Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-07 / 186. szám
1960. AFpTJJSZTUS 7. VASÁRNAP "T^wrtoo 5 WVVVVXVVNVVXVXVVVxvxxvvxvvvxvvvvvvvvxvvxvxvvxvxvVVVXXVVVVVVVXVVVVVVVWWWWW^ GYÁRFÁS ENDRE-. HAJÓKÜRT A járdaszélre ült az éj; kopott kalapja eltakarta a napot, s a porszemek, — a csillagok — puhán pihentek az óriás karimán. Szobámba is bekönyökölt — lenn megfojtott már minden zajt; a vekkeróra bútorok s tapéták foglya remegve dobogta monoton imáját, majd hirtelen megállt. Csönd volt, fülledt, fiókbéli csönd. Am ekkor élesen s mégsem hasitón beúszott, beúszott a Duna felől — lilásvörös füstcsíkot idézve — egy hajókürt egyhangú zenéje. Úszott, lebegett a város felett, sokszorozták a budai hegyek, és éreztem: megrezdül benne még egy távoli hófödte hegyvidék öblös visszhangja is, és tengeri szelek siivöltése, viharmadár hajóst-riasztó vijjogása s tarka Szmirnában, Isztanbulban a vásári ricsaj, görög pásztorsíp, holland szélmalom, pápuadoromb hangja — borzongó furcsa báj — s a matróz éji kurjantása is, ha bor s lány reményével partraszáll. És búgott a kürt, telve hány vággyal, reménnyel! szirének hangja volt már, amely magához húz, s én hallgattam, lágy paplankötelékkel ágyamhoz nyűgözött parány Odysszeusz. I BALATONI KÉPESLAP mint maga a csend, most hirtelen felkapta fejét. Ábel rögtön tudta, hogy bal- szerencsés volt kérdése. — Én nem mentem magam! — csattant fel Gáspár. Megkövetem a tanító urat, mert elöntött az indulat, de én nem vagyok bűnös és nem akarok rosszat. Csak a sajátomat nem engedem. Ahhoz nem engedek nyúlni, míg egy az Isten. — Gáspár!!! — emelte fel hangját aggodalmasan Abel. — Végem lesz!? Egyedül tudom kevés vagyok. Egy darabig élek még úgy, hogy minden mindegy. — De nem marad egyedül! — Nem!? Nem-e?! — hirtelen kirobbant. — Mikor mindent magam csináltam, akkor tudtam, mit, miért teszek. De most? Most, nem látok semmit magam előtt! Most lettem igazán egyedül. Mindenki ellenem esküdött. Csak prédikálják, hogy nem hagyunk egyedül. — Gáspár! Nincs igaza. Elhagyta magát. — Ábel kétség- beesetten kereste, miben kapaszkodhatna meg, mi segítene rajta. — Kire bízhatjuk magunkat? Mi lesz velünk? — a férfi arca elfacsarodott. — Isten, Isten hol vagy most — az asszony magasra emelte kezét. — Majd mi! — kiáltotta Ábel. — Megint a régi nóta! — válaszolt Gáspár csüggedten. — De nekem nem kell senki, semmi. Én csak magamban bízhatok. Hagyjanak élni. — Aki csak magába bízik, az eléri azt, hogy senki nem fog benne bízni! — Nem? Ki mondja ezt? — Gondoljon a gyerekre. Az 6 jövőjére. — Ábel megrökönyödve tapasztalta, hogy szavai döbbenetes hatásúak voltak. — Mi lesz a gyerekkel! — búgott fel Gáspár. — Kisfiam! — szaladt a gyerekhez zokogva az asszony, és magához ölelte. Csend lett megint. Iszonyatos. Hirtelen kinyílt az ajtó és-------------- az asszony bátyja állt ott. M indnyájan felnéztek, s annak arcára volt írva, hogy hallotta a szóváltást elejétől végig. Becsukta az ajtót maga mögött és gyors léptekkel az asszony és a gyerek mellé ment. Simogatta, csitította őket. Háttal a tanítónak. Majd keserű ábrá- zattal fordult meg és fojtott hangon mondta Gáspárnak: — Ne hangoskodj. Légy eszednél! A gazda odább ment a gyerektől. Az asszony a tűzhelyhez lépett. Levette a kis lábost és a forró tejet a tészta. közepébe öntötte. Tovább gyúrta és riadtan forgatta fejét. A reccsenésre mindnyájan odakapták fejüket. Gáspár törte szét a nagy csontfésűt, amit a szekrényről vett el. Érzéketlenül nézte a kezében lévő darabokat. Ábel a számtankönyv lapjait forgatta, s hogy megtörje a csendet, gépiesen ismételte: így van kis Gazsi. Az asszony bátyja, csodálkozott: csak nem a gyereknek segített? Sose , szorult rá! Mi lelte már azt is?! Megbolondult itt az egész világ. A könyvből egy irkalap esett kí. A gyerek utánakapott: A tanító tűnődve nézegette. Egy ideig figyelmesen követte a nehéz kéz írta számok reszketősét a fehér papírlapon. Gáspár írása! Egy ideig el is felejtkezett a kö- rüllevőkről. Valamit számolt. Tán a fiával? — s megvi- dámult a lelke. Hirtelen izgatott pirosság öntötte el arcát. — Gáspár! Maga segíteni próbált a gyereknek, igaz? — A szíve izgatottan feldobogott, s nem számított már, hogy itt az asszony bátyja. A férfi a hirtelen kérdéstől, meg az előbbi indulatoktól szerepéből kiesve dadogta: Én? — én-e? Majd eszébe ötlött, hogy mi miatt hívták be a tanítót és hirtelen rávágta: Igen — igen, segítettem. A sógorára nézett, aki elképedt, csodálkozó arccal állt. A gyakorlatlan hazudozík módjára bőbeszédűen folytatta: Megpróbáltam, de nem ment. Azért hívtuk be a tanító urat. Biztos jobban tudja nálunknál. Ahol kínosan érezte, hogy-------- minden szó hamis v olt, amely Gáspár szájából kihullt. Majd a gyerekre nézett. Annak arcán valami nagy iszonyodás ült, úgy meredt apjára. Ábel nagyon sajnálta a kisfiút, de meg akarta nyerni ezt a harcot. Úgy érezte, hogy most sikerül. Eddig mindig hiányzott valami a szóból. Most mintha meglenne. Kicsit félt is. A felelősségtől félt. Fegyelmezni akarta hangját, hogy ne vegyenek észre benne semmit. De bizony rekedten, élesen szólt: — Gáspár jöjjön csak ide mellénk. Számoljunk együtt. — Érezte magán a tekinteteket. A gyerek elhalóan súgta: tanító bácsi, ez a példa, régen volt feladva. Édesapa is próbálgatta, de nem bírt vele. Én csináltam meg neki végül —, s a tanító kezében libegő papírt nézte bűvölten. A gazda kelletlenül maga alá húzott egy széket. Az asszony keze megállt, s egy ideig pergett róla a liszt. A bátyja előre lépett, aztán tétován körülnézett. — Látom. Gáspár. keveset írt. Fejben próbálta megoldani ezt a példát. — Ábel lassan rátette kezét a papírlapra. Eltakarta! Az apa meg a gyerek csodálkozva nézték pihenő két tenyerét. — Fejben számolni jobban tudok.. mint papíron — válaszolt Gáspár hirtelen — Ohó — és Ábel halkan felkacagott. — így csak akkor könnyű a számolás, ha’ felekről, negyedekről, tizedekről van szó. Megütközve néztek rá. — Azt is meg kell tanulnia. hogy igazodunk el köny- nyen a nehezebb példákon is. Az asszony bátyja addig izgett-mozgott, míg kinyögte: mi nem bírjuk utolérni a gyerekeket. Jobban tudják azok a számolást, mint mi. S még mindig az furdalta: mit alcar ez a tanító Gáspártól? Hisz a gyerek szokott az apjának segíteni és nem fordítva. — Csek meg kell találni a módját, hogy könnyű legyen a további megoldás — így folytatta a tanító. — Persze egy ideig nehéz így számolni, mert bár a segítség megvan, de az ember nem, tudja még igénybevenni. Nincs hozzászokva. Azért kell megtanulni. Szinte fáj. ha használni kell. Szeretne a réai módon számolni, ami könnyű, aördü- lékeny volt és nem kellett hozzá más. csak önmaga. De így csak egy határin boldogul az ember. Ha tovább akar jutni, akkor bizony meg kell tanulni, honn segíthet magán Már vadig 777,1 nem tanulunk új módit. Amennyit nekünk kell számolni, azzal elboldogulunk fejben is. Igaz-e Gáspár? Mindez olyan furcsán hangzott, hogy a gazda ráemelte pillantását sógorára és halványan elmosolyodott. Mosolyának visszfénye az asszony és a gyerek arcán ült meg. így nézett össze a család. — Vállalni kell azt a kockázatot, hogy másra is számít és viselni kell a felelősséget. hogy rám is számítanak. Gáspár arca elborult. Ábel keze mind jóban és jobban táncolt a. papírlapon. — Ha nem így tesz. úgy jár, mint a jó tanuló, aki mindig tud ugyan, de senkinek sem segít. S ha egyszer nagy számvetést csinálnak, ő is megbicsaklik, mert a tudás egy emberben soha sem lehet tökéletes ... Azért kell a segítség, azért kell más, mert nagy számvetést csak így tud csinálni az ember. Gáspár csendben ült és csak a gondolatok forogtak fejében lázasan. — Nem értem! Nem értem! — mondta az asszony bátyja. — S ez megint olyan együgyűen hangzott, hogy nevelni kellett. — A jó számolás fontos dolog! — szólalt meg a gazda — De a kérdés az: nem, csalódunk ebben a számolásban? — s ekkor felsejlett benne valami — Nem! Nem! — kiáltott a kis Gazsi. — Először nehéz, de aztán a legnehezebb feladatot is meg bírja oldani az emberfia. Olvnt is. amit egyedül felben soha se tudna. — Ha te mondod, akkor tényleg így lehet. Gásnár megsimogatta a nyerek fejét. — Először kiabálunk, ha új megoldást mutat a tanár bácsi.. hogy nehéz, nagyon nehéz! De mikor kész a példa, m i nd nyá j an álmélkodu n k, hogy milyen egyszerűen és gyorsan megkaptuk az eredményt. A kis Gazsi zavartan körülnézett, hogy elvette a felnőttektől a szót. Mosolyogva figyelték a---------:--------- gyereket. A k is Gazsi arca tüzelt, s ettől kirózsállott anyja arcára is a meghatott büszkeség. Gáspár arca kicsit kisimult. Valami könnyebbség telepedett meg a szívükben a gyerek szavai nyomán. Az meg nagykomolyan folytatta: — Persze, ha. elhagynánk magunkat, hogy ezt úgy se tudjuk, hogy ez nagyon nehéz, akkor tényleg nem jutnánk előre. De így, hogy egy kicsit izzadunk bele, mindig könnyebb és könnyebb lesz a következő. — Hallja a fiát Gáspár?! — Ábel egy kicsit elfelejtkezett magáról örömében. — Hallom! Hallom! Csak így tartson az ereje továbbra is. A két férfi nyíltan egymás szemébe nézett. A hirtelen támadt bizalomtól mindketten slszégyellték magukat. Kicsit félre fordultak. Ekkor szólalt meg az asszony bátyja: — Ez a gyerek megérdemli az ötöst. Nem kell ennek segítség! — Ejnye sógor, te mindig másról beszélsz! Ábel menni készült. A férfiakkal lekezelt. Majd jóéjszakákat mondtak egymásnak. — Ha szükséges, szívesen segítek máskor is — mondta és becsukta maga mögött az ajtót. — Megállt egy pillanatra. kifújni a levegőt. Hallotta az asszony hangját, a férfiak duruzsolását: — Tudod-e .miért jöttem? — mondta az asszony bátyja. — A közös... Ábel lelke mélyén csend lett. Úgy érezte, hogy belőlük, az egymást, meg nem érteni akaró emberekből mégis értelem lett. | KÖNYVESPOLC \ RÉVAI JÓZSEF: Válogatott irodalmi tanulmányok KÉPES FILMVILÁG A moszkvai rajz- és bábfilm-stúdióban most fejezték be az első szélesvásznú, színes rajzfilm forgatását. Nyíló virágok, hervadó virágok címmel elkészült az első kambodzsai játékfilm. A filmnek nagy sikere van, annál is inkább, mert Kambodzsában eddig csak külföldi filmeket mulattak be. Krencsey Mariann játssza a ; Fapados szerelem című új £ magyar film női főszerepét. £ Lafayette: Cleves hercegnőbe című regényének filmváltozatát Jean Delannoy rendezi, ^ Jean Cocteau forgatókönyve ^alapján. A film főszereplői: ^ Jean Marais és Alida Valii. ^ Solohov harmincöt évvel í ezelőtt írta meg a A csikó ^ című novelláját, amelyet most %Vitol forgatókönyve alapján ta Lenfilm stúdió megfilmesíti tett. Aldo Fabrizi, a népszerű olasz színész játssza az Elloptak egy villamost című mulatságos film főszerepét, amelyet rövidesen bemutatnak filmszínházaink. Vladimir Pozner: A vesztőhely 9 lusát, vitázó készségét. Ez a ^ szenvedélyesség, s a nagy tu- ^ dáson alapuló vitázó kedv az, ^ ami elsősorban példa kell, ^ hogy legyen a ma s a jővén- ^ dő kritikusai előtt, mert Ré- ^ vai József működése a bi-^ zonysága annak, hogy szen-^ vedélyesség nélkül lehetetlen ^ maradandót adni, a szenvte- £ lenség, a közömbösség egyelj jelent a kritika halálával. ^ Lehetetlen ily röviden ala- £ posan foglalkozni a művel. ^ Tanulmányozni, forgatni kell, \ ízlelni, újra és újra olvasás-^ sál megérteni mindazt, fel- £ fedni azt a sok kincset, tu- £ dást, amit Révai József esz- \ tétikai munkássága rejt ma-j gában. A rangos, egyszerűsé-í gében kitűnő kiállítás a Kos-; suth Könyvkiadó munkáját; dicséri. ; rengeteget vitatott kérdést, mint például Ady szimbolizmusa, s választ adva olyan — elsősorban a polgári kritika által szívesen hangoztatott — kérdésre, mint Ady állítólagos vallásossága, istenhite. Révai József, mint marxista esztétikus, természetesen a pártosság, a néphez való viszony alapján bírálta elsősorban az alkotók munkásságát, mégis: nyoma sincs az elfogultságnak, az erőltetettség- nek műveiben, egyetlen olyan kitételt, megállapítást sem találhatunk a tekintélyes vastagságú kötetben, amely hamisnak, igaztalannak tűnne. Még egy dolgot kell nagyon lényegesen hangsúlyoznunk a Válogatott irodalmi tanulmányok megjelenésével kapcsolatban: Révai József szenvedélyességét, s lebilincselő stíR évai József válogatott irodalmi tanulmányaival olyan kötetet kap kezébe az olvasó, amely iránytűje lehet a magyar irodalom nagyjainak megítéléséhez, az egyes irodalmi korok, áramlatok elbírálásának. Révai József irodalmi műveltsége, pártossága már első esztétikai műveinek megjelenésekor rangot és tiszteletet szerzett számára, s a később megjelenő művek csak tovább növelték, mélyítették ezt. Hiszen nem kisebb alakjairól írt, vitázott Révai József a magyar irodalomnak, mint például Ady Endre, s elsőként adta az egyik legellentmondásosabb nagy irodalmi alkotás, Az ember tragédiája marxista bírálatát. Ez az úttörő jelentőségű munkásság nemcsak az irodalom egyes kérdéseiben való eligazodást könnyítette, hanem elősegítette a magyar irodalom nagyjainak „rehabilitálását”, így például megtisztítva Ady alakját minden szennytől, amit az ellenforradalmi korszak szórt rá, méltó helyre állítva a halhatatlan költő életművét. Ugyancsak Révai József volt az, aki elsőként felismerte József Attila hatalmas, korszaknyitó jelentőségét, s megvédte a polgári társadalom támadásaitól, fitymálásától, megdönthetetlen érvekkel bizonyítva, hogy József Attila a proletár költészet első, igazán nagy alakja hazánkban, s éppen ezért életműve korszakalkotó jelentőségű. Révai kutató, nyughatatlan elme volt. Nem nyugodott addig, míg meg nem találta mindenre a magyarázatot, s ennek tudható be, hogy minduntalan visszatér Ady ellentmondásoktól terhes, nehezen kibogozható, bonyolult, de mégis, egészében könnyen érthető költészetéhez, keresi kutatja a magyarázatot, az okokat, s meg is találja azokat, tisztázva egy sor olyan, a modern irodalom legfőbb A* jellemvonása kétségtelenül nem a forma modernsége — elsődlegesen —, hanem a tartalmi modernség, a mához közelállás, a ma égető kérdéseinek feszegetése, megválaszolása. Pozner e könyvében formailag is, de elsősorban tartalmilag, modern irodalmat nyújt, meghökkentő őszinteséggel tárgyalva a ma olyan kérdéseit, mint az emberek és a modern világ viszonya, a ma emberének szabadság- vágya, a ma emberének dilemmája a jövendőt illetően. Pozner könyve közelebbről az arab világba viszi el az olvasót. Franciák és arabok áll- jigk itt egymással szemben, vívják a. maguk harcát, s ebben a harcban emberek ismerik fel, hogy kinek van igaza, ki mellett kell harcolni, ki ellen. Négy novellát foglal magában a kötet, s mind a négynek ez a témája. Pozner hőseit sokrétűen ábrázolja s ez annál is hitelesebb, mert írásainak alapját valós ese- ^ mények adták, sőt, nem egy ^ írásában név szerint is élőf személyek szerepelnek. Két- % ségtelen, hogy a kötet címadó í írása, A vesztőhely az, amely % mondanivaló és forma szem- \ pontjából is a legmegkapóbb, jí gondolatébresztőbb. Két ka- (• tana áll itt szemben egymás-% sál, két világot képviselő ka-' tona. Egy francia, egy arab.'. Kettőjük gondolatainak ala-' kulásátvéleményük és jelle-; műk formálódását mutatja be í az író, s ezzel azt, hogyan ér- ; zik és értik meg az emberek; új idők új szavát. Lényegében! ez a tartalma a többi novellá-', nak is, Pozner még attól sem ; fél, hogy a legszűkebb társa-! dalmi körbe, a családba vigye': az ilyen történéseket (Dzsüálii reggele), amelyek ott is tér- \ mészetesen, igazan hatnak,; mentesek minden erőltetett-5 é ségtől, nem odavalóságtól. \ (Modern Könyvtár. Európa\ Könyvkiadó.) : M. O. ! \V^NX\XXXSXNNXNXXXXNXX'^XVXXXXXXX\XXXXXXXXXXV
