Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-04 / 234. szám

1960. OKTÓBER 4, KEDD "xKírlan 3 Előrelátó gondoskodás a jövőről A nagy kát ai Magyar—Koreai Barátság Tsz fia faijai a szövetkezet költségén tanulnak Valaha, nem is olyan ré­gen, alig 15 éve, még gróf Keglevich Gábor és famí­liája birtokolta az 1700 hol­das egreskátai határt. A gróf urat azóta eltaposta a törté­nelem kereke, ám egykori bir­toka ma is megvan, visszake­rült jogos tulajdonosaikhoz. A gróf úr egykori cselédjei ma a maguk urai, sajá't föld­jüket művelik, méghozzá nem is akárhogyan, hanem immár 11 éve szövetkezetbe tömörülve. Mert a megye- szerte híres nagykátai Ma­gyar—Koreai Barátság Ter­melőszövetkezetet a volt cse­lédek és azok gyermekei alakították meg. Régebben, még 1956 előtt, gyengén fizette meg a határ a szövetkezet tagjainak fá­radozását. Nem a föld voll a hibás, hanem annál inkább a szak­értelem, hozzáértés, s a cél­tudatos, előrelátó munka hiánya. Azóta megerősödött a vezetés, megjavult a mun­kafegyelem, s ma oly gond­talanul élnek a szövetkezet gazdái, mint azelőtt a közép­parasztok. Ezekben a napokban újabb nádi ed eles, vályogból épült közös konyhás, sok szobás egykori cselédlakást bonta­nak le a szövetkezetbe lépett parasztok. A kövesút men­tén, szemben a szövetkezet bejáratával, Stieglmayer Mi­hály rombolta földig sok éves nyomorúságának, szenvedé­sének színhelyét, a régi, te­nyérnyi ablaké, télen-nyáron nedves, egészségtelen vályog- házat, amit egykoron még a gróf úr építtetett cselédei­nek. Mert Stieglmaj7er Mi­hály és csalódja új lakásba költözik, a faluban vásárolt saját házukba. A szövetkezet gazdái kö­zül Marczel Lászlóné, Sár­közi Balázs, Káplár György- né, id. Szabó József, Sár­közi József, Katona László, Varga Mihály, Sándor Ist­ván és Simon József építe­nek maguknak az idén szel- lős, napfényes, modern csa­ládi házat Nagykátán. A sa­játjukat építik, a saját pén­zükből. Vannak sokan, mint Szabó Kálmán, Csubra Ist­ván, Pálinkás Mihály, id. Horváth István, Kasza Jó­zsef, Urbán András, Gede István és Szabó G. József, akik a könnj7ebbik~ utat vá­lasztották és összegyűjtött pénzükön már kész házat vá­sároltak maguknak. A fel­soroltakon kívül alig akad szövetkezeti gazda, aki nem a saját házában lakik. Azon­ban, mint a szövetkezet ve­zetői mondják — és ezt ál­lítják a tagok is, az érde­keltek — ha az idén nem is, de jövőre minden szö­vetkezeti tag a sajátjában fog lakni. Kérdezhetné valaki, hogj7 miből telik a szövetkezetiek­nek új ház vételére, avagy építésére? A válasz egysze­rű: abból, amit szorgos munkájuk révén a szövetke­zetben keresnek. Havonta ugyanis egész éven át 18 forint készpénzelőleget osz­tanak a tagoknak ledolgo­zott munkaegységeikre. Ez át­lagosan 700—750 forint előleget jeleni tagonként. Aki pedig éven­te ledolgozza a 450—500 mun­kaegységet, az 2000 forinton felül átlagos havi keresetet — vagy pontosabban —, jö­vedelmet mondhat magáé­nak. Ennek értéke tekinté­lyes, mert az idén előre­láthatóan az elmúlt évinél többet, 47,46 forintot oszta­nak munkaegységenként a szö­vetkezet szorgalmas gazdái­nak. így már érthető, miért tud­nak maguknak új házat ven­ni, vagy építeni a gróf úr volt cselédei, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz gazdái. Jól érzik magukat és megtalálják számításukat a szövetkezetben az emberek. Akik megöregszenek, mint például Sárközi István, id. Juhász Mihály és Szalóki Ferenc, nemcsak havi 