Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-05 / 235. szám

1960. OKTÓBER 5, SZERDA

.1

ÉRDEKES KIÁLLÍTÁS

vegyipari szakemberek részére

Vegyszerbemutató nyílt vasárnap délelőtt a csehszlovák nagykövetség rendezésében Budapesten, a Rózsa Ferenc utca 61. szám alatt. A vegyipar fejlesztésére a szomszédos szocialista köztársaság nagy gondot fordít. A most folyó ötéves tervben itt is tetemesen növelik a vegyicikkek gyártását, s tovább bővítik a kutatómunkát. Ma már nemcsak a nehézvegyipar termékei elismertek, hanem a laboratóriumi vegyszergyártás is méltán öregbíti a csehszlovák \'egyiipar jó hírnevét. A kiállítás a csehszlovák laboratóriumokban használatos vegyszereket mutatja be. Ezeket a készítményeket a csehszlovák termelőüzemek laboratóriumban használják gyártásellenőrzéshez. Gyakorlatilag Csehszlovákiában már csaknem valamennyi termelőüzemben működik ellenőrző laboratórium. A laboratóriumi vegyszeripar legfőbb törekvése, hogy univerzálisan alkalmazható, a különféle analitikai, tudományos, kutató és ellenőrző vizsgálatokhoz szükséges minél több vegyszert állítson elő. Az egy hétig nyitva tartó kiállításon a magyar látogatók megismerhetik az úgynevezett kelatonbkat, amelyeket az analitikai kémiában használnak. Megtekinthetők az üzemi vizsgálatokhoz szükséges különféle indikátorok, fényképészeti vegyi cikkek is. Csütörtökön délután három órakor a kiállítás helyiségében dr. Zyka Jarosláv egyetemi docens tart előadást a csehszlovák laboratóriumi vegyszeripar új kutatási eredményeiről.

MA NYEREMÉNY- BETÉTKÖNYV-SORSOLÁS

A nyereménybetétkönyvek 1960. harmadik negyedévi sorsolását ma délután fél ötkor rendezik Győrött a szakszervezeti székházban. A sorsoláson mindazok a betétkönyvek részt vesznek, amelyeket szeptember 29-ig váltottak. Minden ezer betétkönyv közül egy, a negyedévi átlag betétjének kétszáz százalékát, kettő a száz százalékát. 11 Dedig az ötven százalékát nyeri.

— A TACSKÓ című há- romfelvonásos színmű bemutatására készülnek a gyömrői művelődési ház színjátszói. A premierre előreláthatólag még ebben a hónapban sor kerül.

Erősödik a meleg déli légáramlás: a Balkánon 30 fokot mértek

A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán elmondották: a vénA Közalkalmazottak Szakszervezete IV. kongresszusa előtt

Jól tudtak a régi rend politikusai, hogy milyen nagy veszélyt jelent, ha a közalkalmazottak politizálni kezdenek. Ezért tiltották meg, hogy a nép között élő és dolgozó közalkalmazottak szakszervezetbe tömörüljenek. A felszabadulás után az 1919-es hagyományok alapjain indult el a Közalkalmazottak Szakszervezete és már 1956 őszén, III. kongresszusán a szocializmus építésének re- ménytkeltő terveit tárgyalta.

Alig fejeződött be a tanácskozás, az ellenforradalom eseményei gátolták a kongresszusi határozatok végrehajtását. Sokan kételkedtek a kibontakozásban, mégis röviddel az ellenforradalom után hozzáláttunk a III. kongresszus céljainak megvalósításához.

Mi volt az oka, hogy a nehéz körülmények, a számtalan gátló erő ellenére eredményekről számolhatunk be? Elsősorban az, hogy a párt és kormány politikája a lenini elvek szerinti helyre segítette a mi szakszervezetünket is. Ilyen körülmények között érthető, hogy a mozgalomhoz hű elvtársak tömegesen kapcsolódtak be a munkába és szeretettel, lelkesedéssel végezték.

Megváltozott a szakszervezetünkhöz tartozó dolgozók helyzete is. A felületes, vagy éppen rosszindulatú tárna- '•) dásokat felváltotta a jó mun- ^ ka elismerése, megbecsülése ^ és a bírálat ma már nem do- ^ rong, hanem segítő eszköze ^ a fejlődésnek. Lényegesen $ csökkent az indokolatlan bér-% szint-különbség a közeikéi- 9 mazotiak és más szakmák ? bére között. Ilyen és ehhez ^ hasonló eredményekről igen í sokat lehetne beszélni. A ré- £ gi rendszerben azzal vigasz- £ talták a közalkalmazottakat, 2 hogy: „szegény az ország, 9 szegények a közalkalmazot- í tak, de ha. gazdagodik az or- ^ szag, majd minden máskép- \ pen lesz.” Erre a változás-2 ra évtizedekig hiába várt a \ díjnok, a kisegítő, kistiszt- { viselő, szóval a közalkalma- \ zottak zöme. {

Nem állítjuk, hogy ma már 5 nincs hiba, vagy probléma, de; ahogy emelkedik az ország! jövedelme, ugyanúgy emel- \ kedik a közallcalmazottak jő- \ vedelme is a többi szakmák ! dolgozóinak keresetéhez ha-! so<nlóan.

Ezek a gondolatok foglal- í koztatják dolgozóinkat, ami- i kor taggyűléseken, csoport- j értekezleteken, aktívaülése- j ken és egyéb alkalmakkor i tárgyalják a nyilvános vitára i bocsátott kongresszusi tézi- j seket. Érthető tehát, hogy tömegesem érkeznek javaslatok, hozzászólások az irányelvekhez.

Jól tudjuk, hogy altkor

végezhet hasznos m',r>Vát a kongresszus, ha a c.eekszervezetükhöz tartozó dolgozók

zöme közvetlenül, vagy közvetve részt vesz munkájában. Ezúttal serm-mi kétség nem fér hozzá, hogy dolgozóink tömegesen részt vesznek ezen feladat megoldásában és ez biztató jelenség; eredményes kongresszust ígér.

Körösi Béla,

a Közalkalmazottak Szak- szervezete Pest megyi bizottságának titkára.

asszonyok njmra harmadik hulláma napfényes, langyos időjárást hoz.

Részben Afrika térségeiből, részben pedig a Földközi- tenger keleti medencéjéből érkezik hozzánk a meleg.

A déli áramlással egy időben kiterjedt esofront halad nyugatról kelet irányában. Olaszországban és a Balkánon legutóbb 23—27, néhány helyen pedig 30 fokig emelkedett a hőmérséklet,

A déli légáramlás a következő napokban valószínűleg tovább erősödik. A szakemberek lehetségesnek tartják, hogy az ország déli és délnyugati megyéiben már szerdán erősebb lesz a felhősödéi, sőt kisebb esőkre is számítani lehet.

Segíteni csak türelemmel lehet

OLCSÓ ÉS CÉLSZERŰ

Inglis Mihályt mindenki ismeri a Diósdi Csapágygyárban.

ő az egyik szocialista brigád vezetője. Talán ez is elegendő lenne annak bizonyítására, hogy közmegbecsülésnek örvend, de hadd tegyünk még hozzá valamit, amit ugyancsak az egész gyárban beszélnek róla.

— Az Inglis mindenkinek segít. Nem is kell kérni rá. Ha látja, hogy valakinek nehezebben megy a munka, vagy megakad valahol, már ott terem — mondják róla sokan. í

ö maga szinte mentegetőzik, amikor erről beszélgetünk vele:

— Nem tudom megállni, hogy oda ne menjek, ha látom, hogy valaki elakadt vagy felesleges mozdulatokkal hátráltatja magát. Fél órákat is szívesen magyarázok, mindent megmutatok, pedig utána ugyancsak „rá kell verni“, hogy a magam dolga is rendben legyen.

— Szívesen Is csinálom, ha 'látom az értelmét, eredményét. De vannak olyanok is, akiknek hiába. Nem mintha nem tudnának, de valahogy

kilógnak a többi közül.

Ezek a szavai megütötték a fülem a minapi beszélgetés közben és firtatni kezdtem, miről is van szó. Kiderült, hogy Inglis Mihály és hasonló társai nemcsak jó munkássá válni segítenek munkatársaiknak, hanem ami legalább olyan fontos, embernek lenni is tanítják őket. Ez a „tapasztalat- csere“ pedig nehezebb, mint a szakmai. Maga is elismeri, hogy így van.

— Tudja, amikor már vagy tizedszer megyek oda valamelyikhez és még mindig azt kapom, hogy ne prédikáljak, kicsit elmegy a kedvem az egésztől. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy minek is csinálom én ezt, amikor nyugodtan elvégezhetném a saját munkámat, meglenne a pénzem és nem

idegesítene semmi — mondja, j

Kiderül, hogy akikről beszél, |

általában elvégzik munkájú- | kát. Csakhogy néha egy kicsit i munka közben elcsel'engenek vagy műszak vége előtt elmen- j nek.

— Szerencsére nem sokan ;

vannak, talán tíz-tizenöten az j egész műhelyben — folytatja. I

— Éppen ezért bosszant, hogy nem megyünk velük semmire. Úgy peregnek le róluk a szavak, mint a falra hányt borsó. |

— Vajon megtettek-e mindent annak érdekében, hogy jobb belátásra térjenek ezek az emberek.

— Hogyne tettünk volna — mondja —. szépen is, gorombán is beszélünk velük.

Közbevetem, hogy ez még nem minden. Sokat jelent például, ha bevonják őket az ebédszüneti beszélgetésekbe, ha munka után helyet kapnak a már régebben kialakult csoportokban, ha néha-néha megnézik őket az otthonukban is. Szóval ha érzik, hogy ők is a többiekhez tartoznak.

— Mi barátkoznánk velük, de nem jönnék közénk. Arra pedig nincs módunk, hogy otthon meglátogassuk őket, mert elég

távol lakunk egymástól

— folytatja, aztán mint aki megtalálta a megoldás módját, közli:

— Nem kell ez nekik, hanem az, hogy hagyjuk őket különválni, hogy ne szóljon hozzájuk senki. Majd, ha érzik, hogy ki vannak zárva, meggondolják, hogyan viselkednek. Elvégre nem hagyhatjuk, hogy rontsák a renoménkat.

Elég a kérdő tekintet, máris hozzáteszi:

— Volt már ennek eredménye. Azt tapasztaljuk, hogy így meg lehet őket szelídíteni.

Akkor nem tudtuk befejezni a vitát. Talán nem lesz haszontalan, há most 'folytatjuk. Nem tudok egyetérteni

ezzel az állásponttal és módszerrel.

Nem vagyunk egyformák. Egyikünk ilyen, a másikunk meg más. .Mindegyikünkhöz másképpen lehet közeledni es mindegyikünk másképpen közeledik a többiekhez. Ki előbb, ki utóbb jut el a közösséghez, attól függően, hogy mikor ismeri fel annak szükségességét.

Előbb-utóbb mindenki, aki közösségben dolgozik, eljut odáig,: hogy beleilleszkedik a társas életbe. Abban viszont, hogy odáig eljusson, segíteni kell. Segíteni pedig nem lehet másképp, csak türelemmel. Semmi esetre sem úgy, hogy az illetőt kiközösítjük. Ezzel csak még konokabbá, zárkózottabbá tehetjük, ami nem hozza közelebb, ellenkezőleg, eltaszítja tőlünk a még kellő öntudattal nem rendelkező munkatársunkat.

Elhihető, hogy az Inglis elvtárs által említett módszernek is

volt eredménye.

Ez azonban csak kivételesen válhat be. Szinte bizonyos, hogy az esetek többségében nem célravezető.

A munkások kollektívái nagy erőt jelentenek. Nem akarom a már oly sokszor használt kohó-hasonlatot használni, de nap mint nap érezhető, hogy milyen nagy formáló, átalakító ereje van a munkásközösségnek. A túlzásoktól azonban óvakodni kell. Ha Inglis elvtárs és társai számba veszik, hogy ők vannak többen és a fegyelmezet- lenkedők kevesebbben, meg hogy ezek az emberek nemrég talán még magukban dolgozgattak kis földjükön és furcsa, szokatlan még nekik az üzemi levegő, biztosan megjön a türelmük. Higgyék el, hogy ezek az emberek is előbb-utóbb megértik, hogy az Inglis Mihályok között a helyük.

— farkas —

vagy helikopter...

A pátyi Petőfi Termelőszövetkezet gazdái nagyon ötletesen, házilag, saját erőből oldották meg a fiaztaíó építését. Képünkön id. László János, Petrecz Lajos nyugdíjas és Hegedűs Lajos szalmával fedik be a 60 méteres építményt

rrvudom, hogy minden do- J- log relatív. Azóta tudom, amióta megmagyarázták: három szál haj a fejen — kevés. Ugyanaz egy tányér levesben: sok.

Éppen így, három esztendő a társadalom életében: kevés. Három esztendő fél tucatnyi munkásember életében, akik jogos igazukért harcolnak — eddig eredménytelenül — sok.

A szóbanforgó emberek mellett áll az igazság és a

törvény. Szemben velük Pet- ter Imre' és a szabályséi'tés. Akiknek igazuk van, egyszerű ipari munkások. Akinek nincs igaza, de három év óta mégis győztes maradt, nyugalmazott horthysta ezredes.

Néhány szót a szabálysértésekről.

Az elsőt 1957 tavaszán követte el Petter Imre, amikor szentendrei gyümölcsösét engedély nélkül felparcellázta: holott belterületi parcellázásához a városi tanács műszaki I osztályának engedélye szükséges. Sajnos, a dolgot a já- ^ rási telekkönyvi hivatal is Szentesítette: rekordidő alatt S<3ta ki a kivonatokat, anél- Í kül, hogy firtatta volna az Í engedélyt.

A következő lépés ugyan Í nem szabálysértés, de elgon- ^ dolkoztató: az ezredes úr á I parcellázást a telekvásárlók ^költségén végeztette. Ez azon- ^ ban nem akadályozta meg őt Rabban, hogy be ne csapja ^őket: szinte valamennyi te- ^ lekből hiányzott néhány Í négyszögöl. Nem rajta, ha- Ü nem a vevőkön múlt, hogy a ^ „hibát” később korrigálták.

Í Még a vételárak lefizetése Í előtt szóbakerült az út kérdése. Petter Imre megígérte, Sogy a telkek megközelítéséihez szükséges, úgynevezett Í szorgalmi út kialakításáról Í gondoskodik. Ez eddig „csak” Í szabálysértés. Az idevonatkozó rendelet értelmében Í ugyanis a felparcellázott te- Sületen minimum 7 méter Í széles közutat kell kialakí- Í tani. (Természetesen annak Í kárára, aki a területet felpar- ^ celláztatja.) Petter azonban Í még a megígért szorgalmi Í utat sem biztosította. Ezt pe- I dig nem szabálysértésnek Í szokás nevezni, hanem egé- Í szén másnak ...

y

Í így állt elő az a helyzet. Íhogy az új telektulajdonosok Íelőtt két választás áll: a tervezett építkezéseikhez szükséges anyagot vagy Petter telkén szállítják fel a helyszínre, vagy helikopteren.

P

illanatnyilag az utóbbi látszik egyszerűbbnek, mert annak csupán egy akadálya van: nincs helikopter. A másik megoldás sokkal nehezebb, mert többszörösen is a természettől függ. Először a Természettől — nagy T-vel —, amely úgy formálta, alakítgatta Szentendrének ezt a részét, hogy minél fá-• radságosabban és költségesebben lehessen megközelíteni. (A fáradságot a terméskövekkel kirakott, rázós út és az erősen emelkedő domboldal fokozza; a költséget pedig a nagy kerülő és a fuvarosok. akik 6 forint helyett ide 10 forintért hozzák fel az építőanyag mázsáját.)

Másodszor függ a természettől — kis t-vel —, mégpedig a Petter Imre természetétől. Ez pedig olyan, hogy nagyon szereti a pénzt. Any- nyira, hogy a telektulajdonosoktól két évvel ezelőtt kölcsönkért 200—300 forintos összegeket a mai napig sem adta meg. Sőt, annyira szereti, hogy minden fuvarszállítmányért, amit a telkén átenged. pénzt kér a telektulajdonosoktól. Fűhasználat címén. Merthogy a lovak letapossák a füvet...

Tjogy el ne felejtsem: van “ még egy harmadik megoldás is, amitől nem tudni, mi okból húzódoznak a telektulajdonosok. Ez pedig: a bíróság. A városi tanács műszaki osztályán már régen javasolták az egyik panaszosnak. hogy fordulion jogorvoslásért a bírósáahoz, de mai napig sem fogadta meg a tanácsot. Pedis megérné: igazságot szolgáltatnának neki, utat kapna a saját telkéhez, s még pénzbe sem kerülne, h'szon a perköltséget a vesztes fizeti.

Ennek a pernek pedig már régóta Petter Imre a vesztese.

ny. é.

V > VV\XVVVV> xvvwvwwvwvw

egy pohár italra. Birkás két fröccsöt rendel. Koccintanak, isznak, szót sem igen váltanak, csak nézik, tanulmányozzák egymás vonásait. Két becsületes, barnára cserzett pa- rasztarc, mély barázdákkal.

Aztán Kóvács Sándor kér két fröccsöt. Koccintás előtt, pohárral kezében megszólal Birkás István:

— Te, komám — és életében most tegezi először Kovácsot — mi azelőtt nem is igen beszéltünk egymással, pedig egy utcában lakunk és nem is volt nagy távolság közöttünk ...

Kovács Sándor hallgat, gondolkozik, forgatja kezében a poharat, nézegeti a gyöngyöző italt, majd csendesen ennyit mond:

— Tíz hold volt az a távolság István... Neked nagyobb volt a tarisznyád ...

Birkás István előbb meg- ütődve néz szomszédjára, majd elneveti magát, odaüti poharát a másikéhoz, lehajtja az italt és derűs szemmel, röviden válaszolt:

— Igen, nagyobb volt a tarisznyám ... Meg nehezebb is. És mindenki nehéz tarisznyát cipelt magával, de most lassacskán majd csak elhvllo- gatjuk, ami felesteaes benne... Na. menjünk — teszi hozzá belekarolva . Kovács Sándorba — tegyük el magunkat holnapra .. . Holnap is nap, és korán lesz az ébresztő.

Tenkely Miklós

éppen kevésnek, mert őt is jobb gazdának tartották a faluban, de a vagyoni kategóriák mégis gátat vontak közéjük. Csak a köszönésig ismerték egymást, azon túl nem volt semmi kapcsolatuk. Sem rokoni szál, sem egyéb. Most itt ülnek egymás mellett. Amikor kellett, egyformán gondolkodtak, egyformán cselekedtek. Mintha összebeszéltek volna, egyformán érezték a közös gazdaság gondját, és segítettek rajta.

AZ IRODÁBÓL hazafelé menet, egy irányba indulnak az esti utcán. Mindketten az alvégen laknak. Közel egymáshoz ... Jó falusi szokás szerint betérnek a piacon a földművesszövetkezet italboltjába,

HÁROM EMBER ül a tsz- irodában. Kettő egymás mellett, pádon, szemben velük a termelőszövetkezet elnöke, Gulyás Sándor.

— Köszönöm maguknak, amit tettek. Nagyon sokat lendítettek, segítettek a szövetkezeten ...

A két ember csak hallgat, mert igazán nem tartják nagy dolognak, amit tettek. Ez csak természetes. Az történt ugyanis, hogy a kiemelőgép után szedni kellett volna a burgonyát, de kevés volt a tag. Mert a kertészetben is ilyenkor van még a munka zöme. Ök ketten, Kovács Sándor meg Birkás István, familiás'ul kivonultak. Birkásnak még az anyósa is kijött, pedig alig tipeg már, kímélik otthon. Aztán a többiek hogy látták a két család nagy csapatát, szintén hazaüzentek asszonynak, gyereknek. Ebéd után már feketéllett a határ a sok embertől. Estére zsákban volt a termés. Hát ezt köszönte az elnök a két szövetkezeti gazdának.

Különösen hat így egymás mellett a két ember. Talán életükben sem kerültek ennyire szoros közelségbe egymással. Birkás István ugyanis kerek tizenöt holdján módos gazdának számított azelőtt,

; akinél két-három kisegítő is : kaszát fogott aratáskor. Ko- ! vács Sándor pedig csak a ma- ; pa apai öt holdján gazdálko- ' dott, ami ugyan nem számított