Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-13 / 268. szám
1%0. NOVEMBER 13. VASÁRNAP 3 A tervezésről, az anyagbeszerzésről, a munkafegyelemről, azaz mindarról beszélgettünk Pálfi Kálmán és Sző- nyi Miklós elvtársakkal, ami a termelékenység emeléséhez, a gazdaságos termeléshez szükséges. — Mint- a megyei pártbizottsági ülés után mindenütt, mi is kutatjuk, hogyan tehetnénk a termelést még gazdaságosabbá, termelékenyebbé — kezdték a nyilatkozatot. — Könnyű lenne panaszkodni az anyagellátásra, emlegetnünk a munkafegyelem lazaságait, felsorakoztatnunk, miben hibázott az ipar- igazgatóság, miért húzódott a tervek elfogadása. Nehezebb azonban saját dolgaink mélyére nézni. Nehezebb olyan intézkedéseket hozni, amelyek a vezetők szervezési, tervezési munkáját is bírálják. A pártbizottság kezdeményezésére a gyárvezetőség mindezt megtette és ez év októberében szigort! tervet dolgozott ki a termelékenység emelésére. Huzavonák a terv körül. Mind a két oldalt vizsgáltuk Beszélgetés Szőnyi Miklóssal, a Csepel Autógyár igazgatójával és Pálfi Kálmánnal, a pártbizottság titkárával kooperációs gondok Ebben az esztendőben is későn fogadták el terveinket. A vállalat első lépcsőben benyújtott tervét a minisztérium igazgatósága 1959 decemberében fogadta el, a második lépcsőben azonban csak 1960 július közepén. Ekkor hagyták jóvá az ellentervet is, amelyet felajánlásként terjesztettünk be. Az eredetileg jóváhagyott keretszámokon felül 40 millió 309 ezer forint értékű motor-, tehergépkocsi- és tártál ékalkatrész gyártását ajánlottuk fel. A terv késedelmes elfogadása miatt nem szervezhettük meg teljes biztonsággal, időben a munkát. Ez természetesen kihatott az egész gyár termelésére. Olykor az anyagellátás is egyenlőtlen. Az 1961-es terv teljesítéséhez szükséges anyagnak ed- dttr crak mintegy ' 57 'Százáléterv késői" elfogadása. " mind az egyenlőtlen anyagellátás nehezíti az együttműködést más gyárakkal. Nem tudjuk a szerződésekét időben megkötni, s ha megkötöttük, a kooperáló gyárak ragaszkodnak az eredeti szerződésekhez, határidőkhöz. Nem szívesen és nem időben módosítani ak rajtuk. Pedig az együttműködésnek nagy szerepe van gyárunk életében, mert a Csepel Autógyár több, mint háromszáz gyárral, illetve vállalattal áll összeköttetésben. Ezek közül harmincöt-harminchattal a kooperáció döntően befolyásolja munkánkat. Megjegyeznénk azonban, hogy a tervezés hibáin túl sok többletmunkát jelent és a termelékenység emelését gátolja, hogy a gumiáruk, öntvények és kovácsolt darabok (a dugattyú, a hajtókar, a hengerfej, a sebességváltó- ház stb.), amelyeket a kooperáló vállalataink szállítanak, gyakran rossz minőségűek. Milyen a munkafegyelem? — A folyamatos, egyenletes termelés eátia a munkafegyelem lazulása is. A forgácsológépek kapacitását például csak hetven százalékig használtuk ki. A vizsgálat azonban megállapította, hogy a szervezetlenség miatt csupán négy százalék, fegyelmezetlenségből pedig 18 százalék a veszteség. Sokan járnak napközben a büfékbe, az orvosi rendelőbe. Sok-sok órát tesz ki az ebédidőn kívüli étkezések ideje. Féléves kimutatást, ’készítettünk arról: hánv dolgozó távozott el indokolatlanul műszak alatt, részben igazolatlanul, részben a művezetők liberalizmusa miatt. Igazolatlanul távozott 4464 fi Orvoshoz kéredzkedett el 4686 fi Magánügyben hagyta el a gyárat 4728 fc Érdekes az a statisztika is, amit az év első félévéről mutatlak ki szakembereink: több, mint huszonnégyezer látogatója volt gyárunknak akik részben segítették, de sokszor csak feltartották a munkát. J íme a statisztika: Berendelésre 6000 tői Párt- és tömegszervezettől 364 „ 5 Gyárlátogatók 2300 „ j Anyagszállítás ügyében n 400 „ í Gyárélelmezés miatt 1406 „ ' Gépipari vállalatoktól 547 „ < Egyéb vállalatoktól 1388 „ $ 23 405 fö / Ezenkívül sok olyan külföldi í delegáció járt nálunk, akiket i sem szám-, sem névszerint { nem jegyeztünk fel. Ha át- 2 számoljuk, naponta több. mint i 160 látogató érkezik a gyárba, \ s ha valamennyivel csak 5 egyetlen percet beszélgettünk volna, az is napi három órát jelent egy ember munkaidejéből! Tudjuk azonban, hogy az ilyen látogatások nem egy percig, de nem is egy óráig veszik igénybe dolgozóinkat! Hozhatunk és hozunk i* intézkedéseket a fegyelmezetlenségek megszüntetésére. A büfék ezentúl például reggel 6—8-ig. délben fél 11—2-ig tartanak nyitva. A IX-es kapunál a megyei tanács segítségével fűszer-, csemegeüzletet rendezünk be. a kapu melletti népbolt pedig reggel hatkor nyit majd. így lehetővé válik, hogy az üzemi büfék ianuártó] végleg bezárjanak. Ez azonban nem nehezíti a dolgozók helyzetét. Munkaidő előtt, illetve után zavartalanul vásárolhatnak. Jelvényt adunk azoknak, akiknek a. munkája megkívánja, hogy napközben elhagyják gépüket, üzemüket. Aki azonban cselleng, egyik üzemrészből a másikba sétálgat, és az ellenőrzés során rajtakapjuk, szigorúan megbüntetjük. Ugyanez vonatkozik azokra, akik igazolatlanul, indokolatlanul napközben elhagyják a gyárat. Ezt nemcsak a termelés érdeke kívánja így, hanem az egyének kereseté is függ ettől. Hiszen egy-két hanyag, felelőtlen ember rossz munkája hátráltatja a többiek munkáját is. A veszteségidőket 1961-ben hat százalékkal csökkentjük. A tervezett termelékenységi mutatót 1961-re, ezenfelül még további három százalékkal kell javítanunk. Mindezek tehát nélkülözhetetlen intézkedései az ésszerű rend, a fegyelem megteremtésének. Elégtétel azoknak a becsületes munkásoknak, akik eddig sem szegték meg a gyári fegyelmet, nem éltek vissza művezetőik, gyáregységvezetőik bizalmával. Ez azonban a dolgoknak csak az egyik oldala. A másik? Nem akarjuk magunkkal sem elhitetni, hogy a dolgozók jó része fegyelmezetlenségből áll vagy sétál. Ha kellő munkafeltételeket teremtünk számukra, megszervezzük az anyagellátást, a gépeket állandóan karbantartjuk, a terveket időben elkészítjük stb., akkor mindjárt kevesebb fegyelembontó lesz! Emeljük a vezetés színvonalát is — A pártbizottság javaslatára a gyár és a pártbizottság vezetői nemcsak beszélgettek, de a munkafegyelem szilárdítására, a vezetés munkájának javítására intézkedést is hoztak. A jövő esztendőre jelentős tervet dolgoztunk ki. 1959- ben már egyszer felmértük a gyártási időnormákat. Akkor a termelő üzemekben 18 százalékos normaszigorítást hajtottunk végre. Az idén júliusban a szerszámgyárban technológiai vizsgálatot tartottunk és ott is megfelelő intézkedést hoztunk. A napokban elhatároztuk, hogy a TMK-ban 1961-től havi 25 helyett 28 gépet kell generá- lozni. A termelési mutató emelkedése 51 százalékban a létszámemelés miatt következeit be. Elhatároztuk, hogy 1961- ben a termelés növelését nem új munkaerő felvételével, hanem legalább 70 százalékban a termelékenység emelésével érjük el. Felkutatjuk a jelenleg használaton kívül heverő szerszámokat, gépeket ás biztosítjuk a használhatók üzembehelyezését. Valamennyi gyárunkban félévenként mintavételes eljárással munkafényképezést végzünk. így sok rejtett tartalékra bukkanhatunk. Meghatároztuk például azt is, hogy a gyártási idők nyilvántartásának megjavításáért a konstrukciós és technológiai változásokat szabályozzuk. így például a normálkocsiknál a változásokat évenként egy alkalommal, a különleges járműveknél félévenként hajtjuk végre Ösztönzőbb bérezést, premizálást! A jó munkafeltételek megteremtése mellett gondoskodunk arról is, hogy a dolgozók érdekeltek legyenek a