Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)
1960-10-04 / 234. szám
1960. OKTÓBER 4, KEDD ■BST ff££V s~/£írlap 5 AZ ISKOLAREFORMRÓL III. TERVEK, CÉLOK, ESZKÖZÖK CSALÁD ÉS ISKOLA Veréssel vagy verés nélkül? A felnőtt nemzedék továbbképzésének biztosítása legalább olyan hangsúlyt kap az irányelvekben, mint az egyéb területen ránk váró feladatok. A dolgozók esti és levelező oktatásának nemcsak kiszélesítése, hanem színvonalának emelése is az alapja a gazdasági fejlődésnek, s éppen ezért nem szabad, hegy az iskola- reform beszűküljön a pedagógusok rétegére, hanem váljék üzemi üggyé, legyen falusi kérdés, azaz: a társadalom egésze érezze, hogy milyen feladatai vannak. Megéri-e a fáradságot ? Ezt fontolgatták azok a nagykőrösi termelőszövetkezeti parasztok, akik mezőgazdasági technikumra jelentkeztek, és ezt az abonyiak, s még sokan, akik ebben az esztendőben kezdik el tanulmányaikat. De még olyan „csendes” területről is, mint a kereskedelem, ugrásszerűen megnőtt a technikumra jelentkezők száma. Vajon véletlen-e ez? Semmi esetre sem. Hiszen mind több ember látja be, hogy lehetetlen lépési tartania az élettel, lehetetlen az élet állította, kérdéseket megválaszolnia, feladatokat megoldania; ha nem tanul, ha nem bővíti ismereteit. Ennek a felismerésnek a táplálása, erősítése, mind több embernél való elérése nem pedagógusi, hanem társadalmi — hangsúlyozzuk: politikai — feladat. Hiszen nemcsak árról van szó, hogy az iskolázott embernek egyéni sorsa szempontjából „kifizetődik-e” az iskola, megérte-e a fáradságot, a munka után vállalt pluszt,' hanem azt is. hogy például a mezőgazdasági technikumot végzett brigádvezető vagy akár munkacsapatvezető a termelőszövetkezetben hasonlíthatatlanul többet és jobbat produkál, tehát az egész társadalomnak többet ad, mint iskolát nem végzett társa. Következetességet! Éppen ezért kell hangsúlyozni : az irányelv csakis akkor éri el célját, ha nem valami rosszul felfogott kampányt látnak benne az emberek, hanem napi feladatot, amiért napról napra meg kell dolgozni. S ugyanilyen következetességre van szükség például abban, hogy a nevelési feladatok rovására minél kevesebb adminisztrációt kelljen végeznie a pedagógusnak, hogy csökkenteni kell az értekezletek számát, a helyi tanácsok ösz- szeírásakor, adminisztráció- r't kor ne azonnal a pedagóguso- j kát ,,fogják be”, hogy a párt- ; bizottságok, szakszervezeti bi- \ zottságok rendszeresen fog-; lalkozzanak ne csak a párt- \ oktatás, üzemi szakoktatás $ hanem a közoktatás kérdései- / vei is, és így tovább. / Az ilyesfajta következetes- í ség az. amely valóban társa- \ dalmi üggyé, össznépi feladat- : tá teheti az oktatási reform \ megvalósítását. 5 t / Javítani az irányító \ munkát \ Az irányelvek megvalósítása ; nemcsak az iskolai munka ja- ; vitását célozza, hanem az irá- ; nyitó munka megjavítását is. ; Ami ma elég például egy j szakfelügyelőnél, általános ta- j .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX | Esti Moszkva j nulmányi felügyelőnél, az holnap kevés. Ami ma megfelel egy-egy oktatási osztály mun- Komódszerének és tartalmának, az holnapra már kevés lesz. Ugyanez a helyzet az igazgatói munkánál, az osztályfőnöki feladatok ellátásánál is. Az irányító munka megjavítása egyben azt is jelenti, hogy szélesebbé s ugyanakkor niagasabb színvonalúvá kell tenni. e feladatok tudományos elemzését, a meglevő állapotok megfelelő megvilágítását. Mert maguk az irányelvek — ne értsük félre — általánosságok. Éppen ezért irányelvek. Az abban foglalt tartalom cél. eszköz stb. aprópénzre váltása a feladata azoknak, akik a maguk területén irányítanak. A példamutatás Utoljára említem, pedig elöljáróban kellett volna az i rányelvek megvalósí tásána k egyik döntő feltétele az, hogy azok, akik mindennapi munkájukkal valóra váltják az irányelveket, tehát a pedagógusok, példát mutassanak, ők legyenek azok, akik együtt haladnak a korral, akik ismerik a magtlk területének — a kémiának, a biológiának s a többi tárgynak — új eredményeit, akik képesek arra, hogy valóban a legfrissebbet, a legújabbal mondják el, tanítsák meg a katedráról, A tanári katedra „exponált” hely. A Csak szóval — nem lehet A magam példájából mcitt“ lók ki. Nem voltam éppen rossz ayerek. de mint a többi., én sem ültem egész nap csönd“ ben, hátratelt kézzel odahaza, Apám szerette. ha jókediriiek, elevenek a gyerekei. Azt tartotta: amíg gyerek, legyen gyerek, .« amíg csintalan. ad- dia egészséges.. Csak az volt a baj. hogy mi gyerekek nem. tudtuk felmérni, ■meddig tórí a csintalanság és mikor kezdődik a rosszaság. így bizony gyakran volt dolga a nadrágszíjnak. ami — ahol öt ayerek van — nem is csoda. Mégis, sohg nem tartottuk igazságtalannak apánk büntetését. Miért? Gyerekkorunk óta úgy ■nevelt bennünket, hogy a rossz cselekedetért vállalni kell a büntetést is. Akkor is, ha az kellemetlen, akkor is. ha fái. Minket így neveltek otthon, s mind az ötünkből becsületes, tisztelettudó ember lett. Ezért én is így nevelem a magam három gyermekét — eddig eredményesen. Mind a hárman jó tanulók és az ismerősök szerint rendes magaviseletnek, Hogy verés nélkül is ilyenek lennének? Nem vagyok meggyőződve róla. Kell. hogy a gyerek tartson szüleitől. 5 ezt minden esetben csak — szóval, nem lehet elérni. K. S.. Cegléd Az angol Cinematograph Films Council jelentése szerint egy év alatt Angliában több mint négyszáz filmszínház zárta be kapuit. 1960 első negyedében — 1959 hasonló időszakához viszonyítva — a mozilátogatók száma tizenhat százalékkal csökkent. ■'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW^X Ünnep a Tápió mentén /V agy napra virradtak vasárnap a Tápig mentén élő emberek. Hat község lakói. adtak találkát egymásnak T ápiószentm árton ban, egy vidám szüreti mulatság keretében. Vidám szüret! Valóban ráillik a jelző a Tápió menti községekre ezekben az október eleji napsugaras napokban. Gazdagon fizet a föld, s az arányló szemű fürtök nemcsak a jókedvet, de az erszényeket is vastagítják. A főutcán sikongató gyerekhad, bimbózó lányok és csípős nyelvű menyecskék serege menekül az álarcos bolond elől, aki vesszővirgácsot suhogtat kezében, s ha eléri valamelyiket, oda-oda csíp egyet, a hajlós virgácscsal a libbenő szoknyákra. Nagy a vígság. Az álarcos maskarát vágtató huszárok serege követi. Prémes mentében, pitykés dolmányban kevélykednek a lovasok, s a Örökzöld, örökzöld* Örökzöld, örökzöld, holnemvolt virágszál; ma éjjel, legény ke. házunkban megháljál. Én bizony meghálnék, szürke kis galambom, ha felébresztenél még nap támadatkor „Föltámadt már a nap. messzi jár az égen, hogy együtt aludtunk, fizesd meg, legényem.” „Négy .jó százast én már asztalodra tettem, vedd el hát, tedd el hát, mind a tiéd, lelkem.” „Hej, legényke. mindezt nagyon is keveslem, mert már rég megbántam lángoló szerelmem.” „Színarany láncoeskát adok ráadásnak, csak csókodért könnyet szemedben ne láásak.” „Hej. legényke. mindezt | nagyon is keveslem, ^ mert már rég megbántani ^ lángoló szerelmem.” í „Ráadásul kapsz még í y tehenet borjával, ^ csak ne sírj itt nékem í szíved magzatával.” í „Hej, legényke. mindezt ^ nagyon is keveslem. í , , í mert mar reg megbántam j lángoló szerelmem.” í „Tetejébe adom holló paripámat, holló paripámat, s magam ráadásnak.’ Ezt akartam. legény, csak ezt. már régóta, de szólni senkinek ^ nem akartam róla. í y Csuka Zoltán fordítása í--------------- | v A fordító Szlovák náp-Z balladák című. rövidesen meg- f jelenő kötetéből. Szeptember 9-i lapunkban cikket közöltünk a gyermek^ nevelés egyik megoldásra váró kérdéséről: veréssel vagy ^ verés nélkül neveljük-e gyermekeinket. A vitaindító cikkie í érkező hozzászólások közlését folytatjuk. y, \ Egv kis statisztika ^ Tavaly, esztendő végén statisztikát készítettünk a három \ dunakeszi iskolában. V—VIII. osztályos tanulók írtak felele- \ tét arra: mi történik, ha egyest vagy intőt, visznek haza. Dunakeszi 1. számú iskola (255 diák): \ Megszidnak: 35 lányt, 30 fiút. Megvernek: 57 lányt, 69 fiút. (21 hetedik osztályos £ lányt is!) ^ Játék-, mozi megvonás: 20 lány, 17 fiú. £ Egyéb büntetés: 27 diák. £ Dunakeszi III. számú (gyártelepi) iskola 284 diák). / Megszidnak: 74 lányt, 49 fiút. jj Megvernek: 24 lányt. 45 fiút. £ Játék-, mozi megvonás: 29 lány, 25 fiú. £ Egyéb: 38 diák. £ Dunakeszi II. számú iskola (251) diák). £ Megszidnak: 30 lányt, 26 fiút. / Megvernek: 35 lányt, 55 fiút. £ -Játék-, mozimegvonás: 26 lány, 33 fiú. £ Egyéb: 46 diák. ? A megkérdezett 790 diákból 285 gyereket (10—14 év ? között!) még ma is vernek! ? Minden kommentár nélkül beszéljenek maguk a számok. ? (—P—) í vxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxnxxxxwxxwwxxwwxvxxWvxxwvxvvvxwwwv*/ I KÖNYVESPOLC \ l ; krisan Csőn dar : £ AZ UTOLSÓ AUTÓBUSZ kedvű emberek. Sok esetben személyesen is tapasztaltam ezt. Ezért nem értem hallgatásukat, vélemény telenségü Két. Természetesen az érdektelenség nem csupán valamiféle pedagógustulajdonság. Az emberek egy része — kortól, nemtől és szakképzettségtől függetlenül — vélemény nélkül megy el napjaink nagy kérdései mellett. Talán mindenki elégedett mindennel? Aligha hinném. Uj társadalmat építünk, s minden új születése hibák, vajúdások között történik. A baj az, hogy egyesek magukba zárják véleményüket, vagy egymás között, suttogva beszélne« az új szülte hibádról, problémákról. Ez nem használ az ügynek, sőt megrekeszti a fejlődést. Bírálatra, őszinte véleményekre van szükségünk ahhoz, íhogy maradandót, .-i többség számára kedvező-, eiőbbrevivőt alkothassunk. A kritikátlanság könnyen hibákra vezet — akaratlanul elkövetett hibákra. A hallgatás _ közömbösséget is jelent, vagy még inkább: takar. Gyakran mondogatjuk, hogy a mai fia a'ság közömbösen viseltetik napjaink gyakran égető problémái iránt. Azt hiszem, nincs miérf csodálkozni ezen, ha mi. felnőttek, úgyszintén hallgatunk. A példa — sajnos, nemcsak a jó — ragadós. Még a h-íJgaíó- lagos példa is! Rajtunk áll, hogy ne így legyen! Prukner Pál y megkapható Indiában: Isten. % szerelem, dicsőség, jó állás ^ vagy éppen egy modernül be-f rendezett, ház. • ^ Ezek a sokszínű elbeszélések f egy forrongó és átalakuló új világról adnak hírt az olvasó-$ nak. Olyan tudósítást, amely % nemcsak őszinte hangjával, de $ jó ízű mesélőkedvével is köze- £ lebb hozza számunkra a tá- £ voll és gyakran még ma is ^ titokzatosnak tűnő Indiát, né- £ peinek életét. * ^ A mai India életéről nem ^ sok könyv látott napvilágot 4 magyar fordításban az utóbbi 5 időben. E kevesek közé tar- % tozik az Európa Kiadónál a $ napokban megjelent Az utolsó % autóbusz című elbeszélésgyűj- /; temény Krisan Csandar tollá- ^ hói. Tizenhárom rövidebb, $ hosszabb lélegezetű írás, amely ^ ha nem is adja — mert nem (> adhatja teljes keresztmetszetét { India mai társadalmának, éle- í tének —. de bepillantást en- \ ged az olvasónak, hogy meg- \ lássa a változó, fejlődő Indiát. > j Lírai történetek, feszült sód,-; j rású drámák és kesernyés tré-l %fák váltják egymást az elbe- \ faszélésekben. Krisan Csandarj ^ mestere a tolinak: elbeszélése \ \nyomán gazdagon tárul fel\ í előttünk India sokarcú, vál- \ \ tozatos hétköznapjainak soro- í l zata. Ha drámát ír. a szenve-! \ dés és a nyomor képein ke- J \ resztül is megcsillantja az em- ; j beribb életbe vetett remény \ séget. Ha a hindu-muzulmán \ Jellentétek tragédiáját festi\ í meg: mindig látatja a meg- í toldást jelentő utat. Amikor! \ pedig kesernyés hangon tré- í \ fátkozik: akkor is csak azért t ' teszi, hogy leleplezze kora tár-\ \ sadalma fonákságait. Mint pél- \ Idául a Szelvények című elbe- \ \lésben, amelyben sziporkázó \ t szellemességgel tűzi tollhegyre ! í azt a fonák helyzetet, hogyí ** szelvényekért ma minden * paripák úgy kényeslcednek, \ táncolnak, mintha parádés \ lónak tartotta volna vala- \ mennyit a hat falu. \ A vígság persze nem je-; -ói lenti azt, hogy ne ke- j rítettek volna időt és mó- ; dot az élet komolyabb dől-; goira is. Délelőtt KeleJiJ:e-l renc elvtárs, a megyei tanács J vb-elnőké békegyűlés here- \ tében beszélt az egybegyűl- í leknek napjaink nagy kér- dóséiról. És százak adtak \ egymásnak találkozót a gyű- \ lés után megnyíló mezőgaz- 5 dasági kiállításon is, amelyen l a Tápió vidék legkiválóbb ! termékeit mutatták be az ér- deklődőknek. A délután je- í lentős része vidám kultúr- \ műsorral telt. Dal, tánc, sza- í valót váltotta egymást. \ amelyből egyaránt kivették \ részüket a környező falvak í kultúrcsopoTtjai. ; A vidám, vasárnap hajnalig \ tartó, csupakedv szüreti bál- \ lal ért véget. — t — ' tanulók — akár fiatalok, akár idősebbek — eleve tekintélynek kijáró tisztelettel néznek oda, nem mindegy tehát, mit hallanak onnét. Az irányelvek hangsúlyozzák a pedagógusok felelősségét tanítványaik neveléséért, azért, hogy azokból új típusú, szocialista embert formáljanak. De hangsúlyozni kell a pedagógusok felelősségét — önmagukért, önmaguk fejlődéséért, azért, hogy valóban az élenjáró elmélet, a marxizmus—leninizmus hirdetői legyenek; korszerű iskolában, korszerű eszközökkel, korszerű eszméket tanítsanak. Eredményeink a biztosítékok Mindannak megvalósítására, amit az irányelvek magukban foglalnak, eddig elért eredményeink a biztosítékok. Hiszen amit tettünk, az nem kevés, büszkék lehetünk arra, hogy eddig eljutottunk. Az irányelvek valóra váltásának alapja szilárd, a népi hatalom másfél évtizedének tettei jelentik a biztosítékot. Ezen a biztos alapon kell elindulni — tovább, előre. Együtt a rohanó élettel, a napról napra szebbé és jobbá formálódó szocialista valósággal. megteremtve hazánkban az igazi, az élettel szoros kapcsolatban levő iskolát — a szocialista iskolát. Mészáros Ottó ,XXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV\XXXXXXXXXXXXVNNXXX>IX * * \ A minap volt osztálytár- í sammal hozott össze a véletlen, t Régi barátokról beszélgettünk, 5 egykori iskolapajtásokról, cim- 5 bórákról, így került szóba S. \ Pista neve is. Osztálytársam ; azóta sem tudott róla semmit, É mióta elváltunk az érettségi \ bankett kissé emelkedett han- j gulatában. Gondoltam, szomo- \ rúan fogadja majd a hirt, hogy j S. Pista a közelmúltban várat- \ lanul meghalt. Csalódtam. A \ 'hír nem keltett különösebb ér- £ deklődést az egykori osztálv- j társban. Mintha nem is töltöt- ^ tünk volna együtt négy esz- í tendőt jó ban-rosszban S. Pistá- \ val. j Felháborodva hagytam ott 2 volt osztálytársamat. Bosszan- £ tott, hogy ennyire nem érdek- \ li mások sorsa, életének alaku- £ lása, öröme, bukása. Miárt e ^ közömbösség? — kérdeztem ^ magamtól napokig a ta’álko- £ zás után. Sok a dolgunk? Nem ^ érünk rá törődni mások gönd- ^jaival? Nem tudom pontosan, s ^ ha csak ez az egyetlen ilyen ^ eset történt volna velem az ^ utóbbi időben, talán nem ten- ^ ném szóvá. Sajnos — ha nem V, is ennyire durva formában — v, de bizonyos értelemben ha- ^ sonló jelenségekkel találkoz- ^ tan az elmúlt hetekben. £ Például: \ ^ A közelmúltban irodalmi festet rendeztünk Érdligeten. ^ Jeles írók és költők jöttek el, ^ hogy találkozzanak a közön- ^ segge' — köztük az idős mes- í tér: Áprily Lajos. A százhuKözömbösség, vagy kényelmesség? szonnyolc érdi pedagógus közül egy sem jött el, hogy meghallgassa íróinkat, költőinket. Gondoltam akkor, véletlen volt csupán, a figyelmeztetés- ellenére is elkerülte figyelmüket ez a nem mindennapi irodalmi esemény. Ha ez nem így történt volna, bizonyára reagálnak az őket ért nyilvános bírálatra. Annál is inkább, mert a községi tanácselnök például azonnal, betegen is — tüdő- gyulladásban fekszik! — válaszolt. Becsületes, jószánaákú válaszlevelében — szintén megjelent a lapban! — ő is említette, hogy várja a száz- huszonnyolc pedagógus válaszát. Várja, akárcsak jómagam — a mai napig is hasztalan. Vajon mi okból késik a felelet? Nagy az elfoglaltság? Sok a napi feladat? Vagy talán elavultnak tekintik már? Azután: Arról van szó, hogy esy hónappal ezelőtt megjelen x az oktatási tézisek. Azóta lapunkban öt jelentős cikk is napvilágot látott erről a témáról, de mind a mai napig csak néhány pedagógus vett a kezébe tollat vagy ceruzát, hogy megírja véleményét az oktatási irányelvekkel kapcsolatos problémáiról. Pedig vannak ilyen problémák! Magam is nem egy pedagógussal beszéltem már az irányelvekről, elmondták javaslataikat és aggályaikat is, de — úgy látszik — csak kevesen tartják fontosnak, 'hogy javaslataikat vagy aggályaikat vitára bocsássák a megye nyilvánossága előtt. Igaz, hogy beszélnek, vitáznak erről egymás között. De nem lenne helyesebb nagyobb nyilvánosság előtt — szülőket, más községben, városban élő és tanító kollégákat, munkásokat, szövetkezeti vezetőket is bevonva — tenni ezt? Eredményesebb lenne! Vagy: Három hete folyik már a vita lapunk hasábjain a gyereknevelés olyan húsbavágó problémájáról, hogy veréssel vagy verés nélkül neveljük-e gyermekeinket. Sajnos, a pedagógusok egy része ebben a kérdésben sem tette le szavazatát. Pedig kinek a véleményére lennénk kíváncsiak elsősorban ennek a kérdésnek kapcsán, ha nem a pedagóguséra? Kinek a feladata a gyerekek mellett a szülők nevelése is? Őszintén szólva: nem értem a dolgot. A pedagógusok általában jótollú emberek, nem okoz számukra különösebb nehézséget egy-egy levél megírása. Idejük is van rá — még az isko’aév kezdetén is! Legalábbis kell. hogy ilyen kérdések kifejtésére legyen. A pedagógusok intellektuális, vitatkozó
