Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-13 / 268. szám
4 nurt jtsEcrci t^irfap 1WI» NOVEMBER 13. VASÁRNAP ALKOTÓMŰHELY DÁNIEL KORNÉL A z ősz már lepergette az erdőkertest utcák fáiról a sárga és rozsdavqrös leveleket. A fel-féltáruadó csípős, novemberi szél egy ideig maga előtt kergette a tovatűnt nyár utolsó zörgőhangú dalnokait, aztán belesodorta az egész levélnyájat az utcák vendégmarasztaló sártengerébe. Borongás idő. A közelítő telet hirdeti már. Ám ide- benn, a faluvégi ház műtermében harsog a nyár. A napot ugyan a kellemes meleget árasztó olajkályha képviseli, az évszak harsogó vi- dámsáigát pedig a hatalmas méretű, féligkész festmény a falon, s az előtte álló modell hamvas bája, fiatal testének harmonikus szépsége, megejtő varázsa. A műterem átellenes sarkában a művész, Dániel Kornél, előtte tábla, papír; pillantás az álló modellre: néhány jellegzetes vonás, s máris valóságos kis remekmű bomlik ki a diófapácba mártott fapálcika nyomán. Bordácsné H. Lenke műB Pihenők édesanyámhoz. Érezte ezt ö is. Egyszer azt mondta: — Tudod, Cicmiric — mert így hívott —, olyan jólesik, nekem, hogy így elmondsz mindent; a saját lányom nem ilyen őszinte, mint te. Mindig ismerte az udvarlómat, és ha nem, tetszett neki, sohasem titkolta el. Vodami- lyen sajátos ösztönnel megérezte: hozzámvalö-e vagy sem. Sohasem csalódtam a megérzéseiben, ítéleteiben; előbb-utóbb beigazolódott, hogy igaza volt. Ha csalódtam, ha bánatom volt, hozzá futottam. így vigasztalt: — Gyere, sírd ki magad; utána elmegyünk a moziba. Majd meglátod, hogy milyen csudajó házasságot csinálsz. Megérem még azt, hogy el is felejtesz, eszedbe sem jut, hogy volt valaha egy Mami, aki __— De itt nem mondta t ovább soha, csak simogatott, és olyan puhák, finomak tudtak lenni agyonmosott, repedezett, bogos ujjat. Ott volt az esküvőmön. Akkor láttam először sírni. — Azért, Cicmiric — mondta. s fogta, szorongatta a ke- zem —. ezután is eljöhetsz ^ hozzám, egy szelet zsíroske- í nyer mindig kijár neked ... v Nem, nem lehet Mamit el- ^ felejteni. Nincs nap, hogy $ eszembe ne jutna, s ne lát- ^ nám magam előtt korán meg- ^ tört alakját, dologra és simáéi gatásra mindig kész kezét. Ha ^ arra járok, nem. tudom meg- $ állni, hogy be ne kukkantsak t hozzá. y í, Amikor utoljára nála vol- ^ tarn, sietve öltözködött. y — Hová tetszik menni? — % kérdeztem. i — A KISZ-be. y ^ — Hova-a? — kérdeztem ^ újból, meglepetten. ^ — Mit csodálkozol? — né$ zett rám egyszerűen. — Nem <; tudod, hogy most lesz a KISZ- •í kongresszus? ^ — Azt tudom, csak azt nem ^ értem ... ^ — Mit nem értesz? Azt hi^ szed, mert te felnőttél, nincs ^ több fiatal lány, akinek meg | kell fogni a kezét?! ^ Erre nem volt mit mon- £ dani. Lehajtottam a fejemet. $ £ Ungvár Mária z y i\\\\\\\\\\\\\\vo | „A dzsigo/o" \ — csak nőknek Egy párizsi mozi bejárata £ előtt rendőri készültség vi- $ gyázott, hogy a film bemu- $ látóján csak nők legyenek ^ jelen. A bemutatón részvevő ^ 600 nő között csupán két ^ férfi tartózkodott, a film ^ producere és főszereplője. ^ A film címe „A dzsigolo”. rezdüléseit, jellemző vonásait. A test formája csak eszköz számára az emberi érzések kifejezésére. A cél világos: minél gazdagabban, sokszínűbben ábrázolni az embert; a pihenő, dolgozó, tanuló, örülő vagy szenvedő, töprengő vagy alkotó embert. Ha úgy tetszik, csupa nagy betűvel: az EMBER-t. Az ő szavaival megfogalmazva: — A világ középpontjában az ember áll. Ez pontosan meghatározza a művész feladatát: művészetével az embert kell szolgálnia. Ezt pedig csak: úgy teheti, ha bát- í’an bemutatja az embernek az EMBER-t: nézz szembe önmagaddal, ilyen vagy — jó vagy rossz — s ilyenné OreE, hogy legyél! A művész hivatása az embereket jobbá, nemesebbé formálni. És igazabbá. Alfcotóművészete — amely eddig az emberábrázolásban nyújtotta a legmaradandóbbat — tanúskodik erről. Feleségének, Zizinek arcképein vagy Osváth Sándor tanácselnök portréján is megkapja a nézőt a művész eleven, őszinte kapcsolata a modellel. Különösen ez utóbbi kép érdekes, hiszen nagyon köny- nyen a sematikus ábrázolás- mód felé csúszhatott volna. Dániel Kornél azonban — azzal, hogy az ábrázolt egyéniségének sajátos vonásait: elmélyedő szellemét, lelki- ismeretes felelősségérzetét emelte ki — meggyőzővé, emberivé sikerült emelnie a művet. Amikor szocialista építésünkről vall műveivel, líráját zengzetesebb, új életünk hősi ritmusának megfelelő hang váltja fel. A hajógyár, az új városrész mutatják művészetének ezt a másik arculatát. Hajóépítés című alkotása nem véletlenül nyerte el az idei felszabadulási pályázat első (ötezer forintos) díját. A képet még a váci kiállításon megvásárolta nyolcezer forintért a megyei tanács. A harminchét éves Dániel Kornél nemcsak művész de tanárember is. Vezetője a megyei képzőművészeti stúdiónak, a váci és erdőker- tesi képzőművészeti szakkörnek. Ez utóbbira különösen büszke, hiszen egyik régi VONATABLAKBÓL A réten, mint egy birkanyáj, A mozdonyfüst árnyéka jár. Tereli a szél, jó juhász, Miközbe’ vígan furulyáz. Pár karcsú nyárfa illeg ott, Mint súgdolózó copfosok, Ha egy legény rájuk tekint. (Legalább csókot kapna mind!) Egy domb most mindent eltakar. — Szaladj te domb, tűnj, tűnj hamar, S ölel majd tágölű vidék, Kék fejkendője lesz az ég. A kazal óriás kucsma, nézd! Valami láthatatlan kéz Tehette le, nem bírta már. — Minek a kucsma, itt a nyár! Kukorica- és búzaföld Napozik ott, körötte zöld Halmok s virágok: illatuk Betölt közelben hét falut. Eh, megint egy domb! Mit se lát Az utas, ha így megy tovább! — De most kibukkan a lapály, Fölötte lassú gólya száll. Az úton fontoltan halad Egy szénásszekér s egy kalap. A kalapra nap fénye dűl, A ráncokra árnyék terül. Hadd lássam én a ráncokat, S mögöttük mind a gondokat. Hadd lássam én a szemeket, S fényükben mind az örömet, Hadd lássam én a tenyéren Futó barázda mélyiben A munka csírás magvait És azt, mi szénaként szakad, Egymáshoz fonódik, tapad: Az élet apró szálait. NYIKOLAJ TYIHONOV: AVARÁZSCÉDULA' zá az édesanyja — amíg oda leszek, itt játszol szépen, nem mész sehova, és meséket fogsz hallgatni. — És ki fog mesélni? — kérdezte élénken Ljoszik. — Nem látok senkit. — En fogok mesélni neked — szóltam közbe. A kislány figyelmesen megszemlélt, és nem szólt semmit. Édesanyja útnak indult, s mi sokáig néztüíc., mint bandukol a mezőn, aztán felhág a dombra, s végül eltűnik a szemünk elől. Ekkor motorzúgást hallottunk a levegőben: repülőgép suhant el alacsonyan felettünk a tenger felé. Mikor a gép mar nem látszott, Munka közben. | NystsMÉSL í ható széken üldögéltem a ha- í lászházikó előtt, amelyben 2 laktam. Közelemben játszódj gatott a szomszédék kislánya. Mindössze annyit tudtam ró- Í la, hogy Ljoszíknak hívják, \ többet semmit. Telistele volt szeplővel, és 'j igen komolyan viselkedett; \ mindig magában játszott, j Édesanyja odajött hozzám, és