Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-18 / 221. szám

MW. SZEPTEMBER 1«, VASÁRNAP

«cm

3

Amíg a kezdésre várunk

Év eleji látogatás a váci Sztáron Sándor Gimnáziumban

— Tessek még várni! — mondja a kislány, s amint kiviharziik, a nyitódó ajtó résén kíváncsin kémlelő riadt tekinteteket látunk. Ez csak egy pillanat — s az ajtó csukódik, torlaszként felfogja a kinti feszültség hullámat.

Bent a IV. Á-ban nyugalom, csönd van. Az öttagú zsűri a bemondóverseny kezdetét várja — akárcsak kint a tizenegy fiú. S mivel Danczi Erzsi újra bejelenti:

— Még egy kis türelmet kérünk! — a már nyugtalan várakozás csendjét beszéddel űzzük el.

— Ezek a kiszesek, ezek a kiszesek — csóválja fejét mosolyogva az igazgató, Kerkes Sándor. — S némi rosszalós- sal a falon lógó, némán hallgató hangszórót nézi. — Most aztán várhatunk rájuk! Igaz, az ötletük, a tervezett színes és humoros hangoshíradó megéri ezt a várakozást.

— Jól kifundálták — mondom. — Ilyen aktívak mindig?

— Van mikor elevenebbek. Dehát a KISZ-titkár a legilletékesebb a válaszra. Aktívak, Éva?

— Nem éppen mindig — de nem is akarok dicsekedni. — S a barnahajú vidáfrn diáklány. a IV. A-s Lebedy Éva mosolya átrajzolódik mindegyik arcra. Majd „komoly

disputa indul és régebbi dolgokat, terveket sorol. Véleményt mond a zsűri.

A magyar—latin szakos

Gajtkó Pista bácsi az elsősökről beszél.

— Még semmilyen emlék nem köti öltét — ridegek nekik a falak. — De a „nagyoktól” könyvjelzőt kaptak, s a vidám baráti szó melegét. — Nemrég kérdezték: ki akar belépni a KISZ-be — sokan felelték: én is.

— Tavaly gyúródtak erős szervezetté — ezt Neményi Kázmér mondja. — S a belépő, zsűrin kívüli párttitkár, Biró Béla tanár is bólogat erre.

Igen! Tavaly már csapatosan mentek az Ifjúsági Akadémiára. És milyen forró vitákat rendeztek az előadások után! És kiszesek adták annak a színjátszó csoDortnak gerincét, amely Magda ném, Pellei Róbertné vezetésével bemutatta Gogol Revizorát.

Kiss Sanyi, a szintén IV. Á-ba járó szervezőtitkár, a májusi járőrversenyt idézi újra;

— Kemény, fárasztó útszakaszt kaptunk. Ne féljen, nem fordultunk vissza! .Harmincötünkből húszán nekivágtunk. Egyszerre értünk a célba, együtt a fiúk és lányok. (Persze nemcsak a IV. Á, mindegyik osztály eljött.)

Ami még a látást is pótolja

MINDIG ARRÓL álmodozott, építészmérnök lesz majd: gyárakat, középületeket, barátságos kis családi házakat tervez, tanul, kutat. A Szolnok megyei Cibakházáról került Pestre, s a fiatalok nagy lelkesedésével készült életpályájára. Éppen egy zuglói építkezésen dolgozott, mint tanuló, amikor munka közben bitumenes malter fröccsent a szemébe, s örökre elvesztette szemevilágát.

Nagy Mihály, az ambícióval és vágyakkal teli huszonkét éves fiatalember azt gondolta, amikor elhagyta a kórházat: „Nem akarok emberek között lenni, ne szánjanak, ne sajnáljanak.” Csak ez a gondolat vibrált a fejében. S aztán visszavitték a kis cibakházi otthonba, másfél évig még az utcára se ment ki. Vigasztalták, bátorították, de hiába, már úgy látszott, Nagy Mi-: hály örökre búskomor marad.! Ráadásul még az édesapja isi meghalt, s a kis családra sú-! lyos anyagi gondok nehezed-: tek. i

Egy szép napon aztán levél; jött a vakok intézetétől. Pest-; re hívták Nagy Mihályt, ta-j nuljon szakmát. Eleinte hallani sem akart erről, sehogy- sem tudta elképzelni az életét. Aztán mégiscsak feljött Nagy Mihály Pestre, az intézetbe. Megtanították rá, hogyan kell a telefonközpontokat kezelni, s végül a Diósdi Csapágygyárba került telefon- kezelőnek.

IZGATOTTAN lépte át legelőször a gyár kapuját, nem tudta, hogyan fogadják majd, azt hitte, lenézik, s nem fogadják be maguk közé. Csalódott Nagy Mihály, mégpedig kellemesen. Nemhogy idegenkedtek tőle, hanem az egész gyár összefogott, segítettek neki. Felfigyelt rá a szakszervezet és a pártszervezet is. Az ifjúsági szervezet bevonta tagjai közé, s néhány nap múlva már Misi — mert ekkor már mindenki csak úgy hívta — sok új barátot szerzett magának. Lassan az életkedve is visszajött, s rádöbbent: van értelme az életének. Hétről hétre vidámabb, derűsebb lett.

Én egy kirándulás alkalmával ismertem meg Misit a harminc egynéhány fiatal között ő volt a legderűsebb, valamennyiünket felvillanyozott Arra nem mertem volna gondolni, hogy Misi nem lát, csak este. amikor elbúcsúztunk tkkor tudtam meg, hogy vak teóta sokat beszélgettem mái

vele, de még soha nem panaszkodott, .sőt, ha netán rosszkedvű voltam, még ő vigasztalt. A napokban — éppen ezekhez a sorokhoz gyűjtve az anyagot, ismét felkerestem, kint a munkahelyén. Fürgén mozgott az ujja a készülék billentyűin, s közben egy viccet mesélt.

—- Milyen barátságos itt nálad — mondtam neki, amikor egy pillanatra elakadt beszélgetésünk fonala.

— Nagyon szeretem a virágot, az a kedvencem — mutatott a sarokban álló aszpa- rátuszra. — Csak az a kár — tette még hozzá —, hogy már kezd halványodni, több napsütés kellene neki. — Sokáig beszélgettünk, s megvallom őszintén, egy kissé irigyeltem Miskát, igen, azért a hallatlan akaraterejéért, ami átsegítette

a megpróbáltatásokon. Igaz, ehhez, mint ő maga is mondta, nem volt elegendő csak az önuralom, ehhez a közösség is kellett, az emberek, a munkatársak, a barátok.

— Meg aztán felejteni a rosszat, s örülni a jónak — magyarázta -— ez is a dolog titkához ’ tartozik. Amíg az ember a múlt felett búslakodik, elszalasztja a jelen szépségeit. Sok szép van az életben, csak sokan nem veszik észre...

NAGY MIHÁLY visszaszerezte az életbe vetett hitét, s ma már ismét tervez, a jövőjét formálja. Amint hallottam, rövidesen megnősül, családot alapit. S a gyári közösség, a jóbaráíok, a munkatársak továbbra is támogatják, segítik őt.

S. P.

„Ne féljen nem fordultunk vissza!” Kiss Sanyi szavai folyton az eszemben járnak. Erre gondolok, amikor elém villan a DCM kéthetes táborának képe, afhol a hetvenhét fiú egy negyedik helyet és több oklevelet is „összelapátolt”. És harminckét diáklány dolgozott Szigetbecsén. S most a tanév elején, pár nappal azután, mikor először kaptak leckét, a kiszesek ülést tartottak, rögtön munkához láttak;

— Most csak száznyolcan vagyunk, az igaz. De a választásokon már mennyivel többen leszünk kiszesek! — magyarázza Lebedy Éva, diá- kos lelkesedéssel. — S azzal folytatja, amiben megállapodtak tanácsadójukkal, Békési Gáborral, az újonnan idekerült. fiatal tanárral.

— Gazdag a program. Tanulmányi és fegyelmi verseny. próbák, viták, az élet- ről-világról képet adó előadások — és az új bemutató, egy vígjáték, a Kiskomám — mondja.

— Na és a sportpálya — kérdi az igazgató —. ahová dolgozni mennek? A kongresz- szusra vállalták ezt is. Ki ne fe’ejtse. Éva.

löszre sem vettük: a néma hangszóró már javában recseg és kattog. A zsűri a padokban ül, s rövid krákogás, számolás után kellemes, nyugodtan tagolt hangot hallunk, a jelölteket bekonferáló Békési Gábor hangját:

— Az ©gyes számú jelentkező következik.

Lezajlik az izgalmas bemondó-verseny. . Hosszú tanácskozás után véleményt mond a zsűri. Molnár Sándor, Szent-irmai Tibor, Bénik Gyula és Fekete Ernő lesznek a bemondók. Mindannyian a

IV. B-be járnak. Ök olvassák be szerda reggelenként a kiszesek vidám és ötletes hangoshíradóját

Murányi József

Az ezredik autóbusz

Az Ikarus Karosszéria és Járműgyárban szombaton délelőtt ünnepséget tartottak, amelyen' átadták a közlekedésnek az ezredik autóbuszt.

ÚJ TÍPUSOK A VÁCI HAJÓGYÁRBAN

A közkedvelt vízibuszok egy új, nyitott változatát készítették el a Váci Hajógyárban, amit ezúttal Csehszlovákiának szállítauak. Az új vízibuszt a napokban bocsátják vízre.

Készül a négyszemélyes, hordszárnyas csónak. Próbaüzemeltetését még ez évben megkezdik

Elkészült a négyszemélyes alumínium túracsónak prototípusa.

(Gábor fclv.)

VASÁRNAPI POSTA

Lesz — de miből ?

mium fontosabb, mert: csak az a fontos, hogy a tervet teljesítsük.

A munkások legöntudatosabb rétege,' a szocialista brigádok tagjai, a munkaverseny élenjárói már felismerték a szűklátókörűségből eredő vakság veszélyességét, s tetteikkel bizonyítják azt. hogy ismerik a „lesz” mechanizmusát, Pzaz: tisztában vannak azzal, hogy minden csak akkor rész. akkor érhető el, ha csökken az önköltség, ha olcsóbban, nvor- sabban, többet és ‘jobbat termelnek, kihasználják a helyi lehetőségeket, ha jelentősén növekszik az egy főre eső termelési érték,.azaz: nemcsak a lesz-t. hanem a hagyan-t is látják,

Ez a legerősebb réteg, -kik döntő többsége kommunista, a gyakorlatban bizonyítja azt. hogy a munkás, túl napi munkájának, elvégzésén, valóban a gvár gazdája, tulajdonosa, akinek legfontosabb dolga az, hogy egész gazdaságában — a népgazdaságban — minden rendben menjen, elkerüljük a buktatókat, megteremtsük a további előrehaladás, lehetőségét. Ez a rété? érti és tudja, hogy az életszínvonal emelkedésnek, az árak csökkentésének. a' reálbér emelkedésének egyetlen feltétele van: a jobb és több munka. Ez az a „valuta”, amelyért mindent meglehet kapni, amely több és jobb minőségű áru alakjában jelentkezik a kirakatokban, s pénz alakjában a vásárló kezében. Ezeknek a munkásoknak a példája, a mindennel törődés felelősségteljes feladata rokonszenvet kelt azokban, akik ma még nem látják mindazt, amit már társaik látnak, de akik éppen a példa alapján lépnek arra az útra, amely a népgazdasági szemlélet kialakításához, a gazdasági élet fejlődésének, a helyes arányok kialakításának megértéséhez, s feltételei megteremtéséhez vezet.

A munkaverseny — a többtermelés és az olcsóbban termelés legfontosabb motorja — a bizonyítéka annak, hogy mind több azoknak a munkásoknak a száma, akik megértették a várt gazdaságpolitikáját, akik — ha nem is olvasták végig a hetedik kongresszus anyagát — megértették a kongresszus útmutatásainak lényegét, s nemcsak megértették, hanem mindezt meg is valósítják. Mégis: sokkal nagyobb lendületet kell adni a versenynek, s ez elsősorban az irányító, vezető szervekre, ezeken belül is főként a szakszervezeti bizottságokra vonatkozik. Nyilvánosságot. biztatást, elismerést a versenynek, s ugyanakkor: megfelelő feltételeket.

Mert ahol rossz az anyagellátás, ahol hibás, akadozó a munkaszervezés, ott nehéz jól versenyezni, jó eredményeket elérni. Annak megértését is jelenti a nép- gazdasági szemlélet, hogy a sokszor céltalan, levegőben lógó „lelkesítés” semmit nem ér, az üres szólamok egy jottányit sem lendítenek előre, de a zavar- tatán munka, a napról napra javuló- eredmények minden szónál jobban politizálnak, a szavak helyett a tettek politikáját erősítik.

A népgazdasági szemlélet nem jelent horribilis számokkal Való dobálódzást, „nagy vonalakban” való gondolkodást. De Jelenti azt, hogy a munkásosztály, a mind erősebbé és nagyobbá váló termelőszövetkezeti parasztság megértse, hogy neki személy szerint miféle feladatai vannak, hogy mi az a tett, amit neki kell végrehajtani, s ami nélkül nem mozdulhat előre az egész. A felelősség- érzet kialakítása nem mégy egyik napról a másikra. De harcolni kell érte, az emberek tudatába kell plántálni, hogy felelősek holnaDunkért, terveink valóra váltásáért, azért, hooy mindazt, amit célul tűztünk magunk elé, el is érjük, valóra váltsuk. Ez a felelősségérzet egyet jelent a cselekvéssel, a jobb cselekvéssel. az eredményesebb munkával, a. szebb hol- rumval, ahol mindannak gyümölcsét meglelmV. amit tegnap. ma és hol na o tettünk, teszünk és tenni fősünk.

Mészáros Ottó

í I

1 Hasznos terv \

g 2

p A nagykátai Magyar— í

p Koreai Barátság Terme- ^ p lőszövetkezet területénekp á csaknem fele rét és Ze-|

2 gelő, s ennek megfelelően p p az állattenyésztést válasz- p p tották fő tevékenységük- < ^ ként.

p Elképzelésük megváló-p p sulását mutatja a követ-£ p kező néhány adat: 1956-p p ban 25 szarvasmarhájuk | p volt. 1957-ben már 50, | p 1958-ban 110, 1959-ben 200, | p az idén pedig már 220. p p A sertésállomány, vala- p p mint a juh- és baromfi- p p állomány még erősebb p p ütemben fejlődött. p

p Ilyen nagyszabású állat- | p tenyésztési program sike- p preg végrehajtásához bő-0 P séges takarmány ellátásra p p van szükség. Éppen ezért p p a szövetkezet gazdái év- p p röl évre növelték az egy p | holdon megtermelt takar- p p mány mennyiségét. Tér- p p mésátlagaik a legjobbak| p közé tartoznak, de még p p itt sem akarnak megái- p p ni. A termelőszövetkezet | | vezetőit most az a terv p p foglalkoztatja, hogy a le- p p hetőségekhez mérten meg-p p próbálják takarmányter- p p mő területük egy részét ^ | öntözni. A terv nagyon p p érdekes, hasznos, s min-% p den bizonnyal meg is ua-p p lósítják. p

Böngészem az újságokat, a magunkét, meg a többit is, s alig győzöm olvasni: lesz eíég televízió, mosógép, ínosópor, konfekció felnőtteknek és gyermekeknek, lesz ... lesz ...

; lesz. Szóval lesz-ből van ép- |pen elég, s az igazsághoz tar- j tozik, hogy a sok lesz-ből sok I „meg is lesz”, megvalósul. jAkad, ami elmarad, hiszen ; álprofüirozás, keretátcsopor- ; tosítás és sok hasonló buktató I van addig, míg valami való1 ban lesz.

í De arról már sokkal keve- ! sebbet olvas az ember, hogy [ ami lesz — hogyan lesz? [Nemcsak az újságok hibája ; ez. Általános szokás, hogy [sokkal kevesebbet beszélünk ; a hogyanról, pedig — ez a ; lényeges. Miből,' hogyan te- \ remijük mindazt elő, ami vá- j rosra, falura kell, hogyan biz- \ tosítjuk a lakosság ellátását, £az igények kielégítését? Kedveset beszélünk — a munká- \ röl.

^ Keveset beszélünk arról, p hogy a legkisebb előrehaladás p alapját is mi magunk, mun- p kánkkal teremtjük meg, ke- p veset beszélünk arról, hogy P gazdasági életünk minden p eredménye rajtunk múlik.

azaz: a lesz és a van a mun- ? kára, a saját erőfeszítéseinkre

2 alapozódik. Hiányzik, vagy p legalábbis nem foglal el kö- p zépponti helyet felvilágosító p munkánkban a megfelelő p „népgazdasági szemlélet” ki- p alakítására irányuló erőfeszí- p tés. Pedig: az ún. népgazda- psági szemlélet, a gazdasági pélet .kérdéseinek helyes mérlegelése, akár műhely, akár

gyári, akár iparági szinten, , a legfontosabb tényező, amit lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Nem egy üzemben hallani már most arról, hogy hány napi nyereségrészesedés várható. Jó dolog, ha már az eddigi eredmények is nyére- ségrészesedésre adnak alapot. De csak erről beszélni, csak azt hangsúlyozni, hogy lesz nyereségrészesedés, de arról hallgatni, hogy mit kell tenni érdekében, hogyan lehet annak biztos alapját megteremteni, egyet jelent a politikai vaksággal, a dolgok meg nem értésével.

Hiányzik nem egy helyen a népgazdasági szemlélet, . az összefüggések helyes felismerése olyan kérdésekben -is, mint. a gyárak, üzemek közötti együttműködés, a megfelelő kooperáció. Nem egy felelős poszton álló gazdasági vezető bezárkózik a maga üzemének szűk világába, nem törődve azzal, hogy ő bármennyire is teljes-íti a tervet, bármilyen jó eredményeket is ér el — globálisan, ha mindez nem egybehangoltan történik a többi üzemmel, a népgazdaság egészének fejlődésével, akkor ezekkel az eredményekkel sokra nem megyünk. Mároedig nem egy helyen lelhető • meg az efféle üzemi lokálpatriotizmus”, amely: fittyet hány népgazdasági érdeknek, mert a pré-