Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-22 / 275. szám
I960. NOVEMBER 22. KEDD 3 Ahol nem „borul fel6i a szekér NEHÁNY ÓRA AZ ÉRDI TANÁCSHAZÁN — Ha össze lehetne rakni a község különálló részeit, utcáit, házait, a villanyhálózat fele fölöslegessé válna és a vízvezeték is elegendő lenne... Garaguly Ferenc, Érd tanácselnöke mondja ezt, utalva a község gondjaira és arra a sajátosságára, amely e gondok forrása. Az elnöknek igaza van. Érd közigazgatásilag egységes község, ám hat, önállónak is beillő részből áll, s akkora belterületen, amelyen a járás összes községe kényelmesen elférne. Ea a magyarázata annak, hogy bár több ház építésébe kezdtek, illetve több épült fel ebben az esztendőben, mint egyik-másik városunkban, mégis hatalmas térségek osztják meg a község belső területét. Ez a széttagoltság az oka annak, hogy Garaguly Ferencnek, vagy a tanács bármely tagjának újra és újra meg keld magyaráznia az érdekelteknek: egyetlen ház ellátása villannyal nem egyszer kilométeres vezeték felállítását igényli. Egyszóval a területi adottságok már önmagában is erőfeszítésre késztetik a különben agilis tanácsot. Mert azt el keld ismerni, hogy a tanács — huszonhétezer választópolgár helyi képviselői — felelős gazdaként iparkodik sáfárkodni a község javaival, s törődni mindennapos gondjaival. — Van egy tervem, amelyet még a végrehajtó bizottsággal sem beszéltem meg. Az ugyanis, hogy hasznos volna Ófalun, legrégibb köz&égrészümkön tanácsi kirendeltséget létesíteni, hasonlóan az érdligetihez és az érdparkvárosihoz. Ófalu, azaz az anyaközség, római korú település. Igaz ugyan, hogy lakossága nem több négyezer embernél, de innét, a tanácsházától négy kilométerre . fekszik. Minthogy a tanács hivatali tevékenységének zömét igazgatási feladatok teszik ki. egy ilyen intézmény kedvező helyzetet teremtene az ófalui lakosoknak. — Ez tehát még csak terv, illetve tervezgetés, elképzelés — szólok közbe. — Meg- ^ írhatom? { y — Igen, mint elképzelést. í Egy ilyen intézmény arra is í jé lenne, hogy például az ; ófaluiakat elsősorban érdek- \ lő kérdéseket a végrehajtó bi- \ zottság ott tárgyalná meg ; az érdekelt tanácstagok be- í vonásával. És nemcsak Ófa- í lura gondolunk. Foglalkoz- ; tat bennünket a gondolat, * hogy a végrehajtó bizottsági ; üléseket a szükséghez képest ? más-más községrészben tar- í tanánk. : Nem kétséges, Érd vezetőit > tudatos törekvés hatja át. hogy; a tanács, mint legnagyobb tő-; megszervezet jól töltse be hi-j vatását. Vajon van-e eredmé-' nye fáradozásuknak, péidaadá-' suknak, egyszóval a választók, \ s maguk a választottak igény-! lik-e mindezt? < A kérdés ilyen nyíltan nem j hangzik el, mégis feleletet ka-: pok rá. Beszélgetésünk közben: benyit az elnöKi szobába Biri-; nyi Ferenc elnökhelyettes és; Eskulics Ferenc vb-titkár. \ Most már hárman „produkál-; ják” a bizonyítékokat, Gondo-; san szerkesztett jegyzőköny-; vek fekszenek előttem az ez j évi tanácsülésekről. • \ — Nálunk a tanácsok meg-: alakulása óta nem volt pótvá-1 lasztás — mondja az elnök. • j — És nem fordult elő. hogy: határozatképtelen lett volna a : tanácsülés — jegyzi meg elege-: detten a vb-titkár. Valóban. El is ismerem, ez; pozitív dolog. Mindhárman bi- j zonyítják. hogy a tanácstagok j „közéleti” emberek. j komolyan veszik tisztségüket. Persze egyikőjük sem állítja, hogy a t- nácú'lések gyakorlati befolyása egyenlő valamiféle zem őket szorgalmasan, inkább meggyőződésem további bizonyítékaiként, semmint azért, hogy jelen írásomban rájuk híva!kozzam. Mert bármilyen fontos dolog a felső vasúti átjárónál a gyalogosokat figyelmeztető tábla elhelyezése, s hasonlóan közérdek behatóan megvitatni a kenyér- ellátás néha-néha előforduló zökkenőinek okát, vagy napirendre tűzni a közsegélyesek felülvizsgálatát, én most mégis Horváth István nyugdíjas munkás felszólalásának megörökítését idézem: „ ... felveti, hogy a Parkvárosban sok olyan terület van, ahol jó magas fű van, azt sokan levágják, eladják. A tanács miért nem hasznosítja?!” Tudcm, hogy Horváth István e kritikájával nem akarta megváltani a világot. A nyerhető széna ára, vagy annak még a háromszorosa sem szüntetné meg Érd pénzügyi gondjait. A felszólaló — mint utólag ki is derült — egyetlen utcácskában szerzett tapasztalatát általánosította. Ennek ellenére gondolatban megszorítom kezét Horváth István tanácstagnak. Mert felszólalásában a közösségi ember szemlélete, az apró kérdések iránti dicséretes figyelme öltött testet. Véleményemet nyomban el is mondom a jelenlevőknek, s jóleső érzéssel írom le, hogy mind a négyen ugyanazt érezzük a beszélgetés végén, mint az a kertészkedő ember, aki a jó földbe vetett mag kicsírázását éppen tettenéri. András Endre Szerzői est az üzemben Móritz Valéria, a váci Forte-gyár világoscsomagoló osztályának dolgozója. Szabad idejében gyakran tollat fog kezébe és verset, dalszöveget ír. A Pest megyei Hírlap irodalmi mellékletében többször találkoztunk műveivel. A városbeliek jól ismerik, mint a Váci Napló kedves stílusú, hangulatos riportjainak szerzőjét. Csütörtökön érdekes kulturális esemény színhelye lesz a Forte-gyár. Móritz Valéria elérte azt a ritka lehetőséget, ami üzemi dolgozónál jelentős állomás: saját munkahelyén szerzői estet rendez a városi kultúrház irodalmi köre, az ő műveiből. A művelődési otthon Szocialista Kultúráért Érdeméremmel kitüntetett művészegyüttesének tagjai tolmácsolják legszebb verselt, irodalmi riportjait. Énekes mutatja be megzenésített dalszövegeit. Az irodalmi esten Molnár Péter, Persinyi Béla, Sáfár György, Pozsonyi Béla és Ujfalvi István működik közre. Bevezetőt Tihanyi Ernő, összekötő szöveget Papp Rezső mond. Egységesebb átvételi előirosokot — és gyakorlatot Nem újkeletű az a vita, ami a nagykátai földművesszövetkezeti baromfifelvásárló és a kecskeméti BARNEVÄL áruátvevői között folyik. A nézeteltérés legtöbbször abból adódik, hogy az áruátvevő minőségi kifogásokkal élve, megtagadja a szerződéses tömött kacsák, libák, vagy' más baromfiak átvételét. Ezen, magában véve, nincs semmi csodálkoznivaló. Sőt, helyeselni lehet, ha a minőségi előírásokat szigorúan betartják és betartatják. Csak így' lehet biztosítani, hogy a fogyasztóközönség valóban kifogástalan árut kapjon. De mi lehet a vélemény arról, a jegyzőkönyvben lerögzített többszöri esetről, amit a Tápiószentmár- toni Földművesszövetkezet baromfi-felvásárlója, Kraj- csovics Károlyné jelentett központjának? Október 25- én például az általa átvett és jónak minősített, szerződésesen hizlalt kacsákból 29-et visszaadtak. Az állatokat kényszerből tovább tömte. Sajnos, 24 elhullott. 28-án ismét átvevő nap volt. Elvitte a megmaradt öt kacsát, amit az aznapra kiküldött átvevő viszont már kifogástalan minőségűnek nyilvánított! Csak ebben az egyetlen esetben 1368 forint kár keletkezett, a feletetett takarmányt nem is számítva. Október 21-én hasonló módon 21 liba maradt vissza. Két nap múlva 25 libát és 40 kacsát kellett kényszerértékesíteni, ami igazán nem volt könnyű dolog, mert a község és környéke önellátó. Nagykátán történt, hogy az áruátvevő a szerződött pulykákat minőségi kifogásokkal nem vette át, de a maga részére megfelelt (esküvőre ment) és öt darabot megvásárolt! A másnap kijött vállalati ellenőr a pulykákat első osztályúnak minősítette és intézkedett átvételükről. Ehhez hasonló eljárások aláássák a BARNE VÁL iránti bizalmat, de ugyanakkor rontják a kialakult jó viszonyt a szövetkezet és a termelők között és főleg csökkentik a jövő évi szerződéskötés esélyeit. ! eszményi állapottal, hiszen a részvételi arány átlagban 60— 70 százalékos. De ez a szám nagyjából állandósult. Egy azonban örvendetes: nincsenek notórius távolmaradók és nincsenek ugyanilyen jelzővel illethető felszólalók sem. — Nagy sikernek tartom például — veszi át a szót az elnök, hogy a meghívottak szinte valamennyien eljönnek az ülésekre, sőt gyakran más választók is. Nem egy közülük még szót is kér. mert valamit nem ért, nem helyesel vagy egyszerűen csak javaslatot akar termi. — Tehát, ahogy mondani szokták, harcos hangulatúak a tanácsülések — summázom az elhangzottakat, egy kicsit már a magam számára is. — Igen, így is megfogalmazhatjuk. Persze ne gondoljon az elvtárs elkeseredett vitákra, hiszen a leglényegesebb kérdésekben általában egy véleményen vagyunk — így Garaguly tanácselnök. — Itt-ott elhangzanak követelőzések, s akkor el kell dönteni, hogy „hol borul fel a szekér?” ... No, hogy félre ne értsen, ez csak jelképes hasonlat, ugyanis sok tanácstagunkat az út javítások problémája foglalkoztatja. De ugyanígy más kérdésekben is vannak ellenvélemények a különböző községrészek képviselői között. Ez sem csoda, hiszen ekkora területen mindenről nem lehet személyes tapasztalatot szerezni. Lássuk azonban, mit dokumentálnak a jegyzőkönyvek? Néhány, vázlatszerű adat a szeptember 24-i tanácsülésről: Az ötvenegynéhány jelenlevő közül felszólalt a tanácstagság fele. Gál Bálintné háromszor kért szót, Piszák Imre üzemi dolgozó pedig négyszer. Hasonlóan sokat mond a tanácsülés élénkségéről az október 8-i ülés jegyzőkönyve. Ez alkalommal „csak” 29 felszólalás hangzott el, túlnyomórészt a tárgyhoz szólva. S amíg a szeptemberi jegyzőkönyvet böngészem, addig Eskulics Ferenc vb-titkár előzékenységből megpmálja az októberi ülés „érdemlegesebb” hozzászólásait. Fel is jegy- \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Ezer látogató az első napon A. Pest megyei KISZÖV kiállítása Cegléden Pest éi Nógrád megyében vendégszerepei a békéscsabai Balassi-táncegyüttes Négynapos Pest—Nógrád megyei szereplésre indul a békéscsabai Balassi-táncegyüttes. Műsorát — amelyben nagyrészt nemzetiségi népi táncok, népi játékok szerepelnek — Balassagyarmaton, Csömör, Csornád és Galgaguta községekben mutatja be. Vasárnap délelőtt pár perccel tíz óra után Boross Gyulá- né, a Pest megyei KISZÖV elnöke a ceglédi művelődési házban impozáns kiállítást nyitott meg. Az emeleti és földszinti termekben helyezték el Pest megye 43 kisipari és két háziipari szövetkezetének készítményeit. Rell Jánost, a Pest megyei KISZÖV szervezési osztályának vezetőjét kertük meg, adjon tájékoztatót a kiállításról: — Több, mint két hónapos munka után értünk el a mai naphoz. Szövetkezeteink szorgalmasan készítették kiállítási tárgyaikat, s nem is vallottak szégyent. Mint láthatjuk, a közönség is, de a megnyitás előtt a bizottság is elismeréssel szemlélte a szebbnél szebb használati tárgyakat. Úgy gondolom, hogy kiállításunk eléri a célját: be tudja mutatni szövetkezeteink örvendetes fejlődését. Igaz, hogy a kiállított tárgyak különös gonddal készültek, de a fakosság hétköznapi szükségletei kielégítésére végzett munka sem kisebb értékű. Egyre többen veszik igénybe szövetkezeteink szolgáltató és javító munkáját és a szürke hétköznapokon sincs hiány az elismerésben. Az 500 ezer forint értékű kiállítást értékelő bizottságnak meglehetősen nehéz dolga volt. Nehéz volt eldönteni a helyezéseket, s végül a hat iparágban a következőképpen alakult a sorrend. Bőripar: I. Péceli Vegyesipari Ktsz, I. Ceglédi Lábbelikészítő Ktsz, II. Alagi Vegyesipari Ktsz. Faipar. I. Váci Faipari Ktsz, I. Visegrádi Faipari Ktsz, II. Ceglédi Faipari Ktsz. Ruhaipar:■ I. Gyömrői. Szabó Ktsz, II. Nagykőrösi Szabó Ktsz, III. Ceglédi Vegyesruházati Ktsz, Vasipar: I. Gyáli Vasipari Ktsz, II. Törökbálinti Vegyesipari Ktsz, III. Érdi Vasipari Ktsz, Építőipar: I. Ceglédi Építőipari Ktsz, II. Gyömrői Építőipari Ktsz. Házi- ipar: I. Pomázi Háziipari Szövetkezet, II. Ceglédi Háziipari Szövetkezet. Este hét óra előtt pár perc-_ cél ismét felkerestük a kiállí-* 1 * III. tást. Nehezen lehetett hozzá-r férni a kiállított tárgyakhoz, Cegléd és a környező helyiségek lakói elégedetten szemlélték a látnivalókat. Elégedettségükről tanúskodott az előcsarnokban elhelyezett vendégkönyv, amelyben számos bejegyzés sorakozik. Megtudtuk azt is, hogy a látogatók száma már meghaladta az ezret. És megtudtuk azt is, hogy nagyon sokan hiányolták: vajon miért nincsenek feltüntetve a kiállított tárgyak árai? Opauszky László LENGYELORSZÁGI ÉTI NAPLÓ (III.) A tizenöt éves óváros Az embernek lassan már í annyi az élménye, hogy ren- ; dezni is alig tudja, nehéz | eldönteni, melyik a fontosabb, I érdekesebb. Mert szinte min- : den új, amit csak itt lát, s -nem egyeszer idegen is. Mint ; például a nem egyszer nyu- ; gáti példákat utánzó vad- \ színű, értelmetlen plakátok ■ — habár nálunk is akadnak j követői — vagy az, hogy | a varsóiak, ha elolvasták az , újságot, aikkor: beledobják ' az utcai papírkosárba. Sok- ; szór az egész napi sajtóter- • mást elő lehetne halászni l egy-egy papírkosárból. « Az iparcikkek, s általában ! minden áru valamivel többe \ kerül, mint nálunk. Nem egy- ! nek a minősége is gyen- « gébb, s érdekes, hogy leg- ! többször — a „maszek” \ áruké. Mert belőlük még > akad szép számmal, igaz, í hogy mind kevesebb a hasz- ! nuk, mert az állami ipar í tetszetős termékeivel mind ! inkább kiszorítja ízléstelen : gyártmányaikat. I Egész varsói tartó zkodá- ; sunk alatt a.z egyik legmé- ; lyebb benyomást a varsói \ óváros tette ránk, az óváros, \ amely tizenöt esztendős. Ré- ; gi rajzok, képek alapján ; építették újjá az egészet, \ mert a fasiszta vandálság itt \ is mindent a földdel tett \ egyenlővé. Mégis: olyan ez j a városrész, mintha valóban ; évszázadok emlékeit őrizné \ hűen és tapinthatóan. Csak í a friss vakolású falak, az új pala- és cseréptetők figyelmeztetnek arra, hogy mindez ó és mégis új. Mert egy nép így is őrzi múltja emlékeit, áldozatot hozva, anyagiakat nem kímélve, visszavarázsolta ide mindazt, amit a háború pokla elemésztett. És őrzik is mindennek emlékét. Mert találomra megszólítottunk két diáklányt, akik nagyon szívesen és nagyon pontosan válaszoltak — tolmács segítségével — feltett kérdéseinkre, s sok, jelentéktelennek tűnő házról egész regénybe kívánkozó történetet tudtak elmesélni. Szeretik varsóiak városukat. Habár abban hasonlítanak a pestiekre, hogy a tisztaságra ők sem sokat adnak. Az utcán eldobált szemét alapján — otthon éreztük magunk. De ez csak ok- vetetlenkedő apróság. Mert az igazi városszeretette], az emlékezéssel a volt varsói gettó területén találkoztunk. A varsói gettó iszonyatos elpusztításáról már sokat írtak. Nem akarom ismételni. Mégis: nyolcvanezer ember pusztult el itt, a németek Ián gszór ókkar vadásztaik rájuk, csatornába fullasztották őket, a vandálság minden eszközét felvonultatták, hogy bebizonyítsák — felsőbbrendűségüket. Mindenütt új házak. Mert itt, a volt gettó területén egyetlen épület sem maradt épen. De már csak egyetlen épület hever romokban. S az így is marad. Emlékeztetőnek, figyelmeztetőnek. Az új, fehér házak, s a kormos, üszkös kontrasztja nemcsak emlékeztető, hanem két világ jelképe is. Két világé, amelyből az egyik győztesen került ki, s nyomában új élet sarjadt, s egy másik, amely vereséget szenvedett, s csak romokat, pusztulást hagyott maga után. Ott állunk a híres, filmben is elmondott csatorna bejáratánál, s hallgatunk. Hiszen olyan okvetet- lenkedő lenne itt minden szó, minden kérdés. A csatornanyílás, amely a világgal való kapcsolatot jelentette a gettó számára, ma is olyan, mint akkor, öreg, mohos kőfedője szinte megmozdíthatatlanul hatalmas. Ez a csatorna menekítette ki a pokolból az egyetlen élő szemtanút, aki el tudta mondani, hogy mi történt a gettóban. Ez a csatorna őrzi halálok, szenvedések seregének emlékét, s nem véletlen. hogy az erről készített híres Wajda-film, a Csatorma is szenvedélyes, messzehalló hangon vádolta azokat, akik felelősek voltak a varsói gettó lakóinak pusztulásáért. És a varsóiak nem felednek. A romépület falai tövében, a csatornanyílás mellett virágok, virágok. A kegyelet és emlékezés virágai. Mert ők nem felednek. És aki csak ott járt, aki végignézte mindazt, amit a fasizmus okozott, tett. az sem tud feledni' Amikor már fennálltunk a Kultúra és Tudomány Palotájának erkélyén, ahonnét az egész várost átfoghatja tekintetünk, valaki azt mondta: — A háború iszonyatos! De a fasiszta háború, a fasiszta gyilkolás a történelemben a legiszonyatosabb volt. Az emberi történelem legsötétebb fejezete volt ez. Hallgattunk. Mindenki arra gondolt, hogy sokan azok közül, akik itt pusztítottak, akik itt gyilkoltak, most a Bundeswehr egyenruhájában ugyanerre készülnek. De ma már: nem juthatnak el eddig. Már nem pusztíthatnak kényükre, kedvükre, nem ölhetnek. Ma már nem. És holnap még inkább nem! A néhány napos ott-tartóz- kodás kitörölhetetlen nyomot hagy az emberben. Mi is erre gondoltunk, arjaikor utolsó esténket töltöttük a lengyel fővárosban. Mert Mindazt, amit láttunk, nem lehet és nem is szabad elfeledni. Sem a romokat, sem a teljesen új városrészeket. Szerelmespárok andalognak a ^ sétányokon, pedig csípős már az idő. késő ősz van. mégis: összebújva, semmire nem figyelve mennek, s kicsit kedvetlenül nézik a csak férfiakból álló. bámészkodó, s idegenül beszélő csoportot. Miért pont itt vannak, miért zavarják őket? Kifelé is igyekezünk a szerelmesek birodalmából, amikor fiatal lánv lép hozzánk: — Maavarok? — Persze. — Én is az vagyok. De még soha nem voltain MaanarorÉs már mesél mondja is, megható. szép történetét. Édesanyja Auschwitzban volt. Amikor megérte a felszabadulást. nem jött haza Magyar- országra. ahonnét elragadta a fasiszta terror, hanem Lengyelországban maradt. mert szülei, három testvére ott halt meg. ott emésztették el Birkenau krematóriumainak falánk kemencéi. Egyedül maradt a fiatal lánv és itt ment férjhez. Megszülte őt, a kislányt, de belehalt. És a kislány, aki nem is ismerte a. mamáját, csak annyit tudott róla. hoau magyar, első villanattól kezdve szeretett mindent, ami mag-gar és megtanult magyarul is. Tizennégy esztendős most, de remekül beszél magyarul. Nevet, látszik, hogy nagyon boldog. mert értjük, amit mond. s kérdi: biztos, hogy jól mondtam? Nem tévedtem? Igazán jól beszélek magyarul? Már ott áll mellette az édesapja is nagy darab, keményarcú ember. Amikor a lánya mondja, kik vagyunk, meglágyulnak arcán a vonások. Furcsán, idegen hangsúllyal de puha melegséggel ejti ki a szót: madzsar... Nem nősült mes másodszor. Annyira szerette a feleségét. Hanem neveli a lányt, s sokat gondol egy országra, akinek polgára volt az őasz- szonya. aki végigszenvedte Auschwitz minden poklát, s aki már nem bírta végig a boldogabb életet, mert szíve, a kínok, fájdalmak megpróbáltatásai miatt gyenge volt. Uj életet adott a világnak, s befejezte a magáért. Sötét van körülöttünk, a sétányon nincsenek lámpák. Ez a szerencse Mert biztos, restell tűk volna, hogy meglett ember létünkre könny csillog n szemünkben ... (Folytatjuk.) Mészáros Ottó
