Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-07 / 159. szám

1960. JŰLÍUS 7. CSÜTÖRTÖK • rz^CfrläP 3 Közöttük és velük Az íróasztal emberek, a papírgyártás ma' már nép­szerűtlen. Sőt: káros, hibás módszer. A munka bizonyos részét lehet, kell is íróasztal mellett, s papírokkal végez­ni. De a munka lényegét csakis a területen, a dolgo­zók között, velük összefogva lehet elvégezni; csakis így le­het biztosítani a tervek va­lóra váltását, feladataink ma­radéktalan teljesítését. Túl azon, hogy enélkül valaki jó vezető nem lehet, tehát nem felelhet meg feladatai­nak, megköveteli ezt az is, hogy ez elkövetkezendő esz­tendőkben megnövekedett fel­adataink vannak a mezőgazda­ságban, az iparban egyaránt. Ahogyan azt a Központi Bi­zottság határozata a közel­múltban leszögezte, a vegyi­ipartól az építőiparig, az ipar- telepítésig, a második ötéves terv feladatai minden eddi­git meghaladnak. De nem kisebbek a feladatok a me­zőgazdaságban sem. E ter­vek valóra váltása a dolgo­zóktól és a vezetőktől egy­aránt többet, jobbat követel. De a helyi vezetőknek nem elég — sőt, elégtelen — csak követelniük, hanem meg is kell mutatni a teljesítés le­hetőségeit, az utat, a mód­szereket, s nekik kell a több és jobb szempontjából élen járniuk, példát mutatniok. Pártszervezeteink munká­jában mind nagyobb szere­pet kap az emberekkel való foglalkozás, a nevelőmunka igazi formája és tartalma, s ha lassúbb ütemben is, de ugyanilyen fejlődés tapasz­talható a gazdasági vezetés­nél is. Helyes és nagyon jó dolog, hogy nem egy járási pártbizottság ilyen szempont­ból is vizsgálja a községi, gépállomási s egyéb párt- szervezetek munkáját, ugyan­akkor szükség lenne arra is, hogy a megyei ^ tanács, de a járási tanácsok is megvizsgál­jak á' községek líycn irányú tevékenységét, elsősorban olyan szemponbtól, hogy mi az a felesleges íróasztal- és papírmunka, amit el lehet hagyni, s a felszabaduló idő­ben még többet az emberek között lenni. Különösen fon­tos ez azért is, mert az elmúlt hónapokban több helyütt ta­lálkoztunk olyan jelenséggel, amely arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy sokszor feles­leges értekezletesdi, kimuta­tás-készítés akadályozza a gyakorlati, az emberek közölt végzett munkát. ..Ü®ntos a kellö ismeret és tájékozódás azért is, mert tanácsaink feladatai a ter­melőszövetkezeti községekben alapjaiban változnak meg lesznek nagyvonalúbbakká” azaz; apró, kisebb kérdésele helyett több, nagy, az egész Äe\ atf°gó ^rdésben kell dönteni, ezt pedig he­lyesen csak akkor lehet meg­tenni ha a terület kellTte- 1717 trendelkeznek azok, akik a döntést hozzák. Mindez azonban nemcsak a _ nacsok feladata, s nemcsak falust feladat. A munka jósá­ga vagy rosszasága , elsősor- ban a tomegkapcsólatoktól függ, nem véletlen, hogy n megyei pártbizottság, a me- gyei tanács ülésein, a végre­mind iíthh201 zágÍ üléseken mind több szó esik erről A tornegkapcsolatokat ma már hZ7r7n, nem a ^esteli beszámolok, a termelési ér­EzSZZ ,határ°ZZák meg. ban \ de csak másodsor­ban. Elsősorban a személyes zeu>Ctf°iat"k’ a vezetök és ve­tetettek osszeforrottsága ezen all vagy bukik az, hogy’egyes részterületek milyen ered menyeket érnek el Nagy dolgoktól a legkiseb­oekig _ lgy lehetne gének YTfŐk tevékeny!é- .hatokoret- Nem kis felelősség, nem kevés munka Sikerrel csak akkor tudjak elvegezni, ha kellő segítséget ä am». műnLZSXr, mmtam«go,zlás, , ,S*b dobb módszer” s a ja a sikernek, de ennek el' hanyagolása, lebecsülése le- e a forrása az eredmény- telensegnek is. Egyik napról , mästo, mindennek kialakítása, meg- honositasa természetesen nem sikerül. Ezt legjobban azok a vezetők bizonyíthatják, akik mar ma is így dolgoznak, de ok bizonyíthatják azt is. hogy megerte a ráfordított időt és energiát, mert könnyebb lett a munkájuk, kevesebb a gond- juk, több a segítségük, a po­litikai és gazdasági feladatok megnövekedése megköveteli a munkamódszerek színvona­lának növekedését, a gya­korlat jobbságát is. Veze­tőinknek ez kell. hogy irányt szabjon az elkövetkezendő időkben. Mészáros Ottó A tüdőgondozó és szakrendelő már készül de mi lesz a szülőotthonnal ? Már igen sokszor elhangzott az a mégállapítás, hogy a szobi járás egészségügyi ellá­tottsága elég mostoha és sok a tennivaló e téren. Most ar­ról számolhatunk be, hogy megindult a fejlődés és igen komoly lépések történték a hiányok pótlására. Július elején megkezdik a munkálatokat a volt szobi egészséigházban, amely a szük­séges átalakítások után a régóta nélkülözött tüdőgon­dozó intézetnek lesz a haj­léka. A járás biztosította a költségeket és a munkálatok elvégzésével a nem régen ala­kult Kemencei Kisipari Ter­melőszövetkezet építőipari részlegét bízta meg, amelynek ez lesz az első, nagyobbszabá- sú vállalkozása. Az új intézet előrelátható­lag három hónap múlva már megkezdheti munká­ját. A megyei tanács egészségügyi osztálya korszerű röntgen­készüléket és berendezést ad a tüdőgondozónak. Hamarosan megoldódik a szakrendelő kérdése is. A já­rás 220 ezer forintért megvá­sárolta az Arany János utca 20. szám alatti magánházat és 150 ezer forintot biztosított annak felújításához. A tüdő­gondozó intézet befejezése után ezt a munkát is a ke­mencei ktsz végzi és a tervek szerint a jövő évben készül el vele. A szakrendelő néhány osztálya már most is ebben az épületben működik. így a ter- hesanya-gondozó. a csecsemő­gondozó és a fogászat, sőt he­lyet kap az épületben a kör­zeti rendelő is. A munkálatok befejezése után itt kezdi meg szolgá­latát a szakorvosi rendelő többi osztálya. Tüdőgondozó intézete és szakrendelője tehát hamaro­san lesz a járásnak, de szülő­otthona — a pillanatnyi hely­zet szerint — nehezen. Pedig erre az intézményre is leg­alább olyan sürgős szüksége lenne, mint amazokra, ráadá­sul még nem régpn úgy lát­szott, hogy a szülőotthon fel­állítása és berendezése jár a legkevesebb nehézséggel. Az Üt- és Vasúttervező Inté­zet, az UVATERV 1953-ban kiutaló alapján üdülő létesí­tése céljából egy igen szép Duna-parti épületet kapott Zebegényben. Be is rendezte szépen, de hamarosan kide­rült, hogy túl nagy szüksége nem lehet rá, mert azokban a hetekben is. amikor a nya­ralók zsúfolásig megtöltötték egész Zebegényt, a Duna­kanyarnak ezt az egyik jég' szebb és legnépszerűbb (helyét, az UVATERV szobáinak nagy része kongott az üres­ségtől. A Központi Statisztikai Hiva­tal múlt évi jelentése is ki­mutatta, hogy a zebegényi UVATERV-üdülő kihasznált­sága mindössze 20 százalékos volt. A Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatal, amelynek olyan komoly gondot okoz az üdülési igények kielégítése ezen a területen, már régeb­ben felfigyelt erre az egészség­telen helyzetre és bejelentette igényét a kihasználatlan üdü­lőre. A Pest megyei Tanács a múlt év novemberében hatály­talanította is a kiutaló határo­zatot, kimondotta, hogy az épületet visszaveszi az UVA- TERV-től és a község rendel­kezésére bocsátja. Akkor je­lentette be az épületre az igé­nyét a járási tanács, amely szülőotthont kívánt berendezni a szép épületben. Ezt a meg­oldást minden tekintetben tá­mogatta a járási pártbizottság, a népfront, a megyei tanács egészségügyi osztálya, az Egészségügyi Minisztérium