í azt mondta: j — Elmegyek a szomézéd fa- £ luba, a postára. Nincs kire £ hagynom Ljoszikot, amíg tá- \ vol leszek. Megkérhetném, 2 hogy ügyeljen a kislányra? y % így feleltem:, í — Szívesen. Szeretem a 'j kislányokat. Sőt, még mesél1 ni is tudok nekik. '/ — No, akkor jó — mondta % Ljoszik mamája, és odahívta £ a kicsit. % A kislány odajött, és így 2 szólt: y 6 — Jó reggelt! y f — Ljoszik — hajolt le hoz- — ^ * Az Európa kiadónál most mcgá jelent Mai orosz elbeszélők című / antológiából. Ljoszik megszólalt: — Te tudsz repülni? — Nem, nem tudok repülni — feleltem. — És miért nem tudsz? — faggatott a kislány. — Gyáva vagy? — Nem vagyok gyáva, de nem tudok — mondtam nevetve. Hát te tudsz? — Persze, hogy tudok — válaszolta, és játszani kezdett a kismacskával. Akkor azt mondtam: — Ne beszélj butaságokat. Ülj le ide, a lépcsőre, és én mesét mondok neked. ölébe vette a cicát, és leült az erkély lépcsőjére. — Figyelek — mondta. — És a cirmos is figyel. Belefogtam: — Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Butácska. Ivánkának hívták... Félbeszakított: — Nem. szeretem, ha butákról szól. És a cirmos se szereli. — Rendben van — egyeztem bele —, akkor másik, mesét mondok. Jól figyelj. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Nagyeszű Ivánnak hívták... Ismét csak közbeszólt: — Azt se szeretem, ha nagyeszűekről szól... — Ejnye, de szeszélyes vagy — mondtam.. — Nem vagyok szeszélyes — felelte Ljoszik —, csak éppen nem tetszenek az effajta, mesék. — No, akkor olyan mefét mondok, hogy inadba száll tőle a bátorságod. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy iszonyú hétfejű sárkány, és ez a sárkány mind felfalta a kislányokat. különösen azokat, akiknek a mamája elment a postára, és ők egyedül maradtak ... Ljoszik csodálkozva . nézett rám, és így szólt: — Ismerem ezt a mesét, nagyon unalmas, és különben sem úgy vem az egész. Te nem tudsz mesélni. Ez egyik se olyan mese, amit magad találtál ki. Akarod, hogy én mondjak neked? — Ö, tessék, mondjál csak. LJgyse tudom, mivel szórakoztassalak. Ljoszik megsímogatta a cica fülét, gondolkozott egy sort, aztán hadarva nekifogott: — Hát akkor jól figyelj, de ne szólj közbe. Ha közbeszólsz, magam is összezavarom, és nem lesz semmi értelme. — Nem fogok közbeszólni — ígértem meg — tessék, mesélj. — Mi kaptunk a mamával egy olyan cédulát, és a mama megmutatta egy bácsinak. A bácsi autóba ültetett bennünket és elvitt egy nagy-nagy, zöld rétre. Bár nem egészen zöld volt. Inkább sárga. Szóval sárgazöld volt. Es hófehér felhők úsztak feletvészettörténész Dániel Kornél kiállításának megnyitóján így jellemezte ezeket a rajzokat. „Gyorsan, egy ülésre készült kis remekművek ezek, amelyekben valóban a legtöbbet sikerült rögzíteni abból, amit ekkora méretben, ilyen technikával, s ennyi idő alatt egyáltalán lehetséges. Itt egyre nyilvánvalóbbá válik az a tudása, melyet az emberek megfigyeléséből gyűjtött magának. Egy arckifejezés vagy mozdulat az ábrázoltat belsejének árulójává teszi ezeken a rajzokon, amelyeken ott van az élmény frisseségének hamva és amelyekből a tapintható valósághoz simuló ábrázolásmód mellett, annak ellenére is valami több, valami finom szellemi mondanivaló rezeg felénk.’1 E zek az intim hangulatot árasztó finom diófa- pác-rajzok azonban nemcsak a modellekről vallanak, de Dániel Kornél művészi hitvallásáról is. Ez a hitvallás az embert állítja művészetének középpontjába. Szenvedélyesen kutatja az emberi test, de még inkább a lélek tanítványa már a képzőművészeti gimnázium harmadéves hallgatója. Ezekben a napokban két kiállításra is készül. Az egyik: a Mezőgazdaság a képzőművészetben című országos kiállítás, amelyre több művel is nevez; a másik pedig a decemberben nyíló budapesti kiállítása a megyei stúdiónak. Hogy melyik képeit állítja ki ez utóbbin, még nem tudja pontosan. A választék nagy. N ehéz választani. Magam sem tudnék közülük megszavazni csak egyet vagy kettőt. Hasztalan kísérlet lenne. A legszívesebben valamennyit a látogatók elé vinném, hadd gyönyörködjenek ennek a fiatal, de máris érett művésznek mondanivalójában, gazdag alkotásaiban. Míg beszélgetünk életéről, munkájáról, keze a’ól egymás után kerülnek ki a rajzok: ülő, álló, fekvő figurák — tanulmányok egy későbbi kompozícióhoz. A modell áll mozdulatlan, szoborrá merevedve, de teste, arcának jellegzetes vonásai s pillanatnyi gondolata életre kel, s tovább él majd a fehér papírlapon. Csönd van a műteremben, csak a diófapácba mártott pálcika neszez. A tetőablakon betolakodik egy sápadt, kandi fénykéve: a lányt nézi vagy a művészt talán? Szeszélyes, kiszámíthatatlan már a novemberi napsugár. És tétova, akár a műterembe tévedt újságíró. Mert higgyék el, nem is olyan könnyű választaná, mit nézzen inkább: a születő kis remekművet vagy annak élő mását? Mindkettő szépsége, harmóniája vará- zsos erővel hat. Csakhogy — s ez talán a lényeg — az egyik múlandó, a másik örök. Prukner Pál Gyárfás Endre: i Mindenki csak úgy szólítja: í „Mamikám”. Alacsony, ötven \ év körüli asszony. A fején ^ kendőt hord, és mindig álcád $ dolga. Ritka eset az, ha nem ^ szalad valahova. Ilyenkor ül az ajtaja előtt és olvas. ^ Házmester abban a házban, ^ ahol gyerekkorom óta laktam. p A felszabadulás után költöz- ^ tele hozzánk. Sokszor szidott ^ meg, ha az udvaron labdázol tunk vagy kiabáltunk. És ? most, hogy elkerültem onnan, £ mégis gyakran eszembe jut. £ Csodálatos asszony. A há- £ ború előtt vesztette el a fér- Jí jét, négy gyermekkel maradt $ és sok nyomorúsággal. Három £ fia és egy leánya sok álmat- £ lan éjszakát ’ okozott. Kora ^ hajnalban kelt, széthordta az £ újságot; háromszáz emeletet í, tett meg naponta — mialatt ^ mi a másik oldalunkra for- dúltunk. Reggel hatra már ^ végzett, pedig egész éjjel nyi- ^ fogatta a kaput. Azután kö~ £ vetkezett a háromemeletes % ház: söprés, szemétszedés, a £ lakók ügyes-bajos dolgainak £ intézése. Ezután érkezhetett £ csak a maga dolgaihoz; gyor- í san főzött, csomagot készített MAIMIS és szaladt a kórházba, ahol a kislánya hosszú hónapok óta feküdt. Az egyik fia katona volt, a másik gyárban dolgozott, a harmadik meg iskolába járt. Amire hazajöttek, készen várta őket az ebéd, a meleg mosdóvíz, a tiszta törülköző, s Mami a teknő mellett állt — mosott. Ha nem a sajátjukat, akkor a másét. Mégis mindig jókedvű volt. Mindenki megállhatott az ajtójában, elmondhatta a panaszát vagy sérelmét; mindenkihez volt jó szava, tanácsa. Sokszor ültem nála a konyhában. Ö rendszerint mosott vagy vasalt és hallgatta az én csapongó képzeletemből alkotott meséket arról, hogy mi leszek, ha elvégzem az iskoláimat. Sohasem voltam az útjában. Azt hiszem, szeretett egy kicsit. Én is őt — nagyon. Jó volt neki mindent elmondani; előtte nem kellett titkolóznom, talán őszintébb tudtam lenni hozzá, mint az XXXXXXXXXXXVV'XXVXXXVXXXXXXXXSXXSXXXXXVXXX'.
