Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)
1960-10-09 / 239. szám
n<f MEGY I960 OKTÓBER 9. VASÁRNAP MUíéep ©rr©s@ik <cr f?«s5U<K®ík — de a szabadság szele már Dél-Afrikát is barzolgatja mjm QkC A zsúfolt autóbuszra alig tudnak felszállni ezek a négerek. De másikra nem szállhatnak, mert csak ezen olvasható a bővös szó: Nem európaiak részére. Csak erre szállhatnak, mert a Dél-Afrikai Unió váJohannesburg, az arany városa. Ebben a szép negyedben azonban csak a fehérek lakhatnak, a négerek viskói nem itt vannak betolakodott fehéreknek nem 5; kell ilyet hordaniuk. Értbe- ^ flö, hiszen nekik ez nem a ha- ^ zájuk! Ők csak uralkodnak £ benne! És éppen a rendőrség f utasítására jöttek össze fégy- ^ vertelenül a postahivatal ^ előtt, hogy meghallgassák, ho- ^ gyan kell használniuk meg- ^ különböztető igazolványukat. ^ Amikor így összejöttek vagy ^ négyezren, akkor ezt „fényé- ^ gető magatartásnak” minősí- ^ tették a fehér urak és lövettek £ rájuk. ^ A leírt eset csak epizód és ^ „mindennapos”, miként a % francia újságírónak mond- ^ ták. de jellemző arra, milyen ^ módon igyekeznek még most ^ is fenntartani gyarmati elő- ^ jogaikat Afrika felszabadulás- ^ ra váró országaiban azok, ^ akik busás hasznot húznak ^ gyarmatosító előjogaikból. £ Különösen most. amikor a ^ szabadság szele már Kongó- ^ hoz érkezett és átcsapott Dél- í Afrikára is. ^ „A szovjet kormány úgy vé- ^ li, elérkezett az idő, amikor ^ fel kell vetni a gyarmati kor- % rnányzási rendszer teljes 5s ^ végérvényes megszüntetésé- ^ nek kérdését e rendszer min- ^ den formájában és válfajá- ^ ban, hogy vége legyen ennek a szégyennek, a barbárságnak £ és a gazságnak” — mondotta d Sofőrszemmel rosasban még a maroknyi fe- hér'í^tsebbség nyomja el az óri^iméger többséget. Még görnyedve dolgoznak: Angolában felügyelőik félelmetes tekintetét reszketve, mint második képünk mutatja, de már nem Egyenjogúságot követelő né- ^ gerek a Dél-Afrikai Unióban d d Hruscsov elvtárs legutóbb az v, ENSZ ülésén és a dél-afrikai | események, azt hisszük, nap- nál világosabban bizonyítják ^ az elmondott szavak igazát. ^ Máté Iván d — Milyen jó lesz ez télen... (Komádi István karikatúrái) Seeley nevű angol gondolkodó és kortársai még csak tudomásul sem vették kijelentéseit, nemhogy megijedtek volna tőle. Hogyan is ijedtek volna meg, amikor a korbács és a revolver akkor még teljesen elegendőnek bizonyult ezeknek á színesbőrűeknek a fé- kentartására. Ki gondolt volna arra Angliában, hogy a korbácsütések alatt lassan kialakul a bányák mélyén az afrikai munkásosztály és a XX. században egyszerre jogot kér. Pedig ez az idő elkövetkezett és a második világháború befejezése óta eltelt tizenöt év alatt Afrikának majdnem kétharmada szabadult fel a gyarmati elnyomás alól, vált önálló állammá, amelynek képviselője az angol meg az amerikai külügyminiszterrel egyenrangú félként foglal helyet az ENSZ padsoraiban. Lapunk szeptember 11-i számában négy térképen mutattuk be ezt a fejlődést, aki veszi magának a fáradságot és visszalapoz, láthatja, mit jelent Afrika térképén ez a változás. Látják ezt Afrika fehér gyarmatosítói is, éppen ezért ragaszkodnak foggal-körömmel ahhoz, ami még uralmuk alá tartozik. Ennek a ragaszkodásnak legvisszataszí- tóbb példáját tapasztalhatjuk éppen napjainkban a Dél-Afrikai Unióban, amelynek faji megkülönböztetést gyakorló politikáját magában az ENSZ-ben kellett megbélyegezni. Ám mindez, úgy látszik, kevés, mert, ahogy az európai gyarmatosítók éppen az ENSZ-et használták fel legutóbb a gyarmati fehér uralom „modernizált” biztosítására Kongó esetében, úgy teszi túl magát a Dél-Afrikai Unió minden megbélyegzésen, hogy a fehérek előjogait fenntarthassa. És milyen módszerekkel! „Ma délután a johannesburgi rendőrség egy lázadást fojtott csírájába a város környékén. A feketék agresz- szív fellépése arra kényszerítette a rendőrséget, hogy fegyverét használja. Több halálos áldozata van a lázadásnak” — jelentette egyik nap a dél-afrikai rádió. — Úgy látszik, forró a levegő — szólt egy hírt hallgató francia újságíró fehér asztaltársához. — Óh, hiszen ez mindenna- oos — volt az unott válasz. — De halottak is vannak. — Csak a bennszülöttek kőiül — hangzott megvetően. „Csak a bennszülöttek kö- j íül”. Ez a mentalitás jellem-: ú a gyarmatosító fehér la-: íosságot ebben az országban : nég ma is. Azt a fehér la- j ■cosságot, amelynek létszáma \ nem több hárommilliónál, míg; r bennszülöttek száma „csak” j II millió És ezek a bennszü-i lőttek nem is fegyverrel tá- j madtak! Szó sincs róla. Csu- : pán „merészeltek olyan ag- : resszívak lenni”, hogy békés; tüntetéssel tiltakoztak a sza-: bad mozgásukat biztosító: iratuk kötelező hordása el-: len saját hazájukban. Mert a : vény| LA ROCHEFOUCAULD (1613-1680) £ az aforizma műfajának legnagyobb klasszikusa volt. Epés l gondolatait velős mondásokba tömörítette. A szerelemről l szólva mondotta: „Az igaz szerelemmel is úgy vagyunk, mint \ az éjféli kísértettel... A folytatást lásd a vízsz. 1. és függ. 11. 5 sorokban. A néger nem számít embernek itt. Ha fellázad embertelen sorsa ellen, a rendőrök úgy lőhetik le, mint a veszett kutyát. Senki se segít rajta, ha megsebesül, legfeljebb a másik néger. Képünk éppen azt a pillanatot ábrázolja, amikor a rendőrök által megsebesített négert fekete bőrű társai igyekeznek lábraállítani m 1 2 S 4 5 6 9 S 9 10 a ■ 12 j 13 15 15 16 m n 21 18 19 ■ 20 21 11 21 25 16 22 28 S 29 20 31 32 33 & 15 30 n 39 39 10 <i1 92 93 4* 1/5 16 17w 59 60 A 52 53 51 55 50’ ■ü HP 59 6o 61 ót 01 inn 61 üli % hová érkező. 58. Gyilkoló. 59. Piae falun _ névelővel. 61. Rápakol. 63. Hűségesen. 64. Ezek alkotják a csontok mozgó összeköttetését. FÜGGŐLEGES: 1. örlőberendezés. 2. Mesterember. 3. Szovjet folyó — fordítva. 4. Költségesebbé tesz valamit. 5. Nagy Károly. 6. Egyik paraszti réteg elnevezése volt. 7. vékony futónövény. 8. A bika balfele! 9. Nagyon szerencsétlenek. io. Katonai rangfokozat. 14. Verdi opera. 16. Dunántúli folyó. 2i. Zubogó mássalhangzók!?! 24. Erőteljesen és ismételten cuppog. 30. Ázsiai állam. SÍ. Női név 33. Fénykép. 34. A kapitalista monopóliumok egyik fajtája. 36. S B. 37. A macskafélék családjának legnagyobb neme. S8. Y. O. 39. Habarcs. 42. Nehezen lehet kihozni a sodrából. 43. R. E. L 46. Egyenes, sima. 47. Zenében az első és nyolcadik hang közötti távolság. 48. Német nagynéni. 59. Az ércek olvasztásakor keletkezik. 51. Visszaível' 52. A Szaina mellékfolyóla. 53. Három, egymásra merőleges kiterjedése van: Hosszúság. szélesség, magasság. 54. Pocsék ital. 58. A svédek aorő- nénze. 59. Tndulatszó. 60. E. Z. 62. Keresztül. Beküldendő az idézett mondás megfejtése i960, október 17-ig. A megtelt ők között értékes könyveket sorsolunk ki. Az i960 szeptember 25-í számban közölt rejtvény helyes megfejtébe: az éjszaka zenéje Judit. Nagyszenfmlklós Kodály. Mikro- kormos Balázs Béla. Könyvet nyertek: Szőnyi Pál. Diósd Kossuth Lalos ti. 11. _ Szabó László. Vámo=mikr>Ta. Szabadsáv út 15. — Pákozdi Ttona: Cegléd Molnár u 14. — L8koS Levente. Dobás. — illés Antalné. Kísalag. ötvö® Tibor u. 17. _ H^mor Béláné, Budapest. VT.» Lentn körút nß. TTL 3. _ Söveees János. Vác-Deákvár. Tanuló otthon Pf. ?6. _ Klejn Dezbőnó. Mngrkőröb Széchenyi féf 9. — voreav József Nőgrádverőee. "Tarne u *0. _ Dobé László. KisV ACeillb «■* A könyveket postán küldjük ef. í VÍZSZINTES: 9. Latin kötőszó £11. Konyhakerti növény, zöld ré- dszét fűszernek, termésének olaját d gyógyszerül használják. 12. Gyászosan leszerepelt japán miniszterelnök. 13. Zoltánka. t5. Valamidnek pénzért más tulajdonába való £ átengedése. 17. Az esze közeD'5’ d 18. Bizonytalan kimenetelű. 19 ^ Előtt _ németül. 20. Különféle d haszontalan, vadon termő fű é= dmás növénv 22 Létrejön. 2.3 Ér- szelem _ közhasználatű latin szó- * val. 25. Az új lakbérrendelet rendet teremtett e téren is. 26 Sötét zug 27. Átható illat. 28. a Duna mellékfolyója. 29. A szóban forgó helytől távolabbi helyre. 32. D. G. 33. Könnved ismert idegen szóval 35. Körtealakú gyümölcs. íze fanyar. 39 Futómadár volt U1zé- landban 40. Német személye? névmás. 41 Verbunkos. 42. Fordulé- oont 44. A S. 45. Portugál gyarmat rndinban 46 Heródiás lánva volt 48 Nem tárul hozzá. 49 Pomna. 55 A. T. 56. Színtelen világító lánggal égő gáz. 57. Valamég elkerülhetetlen és a megsebesült négerrel csak színesbőrű társai törődnek, a fehér gyarmatosító nem veszi emberszámba őket. „Ha biztosak lennénk abban, hogy azok az éhező milliók, akiket mi gyarmati sorban tartunk, hajlandók békésen elpusztulni, akkor nem kellene mástól . félnünk, mint az egyelőre még láthatatlan isteni bosszútól. Minthogy azonban az éhhalálra ítéltek tekintik „istentől elrendelt végzetnek” a fehér uralmat, hanem egyenjogúságot követelnek — mint későbbi képünkön láthatjuk — akkor is, ha ezért rendőrsortűz jár. Pedig ez a sortűz ilyenkor itt korántsem jelentették ki, hogy ebbe hajlandóak szótlanul beleegyezni, az isteni bosz- szú órája egyre közelebb kerül hozzánk, ha a rabszolgák cselekedni fognak” — mondotta 1843-ban egy Robert