is. Biztosították a tatarozás! költségeket, a berendezést, a fölszerelést, a személy­zetet hciüzá, mert elérke­zettnek látták az időt a valóban lehetetlen helyzet megszüntetésére. A szobi járás területén a szülőanyák helyzete ugyanis tarthatatlan. A statisztikai ki­mutatások szerint ebben a já­rásban a legkedvezőtlenebb az arány az otthonukban szülő és a korszerű szülőotthonok­ban, kórházakban, klinikákon szülő anyák között, aminek az az oka, hogy kizárólag a váci vagy a balassagyarmati kór­házakban szülhetnék meg gyermekeiket. Az UVATERV megfelebbez- te a megyei tanács határoza­tát a Minisztertanács titkár­ságának helyiséggazdálkodási csoportjánál, ahol a munka­ügyi miniszter képviselője til­takozott az üdülő visszavétele ellen. A járási pártbizottság, a járási tanács képviselője és Farkas János, a járás ország- gyűlési képviselője nemrég küldöttségileg kereste föl a munkaügyi minisztert ebben az ügyben. A miniszter azon­ban kijelentette, hogy elvi okok miatt nem járul hozzá a zebegényi épület átengedésé­hez, azt ajánlotta, hogy a szo­biak oldják meg más módon a szülőotthon kérdését; vagy építsenek megfelelő új hajlé­kot számára, vagy pedig sze­rezzenek más kész épületet hozzá. A járási pártbizottság végrehajtó bizottsága, a járási tanács végrehajtó bizottsága és a járás kép­viselője most közös kére­lemmel fordult Apró An­talhoz, a kormány első elnökhelyetteséhez és részletesen fölsorakoztatva az érveket, támogatását kér­ték ebben az ügyben. Hogy végül mi lesz a sorsa a vitás zebegényi épületnek, természetesen nem lehet tud­ni, de a szobiak bíznak a ked­vező döntésben. ___________ m. 1. A PEST MEGYEI IVEK ELÉSE A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság érdekes na­pirenddel tartott ülést a me­gye: tanács székhazában. Na­pirendjén több fontos vizsgá­lat eredményéről készült je­lentés szerepelt, köztük az a jelentés is, amelyet a bizott­ság a megyei tanács Sem­mel weis-kórházában, az öreg Rókusbán tartott. A bizott­ság részletesen megvitatta a jelentést, majd úgy határozott, hogy a kívánatos Intézkedé­sek megtétele céljából elő­terjesztést tesz az illetékes szervekhez. Tárgyalta a bizottság a ki­sebb állami házingatlanok értékesítése ügyében tartott vizsgálat eredményét, majd foglalkozott az állattenyész­tés helyzetéről készült jelen­téssel, végül meghallgatta a Ceglédi Járási Népi Ellenőr­zési Bizottság munkájáról szóló jelentést, TÖLTENI VALÓ PAPRIKA Naponta több száz darab paprikát szállít a dunabog- dányi Úttörő Tsz kertészete a MÉK-nek. s ez jelentős jöve­delmet jelent. (Gábor Viktor felv.) Nem megy ma már ritka­ságszámba, hogy pártszer­vezetek, tanácsházák kapuján benyitva, az ember nem talál ott senkit, vagy legjobb eset­ben is egy adminisztrátort vagy a hivatalsegédet. De az is megszokott dolog, hogy az üzemekben az igazgatót, a főmérnököt odalenn, a mű­helyekben lelni meg. Ott él­nek az emberek között, együtt élik át velük a gondokat, s az örömöket is, ismerik prob­lémáikat, legtöbbször a „hi­vatalos” problémákon túl, a „magán” problémákat is, mert ez a kettő elválaszthatatlan egymástól. A vezetők és a beosztottak i közötti kapcsolat új voná­saként említeni ezt, azt hi­szem, nem is fontos, hiszen itt nem újról, hanem természe­tesről, a megszokott munka- módszerről van szó. Mert azt, hogy a tömegeket vezetni, irá­nyítani csakis úgy lehet, hogy közöttük élnek, ma már nyugodtan nevezhetjük meg­szokott munkamódszernek, s az a szokatlan, ahol ez nincs így­Az aszódi járás tanácsi ve­zetői, a dabasi járás párt- bizottságának vezetői és mun­katársai a hét napjainak többségét a falvakban, a ter­melőszövetkezetek földjein i töltik, ott helyben segítve, * mutatva a helyes utat, de , ugyanezt lehet elmondani több üzemünk — így például a Váci Kötöttárugyár, a Buda­kalászi Textilművek — veze­tőiről is. Ugyanakkor; akad arra is példa, hogy egyes vezetők még mindig nem értették meg ennek a módszernek előnyeit, mondhatnám úgy is, egyedül „üdvözítőségét”, s a szemük , előtt történő dolgokat sem látják meg. Ezért kapott bí­rálatot nemrég például a Váci Járási Tanács néhány mun- , katársa, de említhetnénk pél­daként a kiskunlacházi taná­csot is, ahol a vezetők szeme előtt történtek súlyos szabály- , talanságok, mégsem vették azokat időben észre. Vezetni, irányítani csakis úgy lehet, ha a vezetők isme­rik területük minden prob­lémáját, s főként ismerik azo­kat az embereket, akik a ke­zük alatt dolgoznak, akik ta­nácsot, segítséget várnak tő­lük, akik „felnéznek” rájuk, mint vezetőkre, de akik el is várják, hogy a vezető va­lóban gazdája legyen terüle­tének. A termelőszövetkezetek mun­kájának megindítása, az az­óta eltelt időszak megmutat­ta, hogy mit jelent a rendsze­res segítés, mint jelent az,* ha a tsz vezetői nemcsak uta- /. sításokat, feladatokat leap- j nak, hanem konkrét segitséget is azok végrehajtásához, ha ff mellettük ott állnak azok, ff akik a feladatokat megható- ff rozták, s a gyakorlatban, sa-^ ját tapasztalataik alapján ál-^ lapíthatják meg, hol szó- ^ rít a cipő, illetve hol van- ff nak még kiaknázatlanul ha-| gyott lehetőségek. Az idei tavaszon, amikor ff több helyen gondok voltak — ^ a kezdés nehéz gondjai — a ^ munkaerő biztosításával, a^ családonkénti földvállalások- ^ kai a termelőszövetkezetek- ff ben, szinte egyik napról a| másikra, a gyakorlat megkö-^ vetette munkamódszerként ^ vetődött az fel, hogy az író- j asztal helyett a szántóföldé-£ ken kell a munkát végezni, &ff párt- és tanácsi vezetők dön- ff tő többsége azonnal és helye-j sen ismerte fel ezt, s hogy ^ eredménnyel, azt az eddi- ^ giek mindennél jobban bizo- ^ nyitják. $ Nemcsak a munkaszabta ^ körülmények követelték ezt * meg, hanem igényelték is az j emberek, igényt tartottak és ; tartanak arra, hogy törődje- J nek velük, hogy foglalkozza- i nak problémáikkal, hogy se­gítsenek nekik, azaz: olyan vezetőik legyenek, akik kö­zöttük és velük vezetnek, akik figyelembe veszik véle­ményüket, észrevételeiket, sőt: a bírálatot is. Levél jött a falumból.-------------- Anyám írta, m ár a borítékon felismertem szarkaláb betűit. Mi tagadás, máskor bizony hónapszám nem írunk egymásnak, de mióta Zsuzsi, a lányunk oda­haza nyaral, előfordul, hogy hetenként többször is levelet váltunk. Természetesen e le­velek legfőbb témája a kis- í lány, szüleim — hirtelenében nem is tudom hányadik — I unokája, aki abban különbö- I zik a többitől,, hogy ízig-vérig I városi gyerek, míg amazok ta- ; nyasiak, s ami ebből követke­zik, edzettebbek, nyersebbek, \ természetesebbek. í Bevallom, titkon azt remé- j lem, hogy ez a tanyai vaká- ; ció vetekszik majd. egy polí- ! technikai tanfolyammal, mert l itt n. gyerek közvetlen kapcso- ! latba kerül a természettel, a !földdel, jobban megismerice- ; dik a növényekkel, állatokkal, j s nem utolsósorban a falum- l ban is kibontakozó szocialista f mezőgazdasággal, hisz csalá- J dóm, rokonságom valamennyi tagja termelőszövetkezetben ; dolgozik. í De nem is erről akarok én 'f most szólani. hanem inkább ff azokat a gondolataimat szeret- ff ném elmondani, amelyeket ff anyám legutóbb írt levele éb- ff resztett bennem, ff ,A szóbanforgó levélben ff ugyanis a gyereket ezúttal csak