Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
re »r MEGYEI kJúrkw I960. AUGUSZTUS 20. SZOMBAT Baranyi Ferenc: JOG Minek hiánya zárja a bilincset s minek megléte védelmet jelent: ó Jog, kezdettől fogva az a tiszted, hogy emberré emeld a védtelent. Rabszolga, jobbágy, munkás vívta harcát belőled egy kevéske darabért, — a nyomorral testvér a jogtalanság — szűkén mértek, mint munkáért a bért. Jogot a népnek! — követelte Petőfi az emberiség szent nevében s ősi erővel zúgott szava tenger ajkon. S mi téged is — hogy láncaink letörtek kiosztottunk a népnek, mint a földet, te jól kibőjtölt, drága köztulajdon. CvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXXXXX GÖRBE TÜKÖR Vannak még csodák ÚJ BÚZA (Alföldi János rajza) %N.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXWvXXXXXXX\\NN Csuka Zoltán: A Velebitről visszanézve Lebegj, lebegj, tündöklő, tiszta táj, te, déli fjordok villogó világa, bárhol vagyok: a szívem visszafáj szigetvilágod napfényes honába. Hány ifjú évem tart velem, ha tájad deres fejemmel újra s újra járom. "S merengve néz ram vissza annyi század, ^,, mely elsuhant fölötted röpke szárnyon. Horkan, nyerít az autóbusz motorja, s megáll egy percre fönn a hegygerincen, hogy messzeséged szeme átkarolja s feléd a vándor újra búcsút intsen. De mégse végsőt. Mert az ifjú évek napfényt s nedűt ha szikláidból ittak, fanyar borodként bennünk tűzzel égnek, átjárva testünk, s majdan hamvainkat. KOCOS Bosszúsan kapta fel fejét. — Aludni, most? Vigyázz a nyelvedre, te lány! — morgóit haragot színlelve, pedig belül, a szíve mélyén ezer kis ördög vigyorgott repesve. S hogy szavávnk nagyobb nyo- mdtékot adjon, odalegyintett egyet a könnyű kis szoknyára. Kócos durcásan húzta az orrát. — Ezért én fegyelmit kaptam, igazgató kartárs! — Jól van, jól, még nem feledtem. — Azért! — Majd hirtelen hangot változtatva: — Már hiszi a csodát, Ambrus bácsi! — Boszorkány vagy! Bűbájossággal fontad körül az emberek szívét. — Vagy az eszét! — nyelvelt Kócos. — Egyre megy ... — Most boldog? — Nem tudom ... — csendült a hangja és nem nézett már a lányra. topától. Komótos léptekkel ballagott az öltöző felé. Kócos majdhogy a nyakába ugrott. — Hol járt, Ambrus bácsi? Azt hittük, elaludt talán. — Ezt akarta, Ambrus bácsi. Az iskolába hozni az egész falut. Most itt vannak. — Itt... — méregette tekintetével a padló szálkáit. — Akkor... Talán csak nem.,. Rezes Nagy Ambrus csendes beleegyezéssel bólintott. — Az... Kócos tekintete ijedten rebbent. — Nem állja már? Sóhajként szakadt fel melléből: — Bár ne tenném ... — Akkor jó! — röppent megkönnyebbülten a szó a lány ajkáról. — Kezdhetjük! — fordított hirtelen a beszélgetés kerekén, amely kedvét szegte. Kócos már eltűnt a sebtében tákolt színfalak mögött. Kelletlenül indult a nézőtérre. Háromszáz szempár követte lépteit. Háromszáz szempár mosolygott felé biztatón, bizakodón. Amerre elhaladt, összetorlódtak az emberek, hogy uta.t engedjenek. Az első sorban, a nyakigláb tanácselnök és a terebélyes doktor mellett szorítottak helyet. Sokan még tapsoltak is. Röstellte a dolgot. Nem az övé az érdem. Valahányszor megpróbálta összefogni a falut, mindig belebukott. Az emberek most mégis neki tulajdonítják. Még néhány pillanat és felgördül a függöny ... Behunyta szemét. KÓCOS Vhlóhan csodát mű---------veit a lány! Csak ne s zabott volna olyan szörnyű árat érte... Kezdetben mennyi, baj volt ezzel a lánnyal! Már ideér- kezésének első órájában.. Olyan volt, akár egy megelevenedett divatlap: megnevezhetetlen frizura, feszes fekete blúz, térdig érő abroncsos szoknya, hegyes orrú tűsarkú cipő. Nem tudta hirtelenjében, hogy nevessen vagy bosszankodjon. Tűsarkú cipő, ide, ahol még a bakancsot és csizmát is marasztalja a sár. Amikor szóvá tette. Kócos odavágta: — Pesten így szokás! Szerencsére a sár hamar más véleményre hangolta. De kényeskedett, siránkozott továbbra is: — Nem így képzeltem el az életem! — Falun is szülcség van a tanítóra — érvelt. — Tanítsanak falun a falusiak ... Már második hónapja ellenségeskedtek, amikor az egyik délutánon azon kapta Kócost, hogy a vonalzóval porolja az egyik tintagaluskára fogott lány szoknyáját. — Miféle eljárás ez? ~ támadt rá leplezetlen haraggal. Kócos összerezzent és néhány pillanatig hol rá, hol a padot ölelő lányra nézett. — Szemtelen volt... dadogta nehezen. — Nevetségessé tett az egész osztály előtt — védekezett. — Akkor is. Nem ez a módja! — De... én... 6... ■— mutatott a lányra. — Már mindent megpróbáltam... . —1 Ezt jól megcsinálta! ■=“ korholta Kócost, amikor magukra maradták. — Ha bejönnek a szülei, magának fel is út, le is út! Csak sírás volt a válasz. — Az előírás szerint jelentenem. kell a dolgot! “s Én úgyis elmegyek innen! — szipogott még mindig Kócos. — Persze, megfutni köny% ben a gyerekek, de -felgyújtotta fantáziájukat. Olyannyira, hogy hiába tiltakozott ellene Kócos, leszavazták: vagy eljárják, vagy nincs előadás! Ez volt a Kócos egyetlen veresége három hónap alatt. Élesen rikoltott fülébe az iskola csengője: rögvest kezdődik az előadás. Népi játék három felvonásban — a közös útra lépett falu életéről. Ellökte magát a kapu oszRezes Nagy Ambrus, Kerel*fa-------------—-------------egyetlen i skolájának igazgatója, szomorúan támasztotta széles hátával az iskola szürke kapuját. Félő volt, hogy a mázsás test sarkából fordítja ki a rozoga tákolmányt. Pedig igazság szerint az elmúlt esztendők legboldogabb óráit él-, te. Mégis ... Az egymásba nyúló tantermek mintha összezsugorodtak volna erre az estére. A jókora helyiség szűknek bizonyult. A vén falak között itt szorongott szinte az egész falu. Ami neki, Rezes Nagy Ambrusnak esztendőkig nem sikerült, azt alig három hónap alatt valósággá varázsolta ez a kócos, szeleburdi pesti lány. Szavára egy emberként mozdult a falu. Még a kilencven esztendős, zörgő csontú Zsánlit is megbabonázta: jelentkezett, hogy táncolni akar. Ha a táncból nem is lett semmi, az öreg mégsem volt útban a háznál. A próbák szünetében vidám, ízes szóval tartotta a lelket a csüggedők- ben. Egy ilyen alkalommal ; mesélt a gyerekeknek a tű- j táncról is, amit rajta kívül j már csak hallomásból ismer- \ tek ezen a tájon. Pajzán I tánc. A régi fonókban jár- i ták. A soros legény valahol a ! ruhájába tűzött egy tűt: azt ; kellett a lánynak tánc közben ; megtalálnia. Míg ott perdül- \ tek, fordultak a fonóhá.z kö- \ zepén, a lányok és legények \ kórusban énekelték: \ Ott van, ott van, ott keresd! \ vagy: Ott bíz’, ott biz’ nem leled! % Mikor, merre tévedt a lány % keze. % Persze, a legény gazember ^ mind. Vagy a nadrág előké- ^ iébe dugta a tűt, vagy se- % hova. í Fülig pirultak mese közPRUKNER PÁL: Közeledett a hónap vége és £ ott állt a község előadás nél- ^ kül. Az pedig nyilvánvaló, ^ hogy előadásra szükség van, $ különben megmaradna a falu ^ és város közötti különbség. ^ A kultúrotthon vezetője érez- ^ te, hogy az előadást egyedül ^ megszervezni képtelen. Se- $ baj! összefogásban az erő, í, állapította meg, és elrohant % a tömegszervezetekhez. Azok $ készségesen vállalták a tá- ^ mogatást, mindössze az volt jí a kikötésük, hogy a meghí- $ vón az ő nevük, is szerepel- íjen. y Elküldték a meghívókat. ^ Az előadás címe: Járványos ^ megbetegedéseink. Szólhatott $ volna ugyan másról is, de ^ az óvodavezetőnő ebből a télj mából több előadást tartott ^ már az óvodásoknak. % A toborzást nagy lendiilet- $ tel kezdték. Valamennyien $ felszólították az előadásokat $ látogató tagoltat, hagy jelen- ^ jenek meg. Mind a hét ren- | dezőtárs beszélt harminc em- berrel és ez mind meg is ^ ígérte részvételét. Még az $ év elején terveztek egy-egy ^ előadásra hatvan-hatvan em- ^ bért, várható volt tehát a ^ túlteljesítés. ^ Eljön az est. Gyorsan kölcsönkértek még száznegyven $ széket a mozitól, mert a kul- $ túrotthonnak mindössze het- ^ venegy széke volt. Föl is ál- | lították szépen glédába. Az ? ügyvezető még utána is né- $ zett, hogy egyenesen állítot- $ ták-e a sorokat. Nemrég sze- $ relt le tényleges katonai '/ szolgálatából és a vérében hogy a sor egyenes leÍ gyen. í Fölösleges erőpazarlás volt. % Megjelent tizennyolc ember. ^ Kiderültt hogy mind a hét £ rendezőtár,s ugyanazt a har- mine embert mozgósította. A | hivatásos előadásra járókat. ^ Az előadó,,^megkezdte be- % szedet,- a fcö$ fzönséget figyelte. Kevesellte ^ a létszámot. Az elmondandó- $ kát azért elmondta és végül $ aggódva megkérdezte a mel- ^ lette ülő népművelési ügyá vezetőt: x f. — Mennyien is voltak, elv- á társ? y % — Megjelentek tizennyol- í can. Itt vagyunk mi ketten, az húsz. Az elején bejött két lány, az huszonkettő. Igaz, ki is mentek, de itt voltak. Itt van a hivatalsegéd, az huszonhárommeg a könyvtáros, az huszonnégy. Szóval huszonöt — számolt magában és hangosan huszonhatot mondott. Az előadó elégedetlen volt. Kevesellte a számot, ezért odafordult ismét az ügyvezetőhöz: — Kár, hogy nem olvasták meg pontosan. Úgy láttam, többen voltak. Legalább harmincán. Végül megállapodtak harmincötben. De hol voltak még az előirányzott hatvantól ? Igaz, hátra volt még egy előadás, ám az előjelek ... Aztán huszárosán kivágták magukat. A következő vasárnap előadásos, műsoros bált rendeztek. Fele-fele alapon. Fele műsor, fele bál. A műsor tizenöt percig tartott, a bál reggelig. Az előadó jól érezte magát, mert nem kellett sokat beszélnie, a jelenteni vágyók meg azért, mert jelenthették az óriási sikert. Az előadáson ugyanis három- száztizenheten jelentek meg. (Elfogyott 600 szendvics, 180 liter bor, de ennek semmi köze a jelentéshez.) Tehát a két előadást megnézte liáromszázötvenkéí ember. Ezután következet a csoda. A havi jelentések befutottak az illetékes szervekhez. A népművelési előadó jelentette, hogy két sikeres előadást tartottak a hónapban, amelyen háromszázöt- venkét hallgató volt jelen. A könyvtár ugyancsak jelentette, hogy ő is tartott két átütő sikerű előadást és azon szintén annyian jelentek meg. Ugyanígy jelentette az állami gazdaság kultúr felelőse és a többi szerv képviselője is. ” ‘ Kidérültteh&t,hogy ■ « két előadást kétezernégyszázhat- vannégy ember nézte végig. Azaz egy-egy előadáson ezer- kétszázharmincketten vettek részt. Hogy a község lakossága mindössze nyolcszázhetven? Ugyan kérem! Vannak még csodák! Szollősy Kálmán ismeretlen tudományos kutatási eredményt is magában foglal, de hasznos olvasmány az egyszerű ember számára is, mert tévedhetetlennek hitt dolgokról bizonyítja, hogy tévesek, s segít oszlatni a vallási elfogultságot. (Kossuth Könyvkiadó.) Bacsó János: Ami a kulisszák mögött történt... A nemrég, fiatalon elhúnyt újságíró nagy sikert aratott, az Ország Világban megjelent riportsorozatát bocsátotta most közre könyvalakban a Zrínyi Könyvkiadó. A riportsorozat a náci Németország, a második világháború kulisszatitkairól rántja le a leplet, ezernyi olyan dologgal ismertetve meg az olvasót, amelyek a köztudatban eddig nem voltak ismertek, s rámutatva olyan összefüggésekre, amelyek olykor az események sodrában elvesztek az emberek szeme elől, bebizonyítja, hogy menynyire szükségszerű volt a hit- leráj' bukása, az egész fasiszta rendszer hogyan volt tele a bukás, a pusztulás hordozóival, amelyeket azonban az elvakult s degenerált hitlerista vezetők soha nem vettek észre. Bacsó János riportsorozata nem véletlenül lett sikerré. Aligha akad olyan ember, aki ne lenne mindarra kíváncsi, amj vele történt, amit átélt, amit végigszenvedett. A riportsorozatnak megvoltak a maga