Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-27 / 228. szám

I960. SZEPTEMBER 27. KEDD

prsT

HM.

kJCírlap

5

A / I S K O I. A II EIOR >1II Ó L I.

Tervek, célok9 eszközök

CSALÁD ÉS ISKOLA

Veréssel vagy verés nélkül

,,Tegyük szorosabbá iskoláink kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel.” Ezzel a mondattal kezdődik az irányelvtervezet, amely évek ófa húzódó, s. ma végre már a célok kijelölésének . stádiumába jutott problémakomplexum megoldását tűzte ki feladataként. E kezdés, úgy érzem, jelképes. Hiszen az iskola kapcsolata az élettel sohjt nem volt annyira fontos, annyira parancsoló szükségszerűség, mint éppen napjainkban, amikor a humán tudományok mellé a technikai ismeretek fontossága már egyenrangú feltételként áll.

Valamit a múltról

Magam is végigjártam néhány iskolát, hadd tegyem hozzá, nem is olyan régen, egy évtizede fejeztem be. Persze, azóta sok történt, sok dolog változott. De alapvetően alig. Mert: elvégeztük a gimnáziumot, ott volt kezünkben az érettségi bizonyítvány — s legyünk őszinték — nem tudtunk vele mit % kezdeni. Aki nem ment egye-^ temre, aki nem tanult tovább, ^ érettségi bizonyítvánnyal a ^ kezében szinte elölről kezd- ^ hette, mehetett a gyárba, ^ mint segédmunkás, s tanul- ^ hatott, hogy szakmája légyen. ^ Azonnal hozzá kell tennem: ^ mindez nem volt igazságta- ^ lan. mert az érettségi bizo- ^ nyítvány valóban nem jogo- ^ sított semmire, hiszen az ^ ember az ún. általános mű- ^ veltségen túl — külön do- ^ log, hogy ez az általános mp- ^ veltség mennyire nem álta- ^ lános volt — a világon sem- '} mihez nem értett, hogy gé- ^ pet, meg gyárat láttam be- '} lülről, azt egyedül annak '} köszönhettem, hogy részt \ vettem a mozgalomban, s en- ^ nek kapcsán olykor üzemi ^ fiataloknak tartottam szemi- £ náriumokat, előadásokat. De'} a többiek, ha apjuk elmondó- ^ sából ismertek egy gyárat. ^

S ez! nemcsak bizonyos is-; meretek hiányát mutatta, ha- $ nem bizonyos irányt is, el- f fordulást a minden alapját; képező termelőmunkától, el- ^ fordulást a fizikai munka-' tói, annak hangoztatását, \ hogy: akinek érettségije van/} annak nem is kell ismernie, ; hogy mi az a kétkezi munkálj

Ki is a munkás? ;

A furcsán feltett kérdést } nem én tettem így fel, hanem '} egy diák, akivel ' osztályfőnöki '} óra után a folyosón beszélget- ; tünk, s aki így adta meg ön- ^ magának a választ: ^

— Egy bizonyos munkafo- í lyamat végzője, aki nem lát-'} ja az egészt, aki egész életé- '} ben nyolc órát ott áll-a gép ' mellett, végzi ugyanazokat a’} mozdulatokat, néhány észtén- f dő múlva már oda sem figyel, '} hiszen mindent már automa- ; tikusan végez, azaz: gépies’} lesz a munkája. '}

Ugyanez a diák minden bi-^ zonnyal soha nem ütközött.^ meg azon, hogy ebben az or-'} szágban a munkásosztály a '} vezető erő, a proletárdiktatúra^ biztosítéka. Ez természetes; volt a számára. Hogy mind- '} azzal, amit egyébként gon-; dőlt, szöges ellentétben áll?} Ezt nem vetette össze, hiszen j nem voltak tapasztalatai. j

Mindez apró dolog, mond- / hatja az olvasó, mi köze van \ az iskolareformhoz? Én úgy 5 gondolom, hogy az iskolare- / form egyik alapvető célkitű- j zése éppen az ilyen nézetek! felszámolása. Ifjúságunk egy ! részének gondolkodásmódját ! kell megváltoztatni. Ei kell \ oszlatná azt a téves, s társadat- ■ műnk felfogásától, berendező-', sétől nagyon is távolálló né- j zetet, hogy aki tanul, annak: legalábbis íróasztal jár!

Ex csak kopácsoiás

Egyik gimnáziumunk fiúosztályát a faipari üzembe osztották be ..politechnikázni”. A fiúk ládákat szögeitek. Nem egy közülük morgott, hogy: ez e„ak kopácsolás, nem tanulunk semmit. Azután kiderült, hogy ennek a kopácsolásnak

megértetik: minden munkának van szépsége, varázsa, mindenhol lehet és kell is tudni, többre törekedni. újat. jobbat produkálni. Az üzemekkel. a termeléssel való szorosabb kapcsolat szükségességének felmérhetetlen, s elengedhetetlen hatását, következményét én itt látom, s ezért örvendetes, hogy az iskola- reformtervezet alaphangját is ez adja meg. Mert ma niár nem az a döntő, hogy valaki tanul, s valaki nem tanul, mert elértük, hogy szinte mindenkinek tanulnia kell, ha együtt akar haladni a tár- ; sadalom egészével, hanem az! a döntő, hosv ki m i t tanul.: olyat-e, amelynek hasznát ve- j szí. amelyre magának s a tár-: sadalom egészének szüksége: van. vagy pedig holt dolgo-: kát. amelyek egy tapodtat sem : viszik előre. Ezzel eljutottunk í a tantervek, az iskolai tanítás! korszerűségéhez.

(A cikk következő részét\ pénteki számunkban közöljük.) j Mészáros Ottó

is ezernyi fortélya van, mert egyikük hármat csinál addig, míg a másik csak egy ládával készül el. Azután rájöttek arra is, hogy sokkal egyszerűbb, ha ,, megszervezik’’ a munkát, azaz szakaszokra bontják, létrehozva előkészítőket, anyaghordókat, szögelőket istb. Azaz: termelés szervezési tapasztalatokat szereztek, ha csak ilyen egyszerű fokon is, s a munka eredményességét az bizonyítja a legjobban, ho-gy a nyári szünidőben az osztályból tizenkét fiú jelentkezett az üzemben „csak kopácsolni” annyira tetszett nekik a munka, s mindaz, ami a kopácso- lással együtt jár, az üzem színes. sokrétű élete.

Ha egy ilyen' fiataltól megkérdezzük, hogy vajon unalmas-e az üzemben végzett munka, vajon minden szépség nélkül való. akkor biztos, hogy nemmel felel. Mert vannak ! személyes tapasztalatai, s mert ezek a tapasztalatok már gondolkodásmódjukban is éreztetik hatásukat, formálják, alakítják véleményüket,

Gyakran kihajolt a robogó vonat ablakán, belenyúlt a. hamutartóba, felugrált az ülőhelyekre, s közben különböző kérdésekkel ostromolta anyját, aki azokat figyelembe se vette. Ha akadt is par szava a gyerekhez, az is csupán szidalom volt „ Vigyázz. mert kikapsz.... Pofon ü t lek ...! Végű 1 csak u gy a n

meg is verte, de egyszer sem magyarázta meg gyermekének értelmes szavakkal, hogy ezt vágj’ azt miért nem szabad tenni. A fiúcska így nem értette meg cselekedetének helytelenségét. és néhány perc múlva, dacból is elkövette újabb csíny tevéseit.

Rakovszky József né tanár. Pilis

Nem „hiánycikk“ többé

színdarabja, a Fenyőünnep, közkívánatra került a kötetbe, hiszen az igen látványos fenyőünnepi játék eddig is kedvelt ayaga volt az iskolai színjátszóknak. Nagy sikerre tarthat számot Hárs László: Csömör király jó ebédje című verses mesejátéka, valamint Révész Zsuzsa: Budai vásár című színdarabja, amely tréfás Mátyás anekdotákat elevenít meg'. Figyelmet érdemel ebben a kötetben még Pápa Relli: Bársonytalp és Tapsifül című mesejátéka is, amely a kisiskolások első színpadi próbálkozása lehet.

Hosszan sorolhatnám még a többi kötet egy-egy érdekesebb jelenetét, mesejátékát. Csak ízelítőül: Túri András: Ludas Matyi; Csutorás Márta: Nagyvilág egy kis szobában; Biszkup Sándorné: Tanul a IV. o.; Gál György Sándor: A Mikulás-est főpróbája; Hoyos Sándorné: Vidám, vásár; Csetényi Anikó: Varázsital; Mándy Iván: Tomcsányi ■visszazökken; Bálint Ágnes: A késői vendég, és így tovább.

C

sak dicséret illeti a Móra Ferenc Kiadót, hogy a Gyermekszínpad című sorozatával egy igen keresett „hiánycikket.” törölt kulturális életünk listájáról, ötletes anyagú jelenetek, szakszerű rendezői tanácsok, ízléses és könnyen megvalósítható kosztüm- és díszlettervek (Köpe- czi Bócz István úgy készítette ei azokat, hogy egy-egy díszlet vagy jelmez több különböző színdarabban is felhasználható légyen!) — ez röviden a Gyermekszípad. A kötetek megjelentek, néhány forintos áron kaphatók is (7—9.— Ft) — most már a pedagógusokon és a diákokon a sor, hogy hasznát is vegyék a bizonyára nagy sikert arató köteteknek.

(prukner)

Fáklyát kell gyújtani...

Meglepődöm.

— Hány embernek nincs meg az általános iskolai végzettsége?

— Nehéz azt megtudni. Az én hatásköröm nem terjed. ki erre. A személyzeti biztosan tudja.

A rossz sejtés m^st már bizonyossággá lett. De újabb meglepő plusszal: Hát kartonok és kádernyilvántartások bejegyzési gondja csak az emberek szellemi csiszolása, erősítése? Kerülő úton próbálok közelebb jutni.

— Barton bácsi mennyit járt?

— Öt osztályt. De nekem meghalt az apám, hat testvérem volt, pénzt kellett keresni és . . . akkor az volt a szerencse, ha munkát kapott valaki... De én már megélek ebből is negyvennyolc éves fejjel.

Még nem érti meg, mit szeretnék, de én folytatom:

— öreg gépek futnak itt, nem várnak újakat?

— Mondják, hogy jön, az modernebb lesz.

— Kell hát a tudomány?

— Hogyne! Napról napra újabbal találkozik az ember.

Colhoz értünk! De valami furcsa azonosság ez kettőnk között. Ö is, én is a csiszoltabb ész szükségét valljuk. Csakhogy az újságíró azt mondja: nem magánügy ez! S éppen, hogy a szakszervezet emberének, a kultúr felelősnek szívét kell, hogy nyomja. Beavatkozni csakugyan nem lehet. De okosan beszélni — és egyáltalán beszélni az emberekkel — kell! Azt mondják, a Szentendrei Papírgyár egy nagy család, úgy is tisztelik, szeretik egymást. Hát a családban egymásnak jót akarni, nem a legfelelő- sebb kötelesség! A kis- lány. a második, szereplő, Szálai Katalin, lám. feltalálta magát:

— Most megyek a nyolcadik általánosba, aztán technikumba.

— Miért?

— Mert látom, hogy mindenki megy, menjenek a papírgyárból is ... viszem magammal a barátnőmet... együtt jobb. Tán könnyebb lesz a munka is.

Milyen magától értetődő lehet a legnehezebbnek látszó dolog. S egy kedves, nevető lány néhány szavával többet érhet el, mint — igen, mint egy kultúrfelelős.

Közben máshoz ér a szó. Hogy tánccsoportjuk is van. De csak a harmadik szereplő, Nácsa Sándor ipari tanuló tudja, hány tagú most.

— S régen?

Valami halványan felcsillan Barton Ferenc szemében.

— Volt énekkarunk is. Híresebb sok nagy kórusnál.

— És?

— Három éve, hogy megszűnt. Azelőtt a mi korabeli emberek még fiatalabbak voltak. Kiöregedtünk. A fiatalok kinevetik az embert, ha ilyesmiről beszél. Régen gyalog mentünk volna a világ végére, mondjuk egy fociért. Most mindenük megvan, de minden csak fellobbanás, aztán abbahagyják.

Ez a beszéd már kicsit keserű is. Nagy az igazsága. De nem osztható mind az ifjak nyakába.

Eloltunk az asztalon egy fáklyavivő szobor. De senki nem tudja az itt ülők közül, hogy miért áll üt, s mióta. Pedig egy kultúr ver se ny díja. S vajon tudja-e sok fiatal a most valamelyik szobába raktározott sok érem, serleg, emlék történetét, hogy a büszkeség érzésének legalább kiz lángja lobbanjon fel benne?!

Utat kell keresni. új utat. A gyár első emberei ebben nyújtanak segédkezet. Mert ez nem magánügy, az „egész család” ügye. S akkor mindenki helyet talál: az ifjak az új kultúrház táncaiban, s ezer más dologban. A messziről járó „öregek” a hétvégi természetjárásban. Csakhogy ezért meg kell küzdeni! Néha nehezen, néha csak úgy, mint a technikumban készülő kislány a barátnőjével.

Mindezt a „családhoz” illő barátsággal és szeretettel tolmácsolom. Csak azért, hogy az ,,ismeretlen szobor” fáklyája élő lángra lobbanhasson.

Ez a fény pedig messze világít.

Tóth György

Szeptember 9-i lapunkban vit-ainditó cikket közöltünk a gyermeknevelés egyik megoldásra váró kérdéséről: veréssel vagy verés nélkül neveljük-e gyermekeinket. A vitaindító cikkre érkező hozzászólások közlését folytatjuk.

Megértés, türelem

j A Pest megyei Hírlap szep- ^ tember 9-i számát olvasva.

£ örömmel állapítottam meg, hogy napjaink sokat emlege- ^ tett, fontos kérdésével, ta- ^nuló ifjúságunk nevelésének ^ problémájával foglalkoznak.

^ A „Veréssel vagy verés nél- ^ kül” nagyon sok szülő, neve- ^ lő. úgyszólván egész társadalmunk érzékeny pontja.

£ Magam is jó néhány édes- ^ apával és édesanyával beszélgettem látogatásaim során.

^ akik közül sokan az újságban ^említett S. Kati és M. Jutka ^szüleihez hasonlóan nyilatkoz-i ^ ta.lv: „Ha nem tudja a gyerek; ^ a leckéjét, vagy rosszalkodik,: ^tessék csak jól megverni! Nem ; ^ árt az neki, hisz itthon is ; ^ megkapja a magáét!”

^ Vajon próbált-e S. Kati : ;í édesapja beszélgetni a kis-: ^lányával — türelmesen? Tett-; ^ e kísérletet arra. hogy a jó ^ barát hangjával meggyőzze őt ^ tetteinek helytelenségéről?-K i- /// zártnak tartom, hogy ne ért volna el eredményt. Mert ha a gyeimekhez .mi. felnőttek,

> őszinték vagyunk. szerető ^ megértéssel közeledünk, ők is ^bizalommal fordulnak hoz- zánk. Ellenkező esetben légii többször csak makacsságot és ^ dacot váltunk ki.

^ A cikkben szereplő M. Jut- ^ kát azért szidják a szülei, á mert szeret olvasni, holott a ^ háztartásban nagyon sok do- ílog várna rá. Sajnos, még ma ^ is sok olyan szülő van. aki í; gyerekét csak akkor tekinti ^ vele egyenrangúnak, ha az í közvetlenül hasznot hajtó ^ munkát végez. Mi. felnőttek } is biztosíthatjuk magunknak f a szórakozást és • pihenést f munka után. Miért kívánnak f akkor egyesek ettől többet ^gyermekeiktől? M. Jutka egé- ^ szén bizonyos, hogy köteles- ^ ség tu dó. szolgálatkész leány flenne, ha e tulajdonságainak ^kifejlődéséhez szülei is hoz- í zó segítenék.

y

£ Szoktassuk a gyermeket a ■ | helyes időbeosztásra, adjunk | nekik feladatokat, de olyan f mértékben, hogy szabad ideje ; ^ is maradjon Ha egy család- ^ ban több testvér van. meg- : fosztva vegyék lei részüket a! ^ házi teendőkből. S akkor nem ^olvas majd titokban a leckéje ; ^ helyett, mert tudja, hogy en- ^ nek is megvan a maga ideje,: ^ s így nem hozza az intőt az ^iskolából. Vagy ha be is „csú- ^ szőtt” az az intő, goromba- ^ Ságunkkal ne keserítsük el ^ még jobban a gyereket, halnom igyekezzünk vel*e azt ^ megértetni, hogy hanyagságá- / val elsősorban saját maga ellen vét. Ha az intőért verést kap, a hazudozásra is rászoktathatjuk. Igyekezzék a szülő a gyermek bizalmába férkőzni, barátja vagy barátnője lenni. Ezt idejében kell elkezdeni, amikor a gyermek még kicsi. Mindig figyelem a szülők és gyermekek kapcsolatát. Egyik utazásom alkalmával egy négyéves kisfiú és anyja beszélgetését hallgattam végig'. A fiúcska elég mozgékony. nyugtalan természetű, s igen eleven észjárású volt.

J

ól emlékszem, pedagógus ismerőseimmel folytatott beszélgetéseim, gyakran oda jutottak ki, hogy: jó, jó, mi szívesen előadatnánk színda- : rabokat a diákjainkkal, de —

; mit! Akkoriban magam sem í tudtam jobb tanácsot adni,

; minthogy kíséreljék meg va- llamelyik könnyebb klasszikus i mű élőadását. Ma. szerencsé- ; re, már más a helyzet. A Mó- ira Ferenc Könyvkiadó Gyer- mekszínpad című sorozatának 1 eddig megjelent kötetei gaz- ■ dag választékot biztosítanak.

| Négy kis kötet fekszik előt- jtem. Mesejáték, reális történet | és humoros jelenet egyaránt | megtalálható a kötetekben.

| íme a négy köteteim: Tom- : csányi visszazökken és más : színdarabok; Ludas Matyi és ■ más színdarabok; Az igazi ;ajándék és más színdarabok;

| A furfangos csecsemő és más : színdarabok.

V

alamennyi kötet főként rövid jeleneteket közöl, ihelyésen; hiszen az egész estét ; betöltő színdarabok előadása nagy terheket és erőfeszíté- íseket ró az iskolásokra, a pedagógusokra, de még a szülői : munkaközösségekre is. E rö- Ivid játékok azonban kevés eszközökkel, könnyen és mégis látványosan előadhatók. A kötetekben közölt rendezői tanácsok a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldást adják, de a : „módosabb” csoportok is megtalálják a kötetekben a gazdagabb kiállítású jelmez- és díszletterveket.

Mutatóul egy kötetről — Az igazi ajándék és más színdarabok — szeretnék bővebben : szólni. Karosai Kulcsár István ; címadó jelenete az anyák nap- ' íját megünneplő gyerekeknek í készült. Különösebb díszlet í nélkül előadható bensőséges : hangulatú játék. Károlyi Amy

r!;' ICO késő délutánba ér. A felfordított székű ebédlőben takarítani készül a fakult-kék köpenyes sovány asszony. De mi még itt ülünk, már jó ideje ezt tesszük, Hiszen annyi beszélni valónk van.

Az idősebb férfi. Barton Ferenc, háromszáznál több ember művelődésének felelőse. Szándékosan írom így, bár nyelvtornáztató a mondat. De ez fejezi ki az igazságot, amit a „kultúrfelelős” szó könnyen elsziirkít, általánosít. A Szentendrei Papírgyárban a kultúra helyzetét, terjedését kutattam, s eközben kellett rádöbbenni erre.

— Mivel töltheti itt az ember üres idejét? — ezzel kezdődik a beszélgetés.

— Hát... van futball, sakk meo kézilabda, táncolni is lehet.

— Könyv?

— Ó, azt sokan visznek, nagyon sokan. Es szombaton nyitva van a klub.

; Szabályos felsorolás. Úgy, í ahogyan minden üzemben.

; De egyszeresük elérünk a buk- \ látóhoz.

! — És iskolá.ba járnak az

\ emberek?

: — Voltak itt. ötnek adtam

\ kérdőívet. Horni aztán men- \ tdc-e vem tudom. Ez már az ' ö dolguk.

Koncz Mária ének- és hegedűművész

ta unokahugát és nevelt lányát, aki néhány személyes emlékét mondta el a legnagyobb magyar nótaköltőről, valamint a nyolcvannégy éves Nádor Józsefet, az ismert dalköltőt, aki ifjú korában szoros kapcsolatot tartott fent Dankó Pistával, és a gödöllői közönség előtt szoros barátságuk néhány kedves epizódját elevenítette fel. Jávor Alfréd, a Nemzeti Színház tagja Gárdonyi ' Géza. Móra Ferenc, Tömörkényi István Dankóról szóló írásaiból olvasott föl, Magyar László pedig arról beszélt, hogyan élt és hatott az első világháború utáni korszakban Dankó Pista nóta költészete szülővárosában, Szegeden.

i ,

Pénteken este nyitott kaput a gödöllői Juhász Gyula Irodalmi Színpad, amely első szezonjának színvonalas műsorával és eredményeivel jelentős helyre került a megye kulturális életében. Most kezdődő új szezonját Dankó Pislaesttel nyitotta meg, annak a közvéleménykutatásnak eredményeképpen, amelyet előzőleg a gödöllői közönség körében tartott. A járási tanácsháza díszterme zsúfolásig megtelt.

A műsor öjsszekötő szövegét Monek György tanár, az ismert Dankó-kulató állította össze és Zajzon Zsuzsa előadóművésznő tolmácsolta. A sfövég'1 ‘ ötletesen;' • élvezetes elrendezésben idézte föl a szegedi Nótafa alakját és érzékeltette művészetének a maga nemében páratlan hatását.

Dankó Pista köze] ezer dalából Vörös Sári énekművésznő, valamint Koncz Mária, a hosszabb külföldi turnéjáról nemrégen visszatért ének- és hegedűművésznő, Mindszenti István és Boronkay Sándor dalénekesek adtak elő egész bokrétára valót, Kárpáti—Kolompár Mihály népszerű gödöllői prímás és zenekara kíséretével. Különösen nagy sikere volt Koncz Máriának, aki művészi hegedűjátékával önmaga kísérte dalait, valamint Boronkay Sándornak, aki bársonyos« baritonján gitárkísérettel szólaltatott meg néhány kesergőt.

Melegen ünnepelte a közönség D. Mijo Ilonát, Dankó PisDankó-dalok a gödöllői Irodalmi Színpadon