Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-16 / 219. szám

1960. SZEPTEMBER 16. PÉNTEK trL HEG I K^tírlav 5 AZ ISKOLAREFORMRÓL II. A helyes arányok kialakítása Az iskolarendszerünk to­vábbfejlesztéséről napvilágot látott irányelvek egyik legje­lentősebb részét a szakmun­kásképzésre, a szakoktatásra vonatkozó elgondolások tar­talmazták. A tömören, kissé szűkszavúan fogalmazott prog­ram összefüggő, egymásraépü- lő világos elgondolásokat tar­talmaz az ifjúság szakképzé­séről, az erre hivatott iskola-* típusok fejlesztéséről. A reform elgondolások meg­értéséhez a szakmunkásképzés, a szakoktatás jelenlegi hely­zetéből kell kiindulni. Szakmunkásképzésünkben ma a legnagyobb szerepet az iparitanuló-iskolák töl­tik be. Az általános iskola nyolc osz­tályának elvégzése után a múlt évben például a fiatalok negy­ven százaléka tanult tovább iparitanuló-iskolákban. Ezek az iskolák szakmunkásokat képeznek, olyanokat, akik egy szakma elméleti és gyakorla­ti ismereteivel rendelkeznek, s az iskola elvégzése után köz­vetlenül beállíthatók a terme­lésbe. Az iparitanuló-iskolák háló­zatának kiépítése az elmúlt évtizedben jelentős előrelépés volt a szakmunkásképzésben. Ennek eredményeit sokáig le­hetne méltatni. Ám ennek el­lenére is az iparitanuló-iskolák megoldatlanul hagytak né­hány kérdést, mindenekelőtt azt, hogy az iparitanuló-isko­lákban eltöltött tanulmányi időt a fiatalok továbbtanulá­suk esetén egyetlen más isko­latípusban — gimnáziumban, technikumban — sem tudják beszámítani. Ha tehát szakmunkás oklevéllel a zsebükben, az iparitanuló­iskolában eltöltött évek­kel a hátuk mögött, kö­zépfokú tanulásban, szak­oktatásban akarnak részt venni, úgy kezdhetik, mintha most fejezték vol­na be az általános iskola nyolcadik osztályát. Ezt a helyzetet fel kell szá­molni, mert az ellentmond az iskolarendszer demokratizmu­sának, és nem ösztönöz a to­vábbtanulásra, a középfokú szakképzettség megszerzésére. Ami szakközépiskoláinkat — a technikumokat —. illeti, az eredmények mellett, ennek az iskolatípusnak is megvan­nak a hátrányos vonásai, ame- . lyek felszámolása az iskolare- \ form feladata. \ A mai szakközépiskolák, s : technikumok azzal az : igénnyel képeznek szak- ; embereket, hogy belőlük ; kerüljenek ki az ipar kö- ; zépkáderei. Az iskolareform kidolgozá-! sánál — más megoldásra vá-: ró feladatok mellett —, szak- í munkás és középfokú szakok- : tatásunk e problémáira is : megoldást kellett találni. ; A megoldás kulcsa jelen- \ tős részben az általánosan | képző középiskola, a gim- \ názium megreformálása- ; ban, korszerűsítésében \ van. Középiskoláink hetven száza-; léka ma általánosan képző j gimnázium és csak harminc; százaléka szakközépiskola, j vagyis technikum. Ez a meg-j oszlás egészségtelen. Ezért i az irányelvek azt a célt tű-: zik ki, "hogy az elkövetkező években arányváltozást hozzunk létre középiskoláinkban, csökkentve az általánosan képző és növelve a szak­képző középiskolák szá­mát. Mit jelent ez az arányváltoz­tatás? Azt. hogy megnő a szakközépiskolák szerepe a középfokú szakképzésben. Ezek az iskolák a jövőben érettséginek megfelelő mű­veltséget nyújtanak és az érettségi bizonyítvány mellé egy szakmában szakképzett­ségről szóló oklevelet adnak, tanulóiknak. Ez az iskolatípus tehát magában hordja egy magasabb színvonalú érett­ségizett szakmunkásképzés nek lehetőségét. Az iskola el­végzése és megfelelő terme­lési gyakorlat után pedig nyit­va az út az arra rátermettek­nek a főiskolákhoz, egyete­mekhez. Átalakuláson mentek át az általánosan képző gimnáziu­mok is, amennyiben évről évre több és több, 1965-ig pedig valameny- nyi gimnáziumban be­vezetik az 5 + 1 oktatást. A tanulók öt napon át a ha­gyományos tananyagot ta­nulják, a hatodik napon pe­dig ipari-mezőigazdasági ter­melő munkát végeznek. Az 5 -j- 1 oktatás a köny- nyebben elsajátítható szakmákban az érettségi­vel egyidejűleg szakmun­kás-oklevelet is ad, a nehezebben elsajátítható szakmákban pedig megrövi­díti az érettségi utáni „rá- tanulási1’ időt a szakképzett­ség elnyeréséhez. Nálunk egyre több fiatal végez gim­náziumot. Közülük azonban csak a legjobbak, mintegy húsz százalék kerülhet a gim­názium után közvetlenül fő­iskolára, egyetemre. A töb­biek az öt plusz egyes okta­tás nélkül általános ismere­tekkel, de szakismeretek híján állnak az élet küszö­bén az érettségi után. Az öt plusz egy a gimnáziumokban megkönnyíti, meggyorsítja a művelt, érettségizett fiatal szakmunkások kinevelését, elhelyezkedését az életben. A reformtervezet tehát mind a szakközépiskolákban, mind \ az öt plusz egyes oktatás be- i vezetésében, az általános gimnáziumokban a maga­sabb színvonalú, középfokú szakmunkásképzés feltételeit teremti meg. A népgazdaság technikus- ^ szükségletének kielégítésére £ szolgálnak a felsőipari (me- ^ zőigazdasági, közgazdasági ^ stb.) iskolák, amelyek na- í gyobb igényeket támaszta- ‘ nak tanulóikkal szemben, mint a jelenlegi techniku­mok. Az 1970-ig fokozatosan kiépülő felsőipari isko­lák a technikusképzés­ben a főiskolai színvo­nalú oktatás bevezetését jelentik. A felsőipari iskolára érett- \ ségizett, egy-kétéves terme- ^ lési gyakorlattal ' már ren- á előttünk, hanem a hátunk mögött titokban követi e! csí­nyeit. Én eddig elértem, hogy a gyermekeim mindig és min­den esetben bizalommal for­dulnak hozzám. Persze, ezt nemcsak azzal értem el, hogy nem verem a gyermekeimet, hanem azzal is, hogy állan­dóan érdeklődöm az ő kis problémáik iránt és ha maguk nem boldogulnak valamivel, nem röstellek segíteni nekik. H. I.-né Szentendre Anyuka mindenért megver... Gyakran megesik, hogy ott­hon elvernek. Legutóbb tegnap történt, amikor intőt vittem haza az iskolából, mert a Ka­ti piszkált óra alatt és én visz- szaütöttem. Nem akartam megmutatni otthon az intőt, de anyuka megtalálta a tás­kámban. Rámnézett, mire sírni kezdtem. Nem szólt sem­mit, csak kiment a kertbe és egy hajlós vesszővel jött visz-] sza onnan. Hiába mondtamj neki, hogy a Kati volt a hibás, \ nem könyörült rajtam. Ha ná-; lünk is lenne olyan tanító bá-'; esi, mint amilyenről az új- \ ságban olvastam, talán nemj kaptam volna ki, mert meg-'; magyarázta volna anyukám- \ nak, hogy nem is én voltam; a hibás. És azt is, ha rosszak■ vagyunk mi gyerekek, azértj nem kell mindjárt megverni'; minket. Az lígysem használ.'; Tudom magamról, csak még; inkább rossz leszek utána és'; még sokáig truccolok. Tessék; ezt m.egírni az újságban, akkor '; talán anyuka is megérti és; nem fog ezentúl—minden ki-'; csinyjségéxt..megverni. ....... j Egy hatodikos kislány Gödöllő. Az okos szó többet ér óh. ; Azzal kezdeném; hogy én a \ vitacikkben szereplő pedagó- j gusnak adok igazat. aki \ emberi szóval próbálta meg- j magyarázni az említett két \ szülőnek, hogy a verésnél ; többet használ az okos szó,: az értelemre nevelés. Nekem is vaai egy nyolcadik osztá­lyos fiam. Én még soha nem vertem meg, az apjától is csak egyszer kapott ki, amikor az intőt aláhamisí­totta. Azóta nem volt szük­ség arra, hqgy megverjük. Ha mégis valami hibát követ el, megmagyarázzuk neki, hogy az mennyire helytelen, s ha ebből sem ért, elvonjuk va­lamelyik kedvenc szórakozá­sát. Ezért tiszta szívvel ál­líthatom, hogy nem kell a neveléshez a fakanál és a nadrágszíj, csak türelem kell, szeretet és nagyobb ellenőrzés. Nemcsak akkor, amikor valami hibát követ el, hanem mindig. Hogy miért? Csak így lesz a gye­rek mindig bizalommal a szü­leihez. A férjemmel együtt soha nem restellem, ha éppen társasjátékozni hív a fiam. leülök vele és játszunk. Vagy tanácsot adunk neki, hogy milyen könyvet olvasson. Mindez együtt — legalábbis a mi fiúnk esetében — ez ideig eredményre vezetett. ELŐZETES JELENTÉS Papp Imréné, Pilis Az őszi szezonban kerül bemutatásra A megbilincseltek című amerikai film. Főszerepeit Tony Curtis és Sidney Poitier játssza. A filmet széles változatban is játsszák majd filmszínházaink. Barátságos válasz a „Barátságtalan levél" című cikkre Fekete Lajos, Csuka Zoltán, Polgár Dezső, Dobos Ferenc és sokan mások, Érd község köz­pontjában laknának, most Érdet és nem Érdligetet emle­getnénk. Dehiszen — mondhatná va­laki — Fekete Lajosnak, mint x művelődési tanács elnöké­nek, az egész község művelö- déspolitilcáját kellene irányí­tania. De hol? — kérdezi Fekete Lajos —. hiszen nincs központi kultúrotthon. Köz­ségvezető legyen aztán a tal­pán, aki egy rímekben gon­dolkodó embernek meg tudja magyarázni, hogy még a leg­szűkösebb lehetőségek mellett is figyelembe kell venni az így kimaradt 17-000 ember kultúrigényét, akár van kul- túrház, akár nincs. Mégis, ha csak ennyi hiba. volna, nem került volna sor a „Barátságtalan levél” meg­írására. Köztudomású, hogy nem minden rendezvény sike­rült így félrP Érdligeten sem. Megtapsoltuk mi már Érdlige­ten Fodor Józsefet is. Dobozi Imrét is. meg rajtuk kívül jó néhány Kossuth-díjas és nem Kossuth-díjas nagy írónkat, költőnket: művészeinket. A mostani kudarcnak tehát va­lahol mélyebben vannak az okai. Miért haragszanak egymás­ra ezek az egyébként nagy- képességű. jószándékú embe­rek, akik kezdetben olyan szépen egnütt építették a sza­badtéri színpadot, együtt ci­pelték a zongorát, a székeket és együtt szervezték a kultú­rára szomjas tömegeket? Mert haragszanak és ezt már ők sem tagadják. Miért nem szá­molnak azzal, hogy a kollek­tív erőt megbontva, megbont­ják a tömegeket is? Mert Érdligeten ez történt. A kö­zönség egyik része Fekete La­josra, a másik Polgár Dezső­re, a harmadik egy harmadik­ra esküszik. A negyedik meg éppen kárörömmel figyeli a fejleményeket, nem a költé­szetnek kíván tapsolni, hanem annak a csúnyára sikerült prózának, ami a kulisszák mögött folyik. ixj o, de hol a község veze­LV tősége?— kérdezi a „Ba­rátságtalan levél”. Merjünk hát őszintén beszélni. Vi­szonylag komoly összegeket biztosítottunk a szabadtéri színpad építéséhez, az ülőhe­lyek és más eszközök beszer­zéséhez. „Atyai” jótanácsban sem volt hiány, de korántsem követtünk el mindent a nép­művelés érdekében, ami az adott helyzetben lehetséges és szükséges lett volna. Kudar­cot vallottunk, illetve igen kevés eredményt értünk el a különböző összebékítö kísérle­tekkel is. Nem követtünk el mindent ómnak érdekében sem, hogy mindenki a saját helyére ke­rüljön. Az általunk nagyra becsült Fekete Lajos például semmiesetre sem színházigaz­gató. hanem egész Érd község művelődéspolitikájának leg­felsőbb irányítója. Nem lett volna szabad tehát odóig hagynunk fejlődni a dolgokat, hogy hátára vegye a zongorát, mert ez már nemcsak hogy próza, de nem is az ő fel­adata. És ne is rendezzen, ha­nem rendeziessen. Kikkel? Hát itt van a mi egyik leg­nagyobb bűnünk. Vannak tisz­F‘ teletdíjas, sőt ezen túl, rende­sen fizetett, hivatásos kultu- rosaink is (könyvtárosok, nép­művelési ügyvezetők, tanácsi előadók), akiket nekünk kel­lett volna jobban mozgat­nunk. Hatvan pedagógusról ír a „Barátságtalan levél”. Helyes­bítenem kell: százhuszonnyol­cán vannak. Többen, mint egy kisebb községben az iskolás gyerekek. Helyettük nem vá­laszolok. Nem is irigylem a helyzetüket. Ügy gondolom., nem lesz éppen könnyű meg­írni azt a levelet. feltétlenül említenünk kell egy döntő kérdést: sza­bad volt-e, vagy mondjuk, helyes volt-e egyáltalán meg­rendezni a szóbanforgó iro­dalmi estet? Én megkérdez­tem Fekete elvtársat, hogy a megelőző rendezvény kudarca nem figyelmezteti-e valamire? Azt mondta, hogy ez más. ez irodalom, itt biztos a siker. Hát az érdligeti alkotmány­ünnepségen is csak azért je­lentek meg mindössze hetve­nen, mert nem költészetről volt szó? És az azt követő kudarc? És minden aggasztó tünet és konkrétum, amelyről egy nyílt levélben nem lehet beszélni, de csak a vak nem látta, nem volt elég figyel­meztetés? Nem, ezt a rendez­vényt nem lett volna szabad vállalni. Amikor én ezt fel­vetettem, még meg lehetett volna állni. Le tudjuk-e vonni a, történ­tekből a helyes következte­tést? Már le is vontuk. A köz­ségi pártbizottság az érdekel­tek bevonásával már sok kér­dést tisztázott és nemcsak ha­tározott hangon foglalt állást, de határozott utasításokat is adott az érdekelt elvtársak­nak. A községi tanács végre­hajtó bizottsága egyik legkö­zelebbi ülésén napirendre tűzi a népművelési munka kérdéseit és hisszük, hogy he­lyére tud állítani mindenkit, megszűnnek a rivalizálások, félreértések és főként a tor­zsalkodások. Helyes lenne-e — a történ­tek ellenére is — csak nega­tívumokat látnunk? Bizony nem. Érdligeten, de egész Ér­den is nagy tudású, áldozat­kész, szívvel-lélekkel alkotni akaró, nagyszámú kultúrmun- kás dolgozik. A szabadtéri színpad nem önmagától épült fel. A képzművészet köre sem a véletlennek köszönheti léte­zését. A képkiállításokat, a jól sikerült rendezvényeket is azok csinálták, akiknek most nem sikerült. Megfogtak már ezek az elvtársak min­dent, csak még egymás kezét nem. Ezt most tanulgatják. Hisszük, hogy sikeresen, jrajon mit csinált ezen a V délutánon a tanácselnök? — kérdezi a „Barátságtalan levél”. Fekete Lajos elvtárs, a nem sikerült rendezvényt megelőző napon délelőtt tele­fonon hívott meg az előadás­ra. Közöltem vele, hogy már két héttel ezelőtt beneveztem egy mátrai társaskirándulásra. Tréfásan megjegyeztem, hogy negyvenéves házassági évfor­dulónk alkalmából egy kissé megkésett nászúiról van szó. Fekete elvtárs ezt ked,vesen tudomásul is vette. Azóta is tüdőgyulladásban fekszem. A „nászúdon” szereztem. A kö­vetkező rendezvényen én már biztosan ott leszek. Garaguly Ferenc vb-elnök, Érd \ CSALAD ÉS ISKOLA ‘UexéáAeC vagy, a nétfküt ! Szeptember 9-i lapunkban vitaindító cikket közöltünk a : gyermeknevelés egyik megoldásra váró kérdéséről, hogy ve- ! réssel vagy verés nélkül neveljük-e gyermekeinket. A vita- ! indító cikkre már eddig is több válasz, hozzászólás érkezeti í Ezekből közlünk most néhányat. A beérkezett levelek közlé- ; sét keddi számunkban folytatjuk. XXXXXXXXXX\XXXXXXXXXX\XXSXXXXXXXXXXXVXXXXXV Könyvtárosok értekezlete Hétfőn, szeptember 19-én, reggel, a megyei tanács épüle­tében könyvtáros éiáekezletet rendeznek, amelyen részt vesznek a járási, városi és önálló községi könyvtárak vezetői. Az értekezleten a megyei könyvtárhálózat őszi és téli feladatait beszélik meg, valamint a statisztika­készítés tapasztalatait. V\\\\\\\\\\\\\\\\ SZENTENDREI — - KÉPZŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA Vasárnap, szeptember 18-án, délben, a szentendrei kulturá­lis napok keretében a Ferenc- czy Károly Múzeumban meg­nyílik a Szentendrén élő kép­zőművészek kiállítása. A ki­állítást — amely szeptember 18-tól 23-ig tekinthető meg — Bordácsné H. Lenke mű­vészettörténész nyitja meg. A verés csak elvadítja a gyereket Három gyermek anyja va­gyok. Lányaim hét, illetve ki­lenc évesek, a fiam tíz eszten­dős. Eleven, játékos gyerek mind a három. Néha bizony rosszak, veréssel mégsem bün­tetem őket. Először mindig szép szóval próbálok hatni rá­juk, s ha ez nem használ, olyan elfoglaltságot találok ki számukra, amit kedvvel, szí­vesen megcsinálnak. így pél­dául feladatul adom, hogy né­hány mesét olvasson fel a lá­nyoknak. Ha ez sem használ, leültetem őket és beszélgetek velük. Megmagyarázom nekik, miért fontos jól tanulni az is­kolában vagy éppen miért kell mindig rendesen, szófogadóan viselkedni. Az én véleményem az, hogy lehet verés nélkül is szigorúan nevelni a gyereke­ket — saját tapasztalatom bi­zonyítja ezt. A veréssel csak elvadítjuk a gyereket, akara­tos és durcás lesz, „csakazért” se fogadja meg a szülői intel­meket, jótanácsokat. Legfel­jebb annyit érhetünk el vele, hogy azontúl a gyerek nem lVXVXVXXXXWXXVVVXXXVVVXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXVV delkező fiatal szakmunkáso­kat vesznek fel. A kiváloga­tás tehát a termelésben el- j ért eredményekre, az üzem- \ ben tanúsított magatartásra | épül elsősorban. A felsőipari iskolát vég­zett tanulónak, ha egye­temen kíván tovább­tanulni, az ipariskolá- : ban eltöltött eveket be- ; számítják az egyetemi ta- : nulmányi időbe. Az irányelvek elgondolásai \ nagyobb követelményeket á!- j lítanak az iparitanuló-isko-; Iák elé is és biztosítják a; megfelelő továbbtanulás le- \ hetőségét az innen kikerülő \ szakmunkásoknak. Különbö-; zeti, illetve felvételi vizs-; gák rendszeresítésével, élőké- ; szító tanfolyamokkal meg-; nyitják az utat az iparira- \ nuló-intézetek végzett nö- ; vendékei előtt a középfokú ! és felsőipari iskolákba, a fő- j iskolákra és egyetemekre. í A szakképzésben tehát az' iparitanuló-iskolátói a felső-; fokú oktatásig minden isko- \ latípus elérhető a fiatalok-' nak. Az iskolák egymásra; épülnek, mindig magasabb 5 színvonalon és az egymásba ^ való átmenetet a továbbta- \ nulás lehetőségei teremtik! meg. 5 Szenes Sándor ! (Folytatása keddi lapunkban) < O lvasom a „Barátságtalan . levelet” és mire végére érek, magam is keserű ízt ér- ' zek a. számban. A cikk min­ien mondatának megállapí- i tása helyes. Prukner Pál elv- 1 táfsnak nem volt túl nehéz a i helyzete, hiszen csak a puszta 2 tényeket kellett megállapító- i nia és már kész is volt a * „Barátságtalan levél”. Vagy — talán nem is barátságtalan? 1 Szerintem' nem. Keserű száj- c ízzel írott, segítő szándékú 1 bírálat. Szerzője embereket <- figyelmeztet, embereket vádol, i embereket akar felrázni a ne- * mes cél érdekében Mível a l szándék tiszteletreméltó, már i nem is lehet barátságtalan- ) Ságról beszélni. < Sokkal nehezebb a helyzete 1 annak, aki a. „Barátságtalan i levél” megválaszolására vál- ] lalkozik. Nehezebb, miután ‘l Prukner elvtárs nyilván nem ki magyarázkodást, mentegető­zést vár, hanem olyasmit, ami tényleg válasz és megállapítá- ' sokon túl, a lehetőség liatá- 1 rain belül utat is mutat. 1 Érdligetről esett szó és nem ‘ Érdről. Valahogy itt kezdődik a dolog. Ott kezdődik, hogy Érdnek, ennek a 22 000 lakosú, hat községrészre tagolt óriás községnek ma sincs központi kultúr otthona. Az egyenként 3—4—5 ezer lakosií, önmaguk­ban is egy-egy közepes közsé­get jelentő községrészeknek nincs komolyabb helyiségük kulturális célokra. Kivétel Érdliget, ahol a szabadtéri színpad megépítése áfa ked­vezőbb a helyzet. M iért éppen Érdligeten épült a szabadtéri szín­pad, miért éppen Érdliget vált az érdi kultúrélet központ­ijává? Egyszerű a válasz. Ha ; azok a lelkes, kultúrát szerető ; és művelni akaró emberek:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents