Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

1960. SZEPTEMBER 4, VASÄRNAP PEST meg» yffrldp KÉPES FILMVILÁG Nagy sikerrel játsszák film­színházaink a Rangon alul cí­mű új magyar filmvígjátékot. Főszerepeit Sólyom Ildikó és Bitskei Tibor játssza. Filmet készítenek Lorraine Hansberry: A napfény nem eladó című színművéből — teljes néger szereposztásban. A darab film jogát Sidney Lumet, a 12 dühös, ember al­kotója vásárolta meg. Előreláthatólag még ebben az évben elkészül a Nagy Mogul című film, amelynek felvételei már nyolc éve foly­nak és a legköltségesebb film­nek tartanak az indiai film­gyártás alkotásai között. A film meséje Szalim herceg és a szép Anarkali szerelméről szól. New Yorkban nagy siker­rel mutatták be A cirkusz művészei című szovjet filmet. A nézők nagy elismeréssel fo­gadták a szovjet cirkusz mű­vészeinek, különösen a világ­hírű Popovnak produkcióit. Elkészült az üzbég film­stúdió első szélesvásznú film­je, a Másodvirágzás. Orson Walles ismét Zágráb­ba utazott, hogy részt ve­gyen A tatárok című film forgatásában. Néhány hónap­pal ezelőtt Abel Gance Austerlitz című filmjében játszott szerepet, ugyancsak Zágrábban. New Yorkban bemutatták az Akik megmaradtak, hallgat­nak című nyugatnémet fil­met, Shakespeare Hamletié­nek modern változatát. A film rendezője és forgatókönyv­írója Helmuth Kciutner. A modem Hamlet egy német gyáros-család fia, akinek ap­ja a második világháborúban meghalt. Apjának szelleme — a modern idők követelmé­nyeinek megfelelően! — tele­fonon (!) jelentlcezik. ineklő, zajongó diáksereg; ők s fölleié haladnak az egykori "olyóvölgyben, hogy a völgy­záró gátat megtekintsék. A folyómederben itt-ott még irindig kékes színű víz folyik, ■nint az egykori folyó niég visszamaradt emléke. Hajdan itt zúgott, tajtékzott a Neretva, de most elhagyott a meder, s tia az autó a hepe-hupás úton lelassít, a madarak tavaszi pittyegését lehet hallani, egyébként csend van. Egyre magasabbra jutunk * amint egy kanyarodónál ki­bukkanunk, hirtelen elénk tá­rul a völgyzáró gát kolosszális építménye. Még egy kanyar s már fenn is vagyunk a vasbe­tonból épült, mintegy száz méter magas völgyzáró gát te­tején, amely olyan széles, hogy akár hat gépkocsi is kényelme­sen elhaladhat egymás mel­lett. Kiszállunk és a völgyzáró- gát kőkorlátjához lépünk. Odalenn, a szédítő mélységben apró hangyáknak látszanak az embereik; itt még mindig dolgoznak, lenn a mélyben is, idefönn a magasban is, hi­szen — habár odalenn, a hegy gyomrában már működik a vizierőmű és termeli a vil­lanyáramot — a külső mun­kálatok még korántsem feje­ződtek be, s a vidék arca sem alakult ki végleg. Lenn, a szédítő mélység alján, itt- ott azért még mindig előtör a Neretva egy-egy kis forrása, hiszen odaát, a túlsó oldalon, a hatalmas tóvá duzzasztott víztömeg gyakorol irtózatos nyomást s a víz ma is ke­resgéli a mélyben egykori haj­szálereit s nem nyugszik tel­jesen bele, hogy a hegy belse­jében kijelölt új útján halad­jon. Megilletődött csendben bámulunk a mélybe, majd a hátunk mögött zöldeskéken ragyogó tóra, ametyben a he­gyek nézegetik magukat. S ha ma már kissé közhelyként' is .hat a szólam, hogy az ember legyőzi a természetet, most itt megrendültén érezzük ennek mélységes és eleven igazságát. A folyó megtorpant ennél a gátnál, megállt s hatalmas­erejét villanyárammá alakít­ja át az ember, a villanyáram pedig átalakítja lassan az egész vidéket, a táj arcát, s ezzel együtt magát az embert is. Alig tudunk megválni a le­nyűgöző látványtól, de az érzéstől, a felemelő, büszke érzéstől ezután sem, ahogyan megfordulunk, visszamegyünk Jablanicára, s azon túl már ismét a Neretva szűk, ka­nyargó völgyében robogunk tovább, a zúgó, tajtékzó fo­lyó partján, immár Mosztár felé. De most még valamit ész­re kell venni: mint égnek meredő, büszke, modem mi- nárék, csúcsuk felé keskenye- dő, monumentális vasbeton- oszlopok vezetik a villany­áramot, a szó szoros értelmé­ben hegyen-völgy ön át. Olyan nagy távolságban vannak egy­mástól, hogy — a legrövidebb útvonalat választva — úgy­szólván három-négy szökel­léssel röpítik ét a villany­áramot a legmagasabb hegy­gerinceken, időnként eltűn­nek előlünk, hogy aztán egy- egy hegygerinc után megint csak elénk bukkanjanak s te­reljék tovább az áramot Her­cegovina legtávolibb falvai felé is. — A Neretva most már nemcsak alattunk áramlik, ha­nem fölöttünk is — mondja Ahmet Hromadzsies bará­tunk, a költő — és igaza van. S most már csak a formát kell megtalálnia, hogy az új gondolatot kifejezésre is jut­tassa s megszületett az új vers... A Neretva völgye kitágul s a széles sík túlsó végén Mosztár mináréi köszöntenek bennünket. Ott fönn, a hegyek csúcsa még hóban áll, de ide- Ienn már a mediterrán vidék napfényben fürdő tája moso­lyog felénk. ,.Behar” van ép­pen, gyümölcsfavirágzás ide­je, s körülöttünk csupa ba­rackvirág a táj. Rohan az autó a síkon s időnként egy- egy méhecske koppan a szél­védő üvegre. Befutunk Mosz- tárba. Szarajevóban tél volt, itt tavasz fogad. Csuka Zoltán Tóth Laci, a hajduszoboszlói III. sz. általános iskola tanu­lója játssza Nyilas Misi szere­pét a Légy Jó mindhalálig új változatában. A Fapados szerelem című új magyar játékfilm két fősze­replője: Krencsey Mariann és Zenthe Ferenc a film egyik jelenetében. Joris Yvans, A folyamok dala, és az öt ország, öt asszony című film ismert rendezője jelenleg Afrikában tartózkodik, ahol dokumen­tumfilmet forgat a Mali Ál­lamszövetség népeinek éle­terői. Á, ’ Készül az Oz, a csodák csodája című színes amerikai mesefiim magyar szinkron­szövege a Pannónia Film­stúdióban, A filmet előre­láthatóan az esztendő végén mutatják be filmszínházaink. A Moszfilm-stúdió Kenyér és rózsák című készülő film­jének témája: hogyan segí­tették a pétervári munkások a Kolcsak-bandák és a kulá- kok ellen az Altáj vidék pa­rasztságát az új élet megte­remtésében. A film forgatá­sát szeptemberben fejezik be. mámiiLÁs a neretva vömében épület mellett — szabad- ] téri színpad. 1-Itt kezdődik a jabla- nicai tó, amely a jablanicai < vízierőművet mozgató víztö- 1 meget tárolja, s húsz kilo- : méter hosszú — magyaráz- ' za Hamza Humo. — A Neret­va völgye innen kezdve már nem folyóvölgy többé, a jobb- és baloldalon felsorakozó he­gyek már tavat zárnak körül, egészen Jablanica városig. Annak idején az erőműtelep­pel együtt ezt a kultúrhazat is felépítették, hogy az ipa­rosodó vidék munkássága ott­hont leljen benne. Igaz, kissé túlságosan előrevágtunk a tervekkel s még időnek kell el­telnie, amíg a helyi mun­kásság tölti meg majd a ter­meket; egyelőre inkább csak idegenforgalmi látványosság. Konjictól kezdve egész Jablanicáig ismét beton­úton robog a gépko­csi. S miközben a sofőr mellől gyönyörködöm az egy­re szélesedő tó kristálytiszta, zöldeskék vizében — ugyanaz a szín, ami a híres Neretva folyóra jellemző — a széles műúton, magasan á keskeny- vágányú vasútvonal fölött, ide-oda kanyarogva suhanunk s útközben két hatalmas, jó pár kilométer hosszú alagúton is átrobogunk. Egy helyen új híd előtt állunk meg; a vonat is ezen a hídon megy át — egyelőre. — Amint látjuk — mondja Hamza Humo — itt még ma is folynak az építkezési mun- kálatoky éspedig .gyorsuló ütemben, mert a vasútvonalat itt is rendes nyomtávúra épí­tik át s egy-két év múlva már Mosztárig közlekednek a ren­des nyomtávú vonatok. A vas­útvonalat pedig nem itt lenn, a tó partján hagyják, hanem a műút fölött, a hegyoldalban vezetik, jóval magasabban a mostani pályánál. Jablanica közelében járunk. Egy kiugró hegygerinc előtt a smaragdszínben ragyogó tó jobbra marad, mi pedig balra vágunk s egy félkörben kanya­rodó alagúton átrobogva egy­szerre csak a hegygerinc má­sik oldalán bukkanunk elő a napfényre. A vasútvonal most tőlünk balra szalad, jóval lej­jebb, hogy egy újabb vasbe- tonhíd előtt megint csak ta­lálkozzunk. Leszállunk a kocsiról s gya­log megyünk át a szédítő ma­gasban ívelő hídon; alattunk jobbra a Neretva egykori völ­gye, most kiszáradva, hatalmas sziklák közt húzódik felfelé. Balra tekintünk s ekkor meg­pillantjuk, amint a mélyben, a Neretva zöldeskék vize a hegy­oldal tövében épült ház alól szökken elő a hegy gyomrából. Az épület azonban túlságosan kicsiny ahhoz, hogy az egész erőműtelep helyet kaphasson benne. — S a vízierőmű hol van? És hol van a völgyzáró gát? — Ez itt csak az erőműtelep alsó vége, a záróépület — ka­pom meg a magyarázatot. — Maga a vízierőmű a hegy gyomrában helyezkedik el. ott működnek a hatalmas turbi­nák, amelyek annyi villany­áramot termelnek, hogy egész Bosznia-Hercegovinát ellát­ják. A völgyzáró gát pedig a Neretva völgyében, innen négy kilométerre van, Jablanica fö­lött. Áthaladunk a hídon, áthaj­tunk Jablanicán, amely az el­múlt évtizedben kicsiny hegyi­faluból iparteleppé fejlődött. Autónk most jobbra kanyaro­dik. abba a völgybe, ahol egy évtized előtt még a Neretva folyt s a folyómeder mentén haladunk fölfelé. Ez a régi országút ma már kiesett a használatból, hepe-hupás mé­lyedéseken zötyögünk át, mel­lettünk az egykori vasútvonal, amelyen most egy kis szerel­vény pöfög a völgyön fölfelé. A nyitott vasúti kocsikban ját kezeslábasának egyik váll­pántja alá dugta, és a pán­tot ledobta magáról. Ned­ves ingét, bőrét, úgy borzolta a szellő, akár a langyos eső. Egyik kopója a ház végé­ben szunyókált, most azon­ban fölkelt, a farakáshoz bal­lagott, és nyaldosni kezdte a baltanyelet. Jesse figyelte, amíg végez a. baltanyéllel. De amikor a kutya a kezeslábas szárát kezdte nyaldosni, Jes­se teljes erejéből beleriigott. A kopó lábára penderült, és vo­nítva rohant vissza a ház végébe. Jesse újból végigsimította arcát kezével és fölállt. A kapát a ház falához támaszt­va találta. A tornácra vitte, és kirántotta a fecskefarkú reszelőt az ajtófélfából, aho­vá, amikor legutóbb használ­ta, beszúrta. Úgy hallotta, felesége az előszobában imbolyog. A kapát a tornácnak tá­------------- masztva, Jesse a ddig reszelte a vasat, míg­nem olyan éles lett, akár a kukoricaszárvágó kés. Amikor ezzel végzett, a reszelőt visz- szadöfte az ajtófélfába, és el­indult a gyapotföld felé, fe­detlen féljél az izzó napban, vállán a kapával. Jesse, bár kissé bizonytala­nul, de úgy érezte, még megmentheti a termést. Az aszályfű nem állhat ellen az éles kapavasnak. ő pedig szükség esetén bármikor visz- szamehet, és megélesítheti a kávát a fecskefarkú reszelő­vei. X Mögöttünk lassan elma- X rád az immár több mint két- X százezer lakosú Szarajevó, X hatalmas ipartelepeivel s au- ^ tónk egyre gyorsabban szá- ? guld a széles műúton az X Igman-hegység magasba szök- X kenő. hóval borított ormai felé. X Vendéglátó kísérőim, Hamza X Humo és egy fiatal költő, X Ahmet Hromadzsies, a bosz- X nia-hercegovinai ifjúsági iro- X dalom egyik legjobb műve- í lője — velem együtt arról X elmélkednek, hogy ezen a X tájon szinte szemünk látta- X ra süllyed el egy régi-régi X avatag világ s már fölébe | nő az új réteg, az újat épí- | tő ifjú nemzedék. | A hegy lábánál véget ér a X műút s most már a régi ma- | kadám országúton kaptatunk \ fel a zordon tavaszban az | Igman havas hegyoldalán, i; Baloldalon alagútba bújik el : í a vasútvonal, hogy nyolc ki­ll lométer után a másik olda­lon bukkanjon elő és égnek X meredő szirtiek között ro- \ hanjon le a Neretva völgye X felé. Elsuhanunk egy ősrégi 7 bogumil temető mellett, s | aztán már suhanunk lefelé, X ide-oda kanyarogva. Időn- X ként juhnyájak állítják meg I a kocsit; a pásztorok már a X tavaszi legelő felé terelik í az állatokat. Türelmesen meg- X várjuk, amíg a hegyoldalra X vonulnak' a riadt szemmel y ránk meredő állatok, s az- X tán suhanunk tovább a sza- y, kadék szélén, éles tűkanya- á.rokon, lefelé, ' ahonnan egy- I szer csak. elénk tárul a Ne- | retva kiszélesedő völgye s X odalenn, a Neretva mellett | Konjic, a kis hercegovinál X hegyiváros. | De milyen más a kép itt, £ mint harminc év előtt, ami- X kor először jártam erre. A X mecsetek, minárék ma is í megvannak, a jellegzetes és | domináló képet azonban már * a művelődési ház üvegből és X vasbetonból emelt épülete X nyújtja; csupa szín, csupa | világosság ez az épület belül; j modern berendezésű étterem, X kényelmes székekkel ellátott X színház- és moziterem, mo- V X dern színpad, könyvtár s az A Pannónia Filmstúdióban befejeződött Jean Gabin Az Eiffel-torony árnyékában cí­mű filmjének szinkronizálá­sa. A film női főszereplője Maria-Jósé Nat. Romy Schneider játssza a : Tacskó című nyugatnémet : filmvígjáték főszerepét. A ; filmet rövidesen hazánkban ; is bemutatják A Kulturális Kapcsolatok Intézete vendégeként két hétig hazánkban tartózkodott Hamza Humo, a Bosznia-Hercegovina Népköztársaság íróegyesületének elnöke, a boszniai írok niesz- : tora A szegedi szabadtéri játékok megtekintése után néhány I napot Budapesten is töltött, ahol magyar írókkal ismer Ize- • dett E cikk írója az illusztris vendég budapesti latogatasa ot- i kalmából írta e sorokat, visszaemlékezését két ev előtti bosz- ; niai látogatásáról,, amikor Hamza Humo, bár meg lábadozo l beteg volt, szíves házigazdaként autóba ült és igv kísérte a ; magyar íróvendéget a Neretva völgyébe és Hercegovina jo- ! városába, Mosztárba. helyben maradni. De várt, amíg csak tudott, hátha Nó- tás abbahagyja a rúgkapálást odalent az árokban. A hü­velyben levő sörét elég erős volt, hogy közelről akár egy öszvért is megöljön, de Nó- tással mégse bírt végezni. ... sikoltozása a szap­izzie panfa alatt, a hő­ség meg a feje fölött izzó nap arra kényszerítették Jesse-t, hogy a ház mögé, a farakáshoz fusson. Ott fölkapta a baltát, és visszafutott a vizesárokhoz. Nótás