Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

1969. SZEPTEMBER 4, VASÄRVAP

Irányelvek oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére

Kitüntetések a bányásznap alkalmából

Oktatási rendszerünk a felszabadulás óta állandóan fejlődött és jelentős eredményeket ért el. A gyors társadalmi haladás azonban szükségessé teszi, hogy jobban készítsük fel ifjúságunkat az életre, a szocialista építés gazdasági és kulturális feladatainak megoldására. A ma iskolába kerülő fiatalokat úgy kell nevelni, tanítani, hogy az iskolából kilépve (10—15 év múlva), meg tudjanak felelni a felépült szocialista társadalom igényeinek. Ezért határozott úgy a párt VII. kongresszusa, hogy „köznevelésünk fejlesz1 Tegyük szorosabbá is- * kóláink kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Minden iskolatípusban elő kell készíteni a tanulókat a termelőmunkában való részvételre. Ezért — az általános iskola nyújtson műszaki-gyakorlati (politechnikai) képzést, növelje a gyakorlati foglalkozások számát;

— a gimnáziumok oktatási rendszerét úgy fejlesszük, hogy az elméleti oktatás mellett, szakirányú műszaki-gyakorlati (politechnikai) képzéssel lehetővé tegyük a tanulók számára szakmai előképzettség megszerzését is;

— olyan szakközépiskolákat létesítsünk, amelyek középfokú általános műveltséget és szakképzést nyújtanak;

— felsőoktatási intézményeink neveljenek a népgazdaság, a tudomány és a kultúra különböző területei számára olyan kiválóan képzett szakembereket, akik megismerik a választott szak elméleti alapjait és gyakorlati alkalmazásának legjobb formáit.

O Emeljük az általános- és szakmai műveltség színvonalát. Ezért n 1 — a tanterveket az ok- ^*/ tatás minden fokán tegyük korszerűbbé. A korszerű tananyagot úgy kell összeállítani, hogy

— kapjanak benne helyet a természettudományok újabb eredményei, a társadalomtudományok mai kérdései, továbbá bizonyos technikai ismeretek;

— biztosítson rendszeres kapcsolatot a gyakorlattal; nyújtson tájékozódást a termelés alapjaiban;

— szolgálja a szocialista világnézet kialakítását.

1-. j — Szüntessük meg a ”/ tanulók túlterhelését. pl A tankötelezettség kor- határát a jelenlegi 15- ik életévről a 16-ik életévre kell felemelni. Akik 14, illetve 15 éves korukig sem végzik el az általános iskola 8. osztályát, azok 16 éves korukig az általános iskolában kötelesek tanulmányaikat folytatni. Azok pedig, akik a tankötelezettség korhatára előtt elvégezték az általános iskola 8. osztályát, de középfokú tanintézetben vagy iparitanulóiskolában szervezett oktatásban nem vesznek részt, és napi 4 óránál kevesebbet dolgoztése gondosan előkészített iskolareformot tesz szükségessé1’.

Az a társadalmi bizottság, amely a kormány megbízásából az iskolareform előkészítésén munkálkodik, viszonyaink gondos elemzése alapján, a hazai és külföldi tapasztalatok kellő figyelembevételével, a fejlesztés alapelveit és legfőbb célkitűzéseit a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkásparaszt kormány hozzájárulásával nyilvános vitára bocsátja.

d)

ej

nak, 16 éves korukig továbbképző iskolákat kötelesek látogatni.

A nappali tagozatok mellett jelentősen fejleszteni kell a dolgozók esti és levelező oktatását, hogy minél többen szerezzék meg a középfokú általános és szakmai műveltséget.

Mind a pedagógusképzésben, mind pedig a továbbképzésben helyezzenek nagyobb súlyt a pedagógiai, didaktikai ismeretekre. A tanításban legyen nagyobb tere a szemléltető oktatásnak. Pedagógusaink az oktatás és a nevelés jobb módszereivel érjék el, hogy a tanulók teljes aktivitással vegyenek részt az órákon, a tananyagot megértsék és alkalmazni tudják.

Meg kell valósítani az egész oktatásügy egységes irányítását.

A Művelődésügyi Minisztérium feladata valamennyi alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézmény oktató-nevelő munkájának elvi, pedagógiai irányítása. A megyei, a megyei jogú városi művelődés- ügyi, illetve a budapesti tanácsok oktatási osztályainak hatáskörébe kell utalni területük valamennyi alsó- és középfokú tanintézetének közvetlen irányítását, felügyeletét. Az egyes szakminisztériumok (országos főhatóságok) feladata, hogy közreműködjenek a különböző szakiskolák szakmai tananyagának összeállításában, irányítsák a szakfelügyeletet, szervezzék a tanulók üzemi, szakmai gyakorlatát.

t)

3.

Az oktató-nevelő munka tervszerűen szolgálja a szocialista világnézet és erkölcs kialakítását: Neveljünk igaz hazafiakat, akik forrón szeretik hazánkat, népünket, odaadással szolgálják a szocializmust, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát.

Olyan tanulóközösségek kialakítására kell törekedni, ahol a szocialista erkölcs követelménnyel a tanulók munkájában, magatartásában, egymás közötti kapcsolatában mindinkább érvényre jutnak.

Neveljen az iskola erős, edzett ifjúságot és alakítsa ki az egészséges életmód megfelelő szokásait: fejlessze a szép sze-\ retetét és megbecsülését a j mindennapi életben, a munká- j ban és a művészetben egy- j aránt.

teljesen megszüntetjük iskoláinkban a kettős váltást.

Ipari tanú lóiskolák

Az ipari-, mezőgazdasági-, kereskedelmi- stb.) tanulóiskolák feladata a szakmunkás- képzés. Ezekben az intézményekben a tanulmányi időt az általános műveltségi és szakmai igényeknek megfelelően, fokozatosan 3 évre emeljük, és meghatározzuk azokat a feltételeket (különbözeti, illetve felvételi vizsgák rendszerét), amelyek teljesítésével az iparitanul ó-iskolát végzett fiatalok továbbtanulhatnak valamely középfokú iskola felsőbb osztályaiban, illetve — előlkészítő tanfolyam után —, felsőipari stb. iskolán.

Középfokú oktatás

Középfokú oktatási intézményeink feladata, hogy középfokú általános műveltség mellett — az iskolatípustól függően — szakmai képzést, illetve előképzést nyújtsanak.

Ennek megfelelően középiskoláink nagyobb részét szakirányú iskolatípussá alakítjuk.

1.

Szakközépisko Iáik

A termelés és a társadalom fejlődésével évről évre több olyan általánosan is művelt, jól képzett szakemberre van szükség, aki képes alkalmazni a korszerű termelési eljárásokat, tudja kezelni a modern gépeket, áttekintése van a termelés egy-egy ágában, s ezért a népgazdaság változó igényei szerint aránylag gyorsan mozgósítható újabb és újabb feladatokra, továbbá bizonyos irányító posztokon is helytáll. Ezért szakoktatásunkat magasabb színvonalra kell emelni.

Olyan ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és közgazdasági szabközépiskolákat kell szervezni, amelyek célja az, hogy középfokú általános és szakmai műveltséget adjanak. Ezekben az iskolákban a tanulmányi idő négy év. A tanulók érettségit és szakvizsgát tesznek. Az iskola elvégzése után szakmájukban elhelyezkednek, egy-két évi gyakorlati munka után felsőipari (mező- gazdasági stb.) iskolára, illetve egyetemre jelentkezhetnek.

A szakközépiskolákat a jelenlegi gimnáziumok és technikumok egy részéből kell kiépíteni: 1965-ig kisebb mértékben, 1970-ig teljes rendszerükben.

A szakközépiskolákat üzemhez, intézményhez kapcsoljuk. Ezek biztosítsák a tanulók szakirányú elméleti és gyakorlati oktatásának személyi és tárgyi feltételeit, továbbá nyári szakmai gyakorlatukat.

2

Gimnáziumok.

A gimnáziumok célja, hogy az elméleti képzéssel egyidejűleg olyan szakirányú politechnikai képzést nyújtsanak, amely megrövidíti egy szakmában a szakmunkásképzettség megszerzéséhez az érettségi után szükséges időt.

A gimnázium tanulmányi ideje 4 év. A tanulók a hét öt napján az iskolában tanulnak, egy napon pedig az iskolával együttműködő ipari, mezőgazdasági stb. üzemben termelőmunkát végeznek. A nyári szünidőben további 2—3

(Folytatás a 7. oldalon.)

Szombaton az Országház kupolacsarnokában a tizedik magyar bányásznap alkalmából kitüntették az iparágnak azokat a dolgozóit, akik kiemelkedő munkával járultak hoczzá a bányászat fejlesztéséhez. Részt vett az ünnepségen Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, az

MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Kristóf István. az Elnöki Tanács titkára, Czottner Sándor nehézipari miniszter, Blaha Béla, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Megjelent Jan Mit- rega, lengyel bánya- és energiaügyi miniszter is.

Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke méltatta a bányászok érdemeit, majd átnyújtotta a kitüntetéseket.

\ közúti közlekedés rendje társadalmi érdek

#/t*.sst*tés Tóth Jánns rpiiíÍór«/r>ar<»s,v*> a mofffgfi rendórfóktupitnn•/súg helyettesével

II.

E célkitűzéseknek megfelelően iskolarendszerünk a következőképpen alakul:

Alsófokú oktatás

A Magyar Népköztársaság iskolarendszerének alapja továbbra is a hatéves korban kezdődő, nyolcosztályos kötelező általános iskola.

Fokozatosan minden általános iskolában be kell vezetni a gyakorlati-műszaki (politechnikai) oktatást.

Az általános iskola általános alapműveltséget nyújtó iskola Emellett elméletben és gyakorlatban megismerteti a termelőmunka elemeit, előkészíti a tanulókat a társadalmilag hasznos munka végzésére, megalapozza a szocialista erkölcsi nevelést.

Az úi ipartelepek kialaku-^ lását és a mezőgazdaság szó- ^ cialista átszervezését alapul £ véve. úgy kell fejleszteni az ^ iskolahálózatot, hogy a kis^ települések felsőtagozati tanu-^ lói számára még több köz-^ ponti (ún. körzeti) iskolát^ hozzunk létre. Ezzel is előse-^ gítjük. hogy valamennyi felső-^ tagozatú tanuló szakrendszerű £ oktatásban részesüljön.

Az a közvetlen célunk, hogy ^ az általános iskolát végzett ^ ifjúság túlnyomó többsége | valamilyen formában tovább-^ ^ . tanuljon. A tananyag össze-^ állításánál arra kell töreked-^ Ip* ni, hogy szilárd alapokat ad-£ jón a továbbtanuláshoz.

Uj tantermek építésével fo-^ k latosan csökkentjük, majd 2

Vígan játszanak a gyerekek a ráckevei műemlék vízimalom mellett.

(MTI-foto — Kácsor felv.)

lelősségre vonnák, s felettes szerveik nemcsak a forgalommal törődnének, érezhető javulás állna be a balesetmentes közlekedésben.

— Milyen intézkedést tesznek azokkal szemben, akik a csárdák előtti pihenő alkalmával szeszt fogy.isztanak?

— Amíg isznak és nem ülnek volán mellé, vagy motorra, addig nem vonhatók fei#- lősségre. Egyelőre csak figyelmeztetni áll jogunkban. Ezt a magam részéről törvényeink hiányosságának tartom. Elsősorban gondolok a közületi gépjárművek vezetőire, akik — akár mennek, akár jönnek — munkaidejük egy részét töltik ott, tehát foglalkozásuk szabályait sértik meg az italozással.

Ideje volna már törvényerővel is szabálysértéssé tenni cselekményüket.

Véleményem szerint, ál'nu- manizmus, vagy liberalizmus elmulasztani felelősségrevoná- sukat, ami végül is mindig baleset okozásához vezet. Egy ilyen jogszabály keretében a magángépkocsi-vezetőket és motorosokat ugyancsak meg- rendszabály ózhatnánk.

— Vitatni sem lehet, hogy az a gépjárművezető, aki utazása előtt vagy utazása közben szeszes italt fogyaszt, tudatosan idézi elő a baleset lehetőségét. A magánjárművek vezetőitől az ilyen cselekmény esetén hosszabb- rövidebb időre be kellene vonni a jogosítványt, s akkor a baleseti okok ezen kategóriájában rohamos javulás állna be.

— Van-e hatása a közlekedési propagandának?

— Kétségtelenül. Meg vagyok győződve arról, hogy nincs megyénknek olyan gépkocsivezetője, illetve motorosa, aki legalább két előadást ne hallgatott volna végig. Ez azonban kevés.

Sokan abban a tévedésben vannak, hogy a közlekedés rendjéért, a balesetek elhárításáért, csak a rendőrség felelős. Ez súlyos tévedés. Mi, a magunk részéről, komoly erőfeszítést teszünk azért, hogy megelőzzük, megakadályozzuk a köz- lekedési szerencsétlenségeket. ^ Erőnk azonban ehhez nem ^ elegendő. Lényeges és tar- ^ tós javulást csak az egész ^ társadalom összefogása hoz- 2 hat.

y

^ Visszatérve a propagandá- ^ ra, a helyes közlekedésre ^ vonatkozó felvilágosítást már ^ az óvodában és az általá- ^ nos iskolában kell elkezdeni. ^ Igaz, itt is van már némi £ eredmény. Az általános isko- ^ Iák felső tagozatában az osz- ^ tályfőnöki órákon gyakran ^ szerepel a helyes közlekedés ^ megbeszélése. A baj viszont á az, hogy ?

^ a szülők egy tekintélyes része nem óvja gyermekét, igen sokszor kiengedi a forgalmas útvonalra, hogy ott játsszék.

Ilii ^ Érthető ezekután, hogy a /V ^balesetek áldozatai között ^ több kisgyermek is szere- |pel.

£ — Két héttel ezelőtt például gyermekhalállal végzőJúliusban nagyobb terjedelmű cikkben számoltunk be Pest megye közlekedésének helyzetéről, a közúti balesetek fél esztendős alakulásáról és a balesetek okairól. Most ismét felkerestük a főkapitányság illetékes vezetőjét, s tájékoztatást kértünk tőle a fenti problémákkal kapcsolatban.

— Javult-e valamit a közlekedési fegyelem cikkünk megjelenése óta?

— Sajnos, nem, sőt inkább romlott. Persze, számokban kifejezve nem jelentős a változás, inkább maga a tendencia nyugtalanító, pontosabban az, hogy a nagy erőfeszítések ellenére sincs javulás.

— A baleseti okok között milyen természetűek szerepelnek leggyakrabban?

— Első helyen kell megemlíteni a gyorshajtást. Ennek oka, hogy a motorosok, autóvezetők, kikerülve a főváros kényszerűen - lassúbb forgalmából, az országúton teljes gázra kapcsolnak.

Sietnek, többen csak az első vendéglőig. Itt említem meg. mint ugyancsak fő baleseti okot, az ittas vezetést.

A tavalyi félévhez képest, az ittasan vezetők száma ötszörösére emelkedett. Jelen adattal kapcsolatban azokról az esetekről beszélek, amelyek szerencsére, nem végződtek balesettel. Ez azonban csak a véletlenen múlott. Igaz, az ittas vezetők időbeni tettenérése is hozzájárult a szerencsétlenségek elkerüléséhez. Különösen sokan „parkíroznak” a Rétes-csárda, valamint a da- basi csárda előtt, ahova naponta átlag kétszáz autóvezető és motorkerékpáros tér be szomját oltani. Az is kétségtelen, hogy a rendszeres rendőri ellenőrzés eredményeként az utóbbi időben nagymértékben megnövekedett a málnaszörp- fogyasztás. Ettől függetlenül, a vendéglátó üzemek csaposainak és kiszolgáló személyzetének felelősség- érzete még mindig sok kívánni valót hagy maga után.

Meggyőződésem, ha őket az eddigieknél szigorúbban fedőit az előbb említett szülői könnyelműség. Egy 19 éves fiatalember motorjával Cegléden elütötte a hétéves Kőműves Máriát, aki az úttesten játszott. Ezt megelőzőleg, öt nappal, Kisalag községben játszódott le hasonló tragédia. Az áldozat Bartha Vera hatéves kisleány volt, aki az úttesten átszaladva ütközött össze a motorkerékpárral.

— A helyes közlekedés propagandájának/ hatását szolgálná az, ha az emberek, mint például többek között a Szovjetunióban vagy Kínában, jobban törődnének embertársaikkal és a szabály- sértőket nyomban figyelmeztetnék tettük veszélyességére. Sőt!

E két szocialista ország állampolgárairól köztudott, hogy határozottan lépnek fel azokkal szemben, akik törvénysértő közlekedésükkel balesetet.) okoznak,

vagy mások testi épségét csak veszélyeztetik is. Ezért mondom, hogy a közúti közlekedés rendje nem egyszerűen rendőri ü.gy, hanem társadalmi érdek is.

— Mi a helyzet az egyéb járművek és a gyalogosok közlekedését illetően?

— A balesetek egyik, bár kisebb oka az, hogy az emberek jórésze nem tud helyesen közlekedni. Kevesen tudják például — és ez inkább a falusi lakosságra vonatkozik —, hogy az országúton a gyalogosok sokkal nagyobb biztonságban érezhetik magukat, ha az úttest baloldalán haladnak, mert így a szembejövő járműveket messziről észreveszik és előlük kitérnek.

De sokszor idéznek elő balesetet a fogatos járművek és a kerékpárosok is. Szabálysértésük főleg abból áll, hogy a sötétség beálltával nem világítják ki járművüket, továbbá abból, hogy a mellékútvonalakról a kötelező megállás ég a terep áttekintése nélkül hajtanak rá a főútvonalakra.

— összefoglalva: a közlekedési balesetek számának hathatós csökkentéséért a legkülönbözőbb társadalmi szerveknek és a törvénytisztelő állampolgárok ezreinek, tízezreinek kell összefog- niok a hatóságokkal.

Nem szabad, hogy az emberek közömbösen nézzék, vagy tudomásul vegyék a baleseteket, csupán azért, mert személy szerint nem ők a sértettjei.

De miféle biztosíték van rá, hogy aki ma durva szabály- sértést vagy közlekedési bűn- cselekményt követ el, az holnap esetleg nem engem, vagy hozzátartozóim valamelyikét nyomorítja meg, gázolja halálra?! . Azt hiszem, ezt kellene megértetni az emberekkel, akkor egészen bizonyos. hogy maguk is őrzői, aktív segítői volnának a közlekedés rendjének — fejezte be nyilatkozatát Tóth János alezredes elvtárs.

A. E.