Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
I960. AUGUSZTUS 20. SZOMBAT nsT MEGYEI kJCMod 3 Langyos márciusi este. Szigethalom község tánciskolájában lassú, kellemes ritmusra tipegnek a párok. Egy csinos, magas fiú egy darabig álldogál az ablak alatt, azután belép. Leül egy üres székre a fal melletti „mamasorban” s nézi a színes, kedves képet. — Maga miért nem táncol? — kérdi a mellette ülő kedves arcú fiatalasszony. — Mert nem tudok... Csak szeretnék... — ...eegy-kettő, balra kilép, oldalt zár, eegy-kettő... balra kilép, oldalt zár... elég! Szünet! — kiáltja a tánctanár. A párok szétválnak és ekkor egy vékony leányka egyenesen a fiú felé tart. Erősen megdobban a szíve s már fel is akar állni, amikor kiderül: tévedés, nem neki szól a piros mosoly, hanem szomszédnőjének. — Ugye jól megy már, anyu? — Édes voltál... — dicséri a büszke anya kislánya lepke- libegésű táncát. így ismerkedett meg Sar- kadi Károly 22 éves gépipari technikus a kis Szűcs Marikával. A következő vasárnap Károly már mint új növendék ügyetlenkedett, igyekezett s igen zavarba jött, amikor az össztáncnál Marika kérte fel. — Az én kis feleségem volt a „legény”, de aztán én lettem az. Sokat táncoltunk s már egyre ritkábban ‘tapostam parányi lábára. Akkor még olyan kicsi lány volt az én párom!... — nevet őzike szépségű asszonyára. — Már nagylány voltam! Elvégeztem az általánost... — Tizenhat éves nagylány! — névet Károly. — Akkor 1955-öt írtunk. Júniusban eljegyzés, két év múlva esküvő... > így kezdődött... Kem még előbb. Talán akkor, amikor Marika édesapja, Szűcs Ferenc megszökött a katonaságtól, hazament Békéshalom községbe családjához. Az asz- szony betegeskedett, nem volt addig kenyérkereső, aki az orvost és patikát fizette volna, bizony sokszor nem került ennivaló sem az asztalra. Egyéves kislányával sokat nélkülözött. Ott már vége volt a háborúnak, s a férfi kubikos napszámosi munkájának is. Négy hold osztott föld jutott számukra, de az egy pár kéz nem volt elég, a betegséggel küszködő asszonyka nem lehetett dolgos tára, különösen, amikor két év múlva megszületett a fiúgyerek is. — Feljöttünk azután Pestre — meséli Szűcs Ferenc —, a szigetszentmiklósi Csepel Autógyárban kaptam munkát és a lakótelepen lakást. Tíz éve dolgozom ugyanazon a munkahelyen, a járműszereidében. Havi 1100 forinttal kezdtem s tanulás, átképzés után ma csoportvezető vagyok, 2090 forintos átlagkeresettel. Ehhez túlteljesítcsi pótlék is jár, felmegyek 2300-ig. Nagyon jól érzem magam a gyárban, olyanokkal dolgozom, akik szintén régi szakemberek, úgy élünk, mint egy család. Aki lemarad, annak segítünk. Kitüntetést is kaptunk már, többször is. Legutóbb selejtjavítással 12 000 forintot takarítottunk meg... Most az a nagy problémánk van itthon, hogy vajon televíziót vegyünk-e, amit én szeretnék, vagy pedig az asz- szony kívánsága szerint újra cseréljük ki a bútorokat... Kétszobás, csinos> összkomfortos lakásban ismerkedem az együtt lakó családdal. Szűcsné már meggyógyult, de a múlt elszenvedett bajai nem engedik, hogy munkát vállaljon, ö is elégedett, csak tizenhétéves fiára panaszkodik. De halkan, nehogy meghallja a másik szobában, ahol éppen készülődik. Megfésüli dús, hullámos haját, vakító fehéí ing kerül a fekete nadrághoz. Elégedetten nézi magát a tükörben: igen csinos, nyúlánk fiú, a lányok kun- cogx^a „jóképű srácnak” nevezik. Segédmunkás a gyárban. Tanulni nem akar. Elkapta a pénzkeresés és szórakozás láza. — Nem kellene kicsit szorosabbra fogni? — adódik a kérdés. — Nagyon makacs s ha anyu „előveszi”, még goromba is. Pedig nagyon szereti! Ha beteg, még enni sem tud s percenként kérdezi: Anya jobban vagy már? Ne menjek orvosért? És a pénzt is, 1300 forintot, az utolsó fillérig hazaadja. Az egyébként nagyon csöndes fiatalasszony felélénkülve kapcsolódik a beszélgetésbe: — De nem hagyjuk békében. Az ő érdeke a tanulás! A lányok csak olyan fiúval állnak komolyan szóba, aki művelt, ők akarnak tanulni férjüktől, nem őket tanítani. Majd észretér, ha valakibe beleszeret, s az lenézi, mert többet tud. Hisz a lányok mind érettségire törekednek, ha komoly életre készülnek és pénzt is akarnak hazavinni. Az apa bízik fiában: — Még túlságosan must. Majd, ha kicsit kiforrja magát... Szerencsére ma már későbben is el lehet kezdeni. Aki akar, felnőtt korában is tanulhat. Marika is autógyári dolgozó. A munkaügyi osztályon gépíró, könyvel, számol. ~ Megy a számolás? — Ó, játék. Hisz géppel dolgozunk. Nagyon szerény, szorgalmas, mindenki szereti. 1300 forint a havi fizetése. Most 19 éves — és a bölcsőben a harmadik generáció: négyhónapos kisleánya. Hófehér keretben virágszirom arcocskából, két nagy kék szem csillog, hol kitágul, hol hunyorog a lámpafénytől. Ismerkedik a világgal. — Én tovább akarok tanulni. Nyelveket. Beiratkozom a gyárban valamelyik esti tanfolyamra. Még nem tudom melyikre. Károly tud kicsit oroszul. És németül. Majd, együtt tanulunk. Szeretnénk'} majd utazni, megismerkedni ^ más népekkel, tájakkal. Ehhez i pedig nyelvismeret is kell... * Most a férj veszi át a szót: \ — A múlt évben gyári be-; utalással a balatonszárszóij üdülőben voltunk. Marika; akkor látta először a Bal a-; tcnt. Nagy élmény volt szá- \ mára! Megkérdezte: milyen \ lehet a tenger? Majd együtt \ nézzük meg, ígértem neki. \ Talán, ha a kicsi valamennyi- í re megnő... Jó lenne együtt! menni — Majd meglátjuk .. .í Van még idejük tanulásra, ; utazásra. Sarkadi Károly ma; huszonhét éves. Gépszerkesz- \ to ott, ahol apósa, felesége, j sógora dolgozik. A kis asz- j szonykával együtt 4000 forin- j tot keresnek havonta. — Mit csinálnak ennyi \ pénzzel? — Hát el költjük. Már meg- j vettünk minden ágyneműt, j amire szükségünk van. Ki- j ruházkodtunk. Persze, pót- ] lásra mindig szükség van.i Vettünk már bútort is, de az: addig az anyámnál van, amíg külön lakást kapunk. A két szoba bizony egy kicsit szűk hat ember részére. Reméljük, a gyár jóvoltából jövőre kapunk. Lesz külön otthonunk. Ott majd elfér a televízió és az új bútor is. Mosógépünk már van, 2800 forintért most vettem fényképezőgépet, hogy a kicsit fejlődése közben fényképezhessem. Azután takarék- könyvbe rakjuk a százasokat — mondja nevetve, de komoly szándékkal, hisz havonta 2000 forintot félre tudnak tenni, mert a lakbérük csak 40 forint és mindketten az üzemben étkeznek. Sarkadi Károly, a fiatal férj, falusi gyerek. Felszabaduláskor tizenhárom éves volt. Édesapja elesett a háborúban. Az állam költségén végezte el iskoláit, a gépipari technikumot. Most boldog férj, családapa. Nagyon öi*ül annak, hogy felesége olyan, amilyenre vágyott és még hozzá jól is főz. — Ez olyan nagyon fontos? — Ezt csak azért kérdem, mert sok nő ennek ellenkezőjét szeretné hallani. — Hogyne, nagyon fontos. Az ember mindig az édesanyja főztjére emlékszik és ösz- szehasonlít. Az én asszonykám éppen úgy főz, mint ő. Tulajdonképpen nem is vagyok válogatós. Csak a kelkáposztát nem bírom. Az üzemben még a „fapadost” is szívesen megeszem... — Hát az mi? — A típusebédet hívjuk így, a „válogatósat” pedig „pámásnak”. Ilyen mókásak a gyári gyerekek — nevet és vele kacag az egész család. — De azért, ha Marika valami finom édességet csinál... — A palacsintát szereti legjobban, s annak külön örül, ha földobom. Elmondja, hogy sokat olvasnak, már több száz könyvet összegyűjtöttek, megvan az Arany-sorozat, Jókait megrendelték már. — Én Thomas Mannt szeretem ..: és Kosztolányit... — Én Puskint... és Móricz Zsigmondot —- vetélkedik a házaspár, s egy-egy remekmű címe felröppen a nagyszülők ajkáról is. Tehát kultúrában sár cs hiány. Sokat járnak mozitoe, színházba. Szeptemberben avatják fel a szélesvásznú mozit a lakótelepen. S nőnek a házsorok, a 15, háromemeletes, összkomfortos lakásokkal készült épület mellé most tetőzik a legújabbat és — úgy várják — jövőre még több épül. Sok a fiatal. Sok a gyerek. Kell a la'kós és megint lakás, hogy elférjenek a szép bútorok, a háztartási gépek, a könyvespolcok és általában mindig szebb, kényelmesebb és célszerűbb otthona legyen a családoknak ... Somody Erzsébet A főváros szomszédságában, Százhalombatta község és a pécsi vasútvonal közötti 35 hektárnyi területen megkezdődött a felvonulás a második ötéves terv egyik legnagyobb és legfontosabb beruházásának, a Dunamenti Erőműnek építéséhez. A már korábban elvégzett előkészítő műveletek után a Földmunkákat Gépesítő Vállalat talajegyengető, árokásó, markoló és egyéb gépei hozzáfogtak a felvonulási épületek alapjainak kiásásához, az út- és vasútépítés előmunkálataihoz. A napokban munkába kezd a fővállalkozóul kijelölt, a gyár- és erőműépítésben nagy jártasságot szerzett ÉM 26. számú Állami Építőipari Vállalat is. Az erőműberuházási Vállalat minden intézkedést megtett, hogy a munka feltételeit megteremtse. Az Erőműtervező Iroda kidolgozta a nagyszabású építkezés terveit. Kezdettől fogva élénk figyelemmel kíséri az előkészületeket a Pest megyei Párt- bizottság ipari osztálya és segít az indulás nehézségeinek elhárításában. A Dunamenti Erőmű hazánk legnagyobb erőműve lesz. Teljes kiépítésében 600 megawatt teljesítményűre tervezik. Első részét magyar gépekkel, három, egyenként 210 óránkénti gőzteljesítményű kazánnal és két 50 megawattos kondenzációs hűtőgéppel szerelik fel. A generátorokat a korszerűség követelményeinek megfelelően hidrogénhűtéssel látják el. A második szakaszban 550 tonna gőzteljesítményű kazánokkal. Ezeket a gépeket a Szovjetuniótól kaptuk. Az erőmű fűtőanyagául pakurát használnak, amelyet a emelik majd ki a hűtéshez szükséges vízmennyiséget, amelyet felhasználás után a másik csatornán vezetnek majd visz- sza a folyamba. A most megkezdett terep- rendezés és az egyéb földmunkák során az idén körülbelül 15 000 köbméter földet mozgatnak meg, az iparvágány alépítményéhez pedig 70 000 köbméter gépi földmunkát végeznek el. Ugyancsak az idén gondoskodnak az építkezés energia- és vízellátásáról is. Megépítik továbbá a hudapest—sztálinvárosi 6- os számú műút leágazását. Az idei programban közúti hidat emelnek még a Benta patak fölé. Év végéig körülbelül 400 munkást foglalkoztat az építkezés, a jövő esztendőtől kezdve aztán fokozatosan nő a létszám és 1983- ban, amikor az erőmű első részét előreláthatólag üzembehelyezik, a technológiai szerelőkkel együtt már háromezren dolgoznak majd a nagy munkán. A Dunamenti Erőmű a terv szerint 1967 végére készül el teljesen. PEST MEGYEI KITÜNTETETTEK A Pest megyei Tanács pénteki ünnepi ülésén, amelyről lapunk más helyén közlünk részletes tudósítást, Czottner Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, nehézipari miniszter osztotta ki az Elnöki Tanács és a kormáig kitüntetéseit az arra érdemes tanácstagoknak és dolgozóknak. A Szocialista Munkáért Érdemérmet Tamási István, az abonyi Üj Világ Tsz elnöke, Szabó Ferenc, a ceglédi Vörös Csillag Tsz elnöke és Vígh Sándor, a pátyi Petőfi Tsz elnöke kapta. Munka Érdemérmet kapott: Szirákx József, a vérségi Törekvő Tsz elnöke, Hirnyik Pál, az albertirsai Béketábor Tsz elnöke, Kwaiser Béla, a nagykőrösi Szabadság Tsz főagro- nómusa, Illés István, a kiskunlac- házi Petőfi Tsz elnöke és Hajdúk 120 tsz végzett a csépléssel a megyében Az alkotmány ünnepét megelőző napokban országszerte fokozott ütemben végezték az időszerű munkákat. Pest megye termelőszövetkezeteinek többsége — 120 közös gazdaság — erre a napra fejezte be a cséplést. A megye gabonatermésének már 60 százaléka — 120 000 tonna gabona — került biztos födél alá. Elsőnek a Cegléd környéki termelőszövetkezetek fejezték be a nagy munkát. Pál, a monori járás szövetkezet politikai csoport vezetője. A Gépállomások Igazgatóságának irányítása alá tartozó egységek dolgozói közül a következők kaptak Munka Érdemérmet: Pelle Sándor, az Abonyi Gépállomás igazgatója, iíj. Vitéz Vilmos, a Váchartyáni Gépállomás traktorosa, Szabó István, a Tápiószelei Gépállomás főkönyvelője, Barabás Keresztély, a Kiskunlacházi Gépállomás traktorosa, Borbás Géza, az Érdi Gépállomás-műhely csoportvezetője. A Magyar Népköztársaság El? nöki Tanácsa elismerő oklevéllel tüntette ki mindazokat, akik 10 év óta megszakítás nélkül tagjai a megyei tanácsnak. Elismerő oklevelet kapott: Bada Gyula, Batár István, Bányai Pál, Fabók Pál, Gaál Miklósné, Gámán Rózsa, Gárdonyi Géza, ifj. Guba Pál, Kisák Ferenc, Kiss József, dr. Lakatos Imre, Lapusnyik András, Márta Károly, dr. Mátyás Boldizsár, Megyeri András, Menyhárt János, Mészáros Mihály, R. Mészáros Sándor, Pappert Adám, Stefanek Sándorné, B. szabó János, Szíjjártó Lajos, Still Ferenc, Tedás Józsefné, Tóth István, Varró Sándor, veres Benjáminné és Vigházi József. A kitüntetettek nevében Mészáros Mihály tanácstag mondott köszönetét. Ü L A NAGY forgalmú térre néző szobája íróasz- | tálánál és ünnepi beszédének ; gondolatait rendezgeti ma- \ gában. A solcszor elmondot- : tat és mindig újat, a népha- ; talom keletkezésének és ki- i virágzásának ismert és mégis í frissnek ható históriáját. Az : ország tízmilliós lakosságá- 1 nak élettörténetét készül pa- \ pírra vetni és — tudom — el- ! mondja majd a sajátját. \ Ismerem őt, nem személyes \ életéről szól az ünneplőkhöz; l a munkások és a parasztok ! életútjának sorsfordulóit, a \ közös harcok, sikereit, átme- \ neti megpróbáltatásait és ku- \ darcait vetíti föl előttük az \ emlékezés vásznán. Ismerem \ öt s tudom: nem ünnepi szó- \ noklatra készül — bárhogy \ is illik az alkalomhoz —, ha- \ nem egy gazdag évtized \ számvetését nyújtja át hall- \ gatóságának, akik, ha nem \ egyenlő mértékben is, küz- \ dőtársak voltak a harcban, \ s osztoznak a kivívott dia- f dalban. \ Megilleti a szó joga Lapus- % nyik Andrást, aki nagyon £ mélyről indult és lankadat- i, lan erőfeszítések árán ért £ el a járási tanács vezető tisz- % tóig. Nem színezi ki fiatal- ^ korának nélkülözéseit, nem £ időzik el hosszabban annál £ a korszaknál sem, amikor a £ kilenctagú kubikoscsalád . sor- ^ sának velejárójaként, héttől £ tizenhárom éves koráig pász- torkodással járult hozzá a £ család fenntartásához. La- ^ pusnyik András reálisan £ szemléli a múltat. Nagyon is 5 természetesnek tartja, hogy a negyvenes években bőrgyári segédmunkás lett és nem egy segédjegyző valamelyik községben vagy fogalmazó valamelyik megyeházán. Ám büszkén említi meg, hogy 1938-ban sztrájk miatt elbocsátották a Vigodni-féle bőrgyárból. — Akkcyr már két éve Pesten éltem. Mint ifimunkás, tagja voltam a bőrösszakszervezetnek. Napi 14— 16 órát dolgoztunk 18 fillér órabér mellett. Arról volt szó, hogy valami s-ürgős munka miatt húsvét mindkét napján dolgozni kellett. Többen kijelentettük, hegy nem vagyunk hajlandók. Akkor sem álltunk munkába, amikor jött maga Vigodni. Sorbaállította az embereket ég egyenként megkérdezte: Akar dolgozni?! Minket, akik nem-mel feleltünk, kiállított a sorból és kezünkbe nyomta munkakönyvünket. Ezerkilencszáznegyvenben bevonult katonának. Nem törekedett megszerezni a marsallbotot, áristomba is zárták, mert megtalálták nála a Népszava egy példányát. Aztán addig ügyeskedett, míg egy év után ki- szuperálták. A háború utolsó esztendejében azonban önként öltötte fel magára a katonaruhát. Abban az időben ugyanis partizánként tevékenykedett a monori járásban. Hogy ezt megtehessék, egész „alakulatának” EGY ÉVTIZEDE A JÁRÁS ÉLÉN egyenruhába kellett öltöznie, különben a szüntelenül szaglászó csendőrök és nyilasok katonaszökevényként kezelték volna őket. 1944 végén beválasztották az öttagú katonai tanácsba, ott vették fel párttagnak is. A tűzkeresztségen a kőbányai pénzügyőri laktanya környékén esett átt. Az SS-alakula- tok gyűrűjébe került partizáncsoportot azonban sikerült egy előretolt szovjet egységnek kimenteni a biztos halálból. j LŐFEGYVERT 1946-ban /x más fegyverrel cserélte föl. Visszament egyik korábbi munkahelyére, a Fővárosi Vágóhídra, közben lakóhelyén, Budakalász községben látta el a párttitkári ^teendőket. A fordulat éve után, 1949-ben az akkori alispán, Házi Árpád magához hivatta és közölte vele, hogy ő lesz a ráckevei járás főjegyzője. — Ellenszegültem. Megmondtam, hogy én ehhez nem értek! Végül a megyei titkárral együtt megértették velem, hogy a megbízatást vállalnom kell. Nem volt könnyű dolga az öt elemit járt fiatalembernek, hogy a közigazgatás bonyolult útvesztőin eligazodjék. Volt hozzá azonban szíve és hallatlan akaratereje. Nem csinált titkot a jegyzők előtt abból, hogy a hivatalos dolgokhoz keveset ért, kérte is segítségüket, de azért figyelte és ellenőrizte munkájukat, megfelel-e a párt szándékainak, a nép érdekeinek. Mert a munkának ezt az oldalát nem a paragrafusokból és az ügyviteli szabályzatokból ismerte. 1950-ben, amikor megalakultak a néphatalom szervei, a tanácsok, Lapusnyik András már harcedzetten, bátran fogott munkához. Választói és a felsőbb szervek bizalmából a budai járási tanács első embere lett s tisztét azóta is megszakítás nélkül tölti be. Ha önéletrajzot ír, iskolai végzettségéről szólva az öt elemi mellé odaírhatja már az öthónapos tanácsiskolát és az egyéves pártfőiskolát, a levelezőként két év alatt elvégzett tanácsakadémiát és őszszel már hozzáveheti a sikeres államvizsgákkal zárult jogtudományi egyetemet is. Ő ESZÉLGETÉSÜNKNEK csak egy jelentéktelen epizódja volt, amikor a „ho- gyan”-ról esett szó. Annyit felelt: az eltelt több mint 15 év alatt összesen egy hetet töltöttem pihenéssel... Egy hetet pihent — a többit munkával és tanulással töltötte ki. Ezt sem panaszként mondta, hanem arcán azzal az örömmel, hogy a néptől kapott hatalom gyakorlásához nemcsak szívét és proletárösztönét, hanem tudását is harcbavetheti. És hogy őrhelyén jó szolgálatot tett a népnek, azt most 18-án, a Parlamentben mellére tűzött ordó, a Munka Érdemrenddel történt magas kitüntetése is bizonyítja. András Endre Megkezdték Százhalombattán a Dunámén ti Erőmű építését Ebben az évben elvégzik a földmunkák egy részét és megépítik a felvonulási berendezéseket ! szomszédba telepítendő Dunai Olajfinomító szolgáltat majd az olajfeldolgozásból visszamaradó termékként. A gazdaságos tüzelőanyaggal évente több millió tonna szenet takarítanak meg. Lényegesen olcsóbbá teszi ez az építkezést is, mert szénszállító berendezésekre, szénás salaktárolókra nem lesz szükség. Előnye még, hogy nem szennyezi a vidék levegőjét, mert nincs pernyéje, mint a szénnek. A tervezők különben is gondoltaik a közeli Dunafüred üdülőhely lakóira: 200 méter magas kéményeket terveztek. A magas kémények az olajtüzelésű kazánok amúgy is pernyementes füstjét olyan magasan terítik majd széjjel, hogy a levegő nem szennyeződik. A Dunamenti Erőműnek ötkilométeres iparvágánya és hét kilométer hosszú úthálózata lesz. Hűtővízzel való ellátására körülbelül egyldlo- méteres hideg- és melegvízcsatornát építenek a Dunáig, 800 000 köbméternyi földmunkával. A Dunából őríásszivattyúk