jelentős erényei s kisebb hibái is. A könyv leszámol ezekkel a hibákkal, a szerző jelentősen tömörítette, még világosabban csoportosította anyagát. Hitler hatalomra jutásától bukásáig, s cinkosai bűnperének nürnbergi tárgyalásáig kísérhetjük figyelemmel a nácizmus garázdálkodását, esztelen pusztítását, s olykor feltűnik azok alakja is — a német kommunistáké —, akik a legnehezebb körülmények közepette is helytálltak, harcoltak Hitler, a fasizmus ellen. — m — K. Fegyin: Az író és a kor J áróknak írókról alkotott véleményét mindig szívesen olvassa az irodalomkedvelő ember. Fegyin e kötetében sok íróról olvashatunk, Fegyin kortársairól, s a klasszikusokról, minden olyan íróról, aki így vagy úgy érdekelte, vagy megihlette Fe- gyint. Igen, csak azokról olvashatunk, akikről kedvező véleménye volt az írónak, akiket tisztelt és szeretett. Bíráló szó alig esik a kötetben, igazság szerint nem kritikák ezek az összegyűjtött megemlékezések, reflexiók, inkább személyes vallomások irodalomról, írókról, művekről. Fegyin széles érdeklődésű embei', így érthető, hogy Bioktól Hugóig szinte minden jelentősebb alakját megtaláljuk az orosz, szovjet és világirodalomnak is kötetében. Huszonhat íróról, költőről vall Fegyin, s mindegyikről mást, érdekeset, alig tudottat, vagy egyáltalán nem ismertet tud mondani. Különösen megka- póan közvetlenek Gorkijról, a nagy barátról, s a szigorú kritikusról írott sorai. Fegyin nagyon tisztelte Gorkijt, s szigorúsága mellett megé'pezte benne a mély humanitást, az emberek és az igazi irodalom szeretetét is, elsősorban ennek megfogalmazása adja alaphangját Gorkijról készült írásainak. Fegyin írásaiban olyat talál az olvasó, amiről ritkán hall, tud. „Titkokat”, az egyik legérdekesebb találkozóját az embernek: az irodalommal való találkozását. Erről a találkozásról vall Fegyin, arról például, hogyan hat mindig újszerűén a Lev Tolsztojjal való találkozás, hogyan válik egy-egy irodalmi mű halhatatlanná, hogyan alakítja késői korok emberének vélemé- !':nyét, ízlését, hogyan leli meg újabb és újabb olvasáskor a mű vagy művek új és új szépségét, hogyan fedezi fel benne a rejtett kincseket Kriveljov: Az evangéliumi legendákról K riveljov előző könyve, aj Könyv a bibliáról méltó j sikert aratott az olvasóközön- \ ség körében. Röviddel annak \ megjelenése után új könyvvel \ jelentkezik a szerző, semmi- $ vei nem érdektelenebb témát \ dolgozva fel abban. Mint a \ könyv címe is jelzi, az evan- j géliumi legendák keletkező- j sét, terebélyesedését, változá- \ sát tárgyalja a szerző na- í gyón népszerű és mégis tudo-^ mányos formában. J De a szerző ugyanakkor^ megmutatja azt is, hogy az^ egyház, emberbaráti tanítása j mellett, hogyan gyilkoltatok ^ le embereket, hogyan rende- ^ zett vérfürdőket, mindezt a \ hit nevében. Korabeli doku-j mentumok sokaságát gyűj-; tötte össze könyvében, s nem; egy esetben a szerző háttér-; ben is marad, nem kommen- j tál, hiszen a tények magukért; beszélnek. így tesz például, j amikor az evangéliumokban \ levő történelmi, földrajzi ésj egyéb tévedéseket veszi bonc-í kés alá, s ugyanakkor e téve-: dések mellett azt is bizo-i nyitja, hogyan írta át az evan- j géliumot minden kor a maga; elképzeléseinek, érdekeinek, s gazdasági berendezkedésének megfelelően, s azért keletkeztek egymástól lényegében eltérő evangéliumok, mígcsak az egyház is fel nem ismerte az ebben rejlő veszélyeket, s nem egységesítette az evangéliumok szövegét, igyekezve megsemmisíteni a többit, hogy az utókorra ne maradjon semmiféle bizonyíték. A tudományos kutatás azonban fényt derített e visszaélésekre, s megdönthetetlen bizonyítékokkal igazolja az evangéliumokban rejlő ellentmondásokat, ellentéteket. A könyv nagyon hasznos olvasmány azok számára is akik forrásanyagként akarjál« használni, mert több, eddig Könyvespolc