315 forint készpénzt kapnak nyugdíjként. A szövetkezet ugyanis a szociális alapjá- bói minden hónapban kifi­zet a nyugdíjasoknak 250 fo­rint készpénzt, ezenkívül évente kapnak 2 mázsa bú­zát, 2 mázsa burgonyát, 150 kiló árpát és 800 négyszögöl háztáji földet, aminek műve­lésében messzemenően segíti őket a szövetkezet. Akadnak, akik meglepődnek azon, hogy a szövetkezetben olyan sok fiatal dolgozik, pedig ebben semmi különös nincs. Ugyanis a nagykátai fiatalok jó része meggyőződött róla, jobban megtalálja számítását, ha a szövetkezetben tevékeny­kedik, mintha négy-ötórás uta­zással valamelyik pesti üzembe járna be havi ezer forint kö­rüli keresetért vasat cipelni vágj7 egyéb segédmunkát vé­gezni. A tsz-ben a fiatalok is kap­nak ledolgozott munkaegysé­geikre havonta 650—700 forint előleget készpénzben és év vé­gén, zárszámadáskor mintegy húszezer forintot egy összeg­ben. Ugyanis a fiatalok zöme havonta átlagosan 2000 forintot meghaladó jövedelmet ér el a tsz-ben. Mondhatná azonban valaki, hogy a pénz nem min­den. Valóban, nem egy fiatal azért nem lát mgga előtt pers­pektívát és azt hiszi, örök éle­tében kapálni, Kaszálni kell majd ezután. Nagykátán ez másképp van. Azok a fiatalok, akik két évet becsületesen, szorgalmasan ledolgoztak a szövetkezetben, a szövetkezet a nyugi tám oga tásá va l végezhetik tovább tanulmá­nyaikat. Az idén például há­rom fiatal már befejezte tanul­mányait a szabadszállási trak­torosképző iskolában, és egy fiatal az ősztől kétéves állat- tenyésztési szakiskolán, másik két fiatal pedig ugyancsak traktorosképző iskolán tanul. Ha befejezik tanulmányaikat, tudásuknak megfelelő beosz­tást biztosít részükre a szövet­kezet. Azt mondtuk az előbb, hogy a tsz anyagilag is segíti a to­vábbtanulókat. Akiket a szö­vetkezet küld iskolára, azok­nak havonta húsz munkaegysé­get írnak a javukra, amennyi­ben elérik a négyes tanulmá­nyi átlagot. Ez 947,20 forint jö­vedelemnek felel meg havonta. Ha pedig az iskolán négyesnél jobb eredményt érnek el, hu­szonöt munkaegységet írnak javukra, ami egyezeregyszáz forintot meghaladó havi jöve­delmet jelent. A szövetkezet szívesen vállalja — a közgyű­lés határozatának megfelelően — ezeket az anyagi terheket, hiszen egyre több gépel vásárolnak és emellett egyre több képzett szövetkezeti tagra van szüksé­gük. Ha valamelyik fiatalnak egyetemhez van kedve, azt is elősegíti a szövetkezet. A nagykátai Magyar—Ko­reai Barátság Tsz, csak egy a megye sok — hasonló ered­ménnyel működő — termelő- szövetkezete közül. Tagjainak életszínvonala már most meg­haladja a tsz-be lépésük előt­tit, nem is beszélve a cseléd­korról. Tudják azt is, hogy egyedül rajtuk múlik, milyen lesz további életük. A maguk példájával bizonyítják a szö­vetkezeti gazdálkodós fölényét, eredményességét. És hogy még jobban éljenek, még jobb eredményeket mondhassanak magukénak, azért dolgoznak mindannyian szorgalmasan, fá­radtságot nem ismerve, egy akarattal . (csckő) NÖVEKSZIK A KÖZÖS ALAP Megyénkben jelenleg 30 me­zőgazdasági szakcsoport és hét hegyközség működik. Kö­zös alapjuk meghaladja a két millió forintot, s tervek sze­rint év végére a két és fél millió forintot is eléri. jt-----------------------------------------­Több segítséget a tanuló dolgozóknak! Tizenkét üzemben folytatott vizsgálatot a Szakszervezetek megyei Tanácsának kulturális bizottsága. Főképpen azt ku­tatta, mennyien vesznek részt a különféle esti iskolákon, ho- gj7an segítik a vállalatok a ta­nuló dolgozóikat, s általában milyen problémák nehezítik az üzemi felnőtt oktatást. Mint a jelentésből is kide­rül, sok pótolni való van még ezen a területen. A termelő üzemekben a fizikai munká­sok körülbelül 45 százaléká­nak nincs meg a nyolc általá­nos iskolai végzettsége. Külö­nösen rossz az arány megyénk építőiparában: a munkások több mint felének hiányzik az általános iskolai végbizonjut- ványa. Nem jobb a helyzet a vasas üzemekben sem, ahol 5900 dolgozónak kellene befe­jeznie az elemi iskolát. A Dunakeszi Járműjavító­ban a dolgozók 50 százalé­ka nem rendelkezik alap­fokú végbizonyítvánnyal. A textiles dolgozók közül 48 százaléknak nincs ál­talános iskolai végzett­sége. Mindez kézzelfoghatóan bizo­nyítja, milyen fontos teendők várnak még a szakszervezeti bizottságokra az iskoláztatást illetően. Kormányzatunk már eddig is nagyon sokat tett az üzemi munkások általános művelt­ségének az emeléséért. Me­gyénkben csak a múlt eszten­dő során 1386 munkás iratko­zott be a dolgozók általános iskolájába. Több üzemben, mint például a Kistarcsai Fé­sűsfonógyárban, a Ganz Árammérőgyárban vagy a Pi­lisi Szénbányában külön gyá­ri osztályokat alakítottak. Hat- százhetvenhárom dolgozó irat­kozott be a dolgozók általános gimnáziumába, míg a külön­böző technikumokra 759 mun­kás jelentkezett. Az elmúlt ' tanévben kétszáztizennyolcan tanultak főiskolákon és egye- -,'tensefcei)?.- ­Megyei szakszervezeti szer­veink és a Pest megyei Párt- bizottság az elmúlt hónapok­ban még több gondot fordított az idei oktatási év előkészíté­sére. Ennek eredményeként üzemeinkben eddig soha nem tapasztalt ütemben megindult a szervezés. Külön oktatási bizottságok alakultak, a szakszervezeti bizalmiak százai vettek részt a felvilágosító mun­kában. Valamennyi dol­gozóhoz eljuttatták a SZOT által kiadott egysé­ges jelentkezési íveket. Üzemi szakszervezeti bizott­ságaink külön napirenden tár­gyalták a munkások iskolázta­tásának ügyét, s a tantestüle­tekkel is szoros kapcsolatot te­remtettek. Augusztus közepéig 1223 dolgozó jelentkezett általános iskolába, 274 munkás iratko­zott be a dolgozók gimnáziu­mába. Legtöbben azonban, 999-en, technikumra jelentkez­tek. Egyetemekre, főiskolákra kétszázan kérték felvételüket. Az üzemek vezetőinek több­sége megértette, milyen fon­tos feladatról van szó, s mész- szemenően támogatta az okta­tás előkészítését. Több helyütt már a nyár elején — az előző oktatási év befejezése után hozzáláttak a szervezéshez. Sajnos, olyan üzem is akadt, ahol még augusztus' elején sem kezdtek az előkészítés­hez. A Dunakeszi Konzerv­gyárban, az Egyesült Izzó váci képcsőgj7árban, a Szentendrei Kocsigyárban, a papírgyár­ban és a cementárugyárban „megfeledkeztek” a szervezés­ről. Nem lehet megdicsérni a Budakalászi Textilművek és a Budakalászi Cyapjú- árugyár szervezőit sem. Ezekben az üzemekben a múlt évben is eléggé felszínesen foglalkoztak a munkások to­vábbtanulásával. Jellemző, hogy a Budakalászi Textil- művekben tavaly a 38 beirat­kozott dolgozóból év végére 22 lemorzsolódott,' a gyapjúáru- gyárban 13 jelentkező közül mindössze hárman jártak is­kolába. A Csepel Autógyár­ban és a Dunakeszi Járműja­Hogyan lehet kijutn Földünket nem 1000, hanem 50 000 kilométeres légkör veszi körül Autóbuszkirándulások és disznótoros vidéki utak az IBUSZ őszi programjában Október 9-én ceglédi túra Október 2-án megkezdődtek az IBUSZ disznótoros