Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-16 / 219. szám
1960. SZEPTEMBER 16. PÉNTEK Helyreállítják az egykori megyei börtön omladozó tornyát Folyik a megyei lanácsháza tatarozása A megyei tanácsházát hónapok óta tatarozzák. Már nagyon ráfért. Sajnos, most nincs annyi pénz erre a munkára, hogy egyszerre befejezhetnék. Utcára néző homlokzatát és az első udvart mindenesetre már rendbehozták. Azt viszont olyan tökéletesen, hogy megifjodva, most talán még szebb, , mint újkorában volt. A tatarozási munkákat Imrénjd Szabó Imre, az ÉM Középülettervező Vállalat mérnöke tervezte, irányította és ellenőrizte nagy gondossággal és a műemlékrestaurálásban szerzett sok tapasztalattal. A megyeház belsejének többi részét, másik két udvarát a jövő évben hozzák rendbe. Érdemes megemlíteni, hogy a felszabadulás után ugyancsak Imrényi Szabó mérnök irányította a megyeház restaurálási munkálatait és így az egyik legjobb ismerője lett az egész hatalmas épületkomplexumnak. De nemcsak magának az épületnek, az épület rendkívül mozgalmas és érdekes történetének is. Meg is írta a régi megyeház történetét, kézirata jelenleg a megyei levéltárban van, remélhetőleg nemsokára könyvalakban is megjelenik. Ez a háromemeletes torony a XVIII. század legutolsó és a XIX. század legelső éveiben rabkápolnának épült, hozzá- toldva ahhoz az épületrészhez, amelyben a megyei börtön cellái voltak. Az ájtatoskodó kor felfogása szerint a raboknak, hogy lelki vigaszban részesüljenek, minden áldott nap misét kellett hallgatniok. Ezért a belül nyolcszögletűén kiképzett torony mindhárom emeletének minden oldalán oratórium állott, amelyből a rabok a misét rács mögül hallgatták végig. Azért látták el ráccsal az oratóriumokat, nehogy valamelyik elszánt rab kárt tehessen a miséző papban. Mindenesetre, a kápolnában nem sokáig miséztek, még a börtönnél is hamarabb megszűnt. A megye akkori urainak haladó gondolkodására vall, hogy már 1810 körül, más megyéknél hamarább tekintetbe vették, nemcsak katolikusok, kálvinisták, meg lute- ránusok, zsidók is kerülnek a börtönbe, márpedig azokat helytelen egyazon mise hallgatására kötelezni. így lett azután a napóleoni háború befejeztével . fegyvertár a kápolnából. Benne őrizték néhány évtizeden át az utolsó nemesi felkelés fegyvereit és a Pest megyei insurgensek lobogóit, sőt, a még korábbi megyei bandériumi zászlókat is. 1849-ben az osztrák hatóságok rátették kezüket az egykori kápolnából lett fegyvertárra és mindent elcipeltek onnan. Az üres fegyvertárat idővel pénztárhelyiségeknek alakították át. Valószínűleg akkor falazták be — egy kivételével — az oratóriumokat. Egyet meghagytak emlékként. Később színes üvegablakokkal látták el a tornyot és a megyei levéltár kutatótermét rendezték be benne. A második világháború alatt eléggé súlyosan megrongálódott és életkorán kívül ez is egyik oka a torony falai rogyadozásá- nak, amit most nagyon körülményes, műszakilag bonyolult és nehéz munkával sikerült kiküszöbölni. A tornyot, hogy falai a nyocszögletű kupolája nyomását felvegyék, vasbetonkoszorúval abroncsolták körül és a koszorúkat még külön azokhoz a főfalakhoz erősítették, melyekből a torony ki- szögellik. Az építkezést nemcsak a falak állapota miatt kellett rendkívül elővigyázatosan folytatni, hanem azért is, mert feltehető volt, hogy a toronyban fel nem robbant bombák és gránátok lehetnek. Valóban, a munkálatok első nap- ✓ jaiban máris találtak fel nem robbant lövedéket a falban. Tűzszerészeket ‘ kellett hívni, hogy azokat ártalmatlanná tegyék. Ez idő szerint a falmegerősítés munkái még nem fejeződtek be teljesen, de máris megállapítható, hogy a beton- koszorú megvédi az összeomlástól a tornyot. Szokoly Endre SZÁMVETÉS Jöjjenek el hozzánk is! Ne kerüljenek el bennünket! Ha meglátogatnák az áporkai KISZ-szervezetet, nem bánnák meg — írja egy fiatal szerkesztőségünkhöz intézett levelében. Feljegyeztük a kérést, s azon igyekszünk, mielőbb kijussunk Áporkára. A jegyzettömbben azonban szaporodnak a különböző KlSZ-alap- szervezetek meghívásai. Más szavakkal, mint az áporkaiak, de mindnek az az értelme: „ha kijönnek, nem bánják meg”. Ha eleget tettünk a meghívásnak, valóban nem csalódtunk. Az eredményekről szóló levelek nem szépítettek. A fiatalok — szinte a megyében mindenütt — jó munkát végeztek. A munkasikereket, a gondokat, a jövő terveit, az ifjúság megvalósításra váró sok-sok ötletét e napokban veszi számba — vezetőségválasztó taggyűlésén — valamennyi KISZ-szervezet. Bár jó lenne, mégsem vehetünk részt valamennyin. De ha nem is leszünk ott csak néhányon, tudjuk, hogy ezel a taggyűlések minden község, minden gyár ifjúságának életében fontos dátumot jeleznek. Ha azt kérnék: számokban fejezzük ki az eredményeket, könnyen válaszolnánk. Míg 1958—59-ben például 3868 fiatal vett részt oktatásban, addig 1959—60-ban 12 215-en tanultak, s ebből 3015 nem volt KISZ-tag. A Kilián György- próbán 927, az ifjú kommunista-próbán 341 fiatal vett részt. Mind az oktatás, mind a próbák jelentősen hozzájárultak a fiatalság eszmei, politikai tisztánlátásának megteremtéséhez. A párt hetedik kongresszusa előtt 367 ifjúsági brigád alakult meg és kezdett versenybe. Ez a szám azóta tovább nőtt, jelenleg 6500 ifjú készül felajánlása teljesítésével a KISZ-kongresszusra. 1959-ben 5402-en, 10 883 000 forintos megtakarítást értek el a takarékossági mozgalomban. Az országos siló-, hibridkukoricatermesztési, traktorosversenyben nagyszerűen szerepelt megyénk ifjúsága. A három esztendőre vállalt 1 831 000 darab facsemete közül két év alatt 1 033 000 facsemetét már elültettek. A termelőszövetkezetek megsegítésében, a növényápolás, az aratás, a betakarítás alkalmával derekasan megállták helyüket a kisze- sek, üzemiek, falusiak egyaránt. Ki hallgatna a nyári táborozás eredményeiről? A Dunai Cementmű, a szigetbecsei leánytábor lelkes t diákjairól? A kulturális seregszemlék színvonalemelkedéséről? Arról, hogy az 1958-as év tízezer tagú kultúrgárdája 1960-ra már ötvenezer főre növekedett? A spartakiádok kiváló eredményei is a mérlegek aktív oldalán szerepelnek. A számok önmagukért beszélnek — igaz. De tegyük hozzá: a számok nehéz, kitartó munkát takarnak. Az ellenforradalom utáni eszmei zűrzavar, sok kétség, bizonytalanság szétoszlatását; küzdelmet az ifjúság neveléséért, politikai formálásáért. Azért, hogy minél több fiatal megtalálja a helyét társadalmunkban. A vezetőségválasztó taggyűléseken sokszor hangzik majd el köszönő szó a Tizennégyről huszonkilencre szaporodott az ipari tanulók száma az új tanévben a Nagykőrösi Gépállomáson. Sok új kéziszerszámot kaptak már az idén és valószínűleg a megígért új esztergapad is rövidesen megérkezik. Képünkön Pálíi Gyula szakoktató az ipari tanulók munkáját ellenőrzi. (Gábor felv.) Október 30-án lép életbe a téli autóbuszmenetrend Még az idén körülbelül 100 új kocsit kap a vidék Szeptembertől sokkal több iskolás utazik a MÁVAUT vonalain, mint az elmúlt esztendőkben. A fiatalok elszállítására a MÁVAUT országosan 41 viszonylatban indított már eddig új. úgynevezett tanulójáratokat. A következő napokban, hetekben félmérik, hogy még mennyi tanulójáratra lenne szükség és ennek megfelelően intézkednek az aútó- buszvállalatok. Természetesen minden igényt még így sem lehet kielégíteni, mért nincs elegendő kocsi. Rendkívül megnövekedett az utasáramlás a falvakból, a vidékj kisebb városokból az ipartelepekre, illetve a nagyobb városokba. Sokan akarnak eljutni autóbuszokon munkahelyükre. Mindezeket figyelembe veszi a MÁVAUT az új téli menetrend elkészítésénél. A téli menetrendben több viszonylatban indít autóbuszt, mint amennyi a nyáron járt. Az új menetrend egyébként október 30-án lép életbe és az elgondolások szerint újabb 15—20 községet kapcsolnak maid be az autóbusz- hálózatba. Olyan települések kapnak autóbuszmegállót, ahol eddig sem vasút, sem pedig .autóbusz-összeköttetés nem volt. Az új menetrendben néhány régi vonalon is sűrítik az autóbuszközlekedést A vidéki MÁVAUT járatok egyébként az év végéig, körülbelül száz új kocsit kapnak. amelyekből mintegy 60 nagv befogadókén?«^?0" Ikarus 620-as gyártmányú autóbusz. Ezzel tovább javul országszerte az autóbuszközlekedés, azonban sok kérésnek kocsihiány miatt még mindig nem lehet eleget tenni. pártalapszervezetek címére. Hiszen minden kiszes tudja: nem lennének a számok oly tetszetősek. az eredmények oly biztatóak, ha nem állt volna a KISZ mellett, az ifjúság mellett a párt. a tapasztalt, a mozgalomban jártas pártmunkások gondoskodó, szerető csoportja. A mérlegkészítésnél amelynél a pártszervezetek képviselői is ott lesznek, valamennyien levonhatják a tanulságot: a szoros, baráti kapcsolat, az állandó segítés volt az alapja a kiszesek jó munkájának, annak, hogy most elégedetten, de nem elbizakodottan számolnak be az elmúlt évek tevékenységéről. Ki vitatná, hogy nincsenek hibák? Ki akarná szépíteni a valóságot, szebbre festeni a jelent? A meglevő hibák nem árnyékolják be az eredményeket. Igaz; nem örülünk annak, hogy a gyárakban dolgozó ifjúmunkások egy része nem rendelkezik megfelelő szakmai tudással. Nem örülünk annak sem, hogy kevés fiatal látogatja az ezüstkalászos tanfolyamokat. Elégedetlenek vagyunk, mert néhány üzemi bizottság és KISZ- alapszervezet között rossz a viszony; néhány KlSZ-alap- szervezet kulturális tevékenysége még formális; sok tanár csak addig törődik az ifjúsággal, míg ki nem lép az iskola kapuján. Az eredmények, s a hibák számbavétele, pontos, alapos elemzése, természetesen azt is jelenti, hogy a KISZ vezetőségválasztó taggyűléseken levonva a tanulságokat, meghatározzák a jö’rö esztendők feladatait. Mindenütt szó lesz a termelőszövetkezetek megszilárdításáról. Hol úgy: az üzemi fiatalság mit tehet a gépek mellett, hol úgy: a falusi fiatalság milyen formában nyújthatja a legnagyobb segítséget? De minden faluban és minden üzemben.,más és más lesz a taggyűlés határozata. Ahogy a fejlődés üteme, mikéntje sem volt sablonos, úgy nem lehet a további út sem egyforma, sémaszerű. A vezetőségválasztó taggyűlések ablakhoz hasonlítanál?:, amelyeken át a jövőbe pillanthatnak a fiatalok, a vendégek, akik között a szülők. pártmunkások, tömeg- szervezetek képviselői is ott lesznek. A jövőbe pillanthatnak, amelyet együtt, csakis együtt alakíthatnak, érhetnek el. Megyei eredményekről, a megyei kiszesek szorgalmáról, lelkesedéséről, szórakozásáról. tanulásáról írtunk. Ezekben az eredményekben bennfoglaltatik Dornony, Áporka. Szigetújfalu, Ráckeve, Táborhegy, Monor, a Csepel Autógyár, a Pomázi Posztógyár, a Ganz Áram- mérőgyár és valamennji gyár. község fiatalságának munkája. Mert hogyan beszélhetnénk megyei eredményekről. ha nem ismernénk, nem tudnánk, milyen sok erő, akarás, tettvágy feszült az elmúlt években azokban a fiatalokban, akik ott voltak a Hanság mocsarának lecsapo- lásánál. az aratásoknál, a Dunai Cementmű építésénél, ■mindenütt, ahová a KISZ szólította őket. Ott voltak mindenütt. ahol hitet, tanúságot tehettek hazafias érzelmükről, arról. hogy hű társai a felnőtteknek az új élet építésében. És ami a legnagyobb és megjelöli a következő idők perspektíváját is: magukkal tudták ragadni a KISZ-en kívüli fiatalok sokaságát... Sági Ágnes Befejeződött a LEMP KB hatodik plénuma Szeptember 14-én befejezte munkáját á Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának hatodik plénuma. A tanácskozás második napján Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára beszámolt a kommunista és munkáspártok : bukaresti tanácskozásáról. A plénum a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről és a : bukaresti tanácskozásról szóló beszámolót illetően határoza- '• tokát, hozott. len kép. Sem felirat, sem zászlósereg. Csak egy kép, egy befejezetlen, mégis mindent elmondó, közlő üzenet. Fiatal lány lépett a pódiumra. A képre nézett, majd az arcokra, a sok-sok fiatal arcra, amely a teremből rátekintett, s fátyolos, mégis tisztán hallható hangon beszélni kezdett: — Elvtársak! A békéről, a mi, s gyermekeink jövőjéről beszélünk itt ma. Békegyűlést tartunk, s azt hiszem, a gyűlés célját szebben, kifejezőbben senki nem fogalmazhatja meg, mint a nemrég elhunyt mester, akinek halálát éppen akkor tudtam meg, amikor a képeit néztem végig a kiállítási teremben. Ez a kép még nem volt ott.- Halál ós betegen, élete utolsó fellob- banásával festette a mester. Befejezni már nem tudta. Fiára hagyta utolsó kívánságként, hogy folytassa, fejezze be a munkát. A fia mérnök. Nem nyúlt a képhez, mint ahogy soha, senkinek nincs ahhoz nyúlni joga. De mi, a mester fia, én, ti, s azok, akik az országban, falun és városon élnek, egy szívvel, egy akarattal fogadhatjuk: nem a vásznon, de itt e földön ezt a képet, mi festjük, mi folytatjuk tovább ... A temetőben kisütött a nap. A szél szétcibálta a szürke, komor felleget. Az első napsugár egy frissen hantolt sírra esett. Mint egy távolról jött, mégis, a föld alatt örökre nyugvó számára is érthető, várt, nagyon fontos üzenet... nekik. Ez az én utolsó kívánságom, akaratom. Mutasd meg nekik, s mond el, akik a képet nézik, s azok is, akik nem látják, tudjanak róla, mit akartam vele mondani. A szív rémült indulót dobolt. De nem figyelt reá. Az asztalka felé indult. Hogy megfogja az ecsetet. Hogy az ágat, a hiányzó olajágat még odafesse a férfi kezébe. Az olaj ágat, ezredévek emberének legszebb, legtöbbször álmodott, de még soha végképp meg nem kapott szimbólumát. Megtántorodott. A fia két