; után otthon ünnepi búcsúra $ ; gyűltünk. Aznap nem for- / ; raltuk fel. Csak úgy nyer- í ; sen szájunkhoz emeltük, \ í és kóstolgattuk, ízlelgettük/ ; a tejet. Hogy érezzük, í / milyen illatos, ízes. Hogy ! £ sose feledjük, milyen finom $ 4 is ez az utolsó „gyermek- ; * . . í í — sági — ; APRÓMAGCSÉPLÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents