Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-07 / 186. szám
r rrsr megibi kMSritm I960. AUGUSZTUS 7. VASÁRNAP VERESÉG — Hallottam, Pálinkás elvtárs, hogy keresett. — Igen, elnök elvtárs. — Nem tudtam, hogy jössz... — Nem történt semmi. Nem akartam én zavarni... — Mi újság? — Semmi. Csak kíváncsi voltam, hogy van. Előbb nem érkeztem benézni. — Valami baj van talán? — Áh, dehogy, minden úgy megy, mint a karikacsapás. — De azért mondja csak el... Az elnök akárhogy mesterkedett, Pálinkás nem rukkolt elő. Udvariasan válaszolgatott akárki beérte volna azzal a tisztelettel, ahogy beszélt, Mó- rus mégis borongós lett Mintha megfagyott volna körülötte a levegő... És a tagság is mintha félrehúzódott volna. Látszólag minden úgy ment, mint azelőtt. Jöttek a munkába, kési estig maradtak, nem kerültél ki az elnököt, csak épp nerr keresték, nem botlottak beli „véletlenül”, mint annai előtte minduntalan. Ha esténként hívott valakit, valam kifogással kihúzták magukat „Az asszonynak megígértem hogy megreparálom a disznóólát”, „A gyerek leckéjét kel átnéznem, rosszul áll” ... Az elnök megsértődött. Most már ő is visszahúzódott. Már nem vidította, hogj a gabona szépen nő, hogy i zöldborsó jó pénzért kelt el a paprika minőségi lett.. Csak az foglalkoztatta, hog) hiába volt minden. Az elnök- helyettesen, a párttitkáror kívül senki nem közeledet' hozzá... Sokszor jutott mostanábar eszébe a gyerekkori doktoi bácsija. Ha kellett, az éjnél idején is eljött hozzá, hogj lenyomja a lázát. Pedig volt amikor fizetni sem tudlak Mégis eljött. Csak az ablaká kocogtatták meg és máris talpon volt. Tudta, ha nem lenne rá szükség, dehogy zavarnák ... Mórus ezeken a gondolatokon. még jobban -elszomorodott. Neki „irodája” var és „hivatalos ideje”. „Majd a.2 irodában, kedves”, „majd reggel, kedves” — idézte a felesége szavait. Milyen más volt a doktoi bácsi. Azt egy világért sem tarthatta volna vissza a felesége. Azért volt azután az hogy amikor visszajött a kaÄXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXX’ s bármennyire is megszégyenítenék, nem elhagyni őket. Borús szemmel nézte az asz- szonyt. Érezte, hogy a félelem miatt hajlította derekát kérésre. S ahogy engedett gőgjéből, úgy alázta meg őt is. Égeti az arca:, de azért utána indult. Magában pedig százszor megbocsátott nekik. Mord jóestéttel fogadta a gazda és rögtön kiment a konyhából. Az asszony a gyerek mellé állt. — Mondd el a tanító bácsinak, mit nem értesz. A barna, értelmes arcú gyerek kínosan feszengett a kis székben és hebegett, dadogott. Ábel rögtön tudta, hogy szó sincs itt nem értésről. A fehér füzetlapon megoldott oéldak sorakoztak fegyelmezett rena- ben. Az ötösök hasa pufók volt, a kettesek hattyúnyaka kecses. Az eredmények kétszer aláhúzva nagykomolyan bizonyították, hogy itt nem lehet szó tudatlanságról, lustaságról. Mindent elsöprő harag támadt fel benne. Törni, zúzni. De csak annyit tett, hogy megsimogatta a kisfiú fejét. Magához ölelte forró testét és tüzelő arcát a magáéhoz szorította. Nem tudta megállni, hogy ne hunyorítson rá. A kis fej lehajtott. Szégyenkezett a nyak, a hát, a fül, a göndör tincs a homlokon, hogy a tanító bácsi tudja, apa, anya hazudik. Érezte rí, gyerek minden kínját: apával és anyával a tanító bácsi ellen, vagy a tanító bácsival édesapa, édesanya ellen? De mikor mindhárman olyan kedvesek, mikor mindhármat igazán úgy szerelte. A gyerek anyjára nézett. — No, mondd el, mit nem, értesz. Mondd el a tanító bácsinak. Elkapta szemét anyjáról és nagyon szégyellte magát. A tanító bácsi szorítását érezte vállán. Mintha azt. súgná íonaságtól, a betegek is visz- szajöttek hozzá. Háromszor akart nyugdíjba menni, de nem engedték. Amikor ő gye~ rek volt, elhatározta, hogy orvos lesz. Olyan, mint a doktor bácsi. Ugyanúgy csokit oszt a gyerekeknek, mint a doktor bácsi. Titokban az apja kalapját épp úgy tette fel, ahogy a doktor bácsi hordta. A beszédét is utánozni akarta. És olyan motort képzelt magának, ha felnő, mint amilyenen a doktor bácsi szaladt. Azután nem lett orvos és a doktor bácsit is elfelejtette. Tán évek is múltak, amióta rágondolt, akkor is csupán azért, mert az egyik falubelije újságolta, hogy eltemették az öreget... Mostanában azonban, a Pálinkás-eset óta, hogy a feleségével is olyan sehogy sincsenek, sokszor gondol rá. Az előbb is visszaidézte a gyerekkorát. A felesége zavarta meg álmodozásában. Teát hozott neki és megdobbant a szíve, ahogy élkapta a férje mosolyát. Na végre — gondolta —, csakhogy egyszer mosolyog! Napok óta olyan, mint egy komor bika. Azt hitte, neki szól a kedvesség és vissza- mosolygott. Kedvesen a férjéhez lépett, meg akarta simogatni, akárcsak azelőtt. Már szóra nyitotta a száját. De az felkapta a fejét. Mérgesen villant az asszonyra. Nem értette, hogy jut most eszébe ilyesmi. Felpattant a helyéből. Még csak ez kellett. Öt simogatni, amikor úgy haragszik rá. Soha jobbkor! Ha akkor nem küldi el Pálinkást, semmi baj sincs. Akkor most nyugodtan alhatna. Talán a doktor bácsi emléke sem fúrja a lelkiismeretét. Nem tűnik szemrehányásnak... De így, így ne simogassa őt senki és ne legyen kedve mosolyogni. A fogashoz ugrott és bár meleg nyár volt, lekapta a kalapját. Fejébe nyomta és ki- rohartt. Ki, a közeledő éjszakába ... A felesége megütközve, rémülten nézett "utárfá. A kapu hangosat csattant odakint. Vésztjóslóan, hogy összerezzent tőle. Ügy hallatszott a csendes szobában, mint valami hadüzenet. És a felesége, az asszonyokra oly jellemző csalhatatlan érzéssel tudta, hogy csatát vesztett... Visz- szayonhatatlanul alulmaradt... O^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' hagyd el, anyuka nem rossz. Odabújt jobban a tanítóhoz. Ábel ekkor elkezdett beszélni, Hosszan és nagyon sokat. A tizedestörtről, az áltörtről, a tizedestörtek osztásáról, szorzásáról. S a kisfiú úgy érezte, hogy a tanító bácsi azért beszél ilyen sokat, hogy édesanya ne tudjon többet hazudni. A tanító pillanatra megállt és ezt mondta az asz- szonynak: ■— Ne zavartassa magát, majd csak megbirkózunk ezzel a példával ketten. Igaz-e kis Gazsi? Az asszony szó nélkül elállt mellőlük, s a kis Gazsi a rég megszokott mozdulattal tette kezét a tanító vállára, úgy, mint azelőtt, ha ketten olvastak egy-egy könyvet, vagy beszélgettek „komoly” dolgokról. Az ember *s visszajött, s----------------- csendesen leült a sarokban. A tanító érezte, hogy elfogyott mondanivalója. Nagyon szomorú volt és nagyon tehetetlenül érezte magát. Pár pillanat és fel kell áll- nom. El kell mennem — gondolta. Hazudtak és én takartam hazugságukat. Minden út lezárult. Nincs hozzájuk ösvény. <Nem lesz helye többé a jó szónak. Itt az alkalom és nem tudom megragadni, hogy eredményt hozzon. Pedig csak úgy szabad, ha sikerül valami. Ha nem, akkor minden rosszabb lehet. Deliát nem és nem! — Jó — Akkor nem! Inkább legyen így egész, mint máskép félig, rosszul. — így vívódott. Mardosta az. hogy Gáspárék hazugsággal próbálkoztak. S azt érezte, hogy ami. történt, befejezetlen. Önkéntelenül kiszaladt a száján: Mi lesz Gáspár? A gazda, aki eddig tenyerébe hajtotta homlokát, s úgy ült, lehetne baromfit tartani. Esetleg az egyik asszony iskolára mehetne. .. így kezdődőit. A vita mind parázsabb lett. Volt, aki a saját gondjával is előhozakodott. Mi lesz az öreg apjával? Ne csináljunk adósságot az állammal, inkább a magunk erejéből építsünk ... Néha tréfa is csattant. Valaki előhozakodott a háztáji tehenek beadásával és azt kicsúfolták ... Gonoszkodva,* mint akik nem bírnak magukkal. Másnap már többen korán reggel keresték az elnököt. Mindenki talált valami apró dolgot, amivel hozzá fordulhatott. Mói’us senkit sem tessékelt el, nem hívott későbbre. És esténként tovább ta- nyázgattak. Az elnök pedig alighogy hazaért, máris kopogtattak nála. A múlt héten azonban Mórus Sándor beteg lett. Az orvos pihenésre intette. És ez az idő a felesége kedvére játszott. Aki csak betévedt hozzájuk, mind eiküldhette: „az orvos megtiltotta, hogy zavarják”. „Az orvos így, meg úgy” ... És ő sem szólt ellen. Tényleg jólesett a pihenés. De most már meggyógyult, szívesen visszahozná a régi estéket. A felesége azonban belejött a dologba. És ha a férje megpróbálta leinteni, fenyege- tődzött: itt hagylak. Élj akkor magadnak. Mórus nem szerette a családi perpatvarokat, most is kerülte. Inkább vállalta a zsar- nokoskodást. Arra számított, majd leszereli az asszonyt. Ez este azonban betelt a pohár. Hogy jön ahhoz ez az asz- szony, hogy elküldje Pálinkást?! Aztán mégiscsak lecsillapult. Azzal aludt el, hogy reggel jókor beszél majd vele. .. És csakugyan korán hajnalban kelt és indult az istállóba. Pálinkásnak úgy látszott, sok dolga lehetett, mert fel sem nézett rá. Mosta az állatok farkát, tiszta szalmát rakott alájuk. Jött-ment a vödörrel, forgatta a vasvillát, csak épp vele nem törődött. Az elnök máskor dehogy zavarta volna, most mégis megszólította: ajtónyitás félbeszakította. Uj témát kerestek. Az időről, lesz-e elég eső és ha nem lesz, akkor. . . Hiába múltak a napok, csak idegen volt köztük. Hogy elkedvetlenedett! Jó szívvel közeledett, nem érdemli hát az ilyen ridegséget!! Már abba akarta hagyni a kísérletezést. A hetekre, a hónapokra akarta bízni az olvadást, amikor egy este ... Az irodaajtót már bezárták, hazafelé tartottak. Elég rosszkedvűen, mert két fogatos, akiket berendelt aznapra, nem jöttek. Kerekes Balázzsal bandukoltak, amikor Kerekes a kapunál búcsúra nyújtotta a kezét: — Hát tegyük el magunkat holnapra. Isten áldja. — Balázs bácsi — húzta az elnök az időt? —, lenne nekem egy kérdésem. Nem jönne be hozzám pár percre? Kerekes Balázs zavarba jött. Hümmögött, hámmogott. Hogy már késő van, már nem akar kényelmetlenkedni, majd máskor. De azért örült a tisztességnek és kíváncsi is volt, mit akarhat az elnök, azon az estén későn oltottak Móruséknál. Beszélgettek: mi lesz a jövő. A fiatalokról: hogyan tarthatnák itthon őket. Olyan apró dolgokról is: Cinege Sándornak holnap ellik a tehene ... Hogy történt, hogy nem, de másnap délre már mindenki arról beszélt: — Tudod, hogy Kerekes Balázs az elnöknél vacsoráit? — Mesebeszéd az, ki hiszi el. — Kérdezd meg tőle. Ott volt még éjfél után is. Mások meg azt terjesztették: a háztáji teheneket akarják összeszedni, azért kapacitálta az elnök a Balázst. Akármit beszéltek, mindenki kíváncsi volt az igazságra. Addig-addig keringtek, amiig Kerekes mellé nem furaködhattak. És este, mire besötétedett, mindenki" Kerekesék tanyája felé tartott. A háziak alig győzték székkel, padkával. Már alig lehetett beférni a konyhába, amikor Mórus is ideérkezett. Leültették maguk közé, tisztelettel körülvették, de már nem törülték le a székét, nem pucolták a poharát. A kíváncsiság elfelejtette velük: Jó lenne-e a Kígyósnál a tanyaközpontot kialakítani? A pataknál tőle .:. Harmincnyolc esztendős korában kellett ilyen bolond dologra szánnia magát ; . ; Ez a félélemérzés, bizonytalanság azonban nem tartott soká. Mórus Sándor, aki olyan jól elrendezte az életét, sem a /kártyával, sem az itallal nem barátkozott soha — a munkának, a családnak élt — az új helyen is magára talált. Néha hiányoztak a barátok, akik olykor csúfolták: — Te papucs, te szárazpipás, az asz- .szony nélkül moccanni sem .tudsz — most elmaradtak tőle. Igaz, ő is megfeledkezett róluk Mikor is gondolt volna rájuk? Első perctől nekifeszült a munkának. Szervezett és tervezett. Mások még fel sem ocsúdtak a gondolatból: a község épp, hogy tsz-község lett, ő már látta, hol épülnek az új istállók, gondolatban már benépesítette azokat több száz tehénnel. Még szántani sem szántottak, de már gondolatban gazdag termést aratott... És a tagság, milyen nehezen mozdult! Eleinte nem jó szemmel nézték Mórus fene nagy lelkesedését. Görbe tekintettel követték a mozdulatát. Amikor a Mancit, a Kesét és a többi lovat be kellett hajtani a közösbe, a pokolba kívánták. Szegény Szabó Zsiga bácsi, mint egy kisg3Terek sírt a kerítésre borulva és átkozta az egész világot. Senki nem gondolta volna, még ő. Mórus Sándor sem, hogy ez a Szabó Zsiga bácsi a legvidámabb' kertészek közé tartozik majd, aki napestig hajtja, szorgalmazza a brigádtagokat. Abban az időben esténként csak szomszédoltak az emberek, összeadták bánatukat, egyik keserítette a másikat. Azokon az estéken Mórus nyugtalan volt. Szerette volna hallani, mit forgatnak a fejükben a tagok. Többször vára tlanul közébük is toppant. Hátha az asztal mellett jobban feloldódnak vele. Eleinte furcsán fogadták. Megkínálták hellyel, de mielőtt leülhetett volna, a háziasszony ott termett: — Tes$gk..várni, előbb majd így, jobb lesz... — és kötőjével letörölte a széket. Ha őt is borral kínálták, mint a többit, a házigazda neki a díszpoharat kérte. A sublótból vettek elő törlőt, azzal pucolták fényesre az üveget, és dehogy töltöttek volna: a lámpa felé fordítva kémlelték: megfelel-e már? A beszéd is akadozol*. Abbamaradt épp ott, ahol az Nincs itthon ... Mórus Sándor né kurtán, nyomaték- kai és alig palástolt haraggal nézett az órájára. A fiatalember me.gpróbált a résen át az ajtó mögé lesni. De az elnökné véletlenül úgy fordult, hogy Pálinkásnak nem sikerült semmit sem látni. Hátha sikerül. Nem akaród- zott dolgavégezetlenül hazaállítani, mert az asszony akkor megint, hetekig rájg/hatja a fülét, míg rászánja magát, hotgy szóljon az elnöknek. Pedig tényleg jó lenne beszélni vele. Az irodában, ha bele is kezdene, úgyis megzavarnák. Az elnöknek ott mines nyug- hatnékja. Itt más, itt elmondhatná, mert Mórus előtt nem szégyellne magát, s az biztos elrendezné a dolgot. Arról szeretne vele bizalmas szót váltani, hogy Tóth Misivel nem szívesem van együtt az istállóban. Régi, fiatalkori haragosok. Egy kocsmai verekedésnél szakadt meg a barátság. Valamelyik .lány miatt. Azóta ugyan mind a ketten megnősültek, a gyerekeik is nagyok már. A harag azonban csak nem csendesedett. Most, hogy a véletlen így együvé sodorta őket, még