Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-07 / 159. szám
1960. JŰLÍUS 7. CSÜTÖRTÖK • rz^CfrläP 3 Közöttük és velük Az íróasztal emberek, a papírgyártás ma' már népszerűtlen. Sőt: káros, hibás módszer. A munka bizonyos részét lehet, kell is íróasztal mellett, s papírokkal végezni. De a munka lényegét csakis a területen, a dolgozók között, velük összefogva lehet elvégezni; csakis így lehet biztosítani a tervek valóra váltását, feladataink maradéktalan teljesítését. Túl azon, hogy enélkül valaki jó vezető nem lehet, tehát nem felelhet meg feladatainak, megköveteli ezt az is, hogy ez elkövetkezendő esztendőkben megnövekedett feladataink vannak a mezőgazdaságban, az iparban egyaránt. Ahogyan azt a Központi Bizottság határozata a közelmúltban leszögezte, a vegyiipartól az építőiparig, az ipar- telepítésig, a második ötéves terv feladatai minden eddigit meghaladnak. De nem kisebbek a feladatok a mezőgazdaságban sem. E tervek valóra váltása a dolgozóktól és a vezetőktől egyaránt többet, jobbat követel. De a helyi vezetőknek nem elég — sőt, elégtelen — csak követelniük, hanem meg is kell mutatni a teljesítés lehetőségeit, az utat, a módszereket, s nekik kell a több és jobb szempontjából élen járniuk, példát mutatniok. Pártszervezeteink munkájában mind nagyobb szerepet kap az emberekkel való foglalkozás, a nevelőmunka igazi formája és tartalma, s ha lassúbb ütemben is, de ugyanilyen fejlődés tapasztalható a gazdasági vezetésnél is. Helyes és nagyon jó dolog, hogy nem egy járási pártbizottság ilyen szempontból is vizsgálja a községi, gépállomási s egyéb párt- szervezetek munkáját, ugyanakkor szükség lenne arra is, hogy a megyei ^ tanács, de a járási tanácsok is megvizsgáljak á' községek líycn irányú tevékenységét, elsősorban olyan szemponbtól, hogy mi az a felesleges íróasztal- és papírmunka, amit el lehet hagyni, s a felszabaduló időben még többet az emberek között lenni. Különösen fontos ez azért is, mert az elmúlt hónapokban több helyütt találkoztunk olyan jelenséggel, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy sokszor felesleges értekezletesdi, kimutatás-készítés akadályozza a gyakorlati, az emberek közölt végzett munkát. ..Ü®ntos a kellö ismeret és tájékozódás azért is, mert tanácsaink feladatai a termelőszövetkezeti községekben alapjaiban változnak meg lesznek nagyvonalúbbakká” azaz; apró, kisebb kérdésele helyett több, nagy, az egész Äe\ atf°gó ^rdésben kell dönteni, ezt pedig helyesen csak akkor lehet megtenni ha a terület kellTte- 1717 trendelkeznek azok, akik a döntést hozzák. Mindez azonban nemcsak a _ nacsok feladata, s nemcsak falust feladat. A munka jósága vagy rosszasága , elsősor- ban a tomegkapcsólatoktól függ, nem véletlen, hogy n megyei pártbizottság, a me- gyei tanács ülésein, a végremind iíthh201 zágÍ üléseken mind több szó esik erről A tornegkapcsolatokat ma már hZ7r7n, nem a ^esteli beszámolok, a termelési érEzSZZ ,határ°ZZák meg. ban \ de csak másodsorban. Elsősorban a személyes zeu>Ctf°iat"k’ a vezetök és vetetettek osszeforrottsága ezen all vagy bukik az, hogy’egyes részterületek milyen ered menyeket érnek el Nagy dolgoktól a legkiseboekig _ lgy lehetne gének YTfŐk tevékeny!é- .hatokoret- Nem kis felelősség, nem kevés munka Sikerrel csak akkor tudjak elvegezni, ha kellő segítséget ä am». műnLZSXr, mmtam«go,zlás, , ,S*b dobb módszer” s a ja a sikernek, de ennek el' hanyagolása, lebecsülése le- e a forrása az eredmény- telensegnek is. Egyik napról , mästo, mindennek kialakítása, meg- honositasa természetesen nem sikerül. Ezt legjobban azok a vezetők bizonyíthatják, akik mar ma is így dolgoznak, de ok bizonyíthatják azt is. hogy megerte a ráfordított időt és energiát, mert könnyebb lett a munkájuk, kevesebb a gond- juk, több a segítségük, a politikai és gazdasági feladatok megnövekedése megköveteli a munkamódszerek színvonalának növekedését, a gyakorlat jobbságát is. Vezetőinknek ez kell. hogy irányt szabjon az elkövetkezendő időkben. Mészáros Ottó A tüdőgondozó és szakrendelő már készül de mi lesz a szülőotthonnal ? Már igen sokszor elhangzott az a mégállapítás, hogy a szobi járás egészségügyi ellátottsága elég mostoha és sok a tennivaló e téren. Most arról számolhatunk be, hogy megindult a fejlődés és igen komoly lépések történték a hiányok pótlására. Július elején megkezdik a munkálatokat a volt szobi egészséigházban, amely a szükséges átalakítások után a régóta nélkülözött tüdőgondozó intézetnek lesz a hajléka. A járás biztosította a költségeket és a munkálatok elvégzésével a nem régen alakult Kemencei Kisipari Termelőszövetkezet építőipari részlegét bízta meg, amelynek ez lesz az első, nagyobbszabá- sú vállalkozása. Az új intézet előreláthatólag három hónap múlva már megkezdheti munkáját. A megyei tanács egészségügyi osztálya korszerű röntgenkészüléket és berendezést ad a tüdőgondozónak. Hamarosan megoldódik a szakrendelő kérdése is. A járás 220 ezer forintért megvásárolta az Arany János utca 20. szám alatti magánházat és 150 ezer forintot biztosított annak felújításához. A tüdőgondozó intézet befejezése után ezt a munkát is a kemencei ktsz végzi és a tervek szerint a jövő évben készül el vele. A szakrendelő néhány osztálya már most is ebben az épületben működik. így a ter- hesanya-gondozó. a csecsemőgondozó és a fogászat, sőt helyet kap az épületben a körzeti rendelő is. A munkálatok befejezése után itt kezdi meg szolgálatát a szakorvosi rendelő többi osztálya. Tüdőgondozó intézete és szakrendelője tehát hamarosan lesz a járásnak, de szülőotthona — a pillanatnyi helyzet szerint — nehezen. Pedig erre az intézményre is legalább olyan sürgős szüksége lenne, mint amazokra, ráadásul még nem régpn úgy látszott, hogy a szülőotthon felállítása és berendezése jár a legkevesebb nehézséggel. Az Üt- és Vasúttervező Intézet, az UVATERV 1953-ban kiutaló alapján üdülő létesítése céljából egy igen szép Duna-parti épületet kapott Zebegényben. Be is rendezte szépen, de hamarosan kiderült, hogy túl nagy szüksége nem lehet rá, mert azokban a hetekben is. amikor a nyaralók zsúfolásig megtöltötték egész Zebegényt, a Dunakanyarnak ezt az egyik jég' szebb és legnépszerűbb (helyét, az UVATERV szobáinak nagy része kongott az ürességtől. A Központi Statisztikai Hivatal múlt évi jelentése is kimutatta, hogy a zebegényi UVATERV-üdülő kihasználtsága mindössze 20 százalékos volt. A Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatal, amelynek olyan komoly gondot okoz az üdülési igények kielégítése ezen a területen, már régebben felfigyelt erre az egészségtelen helyzetre és bejelentette igényét a kihasználatlan üdülőre. A Pest megyei Tanács a múlt év novemberében hatálytalanította is a kiutaló határozatot, kimondotta, hogy az épületet visszaveszi az UVA- TERV-től és a község rendelkezésére bocsátja. Akkor jelentette be az épületre az igényét a járási tanács, amely szülőotthont kívánt berendezni a szép épületben. Ezt a megoldást minden tekintetben támogatta a járási pártbizottság, a népfront, a megyei tanács egészségügyi osztálya, az Egészségügyi Minisztérium is. Biztosították a tatarozás! költségeket, a berendezést, a fölszerelést, a személyzetet hciüzá, mert elérkezettnek látták az időt a valóban lehetetlen helyzet megszüntetésére. A szobi járás területén a szülőanyák helyzete ugyanis tarthatatlan. A statisztikai kimutatások szerint ebben a járásban a legkedvezőtlenebb az arány az otthonukban szülő és a korszerű szülőotthonokban, kórházakban, klinikákon szülő anyák között, aminek az az oka, hogy kizárólag a váci vagy a balassagyarmati kórházakban szülhetnék meg gyermekeiket. Az UVATERV megfelebbez- te a megyei tanács határozatát a Minisztertanács titkárságának helyiséggazdálkodási csoportjánál, ahol a munkaügyi miniszter képviselője tiltakozott az üdülő visszavétele ellen. A járási pártbizottság, a járási tanács képviselője és Farkas János, a járás ország- gyűlési képviselője nemrég küldöttségileg kereste föl a munkaügyi minisztert ebben az ügyben. A miniszter azonban kijelentette, hogy elvi okok miatt nem járul hozzá a zebegényi épület átengedéséhez, azt ajánlotta, hogy a szobiak oldják meg más módon a szülőotthon kérdését; vagy építsenek megfelelő új hajlékot számára, vagy pedig szerezzenek más kész épületet hozzá. A járási pártbizottság végrehajtó bizottsága, a járási tanács végrehajtó bizottsága és a járás képviselője most közös kérelemmel fordult Apró Antalhoz, a kormány első elnökhelyetteséhez és részletesen fölsorakoztatva az érveket, támogatását kérték ebben az ügyben. Hogy végül mi lesz a sorsa a vitás zebegényi épületnek, természetesen nem lehet tudni, de a szobiak bíznak a kedvező döntésben. ___________ m. 1. A PEST MEGYEI IVEK ELÉSE A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság érdekes napirenddel tartott ülést a megye: tanács székhazában. Napirendjén több fontos vizsgálat eredményéről készült jelentés szerepelt, köztük az a jelentés is, amelyet a bizottság a megyei tanács Semmel weis-kórházában, az öreg Rókusbán tartott. A bizottság részletesen megvitatta a jelentést, majd úgy határozott, hogy a kívánatos Intézkedések megtétele céljából előterjesztést tesz az illetékes szervekhez. Tárgyalta a bizottság a kisebb állami házingatlanok értékesítése ügyében tartott vizsgálat eredményét, majd foglalkozott az állattenyésztés helyzetéről készült jelentéssel, végül meghallgatta a Ceglédi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság munkájáról szóló jelentést, TÖLTENI VALÓ PAPRIKA Naponta több száz darab paprikát szállít a dunabog- dányi Úttörő Tsz kertészete a MÉK-nek. s ez jelentős jövedelmet jelent. (Gábor Viktor felv.) Nem megy ma már ritkaságszámba, hogy pártszervezetek, tanácsházák kapuján benyitva, az ember nem talál ott senkit, vagy legjobb esetben is egy adminisztrátort vagy a hivatalsegédet. De az is megszokott dolog, hogy az üzemekben az igazgatót, a főmérnököt odalenn, a műhelyekben lelni meg. Ott élnek az emberek között, együtt élik át velük a gondokat, s az örömöket is, ismerik problémáikat, legtöbbször a „hivatalos” problémákon túl, a „magán” problémákat is, mert ez a kettő elválaszthatatlan egymástól. A vezetők és a beosztottak i közötti kapcsolat új vonásaként említeni ezt, azt hiszem, nem is fontos, hiszen itt nem újról, hanem természetesről, a megszokott munka- módszerről van szó. Mert azt, hogy a tömegeket vezetni, irányítani csakis úgy lehet, hogy közöttük élnek, ma már nyugodtan nevezhetjük megszokott munkamódszernek, s az a szokatlan, ahol ez nincs ígyAz aszódi járás tanácsi vezetői, a dabasi járás párt- bizottságának vezetői és munkatársai a hét napjainak többségét a falvakban, a termelőszövetkezetek földjein i töltik, ott helyben segítve, * mutatva a helyes utat, de , ugyanezt lehet elmondani több üzemünk — így például a Váci Kötöttárugyár, a Budakalászi Textilművek — vezetőiről is. Ugyanakkor; akad arra is példa, hogy egyes vezetők még mindig nem értették meg ennek a módszernek előnyeit, mondhatnám úgy is, egyedül „üdvözítőségét”, s a szemük , előtt történő dolgokat sem látják meg. Ezért kapott bírálatot nemrég például a Váci Járási Tanács néhány mun- , katársa, de említhetnénk példaként a kiskunlacházi tanácsot is, ahol a vezetők szeme előtt történtek súlyos szabály- , talanságok, mégsem vették azokat időben észre. Vezetni, irányítani csakis úgy lehet, ha a vezetők ismerik területük minden problémáját, s főként ismerik azokat az embereket, akik a kezük alatt dolgoznak, akik tanácsot, segítséget várnak tőlük, akik „felnéznek” rájuk, mint vezetőkre, de akik el is várják, hogy a vezető valóban gazdája legyen területének. A termelőszövetkezetek munkájának megindítása, az azóta eltelt időszak megmutatta, hogy mit jelent a rendszeres segítés, mint jelent az,* ha a tsz vezetői nemcsak uta- /. sításokat, feladatokat leap- j nak, hanem konkrét segitséget is azok végrehajtásához, ha ff mellettük ott állnak azok, ff akik a feladatokat megható- ff rozták, s a gyakorlatban, sa-^ ját tapasztalataik alapján ál-^ lapíthatják meg, hol szó- ^ rít a cipő, illetve hol van- ff nak még kiaknázatlanul ha-| gyott lehetőségek. Az idei tavaszon, amikor ff több helyen gondok voltak — ^ a kezdés nehéz gondjai — a ^ munkaerő biztosításával, a^ családonkénti földvállalások- ^ kai a termelőszövetkezetek- ff ben, szinte egyik napról a| másikra, a gyakorlat megkö-^ vetette munkamódszerként ^ vetődött az fel, hogy az író- j asztal helyett a szántóföldé-£ ken kell a munkát végezni, &ff párt- és tanácsi vezetők dön- ff tő többsége azonnal és helye-j sen ismerte fel ezt, s hogy ^ eredménnyel, azt az eddi- ^ giek mindennél jobban bizo- ^ nyitják. $ Nemcsak a munkaszabta ^ körülmények követelték ezt * meg, hanem igényelték is az j emberek, igényt tartottak és ; tartanak arra, hogy törődje- J nek velük, hogy foglalkozza- i nak problémáikkal, hogy segítsenek nekik, azaz: olyan vezetőik legyenek, akik közöttük és velük vezetnek, akik figyelembe veszik véleményüket, észrevételeiket, sőt: a bírálatot is. Levél jött a falumból.-------------- Anyám írta, m ár a borítékon felismertem szarkaláb betűit. Mi tagadás, máskor bizony hónapszám nem írunk egymásnak, de mióta Zsuzsi, a lányunk odahaza nyaral, előfordul, hogy hetenként többször is levelet váltunk. Természetesen e levelek legfőbb témája a kis- í lány, szüleim — hirtelenében nem is tudom hányadik — I unokája, aki abban különbö- I zik a többitől,, hogy ízig-vérig I városi gyerek, míg amazok ta- ; nyasiak, s ami ebből következik, edzettebbek, nyersebbek, \ természetesebbek. í Bevallom, titkon azt remé- j lem, hogy ez a tanyai vaká- ; ció vetekszik majd. egy polí- ! technikai tanfolyammal, mert l itt n. gyerek közvetlen kapcso- ! latba kerül a természettel, a !földdel, jobban megismerice- ; dik a növényekkel, állatokkal, j s nem utolsósorban a falum- l ban is kibontakozó szocialista f mezőgazdasággal, hisz csalá- J dóm, rokonságom valamennyi tagja termelőszövetkezetben ; dolgozik. í De nem is erről akarok én 'f most szólani. hanem inkább ff azokat a gondolataimat szeret- ff ném elmondani, amelyeket ff anyám legutóbb írt levele éb- ff resztett bennem, ff ,A szóbanforgó levélben ff ugyanis a gyereket ezúttal csak futólag, inkább csak megnyugtatásképpen említi, a to- , vábbiakban arról számol be, hogy a fiúk — mármint az öcséim — nagy munkában vannak most, egytöl-egyig aratnak, meg hogy a nyárra szánt hízót a múltkor levágták, igaz, nem nagy volt, mindössze 120 kilós, de azért arra jó lesz, hogy a nehéz aratási és cséplési munkák idején friss disznóhús és jó gyenge szalonna kerüljön az asztalra. Panaszolja anyám, hogy nem tudja, mi van ezekkel a gyerekekkel, mert finnyáskodnak, válogatnak, azt sem tudja már, mit főzzön nekik. Meg kell mondanom, hogy anyám a disznóvágásról nem dicsekvöleg ír, hanem egyszerű, magától értetődő hangon, a sok egyéb apró-csepr# esemény között éppen csak megemlíti. s rám mégis a „nyárra szánt” hízó levágásának említése, no, meg a gyerekek finnyáskodását célzó mondat teszi a legnagyobb hatást. Vajon miért éppen ez? —---------------Azért, mert e n éhány hevenyészve odavetett mondat olvasásakor akaratlanul is régmúlt aratásokra gondolok, azokra, amelyeken apám részes-arató volt. én marokszedő. Márta, a legidősebb húgom pedig kötélcsavar 6. Milyen dátumot is mutatott akkor a kalendárium? Ha iól emlékszem 39-et, 40-et, meg ,41-et írtak. És hol is arattunk? A Kisréten, Csorbán, Turgonyon, „tekintetes uraknak” és „gazduraméknak” titulált munkaadók földjén, ti- zenkettedén, ángária ellenében, víziciberén és lebbencs- levesen Úgy bizony, tíz-tizenöt évvel fiatalabb öcséim, s ti többi, hasonló korú fiatalok, akik most szerte az országban arattok! Sokan közületek talán nem is tudják, mi az. tizen- kettedén, vagyis minden tizenkettedik keresztért aratni, meg hogy mit jelent ez a titokzatos szó: ángária. Ez bizony még a jobbágyvilág visszamaradt csökevénye volt akkor a Nagykunságban és azt jelentette, hogy a szegényember csak úgy kapott részes aratni- valót, ha ennek ellenében bizonyos mennyiségű ingyen munkát vállalt a munkaadó birtokán. No és a vízicibere, meg a lebbencsleves? Az előbbit, ma már inkább csak hűsítő italként használják, az utóbbit pedig csak akkor főzik, ha megkívánják, ám abban az időben mind a kettő nélkülözhetetlen része volt az alföldi aratók étrendjének. S amikor anyánk delente ebédet hozott utánunk, a csíkosszélű szakajtóval gondosan letakart füles kosárból hideg meggyleves és aranyszínű galuskás csirkepaprikás helyett savanyú pa- szuly, meg paprikáskrumpli került elő, de az is csak soványan zsírozva, mert a szalonnafélét akkor még „zsirozó- nak” hívtuk és hentestől vásá. róttuk, ha volt rá pénzünk kilónként, ha pedig nem volt, akkor csak dekánlcént. Írja anyám, hogy öcséimet minden reggel a tsz teherautója viszi ki a tarlóra és estp is azzal mennek haza, amikoris meleg vacsora és vetett ágy várja őket. Hát bizony ez egy kicsit másfajta aratás, mint amilyen az a régi volt. Kérdezzétek csak meg apánktól, hogy hányszor töltöttük mi az éjszakát kint a tarlón, a kereszt tövében, ahol kakaskukorékoláskor arra ébredtünk, hogy a szúnyogok hólyagosra martak, a harmat meg belepett bennünket. Dehát én nem azért mon---------- dóm el mindezt, m intha azt gondolnám, hogy az volt az igazi — ellenkezően: azt szeretném hangsúlyozni, hogy ime, ha időben még nem is, de életmódban, gondolkodásban micsoda távolságra vagyunk attól a világtól. mekkora a különbség a régi és a mai aratás között! S ez így is van rendjén, hisz ezért dolgozunk, ezért építjük a szocializmust falun és városon egyaránt. Persze, eközben egy pillanatra se feledjük a régit, s szeressük, védelmezzük a jelent. Ari Kálmán ARATÁSI LEVÉL