még mindig az árok mélyén vonaglott, akár egy le­vágott fejű csirke. Jesse le­ugrott az árokpartról, és há- romszor-négyszer Nótásra súj­tott. Mire abbahagyta, a vér ellepte a balta nyelét meg az élét, sőt még Jesse kezes­lábasának alját is egészen át­itatta. Egy idő múlva Nótás már nem mozdult. Jesse most a vizesárok alsó végébe ment, ahol a part nem volt olyan meredek, és kimászott az árokból. Visszafelé menet lát­ta. hogy Lizzie a földön fek­szik a fa alatt, ahol Nótást láncon tartották. A farakáshoz vitte a bal­tát, és egy diófarönkbe vág­ta. A.zután a farakásra ült, kezével végigsimította arcát, és szemgolyójába vájta ujja bütykét, hogy enyhítsen az égő fájdalmon. Valahonnét most szellő ke­rekedett, és Jesse a forró ar­cát ért fuvallatra máris job­ban érezte magát. Hüvelykuj­csak azt tudta, hogy Nótást a pajta mögé, a vizesárokhoz kell hajtania. Egy tengericsut­kát vágott az öszvérhez, hogy eltérítse útjából. Nótás rossz irányba futott, de Jesse a yuskaaggyal újból a vizesárok felé terelte. Azután még egyet vágott rá a tusával, nehogy megint elbitangoljon. Lizzie az udvaron sikolto­zott. Nem volt szalmakalap rajta és így máris napszúrás kerülgette. Mihelyt odaértek, Jesse a. vizesárokba lökte Nótást. Nó­tás az árok mélyén ficánkolt, lábát kétoldalt a földbe váj­ta, és úgy iparkodott kimász­ni. Jesse fölemelte a puskát, be akarta állítani az irányzókat, azonban nem látott egyebet, csupán egy szürke, ficánkoló tömeget a vizesárok vörös agyag partjának hátterében. Mégis elhúzta a ravaszt, és aztán egy pillanatig kivárt. Majd leeresztette a puskát, és még egyszer Nótásba lőtt. Nótás még soha életében nem csapott ekkora lármát. Jesse a vizesárok partjára ült, és ujja bütykével szemét dörzsölgette. Érezte, hogy a kiszáradt föld enged alatta, és ezért egy kicsit hátrább ült, nehogy lecsússzon a vizes­árokba, ahol Nótás. akár a szárazra dobott hal, vergő­dött. — Hagyd abba ezt a rug­dalózást! Ne voníts! Dögölj meg. te nyomorult! — üvöl­tötte Jesse. — Dögölj meg, te nyomorult! Dögölj meg! Nem tudott tovább egy sebben, úgy, hogy Nótás lábra hempergett és imbolyogva, mint a részea ember, ha járni próbál, elindult a.z udvaron át. Lizzie iparkodott kiszakítani a láncot Jesse kezéből. De Jesse félrelökte. — Jesse — sikította az asz- szony —, Jesse, mit akarsz Nótással? Jesse maga mögé taszította az asszonyt. Nótás csenevész lábain imbolyogva ment előre és valahányszor úgy látszott, összeesik, Jesse egyet lódított rajta a puskatussal, hogy föl­egyenesedjék Lizzie sikoltoz­va járt nyomunkba és férje lábához dobta magát. De Jesse-nek sikerült odébb lév­aié, mielőtt még az asszony átkulcsolhatta volna* térdét. Nótás most a pajta felé futott. Jesse utána eredt, ma­ga előtt tartva a puskát, hogy Nótást a kívánt irányba terel­je. A termés elpusztul. Jesse----------------------------------azon­ban most teljesen megfeled­kezett a. gyenge gyapotcserjé­ket fojtogató aszályfűről. ’ A gyom megelőzte, mielőtt még útját állhatta volna. Ha Liz- zie-t nem éri napszúrás, vagy ha segítséaül kap valakit, mea- menthetné a gyapotot. De tizenkét holdon senki eoy- magában mea nem birkózik a gyommal, ha egyszer lema­radt az irtásban. Jesse szemét annyira elfu­totta. a vér, hogy még Nótást is alia látta. A hőség, meg a lüktetés a fejében minden más gondolatot feledtetett vele,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents