Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23 / 225. szám

1960. SZEPTEMBER 23, PÉNTEK HEGYEI &£Map 5 CSALAD ES ISKOLA Veréssel vagy verés nélkül? Ne így! \X>XXXXXVXXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXX\>>X>XXXX>XXX>XXXXXXXX\XVXXX>X>XVX>XKVXV^ Tanyai iskolákban REFLEKTORFENYBEN EVE KIVI tartalma is van. Legfeljebb a családi életnek. Valahogy így fest ez az elő­regyártott beszéd. S aztán kö- vetkezik a ceremónia. Hogy azt mondja: „...az elnök a jobb lkezét mindenki által láthatóan a kis­gyermek, illetve a pólyára te­szi ...” Hogy miért? Talá n mert a templomban ez így szo­kás? Azt hiszem, szükségtelen to­vább idéznem ezt a négyolda­las „utasítást”, amely hol szen­timentális hangvételű, hol frá­zisoktól pufogó. Mi szükség volt arra, hogy a megyei ta­nács illetékesei ilyen ,,utasí­tást” adjanak ki? Biztos va­gyait benne, hogy nem gondol­ták át alaposan, éppen ezért sürgősen intézkednek is eme „utasítás” visszavonására. Ma­radjon csak ez az új ünnep egyszerű és nemes önmagában, olyannak, amilyennek lennie kell: új forma szocialista tar­talommal töltve, ügy lesz igaz és őszintén emberi. Prukner Pál csaságon sem, amely helyet kapott e „lírai” beszédben. Hogy azt mondja: „Ma a. teremtő kéz és elme minden alkotása közös, mind­annyiunk javát szolgálja, új~ szülött nemzetünk jelenét és jövőjét gazdagítja.” Hgy lát­szik, nemcsak a csecsemő új­szülött, hanem nemzetünk is — a szerző szerint. Azután: „E derűs nyugalom alapja épülő szebb világunknak.” Valóban a derűs nyugalom lenne épülő szebb világunk alapja? Akkor aligha tarta­nánk ott, ahol tartunk! Nyu­galomból még senki sem épí­tett új károsokat, erőmüve­ket, gyárakat, de még jól sem lakhatott „nyugalommal”. És: „Mindenekelőtt gyermekün­ket sugározza körül a család tartalma.” Hát ezt meg hogy kell érteni? Eddig ugyanis nem tudtam arról, hogy a, zsaludnak } örömteli dolog, hogy nem- ft csak országosan, de megyénk- ft ben is egyre gyakrabban vált­íja fel a templomi keresztelö- ft két, a tanácsi névadó iinnep- ft ség. Ez utóbbi világosabb, ért- ^ helöbb, s emberibb is, ezért ^ közelebb áll hozzánk, mint a $ vallási ceremónia. Jómagam is 2 nemegyszer vettem már részt '/ bányászok, munkások, szövet- ^ kezeti parasztok gyermekeinek ft névadó ünnepségein, s arra a ft kérdésemre, hogy miért dön- ft töttek a tanácsi névadó mel- ft lett, a válasz egyöntetű volt: ft szebb ünnep ez így. És ez így i igaz. ft A napokban azonban a ke- ft zenibe került egy stencilezett ft „útmutató”, amelyet a megyei ft tanács küldött szét az illetéke- ft seknék: milyen formában ren- % dezzék ezentúl a névadó ün- ft népségeket. S mellékelték ^ nyomban a tanáréinak vagy £ az anyakönyvvezető beszédét ^ is. Hogy milyen szöveggel? £ Mindjárt az elején olvasható: ft „.. .a csecsemő szeméből a ft bizalom, a mélységes ragasz- ft kodás és szeretet árad a bol- ft dog édesanya iránt...” Csodá- ft latos csecsemő lehet, amelyről ft néhány napos korában is eny- ft nyi nagyszerű jellembeli tu­ft lajdonságot állapíthat meg az ft „utasítás” elkövetője. Csak azt ft nem tudom, hogy miből állapí- ft tóttá meg mindezt a szerző? ft És mi van akkor, ha a csecse- ft mö tekintetéből nem árad sem ^ bizalom, sem mélységes ra- £ gaszkodás, mert uram bocsát % éppen jóízűen — alszik? ft Ilyen bevezető után aztán ft nem csodálkozik az ember c ft többi — enyhén szólva — fúr■ 4 X \\\\\\v\\\\\\\\\\\\> A tápiószecsői vezetőség­: választó ünnepi taggyűlést ; használták fel a járás vezetői, ; hogy átadják a KISZ megyei | bizottságának gyönyörű, hím- ; zett selyem vándorzászlaját, ; „a felszabadulási kulturális ! fesztiválon” elért eredményei- ;kért. Az új vezetőség ígéretet ! tett, hogy továbbra is szoro­san együttműködik a művelő­dési otthon művészeti cso­portjaival, hogy ez a zászló Tápiószecsőn maradjon. A szervezeti munkát megjavító határozati javaslatokat pedig kiegészítették azzal, hogy részt vesznek a tatarozás alatt levő művelődési otthon csino­sításában és — a KlSZ-kong- resszus tiszteletére — újabb kulturális versenyre hívják ki a járás kultúrcsoportjait. A tápiószecsői ifjúság ünnepe Szeptember 9-i lapunkban vitaindító cikket közöltünk a gyermeknevelés egyik megoldásra váró kérdéséről; veréssel vagy verés -nélkül neveljük-e gyermekeinket. A vitaindító cikjcre érkezett hozzászólások közlését folytatjuk — egyben varjuk a további hozzászólásokat. Tisztelet helyett csak félelmet kelt A testi fenyítés értékességét ^ az is cáfolja, hogy a legké nyelmesebben és leggyorsab ban hozzáférhető eszköz, ami hez nem kell gondolkodás. A^ felhevülés közben véghezvitt| testi fenyítés általában a kellő ^ mérték és arányosság latoiga-^ tása nélkül zajlik le. kis és^ nagy bűnök megtorlása üni-^ gyén egyaránt, a „régi, jól A bevált” hagyományra, indo-£ költ türelmetlenségünkre és a £ rendes ember faragását célzó £ szándékunkra való hivatko zással — utólagos mentse giinkre. Sok esetben nyom £ nélkül marad mindez a gyer-^ meki lélekben, de az idegor- 4 vosok a példák végtelen sorá- ^ val tudják bizonyítani, meny- ft nyi káros következménnyel | járhat a szülők türelmetlen ^ és következetlen fegyelmezési ^ módja. Fokozhatja a dac. azfy ellenszegülés indulatát, állan- f dósíthatja a bátortalanságot £ és az önbizalom hiányát, £ ■megrögzötté teheti az alatta- ft mosságot és színlelést a gyér- ) mekben, az egyénies tisztelet J érzését kóros félelemmé, ret-ft tegéssé változtathatja, króni-' kussá teheti a gyermek úgy- ft nevezett „idegességét” és való- / színű, hogy véglegesen rideg- ft gé teszi a szülők és a gyér- i mek közti viszonyt. Remélem, hogy a témáról) készített hirtelen belső mérle- í gém sok hozzám hasonló gon- j dolkodású szülőt erősít majd j meg helyes meggyőződésében.) És remélem, hogy sok ellen- \ tétes elvet valló szülőt kész-j tét nézetei felülvizsgálására. í N. E., 0 * a gödöllői Agrártudományi í Egyetem tanára * __________________________ í i csemő-zöldhalmi általá- A nos iskola új tanítónője nyofnában mentünk Csemőre Első esztendeje tanít. Apja, bátyja műszaki emberek, s őt is először technikumba vették fel. Mégis töretlenül kitartott választott, hivatása mellett, s inkább elszakadt a kedves szü­lői háztól, vállalta a távoli kol­légiumok fegyelmét, csak hogy egyszer taníthasson. Aki ta­nárnak, tanítónak megy, álta­lában hivatásérzettel indul er­re a nagyon nehéz, de nagyon szép pályára. Az emberformá­lás tudománya sok türelmet, széleskörű műveltséget, lelket kíván. Bálint Mária kérvényébe, amelyet elhelyezése előtt ki kellett töltenie, azt írta, hogy nem vágyik városba, hanem a Cegléd környéki tanyák vala­melyikére szeretne menni. Tá­volabbi terve is az, hogy ha elvégzi a tanárképzőt, akkor is a csemő-zöldhalmi iskola peda­gógusa marad. T anúja voltam annak a megható pillanatnak, amikor a tizennyolc esztendős ceglédi kislány első látogatást tett elődjénél, Csákovits Fe- rencnénél, aki harminchárom esztendeig tanított nyugdíjazá­sa előtt a tanyán, s most is ott lakik,, régi otthonában. Ketten pallérozták a kis parasztgye­rekek tudását, Csákovits Fe­renccel, a megboldogult igaz­gatóval. ^ ,.»«■ ... A mostani iskola már ki­lenc tanerővel működik s nem­csak új épületekkel gazdago­dott, hanem arról is gondos­kodtak az illetékesek, hogy egy kisgyerek se járjon három ki­lométernél messzebbről. Csak a felsősök és a közellakó alsó­sok járnak a központi, régi is­kolába, a távolabb lakóknak máshol építettek alkalmas he­lyet. Hosszúcsemőn például a szülői munkaközösség egy ré­gi csőszházat alakított át egy- tantermes iskolává, amelyben három tanítónő is oktat. Az otthonosan díszített, ragyogóan tiszta épületet idén kerítették be, s most azt tervezik, hogy a gerendás mennyezetet beva­kolj ák,/s a kissé apróra mére­tezett ablakokat is nagyobbak­ra cserélik. A keretek már megérkeztek hozzá!. Bogdán Istvánná nevét dicsérik, aki kezdeményezte a szép mozgal­mat. Azóta járási tanácstag lett, így még könnyebben tud segíteni az iskola gondján; 3-ái-juk az iskolákat, a csalá­dokat Máté Imre igazga- tóvai-és Qfosz Gyula igazgató- helyettessel. Közben megcso­dáljuk az úttörők művelte szép gyümölcsöst és szőlőt. A szülők — Simóék, Ka- száék például — nagy szere­tettel, örömmel, tisztelettel és bizalommal fogadják gyerme­keik nevelőit. Az iskolában a szülői munkaközösség valóban a szülők közössége, csak az a baj, hogy éppen azok nem vesznek részt benne, akik leg­jobban rászorulnának. Város­ban, falun, s úgy látszik, ta­nyán is egyaránt azonos a helyzet. A jól tanuló, jólnevelt gyerekek szülői szívesen eljár­nak az iskolába, mert számuk­ra fontos gyermekük jellemé­nek, sorsának alakulása. A cse- mőiek — tsz-tagok, állami gaz­dasági dolgozók — tudják, hogy korunk igényének meg- ! felelően képzett embereket ne- ; vei az iskola a tanulókból, s ; ezért hálásak is. Az egész if- ; jóság közös eredményét, tanu- : lását, munkáját leronthatja j azonban egy-egy olyan gyerek, ; akinek magaviseleté vagy ta- í nulmányi eredménye a legége- : többen igényelné a szülővel ; való megbeszélést — s éppen ; azoknak a szülői vonják ki ; magukat a munkaközösségből! ) Van aki hamis hiúságból nem ) járatja például gyógypedagó- ! giai iskolába gyermekét — bo- ! lőtt az lenne az egyedüli jó a ) gyermek s a közösség számá- ) ra is. ) * z iskolára általában