termelésben. Valamennyi produktív, improduktív üzemben ösztönző bérrendszert igyekszünk kialakítani. A gyáregységek és műhelyek adottságainak megfelelően a száz százalék felett teljesítőknek a személyi órabérükön felül 100 —110 százalékig többletbért biztosítunk. A szerszámgyárban 1961 januárjától új gyártási időket alkalmazunk, de biztosítjuk hogy az átlagosan dolgozók is elérhessék a száz százalékot. Amikor a különleges kocsik gyártását egyik napról a másikra kellett megkezdenünk, bizonyos produktív munkákat az improduktív üzemekben végéziünk el. Ezeken a helyeken azonban akkor nem állapítottunk meg teljesítménybért, amit ezután kell pótolnunk. Az improduktív munkáslétszám helyes tervezéséért munkanapfelvételt készítünk az anyagvizsgálóban, a minőségi átvételnél, a minőségi laboratóriumban, a kísérleti és a szerviz üzemben, a kisegítő műhelyben. A napokban munkanapfelvételt készítünk az adminisztratív dolgozóknál is. Az alkalmazotti létszámot a munkáslétszámmal arányítva szabályozzuk. Csak azok a gyáregységek adhatnak prémiumot, amelyek termelékenységi tervüket túlteljesítik. Gondunk lesz arra is, hogy a prémiumból elsősorban azok részesedjenek, akik a munkafegyelem megszilárdításában, a veszteségidők csökkentésében és az előírt teljesítmények túlteljes'té- sében példát mutatnak. A főmérnökök, a gyáregység- és üzemgazdasági vezetők részére a termelékenységi terv teljesítését szintén prémiumfeltételként írtuk elő. Valamennyi dolgozó érdeke — Eat a programtervet a gyár- és a pártvezetőség együtt dolgozta ki, s részese volt a szakszervezeti és KISZ- bizottság is. A program azonban nem marad „belső használatú” terv. Arra törekszünk, hogy valamennyi dolgozó megismerje és támogassa. Megértse: a termelékenység emelése elsősorban az ő érdeke. Éppen ezért nemcsak a párt-végrehajtóbizottsági ülésen tárgyaltuk, hanem alapszervezeti taggyűléseken, termelési értekezleteken is. A gyáregységvezetők, a tömegszervezetek, a párt- és szak- szervezeti bizalmiak is megvitatták. Hasznos javaslataikkal ki is egészítették. A napokban a technológusok^ és még novemberben a főművezetők tanácskoznak a tervezetről. Az üzemek sajátosságunknak megfelelően, elsősorban azokat a feladatokat elemzik* amelyek az ő munkájukat segítik. Van, ahol az anyag- biztosítás szerepel első helyen* másutt a munkafegyelem. Volt, ahol az összefogásról, a szakmai továbbképzésről, a különleges gépek kezelésének elsajátításáról beszéltek. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a szorgalmas dolgozók egyetértenek az intézkedésekkel. Egyetértenek azzal, hogy nézzünk körül az üzemrészekben is és fedezzük fel mindazokat a tényezőket, amelyek a gazdaságosabb munkát eredményezhetik. Helyeslik, hogy a vezetők is mérlegelik, mi az, ami rajtuk múlik, amiért ők a felelősek. — A határozatok végrehajtásának állandó ellenőrzésével mindennapi feladatunkká tesszük a gazdaságosabb termelésért folyó harcot. Mindannyian tudjuk: a termelékenység emelése nem lehet csak a vezetők vagy csak a munkások kötelessége. Eredményt csak az együttes törekvés hozhat és ezt mind a vezetőkkel, mind a munkásokkal meg kívánjuk értetni — fejezte be a nyilatkozatot Pálfi Kálmán pártbizottsági titkár és Szőnyi Miklós igazgató. Sági Ágnes Negyvennyolcas honvédzászló egy szovjet család birtokában A Szovjet—Magyar Baráti Társasághoz nemrég értesítés érkezett O. Dülgier moszkvai mérnöktől. A mérnök bejelentette: családja birtokában van egy 48-as honvédzászló Kérte a társaság vezetőségét, legyen segítségére abban, hogy a zászlót visszajuttassák Magyarországra. O. Dulgier elmondotta az MTI moszkvai tudósítójának, hogy a zászló — a családi hagyomány szerint — egy anyai őstől, Alekszejev brigádtábornoktól