Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-09 / 239. szám

1960. OKTÓBER .9. VASÁRNAP

9

™*/CMap

Hruscsov találkozása az ENSZ-ben működő újságírókkal

(Folytatás az l. oldalról.)

tőke országai, a gyarmattartó hatalmak, á szocialista országok: a valóban szabad világ országai, a lehető legszabadabb országok, továbbá a semleges országok. S mind a három csoportnak meglenne a maga részesedése egyharmad-egy- harmad arányban. Ezzel mindhárom államcsoport számára azonos feltételeket teremtenénk.

Ez lehetővé tenné a nemzetközi kérdések olyan megoldását, hogy e döntéseknek egyik államcsoport se lássa kárát. Vajon ez nem ésszerű?

— kérdezte, majd kijelentette:

— Nem kiváltságokat követelünk, hanem a jussunkat, ami jogosan megillet bennünket. Javaslataink ésszerű alapon épülnek fel. Mi a nemzetközi feszültség enyhülését óhajtjuk, békés együttélést, békét és barátságot akarunk, önök viszont arra törekszenek, hogy uralkodjanak rajtunk, a szocialista országokon és a semleges országokon. így tehát önök a hidegháború folytatását és a viszonyok kiélezését kívánják. Gondolkodjanak el ezen, uraim! Ha ma nem gondolkoznak rajta és nem értelmezik helyesen, remélen, holnap majd megértik, mert más kivezető út nincs.

Ez a kérdés:

vágy azon az úton fejlesztjük kapcsolatainkat, hogy megszüntetjük a nemzetközi feszültséget és a hidegháborút, békére és barátságra törekszünk, vagy továbbra is olyan irányvonalat követünk, amely a feszültség kiéleződéséhez vezet.

Ez pedig, isten tudja, mivel végződhet, mert a feszültség és a hidegháború mindennemű kiéleződése melegháborúvá fajulhat.

Aki a népek békéjét és barátságát akarja,,, apn^k pem- csak saját országa és a saját hazájabeli csoportok érdekeit kell figyelembe vennie, hanem számolnia kell a szocialista országok, a semleges országok érdekeivel is. •

Mi nem akarjuk rákényszeríteni önökre szocialista rendszerünket. Éljenek úgy, miként lelkiismeretük parancsolja. De ne akadályozzák, hogy mi is úgy éljünk, ahogyan azt a mi lelkiismeretünk diktálja. Ne akadályozzuk a semleges országokat sem, éljenek azok is, amint lelkiismeretük parancsolja — jelentette ki Hruscsov.

Stanley Bürkének, a kanadai rádió tudósítójának kérdése:

— ön szerint Kongóban a nyugati országoknak az a fő céljuk. hogy továbbra is ellenőrizzék az ottani nyersanyagokat, különösen az urániumot. Helyesnek tartja-e ön ezt a kijelentést, figyelembe véve, hogy uránium — Katanga e fő terméke — rendkívül nagy mennyiségben van a világon és nagy uránium- bányákat tárnak fel például Kanadában?

Hruscsov: ön, uram, rám akarja kényszeríteni azt a nézetet,1 hogy a gyarmatosítók azért szereznek gyarmatokat és azért irtanak ki embereket, hogy segítségükre legyenek: hadd fejezzék be mielőbb földi pályafutásukat és hadd jussanak minél hamarabb a mennyországba. (Élénkség.)

Számomra teljesen másodrendű az a kérdés, vajon a gyarmatosítók az uránium, a kobald után, vagy az ördög után mennek. Azért mennek, hogy kifosszák a gyarmati népeket, megtollasodjanak rovásukra, megsemmisítsék a le- igázott országok népeit. Amikor a belga gyarmatosítók Kongóba érkeztek, a lakosság száma több mint 20 millió volt. Most viszont, amikor a gyarmatosítók hosszú ottlétük után távoztak, a lakosság száma nemhogy gyarapodott volna, hanem majdnem a felére csökkent.

Miért, talán kevesebb néger gyermek születik? Nem! A négereknek talán még több gyermekük születik, mint az

európaiaknak, csakhogy ezek a gyermekek hihetetlenül embertelen viszonyok közé kerülnek, s ezért nem maradnak életben, időnek előtte meghalnak.

Mi ellenezzük a gyarmatosítók politikáját. Minden idegszálunkkal tiltakozunk c politika ellen és minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy az átkozott, kivénhedt rabszolgatartó gyarmatosító rendszer mielőbb elpusztuljon és hogy minden nép megszerezze a szabadságot és függetlenséget.

R. Hottelet-nek, a Columbia Broadcasting System tudósítójának kérdésére, hogy véleménye szerint milyen eredményt ért ön el New Yorkban, az FjNSZ-ben és az ENSZ- en kívül? — Hruscsov többek között kijelentette:

— Azt hiszem, nincs mód rá, hogy valamilyen határozott mértékkel lemérjem az ENSZ-ben töltött rövid tartózkodásom alatt végzett munkám mennyiségét és minőségét. Egyet azonban mondhatok: Aki azt hiszi, hogy munkám hiábavaló volt, az nem érti. mi történt. Jó magvakat vetettünk el, a béke és a barátság magvait. Lelepleztük a hazugságot és elültettük az igazság magvait. Bármilyen hangosan kiáltana most valaki, hogy elfojtsa az igazság szavát, ehhez nem lenne elég erős a hangja. Az igazságot nem lehet megölni! Az igazság diadalmaskodni fog. Hogy mikpr, azt türelemmel ki kell várrii.

Simon Molele-nek, a tuniszi rádió tudósítójának kérdésére, hogy miként képzeli el az algériai nép függetlenségi harcának megsegítését? — Hruscsov rámutatott: mi, szovjet emberek rokonszenvezünk a gyarmatosítók ellen függetlenségükért harcoló gyarmati népekkel. Hogyan rekeszte- nénk- ki ebből egy olyan nagy népet, mint az arab nép, amely függetlenségéért, szabadságáért harcol. Mi üdvözöljük e harcot.

Minden lehető segítséget megadtunk és megadunk továbbra is, olyan segítséget, amely hasznos lesz az algériai népnek a függetlenségéért, szabadságáért vívott küzdelmében. Ferrarának, az Unita tudósítójának arra a kérdésére, hogy miként vélekedik ön az öt semleges ország határozati javaslatával kapcsolatos szavazásról? — Hruscsov kijelentette: mi kifejtettük erre vonatkozó álláspontunkat abban a levélben, amelyet e határozati javaslat szerzőihez intéztünk. É levelet közölték. Azt hiszem, aligha szükséges most visszatérni erre a kérdésre.

A. Fletcher-nek, a Worldwide Press Service tudósítójának kérdésére, hogy a Szovjetunió állandóan sürgeti az elmaradt országok fejlesztését, várható-e, hogy a Szovjetunió növeli hozzájárulását az ENSZ segélyprogramjához, ugyanúgy, miként azt az Egyesült Államok megígérte? — Hruscsov hangsúlyozta; mi többször is kifejtettük álláspontunkat erről a kérdésről. Részt veszünk a fejlődésükben elmaradt országoknak ENSZ útján való megsegítésében, de úgy véljük, hogy amíg nem jön létre megegyezés a leszerelésről, helyesebb, ha megmaradunk az ENSZ útján nyújtott segítség jelenlegi színvonalán.

^Mihelyt megegyezés születik a leszerelésről, annak eredményeként anyagi eszközöket lehet majd megtakarítani, tehát növelhetjük az elmaradt országoknak nyújtandó segítségünket, más országokkal való megegyezés alapján.

Jobbnak tartjuk azonban, hogy kétoldali szerződés alapján adjunk segítséget, vagyis megegyezzünk az elmaradt országokkal és e megegyezés értelmében nyújtsunk nekik önzetlen segítséget.

— Ami Eisenhower elnöknek a segélynyújtásról tett

kijelentését illeti — mondotta Hruscsov —, a következőket mondhatom: véleményem szerint ha csak a tized részét adnák vissza annak, amit az imperialista országok az elmaradt országoktól raboltak, az is kevés lenne — már oe- dig annyit raboltak, hogy az több a soknál. Én azonban nem táplálok olyan vérmes reményeket, hogy az imperialista országok növelik segítségüket. Más ugyanis beszélni és megint más cselekedni.

A kapitalizmus csak rabolni tud. Valódi segítséget adni nem képé!s. mert az ellenkezik a kapitalizmus lényegével.

5. Günsburg-nak, az AFP tudósítójának kérdése:

— A Remnin Ribao, o. Kínai Kommunista Párt lapja újból állást foglalt amellett, hogy amíg van kapitalista társadalom. addig a háború elkerülhetetlen, továbbá,

hogy az atombomba „papír- tigris”. Nem kíván-e ön megjegyzést fűzni e kijelentéshez?

Hruscsov: Nem olvastam ezt. Önök olvasták, s én kommentáljam? Képzeljék el. milyen helyzetben vagyok! Önök olvasták, önök is kommentálják. Ha majd olvasom, kommentálni fogom. (Derültség.)

Dong Hva-nak, a Dél-Koreai. HírügynÖlzség tudósítójának kérdése: Elnök úr, nem mondhatna valamit tervbe vett észak-koreai utazásáról? Mi az utazás célja? (Derültség.)

N. Sz. Hruscsov: Nem értem, uraim, miért fogadták olyan élénk derültséggel az újságíró úr kérdését. Bizonyára azért, mert ez az úr dél-koreai. Én nem találok semmi okot erre az élénkségre. Nagy tisztelettel viseltetem az újságíró úr kérdése iránt.

Nos,. Dél-Koreában U Szín Man uralkodott. Mi ellene és rendszere ellen voltunk.

Ma már Li Szin Man nincs ott, megszűnt az a rendszer is, amely uralkodása idején Dél- Korcában volt, bár a jelenlegi rendszer nem különbözik az előzőtől.

Ma ilyen rendszer van, holnap amolyan, de a koreai nép továbbra is olyan marad, amilyen volt, s mi hiszünk benne, hogy minden nép, a koreai nép is, nemes elveket vall. j Szabadságszerető nép ez, hősiesen harcolt a japán megszállás ellen. Az ország déli részének lakosai azonban rosszabb helyzetbe kerültek, mint az északiak. Az észak-koreaiak földrajzi és politikai szempontból egyaránt jobb helyzetben vannak a délieknél, de hisszük, hogy a dél-koreaiak is felzárkóznak az északiakhoz.

ön azt kérdezi, mikor utazom a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba? Nyomban azután, hogy Kim ír Szén elvtárssal összeegyeztetjük koreai utazásom időpontját, mivel sokáig maradtam Amerikában. Később ezt bejelentjük.

Több tudósító kérdésére, hogy van-e a Szovjetuniónak valamilyen javaslata, hogyan lehetne feléleszteni az ENSZ világűr-bizottságának tevékenységét?— N. Sz. Hruscsov kijelentette: Javaslatainkat annak: idején kifejtettük, s ha ezeket megszívlelik, hajlandók vagyunk részt venni a bizottságban. Az Egyesült Államok javaslatait egyoldalúnak tartjuk, mivel ezek nem számolnak a szocialista országok érdekeivel. Az Egyesült Államok diktálni akar ebben a bizottságban. Ha nem a bizottságban, hanem a világűrben akar diktálni, ám tessék, diktáljon, ott bőven jut hely mindenkinek. Tessék diktálni, mi is diktálni fogunk. (Derültség a teremben.)

T. Hamiltonnak, a New York Times tudósítójának kérdése:

— Azt hiszem, Masmillan úrral folytatott beszélgetésében javasolta, hogy jövő év elején, miután Eisenhower el! nők úr utódja elfoglalta helyét, 1 fiívják össze a csúcsértekezle- j tét és a közgyűlés rendkívüli j ülésszakát. Nem fejtené ki [ részletesebben, hogy vélemé- ! nye szerint mikor kerülhetne sor erre a találkozóra, s mit kellene ott megvizsgálni?

N. Sz. Hruscsov: Igen, igaz ez az értesülés. Midőn Macmillan úrral találkoztam — New Yorkban kétszer is találkoztunk — beszélgetéseink során érintettük e kérdéseket.

Macmillan úr biztosított róla, hogy a csúcstalálkozóra sor kerül. Én ugyanarra az álláspontra helyezkedtem, amelyet már annak idején kifejtettünk:

i helyeseljük a csúcstalálkozót. hogy megoldjuk ott a német békeszerződés megkötésének kérdését, s következésképpen Nyugat- Berlinnek, mint szabad városnak a kérdését.

Én azonban más problémákat is felvetettem.

Amikor ezt javasoltam, abból indultam ki. hogy meg kell gyorsítani a német békeszerződés megkötését, hiszen a kérdés megoldása máris túlságosan elhúzódott. Macmillan úr biztosított engem, hogy meglesz a nagyhatalmak kormányfői értekezlete és azon tárgyalhatunk majd erről a kérdésről. Ha ez így lesz, mi is betartjuk szavunkat, amelyet májusban adtunk, azt követően, hogy az Egyesült Államok felborította a párizsi csúcsértekezletet.

Ugyanezen a jegyzeten egy másik kérdés is szerepel: az BNSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának kérdése.

Az a véleményünk — azelőtt is az volt —, hogy a leszerelés a legfőbb kérdés. Az ENSZ- közgyűlés mostani ülésszakán szemlátomást nincsenek meg ahhoz a különleges feltételek, hogy ebben a kérdésben hasznos eredményekre jussunk.

Először is számolni kell azzal, hogy e kérdés ENSZ-beli megvitatása egy,beesnék az

amerikai elnökválasztási kam- plátay4' ééúcSjttmtjáWl: Másodszor: egyesek azt a magyarázatot hozzák fel, hogy sok olyan kérdés van. amelyet a közgyűlés plénumán kell megvitatni.

A leszerelést mi mindig elsőrendű feladatnak tekintettük és tekintjük ma is; olyan kérdésnek, amely minden mást megelőz. Ennélfogva, ha figyelembe vesszük e meggondolásokat, akkor nyilvánvalóan hasznos lenne összehívni a közgyűlés rendkívüli ülésszakát és ezen csupán' egy kérdést megvitatni: a leszerelésre és ennek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó megegyezés megteremtését.

Erről nemcsak Macmillan úrral tárgyaltam, hanem más államférfiakkal is.

Mikor lenne célszerű egy ilyen ülésszak összehívása? Véleményem szerint februárban vagy márciusban. Egyesek azt mondták, hogy talán áprilisban nekik jobban megfelel. Jó lenne Európában összehívni ezt az ülésszakot. Az országok 80 százaléka — földrajzilag tekintve — közelebb fekszik Európához. Ennélfogva szívesen látnék, ha a rendkívüli ülésszakot Genfbe hívnák ösz- sze. Ha azonban a résztvevők megtisztelnének bennünket azzal, hogy a Szovjetunióban szeretnének összeülni, mi szívesen megrendeznénk az ülésszakot Moszkvában vagy Leningrád- ban. A lehető legnormálisabb feltételeket teremtenék meg az ülésszak munkájához.

Shapirónak, a UPl tudósítójának kérdése:

Változatlan marad-e Berlinben a jelenlegi helyzet a legközelebbi csúcsértekezletig?

Hruscsov: Túl elvontan tet- | te fel a kérdést. Először is, lesz-e ilyen csúcsértekezlet? Ha úgy teszi fel a kérdést Shapiro úr, ebből az következik, hogy én tegyek ígéretet a status quo fenntartására, miközben nem ismeretes, melyik évben és milyen napon lesz a csúcsértekezlet. Ez azt jelentené, hogy örökké német békeszerződés nélkül maradnánk. Ha úgy értik ezt a kérdést, ahogyan mi, vagyis, hogy az amerikai elnökválasztás után meglesz a csúcsértekezlet, akkor mi szilárdan álljuk adott szavunkat.

Ha azonban azt látjuk, hogy nincs meg az óhaj a csúcsértekezlet megtartására, akkor azok az országok. amelyek szerint meg kell kötni a német békeszerződést, végül is összeülnek és aláírják a békeszerződést. Akkor pedig Nyugat-Berlinben véget ér a megszállási rendszer.

Murray, az Irisch Times című írországi lap munkatársa tette fel az utolsó kérdést:

Határozottan kijelentheti-e, hogy az idén emberi küldenek föl földkörüli pályára?

Hruscsov: Fel akar talán iratkozni első jelöltnek? (Derültség.!

A tudósító: önnel együtt. Hruscsov: Csakhogy én koromat, sem súlyomat tekintve nem vagyok erre alkalmas. (Derültség.)

Hruscsov: Ezt a repülést mi igen fontosnak, tudományos szempontból nagy jelentőségűnek tartjuk. Ennélfogva e kérdést nem lehet sportszempontból megítélni. Márpedig kitűzni valamilyen időpontot és a jelzett napon okvetlenül embert küldeni a világűrbe, azt jelentené, hogy sportszempontból kezeljük ezt az igen fontos kérdést. Mi nem tűzünk magunk elé ilyen feladatot.

Akkor küldünk majd embert a világűrbe, amikor előkészítjük e repülés megfelelő feltételeit, hiszen arról van szó, hogy megóvjuk a világűrbe felszálló ember életét.

Hogy mikor kerül erre sor, azt nem tudom megmondani, mert ez elsősorban a tudósok dolga. Embert küldeni a világűrbe, most már ehhez nem kell nagy bölcsesség, de visz- szahozni az embert: ez a fő dolog.

Végül ' Hruscsov ezekkéT'á

.. T

— Mindenekelőtt köszönetét

A nyugat-berlini városi tanács pénteken újabb provokációs lépést jelentett be: közölték, hogy ötszáz főnyi „önkéntes” rendőri egységet szándékoznak felállítani. Lipschitz. a városi tanács tagja hangoztatta, hogy ezt a számot később esetleg megnövelik. Az önkénteseket rendőri kiképzésben részesítik és szükség esetén ellátják a hivatalos épületek őrizetét.

Lipschitz a „kommunista felforgatás” elleni védekezés meséjével igyekezett indokolni az újabb provokációt.

Az angol külügyminisztériumban pénteken közölték,

* mondok tisztelt elnöküknek,

! az ENSZ-ben működő újság- ; írók szövetsége elnökének és j önöknek valamennyiüknek,

I hogy jól traktáltak engem és | barátaimat. (Eléhk derültség.) j Az értékelés az önök joga, j minden esetre én igyekeztem lelkiismeretesen megdolgozni a kenyérért és sóért. (Derültség, taps.) Köszönöm önöknek, uraim, barátaim, elvtársaim figyelmüket és a legjobb sikereket kívánom munkájukban.

Egyesítsük erőfeszítéseinket a békéért folyó harcban. Én kommunista vagyok. Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy más kommunisták is vannak itt rajtam kívül. Látom, itt vannak. (Élénk derültség). A megjelentek zöme azonban nem kommunista. Mégis, egyben meg kell egyeznünk, abban. Ihog.y valamennyien emberek vagyunk, az ember pedig élni akar. Megismétlem: egyesítsük erőfeszítéseinket egy kérdésben: a békéért folyó harcban. Az. hogy' milyen legyen a társadalom szociális és politikai berendezése: minden nép belső ügye. A világ békéjének kérdése azonban minden nép közös ügye.

így hát. összpontosítsuk figyelmünket és erőfeszítéseinket a közös célra, a béke biztosítására. Ahhoz, hogy a földön biztosítva legyen a béke, ne fordulhasson elő valamilyen katasztrófa, minden országnak megegyezésre kell jutnia a leszerelés kérdésében. Ha ezt megtesszük, uraim, akkor meggyőződésem szerint őrök dicsőséget szerzünk magunknak. Gyermekeink és unokáink ezt mondják majd: nem is voltak clyan együgvűek apáink és nagyapáink, bármilyen, rosszul éltek is egymással, bármily sokat vitatkoztak, veszekedtek. mégis megértették a legfontosabbat: megakadályozták a háborút és biztosították a békét. . •

Ez pedig él egéndő' mrndün

íe^ii'smerete^ r^ugoät legyem

hogy a nyugat-berlini hatóságok a nyugati szövetségesek „teljes egyetértésével” hozták meg döntésüket.

Az angol iskolások ,,ideálja“

Egy 19 éves párizsi tanárnő, aki az iskolai televíziós oktatás keretében franciául tanít, három hét alatt 1400 angol fiúosztályt hódított meg. Nem győzi felbontani a szerelmes levelek hatalmas áradatát, amelyben a fiúk „ideáljuknak*' nyilvánítják. Akadt, aki még randevút is kért a levélben.

BRAZÍLIÁM

I960 JL . f

Bemutató: október 9-én a Fővárosi Nagycirkuszban

Jegyek elővételben kaphatók;

IV., Bajcsy-Zsilinszky út 12. (trafik).

VI., Lenin körút, Nyugati pu. (trafik).

VIII., Corvin Aruház (trafik). Vin., Baross tér (reklámautó).

Vili., Blaha Lujza tér (reklámautó).

VIII., Múzeum krt. és Rákóczi út sarok (pavilon).

X., Zalka Máté tér (trafik). XIII., Kádár utca (reklámautó).

\ nyugat-berlini városi tanács újabb provokációs lépése: „önkéntes” rendőri erőt állítanak fel