nem a í A. gond a jeliemző. Ahogj í végigpillantunk a szünetben a ; csinos udvarra kirajzó szép ci- 5 pős, jólfésült, egyenköpenyes ; kislányokon, tisztán, kedvesen ; öltözött fiúkon, elgondolko- ! zunk azon: ezek a gyerekek. ! akiknek már nem kell 8—W ! kilométert gvalogolniok, ha ta- ! nulni akarnak, akik saját re- ! mek kerékpárjukon térnek ha- ) za nagyobb korukban s mk ) kicsinyek, féltő szeretette! épí- ) tett közeli tanterembe járnak. ; ismerik-e, hogy milyen volt az- \ előtt a tanyasi gyerek sorsa? ) Ha ezeket a lakkcipős, kö- ) penyes lányokat, balionzeké - ' fiúkat egy-egy napon e&zten- 5 dónként úgy engednék iskolá- ft ba, ahogyan szüleik jártak ... 5 Néhol, kísérletképpen meg i> í teszik, falusi iskolákban. Csal. j azért, hogy egy kicsit ők is ^ érezzék, honnan indultunk el. \ Révész Zsuzsa rint az asszony csupán feleség: legyen és a családnak éljen?: — Feleségnek lenni nagyon: felelősségteljes kötelezettség!; — mosolyodik el Eve. — De; én azt tartom, hogy az asz-: szonynak önálló, független: életet kell élnie és mea keil“: lennie a saját érdeklődési te-; rületeinek. : — Szereti a sütés-főzést: vagy más házimunkát? — Nagyon szeretek sütni, j főleg tortát. Ezzel ugyan sok! a vesződség de nagyon jó. Két! év múlva férjhez megyek,: meg kell hát -tanulnom a ház-! tartást vezetni. — Boldog... Eve? — Természetesen! Az autó megállt, a beszél-\ getés befejeződött. (K. V.) szünk! Minden szerepét na­gyon komolyan veszi. Mindig sokat dolgozik szerepén, új vonásokkal gazdagítja. Egy­szóval: nagyon kellemes vele dolgozni. Emellett intelligens, figyelmes, közvetlen ...” — Szereti a filmezést? — folytatom a beszélgetést. — Természetesen. Együtt­jár vele sok érdekes utazás, változatos szerepek, siker és népszerűség... De rendkívül vonz a Színház is. Annyira, szeretem, hogy minden befeje­zett forgatás, után ellmtáro- zom: otthagyom a filmet és színpadra megyek. de ... jön egy új szerep, elkap a láz, sürgősen forgatni kell és min­den marad a régiben. — Ki a kedvenc írója? — Romain Rolland. — Melyik film tetszett a legjobban? — Lady Hamilton Vivienné Leightvel és a Szállnak a dar- vak, Tatjána Szamojlovával. — Melyik női filmszerep? — Cabiria szerepe Giulietla Masina alakításában a Cabiria éjszakái című filmben. A kocsi száguld. pedig ne­kem még sok mindent meg kell kérdeznem Evétől. t— ■Mondja, véleménye sze­lalva: próba, felvétel, otthoni munka. Nehéz hát időt szakí­tani a beszélgetésre. A film­felvételekről hazafelé jövet a kocsiban tettem fel kérdései­met. Ma motoroznia kellett, ugyanis c „Vakmerő kanyar” című szovjet panoráma-játék­film ben motorke ré kpá r-baj­noknőt alakít. Mindenekelőtt azt kérdez­tem még Evétől, hol tanult meg motorozni? — A motorkerékpár régi szenvedélyem. Gyermekkorom óta arról ábrándoztam, hogy sportoló leszek. Az iskolában kezdtem el motorozni és any- nyira szenvedélyemmé vált, hogy a vőlegényem kijelen­tette: ..Vagy én, vagy a mo­tor!” — 5 hogy került a filmhez? — Már fiatal koromban szí­nésznő akartam lenni. Egy filmrendező meglátott az ut­cán és alkalmasnak talált egy epizódszerep eljátszására. Ez sikerült, később pedig jelen­tősebb szerepet kaptam. így lettem filmszínésznő. szűkszavúan beszél magáról. Sokkal részleteseb­ben nyilatkozik róla Kun ren­dező: ..Egyik legfontosabb és leglelkiismeretesebb színé­Ki ne ismerné Észtország­ban Eve Kivit, a Baltikum Hlmcsillagát? Mindössze hu­szonkét éves. Már tíz filmben játszott, a legkülönbözőbb sze­gyekben: a motorversenyző­től kezdve a Sampo című szov­jet—finn koprodukciós film meséjét alkotó népi eposz hősnőjéig. De, amint mondja, a főszerep még hátra van .,, Eve állandóan el van f°9~ mekben. Oda kell hatni, hogy elkövetett hibája újra meg újra foglalkoztassa öt a súlyos megalázottság nyomasztó terhe nélkül. A testi fenyítésnek csak egy esetben lenne relatív jo­gosultsága: ha teljes bizo­nyossággal elérné a kívánt hatást. Ilyen értelemben ter­mészetesen csakis a legutolsó eszközként jöhetne számba. Mi biztosít azonban a teljes sikerről? Az egyetlen pofont adó Makarenkónak szeren­cséje volt és akad talán még néhány nevelő és szülő, aki­nek hasonló élményei vannak. De még ez sem lehet bizo­nyító erő a pofon helyessége mellett. Mert mi van, ha még a verés, sőt még a verések sorozata sem használ? Mi a következő lépés ebben az esetben? Ezen túl nincs segítő eszköz már. Az utolsó szert, amiben a legvégső soron re­ménykedhetnénk (kétes he­lyességgel), ami igen ritkán, bizonyos véletlen folytán, ér­het talán el hatást, idő előtt, kényelemből, meggondolatlanul elherdáltuk és marad a kiútta- lan panasz: „Hiába ütöm- verem”. Ilyen elrontott eset­ben persze valószínű, hogy a sok jobb, de elmulasztott el­járás is hatástalan lesz már, mint ahogyan a veréshez szo­kott ló sem neszei már a sze­líd szóra. Hozzászólásomnak mindjárt az/ elején kijelentem, hogy a testi fenyítést meggyőződéssel helytelenítök közé tartozom, anélkül, hogy a gyermeki „sé­relmek” szerépet játszanak meggyőződésem kialakulásá­ban. Sőt — talán nevetségesen is v hangzik — a „megszépítő messzeség” ma már szinte ked­ves gyermekkori eseménynek láttát minden rendű-rangú megtörtént esetet és még arra sem emlékszem, hogy gyer­mekkoromban, akár az „ese­mény”" hevében is, sérelemnek, igazságtalannak, vagy jogta­lannak ítéltem volna a történ­teket. Igaz, az „alapos” műve­letek egészen ritkák voltak, te­hát bizonyára rászolgáltam. Akadtak viszont úgynevezett „indokolatlanul elszenvedett sérelmeim” is drága jó anyám részéről, bizonyára olyan meg­búvó célzattal, hogy másirá- nyű ingerültségét az éppen út­jában álló, ' pillanatnyilag ér­dektelen és felesleges szemé­lyemen vezesse le. Mi sem ter­mészetesebb, hogy anyám em­lékének gazdag, melegszínű mozaikjában ezek a kockák is bársonyos tapintásúak, és a ke­serves csak az az egy bennük, hogy túlzottan jó reflexszel tudtam felkapni önvédelemre könyökömet úgy, hogy nem­egyszer az ő keze sínylette meg a hirtelen vállalkozást. Nos, a verést elítélő meg­győződésem tehát nem a szub­jektív sérelmekből fakad. Meggyőződésemet még azok sem ingatják meg, akik messze túltesznek rajtam, akik a gyer­mekkorukban elszenvedett ke­mény szülői fenyítéseket fei- nott. pfljudattal és bü^én em­legetik, mint értékük, erkölcsi rangjuk alapját és bizonyíté- kát,­Mindenekelőtt arra a fájdal­mas ellentmondásra akarok utalnit ami a szeretet és a testi fájdalom előidézésének szán- déka között van. Nehéz elkép- zeliii, hogy mindkettő egyide­jűleg egy személyben jelen le­het, ha csak nem olyan ritka esetben, amikor a tiltást jelen­tő tettlegesség, mint az orvos kése a műtét során, az élet­mentés szerepét tölti be. A legfontosabb talán az, hogy ne vétsünk az egyik leg­főbb pedagógiai szabály ellen, amely szerint a büntetés akkor helyes, ha a büntetett részéről a hiba belátásával együtt jár. A hangsúly tehát nem a meg­torláson, hanem az elkövetett hiba beláttatásán van, amely z hiba ismételt elkövetésének el­kerülését célzó, tudatosan küz­dés szándékát eredményezi. Ez tehát a pedagógiai cél. Ha pedig a tudatos küzdés ellenére is előfordul a botlás, az már em­beri tökéletlenségünk szomorú számlájára írandó. Ilyen eset­ben a kudarc „büntetése” a legkeservesebb, következmé­nyeiben sokszor jóvátehetetlen lelki sérelmek okozója lehet a neveltben. A nagyobb gyermekek ka- maszos megnyilvánulásai el­len is eredményesebben küzd­hetünk, ha a hirtelen tettle. gesség helyett higgadt, esetleg tartós ellenakciót kezdünk. A felnőtt „légy szíves ...” ké­résre adott „nincs kedvem’ válasz például súlyos, el nerr tűrhető hiba a gyermek ré- széről. „Egy nagy pofon"’ — különösen, ha ez gyakori do log — nem valószínű, hogj tartós belátást eredményez i gyermekben. Ha azonban na pokon kJ* észtül a gyermel kedvezést kereső igényeire az­zal válaszolunk, hogy „sajnos nekünk sincs kedvünk” — bi zonyosan tartósabban és mé lyebben foglalkoztatja hibáj; és könnyebben feltámad ben ne a törekvés, hogy azt elke rülje, mint egy röpke pofoi kapása. Nem .bizonyos, hogy már megszokott verés tartó töprengést eredményez a gyei Állami zeneiskola nyílt Monoron A létszám, a szülők, s az ft ifjúság zenei igénye és a ft zenepedagógusok lelkes mun- J kaja nagy reményekre jogo- ft sítanak. Rövid egy-két év j után a legmerészebb álmok ft is valóra válnak — társas mu- ft zsikálás, énekkarok, zeneka- j rok — és virágzó, pezsgő ft zenei élet neveli, szórakoz- ft tatja majd a dolgozók tíz- j ezreit. ft v Reméljük, hogy amíg Mo- ft noron felépül az állami ze- ^ neiskola öt-hattantermes épü- ft lete, a járási tanács a mo- ft nori és Monor vidéki zene- ft iskoláknak megfelelő fedelet, ft helyet biztosít. Évtizedes álom válik valóra ; ezekben a napokban. Mono- ;ron az elmúlt vasárnap zene- ; iskolai évnyitóval új zenei iélet kezdődött. ; Míg a felszabadulás előtt a ; járásban 5—6 mag'án-zeneok- i tató 60—70 gyermekkel fog­lalkozott, addig ma Mono- ; ron 150, Gyomron 60, Magló- ; dón 50, Péterin 20, Monori- i erdőn 10, tehát összesen 290 ; tanulót 15 zenetanár oktat, i Ha e létszámhoz hozzávesz- : szűk az üllői és vecsési 100— ! 100 tanulót, akkor elmond- , hatjuk, hogy a monori jó- írásban 490 tanuló — köz- : tűk nem egy dolgozó! — ré- iszd^lil szervezett zeneok tatás- ; ban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents