Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-06 / 185. szám

' 1960. AUGUSZTUS 6. SZOMBAT «ST ME(. vÁfirlcip 3 NÉHÁNY HÓNAP ALATT Még csak ej sem határoz­hattam, hogy a Szokásos tá­jékozódással, lassú ismerke­déssel kezdjem. A legnagyobb „„tűzbe” kerültem, alighogy megérkeztem Nagykátára. Ab­ban az időben alakult át sok község szövetkezetivé és akkor szerveztünk sok új termelőszö­vetkezetet. így történt, hogy nem fehér- vagy íróasztal mel­lett, hanem kinn az „életben” szoktunk össze munkatársaim­mal — válaszolt Kovács József járási titkár arra a kérdésem­re. hogyan kezdett munkához a járásban. Azután azt is elmondotta, hogy az idő sem engedte, de a későbbiek során sem azt ke­reste, hol találhat hibát. Egy­szer sem hallhatta tőle senki: „ez a régi vezetés mulasztása miatt van így”, vagy „azért nehéz valamit elérni, mert ré­gen így vagy úgy volt”. Attól a naptól, amikor a járás élére került, mindenért felelősséget érzett és vállalt. Azóta sike­rült-e valamit elérnie vagy sem — szerényen válaszolt. — Feleljenek erre inkább mások — mondotta. Mások véleménye alapján, s abból, amit Kovács elvtárs a járás pártéletéről mégis el­árult, hozzátéve saját tapasz­talatomat is, láthattam: az utóbbi hónapok során sokat fejlődtek a járás pártszerveze­tei. A járási pártbizottság se­gítségévei csaknem valameny- nyi termelőszövetkezet élén megfelelő elnök áll. Az élet kívánta úgy, hogy megszün­tessék a gazdaságvezetői rend­szert. Ez azt jelentette, hogy például Pándon, Tóalmáson, Szentmártonkátán, a tápiósze- lei Keleti Fényben a főagronó- musok voltak egyszemélyben elnökök is. Sok munka hárult így rájuk és nem tölthették be a szerepüket. A mostani el­nökök javarésze jól irányít és megállja a helyét. A másik nagy eredmény: három tsz ki- • vételével valamennyi áttért a kettős könyvvitelre. így átte­kinthetőbbé, rendezettebbé, el­lenőrizhetőbbé vált a gazdasá­gok könyvelése. Az idén nyolc szakemberrel gyarapszik a járás, s akkor valamennyi tsz szakember igényét kielégítet­ték. Bár ezeknek a gazdasági feladatoknak sem volt egysze­rű a megoldása, még több gon­dot okozott a pártszervezetek megerősítése. Jó néhány alap­szervezetben fordult elő, hogy hónapokig nem tartottak a kommunisták még taggyűlést sem. A szentmártonkátai Dó­zsa, a tápiszentmártoni Előre, a tápióbicskei Bene Mihály, a tóalmási Vörös Csillag tsz-ben például négy-öt hónapon át. A pártmunka csupán abból állt, hogy legtöbbször személyi kér­désekkel foglalkoztak — a ter­meléssel, a gazdasági ügyek­kel nem törődtek, nem tartot­ták feladatuknak. Úgynevezett „tiszta-pártmunka” folyt. Nem foglalkoztak a kívülálló dolgo­zó parasztokkal sem. A termelőszövetkezetek kö­zül csupán a szentiőrinckátai­ban volt pártoktatás. Az idén már valamennyiben szervez­nek szemináriumot. A partmunka megjavítá­sára még februárban határo­zatot hoztak. Előbb brigádo­kat szerveztek, s a brigádta­gok segítségével tárták fel: melyik alapszervezetben min kell javítani. A februári ha­tározatban elsősorban azt mondották ki, hogy a párt- szervezetek ne öncélúan dol­gozzanak, hanem a legfonto­sabbal, a lsz-ek megerősíté­sével, a gazdasági eredmények elérésének mikéntjével tö­rődjenek. Rendszeresen tá­jékoztassák a párttagságot a gazdasági ügyekről. Számol­tassák be a brigádvezetőket, a tsz-elnököket munkájukról. S a termelés pártellenőrzése ne csak ebben merüljön ki, ha­nem tegyenek a kommunis­ták javaslatokat és legyenek példamutatóak a munkában. A határozat foglalkozott az­zal is, hogy a pártszervezetek továbbra is látogassák a még egyénileg dolgozó paraszto­kat, tartsanak kapcsolatot a pártonkívtiliekkel és a legki­válóbbakat vegyék fel a párt­ba. Célul tűzték ki, hogy a pándi Uj Barázda, a tóal­mási Aranykalász Tsz-ben pártszervezetet alakítanak, a legtöbb szövetkezetben pedig pártonkívüli aktívát hoznak létre. Ezt a februári határozatot azután áprilisban a Politikai Bizottság határozata alapján még néhány gondolattal ki­egészítették. Az alapszerveze­tek taggyűléseken tárgyalták meg a feladatokat. Azóta több hónap telt el, s meg lehet ál­lapítani, a határozat nem ma­radt papíron. A nagykátai já­rás pártszervezetei sokat erő­södtek. Nagy részük van eb­ben azoknak a járási felelő­söknek, akik egy-egy köz­ségért, termelőszövetkezetért felelnek. A pártvezetőségi üléseken, a taggyűléseken^"rendszeresen foglalkoznak a gazdasági' kér­désekkel. Az aratás előtt, az új jövedelemelosztási rend­szer bevezetésénél, a növény- ápolás megszervezésénél a tsz-vezetők támaszkodhattak a pártszervezetekre. Termé­szetesen, nem egyik napról a másikra történt ez. Előfordult, hogy először a kommunisták között kellett harcolni az ered­ményességi elszámolás beve­zetéséért. Míg például a szentlőrinckátaiak eljutottak a mai, jó hangulat megterem­téséhez, a jó eredményekhez, sokat kellett még a párttagok­kal is „csatázni”. Könnyebben ment — és eb­ben a kommunisták mindenütt kezdeményezők voltak —, az állatállomány növelése. A tápiószőllősi Petőfi és a kókai tsz-ben a kommunista vezetők vállalták elsőnek az anyakoca­tartást. A pártszervezetek se­gítésén is múlott, hogy sehol nem volt szükség részesara­tókra, az aratást is munka­egységben vállalták a tagok. Javult a pártszervezetekben a tag- és tagjelöltfelvétel is. Ez év első félévében több ta­got, tagjelöltet vettek fel, mint 1959-ben. S míg a múlt esztendőben csak néhány alapszervezet erősödött új tagokkal, az idén valameny- nyi. Lehetne a tömegszerveze­tek irányításáról, az alapszer­vezetek munkaterv szerinti működéséről, a fegyelem meg­szilárdulásáról is írni. Arról is, hogyan vívják a harcot a szektásság, a revizionizmus el­len. Mert minden harcban születik a nagykátai járásban is. Az is, hogy a pártonkívüli tsz-elnököt hívják meg a pártvezetőségi ülésre, ne le­gyenek bizalmatlanok vele; az is, hogy a párttitkároknak jóváírjanak öt munkaegységet, az is, hogy jó kapcsolatot ala­kítsanak ki a pártonkívüliek- kel, az egyéni gazdákkal. Harc kérdése minden és az, amit szigorúan vesznek a nagykátai járásban: a határo­zatok végrehajtásának el­lenőrzése, napirenden tartá­sa. Mert ahhoz semmi kétség sem fér — a tapasztalatok bi­zonyítják —, a hozott határo­zatok alaposak, átgondoltak voltak. így láttam a nagykátai járásban és így mondják a já­rás kommunistái is. Sági Ágnes liobotember Sanghajban Sanghájban megnyílt a kö­zépiskolás fiatalok tudomá­nyos és műszaki kiállítása. A kiállítás legnépszerűbb da­rabja a 14 sangháji ifjúmun­kás által készített robotem­ber. A robotember, amelyet kéthónapi munkával készítet­tek, jön-megy, kezet fog, hosszú és bonyolult beszélge­téseket folytat. A faburko­latú automata villamos ener­giával működik. A sangháji fiataloknak egy szovjet tudo­mányos folyóirat illusztrált cikke adta az ötletet robot­emberük elkészítéséhez. Alulról melegített járdák Stockholm belvárosában kö­rülbelül 10 ezer négyzetmé­ternyi területen már az idén télen próbaképpen fűteni fog­ják a járdákat a járda alatt elhelyezett csőrendszer segít­ségével, hogy a hóeltakarítás munkáját megkönnyítsék. KIHÁL A KOKUSZPALMA Tudósok megállapították, hogy a kókuszpálma kihaló- félben van. Valami titokzatos betegség pusztítja. \ felszabadulás óta kétszeresére nőtt hazánkban a kiadott mezőgazdasági szakkönyvek száma A Magyar Sajtó Házában pénteken Lányi Ottó. a Mező- gazdasági Könyvkiadó Vállalat igazgatója tájékoztatta a sajtó képviselőit az?alapításának 10. évfordulóját ünneplő vállalat eddigi munkájáról, s a jövő feladatairól. Elmondotta, hogy a szocialista mezőgazdasá­gi könyvkiadás 10 eszten­dejében több mint kétezer könyvet adtak ki s húsz folyóiratot jelentetnek meg rendszeresen, kétmilliós példányszámban. A forgalomban levő mező- gazdasági könyvek száma a felszabadulás előttihez ké­pest megkétszereződött, pél­dányszámuk pedig ötszörösére emelkedett. Gyakorlatilag min­den munkanapon megjelenik, egy könyv, vagy kiadvány. Ma már nincs a mezőgazdaságnak olyan ága, amelyről ne írtak volna a felszabadulás óta szakkönyvet, vagy népszerűsí­tő brosúrát. A jövő feladatairól szólva az előadó hangsúlyozta, hogy a nagyüzemi mezőgazdál­kodás gyors térhódításával, a falu kulturális fejlődésé­vel párhuzamosan növekvő szakkönyvigények kielégí­tése érdekében tovább kell növelni az egyes könyvek, folyóiratok, példányszá­mát, a legnépszerűbb könyveket újabb kiadásban kell megje­lentetni és tovább kell javítani a könyv és folyóirat terjesztési munkát, hogy minden faluba eljussanak a kulturáltabb és jövedelmezőbb gazdálkodási módokat ismertető szakköny­vek. Száznyolcvanezer iskolaköpeny, 300 ezer pár külföldi tornacipő Lesz elegendő úttörő- és matrózruha is az iskolaszezonra Eddig még minden eszten­dőben gondot okozott a ru­házati kereskedelemnek az is­kolaév kezdete. A ruházati gyárak nem tudtak lépést tar­tani az igényekkel és így szeptember elején a legkere­settebb iskolaruhák már ki­fogytak az üzletekből. A ko­rábbi tapasztalatok figyelem- bevételével az idén a gyárak Korán: az év első és második ne­gyedévében megkezdték az iskolai szezoncikkek gyártását, úgyhogy szep­temberre a kereskedelem megfelelő készlettel ren­delkezik. A Belkereskedelmi Minisz­térium tájékoztatása szerint az ősszel a tavalyinál sokkal több gyermek gyapjú kötött­áru, kamaszöltöny, úttörő- nadrág, pantalló, lányka mat­rózruha, rakott alj, pamut­blúz, gyermeking, úttörő- nyakkenő és sapka kerül for­galomba. Eddig még minden esztendőben kevés volt a lányka matrózruha. A keres­kedelem intézkedett, hogy az idén -z évben legyen ele­gendő leány- és f iú-matróz- ruha minden méretben. Ta­valy szeptember közepén már hiánycikk volt az iskolakö­peny is. Mivel nemcsak a fő­városban, hanem vidéken is a legtöbb iskolában kötelező az iskolaköpeny viselése, a ke­reskedelem a tavalyinál jóval többet szerzett be ebből a cikkből, csaknem 180 000-et. A nagy kereslet miatt a ke­reskedelem arra kérte az ipart, hogy egész évben gyárt­son iskolaköpenyt. A politech­nikai oktatás bevezetése szük­ségessé tette, hogy a fiúk ré­szére is árusítsanak munka­köpenyeket. A kereskedelem az idén, bár még kisebb mennyi­ségben, de forgalomba hoz tartós kék és keki- színű kisméretű munka­köpenyeket is. Az idén ősszel jelentősen javul a gyermekcipő-ellátás. A tavalyinál háromszor több, csaknem 180 000 pár bőrtalpú cipőt raktároznak az ország cipőboltjaiban. Az elmúlt év­ben főleg bőrtalpú korcsolya­cipő, dupla bőrtalpú fiúcipő és lakkcipő volt kevés. A ke­reskedelem intézkedett, úgy­hogy az idén . ősszel már 21 ezer pár dupla bőrtalpú kor­csolyacipő, 10 000 pár bőr­talpú fiúcipő, több mint 10 000 pár 31—34-es számú lakkcipő várja a vásárlókat az üzle­tekben. Az iskolai év kezdetére lesz elegendő tornacipő is. A hazai gyártmányú torna­cipőkön kívül 300 000 pár tor­nacipőt importálunk Kínából és Csehszlovákiából. „Megbosszultuk Pearl Har- bourt” — kiáltott fel az Auguszta cirkáló fedélzetén Truman .elnök a potsdami tárgyalásról hazatérőben, pon­tosan tizenöt esztendővel ez­előtt, amikor frissen értesült róla, hogy Hirosima japán városra ledobták az első atombombát. Az őszintének ható és önkéntelennek látszó felkiáltás mégsem volt őszinte, mert nemcsak arról volt szó, hogy megbosszulják az ame­rikaiakon Pearl Harbournál esett sérelmet, amikor a flotta békésen állomásozó egy­ségeit a japánok váratlanul megtámadták, hanem arról is, hogy kapitulációra kényszerít­sék a még harcoló Japánt, mielőtt a megáilapodás értel­mében a Szovjetunió is hadat üzen az utolsó harcoló fa­siszta államnak. Nem sokkal ezután Bevin akkori angol külügyminisz­ter is nyilatkozott és ő már nem is titkolta, hogy szerinte a nyugatiak olyan fegyverhez jutottak, amely „legyőzhetet- lenné” teszi őket. Ez a nyi­latkozat már nem hagyott kétséget afelől, hogy a borzal­mas pusztító fegyver célja Hirosima az atombomba-támadás után. Tanítványai izgulhatnak úgy az órákon, mint ahogy Taracközi Anna szorongott a széken. A szentlörinckátai pártvezetőségi ülésre hívták mag, amelyen a nőtanács munkáját kérték tőle számon. Nem voltak sokan, mindösz- sze tizen, a pártvezetőség tagjai és a meghívottak, mégis olyan elfogódott volt a nötanács elnöke, mintha egy nagy gyülekezet előtt kel­lett volna beszélnie. Ami­kor végre elkezdődött a párt­vezetőségi ülés és megkér­ték, mondja el beszámolóját, elsápadt. Hogyne, nagy tisz­tesség az, ha valakit meg­hívnak a pártvezetőséghez! Mert más az, ha az utcán találkozik valamelyik párt- vezetővel és néhány kedves szót váltanak, s megint más, ha mérlegre kell tenni az el­végzett munkát. Mert ed­dig úgy érezte, solcat tett. De hátha tévedett. Hátha másképp ítélik. Hiszen az itt ülők tapasztaltabbak nála, jobban értik a pártmunkát. Mindez pillanatok alatt Aki már „leérettségizett“ játszódott le benne, mindez csak másodpercekig tükrö­ződött az arcán. Azután na­gyot nyelt és széthajtogatta a papírt, amire szóról-szóra lebetűzte, amit mondani akart. Mert így könnyebb, nem felejthetett ki semmit és a helyes magyar beszédei sem véthette el az izgalom­tól Örömmel és szívesen vállaltam ezt a munkát, bár egy kicsit féltem tőle ... Nem is sikerült volna eredményt elérnem, ha itt mindanyian nem segítenek. Azután elmondta, hogy az énekkar megszervezése, ki­váló szereplése fűződik ne­vükhöz. A kórus még a rá­dióban is szerepelt és a Pest megyei Hírlap hosszú ripor­tot írt róluk. A faluban eleinte gúnyolták azokat az asszonyokat, akik 45—50 éves korukra .,vesztették el jó­zan eszüket és énekpróbák­ra járnak”. Harcolni kellett az előítéletek ellen, sokszor a férjek ellen. Ma pedig ott­hon is nagy sikerük van. Büszke mindenki az éneklő asszonyokra. Beszélt a szabás-varrás tan­folyamról. Rendezlek egy bált... — Ősszel már tánccsoport is lesz. És színdarabot is ját­szunk. Budapestre fogunk ki­rándulni — sorolta a terve­ket, a beszámolót bezárva. Kifulladt, mire a végére ért és visszafojtott lélegzet­tel várta a hatást. S amikor egymás után hallhatta az el­ismerő, meleg szavakat, ame­lyek nem udvariasságból, de a szorgos munka valódi érté­keléséből fakadtak — fellé­legzett. Hát mégsem dol­goztak hiába! Mert dicsér­hetné őket rádió, újság — ha ott helyben, éppen Szent- lőrinckátán nem lenne tetsze­tős a cselekedetük. És a biztató szavakból — csak így tovább! — megtud­ta azt is, hogy még sokat vár- : nak a nőtanácstól. Többet, i mint ahogy az első lépések-: nél várni lehetett. Tartsanak : előadásokat, ami érdekli az \ asszonyokat. Törődjenek a': munkával kapcsolatos problé- I mákkal is. Mindennel, ami \ összef ügg a nők életével. Mert i már a néhány hónapi munka: nyomán is érezni a hatást. Nem tartott soká az egész', „napirend”. Taracközi Anna ■ hamar elköszönhetett. Ami-] kor már a külső ajtó is be- ] csukódott utána, a párttit- \ kár még egyszer megjegyez- \ te, summázta a véleményt: • ennél a tanítónőnél jobb el- j nököt talán találni sem le-; hetne. És ha Taracközi Anna nem; is hallhatta az utolsó meg- \ jegyzést, érezte, tudta, hogy < elégedettek vele. önbizalmat \ kapott, biztonságérzetet. Ami- \ kor elköszönt, nem az „izgu- \ lós diák” volt többé, hanem j olyan, aki már „leérettségi-', zett”. ; S. í yu :ZC Te ir< lér ez< T ;ezt ett. D já ái m ki k< Kz ein kai bri Az áldozatok emlékműve. Solia töhhé Hirosimát! nemcsak a fasizmus végleges szétverése, hanem — és első­sorban — az imperializmus „győzhetetlenné”* tétele. Tu­lajdonképpen ezzel a kijelen­téssel vette kezdetét az az atomdiplomácia, amelyet a tavaly meghalt Dulles ameri­kai külügyminiszter fejlesz­tett azután tovább egészen addig, amíg az a fejlődés tör­vényének megfelelően önma­gának ellentétébe csapott át y és az imperialisták kerültek ^ deffenzívába a fenyegetésükre ^máshol kifejlesztett atomfö- ^ lénnyel szemben. ^ A különbség azonban az, ^hogj' a Szovjetunió által ve­szetett szocialista tábor, amely S ezt a fölényt elérte, nem má- S sok fenyegetésére, hanem a S fenyegetés ellen való védeke­zésre használja és éppen azért küzd, hogy soha többé ne lehessen ilyen borzalmas fegyvert alkalmazni egyetlen ország népe ellen sem. Tizenöt éve hullott az atombomba Hirosima váro­sára és ha ma Japánban a nép az amerikai támaszpon­tok megszüntetését, az atom­fegyverek betiltását követeli, akkor nem vitás, azért köve­teli, mert átélte ennek a pusztító fegyvernek támadá­sát és mert ebben az ország­ban még ma is sorra halnak meg emberek az ennél a tá­madásnál szerzett radioaktív sérülésekben. Ezért kell összefognia a vi­lág minden népének, hogy ezt a borzalmas fegyvert soha többé ne használhassák senki ellen. M. I.

Next

/
Thumbnails
Contents