Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-18 / 221. szám
19««. SZEPTEMBER 18, VASÁRNAP res r MEGYEI ^JCírlap Szól zoljon a próza a mar ól KÖNYVESPOLC talajra nem találó munkanélküliek, „olykor dolgozók” társadalmát rajzolja meg, azokat, akik életében csak vágyak vannak, de beteljesülés soha. Egy család hányattatásainak krónikája a könyv, de ez a család az egész Amerikát képviselő, az egész Amerikát jellemző család. Akarnak, mindig akarnak, de nem jutnak semmire, S itt kell szólnunk arról, hogy bár Steinbeck haladó író, az amerikai haladó ■irodaiam egyik kiemelkedő alakja, mégsem marxista, éppen ezért hiányzik könyvéből a megoldás. Bár a befejező képsor, amikor az éhségtől haldokló öregembert a duzzadó mellű fiatalasszony táplálja, a szegények összefogásának gyönyörű és halhatatlan jelképe, de ennél tovább \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>XX\\X\\\\\\\\\\\\\v\v\\\\\\\\\\^^ mintegy megadva magát a sorsnak, a végnek is, ha kell! A szép szál, izmos, barna ember alig vett tudomást a világról. Napégette arca sárga volt, akár a halotté. — Lali — szólt az előbbi — tudod, hol van a motorom, rohanj az orvosért, mondd, hogy élet-halál, mi kéretjük!? — Megszakadt a dereka — állapította meg valaki csendesen. Ezen a napon amelyben Ferlcó hívta őket Pestre, elsőéves vizsgájára, amire is büszlte volt és ami méltó is volt arra, hogy hírül vigyék Gyötrönybe. De hiába, nem hogy a szülők nem jöttek, hanem még levél sem érkezett. És Ferkónak ezt kellett volna elmondani, illetve azt, amit nem értett, azt, amit sejtett: otthon valami baj van, mert különben legalább az édesapja feljött volna, vagy írtak volna mindenképpen. Sántáné akart is írni, de ahányszor kezébe vette a ceruzát, csak a könnye csordult. Férjének gipszteknőben kellett feküdni a legnagyobb nyugalomban. Eleinte naponta jött az orvos. aztán már csak kétnaponként. A beteg ápolása mellett minden egyéb az asszony nyakába szakadt. Számára köny- nyebbülést csak azok az esték jelentettek, amikor belépRövidesen nálunk is bemutatják A próba folytatódik című csehszlovák filmet, amely egy színész, egy nagy szerep történetét beszéli el. Steinbeck nem jut, nem képes annak ábrázolására, hogy: merre a kivezető út, hogyan lehet mindazon, ami az életet ilyen keserűvé és reménytelenné teszi, változtatni. E fogyatékosság az Író szemléletének korlátáit mutatja, mégis: amit a könyv bátran ábrázol, az a legmeztelenebb kapitalizmus, az embertelenség, az ember — embernek farkasa elv társadalma. Ennek leleplezése haladó tett, nem véletlen, hogy a könyv megjelenése az amerikai reakció dühödt támadását váltotta ki. De a támadástól a tények tények maradtak, s a világhírű író könyve, amelyet szinte a világ minden nyelvére lefordítottak, hirdeti koroknak és embereknek: ez a kapitalizmus. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) — m — KÉPES FILMVILÁG Az ősszel mutatják be filmszínházaink a Fűre lépni szabad című új magyar filmvígjátékot, amelynek két főszereplője Polőnyi Gyöngyi és Tordy Géza y •j Az őszi magyar filmújdonsá- 'í gok között szer épei a Légy £ jó mindhalálig, a Noszthy fiú % esete Tóth Marival, valamint £ a Máriássy házaspár új film- $: je: a Próbaút, amely egy valóságba jutott házasság problé- y májával foglalkozik, és az '< Arcnélküli város, amelynek jí cselekménye 1956-ban, egy \ kis bányavárosban játszódik. z Ó Az őszi külföldi filmbemuta- Ó tók kiemelkedő alkotásai: a Z cannes-i filmfesztiválon díjat Ó nyert Ballada a katonáról cí- Ó mű szovjet, a velencei film- Z fesztiválon nagydíjat nyert Nagy sikerrel játsszák filmszínházaink a Hüvelyk Matyi című színes amerikai mesefilmet. Roveré tábornok című olasz, a Megbilincseltek című amerikai, a Rózsák az állam- ügyésznek című nyugatnémet és az Ármány és szerelem című NDK-film. Az edinburghi filmfesztiválon részt vett Ivan Pirjev szovjet filmrendező és több művész, akik megjelentek a Fehér éjszakák című új szovjet film bemutató előadásán. Amerikában az elmúlt hetekben mutatták be H. G. Wells: Az időgép és Verne: A rejtelmes sziget című regényéből készült filmeket. j Óriási sikerrel játsszák \ filmszínházaink műsorán az \ F.gy tiszta szerelem története című japán filmet. ren, egy eldugott repülőtéren éli a maga komor, színtelen világát. A háború, a mindennapok komorsága már szinte embergyűlölővé tette. Ebbe az eseménytelenségbe robban bele egy szerelem, majd egy — semmi különöst nem jelentő —, repülőút, ami azonban a sivatagban való lezuhanással fejeződik be. Megmenekül-e a sivatagból, s ha igen, miért, ezt kutatja Bates, s remekül ábrázolt képsorokkal érzékelteti azt, hogyan többszörözi meg a szerelem, az élethez való ragaszkodás az ember erejét, hogyan teszi képessé arra, hogy legyőzzön mindent, s visszajusson azok közé, akiket most már nem gyűlöl, hanem szeret, katonatársai közé, s visszajusson szerelméhez is. Azt a közhelyet, hogy Bates mestere a tolinak, a cselekmény bonyolításának az ember már-már röstelli leírni, hiszen afféle illendő megállapí-. tásnak hat. Bates több ennél, nem afféle „felkapott” író, Z művészete megérdemli a tisz- Z teletet, mert valóban elmé- Z lyült, sokat, s mindig újat Z adó tevékenység. ^ Forrester, a könyv hőse, ^ nem rendkívüli ember. Bates Z figurái sohasem rendkívüli^ emberek, semmiből nincs ben- Z niik több, mint az átlagember- Z ben. Éppen ezért érdekes fo- Z lyamat, hogyan lesz többé, Z hogyan teszik a körülmények Z hőssé, olyan emberré, aki ma- Z ga sem hitte volna, hogy mind- Z azt, amit végigcsinált, végig Z is tudja csinálni. Z y A könyv — cselekményében % — izgalmas kalandregény —, Z lenne. De remek, maradandó Z olvasmánnyá, értékké teszi Z Bates írásművészete. (Európa Z Könyvkiadó.) Z \ Steinbeck: | Erik a gyümölcs \ Világhírű író világhírű Z könyve az Olcsó Könyvtár Z három új kötete. Az Érik a$ gyümölcs megjelenése ide- Z jen, a harmincas évek végén, Z hatalmas port kavart Ame- Z. rikában, s rengetegen vádol-% iüJi árulással, a haza becsmér- £ Issével az írót. Mindaddig — Z míg a lapok munkatársai Z meg nem győződtek arról, Z hogy amit Steinbeck írt — a Z valóságnak csak egy kis ré- Z sze. Mert a könyvben ábrá- Z zoltaknál sokkal rosszabbak Z voltak az állapotok. ^ Steinbeck könyvében aZ hontalanok, a kapitalizmus | markaiban vergődő, biztos \ Georges Arnaud: A félelem bére A film, amelynek Magyar- országon is hatalmas sikere volt, most könyv alakjában kerül a közönséghez. A félelem bére — nyers, szenvedélyes vádirat a kapitalizmus ellen. * Egy olajkút meggyullad. A tüzet csak nagyerejű robbantással lehet elfojtani. Ehhez nitroglicerin kell. De a nitroglicerin a világon az egyik legveszélyesebb szállítmányok egyike, hiszen elég egy vigyázatlan mozdulat, s az iszonyatos erejű robbanás mindent eltöröl a föld színéről, ami csak körülveszi. Ilyen szállítmányt kell eljuttatni a távoli, szinte járhatatlan utakon megközelíthető olajkúthoz a központi telephelyről. Az amerikai vállalat nem sajnálja a pénzt, megfizeti az utat. Igaz: ha nem. fizetné, nem is lenne rá jelentkező. De így: örülnie kell azoknak, akiket felvesznek. Örülniök, mert nincs más választás. Vagy így pénzt szerezni, vagy éhenhalni. Más eshetőség nincsen. Elindul a szállítmány. Az egyik autó felrobban. De a másik eljut rendeltetési helyére. Eljut: de milyen áron! Arnaud nemcsak a cselekmény izgalmát használja ki minden oldalról könyvében, hanem a lélekábrázolás lehetőségeit is, feledhetetlen alakokat rajzolva. A könyv befejezése jelképes: a pénz megvan, a szállítmány megérkezett. De az elcsigázott ember azt hitte, hogy a szállítmányért kapott kétezer dollárral megválthatja nyomorúságát, mégis halálát leli, a kocsival együtt a szakadékba zuhan. Jelkép ez: az ember sorsán nak jelképe a kapitalizmusban. (Kossuth Könyvkiadó) H. E. Bates: BÍBOR SIVATAG Az angol író könyvei méltán arattak sikert a magyar olvasóközönségnél is. Uj könyve ismét azt ábrázolja, amit a többi, természetesen új oldalról, új és új vonósokkal: az emberi helytállást, az emberi akarat és szenvedély harcát a halál, a megsemmisülés ellen. Egy angol repülőőrnagy a második világháborúban, a távol-keleti hadszintévalóságból indult ki, vagyis kifejezte irodalmi eszközökkel azt, amit akkori, nagyobbrészt polgári olvasója maga is látott és olvastára azt mondta: igen. ez az. én is így gondoltam, csak nem tudtam így kifejezni. Állandóan kapcsolatban voltak az olvasók életével, ahogy Bródy Sándor egyszer meg ig mondta fiatal kollégáinak: kevesebbet járni irodalmi kávéházba és többet az emberek közé, mert 3 sarki fűszerestől többet tud meg az | író, mint valamennyi kollégá- j jától együttvéve. Ez a kapcsolat hiányzik — i úgy vélem —. a mai írók és í a közönség között, \ragy ha; nem is hiányzik, de valahogy i ezt nem merik opportunizmus- í bői, felsőbbség iránti helyte- i len tiszteletből papírra vet ni; és — a baj itt kezdődik. ; Ahogy a harmincas évek bul- j vár lélekbúvár írói nem az j emberre alkalmazták a pszicho- < analízis tételeit, hanem em- > bérré próbáltak formálni egy-; egy freudi tételt, úgy igye- < keznek sokan — ha már a \ máról írnak — manapság meg- \ eleveníteni egy-egy marxi té- í telt. Ez az erőltetés azután! éooenúgy nem jár sikerrel, \ mint ahogy nem sikerült a ! harmincas évek bulvár-freu- \ distáinak sem valóban élet-! szagát írni. \ Gorkijnak nem kellett a \ marxizmus tételeit megeleve-\ nítenie ahhoz, hogy írásaiból í a szocializmus igazsága árad- í jón, mert ez a meggyőződés! lényévé vált. A szocializmust \ épitő világ írójának hibáival \ és eredményeivel együtt a \ szocializmust épitő társadal- \ mat kell néznie, de mindezt j emberi hibákkal, fondorlatok-j kai, szélhámoskodásokkal, jó-; szándékokkal egyetemben. Ak-; kor alakul ki a mi világunk \ a maga valóságában az írói tolla nyomán. Amit itt röviden elmond- j tam, áll a kritika és a közön- \ ség viszonyára is. Miért van \ az. hogy ma a közönséa ízlése \ nem egyszer egészen más. ! mint a kritikusok lapban han- \ goztatott véleménye? Nos, azt* hiszem, itt is a mától, a min-j dennapi élettől való elszaka-> dós az ok. A kritikus szintéi minisztériumi ..magaslatból bí-; rál és ítélkezik, helyett, hogyj életközeibe kerülne, pedig ez! lenne a feladata. Ha ezt a fel- í adatét teljesítené, akkor az- írók is szívesebben foglalkoz-; nának a mával, úgy. ahogy! valóban látják és a közönség i is megkapná irodalmunkban; azt a mai életet, amit min-! dennap lát, amelynek maga is! cselekvő részese. Máté Iván i Nem először és nyilván nem is utoljára vetődik fel az a kérdés, amit Mészáros Ottó boncolgatott legutóbb lapunk hasábjain. Az elmúlt tíz esztendőnek állandóan visszatérő hivatalos és nem hivatalos oldalról megismétlődő, szinte refrénszerű szólama, hogy írjon az író a máról. Ezt kérik a kritikusok és ezt óhajtja a közönség. Erről beszél a miniszter és erről nyilatkozik a gyári dolgozó. Minthogy azonban immár tíz esztendeje még mindig erről a kérdésről vitázunk, pontosabban ezt az óhajt hangoztatjuk, úgy látszik, ezen a téren valami baj van. Valóban. Nemcsak az a probléma, hogy az írók egy része elfordul a mától és a történelemben, va^v időtlen témákban keres menedéJcet, hanem az is, hogy amikor a mához nyúlnak — tisztelet a kivételnek, mert ez elég kivétel — kissé kötelesség szerűen teszik ezt, valahogy úgv, mintha az „adjuk meg a császárnak, ami a császáré” mondásnak hódolva oldanák meg ezt a feladatot és éppen ezért a kísérlet igen gyakran —‘nem sikerül. Persze nem minden esetben van így, de kétségtelen ténv; kultúrforradalmunk eredményeképpen ma az a fordított helyzet állt elő, hogy amíg az elmúlt rendszerben az átlagolvasó ismerte az aktuális magyar bestsellereket, de alig olvasta a hazai és külföldi klasszikusokat, ma óriási példányszámban fogynak el falun és városon egyaránt Jókai, Mikszáth, Móricz, Balzac, Tolsztoj vagy Stendhal művei, de sokkal kevesebben olvasnak a magyar valóságról, a máról. Már csak azért is, mert aránylag kevesen írnak róla. Mi az oka ennek? — vetődik fel a kérdés illetékesekben és olvasókban egyaránt. Sajnálatos tény — erre Mészáros is célzott —. hogy a hivatottak (kritikusok, kulturális vezetők) és a közönség véleménye nem mindig egyezik. A kérdés sokkal bonyolultabb. semhogy könnyű lenne válaszolni rá, de válaszolni kell és azt hiszem két kérdésre kell válaszolni. Először is a mával való foglalkozás és a. hogitan való foglalkozás kérdéséről kell néhány szót ejteni, azután pedig a mai kritika és a közönség viszonyáról. A kettő azonban végeredményben összefügg. Nézzük először az elsőt. Balzac vagy Tolsztoj, Mikszáth vagy Móricz, amikor koráról írt — és nagyobbrészt arról írt — tudatosan vagy ösztönösen, de a társadalmi tek a falubeliek, illetve a közösbeliek a napi munka után, egy-két szóra, megnézni, megtudni, hogy van Mihály. Sánta ilyenkor még sápad- tabb lett, szinte fehérnek is halvány. Talán azért, mert érezte, sőt, tudta, maga kereste ezt. Valami derengett benne: ha ezt az erőt, amit ő hiába kifejtett, okosan használja fel, még országosan is segít, de így csak magát döntötte nyomorba, a családját bajba. És a testi fájdalom mellett egyre inkább szenvedett a lelkiektől is. Hiszen mindent az asszony csinál most helyette. És az orvos? Miből?... Aztán a tekintetek esténként, a közösbeliek tekintete ... Ilyenkor az ablakon át az égre nézett, csak úgy tudta valamelyest rendezni gondolatait Éppen vendégek Jöttük Kormos, az egyik brigádvezető, amikor a félig nyitott ajtón belépett Ferkó. Néha az ember másodpercek alatt is megért annyit, amennyit egyébként egy emberöltő alatt is alig. — Azt akarják, hogy végleg hazajöjjek?! — sírta e magát Ferkó, akinek fiata szervezetét a sejtelem és a: eléje tárulkozó valóság, t szülői szeretet, és a pályavesz tés esetlegessége végképpen kimerítette. Kínjában zsebéből elővette a levelet. — Tessék!... Az igazgaU elvtárs küldi. Sánta rendületlenül az égre figyelt, az asszony vacsorát adott volna a gyereknek, ha nem kellett volna folyton a köténye, kendője sarka után Impkodni, hogy a könnyeit letörölje. — Ha megengedik? — szólt és a levélért nyúlt Kormos János, aki elsőnek hajolt Sánta fölé ott, a szénaföldön. „Tisztelt Szülők! — olvasta. — A fiuk arra kért, hogy engedjem őt haza, mivel az önök remélt látogatása elmaradt. A fiú magatartását figyelembe véve, kérésének eleget teszek, két nap helyett egyheti szabadságot engedélyezek, azzal a kéréssel, hogy engem posta- fordultával értesítsenek arról, mi okozta a gyerek életében ezt a nagy zavart. Kérem, hogyha Önöknél komoly ók volt arra, amiért fiuknak még csak nem is írhattak, azonnal értesítsenek. Gondoljanak arra, amikor majd Önöknél is kigyulladnak a fények, abban már a fiuknak is része lesz. Hiszen tudják, hazamegy majd. Derék gyerek, előmenetele példás. Kérem, ezt méltányolják Önök is! Szívélyes üdvözlettel: Tímár Sándor igazgató-taná r.” Kormos letette a levelet, s cigarettára gyújtott. Ferkó végig simította szőke, hátrafésült haját, felállt, nyújtózott egyet. — Megnőttél, Ferkó! — ^ szólt Kormos, megfogta a % fiú két kezét, s a szemébe % nézett: — Gratulálok, öcsémig — A csillagkép is csak % együtt szép — szólt csendesen % Sánta, és kereste a felesége í tekintetét. Sántáné, született Kaszás í Mária megértette ezt. Ezt ^ akkor mondta, amikor neki f udvarolt, és feleségül kérte. \ Villámlatt, szakadt a zápor | — jutott eszébe a régi-régi \ kép. — Féltem, odabújtam \ hozzá .., Hirtelen kitisztult az \ ég, szép csillagos este volt... \ — Hát o,kkor!? ... Mihály,! fiam ... — nézett az asszony ! a férjére. \ — Igen, te ... mert én \ már mit sem érek... Nem beszéltek többet és! mégis, mindenki értett a j hallgatásból. Másnap este eliott Éor~\ mos Janos; és az öreg Kecskés, aki Kor- \ mosnak és Sántának is a j keresztap ja volt. és aki im- j már nyolc éve éjjeliőr. —1 Mihály... — kezdte \ csendes szóval Kormos —, i az elnökkel és a tagsággal is : megbeszéltük a dolgot... Mi most betakarítunk ... — Mihály Ham — vette át öreg Kecskés a. szót — én ősszel nyugdíjba megyek, akár csak egy miniszter récén. Te lépsz majd helyembe, amin íelayóoyulsz teljesen. O^nkinn felragyogtak a csillagok.
