Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-02 / 233. szám

1960. OKTOBER 2, VASÄRNAP Mfci. „MŰHELYGYAKORLATON“ A JÖVŐ MÉRNÖKEI A két lipicai kényesen, für­gén röpíti a könnyű kocsit a gödöllői Agráregyetem tan­gazdaságának széles kukorica- táblái között. Holobán József kezében csak szimbólum az ostor, a kocsisi hivatás ősi szimbóluma. Még Mezőhe­gyesről hozta magával nyolc évvel ezelőtt, amikor tudomá­nyával a tangazdasághoz sze­gődött. A vékony ostorszíj ép­pen csak hogy csiklandozza kicsit a nemes állatok érzé­keny bőrét. Megkerüljük a kukoricást, a másik oldalon bársonyként terül elénk a már kisarjadt őszi vetés. — Nagyon elkelne rá az eső — mondja halkan, csak úgy önmagának Holobán Jó­zsef. Ismét kanyarodik az út és már répatábla mellett futunk. Túlsó oldalán traktor lazítja a homokos talajt a répa kö­rül, a közelben szétszórt diákcsapat „szüreteli” a ter­mést: az Agráregyetem má­sodéves hallgatói. Gyakorlati órájuk van. Az egyetem gyakorlati tanszéké­nek három adjunktusa, Dénes Károly, Köpi ér György és Lökös László irányítja a „műveletet”. A diákok, van köztük né­hány lány is, énekelve szedik a répát. A meglazított föld könnyen elengedi. Különben is elég kicsik. — Nem répának való föld ez, túlságosan homokos és so­vány — mondja az egyik ad­junktus. — A tangazdaság csak azért termeli, hogy a hallgatók a cukorrépa terme­lésével is megismerkedhesse­nek. A leszüreteit termés kisebb- nagyobb halmokba gyűlik a megbolygatott földön. A répa- halmok mellett a diákok a fe­jelést végzik. Nehéz, handzsar- szerű késsel vagdalják le a leveleket a répáról, mert a cu­korgyár csak levélmentes árut vesz át. Az erősebbek, az ügyesebbek bal kezükbe fog­ják a répát és a levegőben fejelik le handzsárjukkal. A bizonytalanabbak a földre fektetik és úgy sújtanak rá. Karcsú, sudár termetű diáklány vagdalkozik a kö­zelben. Szeme ragyog, arcát hamvaspirosra simogatta az őszi nap. — Az elméleti órákat job­ban szeretem — vallja be —, dehát ez is hozzátartozik a stúdiumhoz. A „rendes” dolgozók napi normája a répaföldön tíz munkaórára 150 négyszögöl. A hallgatók két órát dolgoz­nak, ennyi idő alatt csak 20 négyszögölet kell kitermel­niük, de normájukat rendsze­rint túlteljesítik. Kitermelnek 25-öt is. Fizetést persze nem kapnak érte, hiszen ez a munka is éppen úgy a tananyaghoz tartozik, mint akármelyik laborató­riumi gyakorlat. Aztán meg kárt is csinálnak. A handzsár nem mindig ott vág, ahová céloznak vele. Elég sokszor derékban szeli ketté a répát és kész a selejt. Amit tehát a tarn gazdaság az ingyen mun­kán megtakarít, az igencsak rámegy a kárra. A répaszedő diákok nótája vidáman röppen a napsugaras ég felé és messze elkíséri ko­csinkat, amely ismét széles kukoricatáblák között röpül. Az egyik tábla szélén újabb diákcscport. Ezek már idő­sebbek, ötödévesek, de van köztük' végzett agrármérnök is. aki munkahelyéről jött vissza az egyetemre, hogy ki­egészítse tudományát. Itt. a központi major Gesz­tenyés nevű területén, Kovács Antal, a növénynemesítési tanszék adjunktusa a briga- déros. Sűrű gyűrűben veszik körül hallgatói, mindegyik jegyzetfüzetet, ceruzát tart a kezében. Buzgón jegyezgetik a tudnivalókat. Arról van szó, hogy a Kol- kay Károly szisztémája sze­dni vetett „ikersoros” kuko­rica termésének minőségét kell a hallgatóknak megálla­pítani. Az adjunktus meg­adja a szükséges tájékozta­tást, aztán „ráengedi” hallga­tóit a táblára. De előbb pró­bát tesz velük, hogy szem­mértékkel meg tudják-e be­csülni a tábla nagyságát. — Húsz hold — mondja az egyik. — Van az hatvan is. — Legfeljebb negyven. — Huszonöt. Az adjunktus elismeri, hogy az ilyen becslés elég nehéz, csak a legritkábban sikerül. — Akár az ötös találat — szól közbe az egyik hallgató. — A tábla pontosan 28 ka­taszteri hold — árulja el a titkot a tanár. A diákoknak szúráspróba- szerűen a tábla négy helyét kell kijelölniük. Ezeken száz­száz tőről letörik a megért csöveket, valamennyit tüzete­sen megvizsgálják, megálla­pítják, milyen arányú rajtuk a megtermékenyülés, mennyi a molykár, hány a meddő tő. Nagy figyelmet és már ko­moly szakértelmet igényel a munka. Az adatokat rovatos lapokra jegyzik, összesítik, százalékolják és így végzik el a magbírálatot Az eredmény dönti el, hogy a termés meg- felel-e a nemesített vetőmag előírt követelményeinek, a képzeletbeli vevő nyugodt lé­lekkel átvehetné-e? A diákok ehhez a munká­hoz menet közben már nem kapnak segítséget, önállóan kell dolgozniuk, egymás kö­zött vitatják meg a részlete­ket. De az ilyen viták a leg­hasznosabbak. Ezekből lehet a legalaposabban megtanulni a leckét, hogy aztán a mun­kahelyen, a termelő munká­ban, mindegyik önállóan bir- kózhassék meg feladatával. A tangazdaság központjá­éban beszélgetünk az intéz­mény két vezetőjével, dr. Udvari László igazgatóval, aki mellesleg adjunktusa is az egyetem gyakorlati tanszéké­nek és Lakatos Tibor főköny­velővel, aki agrármérnöki diplomáját a gödöllői egyete­men szerezte meg. Sok érdekes dolgot tudunk meg tőlük. Az egyetemnek a 2800 holdas gödöllőin kívül még három tangazdasága van: az 5000 holdas hajduszobosz- lói, a 3200 holdas nagygom­bosi és a 4000 holdas hosszú­háti. Az első évfolyam hall­gatói heti négy órát gyakor­latoznak a tangazdaságban, a második évfolyam hallgatói heti hármat. A másod- és harmadéves hallgatók számá­ra vannak hetes gyakorlatok is. Mindenütt együtt dolgoz­nak a gazdaság állandó mun­kásaival, azonos munkafelté­telekkel. A harmadéveseket már a brigádvezetők mellé osztják be, a negyedévesek pedig heti négy órán át üzemvezetés! gyakorlaton vész­nek részt. A nyári időszak­ban az első éveseket hetes termeléstechnikai gyakorlatra kötelezi a tanterv, a tanév végén viszont egyhónapos gyakorlatra vonulnak be a diákok, de erre az időre már szabályos bért kapnak. A tangazdaság szervesen hozzátartozik az egyetemhez, elsősorban az oktatás, a mér­nökképzés céljait kell szolgál­nia, de azért önálló üzem, külön költségvetéssel gazdál­kodik és termését éppen úgy értékesíti, mint akármelyik állami gazdaság. A gödöllői tangazdaság 1952-ben alakult a régi és mindig veszteséges koronabirtokból. Nyolc évvel ezelőtt még kilencmillió fo­rint volt a ráfizetés, de a múlt évben már csak 800 ezer, erre az évre pedig mindössze 700 ezer forint de­ficitet terveztek költségveté­sébe. Ezerhétszázhetvennégy hold szántóföldjén nemesített gabonamagvakat, őszi árpát, rozsot, takarmányféléket ter­melnek. Legelője 540 hold, erdeje 180, halastava 10, ná­dasa 34 hold. Istállóiban 600 szarvasmarhát, közte 210 te­henet tart. A tejtermelésben országos viszonylatban is ki­emelkedő eredményt, 4132 li­teres évi átlagot ért el. Ha- rasztpusztán tartják a gazdaság büszkeségét, Ilikét, „aki‘’-nek hozama meghaladta a 12 ezer litert és legnagyobb napi teljesít­ménye 49 liter volt. Sertést is tart a gazdaság, de csak mutatóba, mintegy hatszáz darabot, mert a föld itt nem kukoricának való. A juhte­nyésztés ellenben igen fontos tényező, 1700 birkája van a gazdaságnak, számottevő jö­vedelmet jelent a gyapjúho- ?ama, a külföldre exportált pecsenyebárány, valamint a házilag túróvá, sajttá feldol­gozott birkatej. Van a gazda­ságnak 14 remek sportlova is, ezeken tanulják meg a lova- golást a jövendő agrármérnö­kei. Tudományuknak akkor veszik nagy hasznát, ha olyan helyre kerülnek, ahol motorkerékpárral nem na­gyon boldogulnának. Búcsúzóul örömmel újsá­golják á tangazdaság vezetői, hogy néhány nappal a Pest megyei Hírlap idevonatkozó glosszájának megjelenése után meglátogtta a tangazdaságot a Földművelésügyi Miniszté­rium egyik vezető tisztvise­lője. megszemlélte a. babat- pusztai roskadozó cselédháza­kat és közölte, hogy a minisz­térium három lakás helyreál­lítási költségeire az idén 150 ezer forintot utal ki. — Ez a pénz is elég lenne három lakás ki tatarozására — mondják vendéglátóink kissé kedvetlenül — csak az a baj, hogy a pénzhez nem kaptunk anyagutalványt is, így pedig bajos lesz az év végéig el- költenünk a 150 ezer forin­tot. övendetes, hogy a fölöftes szerv mégis tanújeíét adta törődésének. Ha ez nem is sok, mégis valami. Magyar László Az Élelmezésügyi Minisztérium Cukoripari Igazgatóságá­nak mérnökei és kutatói, Szabó Géza és Jermi Sándor mér­nökök, valamint Domokos Endre Kossuth-díjas gépészmér­nök elmés cukorrépaszedő szerkezetet készítettek, amely Zetorra szerelhető, a Zetor átalakítása nélkül. Az új szer­kezet normál talajon két-három hold napi teljesítménnyel dolgozik, tehát kb. 30—10 gyalog-munkaerőt helyettesít. Egy munkamenetben egy sor répát fejel, emel ki és tisztít meg a rögöktől. Csávázzuk a vetőmagot, hogy vetéseinket az üszög­fertőzéstől megvédjük. CERESAN GERMISAN nedves, vagy GERMISAN porcsávázószer kitűnően be­vált az üszögfertőzés ellen. ★ Gabonavetéseinket súlyo­san nárositó CSÓCSÁROLÖIRTÁSÁRA HCH-voI porozzunk. ★ Mezei pocok irtására kitű­nően bevált az ARVALIN pocokirtószer. Beszerezhető: a földművesszövetkezetekben, állami kiskereskedelmi vállalat boltiaiban és a vetőmagboltokban Forgalomba hozza: a Műtrágya és Növényvédőszer Er’ékesítő Szövetkezet: Vállalat és megyei kirendeltségei. BORKEZELESNEL: bőrbetegségek, borvirág (pimposodás), barnatörés és ecetesed és ellen PANNÓNIA BORKÉN­TABLETTÁT használjunk. ★ Filoxerát szénkéneggel irtsuk a gyökérnemes szőlőben és nem immunis talajon. A szénkéneg 50, 100 és 200 literes kölcsön vashordóban kerül "orgalomba. Munkában a BS l',2-es silókombájn (MTI-foto, Müller lelvj Őszi munka a Perbáli Állami Gazdaságban Kinyitom a szövődé csapó­ajtaját. A gépek zaja elkábít. Süketen nézem a neon kékes, hideg fénye alatt mozgó ala­kokat. Molnár Jánosné, a terem szélén, két gép közötti folyo­són mozog. Egy lépés, egy fordulat Szálat kötöz, csévét cserél. Télikabát-anyag csa­varodik az egyik hengerre, a másikra kockás takaró, ex­portra. — Ezt még bolyhozzák. Puha és meleg lesz, olyan, mint egy pólya. A kis uno­kámé — keze végigsimítja a barnakockás anyagot. A gé.p oldalára erősített kartonra pillantok. — Hiába nézi, nincs piros ceruza... — Az mit jelent? — Ha valaki lemarad, ak­kor Czeiner elvtárs odafir- kantja: „ez bizony kevés” ... Az átlagon mindig felül tel­jesítek ... — Mikor kezdte? — Harminchat éve. Csévét cserél, újraindítja a gépét. Aztán odalép a másik, keresztben álló géphez. Az ott dólgozó fiatalasszony háta mögött lehajol, méternyi fo­nalat emel fel és beleteszi egy zacskóba. — Ezt még nem tanulták meg a fiatalok ... Persze, ne­künk már a vérünkben van, hogy mindenre vigyázzunk ... A gyárban is, otthon is. Mert a „nincs” volt a mesterünk ... A fülemhez hajolva beszél. Nem érzek neheztelést a hangjában. — Pártcsoport-értekezleten is sokszor elmondom ezt — nevet. — Esetleg bogaras öregasszonynak tartanak ér­te... De nem baj! A fiata­lok is jó szövők lesznek! Er­zsiké, a r'áltóm — Rippe! Fe- rencnének hívják —-, már majdnem annyit keres, mint | én. Februárban jött ide. . Ügyes kezű, szorgalmas. De a lányom már visszajön a szü­Egy méter gyapjúszál lési szabadságról. Ö lesz me­gint a leváltom. — Erzsiké elmegy? — Dehogyis, ö a lányomat váltja majd — a fejét csó­válja. — Akad itt munkája. Száz áj szövőnőt tanítottunk be az idén. Három műszakra álltunk át... Hány embert lát ma télen nagy kabát nélkül? — szigorodik meg a hangja. Hirtelenjében nem tudok válaszolni. Ezen mind a ketten neve­tünk. Molnár András, a szövődé főművezetője a falra erősített táblához vezet. Nevek, grafikonok, dátumok és számok mutatják a telje­sítményt. — Mire az öltözőből vissza­jönnek, mindenki láthatja, mit végzett aznap ... Ha csak egy órát késünk az értékelés­sel és a kiírással, követelik... Tudni akarják, hol tartanak. Az élüzem címért folyik a verseny... © A szövődé irodájában há­rom íróasztal. Virágok. A gép­terem zaja itt már csak zsi- bongás. Két íróasztal üres. öt óra elmúlt, az adminisztrátorok hazamentek. Czeiner László osztályvezető — az előkészítő és a szövődé gazdája — kimutatásokat néze­get. Negyven körüli barna fér­fi, köpenyt visel, halkan be­szél és minden válasz előtt né­hány villanásnyit gondolkodik. — Túlórázik? — rontok rá a kérdéssel. Hellyel kínál. — A mutatókat nézegetem... Nagyalakú fehér lapon szám­\ oszlopok és vonalak — enyhe hajlással a jobb sarok felé ka­nyarodnak. De töréseket, visz- szaeséseket, kapaszkodókat is jelez a grafikon. Csüggedést, megtorpanást, erőfeszítést, ne- ^ kilendülést. ^ Mikor elmondom, hogy mit í olvasok ki a vonalakból, helye- á sei. y ^ — A partvezetősági ülésen £ is erről volt szó, hogy miért ? kell megtorpanni, visszaesni, ^ aztán megint nekilendülni. Si- ^ mán is haladhatnánk — for- ^ dúl felém. — A pártvezetőség ^ engem bízott meg a műszaki ^ tanács vezetésével. Heten va- ^ gyünk, közöttünk három pár- í tonkívüli, tapasztalt szakem- í bér. y Most már nagyon szívesen | magyaráz tovább. ^ A termelés menetét, az ^ üzemrészek egymáshoz való vi­szonyát kezdték elemezni. ^ — Megvizsgáltuk, hogy mi­^ ért kell például egy szövőgép­nek feleslegesen sokáig állnia ^az ütőszerkezet kisebb hibája ^ miatt? Mikor megnéztük a ^ munkalapokat, akkor láttuk, í hogy hiányzik róla a javításra __________________________ á tadás órájának, percének megjelölése. Nem állapították meg a pontossági sorrendet sem. Persze, hogy a szövődé­ben „balhéztak“, mert ha a gép áll, kisebb a keresetük. Ilyen­kor a grafikon vonala lefelé hajlott. A pártvezetőség arra kérte azután a műszaki tanácsot, hogy vizsgálja meg külön-kü- lön a hét minden napjának teljesítményét. — A szövő-előkészítő ter­melése szombatonként mindig a’acsonyabb volt, mint a többi napokon ... Kiderült, hogy né­hány asszony visszaélt a veze­tő „jóságával“ és a hét utolsó napján nem jött be dolgozni. Persze ennek a következmé­nyeit másnap-harmadnap a szövők megérezték. Kevesebb anyagot kaptak. A műszaki tanács „csokorba szedte“ a hibákat. Javaslatoka* dolgozott ki, aztán a pártveze- tőság elé vitte. A műszaki ih- tézkedésekhez szükséges szer­vezeti és adminisztrációs sza­bályok javaslatát megbeszélték az igazgatóval és a főmérnök­kel is. Elfogadták. — A termelés pártellenői'zé- se azonban nemcsak új mű­szaki intézkedések javaslásából áll — magyarázza Czeiner elv­társ. — Mert akármilyen szép és jó a papíron kidolgozott terv, keveset ér a végrehaj­tásban résztvevők segítő szán­déka, akarata nélkül. így került taggyűlés elé a pártvezetőség javaslata: a Bu­dakalászi Gyapjúszövőgyár in- ’ dítson versenyt az élüzem cím megszerzéséért. — Most már nincs indokolat­lan gépállás, s ebben legtöb­bet segít a példa — forrósodik át az osztályvezető hangja. — Hambalkó József kommunis­ta művezető szakmánya nyolc­százötven ezerről már kilenc- százhatvanezerre vitte fel a ve­. tésszámot... Ok az elsők min- . den feltétel teljesítésében ... 1 Hatvanöt kommunista tehát elhatározta, hogy a Budakalá­szi Gyapjúszövőgyár kapujá- : nak ormára feltűzik az élüzem - csillagot. Megmagyarázták a körülbe- i lül négyszáz pártonkívüli tár- t suknak: ’ — Az élüzem címmel juta­lom is jár. Minden hónapban kétszáz forinttal többet keres- ’ hetsz majd... A szabadság ‘ idejére járó pénzed is több lesz. Ha pedig nyugdíjba mégy, többet hoz a posta. A nyere­ségrészesedés borítékja is vas­tagabb lesz így. A zsebedben i ezt viszed haza ... S aztán a tisztesség!?... A szomszéd ; gyár, a Budakeszi Textilművek • megszerezte ezt a rangot... A kommunisták mindig fel­• emelik az egymáternyi gyapjú- ■ szálat is a földről... Nem tű- t rik a igépállást, a selejtet... Vagyis: a termelésért érzett 1 mélységes felelősséggel végzik > munkájukat. i Déri Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents