Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

! A Váci Fonógyárban A VÁCI FINOMPAMCT Sajátos szerepet tölt be nép- s gazdaságunkban a fonógyár. Mint az egyedüli horizontális kártoltfonoda, termelésének • része a kötő-, rövidáru­» és a háziiparban kerül fel- f használásra. Évente jelenleg 980 tonna kártolt gyapjúíona- í lat kap innét a feldolgozó ipar. Ami a gyár termelékenységét illeti, igen előkelő helyet fog- [ lal el az iparág üzemei kö- : zött. Gyártmányai kifogástala­nok, termelése az elavult gép­park ellenére is állandóan nö­vekszik. Termelési tervét eb­ben az esztendőben egyetlen hónap kivételével mindig tel­jesítette. Béralaptúllépése so­hasem volt, az önköltségcsök­kentésben is szép eredmé­nyekkel büszkélkedhetnek. Itt is van még rejtett tartalék Harminckét év alatt lénye­gében nem sokat változott a gyapjúfonal gyártástechnoló­giája — mégis, ugyanazzal a gépparkkal majdnem kétszer annyit termel ma a fonógyár, mint a második világháború | előtti időszak utolsó évében. | Gépátcsoportosítással, újítá­sokkal, a műszaki színvonal javításával sikerült ezt elér­ni. Borúlátó emberek azt mondhatnák: ez már a maxi­mum, tovább lehetetlenség a gyár termelékenységét növel­ni. Nem így vélekedik Titz Mátyásné igazgatónő. Őrjár­tunkkor elmondotta, hogy itt is van még rejtett tartalék, a gyár vezetői sokat tehetnek a gazdaságosabb termelés érde­kében. Az első lépéseket már meg is tették. Nemrégiben az üzemi tanács is összeült, s kü­lön intézkedési tervet állított össze, amely pontosan rögzíti, hol. milyen intézkedéseket kell tenni a munkaidő alaposabb kihasználás^ és a műszaki | színvonal'"tovább] növelése ér­dekében. Egy-két példát a tervezetből: 1956 előtt a dol­gozók 86 százaléka teljesít­ménybérben dolgozott, jelen­leg csak 57,5 százalék. Ahol indokolt, újra visszaállítják a teljesítmény elszámolást. Itt is akad olyan dolgozó, aki a nyolc óra helyett csak hat órát dolgozik. A jövőben nagy gon­dot fordítanak a munkaidő teljes kihasználására. Ahol szükséges, átszervezik a mun­kát, s javítják az anyagellá­tást. Felmérik a műhelyek munkaerő-felhasználását. Van itt is olyan üzemrész, ahol a szükségesnél nagyobb a lét­szám. Ugyanakkor más üzem­részben munkaerőhiány mu­tatkozik. Helyes átcsoportosí­tással mindezt megszüntetik. Kiterjed az intézkedési terv a műszaki fejlesztésre, a gyár­tástechnológia felülvizsgálá­sára is. Tapasztalatcserét szer­veznek majd üzemen belül és a testvérüzemek között is. összehasonlítják az itt ké­szült fonalat más üzemek termékeivel és megállapítják, melyik készül gazdaságosab­ban, s ha jobb gyártási mód­szerekkel találkozik az üzem, azt saját műhelyeiben is beve­zeti. A gyárra jelentős felada­tok várnak a második ötéves tervben. Az intézkedési terv végrehajtása a biztosíték az eredményes munkára. Mit mutat a harmadik negyedévi mérleg ? Karácsony Rezsőné fő­könyvelő mondja: — Most sem vallottunk szé­gyent, dolgozóink a harmadik negyedévben is több fonalat készítettek. A gyár 102,8 szá­zalékra teljesítette tervét, s az egyéb tervfeladatokat is túlteljesítettük. Emelkedett a termelékenység, a kifonási ho­zam nálunk volt a legmaga­sabb, a kártoltfonal-gyártc üzemek között. Alapjövedel­mezőségünket eddig 4,5 száza­lékkal túlteljesítettük, s 18,6 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést máris ki tudnánk fizetni. A további számadatok azt bizonyítják: a termelékenység és a jövedelmezőség mellett Ezeken az öreg fonógépeken évente 980 tonna gyapjúfo­nalat készítenek a fonógyáriak Árkon, sáron át csak tíz perc az előbbi üzemtől a hosszú kéményű testvérválla­lat. Egymást figyelik, mint a falubeli rokonok. Csakhogy ez a rokon már messziről mó­dosabbnak látszik. Ezért is véli az ismeretien, hogy fel­jebb hordja a kéményét. Bár sokat nem füstölög rajta. Fa­lai között villannyal táplá1- koznak a gépek. Azt mond­ják rá a hivatalos embe­rek. hogy „korszerűbb” mint a másik. Pedig keresztelőjét ugyancsak a harmincas évek­ben tartották, de az is igaz. hogy vak esztendőkben mér­hetjük az időt, amióta Pest­iéi Vácra költözött. így néz ki kívüliről a fi- nompamutfcjnó. a Váci Fonógyár dolgozói nagy gondot fordítottak a minőség­re is, az előállított fonal ki­vétel nélkül első osztályú. Fontos törekvés a gyapjúipari vállalatok között, hogy lehe­tőleg minél vékonyabb fonalat készítsenek. A váciak ezen a téren is kitettek magukért. Korábban 9—10 Nm finomsá­gú fonalat készítettek, a har­madik negyedév átlaga 12,1 Nm finomságú fonal volt. Versenyfutás az idővel Ebben a gyárban í sohasem tévesztették szem elől: mek­kora erő rejlik .a munkaver­senyben. A szakszervezet, de a pártszervezet is szívügyé­nek tekinti a v erseny mozg a 1 - mat. Már a tavalyi kong­resszusi versenyen is jelen­tősen elősegítette a terme­lékenység növelését, a most folyó felszabadulási verseny ugyancsak ösztönző­je a termelésnek. Jelenleg 15 brigád vetélkedik egymás­sal, s négy brigád küzd a szo­cialista címért. Nemrégiben a gyár a városi pártbizottság ! vándorzászlaj át is megsze- j rezte. Túl az erkölcsi élis- 1 mérésén, a dolgozók szemé- j lyes jövedelmében is meg­mutatkozik a verseny hatá­sa. így például az átlag­órabér — s ez a munkaver­senynek köszönhető — az idén 5,76-ról 5,96 forintra emelkedett. November 7-én 15 400 forintot osztottak szét a múnikaverseny legjobbjai között. Az utóbbi időszakban különösen Magyar Jáno-né és Veres Bálintné brigádja ért el jó eredményt. A har­madik műszak legjobb ver­senyzője Völgyes Jánosaié gépkezelő, Fehér Lajosné, Lukács Jánc-né. Nyerges La­josné és Gyurkovics Anna fonónő. Megérdemlik a dicsé­retet, a TMK-üzem szerelői is, akik Halmai József cso­portvezető irányításával min­den tőlük telhetőt elkövet­nek a folyamatos munka ér­delvében. Huszonöt év alatt egy percet késett Tulajdonképpen olyan ez a kis gyár, mint egy nagy csa­lád. Dolgozói közül sokan több évtizede már itt keresik kenyerüket, s előfordul, hogy anya és lánya is egy gép­nél dolgozik. Sokat köszön­het. az üzem a törzsgárdá­nak. Viszont annál több baj van még az új dolgozókkal, s gyakran a fiatalokkal. Az utóbbi időben emelkedett a későn jövők száma. Itt em­lítjük meg Csáki Sándomé fonógép-kezelőt, aki 25 éves pontossági rekordját a na­pokban döntötte meg, éle­tében először ugyanig egy percet elkésett. Nem tudunk egyetérteni az üzemi bizott­ság döntésével, amely az egy­perces késés miatt kirekesz­ti a hűségjutalomból a lel­kiismeretes fonógép-kezelő­nőt. Ami rossz Hogy az utóbbi tizenöt év alatt lényegében ugyanazzal a gépparkkal tetemesen emel­kedett a gyár termelése, ab­ban része van az újítómun­kának is. Korábban elég sokan újítottak a fonógyá­riak közül s nem egy női újítót is számon tart az újí­tási napló. Az idén megtor­pant a lendület. Búzás And­rásaié üb-elnök szerint azért, mert Marcsik János újítási felelős időközben a vácdu- kai termelőszövetkezet tagja lett. Megfelelő helyettesről „elfeledkeztek”, s így a dolgo­zók hiába küldik be javasla­taikat, megvalósításra nem kerülhet sor. Uj gyártmány: a danulon A hagyományos kártolt gyapjúfonal mellett már mű­anyag-fonalat: danúlont is készít a Váci Fonógyár. A szintetikus műanyagcsalád­hoz tartozó új fonálból ci­pőbélést. műszőrmét stb. ké­szít a feldolgozó ipar. Kát év­vel ezelőtt kezdtek a fonó­gyári szakemberek a kísérle­tekhez. S ennek eredménye­ként az idén megindulhatott a nagyüzemi gyártás. Ebben az-évben 20 000 kiló danulon- lónalat-. ^Aöyöie -pedig- m;'r 30 000 kilót'' ad át a fonógyár a szövőgyáraknak. Fe Iszá n i oljá k a máit örökségét Tőkés gazdáitól nemcsak elavult gépparkot örökölt a Váci Fonógyár, hanem egész­ségtelen ' öltözőt, szűk étkez­dét is. Hiába bővítették, fej­lesztették az elmúlt években ezeket a létesítményekét, ma már nem felelnek meg a fo­kozott igényeknek. Jövőre már korszerű villanytűzhe­lyekkel, megfelelő háztartási gépekkel szerelik fel a kony­hát. Készül már az új öl­töző, fürdő is. A háború után épült kultúrházban már televízió is van, s éppen a napokban vásároltak egy keskenyfilmes vetítőgépet. Ma még gőzgép hajtja a Váci Fonógyár öreg selfakto- rait, 1961/62-ben villamosít­ják az üzemet. Jövőre elké­szül a transzformátorház. A második ötéves terv alatt tíz­millió forintot fordítanak az új beruházásokra és felújí­tásra. Több új géppel egészí­tik ki az üzemrészeket, s 1965-re a jelenlegihez képest 25 százalékkal növekszik a gyár termelése. Súlyán Pál Célhoz érés kisebb akadályokkal A portás bácsi nagy kész­séggel rakja elénk a „ven­dégkönyvet” — feliratkozni. Csak a sors az oka, hogy nem kísért tovább ilyen gördü­lékenyen a mosolygós szeren­cse. Sorra kerestük a na- | gycbb. s kisebb gazdákat, de se igazgató, se főmérnök, se . . . egyszóval nem talál­tunk vezetőt. Csak egy em­ber maradt ki a nagy érte­kezletből — a főkönyvelő. Ö az ügyeletes, hát hozzá lé­pünk be néhány kérdésre. Csakhogy nem tartott so­ká a „szívélyes eszmecsere”. A főkönyvelő asszony hara­pós hangulatában nem volt épp vendégmarasztaló. Meg­tudva jövetelünk okát, villá­mokat szórva elvonult, s nem tudni mit mennydörgőit gya­nútlanul értekező igazgatója fejére. Tény azonban, hogy nemsokára búcsút mormol­tunk egymásnak.- S megfcalál- | tűk végre a gyár kapujában ; maradt «zí vélve stéggel együtt i a fonó szakvezetőit: tegnap — holnapra talonba kerül. A gőzgép és rakéta viszony­latában biztosan. De itt, Vácott?! — Hát azt nem állíthatom, hogy holnapután „textil szputnyikot” indítunk. Az azonban mindannyiunk leg­főbb gondja, hogy munkánk produktívabb legyen. Kilencezerrel percenként! Hosszú hetek óta téma ez I mái-, r- az ötletek, elképzelő- j sek. okos elgondolások papír- j ra kerültek: intézkedési ter- j I vezet lett belőle. Az utat je- 1 löli ' ahhoz, hogy a világpiac ! nagy vetélkedésében a ma- j I gyár áru megfelelő. helyén ! | állhasson. Nemcsak ..váci í mértékegységben”, de árá­val is. f Lássuk, hogyan hallatja szavát a nagyvilágban 500 vá­ci férfi és nő. A legsúlyosabb szó. ahogy otthon a családfőé — itt a műszakiaké. Ök fogalmazták: — Minden új, s régi em­bert kétféle munkára taní­tunk be. Mindig legyen, aki a másaik Helyére állhat. — Olcsóbb anyagból is jó árut akarunk készíteni. Mit jelent ez? Hatvan fillér nyereséget kilogrammonként. — Éppen, hogy odakint Nagyatádra jár évi 150 t cin na anyagunk. Ott finomítják. _ Tehát valamivel rosz­s zabb kapcsolatot a MÁV- val ... — (Nevet). De csak eboen az ügvben! Különben fokozatosan áttérünk a műszálakra, akkor megszűnik ez a kényszerű ko­csikázás. Népbolt — „előrendelve" Számolunk. Az üb-titkárnő nem érti. — Akárhogy nézem, ez se­hogy sincs ötszáz. Márpedig ötszáz váci emberről volt. szó . . . Most már elneveti magát. — Hát ez igaz, de nemso­kára meglesz a kerek szám. Csoportonként beszéljük meg a gyárban, hogy milyen ter­veink vannak. S az eddigi ta­nácskozásokon jónak tartot­ták. A megvalósítás mindany- nyiunk vállát nyomja, s mindenki vállalja a részét. Egyedül a vacsora körül volt egy kis baj. — Rossz a konyha? — A legjobb Vácott. — Akkor? — Van egy üzemi népbol­tunk, igen népszerű lett. Itt vásárolták meg a vacsorákat is. Csakhát ötszáz ember ,,Váci mértékegység" — Ilyen is van? Az igazgató nevet: — Hogyne lenne! — Ez a világ hatodik cso­dája. — Majdnem. — S hogy szól? — Egy kilogramm — 170 000 méter. — Lefordítaná? — Az újságírónak sem kell hozzá műszaki szótár. Olyan vékonyra nyújtjuk a fona­lat, hogy 170 kilométer „ve­zeték” súlya mindössze egy kilogramm. — Ez igen! De a szakem­ber is megcsodálja-e? — Az ebből, s hasonlókból szőtt anyag még a hagyomá­nyos „textilhatalmaknál” is előkelő helyre kerül. Mun­kánk javát külföldre szállít­ják. —Máris eljutottunk a kon­kurenciához. — Ami azt jelenti, hogy lé­pőit kell tartanunk, s meg­vallom, ez nem játék-dolog. Dehát a kor senkire sem vár és mindannyiunknak számol­ni kell vele; ami csodás volt „Körbe-körbe jár“ — a sok apróság. Amíg- apu, anyu a gyárban, itt, az Aranyvirágban „mulatják“ idejüket a kis óvodások Építkezők ügyelem! CEGLÉDI ÉPÍTŐIPARI KTSZ VÁLLAL A LAKOSSÁG FELÉ: KŐMŰVES. ÄCS. TETŐFEDŐ. BÁDOGOS, ÜVEGES, KÉPKERETEZÖ. ASZTALOS, FESTŐ, MÁZOLÓ, BÉRFÜRÉSZELÉS. VÍZVEZETÉKSZERELÉS, KÜTÄSÄS ÉS FÜR ÁS, LAKATOS (zárjavítás, tűzhelykészités, samottozás) MUNKÁKAT S hány ezer tonna* „fut át” egy év alatt?! — Két és félszázalékkal emeljük a fordulatszámot. Olyan állapotba hozzuk és, tartjuk a gépeket, hogy a na­gyobb sebesség ne növelje a szakadekonyságot. A kívülálló talán nem tartja lényegesnek a szerény két és félszázalékot. De ki­lencezret perdülnek az orsók percenként, millió, meg mil­lió orsó telik meg egy esz­tendő alatt! Megy a gőzös — Nagyatádra! Az elképzelések sokfélék. Javát csak a szakember érti. Ám így is kibontakozik be­lőle a biztató kép. De sza­bad-e a pálya a cél felé? — Lassú jelzésekkel — ne­vet keserűen a munkaügyi osztályvezető. — S ki adja a késleltető jelzéseket? — Az elektromosok . .. — Ma még az a sanyarú helyzet, hogy csúcsidőben le kell állítani néhány gépün­ket, mert túllépjük a fogyasz­tási határt. Most már remél­jük. vége lesz ennek. A szere­lők hozzáfogtak az új veze­ték építéséhez és az megoldja gondunkat. Már nagyon-na- gyon jó lenne. Ez magában is jelentős emelkedés lesz, — de feltétele minden megfogal­mazott elképzelésünknek is. — Egyéb kívánság? . — Nálunk nemcsak az em­berek szeretnek utazni, de még a fonalak is kocsikáz. nak. — Idebenn? mégis sok, s így nem ritkán sör állt a bolt előtt. Márpedig otthoni elemózsiáért textil­gyárban álldogálni. mégis furcsa dolog. Főként drága mulatság a gyárnak. — S a megoldás? — Nép bolt — előrendelve! — Amj annyit tesz ..; ... hogy befelé jövet min­denki leadja aznapi rendelé­sét s mire hazaindul, össze­állítják. így mindenki jól jár.... Kilépő Hazafelé. Igen, az emberek java, a délelőttösök, hazafelé tartanak. Viszik a vacsora­pakkot. Vagy az „élő csoma­got”, apró bundácskában, ka­bátban, takarókban, úgy, hogy csak kipirosodott orrocskájuk látszik. Nem messze a gyár­tól áll egy kis meseváros, az Aranyvirág bölcsőde, ötven eleven „csomagocska” éldegél itt napi nyolc óra hosszát, s várja ebéd után a hozzásiető anyukát. Még azt is megoldot­ták, hogy háromhetenként együtt kerüljenek délutános beosztásba — a fonónő-ma­mák. Ilyenkor késő estig vilá­gos az Aranyvirág ablaka. Dehát nem fgy természetes? A gyárat vezetők is éppolyan családtagok és családfők, akár a többi textiles. így viselik gondját a „nagy családnak” is. Az is magától értődő, hogv elvárják ötszáz alkotó, mun­kálkodó felnőtt ügyességét, segítőkészségét, a közös dol­gok eredményes megoldásá­hoz. És eddig sohasem csalód­tak. Tóth György

Next

/
Thumbnails
Contents