Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-02 / 233. szám

1960. OKTÓBER 2, VASÄRNAP rrsr HEGYEI wrlap J5 ALÁZATOSAN JELENTEM Jaroslav Hasek : HITTANÓRÁN Takács Tibor: NYÁRBÚCSÚZTA TÓ Tegnap búcsúzott el a nyár a szárcsaszínű éjszakától, mely azt susogta: milyen nyár volt, s ezt: vége már! Tücskök cirpeltek hasztalan ,s akár e nyáron hívtak hosszan, hogy kedvesen haját bogozzam s nem volt szavam. Súgtam volna: volt valaha kedvesem, szép is, jó is, rossz is, s maradtam végülis illusztris családapa! A nyár hitte, de nem a víg tücsök-nép, csak nevetett rajtam — a nyárszagű szénakazalban az ó'sz lapít! Elment a nyár, de visszajön egy év se kell és itt lesz újra, hanem... a lány... hol van, ki tudja, volt szeretőm? Elment tavaly, nyomot hagyott az utak őszi, mély porában, most megy a nyár, haláiraváltan s én maradok! összegyűrt boríték felöltője zsebében. Aztán a meglepő találkozás a budai cukrászda teraszán. Klárát aznap délután a kórházban hívta fel Bandi, hogy ma ismét a gyárban tölti az estét. Az orvosnő át­kísérte Budára egyik kollé­ganőjét. levegőre szomjazott, gondolta: kiszellőzteti a fá­radtságát. Véletlenül látta meg őket a cukrászdában. A bronzhajú nőt, szorosan Ban­di mellett. Azok nem vették észre. Lélekszakadva futott ha­za és álmatlanul vergődte át az éjszakát. Akkor is ébren volt, amikor hajnaltájban Bandi hazaérkezett és nesz­telenül biíjt az ágyába. Most már ő is menekült hazulról. Egyre több időt töltött a kórhában, betegei között. Ha súlyosra fordult egyik-másik betegének álla­pota, az éjszakát is átvirrasz­totta mellette. Bandit még most is sze­rette. Irtózva gondolt arra, hogy el kell veszítenie. Pe­dig sejtette, hogy már el is vesztette, hogy soha többet nem kerülhetnek közel egy­máshoz. Akkor, azokban a leg válsá­gosabb pillanatokban aján­lották föl neki a kis Duna- parti falu orvosi állását. Eb­ben a faluban ő lesz az első orvos. A község már föl is építtette az orvoslakást, mert annak, hogy orvost kapjon, ez volt a föltétele. A férfi meghökkent és hal­lani sem akart arról, hogy ^ Caldwell neve és művészete ^ nem ismeretlen már a magyar '/ olvasóközönség előtt. A Do- ^ ihányföldek, az Isten földecs- ^ kéje és más nagysikerű regé- ^ nyék szerzője ezúttal elbeszé- ^ léskötetével szerepel a magyar ^ könyvpiacon. Az Európa Kiadó ^ gondozásában az elmúlt na- ^ pókban jelent meg elbeszélés- g kötete Könyörgés a kelő nap- ^ hoz címmel.­^ Tizenhét írása szinte kívé- ^ tel nélkül szűkebb hazájába ^ vezeti el az olvasót. Hősei far- ^ merek, négerek, kisemberek, ^ a maguk életének ezernyi ^ problémájával, gondjaival és ^ örömeivel. A Tikkadt nyár cí- ? mű megrázó erejű írás pél- ? dául a természet erőivel harc- ^ baszálló farmer alakját elevé­\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\ feladja pesti lakásukat. Ösz- szevesztek. — Egyelőre a feleségem vagy — mondta élesen —, te­hát nekem is van beleszólá­som ebbe a dologba. Ez az „egyelőre” ütötte szí­ven Klárát. Néhány másod­percig hallgatott, aztán össze­szedve minden erejét, csak ennyit mondott: — Elvállaltam. Kimegyek. Ha másképpen nem, hát... egyedül. Bandi mintha kijózanodott volna. Mutatta, ha nem is szívesen, de beletörődik a dologba. Azt bizonygatta, hogy pesti lakásukat nem adhatja föl, mert őt hivatása a fővá­roshoz köti, de azért kiköl­tözik a falusi orvoslakásba. — Ha az elfoglaltságom, a munkám engedi, kimegyek éjszakára — ígérte —, ha pe­dig úgy alakult a helyzet, hát idebent alszom. Még mindig bízott, a kis-■■■■ falu csöndje, békessége talán valahogy mégis közelebb öleli egymás­hoz őket. Bandi állta a szavát néhány hónapig. Hetenként legfeljebb egyszer, kétszer maradt éj­szakára Pestey, de a többi napokon az esti órák kivitték a feleségéhez. Később ritkul­tak látogatásai. Már megtör­tént, hogy egész héten nem jelentkezett, csak telefonon. Ha pedig néha mégis haza­került. az otthon eltöltött órák kínos magyarázqatások- kal. svtn b'^onytalankodások- kal teltek el. Klára nem nyomozott, nem leselkedett, de a hírek vala­hogy így is elérték. Pontosan tudta, hogy Bandi kivel jár moziba, színházba, hogy dél­utánonként és esténként is­meretlen hölgyek surrantak föl pesti lakásába. A betegeihez menekült. Rendelője mindig tele volt, a rendelőórák után pedig nap­hosszat a falut járta. Már szerette a falut s a falu is őt. Minden ház az otthon melegével fogadta, de saját otthona ettől a melegségtől még ridegebbé fagyott. A kis falu közben újabb eseményre készülődött. Az új állatorvos fogadására. Ja­nuárban meg is érkezett — feleségestül. Hamar megbarátkozott ve­lük. Faluhelyen könnyen megy az ilyesmi. Ha betegei ellátása után maradt egy kis ideje, leginkább Marikánál töltötte, az állatorvos felesé­génél. Segített neki, • még a házimunkában is. De minél többet nevettek a nagy össze­visszaság miatt, amit a tata­rozás zúdított napról napra rájuk, annál jobban megfáj­dult a szíve. A falu gyorsan megérezte, hogy az orvosnő életében sokkal nagyobb és komolyabb a rendetlenség, mint az állat­orvos készülő lakásában. Ide­genkedve néztek Bandi autó­ja után, ha néha-néha föl­bukkant a poros utcán és megállt az orvoslakás kertje mellett. Nem szerelték. Azt \ A koronpovi gyerekek £ csak annyit tudtak hittanból, j hogy a kegyelmes isten vég- \ télén jóságában megterem- !tette a nádat, s amikor ezzel *, megvolt, megteremtette Ho- 5 rácsek atyát, a hitoktatót is. Ez a kettő ugyanis szorosan 5 egymáshoz tartozott. Azután $ megtanította az isten arra is J az embereket, hogyan kell a í nádból nádpálcát készíteni. J Horácsek atyát pedig megta- \ nította ezeknek a nádpálcák- í nak szokatlan jártassággal {való kezelésére. { Rendszerint azzal kezdő- \ dött, hogy Horácsek káplán j belépett az osztályba, szomo- \ rúan végignézett tanítványai \ megrendült arcán, s így Skezdte óráját: ; — Vanyicsek, te mafla kö­\ Ívok, úgy érzem, nem tudod \ visszafelé elsorolni a hét fő- { bűnt. j Horácsek hitoktató ugyanis J valóságos rejtvényekké vará­zsolta kérdéseit: a gyerekek- \ nek visszafelé kellett elmon- j dani a tízparancsolatot, vagy íezt a kérdést kapták: * j — Ludvik, te csirkefogó, \ mondd meg gyorsan, melyik ^parancsolat az: alulról a har- < madik, fölötte: ne lopj! í Vallási matematika volt ez ^ s rendszeresen veréssel vég- £ ződött. í így történt mindig, akár 5 Vanyicsek, Ludvik, Buchar Svagy más volt a soros, végül 5 szomorúan mászott ki a pad- ; ból, s csoszogva óvakodott a ! katedra elé. Megtört az isten ! végtelen jóságába vetett hi- í tűk, s meg voltak győződve, Zogy a vallás alapfogalmai l nem a katekizmusban van- \ nak, hanem a nadrág azon \ részén, melyen ülni szoktak. •! Egyszerű volt az egész: az \ atya térdére hajolva a töb- $ biek felé dugták hátsórészü- J két, s azután tűrték az atya j!gyakorlott ^kezében vidáman <■ suhogó nádpálca csípős csa­li pasait. \ A jelenet napról napra egy- j formán, minden változatosság í nélkül játszódott le, Páter 5 Horácsek kenetteljes mosoly- ílyal hajtotta egyiket a másik / után a térdére, s áhítatcsan £ figyelmeztette mindegyiket í szent kötelességére: \ — Köszönjétek meg az is­$ lennek, hogy itt verlek ben- $ neteket! $ Egy napon azután a szom- * szédos Közi Dvorból azt a ja- 5 vaslatot hozta Veprek, hogy \ fokhagymával kell a núdpál- ‘ cát bekenni. Állítólag nem­'.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXnXX'.X * nem szerették benne, hogy \ olyan keveset törődik a fele- \ ségével. A betegek néha ta- \ núi lehettek egy-egy családi \ jelenetnek. Látták az orvosnő \ kisírt szemét és hallották a \ kertajtó csapódását, amikor; Bandi a kocsijához rohant, \ beleugrott, onnan kiáltotta; vissza: — Tudom én jól, honnan; fúj a szél! Beleszédültél abba \ a csámpás lódoktorba, csak\ magadról akarod így elterelni; a gyanút. Ez a múlt héten történt.! Bandi azóta nem jelentkezett.! Nem is telefonált... j Klára keze lecsúszott a \--------kilincsről. Fá-! r adtan roskadt vissza a. szék- \ re és az asztal hűvös lapjára! hajtotta fejét. Aztán kiegye-! nesedett. Kitépett egy recept- \ lapot és néhány kusza sort \ írt rá. ; „Döntöttem végérvényesen. \ A falut választom. Tévedtünk \ mind a ketten. Itt soha töb- \ bet nem lesz hely a. te szá- \ módra." \ Alá sem írta, úgy zárta bo- \ rítékba, majd fölrántotta a \ lakásba vezető (tftót, ledobta \ magáról fehér köpenyét, ke- \ zében a megcímzett boríték- \ kai és nyitva felejtett táska- \ val szinte futott a kis pos- \ fáig. A piros levélszekrény \ éhesen nyelte el a levelet. \ Mintha rettenetes tehertől \ szabadult volna. Magasra \ emelt fejjel indult az alvég; felé. ahol egy beteg paraszt- j fiúcska nagyon várta már a \ doktor nénit. t csak az ütés fáj úgy kevésbé, hanem a nádpálca is megre­ped tőle. Végső kétségbeesésük hihe­tetlenül optimista gondolatai voltak ezek, s olyan mélyen hittek a fokhagymában, hogy Kratochwil, amikor bekenték a nádpálcát, elsírta magát örömében. A koroupovi iskola kétségbeesett reménysége volt ez, s mi a teljesületlen remé­nyekről szóló szomorú feje­zetnek nevezhetjük. A páter, ha nem is egészen érthetően, de határozottan érezhetően magyarázta ezt meg nekik a nadrágjukon. Aztán kerek előadásban magyarázta meg nekik, hogy az, amit a nád­pálcával elkövettek, csalás volt, természetesen nevetséges csalás, mint ahogy erről meg­győződhettek. A büntetés tel­jesen igazságos, hiszen istent akarták becsapni. Élénk szí­nekkel festette le, milyen ká­ros következményekkel járhat ez egész életükre, sőt túlvi- lági bűnhődésükre is. Hiszen ez az első fok az erkölcsi romláshoz és az elkárhozás­hoz. örök üdvösségébe merné lefogádni, hogy a fokhagymát is úgy lopták, s éppen ezért újból elveri őket. Nem kétsé­ges, hogy mindannyian az akasztófán fogják végezni, ki­véve természetesen Venouse- ket, az igazgató fiát és Zde- neket. Ezeket sohasem verte meg: Zdenek apja az iskola- tanács tagja volt. így teltek a napok, s a ko roupovi fiúk úgy érezték, soha­sem változhat ez meg. De a sánta Melhuba új irányt adott az egész vallási kérdés­nek. A halastó mellett tartott előadásban fejtette ki egyszer a papír jelentőségét. Előzőleg otthon kísérletet végzett: pa­pírral tömte ki a nadrágját, s azután eltörte a tejesbögrét. Apja a nadrágszíjjal verte el, de Melhuba csak fele olyan fájdalmat érzett, mint rendes körülmények között. Elkezd­ték tehát megbecsülni a pa­pírt, mint a tibeti lámapapok, akik minden papírdarabkát összeszednek, hogy megóvják az enyészettől. Ebben az eset­ben ugyan a papírnak kellett őket megóvni. Miszterka, a szatócs fia nagyban szállította a védőeszközt s a kegyes pá­ter úgy látta, hogy az utóbbi időben kevésbé jelentkeznek a fájdalom jelei ezeknek a csibészeknek az arcán. Elgondolkozott ezen s arra a megállapításra jutott, hogy a csibészek bőre nyilván na­gyon megvastagodott már, s így a hittanórák céljaira jobb v nádpálcát kell beszereznie, ^ hiszen a kegyelmes úristen £ végtelen előrelátásában erő- £ sebbre és vastagabbra is nö- t véli a nádvesszőt. j Másnap tehát sorban a do- £ bogó elé állította a büntetésre £ várakozókat, jobbkezét reve­rendájába dugva, megnyilat- í kozott előttük imigyen: í — Csirkefogó banda! Lá- '} tóm, nagyon megszoktátok $ már a vékony nádpálcát s így szégyentelen módon csök­kenteni meritek az úristen által rátok mért büntetést... Aztán Miszterkához for­dult: — Eredj haza, gazember, tiszteltetem a papát s kére­tem, válasszon ki nekem egy jó vastag nádpálcát..; Itt a pénz! Közben megfigyelte, hogy a bűnösök arcán valami sötét árnyék suhan keresztül, s aj­kát kéjesen összeharapva, megállapította, hogy a verés ilyen elhalasztása újabb bol­dog, kellemes érzést kelt benne. Miszterka apja valóban tö­kéletes nádpálcát választott ki, mely vastagságával ki­egyenlítette a papírréteg vé­dőképességét. így tehát töké­letesítésre szorult a talál­mány, s egy délután kimond­ta Melhuba a technikai fej­lődés új fokát jelentő szót: — Kartonpapír! Ettől kezdve nagy dobo­gással járt minden hittanóra, s a páter egyre gyakrabban sóhajtozott: — Uram isten, de vastag bőrük van! S parancsot adott Miszter- kának, menjen, vegyen még vastagabb nádpálcát. A leg­vastagabb volt ez, mely va­laha Koroupovba érkezett; Csapásai alatt repedt és mor­zsolódott a karton is. — Most már semmi sem segít rajtunk — sóhajtozott Melhuba a halastónál. A következő hittanórán szo­morú szemekkel, letörten me­redt maga elé az egész osz­tály. Tudták, hogy minden küzdelem hiábavaló ... csak Veprek mosolygott csendesen. A félelemtől még bizonytala­nabbul válaszoltak a kérdé­sekre, hogy mikor mutatko­zott meg először az úr isteni jóságában az emberek előtt. S aztán ... tizenöten álltak a katedra előtt. Veprekkel együtt. Tíz már megkapta a maga verését, s bömbölésük betöltötte az osztályt, sőt az egész iskolát, ami kétségtele­nül kellemes hatást gyakorolt a szent életű, gyermekszerető páterra, amikor Veprekre ke­rült sor. Térdére hajtotta, a vastag nádpálca nagyot suhogott és bumm! Olyan zengés támadt, mintha valaki teljes erővel ütött volna egy cintányérba, vagy bottal vágott volna egy nagy tamtamra. Az atya eleresztette a mo­solygó Vepreket és felordí­tott: — Le a nadrágot! Veprek arcáról eltűnt a mo­soly, leengedte a nadrágját, s egy bádogtáblát nyújtott át a páternek, melyet tegnap ho­zott el a templomból. S a páter megrendültén olvasta rajta: — Adakozzatok az Úr temploma javára! úgy viselkedik, mint a legön- ; tudatosabb forradalmár! Igaz, I előfordulhat ilyen az életben, I mint ahogy elő is fordult,; de indokolatlanul — semmi: esetre sem. A film márpedig i semmivel sem indokolja a pa- \ pa ilyen álláspontját, sőt, \ még azt sem tudjuk meg, \ hogy lényegében ki ez a pa- ; pa, miféle családból szárma- j zik Benedek őrnagy. Ezek a j rejtélyek sajnos, gyötrik a \ nézőt, hiszen ezekre a kér- \ désekre nem kap választ. j Bóka László forgatókönyvé- j nek hibáján nem segített; Szemes Mihály részletekben j ötletes, de egészében mégis j elhibázott rendezői munkája, j A filmet mégis érdemes: megnézni, mert néhány i sikeres színházi alakítás em- \ lékezetessé teszi azt. Első-; sorban a Benedek őrnagyot I megformáló Gábor Miklós az,: aki kiválót nyújt még eb-; ben a felemás, tisztázatlan \ szerepben is. És jó színészi j alakítást nyújt Urai Tivadar : a szenilis, mégis nagyon ra- j vasz Krucsay Krebsz tábor- I nők szerepében. Ez a két szí- i nészi alakítás az, amely so- j katmondóan példázza, hogy: ha jó lenne a forgatókönyv,: a rendezés, akkor a színé- j szí játékkal nincsenek prob- I lémák a magyar filmben. A \ kisebb szerepekben Pálos I György, Szirtes Ádám, Mák- j láry Zoltán, Basilides Zoltán \ nevét jegyeztük meg. Mészáros Ottó ; Benedek őrnagy — Gábor Miklós Benedek drámája helyett — sok-sok mellékes szálat ölel fel, amelyek éppen elna­gyoltságuk miatt semmitmon­dóak, érdektelenek. Ilyen például Anna szerepe (Anna férjének titokzatos haláláról nem is szólva), de ilyen az elnagyolt és éppen ezért naív családi környezet is, ahol a Horthy-tiszt papája KÖNYVESPOLC ; Erskine Caldwell: \ KÖNYÖRGÉS A KELŐ NAPHOZ níti meg. aki — magára- hagyatva — végül is elbukik a harcban: az aszály erősebb önnön erejénél. S míg Caldwell drámát fest a Tikkadt nyár­ban, addig Túl a zöld hegye­ken című elbeszélésében már a csavaroseszű, furfangos far­mer alakjának állít kacagtató emléket. Caldwell ízes humora, gaz­dagon áradó mesélőkedve ha­mar utat talál az olvasó szívé­hez. S a válogatást dicséri, hogy a drámai hangvételű írásokat egy-egy könnyedhan­gú, vidám írás váltja fel. Csak dicséret illeti érte a kiadót, s a kötet fordítóját, Vámos Pált is.­(— prukner —) hibája. A forgatókönyv író­ja, Bóka László, bármennyire is igyekezett könyvének hi­teles s jó részleteit a film nyelvéi-e átültetni, nem si­került. Nem sikerült, mert éppen az sikkadt el a film- forgató-könyvben, ami a re­gényben a legfontosabb volt: a lélekábrázolás, a jellemek alakulása. És hibás ott is a forgatókönyv, hogy az igazi dráma kibontása helyett — I smét egy magyar film, amelyről elmarasztalólag kell szólnunk, ismét egy film, ** amely csak csekély részét váltja valóra a benne rejlő lehetőségeknek. Sajnos, így lehet summázni mindazt, amit az Alázatosan jelentem megtekintése után az ember gondol. Egy ember, aki szembe­kerül mindazzal, amiben hitt, ami életének alapját je­lentette, örök irodalmi téma, s tegyük hozzá azonnal: soha nem avult, soha nem unal­mas téma. A film témája is ez. Benedek Zoltán őrnagy, a Horthy-hadsereg tisztje szembe kerül mindazzal, ami­ben hitt, amiről azt gondolta, hogy szent és igaz. De való­ban szembe kerül? És itt kezdődik a f ilm alap­vető tévedése, elnagyoltsága. Mert: csak közlik velünk, de nem mutatják be, hogy miért hitt Benedek őrnagy, nem mutatják meg, hogy mi nevelte olyanná, amilyen, élő szolgálati szabályzattá. De sajnos — s ez a nagyobb hiba — csak itt-ott tudja a film érzékeltetni azt is, hogy miért kerül szembe mindazzal, ami eddig szent volt a szemében, hogyan esz­mél arra, hogy őt: becsap­ták. Mert a film — ha jól értettük alkotói eredendő el­gondolását — ezt szeretné bemutatni. Egy ember meg- hasonlását egy rendszerben, egy világfelfogásban. Pedig éppen ebből mutat a film a legkevesebbet. Ad- dig, míg eljut a felismerő- \ sig, bizonyos részletekben \ sikerült hiteleset, igazit ad-1 niok. Amikor az estélyen j Benedek őrnagy rádöbben, j hogy „neki is véres a keze”. \ rádöbben, hogy ő valami jó-1 vátehetetlent követett el, az j ember arra számítana, hogy \ ettől kezdve emelkedik a; film, ettől kezdve kibonta-; kozik teljes valóságában a; dráma, mindaz, amiért a fii-: met lényegében megalkották. \ De a fordítottja történik. Et-; tői kezdve tapasztal kapko- j dást, felszínességet, az igazi: . ábrázolásmód helyett a nagy i vonalakban való közlést,! de magából a drámából nem ; lát semmit. í B ármennyire is igaz (tör-; ténelmileg) a film befe- ; jezése, hogy a „szövetséges”; lövi le Benedek őr-; nagyot, a film ezt a törté- \ nelmileg hiteles folyamatot \ nem tudja hitelessé tenni. \ Mindez sajnos, eredendő; elhibázottság, a forgatókönyv;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents