Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-29 / 281. szám

I960. NOVEMBER 29. KEDD

HOGYAN A TÖBBET?

Eredmények és gondok a nagyüzemi baromfitenyésztésben a ceglédi járásban

A titok tálán félmillió

A baromfitenyésztés hazája :rtnálunk mindig az Alföld voit. AA tanyák körül elterülő lege- öflők, szántóföldek a baromfi agyors és olcsó felnevelését biz- oitositották a gazdának. Ki is kihasználták ezt a lehetőséget a ixlolgozó parasztok, jövedelmük o (jelentős része baromfiólból ^származott.

Bár a szövetkezetek megalakulásával ..helyben“ maradtak iá földek, de az egy-egy tany'á- nhoz tartozó földterület csökkent, legfeljebb egy hold ma- ínradt a ház körül.

Általános tapasztalat, hogy ezzel együtt a háztáji gazdaságokban jelentősen csökkent a baromfiállomány is.

/■A tagok nem nevelnek annyit, mint tsz-be lépésük előtt. De vajon a szövetkezeti gazdaságok gondoskodnak-e a 'hiány megszüntetéséről? Mert az al- ö földi baromfitenyésztés vissza- -/.esése érzékenyen érintené az „régész népgazdaságot. Erről a ‘fontos kérdésről beszélgettünk fa minap két illetékes szakem- Dcberrel, Kónya Ferenccel, a ■.ceglédi járás főállattenyésztő- ójjével és Horváth Istvánnal, a /ceglédi keltetőállomás vezetőjével.

Kónya Ferenctől tudtuk ;nmeg, hogy a járás vezetői és -szakemberei ez év tavaszán, a tsz-ek megalakulása után, fon0 tos feladatnak tartották a imagyüzémi baromfitenyésztés //megteremtését. Bármennyire-szorgalmazták is — főként az .új termelőszövetkezetekben — mmegkéstek a férőhelyek építé- -sével. a naposbaromfi beszerezésével. A járás tsz-ei — ebben mem szerepel Cegléd város és .^Nagykőrös — 130 000 naposbaromfit igényeltek.

— Főként a felkészületlenségnek tulajdonítható az saránylag elég magas. 25 százalékos elhullás — mondja a fő- éállattenyésztő, majd így folyatatja:

— A gondozó-probléma, re- nméljük, megoldódik a most lezajló kéthetes tanfolyammal,

ís amelyre a járásból és a két /városból mintegy negyvenen jelentkeztek.

Férőhelyeket is építettek a szövetkezetek, tehát a gond kevesebb lesz.

1 Megoldatlan azonban a megfe- I lelő, vagyis a tífuszfertőzésmentes tojás biztosítása a kel- > tetőshez.

— A tsz-ek rendelkeznek-e f baromfi törzsállománnyal? —

kérdezzük a főállattenyésztőt.

— A jái’ás tsz-einek a terve 19 000 törzsbaromfi beállítása volt az 1960-as évre. Ezt lényegében teljesítették. Várvizsgálatuk most folyik — válaszolja Kónya Ferenc.

A következő év terve mennyi baromfi nevelését írja elő a tsz-ek részére?

— Tyúkból, illetve csirkéből 190 ezret, egyéb baromfiból pedig 33 ezret. Tehát csaknem megduplázódik az. ideihez képest a baromfitenyésztés — ismerteti a jövő feladatait a járási főállattenyésztő.

És mit mond Horváth István, a keltetőállomás vezetője? Ö, aki szinte minden idejét a baromfitenyésztés fellendítésére fordítja, és kiváló ismerője szakmájának, borúsabban ítéli meg a baromfitenyésztés helyzetét,

mint a járási főállattenyésztő:

— Téves felfogás akadályozza a baromfitenyésztés fejlesztését, még a termelőszövetkezeti v ezetők körében is. Azt mondják, „asszony dolga baromfival foglalkozni’ .

Nem látják, hogy egyetlen állatfajnál sincs olyan nagy különbség a kisüzemi és a nagyüzemi tenyésztés között, mint éppen a baromfinál.

Az egyéni gazdálkodás keretei között a baromfit kiengedik a szabadba, s ott összeszedi a számára szükséges tápanyagot, vitaminokat stb. A nagyüzemben kis területen történik a tartás, ezért az állat fejlődéséhez szükséges anyagokat biztosítani kell — magyarázza Horváth István.

—A most, folyó tanfolyamon bizonyára elsajátítják a szükséges ismereteket — szólunk közbe

pozása érdekében, de az ered mények még nem kielégítöek Ez pedig főként a termelőszövetkezeti vezetők ügyszeretetén, megértésén múlik. Az alföldi baromfitenyésztés hagyományai, a népgazdaság érdekei azt követelik: kapjon kellő megbecsülést a baromfi- tenyésztés a termelőszövetkezetekben.

Mihók Sándor

Hullottam a hírét, hogy az abonyi József Attila Tsz kertészetében egy katasztrális holdról hatvanezer forintot ..vettek le”, azaz nyolc hold terület félmilliót fizetett.

A tsz-irodán Gáspár József elnök megvonta a vállát és mosolygott.

— Szabó András a tudója ennek. Nem a titoknak, mert az nincs. Ö a brigádvezető.

Szabó Andrást, Donkó KáElső a faluban

roly társaságában találom, a Szelei út menti kertészetben.

A még zöld paprikaszárat tépdesik ki a földből. Egy kicsi lovacska húzza a hozzá való ekeszeru alkalmatosságot.

— A többiek? — érdeklődöm a bemutatkozás után.

— Kukoricát törnek, répát ásnak. Bolondját járatja ve- j lünk az idő' — Donkó Károly szava haragos.

— Már végeztünk volna minden betakarítással, ha nem zúdul ránk ennyi eső.

A két férfi tekintetében értetlenséget látok, amikor titkot emlegetek. Azt hittem, erre megered a szavuk. De nem.

Öt sor ablakkal takart ágyashoz megyünk, amelynek üvegein táncolnak a novemberi napfény sugárnyalábjai.

— Ez nem titok — enyhül meg Szabó András piros arca. — Tízezerötszáz darab karalábét nevelünk itt. Karácsonyra szállítjuk Nyugat- Németországba, primőrnek.

— Már megvan rá a szerződés. Darabja két forint — toldja hozzá Donkó Károly.

Á névadó ünnepség befejeztével ajándékokkal kedveskednek a kis Kass Rudolfnak és a boldog édesanyának.

(Foto: Szovics Imre)

Ez esetben az első jelző nem a legjobb gazdát illeti, hanem egy fehér csipkék között tágranyílt szemmel bámészkodó csöppséget, a ki szülei n ele első gyermeke és első Ürömön, akinek a szocialista szokás szerint adlak nevet, vették be a falu 2222. lakójának.

A szárnyaló gyermekhangok után a névadó ünnepségei Ba- ráti István tanácselnök nyitotta meg, majd Lelkes Sándorné tanácstitkár beírta az anya- könyvbe: a gyermek neve, Kass Rudolf, any ja háztartásbeli, apja a Corvin Áruház minőségi átvevője. Névadó szülő Hárs ■ József né, az ürömi pártszervezet titkára és Bozsó József, a Cser- venkov Tsz elnöke.

A fogadalomtétel után ajándékokkal árasztották el a hol síró.

hol nevető szülőket. A kis Rudit pedig az úttörők tiszteletbeli kisdobosnak fogadták és pólyájára terítették ajándékukat, a kék nyakkendőt.

A hivatalos ünnepséget kedélyes, családias poharazás követte. Egymásután szólaltak fel a vendégek, kívánva a kicsinek minden jót. A lakosság nevében Fogara- si Jenő mondott szívből jövő köszöntőt.

az ablakkeretet,

Több mint 4000 erőgépet vásároltak az idén a termelőszövetkezetek

A termelőszövetkezetek az idén úgy vásárolhattak erő- és munkagépeket, ha a vételárnak legalább egynegyedét készpénzben kifizetik. A szövetkezeti gépvásárlások a múlt évihez képest mégis nagymértékben megnövekedtek, s csupán a különböző típusú traktorokból több mint négyezret vásároltak a közös gazdaságok. Az erőgépekhez általában hat-hétféle munkagépet vettek. A Földművelés- ügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalatának tájékoztatása szerint néhány géptípusból kiutalás nélkül vásárolhatnak a szövetkezetek. Az így kapható 25 nagygép között van a T—28-as traktor, négy eketípus, fűkasza, szerves- és műtrágyaszóró, valamint traktorvontatású hengerek és boronák. (MTI)

Felemelik

ki támasztják.

Szabó András lehajol és beletúr a földbe. Mozdulatában nemcsak gyakorlottság, szakértelem érződik, hanem gyöngédség is.

— Meleg van ... Fény kell nekik ... Hadd szusszanjon a föld.

Ellátják a szellőztetést, szinte minden palántát külön-kü- lön végigsimít a tekintetük. Mikor ezzel végeztek, egy házikó felé indulunk.

— Szusszanjunk mi is — invitál be a brigádvezető.

íróasztal, faliszekrény, székek és a házi gyártású dobkályha a berendezés. Dicsérem az okos elrendezést, hogy mindennek megtalálták a helyét és mégis elférünk hárman, kényelmesen.

— Házilag készült. A ta- pasztást (ezt vakolásnak kell érteni), fél nap alatt András végezte el — mutat körbe a sima, fehér falon Donkó Károly.

— Az semmi, de neked ki parancsolta, hogy színt építs a ládák fölé? — élesedik meg Szabó András hangja.

Donkó Károly ránevet.

— András azt szokta mondani: „ha parancsolni akarsz, előbb mutasd meg, hogy tudsz ahhoz a munkához valamit!”

— Nem is lehet másképp követelni senkitől! — szögezi le a brigádvezető. — Nem szerettem soha az olyan embert, aki csak fújja a mondókát, de ha meg kell fogni a dolog végét, niiics sehol.

Hallgatom a kettőjük felvilágosító beszélgetését, s olyan érzésem van, mintha mindenről szót tennének, csak éppen a nyolc holdról és a fél miiOktatási programot dolgoztak ki több mint 4000 merő- gazdasági szakember üzemgazdasági kiképzésére

A szakemberek képzésére a Földművelésügyi Minisztérium kollégiuma nagyarányú oktatási programot hagyott jóvá: ennek során többek között négyezer termelőszövetkezeti elnök és a tanácsapparátus 200 munkatársa szerez újabb méleti és gyakorlati ismerete-^ két a szocialista üzemgazdaság ^ köréből. f

Az oktatási program első j eseményére hétfőn délelőtt ke- ^ rült sor: a Földművelésügyi ^ Minisztérium budai sporttele- \ pének épületében három hóna- j pos üzemgazdasági tanfolyam$ nyílt. A tanfolyamon megyei és' a járási tanácsok üzemszerve- \ zési előadói vesznek részt. Fő- % ként egyetemi vagy főiskolai ^ képzettségű szakemberek. Tan- £ anyaguk felöleli a szocialista £ társasnagyüzemek megszerve- £ zésének és működésének vala- f mennyi fontos iizemtani prob-| lémáját, felhasználva a leg-^ újabbb gyakorlati tapasztala- f tok tanulságait is. A hallgatók ^ üzem-elemzési, tervkészítési, f számviteli gyakorlatokat is ^ végeznek majd. f

Az Agrártudományi Egye- <

tem Továbbképző Intézete a jövő év végéig összesen öt 3—3 hónapos üzemszervezési tanfolyamot rendez, együttvéve, mintegy 200 tanácsi dolgozó továbbképzésére. (MTI)

A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint már megkötötték a szerződéseket az állami gazdaságokkal, a termelőszövetkezetekkel és a külkereskedelmi szervekkel a karácsonyi fenyőfa szállítására. Az idén egymillió lúc- és ezüstfenyőt hoznak forgalomba az üzletek és az alkalmi elárusítóhelyek. ;A fenyőfák nagy részét Vas,

; Zala, Somogy, Győr és Bor- jsocl megye állami gazdaságai ; és termelőszövetkezetei szállítják, de vásároltak ötszáz- ;ezer folyóméter fenyőt Cseh- ;Szlovákiától és a Német De- ; mokratikus Köztársaságtól is.

; Ügy tervezik, hogy a fenyő- \ fákból 940 000 folyóméternyit }a vidéki boltoknak adnak át. ÍEz 110 000 folyóméterrel több Ía tavalyinál. A lúcfenyő ára \ méterenként 20 forint, az ^ ezüstfenyőé pedig 24 forint £lesz. Minden fán feltüntetik f a méretet és árát. A Belkereskedelmi Minisztérium a ^tavalyi tapasztalatok alapján felrendelte, hogy az idén még ftöbb alkalmi elárusítóhelyet f nyissanak. Az illetékesek el- f mondták még, hogy a forgalomba kerülő fenyőfák mindül egyike válogatott, szabályos falakú lesz. (MTI)

Hóról hallgatnának. Végül ki is mondom, amit gondolok.

_ Nincs abban semmi különös — legyint Szabó András. — Meg aztán nem is sikerült olyan jól ez az esztendő, mint kellett volna.

— Kevesli a félmilliót? — bökkenek meg.

— Azt nem mondanám, de — hogy pontos legyek — azt az 520 ezer forintot, amit a kertészet hozott, öt holdról is le lehetett volna venni.

Már nem szükséges kérdésekkel tovább gyújtogatni Szabó András beszélő kedvét, sorolja is az esztendő | történetét.

— Öt hold gyepkockás paprikára szerződtünk. Az ablakunk kevés lett volna — mindössze 550 darab van —, úgy, hogy csak három holdra tellett. Akkor kezdődött a „no, most mutasd meg András”!

— Tizenhármán voltunk hozzá — tölti ki a cigarettára gyújtás pillanatait Donkó Károly. — Tizenhármán a nyolc holdhoz, meg az a pó- niló, amit ez előbb látott. Mert én főleg a munkaerőt tartom számon. Normásnak mondanak itt a tsz-ben — tisztázza közjogi helyzetét. — De minden szabad percemben András bátyámék- nál vagyok.

— Szóval — veszi át a szót újra a brigádvezető — úgy számoltam magamban, hogy a három holdnak kell megadnia az ötre szerződött paprikát.

— Megadta? — bököm ki izgalommal.

— Meg. Egy hold 330 mázsát. Volt olyan nap, hogy 73 000 paprikát szedtünk le. Akkor forintjával vitték darabját. A lányok azt mondták: vigyük ki a villanyt a földre, ők nem hagyják abba a szedést. A teherautót készen várta a beládázott áru .. . Hol negyven-, hol hatvanezer ment el egy tételben . . .

Elhallgat, gondolkodik.

— így voltunk mindennel .. . A karalábéval, a paradicsommal. Mert a legfontosabb, mindent a primőr idejében szedni... A lányoknak nem egyszer, többször, sokszor elmagyaráztam a munkamenetet. A kertészeknél — ha már titokról beszélünk — az a titka a nagy jövedelemnek, hogy jól válasszuk ki a terményhez a földet, óráról órára folyamatosan menjen a palántázás, a kiültetés, a leta- karítás, a veteményesére, az öntözés és még az a kismillió tennivaló, amit úgy követel a növény, mint a kisbaba az etetést meg a tiszta pelenkát...

— És a gépek? — faggatom tovább.

— Egy póniló. ásó. kapa. ekekapa. A kis ló — ha nem húzta a víznek a barázdái, vagy nem ekekapázott — akkor fuvarozott... Ennyi voJt a mi termelőeszközünk az idén.

— És jövőre?

— Két új kutat ásunk és csatornával összekötjük. Ehhez egy szivattyút veszünk. Aztán 450 új ablakot akarunk. Kicsit bővítünk csak.

— Miért csak kicsit?

— Ha javasolnám, talán négyezret is megszavazna az ablakból a tagság. De mi lenne, ha nem sikerülne?

— Már miért ne sikerülne? — kapaszkodom a szavába.

Mei I nem elsősorban gép és ablak a nagyobb kertészet és a nagy hozam titka, hanem a hozzáértő munkások. Csáki Mari, Jónás Juli, a két Halász-lány már tudják, mikor mit, hogyan tegyenek ... ügy gondolom, inkább biztosan lépjünk, mint a bizonytalanba ugorjunk. A becsület egész életre kell, a „nagyot markolás” nem biztosítja a dicsőséget.. . Hát ezért ajánlom én úgy a kertészet bővítését a jövő esztendőre, hogy még négy-öt lányból, asszonyból váljék képzett kertész. így nem lesz fitok a félmillió ...

Déri Károly

mmó FtNvfifA íiíkízik karácsom

Minden fának előre feltüntetik az árát - A tavalyinál több alkalmi elárusítóhely nyílik

Egy hónapja nyílt meg az újjáépített abonyi cukrászda. Harmadosztályú ugyan, de sok első osztályú üzem is megirigyelhetné a tágas, modemen berendezett helyiséget. Cukrászkészítményei frissek, kávéjuk elsőrangú.

(Gábor)

— A gondozók nagy kedvvel kezdtek a tanulásnak, ennek örülök is, bár a vezetők részéről is ilyen lelkesedés’, tapasztalhatnánk a baromfi- tenyésztés iránt.

Megemlítjük, amit Kónya Ferenc főállattenyésztő mondott a keltetőállomás tojással való ellátásáról. Horváth István is ennek a megoldását tartja legfontosabbnak.

— Ha nincs keltetötojás, nincs naposbaromíi sem. Márpedig a jelenlegi helyzet nem megnyugtató — válaszolja.

A keltetőállomás négy, úgynevezett „mintaközségből” szerzi be a szükséges tojást.

— Tavaly ilyenkor a vér- vizsgálás alkalmával 49 000

i baromfit találtunk a velünk szerződést kötő gazdák udvarában.

Az idén mindössze 500 tsz-taggal szerződtünk, akiknek 25 000 baromfi van birtokukban. Ez pedig nem elegendő — mondja a tojásellátás nehézségeiről.

A termelőszövetkezeteknek van 19 000 törzsbaromfijuk, bizonyára ennél is kaphat, tojást az állomás — kapcsolódunk szavaihoz.

— Az lenne a legmegnyugtatóbb, ha az egész tojás- mennyiséget a szöi’etkezetek adnák. Sokkal könnyebb az ellenőrzés a nagyüzemben. Ezt azonban két dolog gátolja. Az egyik: az állatorvosok nagy elfoglaltságuk miatt nemigen érnek rá a baromfival bíbelődni. A vérvizsgálatnak be kellett volna már fejeződni a 19 ezres törzsállománynál. A munka azonban nagyon lassan halad. A másik: a tsz-vezetők nem tartják kifizetőnek a tojásterme- lést, emiatt inkább pecsenyevagy rántanivaló baromfi nevelésével foglalkoznak szívesebben.

— Mi hát a megoldás?

— Felszólítottuk a tsz-elnö- köket, hogy

csak akkor tudjuk igényeiket minden tekintet- i ben kielégíteni naposbaromfiból, ha adnak keltetésre alkalmas tojást.

A keltetőállomás felkészüléséről elmondja Horváth István, ha csak rajtuk múlna, akár holnap is indulhatnának. A keltetőállomás terve az 1961. évre 550 000 naposbaromfi.

Ezt a mennyiséget csak teljes gépkihasznáiássaí tudjuk biztosítani, ha a terv teljesítésében nem lesz fennakadás.

Amint a két állattenyésztő szakember szavaiból kitűnik, jelentős lépést tettek a termelőszövetkezetek a nagyüzemi baromfitenyésztés megala-