került birtokukba. Alekszejev részt vett az 1849-es magyarországi hadjáratban. Az egyik zsákmányolt honvédzászlóból családi ikont készített. Az ikon ma csupán a régi honvédzászló egy részét tartalmazza. A tervek szerint a Szovjet—Magyar Baráti Társaság eljuttatja a képet Magyarországra, szik azt a látszatot kelteni, mintha mindazt, amit eddig elmulasztottak. mások mulasztották volna el. s nem másokkal együtt ők is. Nem egy helyen a művezetőket okolják, csak éppen arról nem beszélnek, hogy nem egy helyen a művezetők munkájának hibája a következmény, s az ok, az ered&ndő hiba a gyárvezetésben. annak szervezetlenségében. kapkodásában van. A párt politikája, a józan ész is mindenkor azt követelte. hogy a tényekkel mindig. minden helyzetben szembe kell nézni, őszintén, köntörfalazás nélkül. A sokat emlegetett nyers valóság nem mindig kellemes, de akkor is valóság marad, amivel számolni kell. mert csak akkor lesznek terveink reálisak csak akkor látjuk tisztán és világosan tennivalóinkat. Mégis: egye? vezetők, kisebb és nagyobb beosztásokban, irtóznak szembenézni a tényekkel, igyekeznek a mulasztásokat, a hibákat mások nyakába varrni, s a maguk számára csak az eredményeket, a dicséreteket tartiák fenn. A realitás, a tényekkel szembeni őszintesén elengedhetetlen feltétele mind n politikai, mind a gazdasági munkának, s elengedhetetlen feltétele a helyes vezetésnek, a jő íránvitásnak is. A tényekkel szembenézni csak az olyan ember nem mer. vagy nem akar, aki fél a feladatoktól, aki gyengének érzi magát, aki olyasféle elvet vall. hogy „majd csak rendeződnek a dolgok”. Az emberek előtt, akik mindig szerették a nyílt beszédet, s akiket erre tanított a párt egész politikája, nem népszerűtlen az, aki nyíltan beszél az eredmények mellett a hibákról is, aki köntörfalazás nélkül megmutatja a feladatok nagyságát és nehézségét. is, azaz, aki bátran számol a reális helyzettel. Sőt: az ilyen vezető szerzi meg legjobban a segítséget, az ilyen vezető kapja a legtöbb támogatást, az ilyen vezető, aki nemcsak a napfényben szeret sütkérezni, hanem akkor is ott van, akkor is részt kér a közös munkából, amikor nehezebb, amikor rögösebb az út, amikor „tartani kell a hátat”, azaz el kell ismerni, hogy hibák is, nehézségek is vannak, s ezeket a hibákat elkövet tűk, elmulasztót t u n k dolgokat, így kanyarodnék vissza az én két úti társamhoz, akiknek éppen ezek a kis ragocskák fájtak, akiknek éppen ez esett rosz- szul. Lehet-e jó vezető az, aki még ha nem is maga mulasztott el dolgokat, de nem vette észre, hogy mások elmulasztották? Nyilván nem. Hiszen éppen azért vezető, hogy mindaz, ami rendelkezése alá tartozik, helyes irányban fejlődjön, lépést tartson az élettel, éppen azért vezető, hogy észrevegye, ha valahol elakadtak, ha valahol lassabban haladnak, mint lehetne, s így tovább. Bárhogy csűrjük-csavarjuk is a dolgot, csak az sikeredik ki belőle, hogy bármennyire is kellemesebb másokat okolni, bírálni, felelőssé tenni, attól a tény tény marad, s ezek a tények akkor sem változnak meg. ha behunyjuk a szemünket, ha nem nézünk őszintén szembe azokkal. Rosszul gondolja persze, aki azt hiszi, hogy mindez csak afféle vezetői kötelesség, aki funkciót vállal, ám ezt is vállalja vele. A realitás nemcsak a vezetők, hanem minden ember kötelessége, nemcsak a vezető dolga, hogy a gyár dolgaival számoljon, hanem azoké is, akik a maguk kis kockáival lényegében a nagy egészet, a gyárat, s azokat összetéve, az iparágat, s az egészet összevetve, a népgazdaságot alkotják. Nem városi vagy falusi probléma ez, hanem általános probléma, olyan, amely alól senki sem vonhatja ki magát, amely mindenkitől megköveteli, hogy a maga portáján, legyen az bármilyen kicsi vagy nagy, rendet tartson, mindenen rajta legyen a szeme, s ne csak a mára, hanem a holnapra is gondoljon, de azt is tudja, hogy mit kell tennie holnapután. Ez a porta lehet pici, egy- egy gép kis világa, egy-egy holdnyi föld, amit a termelő- szövetkezetben megművelésre vállalt a tag, de lehet egy műhely, gyáregység, brigád vagy éppen több ezer holdas gazdaság. Minél nagyobb a „porta”, annál nagyobb a felelősség, annál többet követel meg a vezetőtől a becsületes helytállás, a bizalom, amely arra a posztra állította. A felelősség komoly dolog. De aki valóban gazdája a maga portájának, aki mindenen rajta tartotta a szemét, annak nincs mitől tartania, azt nem érhetik meglepetések. Nem egy olyan üzemünk van, ahol már régen megtették azt, amihez a szomszédban még csak most kezdenek, nem egy olyan tsz akad, ahol kilométerrel előbbre járnak a másik előtt, pedig egyszerre indultak. Sok múlik a vezetésen, s az őszinteségen. Mert aki sze- methúny a valóság fölött, az sem kerüli el a találkozást, de akkor azután minden a nyakába szakad, egyszerre zúdul a gondok serege rá, míg aki napról napra elemezte, felmérte a valóságot, napról napra meg is oldotta a jelentkező problémákat. Ilyen messzire visz az út a kiesi ragtól, amely jelentőségében nem is olyan kicsi. Mert legyünk büszkék eredményeinkre — hiszen van mire büszkéknek lennünk —, de ne tessékeljünk másokat magunk elé, amikor a gondokról van szó. Ha ma őszintén szembenézünk á valósággal, holnap még több és jobb eredménynek örülhet ü n k. Mészáros OAtó VASÁRNAPI POSTA ŐSZINTESÉG \ A vonatperon nemigen Í alkalmas arra. hogy az ember \ alaposabb beszélgetést folytas- 2 son. Mégis, a napokban két, ^ afféle véletlen útitársam fakadt, akiknek már szintén \ nem jutott hely. s hátunkat Í a kupéajtónak vetve bámul- £ tunk az ablakon kifelé, mi- d közben fujtuk a füstöt, pedig d az embernek már úgyis kese- írű volt a szájaíze a sok cigarettától. Nos. két útitársam, ^ nem sok ügyet vetve arra, d hogv én is minden szavukat d hallom, igencsak belefeledkezett a beszélgetésbe. * rövide- 4 sen már én is nyakig benne í voltam miután egyikőjük hoz- í zámfordult azzal hogy: „nincs d igazunk, elvtárs?” d A két ember munkás s arcról beszéltek, hogy rendezik d náluk a normákat, hozzáiga- ázítják a való helyzethez. Nem $ is ezen akadtak fenn. Hanem í azon. hogv amikor erről a ? termelési értekezleten először $ szót ejtettek, az igazgató úgy d beszélt a dologról, hogy: nem ^ kísér t é k figyelemmel, nem I intézked t e k s így tovább. S $ ez a szóvégződés fájt — joggal 4 — az én két, véletlen adta útiV d társamnak. Mert ha jobban í megkaparjuk a dolgot, nem *5 stiláris kérdés ez. Hanem felfogásbeli. Mert sajnos. nem fgy jele van annak, hogy d most, amikor gazdasági éledtünkben előre kell és lehet is 4 lépni, egynémely vezető igyek; A Csepel Autógyár szerszámi\zeméböl öttagú küldöttség ; kopogtatott a pártbizottsági titkár ajtaján: — Az öntöde nem szállítja az anyagot, mert nincs foszfor- • sava. A szerszámüzemben ermatt állnak a munkások! A küldöttség tagjai egymáséba öltötték szavukat. Csak ; Pálfi Kálmán igazodhatott el beszédükön, mert mint mondotta, ; nem ez az első ilyen küldöttség, amelyik az anyagellátást okol- í ja a munkások állásáért. Alig távozott a delegáció, Pálfi Kálmán már Szőnyi Miklós I igazgatótól tudakolta: vajon a kereskedelmi osztály aludt-e el I a foszforsau beszerzésével, vagy az öntöde a hibás? A megbe- ; szélés után azonnal intézkedtek, hogy a termelés folyamatos- I ságát biztosítsák. Néha valóban akadozik az anyagbeszerzés. De az is előfordul, hogy a gyárrészlegek nem gondolják meg előre, miből mennyit rendeljenek. Utána persze jön a kapkodás, a futkosás.
