Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

19«4>. NOVEMBER 6. VASÄRNAP R»r me eret PRUKNER PÁL MáSZTYIEINIKÁ Ballada a katonáról A napot felfalták a fe­kete fellegek. Tá... iá... tra-ta-ta-ta ... A csöppnyi szobára szürke homály borult. Sztyepán, a pétervári diák, elfordulva az ablaktól, csak elmosódva lát­ta a sarokban kuporgó, ijedt lány sötét sziluettjét. Nász­tyenka. Olyan, akár a. mese­beli hős jó szelleme — gon­dolta és büszkén tekintett rá. Eljött. Itt van végre! Az álom valósággá vált. Akkor is, ha zord és kegyetlen ez a valóság. Tá... tá... tra-ta-ta-ta ... — kattognak odakinn a gép­fegyverek. — Félsz? — kérdezte szelí­den és közelebb lépett. — Féltelek! — találkozott szavuk valahol a szoba köze­pén. — Ugyan! — mosolygott és hangosan nevetett hozzá, hogy bátorítsa a lányt, s egy kicsit — önmagát. — Bajba kerülsz, Sztyepán. A fiúk elmondták... — erő­södött Násztyenka szava, de érződött rajta, hogy remeg. Ha egy hónapja jön, vagy akárcsak egy hete, amikor még hívta, kimondhatatlan boldogság fogja el. Vissza­utasította mindannyiszor. „Egyedül nem szabad, mit mondanának az emberek!” — csengett vissza még most is a fülében. Ma pedig ... Jött kéretlenül, váratlanul. Az utolsó pillanatban. Ilyen az élet. Kiszámítha­tatlan. Rövid és fukar. Tá... tá ... tra-ta-ta-ta... Megilletődötten állt a lány előtt. Kezével lágyan végigsimított vállára omló, hullámos haján. A tenyerén érezte: még mindig reszket a lány. A harcoló utca — ame­lyen keresztülvágta magát, hogy eljöjjön hozzá — min­den félelme elevenen élt még a testében. — Mért tetted? — emelte fel fejét, hogy tekintetük egy vil­lanásnyi időre találkozott. — Jönnöm kellettt hogy ma­radj! — húzta maga mellé a lány és hozzásimult. Először tette, mióta ismeri. Mégsem pirult. — Tudod jól, nem tehe­tem ... Megígértem,.. szük­ség van rám ... útban semmi különös. Vona­tok, emberek, a háború okozta szenvedések és megpróbálta­tások. Erről mesél a film, őszintén, közvetlenül, embe­rien, egyszerre halva a szívre és az észre. A ljosa hazafelé vezető út­ja — nemcsak út a hát­országba, hanem út az ember­séghez is. Próbáló út, amely a fiatalembert emberré, igazi emberré avatja. Hiszen: ha önző, ha nem nézi, hogy má­soknak kell az ő segítsége, gyámolítása, akkor időben ha­zajut. Akkor otthon tölthette volna a két napot. De ő nem megy el érzéketlenül a töb­biek mellett, nem hagyják érintetlenül mások szenvedé­sei, gondjai. S így a két nap (A szap­édesapja.) A szabadság semmivé lesz, csak annyi marad belőle, hogy megöleli édesanyját, s máris indul vissza, a frontra, ahon­nét nem tér többé vissza. Ez az áldozat Aljosa sze­mében nem áldozat, hanem természetes magatartás. Egy pillanatra sem merül fel ben­ne a gondolat, hogy lehetne , másként is, csak magával tö- d rődni, hogy hazajusson, s ki- d élvezze a két nap szabadság d minden örömét. d Ennek hiteles ábrázolása a > film egyik legnagyobb éré-. £ nye. Mert Aljosa itt valóban / a szovjet katona, a szovjet íj ember, akinek mindez ter- !j mészetes, mert olyan társa- £ dalomban él, ahol minden ember társa, segítője a má­> síknak, ahol az egyén baja f mindenkié, ahol nem lehet j magára hagyatott ember. d T^z a mondanivaló magas- 2 *-j rendű erkölcsöt tételez ' fel. S ennek a magasrendű, d szocialista erkölcsnek megtes- d tesítője Aljosa, s sokan, akik- ' kel még útján összeakad. De • vannak másfajta emberek is, | s a film őszintén beszél ezek- í ről is. (A konzervekért min- | denre hajlandó katona.) Meg- j mutatja, hogy a háború nap- | jainak próbáján sokan elbuk- í tak (a katonafeleség, aki ; együtt él egy férfival), de so- : kan még erősebbé lettek, s j halálos ágyukon is hitet, biz- : tatást küldenek azoknak, akik pen összeszedegeti magának a betevő falatot. Hétéves ko­romban kezdtem dolgozni, az­óta is folyvást dolgozom, haj­naltól napestig, mégis holdus- szegény vagyok, semmiházi, söpredék. Életemet keserves és megalázó törvények szabá­lyozzák: ha két karom elgyen­gül. ha a túlerőltetéstői meg­szakadok. akkor használhatat­lan leszek, és kihajítanak, mint a házból a szemetet. Nekem — aki munkámmal annyi értéket teremtettem —, mint embernek egyáltalán semmi értékem sincsen. ha pedig ágynak dőlök, akkor azok a gazdák, akik két dol­gos kezemmel rendelkeznek, megaláznak engem, a beteget is. meg az utcára szívtelenül kikergetett gyerekeimet is ... És most, amikor moso­---------------- lyogva nézem Szerjozska farkincás pálci­káit. iránta érzett szere­tetem ad erőt. hogy ha­bozás nélkül fegyvert fogjak. Megalázott anyám iránti sze­retetem önt erőt fáradt lá­bamba. Borzalmas elképzel­nem Szerjozskát ugyanolyan kutyakölyöknek. mint ami­lyen én voltam, ugyanolyan cselédnek, aki kénytelen el­adni izmos karjának erejét. És rémület fog el akkor is. ha a kis Nyuszkára gondolok, kusza aranyszőke hajában a kék szalagocskával. Arra a puszta gondolatra, hosv leánvkám mosol v helyett vékony, elfehéredő ajkába ha­rap. és szemét illedelmesen lesütve, bizonytalan léptekkel kimegy este a hidegfényű ut­cai lámpák alá. arra a. puszta gondolatra, hogy őt, aki pin­celakásban született, egy unat­kozó senkiházi parázna tekin­tetével magához intheti — már csak a puszta gondolatra a fronton küzdenek. pant küldő katona A kétféle erkölcs összeütközé­séből mindenütt a magasabb* az értékesebb kerül ki győzte­sen. Aljosa útja eseménytelen. Mégis: azok az apró esemé­nyek jelentőségükben nagyok, emlékezetesek. Mint ahogy feledhetetlenül szép Aljosa és Sura alig bontakozó és máris emlékké váló szerelme. A katona életét adta. De a katonák közül sokan, s a hátországbeliek közül is so­kan megérték a békét, a nyu­galmat, s megérik a még szebb holnapot. Mert a katona éle­te és halála nem. volt hiába­való. Áldozat volt, de olyan áldozat, amely milliók és mil­liók számára termette és ter­mi meg gyümölcsét: a békét, az alkotás, az emberi élet szabadságát. Ez a magasrendű mondani­való és ennek a mondanivaló­nak művészi, magas szín­vonalú megvalósítása jel­lemzi a filmet, s tette érde­messé arra, hogy díjat kapjon a világ legjelentősebb film­fesztiválján, a cannes-i feszti­válon. film forgatókönyvét Je- zsov és Grigorij Csuhraj írta, Csuhraj volt a rendező is. Csuhraj rendezői pályafu­tásának eddigi legmagasabb csúcsára érkezett el ezzel a filmmel. Szinte tanítani való példáját adja annak, hogyan kell rendezni, megkomponál­ni egy-egy kockát, hogyan kell nagyon kevés szóval nagyon sokat mondani. Nagy segítsé­gére volt a két operatőr, Nyi- kolájev és Szaveljeva is en­nek megvalósításában. Az Aljosát alakító Vologya Jvasov egycsapásra ismeret­len színészből ismert, rangos alakítást, nagyszerű színészi játékot produkáló színésszé lett ezzel a filmmel. Reá épült a fílrrf; óz ő szérepeTe, s hogy remekül sikerült, abban neki legalább annyi része van, mint a rendezőnek. Aljosa édesanyját Makszimova ala­kítja, s bár csak néhány pil­lanatra tűnik fel a vásznon, alakítása mégis emlékezetes, megkapó marad. Surát, a kislányt, Zsanna Prohorenko játssza, s játékára a legna­gyobb dicséret az lehet, hogy nem marad el Ieasov ala­kítása mellett. Epizódszerep­ben nagyon szép, megrázó ala­kítás J evgenyij Urbanszkij hadirokkantja. film minden bizonnyal nagy sikert arat a ma­gyar közönség körében is. A Szállnak a darvak, az Emberi sors méltó folytatása a Bal­lada a katonáról, a szovjet filmművészet nagy alkotásai­nak méltó társa. Mészáros Ottó ; Könyvespolc V^'^^XXVvXXXXXXXXXNXXXXXNXXSXXXXXXXXVVX\XXV>X Szergejev—Censzkij: Az ágyúk közbeszólnak d A neves szovjet író, aki d a közelmúltban hányt el, d nagyigényű, tízkötetes regény- $ folyamban dolgozta fel ha- d zaja nagy évtizedeit: hogyan d jutott el a cári Oroszország % a forradalomhoz, s hogyan d lett szocialista ország első­dként a világon, d A tízkötetes munka két d kötetével már a magyar ol- d vasó is megismerkedett, s a d Késő este és a Halálraítéltek d nálunk is szép sikert ara- d tott. Az ágyúk közbeszólnak d a. sorozat harmadik-negyedik d kötetét fogja össze, $ lapiain \ az első világháború előtti d esztendő, illetve a viláahá- d ború napjai elevenednek d meg. Bár látszatra egy sze- d relmi regény a könyv — egy d világhírű festőművész és d egy fiatal lány szerelméé — d a társadalmi freskó festését d az író egy pillanatig sem té- dveszti szeme elől. s a feö- ; tét lapjain a. történelem nagy- d fontosságúi, eseményei eleve- \ nednek meg, a szarajevói merénylet, az első világhá­ború kitörésének diplomá­ciai kulisszatitkai. mindaz, ami a nagyközönség előtt rejtve maradt. A kötet izgalmas, érdekfe­szítő olvasmány. Hiszen ér­dekesebb lehet-e, mint egy alakuló, formálódó világ, amely szétfeszítette a régi kereteket, s újat, ismeret­lent, de főként: szebb it hoz, mint ami addig volt. A té­ma is eleve biztosítja a könyv sikerét, de ezentúl Szergejev- Censzkij írói tehetsége az, amely ezt a témát magas színvonalon dolgozza fel, ügy alakítva, formálva a vi­lágot, hogy az író segítségé­vel az olvasó eligazodjék a legbonyolultabb dolgokban is. A könyv szereplői valameny- nyien kimunkált, sokoldalú­an ábrázolt alakok, biztosí­tékai annak, hogy az w-ber érdeklődéssel várja a foly­tatást. (Európa. Könyvkiadó) / is megszakad a szívem... d Nem látom én a felém mere- d dező puskákat, nem hallom £ a lövedékek robbanását. Ősz- £ szeszorítom a fogam, levetem d magamat a földre, hason csú- d szom, maid felugróm, és ro- d hanok előre. Nincs halálig Nincs simogató tavaszi nap- d fény!... Bár minden porci-^ kám telve az if júság túláradó d érzéseivel — nem a természet d hangját hallom, hanem an.yá- d mét: d —: Rajta, fiacskám, menj! d Csak egyet érzek: élni alia- d rok! Ezért kell lövöldöznöm ^ e verőfénye<; tavasza napokon d — magamért. Szerjozskáért. d meg Nyuszimért éc mindazo- d kért. akik már nem látják e d napokat öreg. kisírt szemük- í kei. \ Fél karomat átlőtték, de d nem ez az utolsó áldozat, d Vagy végképp leterítve mara- d dók itt. a lassan felszikkadó ^ mezőn, vagy győztesként ér- kezem haza. ^ Más út nincs. ^ De én élni akarok. ^ Azt akarom, hogy éljen és d örvendezzen Szerjozska meg ^ Nvuszka. éljen és örvendezzen ^ egész szomszédságunk, vala- d mennyien, akiket az ..emele- d tiek” kikergettek a szemét- d dombra... d És mert élni akarok, s mert d a célt egyszerűbben, rövidebb d és simább úton nem érhetem d el. az élet iránti szeretetem d arra bír. hogy csatába indul- 2 iák. ^ Hosszú az én útam. $ d Még sok rózsád hajnalt, és------------- alkonyt fogok d m egérni a sztyeppen, s me- d gyek feléjük bánatommal, az^ én fényes, az én erőt adó bá- ^ nafomma!... '/ Ez az én útam. 4 valaki rendbehozza a mi éle­tünket és könyörgő tekintettel néztem a magas, kék égre. Az istenke nem felelt. Az istenke nem látta az én kisírt szememet. En^cm rnaga az élet taní­---------- tott meg látni. O lyan cáfolhatatlan igazságo­kat tárt fel előttem, hogy mi­kor már felfogtam értelmüket, többé nem imádkoztam. Vilá­gossá vált előttem. hogy anyám és én nem ok nélkül sínylődünk egy pinceoduban, és nem egyvalaki akaratából, hanem mindazokéból, akik a fölöttünk levő fényes, tágas, napsugárral és villanyégőkkel megvilágított szobákban lak­nak. Egy egész osztály akara­tából azokéból, akiknek ké­nyelme kedvéért más embe­rek ezrei kénytelenek állati módra, nyirkos, mocskos pin- ceodukban tengetni életüket... Megértettem anyámat is. aki tűrte, hogy pofozzák, és rádöbbentem arra a végzetes okra is, amely arra késztette, hogy jelenlétemben lefeküd­jék a ..barátaival”. Közönyös tekintetében néha olyan mély bánatot, olyan jóságos anyai mosolvt láttam, hogy szívem­ben túláradt a szeretet és szá­nalom. De mivel szép és fia­tal volt. védtelen helyzete és nvomora az utcára kergette, a h’degfénvű lámpák alá. Ké­sőbb aztán a „barátok” által porig alázva, sokszor megát­kozta önmagát is. az életet is, fiatalságát is. Már sók mindent megértet­tem. Legfőképpen a következőt: én ezen a szépségben, kin­csekben. pompában bővelkedő világon nem mint gazda élek. hanem mint cseléd, mint ha^z^os szolgálatokat végző, erős kutya, amely valamikép­meg legelőször. A napot ritkán láttam. Keskeny, törtfényű su­garai ritkán kandikáltak be hozzánk a két ablakunkat bo­rító sűrű vasrácson keresztül. Apámat egyáltalán nem ismer­tem. Lehet, hogy a pinceműhely- beli cipész volt. Lehet, hogy a csendes, isten­félő öregecske .boltos, aki es­ténként lámpát gyújtott a szentkép előtt. Vagy talán a részeges, mo­gorva hivatalnok... Anyám ivott. Éjszakánként katonák jár­— ---------------- tak hozza az o dúba, meg rongyos ingű re- herfuvarosok, csavargók, zseb­tolvajok. Olykor verték, mint ahogy az agyonhajszolt, elcsi­gázott lovat szokták verni, né­ha meg eszméletlenségig le­itatták. és fásultan, otrombán az ágyra döntötték, előttem se feszélyezve magukat... Mi „szerencsétlenek” vol­tunk. Mondta is nekem anyám: — Szerencsétlenek vagyunk mi ketten, Vaszka! Jobb len­ne. ha meghalnál.. . fiacskám! De nem haltam meg. Felnőttem. Nem volt részem se szere- tetben, se kedveskedésben, se gyöngédségben. Úgy nőttem fel, akár a ku­tya kölyök: ha megütöttek, sír­va fakadtam, ha simogat­tak, elmosolyodtam. Akkor még nem tudtam, miért va­gyunk mj szerencsétlenek, má­sok pedig szerencsések, gyak­ran bámultam öreges, szomorú tekintettel a magas kék égre. Azt mondták nekem, hogy ott lakik a jóistenke, aki az em­berek életét kormányozza. Csak kérni kell — és ő segít. Nagyon szerettem volna, ha A gépfegyverek egyre kö­zelebb feleseltek: Tá... iá... tra-ta-ta-ta ... — Hallod' — bökött Nász- tyenka az ablak felé. — Ott kinn arat a halál! Átkarolta. — Az igazakat szereti az élet! Ezt tanuld meg jól, Násztyenka. — A golyó nem válogat! És felelet helyeit: Tá— tá ... tra-la-ta-ta ... Utána ijesztő lett a csönd. A lány hangja, mintha a túl­világról kérdezett volna: — Szeretsz? — Szeretlek! — Mindig? — Örökké! Évezredes vallomás. Olykor már közhely. Máskor a mennyekbe röpít. Tá... tá... tra-ta-ta-ta... — hosszú sorozat. Hosszú a csók. Az ijedtség vezette Nász­tyenka vágyát? A féltés? Az első kimondott vallomás pe­csételte meg a sorsukat? A korai alkonyat cinko­sul szegődött. Sztyepán nem látta a lány piruló arcát, fel­ragyogó tekintetét, csak át- forrásúit teste árulkodott érzé­seiről. — Szeretsz? — sóhajtotta most ő. — örökké! Tá... iá... tra-ta-ta-ta... Mintha a.z ablakon döröm­bölt volna a halál. — ölelj hát! Szeress! — búgta a lány s maga bontotta ki blúzát, tette mellére a fiú, széles tenyerét. Ez talán visszafogja, itt tart- ' ja még. Maradnia kell. Itt: a szerelem — élet. Kinn: golyó — halál. Sztyepánnak élni kell. Élni \ —: bármi áron is! j A fiú vergődött, úgy érez-': te magát, mint akit már ket-\ tészelt a golyók sora, Külön j élt szive, külön esze. Ölelni most — gyávaság,; megfutamodás. \ Ölelni emelt fővel — úgy' igaz! j Az ember esendő törpe. Aj szerelem óriás. 2 Sztyepán teste forro, Aasz-f tyáé tüzel. d Tűz van a barikádokon. Tűz d és vér. Lánc vagy szabadság, d Tá ... tá ... tra-ta-ta-ta ... ^ — pattognak a csatázó golyók ^ c házak falán. t $ Csatázik szíve és esze: £ Siess! Maradj! d Gyáva vagy! Ölelj, most itt íj az alkalom! $ Várnak, nem hagyhatod d cserben barátaidat Ki tudja, d holnap engedi még!? ^ Becsület. Szerelem. d y Ha mindenki így gondol- £ kozna! Egyszer életedben ön- ^ ző lehetsz! } Nem! Nem! Nem! 2 y — Bocsáss meg! Várnak... í Nem vart feleletet. Búcsút } sem mondott. Csak ment, d ahogy a becsület parancsolta... d, Násztyára másnap reggel d találtak rá Sztyepán barátai, d Ott kuporgott most is a sarok- d ban, könnye már nem volt, d jajszava sem. í y A néma, komor arcok be- % szeltek a szavak helyett. Öl- ^ vásott belőlük. ^ Megtört alakja kiegyenese- d dett. d v — A puskáját! z „ y A néma tekintetek össze- £ néztek, izom nem rezdült az v, arcokon. — Ez volt... % Násztyenka átvette, meg­csókolta, mint az ikont réggé- , lente szobájuk falán. — Mehetünk! ;; Gépfegyverek daloltak ak- i kor Pétervárott: £ Tá... iá... tra-ta-ta-ta... í ! -v] agyon szép film. És mint ; JM film is: nagy film, mert í alkotóinak sikerült kihasznál- ; niuk mindent, amit csak a film ; nyújt, sikerült elmondaniuk ; mindent, A katonáról. A nagy j a nem véletlen. Mert ez a film l nem egy katonáról szól. A ; katonáról, a második világ­< háború millió és millió szovjet < katonáinak egyikéről. ; Ez a katona nem hős, nem ! rettenthetetlen harcos. Mégis: ! ő az a katona, aki harcolt, aki ! nélkülözött, szenvedett, aki í félt is, amikor fölötte süví- ! tettek a gránátok, de aki győ- ' zött, szétzúzta a fasiszta fene- j vadat, megszerezte a békét, s ; megóvta a szabadságot népe ; számára. Egyszerűen a kato- : na, akiben nincsen semmi j rendkívüli. És éppen ez a ; rendkívüli a filmben. Az, ; hogy sikerült a hétköznapot, s í a hétköznapi katonát olyan va- ; lósan, olyan igazan ábrázolni, \ ahogyan azt csak remekeknek > sikerül, Aljosa, a fiatal, ti- • zenkilenc éves híradó fut, ro- : han a német tankok elől. Fél. I De félelmében is harcol. Ma- i gáért, az életéért, s a töb- í biekért. Kilövi az egyik tan- j kot, majd a másikat is. ; Két tank — kitüntetés jár ér- : te. És akkor, ott a tábornok \ előtt a katona — Aljosa — be- : vallja, hogy félt. Egy pillanat- : ra ezek a sokat látott embe- ; rek is meghökkennek ennyi ; őszinteség hallatára. Majd ne- , vetnek. És a fiú kitüntetés he­lyett szabadságot kér. Hogy otthon, az édesanyja házán megjavíthassa a rossz, lyukas , tetőt. Ezzel indul a film. És maga a film története: ennek a ha- . zafelé vezető útnak elmon­dása. Pedig nincs ebben az TÉLI VETÉS A szép őszi napokat november s a tél ‘Jcöveti. Igen örven­detes, hogy Kiskunlacházán a dologidő javán túljutva, viár a „belső ‘véleményre” gondolnak c tsz parasztjai. Azt kérték az iskolától, hogy az újságolvasó ember igényének megfelelő tá­jékoztató előadásokat tartsanak a pihenő hónapokban. Mire is gondolnak? Arra, hogy Afrikáról olvasnak, de legtöbben nem tudnak többet róla, mint amit erről a földrészről az újságok híreiben, képein látnak. Érdeklődve várják, mit mond a földrajz, nép­rajz és más tudomány. De sok az elmondandó a hazai esemé­nyekről is. A pedagógusok szívesen vállalkoznak egy-egy ilyen isme­retterjesztő előadásra, már össze is állították a programot: a Balubáktól az űrrakétáig. Jeles az igény és dicsérendő a megvalósítás. (t)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents