Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)
1960-10-05 / 235. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKt IV. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM .\H,\ 5« FUJ.EH 1960. OKTOBER 5. SZERDA Szüretelik a csemegeszőlőt í . * ^ Pest megyében Budakeszin van a legnagyobb egybefüggő $ nagyüzemi csemegeszölő-telep. Az üzemegység a Török- ^ bálinti Állami Gazdasághoz tartozik. 1952-ben kezdődött meg % a kopár budai hegységek déli, délnyugati lankáin a nagy- ^ üzemi szőlőtelepítés és ma már a 121 hold szőlőnek — ebből '/ 80 hold a termő — messzeföldröl csodájára járnak. '/ A lelkes szakemberek munkájának évről évre. gazdagabb ^ a gyümölcse. Az idén mintegy 1600 mázsa csemegeszőlőt £ szüretelnek, illetve küldenek külföldi és belföldi piacokra. 2 Képeink a csemegeszőlő szüretelésének egyes mozzanatait f mutatjuk be. Hz emberiség joggal bízhat egy békés és boldogabb jövőben j Kádár János elvtárs beszéde az ENSZ-közgyűlés hétfői második ülésén| Az ENSZ-közgyűlés hétfői második ülése magyar idő szerint 20 óra 33 perckor kezdődött. A közgyűlés elnöke bejelentette, hogy még a folyó ülésen megvitatják az Eisenhower—Hruscsov találkozót sürgető öthatalmi határozati javaslatot, és döntenek róla. A bejelentés után Hammarskjöld főtitkár mondott beszédet. Hammarskjöld felszólalása után Kádár János, a magyar küldöttség vezetője mondott beszédet. békeszerződést követelik. A magyar nép Öt év teljes nemzeti jövedelmét, az egész nemzet ötévi munkájának minden eredményét látta porrá égni a második világháborúban. Elvesztette felnőtt lakosságának mintegy 8 százalékát, félmilliónál több emberéletet, meglcözelítőleg any- nyit, mint a lélekszámban 17- szer nagyobb Egyesült Államok. Népünk saját hazájában felszámolta a háború forrását jelentő monopoltőke imperialista uralmát. Nálunk nincsenek fegyvereken nyerészkedő, háborúra spekuláló emberek. A népek közötti j gyűlölködés szítását, a háborús j uszítást törvény tiltja. Né-j pünk joggal gyűlöli a hábo- j rút, az imperializmust. Béké-; ben akar élni minden más ! néppel. Dolgozni akar és bé- j kében akarja élvezni munka,-; jának mind bővebben termő • gyümölcseit a jövőben is. A \ magyar közvélemény is úgy j látja, hogy az emberiség most; válaszúton van. Arról van szó, hogy az emberi lét példátlan pusz- j tulását okozzák-e a tudomány korszakalkotó vív- j mányai, vagy pedig gaz- j dag és boldog jövő vár az I emberiségre. A népeknek a választás nem i nehéz. A megoldás is megta-; lálható. Mindenekelőtt arra j van szükség, hogy az Egyesült; Államok befolyásos körei ki- \ józanod janak a megbukott \ crőpolitikából, belássák a M-! degháború mindenki előtt j nyilvánvaló csődjét, és már; most. ezen a közgyűlésen a \ megegyezés készségével kezd-; jenek tárgyalni az általános \ és teljes leszerelésről. Ez megszilárdítaná a békét / és új gazdasági felvirágzást \ hozna. Uj lendületet adna a j két társadalmi rendszer békés ^ versenyének s ennek nagy ^ hasznát látnák a dolgozó em- £ berek Keleten és Nyugaton ^ egyaránt. í í A Magyar Népköztársaság j kormánya, küldöttségünk ^ teljes mércékben támogat- í ja az ENSZ legutóbbi közgyűlésén benyújtott, s ott elvben egyhangúlag támogatott szovjet általános és teljes leszerelési javaslatot. Ugyancsak támogatjuk a szovjet küldöttség most benyújtott újabb javaslatait, mert ezek alkalmasak arra, hogy előbbre jussunk a leszerelés megvalósulása felé. Nem térhetünk ki a béke nagy kérdései elől Az emberek az egész világon azt várják tőlük, mondják meg nyíltan, a leszerelés mellett vannak-e. Megismétlem: erre a kérdésre, és nem másra kell válaszolniuk, akarják-e a leszerelést vagy nem. S ha igent mondanak, azt várják az emberek, hogy a vezetők ennek szellemében cselekedjenek. Néha ugyanis, sajnos elmarad e kérdésben a világos, egyértelmű válasz is, de még gyakoribb, hogy a szó és a tett nem esik egybe. SzaElnök úr! Küldött urak! — kezdte beszédét Kádár elvtárs. Nem kétséges, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének mostani, 15. ülésszaka valóban a legnagyobb jelentőségű a szervezet fennállása óta és így történelmi fontosságú lesz. Ez következik magából a nemzetközi helyzetből és abból, hogy napirenden van az emberiség életének két, ma kiemelkedően legnagyobb fontosságú kérdése: az általános és teljes leszerelés, valamint a gyarmati rendszer teljes felszámolása. Jelentős tény, hogy először gyűltek össze ilyen nagy számban egy helyen vita és tárgyalás szándékával a föld országainak vezetői. Nem kisebb fontosságú, hogy az újonnan felvettekkel együtt immár 98 ország küldöttei tanácskoznak az ENSZ-ben. Felvételük által olyan népek képviselői szólhatnak hozzá az ENSZ egyenjogú tagjaiként a nemzetközi élet nagy kérdéseihez, amelyek korábban hosszú korszakokon át még saját sorsuk irányításából is ki voltak zárva. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe forrón köszönti az ENSZ tagállamai közé újonnan beválasztott országok népeit és sok sikert kíván nekik önálló fejlődésükhöz. A magyar küldöttség sikeres munkát kíván a közgyűlésnek és a közgyűlés megválasztott tisztikarának. Elnök úr! Küldött urak! A béke megőrzése felfegy - vérzett és ellentétekkel tér hes világunkban az a kérdés, amely ma a legnagyobb mértékben foglalkoztatja minden ország közvéleményét. A népek ebben a helyzetben mindenekelőtt azt várják az ENSZ-től, hogy minden lehe tőt tegyen meg a leszerelés előmozdításáért. A nagyhatalmak képviselői nyilván nálam jobban ismerik a jelenleg folyó fegyverkezési verseny méreteit és « rettenetes tömegpusztító fegyverek már felhalmozódott nagy mennyiségét. A mostani helyzetben lappangó veszély nagyságát azonban mindannyian jól ismerjük. A közvélemény sürgeti a megegyezést és a leszerelést. Tudjuk, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósulása a népektől még nem kevés állhatatos harcot, a felelős kormányoktól pedig józan állás- foglalást kíván. A köztudatban a vezetők felelőssége érthetően nagyobb másokénál. Ebből adódik, hogy felelős vezető, szólaljon fel bár saját népe előtt vagy az ENSZ fórumán, nem térhet ki a béke na au kérdései elől. A közgyűlés mostani munkájában a Szovjetunió miniszterelnökének, a béke fáradhatatlan védelmezőjének kezdeményezésére nagy számban vesznek részt államfők, kormányelnökök és más. jelentős befolyással rendelkező államférfiak. vakban majdnem mindenki a béke mellett van, de a tettek a szavaknál világosabban beszélnek. Mindenki tudja, hogy amíg a Szovjetunió és a többi szocialista ország az utóbbi években jelentős mértékben csökkentette haderőinek létszámát, a NATO-hatalmak felelős tényezői csak az általuk folytatott fegyverkezési hajsza palástolásaképpen hangoztatnak békeszólamokat. A NATO-hadgyakorlatok szervezői saját politikai gyengeségükről tesznek tanúságot Tanulságos a népeknek, hogy mialatt a Szovjetunió és a többi szocialista ország kormányai új leszerelési és más, építő jellegű javaslatokkal készültek szeptember 20-ára, az ENSZ közgyűlésére, azalatt a NATO vezetői a saját- magúk által eddig legnagyobbnak nevezett hadgyakorlatukat készítették elő ugyanerre a napra. Igaz ugyan, hogy Dennison admirális nyilatkozatában véletlennek nevezte ezt az egybeesést, de vajon van-e a világon olyan ember, aki ezt elhiszi? Ez nyilvánvalóan az erő fitogtatása akart lenni, de e vonatkozásban kárba veszett a költség és hiábavaló volt a fáradság, mert a partner nem ijedős. Az pedig, aki a népeknek ma hadgyakorlatokon kívül nem tud mást mutatni, nem erejéről tesz tanúságot, hanem jóakaratának teljes hiányát és politikai gyengeségét árulja el. Az ENSZ tovább nem halasztható legsürgősebb feladata, hogy a béke védelmében a leghatározottabban ítélje el a kardesörtetést, a hidegháborús manővereket és az államok szuverenitását sértő agressziót. A népek békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a NATO-hatalmak pénzén, fegyvereivel, politikai és adminisztratív támogatásával ismét talpra állított és nagyra növelt agresszív német mi- litarizmus. Nyugat-Németor- szágban naponta hangzanak el revansista kijelentések. Még a nyugati közvéleményt is felkavarta a nyugatnémet tábornokok atomfegyvert követelő memoranduma. Népünk az újjáéledt német militarizmus megfékezését követeli Miképpen lehetséges, hogy országok vezetői oly hamar el tudták felejteni az áldozatokat a történelmi tapasztalatokat, a német imperializmus megsemmisítéséről tett ünnepélyes nyilatkozatokat, az e célból kötött nemzetközi szerződéseket? Más népek mérhetetlen szenvedéseiről és áldozatairól most nem szólva, vajon valóban o’y régen lett volna az, amikor francia, angol és amerikai katonák tömegei estek el a német imperializmussal vívott öldöklő háborúban? Nem, ez nem volt olyan rég. Az özvegyek, az árvák, a rokkantak még élnek, és a népek, közöttük a magyar nép nem felejtettek. Ellenkezőleg, az újraéledt német imperializmus határozott megfékezését, a háború maradványainak felszámolását, a fennálló két n'zmet állammal megkötendő Hajlékony derekú, fürge kezű lányok és asszonyok szedik a csemegszőlőt A nagyüzemi tabla végén összegyűjtik a szőlővel telt ládikókat Aszerint, hogy külföldre vagy belföldre megy a szállítmány, osztályozzák és csomagolják az édes gyümölcsöt (Mihók Sándor felv.) Eljött a gyászos gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásának ideje Elnök úr! Küldött urak! Az egész emberiség együttérzéssel és feszülten figyeli a gyarmati népeknek felszabadulásukért vívott, széles sodrású és drámai küzdelmét. Valóban megérett az idő a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolására, annál is inkább, mert a gyarmati rendszer, az imperializmus e gyászos terméke az összeütközések állandó forrása. Megszüntetése nagy lépés lesz előre azon az úton, amely az embermilliók létét fenyegető háború végleges kiküszöbölése felé vezet A gyarmatosítók sokáig gátolták az elnyomott gyarmati népek fejlődését, gazdaságilag kizsákmányolták őket. Barbár módra milliószámra pusztították a gyarmati országok lakosságát. Hallottuk itt a kongói népet oly hosszú időn át rabságban tartó belga imperialisták hangját arról zengedezni, hogy megadták Kongó népének a függetlenséget, s legutóbbi katonai akcióikat csak a belga nők és gyermekek biztonságának védelmében hajtották végre. Elfelejtettek azonban szólni arról, hogy az ottlevő belga állampolgárok biztonságát nem Kongó békés népe, hanem csakis az imperialisták provokációi fenyegették. Elfelejtettek beszélni arról, hogy elefántcsont- és nyersgumi-be- szolgáltatás megtagadása címén sok éven át kongói férfiak, nők és gyermekek ezreinek kezét vagdosták le a belga gyarmatosítók. Nem esett szó azokról a borzalmakról sem, amelyről E. Morell egykori angol szerző A fekete ember sorsa című könyvében írt. E könyvben közölt adatokból kiderült, hogy a belga uralom kezdetén még a legóvatosabb becslés sem tette húszmilliónál kevesebbre a kongói lakosságot. Az 1911-ben tartott nép- számlálás Belgiumban közzé nem tett, de egy brit konzuli jelentésből nyilvánosságra került adatok szerint viszont ekkor már csak mintegy 8,5 millió volt Kongó lakossága. Ez csaknem 12 millió kongói em(Folytatás a 2. oldalon.) A vecsési KISZ-szervezet pénteken tartotta meg vezetőségválasztó taggyűlését. Dra- lek Ferenc elvtárs párttitkár elnöki megnyitó beszéde után Nagy Dénes szervezőtitkár mondotta el a beszámolót az utóbbi kát év KlSZ-eseményei- ről, munkájáról. A beszámolóból kitűnt a taglétszám jelentős emelkedése, a' politikai oktatás eredményes, s a végzett társadalmi munkák hasznos volta. Ismertette a kongresszusi felajánlásokat, amelyek többek között az építendő KISZ-ott'hon úgynevezett belső munkálatainak elvégzése — ajtók, ablakok; —- a politikai oktatás további fejlesztése, a dalkör újbóli beindítása volt. Ezenkívül a KISZ- en kívülálló fiatalok, az idén végzett VIII. osztályos tanulók 1 bevonását tűzték célul. — A tarsoly azonban így j sem ürült ki. Van benne sok hasznos elvégezni való munka. Utak fásítása, parkok, játszótér létesítése, amelyet „együtt a fiatalsággal“ — jelszó jegyében kívánnak megvalósítani. Sponger elvtárs járási KISZ- vezető és Szentpéteri elvtárs, a helyi tanács vb-elnöke szóltak hozzá a beszámolóhoz. Az eddig végzett munkák elismerése mellett további támogatásukról biztosították a KISZ- szervezetet. Az eddigi vezetőség lemondása után a jelölő bizottság javaslata alapján az új vezetőség megválasztására került sor. A bizottság elnöke személy szerint indokolta meg, ki mivel érdemelte ki a vezetőségbe való beválasztását. Ünnepélyessé tette még a taggyűlést az új tagok eskütétele is, akik eddigi munkájukkal váltak méltóvá a KISZ- tagságra. Az ünnepélyes taggyűlés a DlVSZ-induló eléneklésével ért véget. Perger Ágoston Vecsés ‘ . . • r , . Új KlSZ-tüjjokat is vettünk fel