rosszabb. Majdnem elviselhetetlen; Hm, hiába, nincs itthon az elnök, akkor..; És hirtelen, mintha villám csapta volna meg. Semmi kétsétg! Benn. az (ajtó nyílásán át — épp oda- »tekintett most —. ott feküdt (az elnök. Igen. a díványon. A fejét erre fordította. Biztosan (az is látta őt. Egy pillanat (volt az egész. Mórusné újra teltakarta a nyílást.;; Tanácstalanul, megszégye- mülten forgatta kezében kalapját és gondjaiba felejtkezne. a kapu felé indult. — No Pálinkás, te jól megkaptad. Jó emberismerő vagy te is. Kellett idejönnöd — szidta magát. Közben azon •töprengett, mit mond oft- |ho n . ., i Mórus Sándornét pedig (majd szétvetette a düh. Megint az órájára nézett és dohogott , Ezek sem tudják mi illik. mi nem. Csak jönnek. amikor akarnak. És lírányinak .nincs is miért jönnie. Csak jön, mert beszélhetnékje .van .;. Persze, ki akarnak kóstolni, milyen vagy. Miért .■keveredtél ide. Hát ördög bánja, kóstolgassanak. Lakjanak jól veled, de ne este fél tízkor. Ráérnek reggel, meg délben is megtudni, lesz-e betevő falatjuk a télen, hogy ér- g demes-e dolgozni..: — fújta ^ •a magáét az asszony. Azután, ^ .mintha most jutott volna ^ észébe, még hozzátette: — ^ Nem azért mentem férjhez. í hogy a drágalátos uram ven- 4 dégel után söpörjem a pad- ? ‘lóra szórt cigaretta hamut, ^ fvagy mosogassam a boros- ^ poharakat. ^ ; Csak akkor csendesedett ^ tegy kicsit, amikor Mórus Sán- ^ dór haragosan moccant egyet ^ és vésztjóslóan felegyenese- í dett a díványon: ^ — Hallod-e. ha segíteni nem ^ tudsz, legalább hallgass, ne ^ prézsmitálj nekem! ^ Az elnök nem szólt többet. ^ Visszadőlt a díványra és el- ^ fordult, jelezve, hogy most 4 már aztán csend legyen. Ö ^ szerette ezt az újfajta életet. ^ Pontosan ígv képzelte. Szere- ^ tett belefáradni az egész^ napi intézkedésbe, járkálás- ^ ba, kedélyek nyugtatásába. És ^ nem sokat érdekelte a fele- ^ sége dörgése sem. Nem. az'/ asszonyra haragudott, inkább^ magára és aluvó le1 ki ismer e-^ téré. (amiért hagyta, (hogy ^ Pálinkás kívülrekedjen. An- ^ nak az embernek biztos ko- ^ moly dolga volt vele. Az nem ^ beszélt még soha feleslegesen.^ (csak végezte, amit rábíztak. ; Miért is nem szégyenítette £ (meg az asszonyt? 2 \ Nem azerl jött tavasszal ^ *az új tsz élére. Tanult, okos \ >embert kerestek, olyat, aki \ nem rest elhagyni Pestet sem í •a faluért. Ö sem azért kérte .magát a minisztériumból vi-J dékre, mintha megunta volna \ a várost. Nem mondott le; .könnyen a kényelmes városi j •életről. Amikor csomagolásra« ikerült a sor, összeszoru’t a! ■torka. Akkor, abban a pilla-1 maiban szívesen visszatette: •volna a vázát az asztalra. j Bánta az egészet. Mi baja | •volt neki a minisztériumiban? • Hirtelen félelem szállta meg| .az idegentől, az új emberektől, akik úgyis szoronganak SÁNTA GYÖRGY: A SZÁMTANPÉLDA I Nem tudott figyelmesen : -------------------olvasni. A i könyv lapjai fölött, az asztali hlámpa fehér fényében a nem- I rég történt események kísér- \ tét alakjai táncoltak. | Tág szemmel követte az i (emlékképek szeszélyes válta- : íkozását. Szája két oldalán fáj- í ,dalmas ránc merevedett meg. IMajd elreppentek a képzelet, • fi kudarc előcsalta Ízépek és \ józan ocsúdó szemmel és érdelemmel pillantott vissza 'a ! történtekre. \ Bokor Ábel kommunista \ néptanító az első. igazi nép- \ nevelő feladattal nem tudott- ! ,1megbirkózni. A szégyent az « tetézte, hogy közvetlen jóis- .ráérősénél, lakásadó gazdájá- ! nál tört bele bicskája, és ha \ ennél a gazdáméi kudarcot \ vallott, hogyne ítéltetett volna l másnál sikertelenségre. \ Még most is pirulva gondolt $ arra, majdnem hogy szobájá- í ,ból is kilökte az elkeseredett \ gazda azzal, hogy aki az ő el- \ lensége, annak nem ad szál- \ lést. Tűz és víz nem férnek \ meg együtt. Meghogy két du- \ dás egy csárdában ... meg % aztán az ő fedele alatt ne ta- $ Iái jón tanyát a gyűlölködés. í Ö a békéi szereti. S talán még £ arcpirítóbb d.olog is történt % volna, ha az asszony nem % fogja meg emberét azzal: Gás- $ vár halgass! Még bajunk le- hét! Féltek tőlem. V>agy tán ^ nem is tőlem féltek, hanem ^ valami súlyosabb, komolyabb ? dologtól, ami bennem teste- ^ sült meg. Mert láttam Gáspár $ szemén, hogy nagy indulatá- ^ ban nem is engem lát. Elho- ^ mályosította rmlami értelmet- ^ len, görcsös iszonyat. Valtami 6 messze évszázadra visszanyúló fájdalom. Pedig azelőtt egy héttel még hogy ragyogott rám az arca, milyen bizalommal volt hozzám, — Ne félj csak! — mondogatta mindig feleségének — a tanító úr mindent helyrehoz a faluban. A tanító elvtárs jó ember! — mondta tréfásan. S mivé lett mindez?! Bokor Ábel kínosan sóhajtott, mintha fulladt volna. Pedig nincs megállás. Beszélni kell minden falubeli emberrel. Beszélni kell ezzel a. kudarccal a lelkemben. Ezzel az „otthon” szerzett bizonytalansággal, hitetlenséggel. Nehéz dolog ez! Igaz-e Ábel? — beszélgetett hangtalanul magával. Csiníilni kell tovább, hogy könnyebb legyen nekik. Megrázkódott. A könyvet nyugodt mozdulattal az asztalra tette és felállt. Az ajtón át hangzó sustorgó beszélgetésre lett figyelmes. Ennyire gyűlölnek azóta? — Hisz tudták, ki vagyok? Képesek lennének rá? — szaladt át ez a képtelen gondolat agyán. Tovább figyelt, mereven, mozdulatlanul. — Ne szólj neki! — rezzen- tette fel Gáspár indulatos, de fojtott hangja. Jobban odafigyelt. Az asszony susogva hadarta: — Ne hangoskodj, még meghallja! Ábel megfeszüli a nagy odíi- hallgatásban. — Mindig ilyenkor este szoktuk. Ő ajánlotta fel! — így az asszony. — Ritlcán ... vettük igénybe! — hallotta Gáspár mondattöredékét. Egy ideig érthetetlen suttogás, hadaró beszéd. — Hátha alszik? — mondta lassan a férfi. Csend lett. Vigyázva nyitó- dott, zsukódott az ajtó. Ábel megmozdult. Nyújtózkodott és mély lélegzetet vett. Zavart, ideges Iwpogás hallatszott. — Tessék! — kiáltotta és hirtelen az asztal mellé állt. Az asszony óvaikodott be-----------------L az ajtón. Hangja kicsit reszketett. A gőgös megvetés és a segélykérés keveredett össze hanghordozásában, furcsán. — Tanító úr, ha volna olyan kedves. Segítsen már annak a gyereknek! Nem tud megcsinálni egy számtanpéldát. Az apja is ... — pillanatra meg- csuklott a hangja és a tanítóra nézeti. — Az apja is próbálta — folytatta —, de mi kevés iskolát jártunk. Nem tudjuk megcsinálni. Tudja, hogy a gyerek mindig kitűnő volt... Taníttatni szeretnénk. — Rös- tellkedve lehajtotta fejét. — A parasztgyerek is tanuljon, ha tud. Mit gyötörje magát itt a földön, mint az apja. Meg aztán igaz, ki hídja mi lesz itt holnap. Még lia a magáéban lenne. De manapság...? Menjen csak messze a földtől. Tanuljon. Kérem segítsen, tanító lír megcsinálni azt a példát. Az asszony csak beszélt, lehajtott fejjel, mintha számvetést csinálna. Ábel figyelt, s valami összeszorította szívét. Valami keserűség és szánalom. S két dolog közölt ingadozott. Az egyik azt súgta: szét kell itt rombolni mindent egyszerre, s nem hallgatni a sírást. A másik meg azt: hozzájuk hajolni,
