Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-10 / 162. szám
r* st mecvei k/f/HnP I960. JÚLIUS 10. VASÄRNAP Af/érí maradtak le a taksonyiak? Mindenki akarta, miért nem alkalmaztak az idén az eredményességi munkaegységet Éveken át a ráckevei járás legjobb három termelőszövetkezete között foglaltak helyet a taksonyiak. Az idén viszont a járás szövetkezeteinek csaknem fele megelőzte őket. Ez az elmaradás nem katasztrofális, de szokatlan, éppen a korábbi évekhez képest. Például csak a napokban fejezték be 196 hold kukoricájuk első kapálását. Megkéstek a cukorrépa időszerű munkálataival és más növényápolási tennivalókkal is. Hozzá kell tenni, amennyiben az elkövetkező heteken kedvező, csapadékos les™ az időjárás, nem éri kár a szövetkezetét, betakaríthatják a tervezett termésmennyiséget. Ennek ellenére • a szövetkezet gazdái között is egyre gyakrabban felmerül a kérdés: ha csak időlegesen is, de miért maradtak el a munkákkal? A vélemények az okokat Illetően lényegében azonosak. A lemaradásért a szövetkezet vezetői és tagjai egyaránt okolhatók. Mintegy 600 hold kapásnövénye van a tsz-nek, csaknem 150 holddal több (a háztájit is számítva), mint a korábbi években, ugyanakkor 35—40 tag munkaereje hiányzik. Az ősszel, amikor három tsz összeolvadásából megszületett a 3000 holdas Egyesült Erő Tsz, legalább 250 — egész éven át — rendszeresen dolgozó munkaképes tagra számítottak. A nagyobb munkák idején dolgozik ugyan a 20— 25 nyugdíjas tagjuk is, azonban így is hiányzik 13—20 ember. Ez a szám nem látszik soknak, de ha tudjuk, hogy ez egy év alatt mintegy 7—8 ezer munkanapkiesésnek felel meg, már JtfmglJÜMl-----A z elmúlt évben 56 forintot osztottak egy munkaegységre a Szövetkezetben. A rendszeresen dolgozó tagok jövedelme ma sem kevesebb a tavalyinál. De hogy több legyen, ahhoz ki kellene terjeszteni és továbbfejleszteni a belterjes gazdálkodást. $zt azonban a taksonyiak esetében a munkaerőhiány akadályozza. Ez abból adódik, hogy a munkaigényes — de jól fizető — növényfajták műveléséhez nem áll rendelkezésre megfelelő géppark, továbbá a termelőszövetkezeti gazdák családtagjaikat sem vonják be megfelelő módon a terme- ’. ásbe. Köztudott, hogy a mezőgazdaságban az év bizonyos szakaszaiban — főleg nyáron munkatorlódás keletkezik. így történt ez Taksonyban is az idén. Mivel azonban nem tették megfelelően érdekeltté a szövetkezeti tagokat és hozzátartozóikat a termelésben. a közös munkájában, nem tudtak megbirkózni idejében a feladatokkal. Nem állt volna elő a jelenlegi helyzet a tsz-ben, ha alkalmazzák az eredményességi jövedelemelosztás módszerét, amely attól teszi függővé a tsz tagok jövedelmét, hogy egységnyi területen milyen mennyiségű — és értékű — terméket állítanak elő, illetve termelnek meg. Az eredményességi munkaegység lényegét ismerik Taksonyban a szövetkezeti gazdák és vezetők. Ismerik és egyetértenek vele — ahogyan ők mondják: a legteljesebb mértékben — csak éppen nem alkalmazzák. Belekezdjek és félbehagyták, s ebben egyformán hibásak a vezetők és a tagok is. A feltételeket kidolgozták, a kapásokat — a vállalási lapok felhasználásával — kiosztották a tagok kívánsága szerint. De amikor a 70 hold újburgonyát szedni kellett, a területet vállalt tagokat is burgonyát szedni küldték, meg védekezni a burgonyabogarak ellen vagy segíteni a kertészetben. A kapások művelése elmaradt, mert később meg aratni kellett. Vagyis kapkodás, tervsze- rűtlenség ütötte fel a fejét a tsz-ben. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy noha a vállalások alapján felosztották a kapások területét, csupán a 70 hold cukorrépát művelik meg ily módon. Taksony a főváros és a gyárak tövében fekszik, a szövetkezeti tagok hozzátartozóinak nagy része az iparban dolgozik már hosszú évek óta. Ha az eredményességi munkaegységet alkalmazzák, akkor délután, vagy délelőtt a családtagok is nagyobb számban vettek volna részt a vállalt terület művelésében. A szövetkezet vezetői, Klim tsz-elnök és Fábián, Zoltán ‘féntezőigazdász már látják, hogy a kezdeti nehéz-, ségek ellenére is ezt a módszert kellett volna alkalmazni, az idén is., az első évben, nem pedig a jelenlegit. A föld minősége és a talajerő közötti különbség a megfelelő osztályok kidolgozása révén nem jelentett volna akadályt. Megoldható — premizálással — az is, hogy a fogatosok és traktorosok — akik részt vettek a szántásvetés, sorközi művelés, betakarítás munkáiban — részesüljenek a terven felül betakarított termékekből, végzett munkájuknak megfelelően. A „tanulópénzt“’ megfizeti a tsz. Most már a legmakacsabb szövetkezeti gazdák is belátják, hogy az eredményességi munkaegység előnyére válik mind nekik, mind a közösségnek. A jövedelemelosztásnak ez a módszere nagyszerűen megfelel családi körülményeiknek, és elősegíti, hogy a családtagok a legmesszebbmenőkig vegyenek részt a szövetkezet munkájában. A szövetkezet elnöke, fö- mezőgázdásza és a legjobb szövetkezeti gazdák most már esküsznek az eredményességi munkaegységre, mint a jövedelemelosztás eddigi legjobb módszerére. S hogy az intézkedéseket idejében megtehessék, az elkövetkező hónapokban a szövetkezet szakemberei kidolgozzák az eredményességi munkaegység alkalmazásának módszereit, és azt következetesen bevezetik, mert ez a módszer helyes, megegyezik a tagok igazságérzetével. A tagok is, vezetők is akarták az eredményességi munkaegységet, mégsem lett belőle semmi. Kérette magát a tagság, erélytelen volt a vezetőség. Hiba volt ez mindkét részről. Megkéstek ugyan a tennivalók elvégzésével ‘a taksonyiak, azonban egyedül rajtuk, a szövetkezeti gazdákon és családtagjaikon múlik, hogy a hátralevő időben pótolják a mulasztottakat. Ez mindannyiuk közös érdeke. Csekő Ágoston Az alkotmány ünnepén kigyúl a fény A kőröstetétleni Dózsa Tsz tanyaközpontja a falutól távol, az egykori Hargyáni és Váróczi-tanyán van. E két tanyán lakik a tagságnak jelentős része is. Régi vágya a tagságnak, hogy otthonaikba bevezessék a villanyt. Ez rövidesen teljesül. A villanyszerelők már megépítették a külső vezetékeket és most a belső szerelésen munkálkodnak. Azt ígérik, hogy augusztus 20-ra, az alkotmány ünnepére kigyúl a villanyfény a két tanyán. A tsz tagjai ünnepélyesen veszik majd át a hasznos ajándékot. Külföldi vendégek a ceglédi’Vörös Csillag T ermelöszövetkezetben Kedves vendégek, angol szövetkezeti küldöttség érkezik látogatóba kedden délelőtt a ceglédi Vörös Csillag Termelő- szövetkezetbe. Az ünnepélyes fogadtatás után megtekintik a szövetkezeti parasztok fejlett gazdaságát, s látogatás közben beszélgetnek a többmilliós vagyonnal rendelkező tagokkal is. Várják a segítséget Nagyon örülne a galga- györki Rákóczi Tsz vezetősége, ha komoly gondjuk megoldásához segítséget kapnának. Miről is van szó? A termelőszövetkezet vezetősége még a tavasszal elhatározta, hogy megjavíttatja hídmérlegét. Fel is vette a kapcsolatot a Budapesti Mérlegkészítő Kisipari Termelőszövetkezettel és megrendelte a javítást. A közelmúltban azonban a javítók helyett egy levél érkezett, amely szerint csupán a negyedik negyedévben vállalja a ktsz a hídmérleg javítását. „Mit számít egy hídmérleg” gondolhatnánk. A galga- györki Rákóczi Tsz tagságának életében elég sokat. Rendszerető emberekből áll a vezetőség és ilyenek a tagok is. Tudni akarják, hogy egyes terményekből mennyit hordtak a raktárba, kazlakba stb. Nem is szólva arról, hogy a termelőszövetkezetben meghonosították an eredményességi jövedelemelosztást. E jövedelemelosztásnál pedig elengedhetetlen feltétel, hogy megállapítsák az egyes tagok által termelt termények mennyiségét. A kapások betakarítása azonban augusztus végén, szeptember elején kezdődik és ha midden jól megy, a negyedik negyedév első hónapjának végére zömmel be is fejeződik. Hát ezért fő a feje a tsz vezetőségének a Hídmérlegkészítő Ktsz által megadott határidő miatt. Ezért vennék szívesen a szíves segítséget — mondjuk egy mérlegkészítéssel foglalkozó vállalattól, vagy ktsz-től. — m — Teljesíti sertéshizlalási tervét a ceglédi Alkotmány Tsz A tavaly ősszel alakult ceglédi Alkotmány Tsz vezetősége és tagsága komoly erőfeszítéseket tesz a sertéstenyésztés megalapozása, valamint a hizlalási terv teljesítése érdekében. A fiatal termelőszövetkezet tagsága a közös- gazdálkodás I Megtartják-e jó állattenyésztő hírnevüket a püspökhatvani szövetkezeti gazdák? Püspökhatvan régi, hírneves állattenyésztő község. Nem is számított gazdának az, akinek az istállójában nem kérődzött két-három törzs- könyvezett tehén és növendék. Az itteni parasztok állat- szeretetét, szakértelmét mindig jó pénzzel fizették meg a püspökhatvaíli vásárokon „a. messzi földről .idesereglett, vásárlók. Ks most. miután a falu népe szövetkezetben gazdálkodik, hol tartanak a szarvasmarhatenyésztéssel ? A Zöld Mező Tsz irodájába kopogtattunk be, hogy kérdésünkre választ kapjunk. Parádi Ferenc, a tsz fiatal, energikus elnöke, aki maga is jó állattenyésztő hírében áll, magát tagadná meg, ha nem a nehézségekkel kezdené: — Istállógondjaink vannak. Kevés már az a férőhely, amit régi istállók átépítésével biztosítottunk. Most húsz tehenünk, 18 növendékünk, harminchat lovunk és húsz anyakocánk van. De lehetne több is — mondja jelentőségteljesen. — Miért nem építkeznek? — vetjük közbe. — Megkezdtük a faluszélen a tanyaközpont kialakítását. Amikor egy kis lélegzetvételnyi időhöz jutunk, akkor az építkezésen dolgozunk, de így nagyon lassan haladunk — válaszolja. — Nem fenyegeti veszély a község hírnevét, amit a / szarvasmarhatem-ésatésükkel ',t szereztek? — érdeklődünk to- ! vább. { — Nem — mondja, majd ! kis szünetet tart és így foly- } tatja tovább. $ — A háztáji gazdaságokban \ megvan a jó tenyészanyag, a 5 tagok ragaszkodnak hozzá. A £ közösben kellene gyorsabban J előrehaladnunk a szarvas- í marhaállomány szaporításá- >, val. \ Visszatérünk tehát ismét £ az istálló-problémához. Amint \ az elnök elmondja, az év vé- \ gére mindenképpen \ teljesítik \ az állattenyésztési tervet. \ A maguk neveléséből és a ^ tagoktól is vásárolnak jó te- ^ nyészértékű üszőket. ^ — Tartják addig a tenyész^ állatokat a tagok, amíg a ^ tsz elegendő istállóval ren- ^ delkezik? ^ — A Zöld Mező tagjai kö^ zül a fejlesztés idején sem ^ akadt olyan, aki igyekezett ^ volna megszabadulni tehené- í tői. Minden családnak van KUKORICAMORZSOLAS Már nem sok kukorica található az isaszegi Damjanich Tsz hatalmas góréjában, de azért kitart az új termésig. A szövetkezet gazdái az alaposan kiszáradt csöveskukoricát géppel morzsolják, majd megdarálják és úgy etetik az állatokkal. egy tehene, egy-két növendéke. — Van elegendő takarmányuk? — kérdezősködünk tovább. — Nem könnyű kérdés. A lehetőségekhez képest igyekszünk a háztáji részére takarmányt biztosítani. Sajnos, az idei év takarmány Szempontjából gyengén , sikerült. A továbbiakban elmondja a tsz elnöke, hogy a rétek első kaszálásából származó szénát a közös állomány részére takarították be, a második kaszálás a háztáji teheneké lesz. Most nyáron, minden második este kaszálnak zöldet a háztáji állatoknak, amit haza is szállítanak a tagok udvarába. Úgy számítják, hogy a cukorrépa után járó nedves szeletből is juttatnak a háztáji szarvas- marháknak. Ezzel elősegítik, hogy megtöltsék a házaknál levő silógödröket. — A háztáji is a mi gondunk. De ha nem segítünk, hogyan tartsanak állatot a tagok. Az állam is segíti a háztáji állatállomány fejlesztését, nekünk is kötelességünk segíteni — summázza a tsz elnöke a vezetőség véleményét. Az elnökkel való beszélgetés után egy tag, Varga József portájára kopogtattunk be- _ Egy tehén, egy kétéves üsző és egy háromhónapos borjú van az istállójában. — Ml a terve az állatokkal? — kérdezzük Varga Józsefet. — Nagyon szeretném ezt a létszámot megtartani — válaszolja határozottan, majd így folytatja. — Pünkösd hétfőn adtam le egy húsbikát, 54 000 forintot kaptam érte. Az üszőt is leszerződtem, szeptemberben veszik át, akkor már héthónapos vemhes lesz. Az árából újabb nővén déket veszek, s azt is leszerződöm, csakúgy, mint mostanit. > — Lesz-e elég takarmány az állatok részére? — Amint hallom, másutt agitálni kell a tagokat, hogy kaszálják le az árokpartokat. Sajnos, nálunk nincs mezsgye, mert állandóan legeltetjük, kaszáljuk. De ne panaszkodjunk, mert segít a vezetőség. Rendszeresen juttat zöldta- Ikarmányt, szénát és répaszeletet is kapunk. Reméljük, az újig kitartunk vele — mondja Varga József. Ha szűkösen is — ebben igaz, az időjárás is „ludas” —, de lesz elegendő takarmány a háztáji gazdaságok tehenei, növendékei részére. Ez pedig azt jelenti, hogy megmarad a község állattenyésztőinek jó hírneve. r , MihÜE SaAdftr ! megkezdésekor ugyanis nem vitt sertést a közösségbe. Ez nem jelenti azonban azt, hogy lemondanak ennek a jól jövedelmező állatnak a tenyésztéséről, valamint hizlalásáról. Ilyen irányú törekvésüket az állam is segíti. A közelmúltban érkezett meg a termelő- szövetkezetbe az állam segítsége — 35 kiváló minőségű kocasüldő. A tenyésztésbe állított kocasüldők utódaiból azonban csak jövőre hizlalhatnak majd. A tsz vezetősége azonban nem nyugodott bele, hogy nincs hizlalni való süldő. A terv szerint ugyanis 220 sertést kell meghizlalniok. Ezért a tsz vezetői felkeresték a környék, de a távolabbi helységek piacait és 170 hizlalásra alkalmas süldőt vásároltak össze. A közeljövőben — részben a tagoktól, részben pedig vásárokon és piacokon — ugyancsak összevásárolják a. terv teljesítéséhez szükséges további.. 50 süldőt. , „ Jól jövedelmez a baromfitenyésztés A ceglédi Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai tavasszal 150 tyúkot adtak össze, hogy megalapozzák baromfifarmjukat. Március végén 2200 kendermagos csirkét igényeltek a baromfikeltető állomástól, s több mint egy hónapja még 2500-at hoztak. Augusztus elején újabb csirkeszállítmányok étkeznek a termelőszövetkezetbe. A termelőszövetkezet tervében ötezer csirke felnevelése szerepel, de a kezdeti sikereken felbuzdulva, tízezer csirkét nevelnek fel és ezer pecsenyekacsát. A márciusban hozott 2200 naposcsibéből jóval többet, mint ezret értékesítettek. Az augusztusi szállítmányból karácsonyra 2500 rántanivaló csirkét visznek piacra. Ahogy Fazekas Sándor elvtárs, a tsz elnöke elmondotta, legalább kétszázezer forint hasznot alkarnak elkönyvelni az évi baromfitenyésztésből. A baromfitenyésztés fejlesztése érdekében építkeznek is. Két, egyenként ötezer férőhelyes „csirkepalotáf’ építenek. Az egyiket állami segítséggel, a másikat saját erőből. A tsz vezetősége megtalálta azokat is, akik. lelkiismeretesen gondozzák a közös állományt, hanga Lászlódé és Káplár Kálmánná lelki- ismeretes, szorgalmas munkájával nagy hasznot hajtottak a közösségnek. Langa Lászlóné a kendermagos csirkéket eteti. Készül a „csirkepalotá”