karja fogta fel. Egy pillanat volt csak. Érezte, hogy ez az utolsó pillanat. Több nincs, nincsen már sem- mi sem tovább. Fiára emelte szemét, amelyben az élet, az emberek sze- retetének forró, soha nem szűnő tüzét már oltogatta a halál. A fiára emelte, s erőlködve, utolsó sóhajként szakadt ki a száján: — Fiam! Drága fiam, te ... te folytasd tovább ... A ravatal fölött egy befejezetlen kép magasodott. Az olajágas ember. Nem volt ott a férfikézben az olaj ág, mégis: mintha a kandeláberek imbolygó lángja festette volna oda. Vagy a kintről behulló napsugáré. Vagy a szavaké, amelyekkel búcsúztatták a halottat. A hatalmas terem szónoki emelvénye fölött egy befejezetlen kép magasodott. Egyetban. mint a legfinomabb óraszerkezet. Megvolt. Nem volt a házban senki, csak a fia. Azt szólította be. A vászonra mutatott : — Szép? A fiú lesütötte a szemét. S halkan, mint bűnét bevalló diákgyerek, dadogta: — Az éjjel már megnéztem apám. Nem hagyott nyugton a kíváncsiság. Ne haragudjék. Tudom, hogy nem szereti. Míg fest, míg kész nincsen, tabu a műterem. Ne haragudjék apám! A mester nézte fia lehajtott fejét, s elnézően mosolygott: — De szép? — Nagyon. — Érted? — Igen ... talán. Egy ember, aki a holnapba néz. Előre. Olyan előre, ahol mindent lát. Nemcsak a holnapot. Hanem a holnaputánt is. A jövendőt. — Igen. Érted? Biztosan érted? Az öreg mestert izgalom fogta el. Hiszen úgy érezte, hogy nem egészen világos a kép. Hiszen nem, nem egészen így akarta. De valahogy mégis így jött. így kellett festenie. Nem lehetett másként, nem lehetett másnak. Csak így. Ilyennek. — Érted ezt a képet? A végrendeletemet? Tudod fiam, mi a címe: Az olajágas ember. Elhallgatott. Hallotta, hogy a megerőltetett, izgatott szív megint össze-vissza kongat, mint rosszul beállított óra. De márs nem figyelt reá. — Az olajágas ember. Még csak az ág hiányzik. Az ág. És akkor kész. Ezt hagyom itt neked fiam. Neked és az embereknek. Mutasd, mutasd meg VSX'XX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXN napról napra, s a fiúnak olykor odasuttogta: — Ilyen csodákra nem képes az orvostudomány! És a mester festett. A hatalmas, ember nagyságú vásznon már kibontakoztak egy alak körvonalai, s egy kézé, amely valamit, valami ma még láthatatlant fogott. Festett, mint egy megszállott. Mint aki tudja, hogy ezen túl már semmi nincsen vissza. Akinek mindent most, ezen a vásznon kell elmondania. Akinek itt, ezen a vásznon kell meghagyni az utolsó üzenetet. Nem ért rá arra, hogy a maga bajával törődjön. Hogy bírja-e fáradt, megrokkant szervezete. Festett. Két hete festett. És akkor már ott állt a vásznon egy nagyon karcsú, s mégis: nagyon erős, határozott vonalú férfialak. Ruhája a rómaiak tógája volt. De mintha mégsem az lett volna. Hanem csak egy lepel, egy vékony vászon, ami csak arra szolgál, hogy még jobban éreztesse a test erős, biztos vonalát. A férfi szeme előre tekintett. Előre, olyan messzeségbe, amit még a fiú sem értett, de amit a mester látott, érzett, hiszen csak az tud a szemekbe ilyen életet lehelni, aki azokkal a szemekkel lát. Aki magát festi a vászonra. A maga álmát. A maga színekbe, vonalakba foglalt mondatait. Az öreg, apró termetű mester elégedetten állt a kép előtt. Megvolt. Maga sem hitte volna, hogy sikerül. Hogy srt- ve, amely az elmúlt hónapokban csak ki-ki hagyva kongatott, most úgy jár, úgy dob-