futólag, inkább csak meg­nyugtatásképpen említi, a to- , vábbiakban arról számol be, hogy a fiúk — mármint az öcséim — nagy munkában vannak most, egytöl-egyig aratnak, meg hogy a nyárra szánt hízót a múltkor levág­ták, igaz, nem nagy volt, mindössze 120 kilós, de azért arra jó lesz, hogy a nehéz ara­tási és cséplési munkák ide­jén friss disznóhús és jó gyen­ge szalonna kerüljön az asz­talra. Panaszolja anyám, hogy nem tudja, mi van ezekkel a gyerekekkel, mert finnyáskod­nak, válogatnak, azt sem tud­ja már, mit főzzön nekik. Meg kell mondanom, hogy anyám a disznóvágásról nem dicsekvöleg ír, hanem egysze­rű, magától értetődő hangon, a sok egyéb apró-csepr# ese­mény között éppen csak meg­említi. s rám mégis a „nyárra szánt” hízó levágásának emlí­tése, no, meg a gyerekek finnyáskodását célzó mondat teszi a legnagyobb hatást. Vajon miért éppen ez? —---------------Azért, mert e n éhány hevenyészve odavetett mondat olvasásakor akaratla­nul is régmúlt aratásokra gon­dolok, azokra, amelyeken apám részes-arató volt. én marokszedő. Márta, a legidő­sebb húgom pedig kötélcsa­var 6. Milyen dátumot is mutatott akkor a kalendárium? Ha iól emlékszem 39-et, 40-et, meg ,41-et írtak. És hol is arat­tunk? A Kisréten, Csorbán, Turgonyon, „tekintetes urak­nak” és „gazduraméknak” ti­tulált munkaadók földjén, ti- zenkettedén, ángária ellené­ben, víziciberén és lebbencs- levesen Úgy bizony, tíz-tizenöt év­vel fiatalabb öcséim, s ti töb­bi, hasonló korú fiatalok, akik most szerte az országban arat­tok! Sokan közületek talán nem is tudják, mi az. tizen- kettedén, vagyis minden tizen­kettedik keresztért aratni, meg hogy mit jelent ez a titokza­tos szó: ángária. Ez bizony még a jobbágyvilág vissza­maradt csökevénye volt akkor a Nagykunságban és azt jelen­tette, hogy a szegényember csak úgy kapott részes aratni- valót, ha ennek ellenében bi­zonyos mennyiségű ingyen munkát vállalt a munkaadó birtokán. No és a vízicibere, meg a lebbencsleves? Az előbbit, ma már inkább csak hűsítő ital­ként használják, az utóbbit pedig csak akkor főzik, ha megkívánják, ám abban az időben mind a kettő nélkülöz­hetetlen része volt az alföldi aratók étrendjének. S amikor anyánk delente ebédet hozott utánunk, a csíkosszélű szakaj­tóval gondosan letakart füles kosárból hideg meggyleves és aranyszínű galuskás csirke­paprikás helyett savanyú pa- szuly, meg paprikáskrumpli került elő, de az is csak sová­nyan zsírozva, mert a szalon­nafélét akkor még „zsirozó- nak” hívtuk és hentestől vásá. róttuk, ha volt rá pénzünk kilónként, ha pedig nem volt, akkor csak dekánlcént. Írja anyám, hogy öcséimet minden reggel a tsz teher­autója viszi ki a tarlóra és estp is azzal mennek haza, amikoris meleg vacsora és ve­tett ágy várja őket. Hát bi­zony ez egy kicsit másfajta aratás, mint amilyen az a régi volt. Kérdezzétek csak meg apánktól, hogy hányszor töl­töttük mi az éjszakát kint a tarlón, a kereszt tövében, ahol kakaskukorékoláskor arra éb­redtünk, hogy a szúnyogok hó­lyagosra martak, a harmat meg belepett bennünket. Dehát én nem azért mon­---------- dóm el mindezt, m intha azt gondolnám, hogy az volt az igazi — ellenke­zően: azt szeretném hangsú­lyozni, hogy ime, ha időben még nem is, de életmódban, gondolkodásban micsoda tá­volságra vagyunk attól a vi­lágtól. mekkora a különbség a régi és a mai aratás között! S ez így is van rendjén, hisz ezért dolgozunk, ezért építjük a szocializmust falun és váro­son egyaránt. Persze, eközben egy pillanatra se feledjük a ré­git, s szeressük, védelmezzük a jelent. Ari Kálmán ARATÁSI LEVÉL

Next

/
Thumbnails
Contents