autó­buszkirándulásai, amelyeknek részvevői termelőszövetkezete­ket és állami gazdaságokat lá­togatnak meg. Különösen ér­dekesnek ígérkezik az október 9-i ceglédi túra, mert a Dózsa Termelőszövetkezetben ezen a napon lesz a halastó őszi leha­lászása és a szüret is. Az IBUSZ különvonatai ok­tóberben Egerbe, Sz'gödre. Ta­tabányára, Mórra, Gyöngyösre, Pécsre, Debrecenbe, Bada­csonyba, Miskolcra és Tokajba viszik el a fővárosi turistákat. Október 7-én kőszeg-soproni kirándulások sora kezdődik meg. A következő út két héttel utóbb lesz, s azután az év vé­géig még öt ízben vehetnek részt a budapesti kirándulók ilyen háromnapos autóbusztú­rán a Veszprém—Zirc—Nagy­vázsony—Sümeg—Szombathely —Kőszeg—Fertőd—Sopron út­vonalon. Október 4-én lesz három éve annak, hogy az első szput- nyik félbocsátásával megkez­dődött a légkör részletes fel­tárása. Dr. Flórián Endre ta­nár, ismert ionoszféra-szak- értőnk a következőket mon­dotta el a Magyar Távirati Iroda, munkatársának, hogy milyen mértékben gazdagí­tották ismereteiket a Föld légköréből a mesterséges égi­testek. Már a mesterséges holdak is sok régi feltevést döntöt­tek meg. Először is kiderült, hogy a légkör korántsem vég­ződik ezer kilométernél, ahogyan addig hitték. Még háromezer kilométeres magasságban is van; köb­centiméterenként néhány száz elektromosan töltött gáz­molekula, a semleges részecs­kék mellett. Ez persze igen kevés, hiszen a talaj köze­lében ugyanekkora térben 27 trillió található belőlük. De még ez a kis mennyiség is elég a mesterséges holdak­ról sugárzott rádióhullámok iránjránák befolyásolására, hiszen éppen ebből jöttek rá létezésükre. A légkör sűrűségére is kö­zelebbi következtetések vál­tak lehetőkké. Egyebek kö­zött a mesterséges holdak pörgéssebességének változá­sai alapján. Ez a pörgés ugj7anis érthetően gj7orsabb volt a ritkább, mint a sű­rűbb légrétagekben. Amint antennájuk hol a felénk né­ző, hol az ellentétes oldalra- került, egyszer erősebben, máskor gj'engébben érkeztek hozzánk a rádióhullámok. A változás gyorsaságából visz- | szakövetkeztettek a pörgés j sebességére, tehát az éppen ! átszelt légréteg sűrűségére j is és így kiderült, hogy * még 509 kilométer táv- volságban.is van mérhető „sűrűség”. Ez már oly csekély, hogy élő szer­vezet nem is tudná ér­zékelni, de a mesterséges égitestek pályájának ki­számításánál mindeneset­re figyelembe veendő. A mesterséges bolygók azután még távolabbról jut­tattak adatokat a Földre. Megismertük a két Van Al­len övét, amelyek úgy öle­lik körül á Földet, mint egy­másba helyezett gyűrűk. Az alsó körülbelül 5000—7000 kilométerre van tőlünk, a külsőnek a legsűrűbb részét pedig 19 000—20 000 kilomé­ternyire találták meg. Ben­nük az elektromos részecs­kék észak-déli irányban olyan sebességgel száguldoz­nak oda-vissza, hogy emiatt hatásuk megfelel a kozmi­kus sugárzásnak: mintegy el­zárják az embert a világűr­től, mert valószínűleg csak nagyon erős védőberendezés­sel lehetne áthatolni rai- tuk. Mivel azonban a Van Al­len övék szélei nem ha­jolnak le egészen a Föld pólusáig, az ember a sar­kok táján mégis min­den különösebb veszély nélkül kijuthat a világ­űrbe. Húsz kilométeren túl a mozgó részecskék lassan rit­kulnak, de körülbelül 50 000 kilométerig is megtalálha­tók. A mesterséges égites­tek tanúsága szerint tehát Földünk légköre éppen ötvenszer akkora, mint amekkorának a földi ku­tatások eredményekép­pen hitték. Uj adatokat kaptunk a lég­kör eredetéről is. Bebizonyo­sodott, hogy a napkitörések erősen befolyásolják az elekt­romos részecskék sűrűségét. Feltehető tehát, hogy a Nap­tól kapjuk őket. Ebben az esetben ped g lehetséges, hogy a Napnak egy óriási, legalább 150 mil­lió kilométerre terjedő gáz­köre van. Földünk is ebben kering és belőle veszi át az eletkromos részecskéket. Ez a kérdés csak néhány év múlva tisztázódik majd. A naptevékenység erőssége ugyanis időszakosan válto­zik és 11 évenként éri el legmagasabb, illetve legala- csonj7abb értékét. Most az egyik maximum után va­gyunk és az 1963—1964-ben elkövetkező minimum ide­jén újabb geofizikai év szer­vezésével lehet majd a kér­dést véglegesen eldönteni. vítóban a jelentkezők 40—50 százaléka hagj7ta abba a tanu­lást. Igen, mert a tanfolyamok megszervezésével a szakszer­vezeti bizottság befejezettnek vélte a munkát. Nem foglalko­zott tovább a tanulókkal, nem érdeklődött tanulmányi ered­ményeikről, problémájukról. Ahol szívügyüknek tekintették a munkások műveltségének gyarapítását, ott nem maradt el az eredménj7. A váci Forte­gyárban, a Dunai Hajógj'árban vagy a Pomázi Posztógyárban minimális volt a lemorzsoló­dás. Több segítséget kell adniok a szakszervezeti bizottságok­nak és a vállalatoknak a tanu­ló dolgozók részére! Végső so­ron ez a következtetés szűr­hető le a jelentésből, s ugyan­ez a konklúzió született a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa napokban megtartott el­nökségi ülésén. A legtöbb üzemben még most is arra hi­vatkoznak: nem tudják biz­tosítani a tanuló dolgozóknak a műszakkedvezményt. Ezt azonban csak a gazdasági ve­zetők állítják. Egy kis meg­értéssel, jóakarattal meg tud­nák oldani ezt a problémát is. Sajnos, akadnak üzemek, mű­helyek, ahol nemhogy támo­gatnák, segítenék, de egyene­sen kigúnyolják az általános iskolába járó munkásokat. Vi­szont mindennapi tapasztalat az is, hogy ahol a gazdasági és moz­galmi vezetők maguk is részt vesznek esti vagy le­velező oktatásban, ott lel­kiismeretesen, nagy szere­tettel és megértéssel fog­lalkoznak a tanuló dolgo­zókkal. Például az Ipari Műszergyár­ban még a tanuló dolgozók korrepetálását is megszervez­ték. Részben pedagógusok, de többségben az üzem fiatal műszaki dolgozói végzik ezt a munkát. Több üzemben tech­nikumi előkészítőt is szervez­tek. Az is kiderült az elnökségi ülésen, hogy még igen sok üzemben nem hajtották végre az SZMT határozatát, nem mérték fel a dolgozók általá­nos műveltségének helyzetét. Jó néhány üzemben azt sem tudják, hány7 dolgozó nem vé­gezte el a nyolc általános is­kolát. összegezve a vizsgálat és az erről folj7ó vita tapasztalatait, megállapítható, hogj7 a felnőtt dolgozók oktatása terén van­nak ugyan szép eredmények, de még nagyon sok a tenniva­ló. Több gondot kell fordíla- niok az üzemi szakszervezeti bizottságoknak a dolgozók is­koláztatására. Nem elég csak meg­szervezni egy-egy üzemi osztályt, vagy rábírni a dolgozókat, fejezzék be es­ti tagozaton az általános iskolát, hanem év közben is figyelemmel kell kísér­niük, hogyan boldogulnak, nem nehezíti-e a tanulásukat valamilyen probléma. A gaz­dasági vezetőktől is több meg­értést várnak az esti tanfolya­mokon és a levelező oktatás­ban részt vevők. Nyújtsanak hát több támogatást üzemeink a tanuló dolgozóknak, mert csak ígj7, közös összefogással számolhatjuk fel a múlt még meglevő, káros örökségét. S. P. caOih U D E R K R É M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents