Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-09 / 213. szám
1%0. SZEPTEMBER 9, PÉNTEK nsr nu.y írlap Néhány gondolat — a prózáról és a ináról 2 CSALÁD ES ISKOLA Ili. A keserűség olykor élessé hegyezi az ember tollát. Engem keserít, hogy sok, nagyon sok kecsegtető lehetőséget ki- használatlahul hagyunk, hogy kevesebbet ad a magyar irodalom a magyar olvasónak, mint amennyit adhatna. Vészharangot kongatni ostobaság lenne. Nem alapvető, hanem arány kérdés ez, habár az arányok között a leg fontosaib. Korszerű irodalom — amelyről az elmúlt hetekben, hónapokban oly sok vita folyt —>, elsősorban tartalmi korszerűséget jelent, s nem a formák korszerűségét. A tartalom és nem a forma elsődleges, de a kettő elválaszthatatlan egymástól. Van helye itt a kísérletezésnek, az útkeresésnek, s hiszem, senki nem érvelhet azzal, hogy a párt politikája ilyen szempontból nem türelmes, megértő, nem adja a lehetőségek maximumát. Könyvtárosok véleménye, de a könyvnap alkalmából tartott író—olvasó találkozók summája is az: többet, sokkal többet a máról. Még akkor is,, ha ez a nehezebb. Sőt: annál inkább. Mert a máról szóló könyvek nem porosodnak a könyvtárak polcain, s a könyvesboltok kirakatában. Hanem közkézen forognak, hatnak, nevelnek, formálják az olvasóközönség véleményét, tanításnak, nagyobb világosságot adnak, megszerettetik vagy meggyűlöltetik az élet egyik vagy másik dolgát. Ennél nagyobb és szebb feladata pedig nem lehet embernek. Mindaz, amit úgy érzem, hogy őszintén sikerült itt elmondanom, nem több, s nem is lép fel nagyobb igénnyel, mint egy irodalomszerető, s bizonyos fokig irodalomban jártas ember véleménye. Ehhez hasonló kérdések hangzottak el abban a vitában is, amely irodalmi hetilapunk hasábjain folyt a középiskolai irodalomtanítás kérdéseiről. Nem véletlen, hogy ott is a döntő hangsúlyt a máról a mának követelmény kapta. De ez hangzik el szinte mindenütt, ahol csak az irodalmat szerető emberek összejönnek.) Ilyen emberek pedig ma már \ százezerszámra vannak. Mert ; sokat elmondtuk, hogy olvasó ; nemzetté lettünk, akik évszá- ; zados szomjúsággal vetettük; magunkat a betűre, hogy meg- ; szerezzük a legnagyobb hatal- \ mat: a tudás hatalmát. Éppen ezért nem mindegy, 5 hogy ez az olvasóközönség mit', kap a kezébe, kénytelen-e még ! mindig Jókait, Mikszáthot, j Móriczot olvasni (persze: kell : őket is) kizárólagosan, vagy ! pedig megtalálja a ma Móri- ; czát, aki elmondja mindazt ko- : ráról, amit Móricz Zsigmond ; elmondott. \ Móricz feltérképezte az ak- \ kori magyar falut. Vajon ma i kisebbek az írók lehetőségei? ; Igaz, az írófejedelem adottsá- \ gai nem adatnak meg min-j denkinek. De a próbálkozás,; a nekiveselkedés mindenki- j nek szabad. Mert nem a pa- ; nászok, a kifogások, hanem a \ művek beszélnek. A nemzet; asztalára letett művek, ame- \ lyek az ítéletet : az olvasókö- \ zönség véleményét várják. < A munkásosztály, s általá- \ ban a ma problémáinak j ábrázolása előbb vagy utóbb, \ de át kell, hogy törje az ed- \ dig csak kopogtatott falat, \ meg kell, hogy teremtse a j mai ember, a szocializmust: épitö ember példaképül szol- \ gáló alakját. Ebben bizonyos- i nak kell lennünk, még akkor ; is, ha most éppen ezt hiá-: nyoltuk. Már ma is vannak: olyan nevek a magyar iroda-: lomban, akik ugyan még bá-: tortalanul, olykor elbukva, de mégis ezt az utat járják. El-1 sősorban a fiatalok. Sikerül-e? ; Csakis rajtuk múlik. Ügy gondolom — se véleményemben nem állok egyedül —. hogy több teret kellene nekik adni, nagyobb bátorsággal közölni írásaikat, még akkor is, ha nem „nagy” nevek. Olykor a „nagy” nevek nem egyszer unt írásai 'helyett! Mert bármennyire is Veréssel vagy verés nélkül? — Csak tessék, tessék! Kerüljön beljebb. Jövök mindjárt, csak vetek valamit a jószágnak! ... Jutka! Jutka te! Vezesd be a tanító urat!... Jutka!... A fülén ül ez a lány... No, végre! A tiszta szobába vezesd! — Jó napot kívánok, tanító úr. Erre tessék! — Mi újság? — érdeklődtem odabenn. — Mit csinálsz? — Olyan nagyszerű ez a könyv! — lelkendezett Jutka az Egri csillagokat mutatva. — Letenni sem tudom! — És a lecke? — A számtant és a magyart megírtam már ... — Jobb lesz, ha előbb megtanulod a leckét. Utána nyugodtabban olvashat az ember. — Utána? Nem lehet! Akkor segíteni kell anyának. Mosogatni, a jószágot gondozni. Anya nem szívleli, ha olvasok. Mindig azt mondja: miért tétlenkedsz már megint! — Menj csak, kislányom, majd beszélek vele ... — Itt vagyok már, tanító úr! — lépett a szobába az asszony. — Hozta isten nálunk! — Mi újság idehaza? — Nálunk? Ugyan semmi... — És az intő? — céloztam Jutka tegnapi hibájára. — Megkapta már a magáét! Még most is simogatja a helyét. — És ezzel minden rendben van? — Egy időre biztos! — jelentette ki meggyőződéssel. — Talán mégsem. — Aztán miért? — Ellenőrzi a gyerek tanulását? — Az ő dolga, hogy tanuljon — vont vállat. — Ez igaz. De a gyerek olyan, akár a fiatal fa: nyesni, ápolgatni kell. — Intem én őt a tanulásra! Annyi, mint a falra hányt borsó. — És akkor? — Csak a verés segít... Jól megrakom, ha nem tanul. Gazdag műsorterv a gödöllői irodalmi színpad ez évi programjában \ A Juhász Gyula Irodalmi I Színpad ma már komoly sze- \ repet tölt be Gödöllőn és mű- i ködöse első évének eredményei i szilárd alapot biztosítanak to- ; vábbi fejlődéséhez. Vezetői ! most állították össze az 1960— ; 61. évi műsortervet, amely ér- ; té'kes és színvonalas munkát ! ígér. A tervezet szerint az új j szezont szeptember 23-án ; Dankó-esttel kezdik. ! Az Irodalmi Színpad kéthe- ! tenként tartja előadásait, min- ; dig pénteken délután hat órai ; kezdettel a járási tanács szék- ; házának bísztermében. A Dan- ; kó-est után, október 7-én Mó- ! ricz Zsigmond-estet rendeznek. ; A nagy magyar regényíró leá- ; nya, Móricz Virág, az ugyan- ! csak ismert és népszerű írónő 5 tart előadást. Október 21-én ! Duika Ákos szerzői estje kö- S vetkezik. f ; Erkel Ferenc születésének ; 150. évfordulója alkalmából >Erkel-emlékműsort rendeznek ; a budapesti Operaház szólistáinak közreműködésével. Ezt; ! követi A két Anyegin címmel; í egy Puskin—Csajkovszkij-est; ! november 4-én. Két héttel ké-; ; sőbb, november 18-án. Ady-est ; rendezését tervezik. ; „Oh drága szép muzsika, ; drága hang” címmel november í 25-én Schubeiá műsort rendez- / nek, amelyen a nagy osztrák ^ muzsikust Remsey Gábor mél- ^ tatja. Decemberben két szép- £ nek és érdekesnek ígérkező es- í tét rendez a színpad. Az első- \ nek 2-án „A két Faust” lesz a \ címe. Goethe remekművét és a \ belőle készült operát, Gounod \ alkotását Árvái Judit i-merte- \ ti. December 16-án „Hull a hó £ és álom hull a hóba . ..” cím- £ mel Kardos László a tél köl- } tészetéről tart irodalmi elő- £ adást. g Január az irodalom hónapja Kíállitást rendeznek a szadai mú'vészfelepen készült képekből — És ez használ? — Néhány napig igen. Ha mégsem, veszem elő újra az asztalfiókból a fakanalat. Jól elverem. egy időre csönd lesz. — Talán mégis lehetne mást... A verés csak elvadítja a gyereket ... — Aggy' isten, jó napot! — A férjem ... A tanító úr ... — mutatott be egymásnak az asszony. — övvendek — bólintott amaz. Hát csak beszélgessenek ... — Ha ráérne néhány percre ... — kértem, mert fölöttébb kíváncsi voltam ezek után a gazda véleményére is. — Leülhetek éppen ... mondta húzódozva. — Megyek, készítem a vacsorát ... — indult az asz- szony, hogy kerülje a további beszélgetést. — CsaJc ereggy ... aztán miről lenne szó? — A gyerekről... az intőről ... — Mit csináljak, kérem ... — komorult az arca. — Elég szégyen ez nekem. — Mit tett eddig, hogy jobban tanuljon? — Hát... buzdítom én mind a kettőt... — Veréssel? — Azzal is! Nem értenek ezek a szóból! — Azért mégsem kellene verni őket! — Tőlem sem sajnálta apám a szíjat, mégis ember lett belőlem! — Ezért? — Inkább vernék maguk is! — fakadt ki hirtelen. — Akkor mindjárt kisebb lenne a szájuk! Nincs ma fegyelem az iskolában! Bezzeg az én időmben! Pissz sem volt, ha bejött a tanító; olyan pálcája volt. Ha végigfektetett, .valakit a szamár pádon, angyal lett még az ördögből is! Volt is akkora tekintélye, hogy a plébánosnak se különb! — A pálcájának talán igen! — Mégis jobbak voltak akkor a gyerekek! — Ma sem rosszabbak! — Nekem kora tavasztól késő őszig cipőm sem volt, mégsem szekundáztam be soha! Ezek meg .Az asszony még nájlon holmit is vett nekik ... Annál kutyábbak! r/ Segíteni kellene őket... '/ számonkérni a feladott lec- j két. ^ — Ugyan ... Csak a verés$ bői értenek. £ — Én pedig azt mondom, J ne tegye többet... mit sem ér! — mondtam ellent a gazdának. Bár ne tettem volna! — Hallja-e, tanító úr! Nekem aztán ne parancsolgasson! — fortyant föl mérgesen. — Én vagyok az apjuk... tudom, hogy mit csinálok. — Embertelenség verni a gyereket... — Hogy maguk az iskolában mit csinálnak, nem érdekel, bár arról is lenne néhány szavam. De hogy én hogyan neveljem a saját gyerekeimet, ahhoz sem magának, sem az atyaúristennek sincs köze! — De kérem, én... — Nézze, fiatalember! — vágott a szavamba. — Maga még gyerek ahhoz, hogy engem oktasson. Az én elvem az, hogy a gyerekeknek úgy kell a verés, akár a kenyér! így tanultam ezt az apámtól. a nagyapámtól ... — Fordult azóta a világ kereke . .. — Hallja, tanító úr, most aztán elég legyen! Nem állok jót magamért! A verés kell és kész. Eddig a j-ét történet, amelyet pedagógus barátom elmesélt. Kinek volt igaza: neki, vagy a szülőknek? Arra kérjük kedves olvadóinkat. írják meg véleményüket — névvel vagy név nélkül — lapunknak. (A borítékra kérjük ráírni: Család és iskola.) Várjuk hozzászólásaikat. Prukner Pál Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Légy boldog Irina című szovjet játékfilmet jól megírják, bármennyire is elemzik a húszas-harmincas évek kispolgárságának életét, szerepét, úgy érzem, fontosabb, ha mai munkásaink életét írják meg, elemzik és — közük a lapok! Biztos: nem lesz minden ilyen fiatal íróból zseni, írófejedelem. De ha nem kapnak nyilvánosságot, ha okvetetlenkedés, szőrszál- hasogatás fogadja írásaikat, akkor semmi sem lesz belőlük. Akkor arra kényszerülnek, hogy átnyergeljenek, erőszakot téve érdeklődési körükön, paraszttémát írjanak, vagy boncolgassák a már agyonra boncolt kispolgárt. Magam is. de nagyon sok más, egyszerű olvasó szívébe zárta Molnár Géza Hullámverésének párttitkárát. De ez az alak magános, társtalan, még megközelítőt sem tudunk mellé állítani az élő irodalomból. Pedig az ilyen alakok, az ilyen hősök lehetnének a mai fiatalok példaképeivé, ezek serkenthetnék őket arra, hogy ők is ilyenné, szocialistává váló emberré legyenek. Az írás művelőit soha jobban meg nem becsülték, mint a mi társadalmunkban. De az írás művelőinek nagyobb feladatai, s tegyük hozzá: égetőbb adósságai nem is voltak, mint ebben a társadalomban. Az irodalom egy-egy képviselőjét lehet szeretni vagy nem szeretni. Lehet kivételt tenni, hogy ezt vagy azt az írót nem olvasom, mert nem szeretem, amannak viszont minden könyvét, cikkét elolvasom, mert szeretem. De a magyar irodalmat az élő, s a már (klasszikussá vált irodalmat csak szeretni lehet. Amikor bírálják — olykor nagyon kemény szóval is — ezt az irodalmat, csak a szeretet és a féltés vezeti az emberek tollát, szavát. Vajon a legfőbb ítélőszék, az olvasóközönség véleményének nem lehetne annyi becsülete, hogy olykor helyet kapjon a lapok, elsősorban az irodalmi lapok hasábjain? Nem kell messzire menni példákért. A szovjet lapok, nemegyszer maga a Pravda, rendszeresen közölnek olyan leveleket, amelyek egy-egy új könyvről, egy-egy vitatott kérdésről mondanak véleményt. lesz. Bemard Sha w, a nagy ^ angol szatirikus és Rabiadra- £ noth Tagore, a hindú világ ^ nagyhírű költője lesz a tárgya ^ dr. Horváth László előadásai- ^ nak, ^ Február 3-án, Raffael Márta % ária- és dalestjét Máté János ^ előadása vezeti be, 10-én „Val- % lomás” címen a világirodalom^ nagy szerelmesei jelentkeznek^ a gödöllői színpadon. Március ^ 10-én Az évszakok költészetét £ Kardos László ismerteti, 24-én ^ Jancsó Adrienn Ballada-estjé-^ re kerül sor. ^ Április 8-án Thenessy Wil-$ Hams kétfelvonásos drámáját, $ az Üvegfigurákat mutatja be ^ az Irodalmi Színpad felolvasó ^ színház formájában, 15-én Vil- £ Ion-est lesz. 29-ét Kosztolányi $ Dezső emlékezetének szentelik ^ Törőcsik Mari közreműködésé- í vei. ^ m. 1. ^ A kis Szada község méltó módon áldozott az idei emlékév alkalmából egykori nagy polgára. Székely Bertalan emlékének. A nyár elején a községi tanács ünnepi ülést tartott és azon elhatározta. hogy a nagy magyar festő emlékére. aki egyszersmind úttörője volt a magj^ar rajzpedagógiának, művésztelepet létesít a magyar rajztanárok számára és a nyári vakáció idejére meghívja ennek falai közé a rajzpedagógusok egy-egy csoportját. Az idén két csoportban harminc rajzpedagógus töltött három-három hetet Székely Bertalan annyira kedvelt vidékén. K ülföldi vendégei is voltak a szadai művésztelepnek, az olasz pedagógusszakszervezet Magyarországon időző képviselői. A pedagógusszakszervezet rajzpedagógiai osztálya különben elhatározta, hogy a művésztelep lakóinak Szadán készült alkotásaiból Buda- \ pesten kiállítást rendez. Az j értékes anyagot Gödöllőn is ; kiállítják, szeptember 23-tól. ; N agy sikere volt a Székely j Bertalan egykori műtér- | mében berendezett múzeum j emlékkiállításának is, amelyhez a Nemzeti Galéria vezetősége nyújtott értékes támogatást. A Galéria Székely Bertalan tizenkét eredeti alkotását. szállította Szadára és állította ki a kis múzeumban, köztük a művész legismertebb munkáját, a II. Lajos holttestének megtalá- j lásáról készített festményét j is. A két napig tartó kiállításnak 650 látogatója volt, ; köztük a gödöllői agrár-; egyetem számos külföldi. ; iraki és guineai hallgatója, i A mogyoródi termelőszövet- ; kezet tagjai szekereken men- ; tek át Szadára, hogy g,yö- i nvörködhessenek Székely Bér- í talap alkotásaiban. A kiállítás* önkéntes őre az i öreg Újvári Sándor tsz-tag : volt, akinek legnagyobb büsz- i kesége. hogy gyermekkora- i ban modellje volt a nagy i művésznek. ; Hogy ez a vélemény — oly-; kor laikus? De hiszen az olva-; sóközö nség 1 a i k us ok b ól áll. í Akiket nem az érdekel, hogy ! az író hogyan alkotta meg mű-! vét. reggel ír-e vagy este, gé-! pen vagy kézzel, hanem az.! hogy mit akar vele mondani!! Ha az olvasó megértette a mű-! vet, az író elérte a célját.! Hogy olykor félreértések adód-! hatnak, az igaz. De hogy min-; denki félreértse a művet,; olyan nincsen. Ott a műben; van a hiba. ! / Mert — s ezt így, néhány! mondatban odavetve elég me-! rész dolog elmondani — olykor! a sajátmaga által vájt fülűnek! kikiálltott kritikus és az olva-', sóközönség véleménye között', nagy az eltérés. S az esetek! többségében — a közönségnek! van igaza. Mert a mi kritikánk ! hajlamos arra, hogy hasraes-; sék Dürrenmatt előtt, de le-; szólja mindazt, ami hazai! A; rosszért persze ne lelkesed-; jünk. De ne csak a francia; f ilm új hullámáért lelkendez-; zünk, hanem azért is, ha ide-! haza valaki újat próbál, bát- \ ran nyúl a munkásaikhoz, a; magyar valósághoz. Kicsit job-; ban nézzünk a lábunk elé, s; kevesebbet a határon túlra.; Mert onnét olykor a rezet is! aranyként fogadjuk! Az a tudat, hogy milliós ol- j vasótábor várja a műveket,; roppant felelősség. De a legna- ; gyobb ösztönző erő is. Mert; százezreknek írni: magyar író; által soha nem álmodott lehe-! tőség. A mát megírni: a leg- \ próbálóbb, legszebb feladat. \ Mert terv, elképzelés, sokfé-; íe lehet. Az írói alkat is sok-; féle. De cél csakis egy, egyet-; lenegy lehet: megteremteni,! kivirágoztatni a szocialista; realista magyar irodalmat,; megírni korunk, történelmet formáló korunk hiteles, igaz, \ pártos szenvedélytől átfűtött \ krónikáját. Megteremteni, s; erőssé tenni azt az irodalmat,! amelyet ötven-száz esztendő j múltán úgy tanítanak majd az ; iskolákban, mint a szocialistá- : vá váló Magyarország szocia- j lista irodalmának maradandó ; értékű, az idő próbáját kiálló i alkotásait. Mészáros Ottó ! S. Kall. az egyik negyedik osztályos diákom panaszkodott: otthon minden semmiségért megverik. Meglátogattam a szüleit, hogy beszéljek velük. Látogatásomkor Kati kisírt szemmel fogadott a kapuban. Kikapott. mert engedély nélkül átment a barátnőjéhez. Apját a kicsiny cipészműhelyben találtam. Amikor közöltem vele, hogy miért e váratlan látogatás, néhány percre félbehagyta a munkát. — Becsületes embert szeretnék nevelni a lányomból — mondta komolyan. — Megértem ... — Látja, tanító úr . .. Itt dolgozom kora reggeltől késő estig ebben a műhelyben, a családomért, a gyerekekért. Délben is csak bekapom az ebédet és szaladok vissza, any- nvi a javításra váró cipő. A lányom mégsem gondol ezzel. Azzal fizet, hogy állandóan felesel, elcsavarog ... — Azért mégsem kellene megverni... — próbáltam menteni a lányt. — Mit csináljak? — fakadt ki dühösen. — Elfogy a türelme az embernek. — Talán jó szóval . . . — Megpróbáltam ... Hiába minden. Valahogy mégiscsak meg kell büntetni a gyereket. — A verés megalázó. — A pofon talán igen. De abban nincs semmi, ha az ember néhányat ráver a fenekére. Csak a javára válik ... Beszélgettünk még vagy fél órát, hasztalan. Egyre azt hajtogatta: a verés csak a javára válik. Mást nem tehettem, elköszöntem és átmentem egy másik diákom szüleihez. M. Jutka ugyanis tegnap intőt kapott. M.-né éppen a baromfiudvarban szorgoskodott, amikor ráköszöntem. Meglepődött. — Mi járatban nálunk, tanító lír? — Erre jártam, gondoltam, benézek már néhány percre. A közeliim 11 ban több pedagógus ismerősömmel beszélgettem a gondjaikra bízott diákok otthonáról, a családoknál lölyo nevelésről. így került 6zo a diákok otthoni jutalmazásáról és büntetéséről. Most ez utóbbiról szeretnék két — egyik pedagógus barátommal megtörtént — epizódot feleleveníteni, mi több. vitára bocsátani, hogy olvasóink: szülők, tanárok és diákok egyaránt hozzáfűzhessék gondolataikat, elképzeléseiket, mert véleményünk szerint csak a nyilvános vita vezethet eredményre ebben az esetben.
