Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-25 / 278. szám
+&& \OVEMLER 25. PÉNTEK NEGIL « Kifizetődik-e a piaci elárusítóhelyek fenntartása a tsz-eknek? Sokan vitatják, helyes do- i-oog-e, hogy a megye termelő- szövetkezetei egyre több ál- andó jellegű piaci elárusító- telyet létesítenek és tartanak : :enn. Ezekben a kis boltokban a tsz-ek a saját gazdaságukban termelt terményeknek as termékeknek a szerződéses 'ütelezettségük teljesítése után bennmaradó részét értékesítik, il tsz-ek piaci értékesítő tevékenysége jelentősen növe- >:edett, 1958-ban még csak 8, 960-ban pedig már 20 zöldég-gyümölcsárusító standjuk fan. Számítások szerint a tsz-ek megtermelt áruiknak 20 szándéknál nagyobb részét ' a zabad piacon értékesítik. Ez lem lenne baj, ha a tsz-ek nindegyike csak kisegítő tevékenységnek tartaná az áruértékesítésnek e módját, elősegítve ezzel a szövetkezet jövedelmezőségi mutatóinak járatását, de ugyanakkor a szerződéses termeltetés révén Esősorban az állami készletek megteremtését biztosítanák. A gyakorlat azonban azt mulatja, hogy a tszek néhány zöldség- és gyümölcsféléből uúlzott mértékben értékesítetek a szabad piacon. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az óidén sem a megye, sem a főváros piacain nem töltötték oe órnivelláló szerepüket, sőt, tok esetben felverték a piaci ■árakat. Több olyan eset is előfordult ebben az esztendőben, hogy a tsz-ek egy része saját magának okozott kárt, mert a MÉK magasabb áron vette volna át azt a zöldségfélét, iamit a tsz standján, vagy a ;szabad piacon értékesített. A szsámboki Petőfi, a ceglédi Dózsa Népe tsz-ek például csak akkor adták át — szerződéssel lekötött — zöldborsójuk. zöldbabjuk egy részét ■a. MÉK-nek, amikor azt a [ p ia cooi ■ nem. --.tudták ela dni-. egészítő javadalmazásként 60 000—100 000 forintos havi forgalomnál a bruttó bevétel 1,2 százaléka. A rendelet és a tényleges helyzet közötti szembeötlő különbséget eddig csak kevés tsz-ben vette észre a vezetőség és az ellenőrző i bizottság! Végül hangsúlyozni kívánjuk. hogy nem vagyunk a tsz-ek piaci darusítása ellen. Megengedhetetlen azonban az a lazaság, felelőtlenség, ami a tsz-standok legtöbbjénél tapasztalható. Helye« lenne, ha a járási szervek segítségével a tsz-ek felülvizsgálnák — a rendelet szellemében — el- árusítóhelyeik működését. s kimutatnák azt. — amit ma ! csak néhány tsz tud — hoz-e egváltalán jövedelmet a tíznek a stand, avagy csak a stand vezetők részére jelent kitűnő üzletet?! Csekő Ágoston Francia levendula a törökbálinti hegyoldalakon A Törökbálinti Állami Gazdaság francia levendula termesztésével hasznosítja a más mezőgazdasági termelésre alkalmatlan. kvarcos, kavicsos hegyoldalakat. A gazdaság több évi kísérlet után az idén kezdte meg a nagyobbarányú telepítést és a legutóbbi esőzéseket kihasználva. 110 holdat ültettek be levendulával. A korábban végzett kísérletek tanúsága szerint az újonnan meghonosodott növény _ csekély ráfordítással tekintélyes többletjövedelmet biztosít: a kísérleti parcellákról holdanként átlagosan 40 mázsa virág- termést szedtek és 2000 forint költségráfordítás mellett több, mint 10 000 forint haszonra tettek szert. A telepítéseket jövőre tovább folytatják és legalább 200 holdra növelik a levendulaföldeket. Tervezik, hogy a gazdaságban lepároló- üzemet is építenek. (MTI) A megye és a főváros la- í kossága azt várja a tsz-ektől — ha már piacra mennék —, hogy a hivatalos állami áraknál drágábban ne árusítsanak, ne ösztönözzék áremelésre az őstermelőket, s a magánkereskedőket. A leghelyesebb az lenne, ha a tsz-ek és a háztáji gazdaságok minden megtermelt árujukat a MÉK-nek, vagy az állami vállalatoknak adnák el. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy — egész évet véve alapul — azok a tsz-ek járnak jól, amelyek szerződés alapján minden felesleges árujukat a MÉK-nél értékesítik. Látszatra úgy tűnhet, hogy a rendszertelen piacozásnál összehasonlíthatatlanul biz- 3 tonságosabb, jövedelmezőbb í.: az állandó elárusítóhely fenn- r tartása. Nézzük a tényeket. A £ tsz-eknek ezt a tevékenységét^ a 28/1959. számú FM rende- let szabályozza. £ A rendelet előírja például,'; hogy ,,a tsz vezetősége és el- lenőrző bizottsága köteles az,, elárusítóhely működését, az\ ott dolgozók munkáját, a; könyvelés és nyilvántartás* vezetését, továbbá a bizonyla-'. tokát negyedévenként ellen- \ őrizni, illetőleg egyeztetni.” j Sajnos, a standot fenntartó * tsz-ek többsége ezt a rendel-' kezest nem tartja be. A ve-j csési Steinmetz Tsz Hunyadi j téri standján például leg-; utóbb 1959. december 10-én; tartott ellenőrzést a tsz el-; nöke és főkönyvelője. Rend-j szertelen az ellenőrzés a tá-\ piósápi Petőfi Tsz standján is. j Hiba, hogy a tsz-ek ellenőrző; bizottságai nem ellenőrzik; rendszeresen a standokat, s a; tsz-vezetőségek nem gondoskodnak intézményesen az árak, a számlák ellenőrzéséről. Sok visszaélés forrása lehet az a tűrhetetlen gyakorlat, hogy a tsz-ekből legtöbbször mérlegelés nélkül, legfeljebb „öt zsák és hat láda” menielö- léssel küldik az árut a standvezetőnek. A vecsésiek standjára például mérlegelés nélkül küldi a tsz a tököt, ahol a stan övezető az általa lemért, áru fele mennyiségével terheli csak magát. Indoka: gyalu1 va árusítja a tököt, a veszteség 50 százalék. Ez nem így van. viszont e kifogással jelentős egyéni haszonra tud szert tenni. Megengedhetetlen az is. hogy ebben a tsz-ben a termelésből eredő árut egyáltalán nem vételezik be. s sem a standon, sem a tsz-ben semmiféle raktárkönvvet nem vezetnek az áru beérkezéséről. A péteri Rákóczi Tsz-ből is közvetlenül a határból, a raktár ■ kikerülésével. minden számla nélkül jut el az áru a standra. Rendszertelen és szabálytalan a standokon a háztáji termékek átadása, elszámolása. valamint a pénzkezelés is. A vecsési stand vezetője például postautalványon a tsz irodájára küldi — rendszertelenül — a háztájiból származó áru ellenértékét. Ám a tsz főkönyvelője ezeket az összegeket „zsebből” fizeti ki. Arról nincs kimutatás, vagy feljegyzés. hogy kinek, miért mennyi pénzt adott át. A rendelet szerint „az árusítóhelyen naponta legfeljebb 300 forint készpénzt, lehet visszatartani. Az ezt meghaladó pénzkészletet az elárusítóhely vezetője köteles naponta a tsz elszámolási számlájára befizetni”. Ezzel szemben csaknem minden tsz-standon nem naponta, hanem összegyűjtve. hetenként 1—2 alkalommal küldik el a bevételt. A termelőszövetkezetek piaci elárusítóhelyeinek az a célja, hogy — ha lehet — növeljék a tsz-ek jövedelmét. A tsz-ekét. nem pedig a standvezetőkét! A legkirívóbb e téren a vecsési tsz standvezetőjének esete. Az irodán található egv keltezés nélküli megállapodás. amely szerint a standvezető minden ezer forint értékű áru eladása után 2,38 munkaegységet kap. Ezt azonban egyáltalán nem tartják be. mert a standvezevö a ! bruttó bevétel 15 százalékát j kapja fizetésként, ami havonta (a beválótt napi 2500 f&rin- ! tos forgalmat alapul véve) \ 9375 forint! S hogy ne legyen I félreértés, ne sokallják meg a i tsz-ben ezt az összeget, pos- j tára sem adja. hanem ,.egy- | bői” kiveszi a bevételből. / Egyébként a legtöbb tsz-stand j vezetője „saját kasszájára” dolgozik, a napi bevételből záráskor zsebreteszi a fizetését. Eredményesen megindult a takarmányjuttatásos sertéshizlalási akció Megyeszerte nagy érdeklődés mutatkozik a termelőszövetkezeti tagság, valamint az egyéni állattartók részéről, az Állatforgalmi Vállalat által bonyolított takarmány jutta- tásos sertéshizlalási akció iránt. A sertésenként biztosított 150 kiló májusi morzsoltunk megfelelő mennyiségű szemestakar mán v mázsánkénti 215 forintos ára ugyanis olyan állam; kedvezmény a hizlalás érdekében, amelyet minden állattartó szívesen vesz igénybe. A nagy érdeklődésre való tekintettel, az eredetileg januárra tervezett takarmánykiadást a Terményforgalmi Vállalat telepei már december elején megkezdik. A már megkötött sertéshizlalási szerződésekre a takarmányutalványt a felvásárlók rövid időn belül eljuttatják a szerződőkhöz, míg az ez után kötendő szerződésekkel egyidejűleg adják ki a takarmány átvételére jogosító utalványokat. A szerződéskötéssel és a takarmányutalványok beváltásával kapcsolatban részletes felvilágosítást a helyi állatfel- vásáriók és az Állatforgalmi Vállalat járási kirendeltségei adnak A FIA TAL OK Arról már szólni sem akarunk. hogy a standvezetők többsége azt sem tudja. hol van a tsz irodája, pedig — papír szerint — mindannyian tsz-tagok. A rendelet alapján alapjavadalmazásként a standvezetőnek 1500 forintos napi forgalom után egy munlcaegy- ség írható jóvá. ezenkívül kiIdős néniké kopogtat Gy. község anyakönyvvezető je hivatali szobájának ajtaján. — Házasságot szeretnénk kötni... Az anyakönyvvezető az idegen arcról nyomban megállapítja, hogy a „menyasszony” más községből, való. Felvilágosítja: a házasság- kötésliez szükség van a lakóhelye szerint illetékes tanács írásbeli „beleegyezésére”, aztán néhány kedves szóval ér-., deklödik a „vőlegény” felől is. Kiderül, hogy az egyidős jövendőbelijével, s kettőjük együttes kora száznegyven esztendőt is kitesz. Másnap újra. megjelenik a néniké, most már magával hozva a kért „bizonylatot”. Az anyakönyvvezető, aki történetesen nő, nem állja meg. hogy meg ne kérdezze: — Mondja meg nekem nénike, miért hogy össze Hát . akarjáfk, én ad jam magukat? nem ;volna egyszerűbb abban a községben kötni a házasságot, ahol mindketten laknak? A menyasszony kis hallgatás után szelíden megszólal: — Tetszik tudni, már másoktól is hallottam, hogy maga olyan szépen beszél a fiatalokhoz ... (andrás) Hatszáz pulyka Cegléd előtt, közvetlenül a müút szélén, rengeteg pulykára lettünk figyelmesek. Amint megtudtuk: a# EVAL réhatszáz darabot szállít belőlük a kecskeméti BARNEVAL ie szere. Összekötözött lábbal várják az elszállítást a fekete-fehér „madarak s Gondosan lemérik az állatokat. lengyeloksmgi ítinapló V. Amit az em megőriz r HOSSZÚ út volt már mö- ’ göttünk, amikor a határra ; értünk. Sokat láttunk, sok dol- \ got megcsodáltunk. Hiszen í nem az emberi elme csodája í a kattoxoitzi planetárium? I Ahol fényes nappal, a nagy. í kerek előadóteremben a fe- í jünk fölé varázsolták a csil1 iagos ég pontos mását? Az \ egész világon húsz egynéhány $ ilyen planetárium van. Kö- ? zép-Európában ez az egyet- 'í len. Rengeteg a látogató, nem2 csak lengyelek, hanem kül- £ földiek is. Autóbuszok, ma- £ gánkocsik serege parkíroz -í mindig az épület előtt, amely ^ csodálatosan szép környezet- fj ben, a város fölé emelkedő ^ dombon fekszik. Miközben £ felettünk a csillagok végezték ^ útjukat, arra gondoltam, hogy ^ kinn süt a nap, itt pedig töké- ^ letes éjszaka van. annyira hű f’ mása a valódinak, hogy az ^ ember joggal hajol meg a lenyűgözöttség érzése előtt, jí Mögöttünk van már Krakkó ^ is, a Wawellel, volt királyok ^ palotájával, ezernyi templomáéi val, amelyek története érde- ^ kés. Valaha régen találták azt a két irdatlan, nagy csontot, s ^ azzal függesztették fel a templom bejáratához, hogy íj amikor a tartólánc elszakad. jí a világ vége következik. Mivel a lánc már nagyon rozsdás volt, s félő, hogy valaki fejére zuhanhatnak a csontok, tavaly kicserélték a láncokat. A világ vége tehát ismét odább került egy kicsit. .. Mögöttünk van már a krakkói „posztó-csarnok” színes, ezernyi dolgot kínáló forgataga, ahol mindenki mindent megvehet, csak elegendő zlo- tyja legyen hozzá. Vásároltunk is, s csak amikor a következő kirakat elé értünk, akkor döbbentünk í’á, hogy mást kellett volna vennünk, mert ez szebb. jobb. De a harmadik kirakatnál már megint. mást. .. Mert annyi nép- művészeti fafaragást, térítőt, ajándéktárgyat, mint ott, vétek összehalmozni. Legalábbis a mi zsebünkhöz mérten az... Kattogtak a fényképezőgépek, sőt: nem egy kisfilmes gép is. Mert ugyan ki is mondhatta volna meg a keskenyíil- mes vevővel évszázadok emlékeit megörökítő, elegáns idegenről, hogy az csak „alfélé” magyar kombájnvezető? Igaz. a krakkóiak nem sok ügyet vetettek ránk. Megszokott dolog a külföldi, rengetegen járnak itt. az évnek alig van olyan napja, amikor legalább harminc-negyven külföldi látogató ne téb-lá- bolna a városban. Ezt bizonyította az a végtelen gondosság és szervezettség is — ami pedig nem egy más helyen hiányzott — ahogyan a volt királyi palota termeiben végigvezettek bennünket. A cipőre posztópapucs került, mert így védik, óvják a rengeteg látogató cipőjétől a pótolhatatlan, több évszázados parkettát. Mennyi mindent kellett volna alaposabban megnézni. Hiszen Varsóban is, Krakkóban, Kattowitzban menynyi olyan látnivaló akadt, amire csak percek jutottak, holott az órák sem lettek volna elegek?! Dehát más vigaszunk nemigen maradt, mint az, hogy talán egyszer, egyszer igen. még visszakerülünk ide, visszajövünk, hiszen olyan szép. olyan nagy élmény. . . Mögöttünk vannak már a krakkói egyetemista lányok, akik mosolyogva, nevetve karoltak belénk, s úgy kísértek haza bennünket, nehogy megint eltévedjünk. S azok o fiatal fiúk is. akik. amikor megtudták, hogy külföldiek, s főként magyarok vagyunk, összeszedtek minden zsebükben találhatót, hogy ajándékot adjanak nekünk ... Ott kellett hagyni Zakopanét is, a sielők paradicsomát, ahol egy cseppet sem csodálkoztam azon, hogy lassan világhírre tesz szert. Mert a természet sok helyen osztotta bőkezűen ajándékait, de ennyire bőkezűen valóban ritkán. A hegyek között megbúvó város minden háza külön- külön remekmű. Egyetlenegy ház sem hasonlít a másikra, s a várost körülvevő hegyek is mind mások. Egyik csúcsán hetykén pompázik a hósipka, a másik csúcsán tenyérnyi fürdőruhában süttetik magukat a külföldiek, s a kiránduló lengyelek. Mi is kölcsönöztünk nyugágyakat, s aki vé- gigállta a fél órát, szép barnán jöhetett haza, az őszi, csípős hidegben didergő ismerősök nagy irigységére. Mindez, már sajnos, a hátunk mögött van. Kár. Valamennyien ezt mondjuk, bár előfordult, hogy koplaltunk, mert az elkényeztetett magyar gyomornak nem ízlett a koszt, az is. hogy eltévedtünk, s azt hittük, soha nem kerülünk haza, de mindez apró, már el is felejtett apróság egy ilyen úton. Igaz. előbb-utóbb az ember elfeledi a sok-sok részletet is, hiába jegyezte meg, hogy ez vagy az a templom, vár, épület hány évszázados. Mindezt lassan-lassan alulra temeti az emlékezet. Már csak az összbenyomás marad, s egy-egy nagyon szép látnivaló. De az emberekkel való találkozást, a baráti szeretetet, a kedvességet, amit hangsúlyoztak, hogy hozzánk, magyarokhoz még inkább azok, nem lehet elfeledni. Nem lehgt elfeledni azt a hősi erőfeszítést, ahogyan új fővárost építettek maguknak, ahogyan őrzik a múlt emlékeit, ahogyan nyíltan és becsületesen beszélnek gondjaikról, nehézségeikről. Mindezt az ember megőrzi, belévésödik kitörölhetetlenül. Ott állunk a határon, búcsúznak tőlünk kísérőink, kézfogások, s olykor egy-egy könnycsepp, baráti ölelés, kap"- kodó betűk, hogy meglegyen a cím, ahová majd a levelet lehet küldeni, hiszen nem egy barátság is őrzi e látogatás emlékét, sőt: nem eg-< meghívás is, hogy amikor Magyarországra jönnek, okvetlenül jöjjenek el ide és ide, mindig nyitva áll az ajtó. A sorompó felemelkedik, a kocsi megugrik, integetnek utánunk, mi vissza, s örömmel gondolunk arra, amit belül, a szívünkben őrziink: a barátságra, a két testvérnép közös gondjaira, örömére, mindarra, amivel az út eredményeként gazdagabbak vagyunk, mindarra. amit az ember soha nem feledhet el. Mészáros Ottó
