Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-27 / 228. szám

1960. SZEPTEMBER 27, KEDD 3 Üzemi vakság A vaksag szörnyű tragédia, de az üzemi vakság, amely nem valamiféle szervi elvál­tozás, nem kevésbé súlyos állapot. Milyen tünetei vannak en­nek a „betegségnek”? Lás­sunk egy-két példát. Nemrég egy gyárvezető tár­saságában a Keményfémipari Vállalatnál megnéztük, ho­gyan folyik a porkohászati termékek gyártása. Nem győztük csodálni, hogy ebben, a nálunk még nagyon fiatal iparágban milyen nagysze­rű eredményeket értünk már eddig is el. Sajnos, azonban azt ta­pasztaltuk, hogy „nincsen öröm üröm nélkül”. Az tör­tént, hogy egyikünknek egy lapos vasdarab került a ke­zébe. Megkérdezte kísérőnket: — Mi ez? — Lakat test — hangzott a magától értetődő válasz. — Lakattest?! Porkohászati úton?! — tört fel az önkénte­len csodálkozás a kérdezőből. — Igen. Miért? — így a kí­sérő. — Mert drága mulatság ez így — ment bele a vitába tár­sunk, A kialakult párbeszédet, amelybe valamennyien bele­kapcsolódtunk. hosszú lenne leírni. Az volt a lényege, hogy kísérőnk váltig hangoz­tatta: a lakattest porkohásza- ti úton történő gyártása indo­kolt, mert az Elzett-gyár, amelynek. csinálják, három század milliméteres pontossá­got kíván (?), ők ezt biztosí­tani tudják, és nézzük csak meg, milyen gyorsan csinál­ják. A vasport betöltik a szerszámba, a prés pillanatok alatt a kívánt alakra pré­seli, beteszik a kemencébe, egy ideig izzítják és máris kész. A mi ellenérveink lényege: ez mind szép és elismerésre méltó, de csak olyan különle­ges és bonyolult alkatrészek gyártásánál. \ amelyek egyéb úton való megmunkálása komplikált lenne. Mondanom sem kell, nem győztük meg vitapartnerün­ket. Továbbra is azt han­goztatta: a vasport beleöntik a szerszámba ... stb. — Igen ám — rukkoltunk elő legfőbb érvünkkel — de mi minden történik addig, amíg a vasból vaspor lesz. Erre ő: — Az nem számít. Mi azt nézzük: itt a vaspor, ebből gyártunk. Magyarázat nélkül is vilá­gos már, mi is az üzemi vak­ság, milyen veszélyes. Veszé­lyes, mert ezt az embert még azzal sem tudtuk meggyőzni •igazunkról, hogy ' felelevení­tettük az összes munkafolya­matokat: az öntést, a henger­lést, a dróthúzást, a drót el- darabolását és megőrlését. Ki­számítottuk — a számra már nem emlékszem — és szép kis summa jött ki egy kiló vas­por értékéül. Hozzávetőleg azt is kiszámítottuk, hogy ha, hengerelnék ezeket a lakat­testeket — mert egy ovális idomot könnyű hengerelni —, aztán megfelelő méretűre el­darabolnák. talán még a fe­lébe sem kerülne. Mi származhat a kísérőn­kéhez hasonló nézetekből? Mindenekelőtt az, hogy sem­mi se dijága alapon minden munkát elvállalnak, ök az üzemen belül még nyernek is rajta, hiszen az anyagban le­vő termelési érték náluk ösz- szesítve jelentkezik. Sok mun­kát nem kell belefektetniök, a tervteljesítés visz-ont nő és talán még nyereségrészesedés is jár utána. Látszólag tehát jól dolgoz­tak, valójában azonban nem, mert a népgazdaság közben károsodott, károsodott, nert a más úton is előállítható gyártmányokhoz felhasznált anyagot elvonták a valóban fontos és csak porkohászat! úton előállítható termékek­től. Károsodik a népgazdaság úgy is, hogy viszonylag egy­szerű gvártmányok előállítá­si költségei indokolatlanul megnövekednek, sőt, nem egy esetben olyasmi is előfordul, hogy éppen a nem körülte­kintő irányítás következtében még rá is fizetünk egyes ter­mékekre. Mindezt az üzemi vakság okozza. De más kihatásai is lehetnek az ilyen szemlélet­nek. A gyárak dolgozói jól tudják, hogy náluk mit érde­mes, mit nem érdemes csinál­ni. Ha észreveszik, hogy a ve­zetők a fentihez hasonló mó­don járnak el. akadhatnak közöttük, akik ahelyett, hogy a dolgot szóvá tennék, maguk is pazarlóvá válnak. Vannak azonban még sú­lyosabb kihatásai is ennek a „betegségnek”. Talán ezt is egy példán keresztül a leghe­lyesebb érzékeltetni. A na­pokban egyik gyárunk igazga­tója panaszkodott, hogy a ne­kik dolgozó öntöde ismét sok selejtet szállít, és így ve­szélybe kerülhet exportter­vük teljesítése. Elmondta, hogy gondolkozott az eseten és arra a következtetésre ju­tott, hogy még talán szándé­kosság is van a dologban. Nem rosszindulatú. ártani akaró szándékosságból van szó, hanem inkább ismét csak „üzemi vakságrpl”, mert szeretnének megszabadulni ezektől a bonyolult öntvé- nyektől. Miért jutott ere a gondo­latra ez az igazgató? Egysze­rűen azért, mert átgondolta, hogy tavaly ugyanez az öntö­de a legjoüb »szállítói közé tartozott. Azóta azonban megjelent egy rendelkezés, amely az öntödét nemcsak a selej töntvén y pótlására köte­lezi, hanem arra is, hogy ha megmunkáliás során de­rül ki a selejtesség, akkor az addig elvégzett munka értékét is még kell fizetniük. Nos, anélkül, hogy belelát­hatnánk a szóbanforgó öntö­de vezetőinek gondolataiba, világosan láthatjuk, hogy nem véletlenül romlott náluk a selejtarány. A minisztérium írta elő számukra ezt az öntvényt, tehát nem mondhat­nak le róla. Akkor hát nem fordítanak rá olyan nagy fi­gyelmet. Síkéiül, ahogy sike­rűi. Majd „átprofilírozzák” az öntést máshová. Szerencsére az üzemi vak­ság, a „csak a mi gyárunk a fontos” nézet ilyen nagy hord­erejű kihatása ritka. Kisebb- nagyobb mértékben azonban mindenütt találkozhatunk ve­le. Igaz, fontos a vállalati érdek, de mivel — talán nem árt erre is figyelmeztetni — nálunk társadalmi tulajdon­ban vannak a gyárak, a gyári érdekek is egybeesnek a nép- gazdasági érdekekkel, az egész nép érdekével. Farkas István Szovjet búzát vet y a bugyi Tessedik Tsz 2 2 A napokban értesültünk ró- í la, hogy a bugyi Tessedik Sá- | muel Termelőszövetkezet az | állami gazdaságok kísérletei S után ötven hold nagyhozamú ^ szovjet búzát vet az idén. A í szovjet búza a legszerényebb | számítások szerint is öt má- ^ zsával többet terem holdan- ^ ként, mint a hagyományos \ magyar búza. A bugyi szövet­kezeti gazdák bátor kezdemé­nyezése minden bizonnyal meghozza gyümölcsét. Első esztendő az iskolában Bálint Mária a? idén fejezte be tanulmányait a buda­pesti tanítóképzőben és most a Cegléd melletti tanyai iskolá­ban, Csemő-Zöldhalmán kezdte meg a munkát. Ill a II—IV. osztály növendékeit tanítja. — HAZAÉRKEZETT a f napot töltöttek Moszkvában, | megtekintették a väroß ne- ^ vezetességeit; az utat a tér- ^ melőszövetkezetek biztosítás ^ sí és önsegélyző csoportjá- í nak megyei intéző bizottsá-1 ga szervezte. Járási vezető propagandisták tanfolyama Zebegényben Tegnap délelőtt tíz órakor Zebegényben megnyílt a járá­sok vezető propagandistáinak hatnapos tanfolyama. Marosi Jenő elvtárs, a me­gyei párt-végrehajtóbizottság agit.-prop. osztályának vezető­je bevezetőjében elmondotta, hogy ebben az oktatási évadban nagyobb figyelmet kell fordítani a párt VII. kongresszusa határozatai­nak tanulmányozására. Azok az elvtársak — járási, városi, üzemi funkcionáriusok, kommunista munkások, pa­rasztok és értelmiségiek — akik most egy héten át a „vi­lágtól elvonulva” csak tanul­nak, a legnehezebb „osztá­lyok” anyagát tanítják majd. Éspedig az időszerű kérdések, s marxizmus—leninizmus tan­Húsz növendék gazdát keres! — Itt Budaörs! A Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke beszél. — Egy perc telefoni leérünk az őszről. — Gondolom nem a lomb­hullásról? — Ellenkezőleg. Az évi gya­rapodásról.. — Az idei esztendő többet hoz a mi portánkra is. Az idei évre várt gyümölcs-zöldség- termés negyedével megnőtt. Vásároltunk egy Zetort és egy Csepel teherautót... Hátra van még a szüret... Télen pedig egy 100 négy­zetméteres üvegházat tünk a kertészetnek. — Gondok? epi­— Melyiket mondjam? — Ami most a legégetőbb. — ötven fős a szarvasmar­ha-istállónk, s hetvenöt szo­rong benne. Kicsi a szántónk, gyárépítéshez is igénybe vet­tek jó néhány holdat. így a „tartásköteles” ötven állaton felül nem futja erőnkből. Pe­dig jó tenyésznövendékek ... — ... másutt meg keres­nek. Túl kellene adni raj­tuk. — Ez az, ami nehezen megy. — Ha megengedi, segítünk. És azt hiszem, nem eredmény­telenül. — Halló! .Megyei tsz-ek?!: ..Húsz növendék gazdát ke­res!” — tgy — folyamvezetők tanfolyamá­nak előadói lesznek. Éppen ezért felkészültségük és tájékozottságuk mértéke szabja meg hogy válaszuk minden kérdésre agitatív és tanító is legyen, A tanfolyam tanmenetében | három előadás szerepel. Népgazdaságunk helyzetéről, | a szocializmus építése meg- ^ gyorsításának feladatairól az £ iparban és a mezőgazdaságban. ^ Az osztály és osztályharc a ^ szocializmus építésének jelen- £ légi szakaszában, az egységes paraszti osztály kialakulása. A nemzetközi helyzet időszerű kérdései. A pártoktatásban tanítani többet jelent, mint bizonyos ismereteket továbbítani. A párttagok és a pártonkívüliek — különösen az időszerű kér­dések tanfolyamán — azt vár­ják az előadóktól, hogy meg­magyarázza napjaink gyors változásainak okát, módját és célját. S talán ami a legfon­tosabb, a hallgatók választ és ma­gyarázatot kérnek arra, ^ hogy nekik mit kell ten- ^ y niök, milyen szerepük van ^ abban, ami ma lejátszódik ^ hazánkban és a világban. í z A mindennapi élet szolgál- £ tatta érveket csak akkor lehet ^ * * gyümölcsözően felhasználni, akkor hatnak igazán rneggyő- ^ zően, ha nemcsak a tegnapot ^ és a mát mutatjuk meg. Ép- ^ ; pen ezért határozott úgy a ^ megyei part-végrehajtóbizott- | ság, hogy ezen a hatnapos ^ iskolán a hetedik pártkong- £ resszus anyagát, határozatait ^ kell elsősorban és alaposan ^ tanulmányozni. Mert ez szabja \ meg az ország népének ten- ^ elkövetkezendő 5 nivalóit az esztendőkben. A bevezető után Bajusz Re­zső elvtárs, a Központi Bizott­ság ipari osztályának munka­társa tartotta meg a hatnapos tanfolyam első előadását. F asárnap még fo­kozódott az ér­deklődés a kétnapos váci őszi vásár iránt. Nemcsak a reggeli vonatok és autóbu­szok ontották az ér­deklődők százait; ko­ra délután is nagy csoportok érkeztek a Vác—Komló mérkő­zésre és a vereség után a borkóstolók­ban, lacikonyhákban nyerték vissza vidá­mabb hangulatukat. Körülbelül kétszáz kiskereskedelmi és földművesszövet­kezeti alkalmazott fáradozott, heteken keresztül — Nieder­mann Márton hozzá­értő irányításával — a vásár előkészüle­tein. Köztük a leg­boldogabb mégis Ku- binyi Béla. a helyi népbolt vállalat de­koratőre volt, aki­VAódü tnazaUí I orakban£ ősz­nek személyesen gra­tulált a belkereske­delmi miniszter a pompás „Csemege- pavilonért.” Nemcsak az étel és ital fogyott a sátrak­ban; keresték a szel­lemi táplálékot is. A két könyvesbolt forgalma megközelí­tette a 40 000 forintul. A szabadtéri szín­pad láttán kultúr­műsort reklamáltak a környékbeliek. Mondtuk, hogy ez nincs a programban. Akkor miért írják ki, hogy .,színjátszó bal­lonok”? — kérdezték halálos komolyság­gal. A hosszú sorok vé­gén egy Motoros Glóbus nevű attrak­ció várta az érdeklő­dőket. Szédítően szá­guldottak a vaslég- gömben az artisták s közben, egy emelvény tetején hatalmas hím­oroszlán vicsorította rájuk félelmetes fog­sorát. Tekintélye csak addig volt, amíg va­laki (a harmadik po­hár után) fogadásból lefényképeztette magát az állatok ki­rályának a hátán. Elsőnapi vásári be­számolónkban egy sajnálatos hiba csú­szott. Komor Bélát írtunk Komáromi elvtárs neve helyett. Itt igazítjuk ki a so­kak által ismert tényt: Komáromi Bé­la, a Pest megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat tályvezetője. * z esti fi megkezdődött az 'f, áruk rakodása. A ^ ■vasáruk, textilfélesé-$ gek kerültek először ^ a teherautókra. Köz-% kívánatra, a vendég- ^ látóipar a késő éjje-% li órákig a közönség $ rendelkezésére állt.% Közben elkészült két nap forgalmi sta- $ tisztikája is: az elő-% irányzott három és \ félmillió forint he-í . 7 J. fi lyett, négymillió volt 7 az idei váci őszi vá-^ sár bruttó bevétele. ^ Jó szervezőmunka. $ szép időjárás, gazdag $ árukészlet. s nem utolsósorban Vác és ^ környéke dolgozó né- % pének vásárlóereje $ tette lehetővé ezt az ^ eredményes vásáro-% zást. $ Papp Rezső A IV. osztályban családlátogatás során felkereste Lassú Jánosnét, aki­nek Magdi nevű kislányát tanítja A tanyai látogatások során felkereste Zsákovits Ferenc- nét, az iskola nyugdíjas tanítónőjét, aki 33 évig tanított a tanyai iskolában. Bálint Mária és Zsákovits Ferencné. Máté Imre igazgató és Orosz Gyula igazgatóhelyettes ta­nítják az első napon az adminisztrációra (MTI-foto, Bojár felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents