Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-05 / 157. szám

196«. JÚLIUS 5. KEDD * MST NEC) 3 Az egész vállalati kollektíva erejével Az első félév eredményei­----------*------------ nek birtoká­ban ismét előkerül a papír és a ceruza vállalatainknál, hogy felmérjék, hol tartunk, mit kell még tennünk a há- i-oméves terv utolsó féleszten­dejében. Nagy szükség van erre, hisz így tudunk csak igazán kihasználni minden le­hetőséget a második ötéves terv megalapozásához. Az idén a termelés felfutásának felét kell termelékenységből fedeznünk, mig az ötéves tervben már a termelésnöve­kedés kétharmadát kell a munka termelékenységének emelésével biztosítanunk. Ezt pedig csakis úgy tudjuk meg­valósítani, ha az üzemekben az egész vállalati kollektíva erejét összefogjuk a cél érde­kében. A z új alapokon kibontako­zott munkaverseny ma már az erők nagy részét tömöríti. A munkaverseny eredményei jelentősek, dolgozóink szinte minden vállalatnál túlteljesí­tik a vállaltakat. Az egyes he­lyeken tapasztalható bizonyta­lanság azonban gátja a még jobb eredmények elérésének. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes vállalatainknál nem elég folyamatos a ver­seny. Eleinte ezeken a helye­ken a végleges tervek hiá­nyára hivatkoztak, ma vi­szont már az anyagellátás bi­zonyos mérvű zökkenőit hoz­zák fel érvként. Kétségtelen, egyik-másik üzemben vannak ilyen prob­lémák és lesznek a jövőben is. De ahol ezekre hivatkoz­nak, amikor a munkaverseny­ről van szó, nem értik a do­log lényegét. Vállalataink többségénél------------------------ szerencsére rendben mennek a dolgok. Ennek ellenére fontosnak tartjuk, hogy a fent említett értetlenséggel foglalkozzunk, hisz az eredményeknél min­den üzem számít, a legkisebb­től a legnagyobbig. Ott jók az eredmények, ahol a párt-, a tömegszérve- jeti és a gazdasági vezetők, aktivisták és az ő munkájuk nyomán a gyár dolgozói meg- érfették, hogy a munkaver­seny fő célja mindenütt a vállalat helyzetéből, lehetősé­geiből adódik. Van, ahol a tervek túlteljesítésére törek­szenek, de van, ahol erre nincs mód. Akár így van, akár úgy, mindenképpen van tennivaló bőven. Mindenütt nagyon fontos feladata a ver­senynek, hogy előre vigye a műszaki színvonal, a gyártás- technológia fejlesztését és elő­segítse a gazdaságos terme­lést. A legtöbb helyen még ezt is megértik. Azt azonban már kevésbé, hogy ebben minden­ki segíthet, aki a gyárban dolgozik. Hadd mondjuk el ezzel kapcsolatban a Diósdi Csapágygyár követendő pél­dáját. Ebben a gyárban a már is­mertetett fő feladatoknak megfelelően szabták meg a munkaverseny célját. A fel­adatokat nemcsak vállalati szinten dolgozták ki, hanem lebontották a termelési egy­ségekig. Ezért tudtak össze­fogni mérnökök és munkások a feladatok megvalósítása ér­dekében. x így született meg a szalag­egyengető, daraboló félauto­mata gép, amelyet a gyárban konstruáltak. Ez a gép az idén 185 ezer forint megtaka­rítást eredményez. A folya­matos edőzautomatát is mun­kába állították, ami csak az idén további 140 ezer forint hasznot hoz. Az 1261/P tí­pusú ötorsós automata fel- szerszámozása ugyancsak a munkaverseny eredménye. A kísérleti előkészületek már folynak, a gép a harmadik negyedévben kezd termelni és Gl ezer forint hasznot hoz az év végéig. A csapágygyűrű csiszolásánál a beégési selejt csökkentése érdekében auto­matikus gépi vezérlést alkal­maznak. Az éves megtakarí­tás ennek révén 50 ezer forint. Mindezt a mérnökök és---------------a fizikai dolgozók k özösen valósították meg. Egymás nélkül semmire sem mentek volna. De mivel össze­fogtak, mint a TMK-íizemben is, rendbehoztak egy mosó­berendezést, amely percek alatt elvégzi azt a munkát, amely azelőtt kézzel napokig tartott. A termelékenység eb­ben az esetben harmincszoro­sára emelkedett. Ugyancsak a TMK-ban valósították meg a javítandó gépek csúszó fe­lületednek előköszörülését. Azelőtt ezeket a felületeket kézi hántolással hozták rend­be. Az új eljárás csak fi- nomhántolást igényel, így tíz­szeresére nőtt a termelékeny­ség. Itt van tehát a dolog nyit­ja. A helyesen megszabott feladatokat együtt, az egész kollektíva erejének összefogá­sával kell végrehajtani. En­nek érdekében pedig szükség van minden ötletre, elgondo­lásra, éppúgy, mint a mérnök által kidolgozott részletes ter­vekre. Egyik a másik nélkül nem sokat ér. A kollektíva erejét elsősor­ban a termelékenység emelé­sének szolgálatába kell tehát állítanunk, ahogy ezt a Diósdi Csapágygyárban és még egy sor helyen tették. Amint lát­juk, ez elsősorban a műszaki fejlesztés, a gyártástechnoló­gia tökéletesítése útján való­sítható meg. Nagy szerepe van persze ebben az ütemes termelésnek, a hajrák kikü­szöbölésének. Ilyen tekintet­ben is példaként lehet állítani a Diósdi Csapágygyárat, de a Ganz Árammérőgyárat és más üzemeket is. Nagyon fontos feladatunk lesz továbbá a második félév­ben az exporttervek mara­déktalan és megfelelő minő­ségben való teljesítése. A fél­év eredményei alapján ilyen irányú feladatainkat is le tud­juk mérni és meg tudjuk ha­tározni a munkaverseny ilyen vonatkozású további célkitűzé­seit is. Bár az év eleién éves vál,‘ ___________ lalásokat tettek v állalataink, helyesen teszik, ha az április 4. tiszteletére in­dított versenyszakasz példá­jára újabb versenyszakaszo­kat jelölnek meg, mint pél­dául a MÁV Dunakeszi Jár­műjavítóban. Ebben a. gyár­ban a második félévben há­rom nagyobb versenyszakaszt jelölnek meg, a vasutasnap, augusztus 20 és november 7 tiszteletére. Az éves tervnek megfelelően szabják meg az egyes versenyszakaszok fő cél­kitűzését, természetesen végig hangsúlyozva a műszaki fej­lesztés és a gazdaságosság fontosságát. Ennek érdekében röpgyűléseket, majd termelé­si tanácskozásokat tartanak, ahol elmondják a vezetés el­képzeléseit és kikérik a dol­gozók véleményét. F. I. A tápiószentmártoni gazdák hasznos tanulmányútja Nyolcvanöt ünneplőbe öltö­zött tápiószentmártoni egyéni és szövetkezeti gazda indult a napokban két . különjáratú autóbuszon Nagykőrösre és Kecskemétre tanulmányútra, mezőgazdasági üzemeket látni. Csupa ezüstkalászos gazda és mezőgazdasági szakköri tag, akik részt vettek a községi művelődési otthon téli gazda­tanfolyamain és most a vizs­gák után jókedvűen készülőd­tek erre az útra. Az első állomás a Nagykőrö­si Konzervgyár volt. A gyár vezetői kalauzolták itt a ven­dégeket, akiknek tetszettek a látnivalók, különösen az az üzemrész, ahol az üdítő italo­kat gyártják. Itt készül példá­ul a kedvelt „Almuska” is. Ez­után a nagykőrösi Dózsa Tsz- ben az új zöldborsófejtő gépet tekintették meg munka közben. Elcsodálkoztak a gépen, amely óránként tíz mázsa tiszta sze­met fejt ki. Munkával bőven el van látva, mert A vendégek a kísérleti intézet fajtakisérleti paradicsom- tábláján. Nagy teljesítményű fényképezőgépeket, filmfelvevőket és fotócikkeket is lehet hitellevélre vásárolni A belkereskedelem vezetői elhatározták, hogy megköny- nyítik a vásárlók helyzetét és az árukölcsönakciót kiter­jesztik a fotófelszerelésekre is. A rendelet szerint július 1-től az OFOTÉRT-boltok tizennégyféle nagyteljesítmé­nyű fényképezőgépet árusit­120 kilométer villanyvezeték, 104 kilométer betonút, 22 művelődési ház, orvosi rendelők, sportpályák a Pest megyei községfejlesztés idei létesítményei Pest megye községeiben az idén állami beruházásokon kí­vül 120 millió forintot költe­nek közjóléti létesítményekre. A helyi tanácsok saját erő­forrásaikból 30 millió forint­tal nagyobb összeget fordíta­nak községfejlesztési célok­ra, mint az elmúlt évben. Kü­lönösen a villanyhálózat bő­vítése jelentős. Bár a megyé­ben már minden községben van villany, több helyen még­is egész utcasorok nélkülözik az áramszolgáltatást. Az idén összesen 120 kilométernyi villanyvezetéket építenek. A községek belső úthálózatát összesen 104 kilométer, új betonjárda építésével javít­ják. Fejlesztik az ivóvízellá­tást is: hat községben törpe­vízmű épül és több mint 40 kilométer vízvezetékhálózat készül el. Huszonkét község­ben teljesen új, 400—500 sze­mélyt befogadó, korszerűen felszerelt művelődési házat kap a lakosság. Az egészség- ügyi intézmények hálózata 13 orvosi rendelővel, orvoslakás­sal bővül, több helyen iskolai, óvodai tantermeket, nyolc községben sportpályát építenek a községfejlesztésd alapból. Az építkezéseket a lakosság több mint nyolcmillió forint értékű társadalmi munkával segíti. hatnak OTP-hitellevélre. Fo- toamatőrök 6, 9, 12 és 18 ha­vi részletre vásárolhatnak Exacta, Warex, Praktica, Exa, Pentacon, Praktina, Kijev, Weltaflex, Zorkij, Su­per Dolin és Fed—2 fényké­pezőgépeket, valamint a nyolc milliméteres Admira filmfel- vevcgép minden változatát. Ugyancsak megkezdik a Vilux hálózati örökvacu részletáru­sítását is. Törölték az áru- kölcsön-akcióban forgalomba hozható cikkek jegyzékéről a Fot.olux örökvacu és a Lu- na-tűzhelyet. Elrendelték azt (s,. hogy az OTP által I960, június 30-a előtt kibocsá­tott és még eddig beváltat­lan hitellevelekre a szaküzle­tek legkésőbb július 31-ig adhatnak el Fotolux örök- vacut és Luna-tűzhelyet. A kétezer forintnál nem drágább gépekre a vételár húsz százalékát kell előlegez­ni a vásárlónak. A négyezer forintos, vagy annál értéke­sebb fényképezőgépek és film­felvevők előlege a vételár 40 százaléka. A már hosszabb ideje OTP-hitellevélre vásá­rolható gépek közül a Mo- metta 2, Zorkij C, Zenit C és Zorkij 4 gépet továbbra is árusítják az OFOTÉRT-bol­tok; a Dózsa Tsz és a szomszé­dos állami gazdaság az idén több száz holdon ter­melt étkezési borsót a kon­zervgyár számára. Alig fél óra után már szede- lőzködtek is, tovább kellett menni Kecskemétre. A Kecskeméti Városi Tanács mezőgazdasági osztálya külön útikalauzt adott melléjük, aki először a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Inté­zet Mészöly-telepére vezette a vendégeket. Rövid előadásból tájékozódtak az intézet kísér­leti eredményeiről a látogatók, akik nagy figyelemmel hall­gatták a magyarázatokat és csodálkozva látták a kísérleti parcellákon, hogy érdemes tanulni, érdemes átvenni a mezőgazdasági tudomány eredményeit. Több ezer kísérleti paradi­csomfajtából például csak 10— 15 vált be, ezek azonban már országosan elterjedtek. Nagy meglepetést okoztak az intézet kenyérgabona kísérleti par­cellái, különösen ^.JaúzávaL keresztezett rozs — az úgyne­vezett „búzarozs”' — 70—80 szemet termő, 16—18 centimé­teres telt kalászai, továbbá az olasz és más külföldi búzafaj­ták hazai kereszteződései. A záporozó kérdésekből lát­szott, hogy a tápiószentmárto- ni gazdák a rövid pár óra he­lyett pár napot is szívesen el- töltenének a mezőgazdasági tudomány e hírneves intézeté­ben. A vendégek megnézték a Kecskemét határában működő borbási Vörös Csillag Tsz gaz­daságát is. Az érdeklődés kö­zéppontjában itt a tsz nagy­üzemi állattenyésztése állt. Alaposan körülnéztek a modern, szabadtartásos te­hénistállóban, a gépi fejés­re berendezett tejházban, a növendékmarlha-is tállóban, megtekintették a vadonat­új nagyüzemi sertésfiazta- tót és a süldőszállásokat. A tsz vezetői felsorolták, mit építettek állami hitelből, mit saját erejükből és a végén megjegyezték, hogy e nagyará­nyú építkezések mellett a múlt évben munkaegységen­ként 56 forintot osztottak a tagoknak pénzben és termé­szetben. Délután érkezett a társaság tanulmányújának utolsó állo­mására, a Kecskeméti Szőlé­szeti Kutató Intézet Miklós- telepi gazdaságába. A látoga­tók nagy része saját falujá­ban jó hírben álló szőlősgazda, érthető tehát érdeklődésük a szőlőtermelési kísérletek iránt. Az intézet kutatói bemutatták a különböző fajtakísérleteket, az üvegházi és a kiültetett sző­lőcsemetéktől (magoncoktól) kezdve a már termő fajtákig. Közei 600 legkülönbözőbb külföldi és hazai szölöfaj­kiültetett termő fajtagyűj” teménye. A látogatók megtekintették azokat a szőlőtáblákat, ahol a nagyüzemi szőlőművelés kü­lönböző módszereit kísérlete­zik ki. Nagy csodálkozást kel­tett a gazdaság motoros per­metezőgépe. Ez a fürge, tartá­lyos kis igép naponta 40 hold szőlőt képes megpermetezni. öreg este lett, mire a tápió­szentmártoni gazdák az autó­buszokkal elindultak hazafelé. Amikor a város villanyfényei is elmaradtak, felcsendült a nóta. A vidám utasok sok hasznos tapasztalattal gazda­gabban tértek vissza falujuk­ba, Dr. Ács Mihály Kati, a menyasszony előadott részletekből áll össze az egységes kép, amelyből ki­tűnik, hogy Kati még a tél utóján kivált az iskolából s nem fejezte be a nyolcadik általánost. A tanács emiatt két ízben meg is bírságolta a szülőket, de Kati úgy „védte” ki a családot sújtó anyagi hátrányt, hogy kijelentette: inkább fizesse apám a bünte­tést, én azt a pénzt megkere­sem maguknak és nem kell napszámost fogadni. — Hát nem sajnálja, hogy kimaradt? — kérdezem. A menyasszony a vállát vonogatja. Láthatóan röstell- kedik miatta. Helyette az apa felel: — Kinőtt közülük. Egyszer is — meséli jókedvűen — lá­togatók érkeztek az iskolába. Ezek kint vannak az udva­ron, Kati körül egy csomó gyerek. Az egyik illető meg­szólítja lányomat: maga a ta­nító néni? Dehogy ő, én va­gyok — áll elő a csoportból a tanítónő, aki hónaljáig sem ér föl Katinak. — Aztán lesz-e hét me­gyére szóló lakodalom? — faggatom a menyasszonyt. — Nem kell. Arra kértem édesapámat, hogy azt a pénzt adja nekünk. Megvesszük be­lőle, ami szükséges. — És hol fognak lakni? — Itt. Géza vizvezetéksze- relő, bejár majd Pestre, én meg segítek a gazdaságban. — Nem Vágyik a városba? — Nem. Szeretem a földet... — Jó kapás a lányom, min­den munkában tud segíteni — bizonygatja a lányára oly büszke apa. Búcsúzóul sok boldogságot kívánok a fiataloknak, de egyet — inkább évődve, sem­mint komolyan — még meg­kérdezek: — Mégis, nem volna értel­me legalább egy évet várni?... Hiszen leendő anyósa is csak tizenöt éves korában ment férjhez... A kérdezett helyett Faragó bácsi felel: ‘— Bajosan, kérem. Három­száz kilométer távolságból nem lehet udvarolni — s köz­ben hamiskásan rámkacsint. Ezt azonban Kati szerencsére nem veszi észre. András Endre A 14 ESZTENDŐS MENYASSZONY — Először hallani sem akartam róla — meséli az apa szigorú arccal, szavait élénk taglejtésekkel kísérve, hogy ezzel is kifejezze: meny­nyire nem akart róla hallani — de ez a Géza gyerek azt mondta, hogy ő akkor főbe­lövi magát... Dehogy lövöd főbe magad, mondtam neki, mikor olyan rendes, csöndes fiú... — A lányom meg azt mondta, hogy ha nem adjuk hozzá, megszöknek — példáz­za a fiatalok nagy szerelmét Faragó néni. — Tényleg megszökött vol­na? — fordulok Katihoz. — Manapság nem divat a leány- szöktetés... A menyasszony lesüti sze­mét. Nem cáfol, nem erősít, csupán mosolyával felel. — Jó, rendben van, járjon ide a fiú, gondoltam eleinte. Leszerel a katonaságtól, az­tán egy-két év múlva vegye feleségül — veszi át a szót Faragó bácsi. — De amikor Géza húsvét előtt hazavitte Kisvárdára és bemutatta az anyjának, hát az olyan bol­dog volt, mintha nem tudom, hány milliót kapott volna. Azt mondta, hogy ő is tizenöt éves volt, amikor egybekelt az urá­val. No, több sem kellett ezeknek... Meg sem várják az 'sz‘, míg Géza leszerel. így, ilyen rapszodikusan gény — bármilyen fiatal is — nem tizennégy esztendős.) — Horváth Gézának hívják a fiút. Katonaidejét szolgálja — adja meg a feleletet Fa­ragó néni s közben egy-egy pillantást vet a szobaajtóra, amely mögül jómagam is mocorgást vélek hallani. Már éppen kérdezni akarom, hogy a menyasszony talán nincs idehaza, amikor nyílik az ajtó. A küszöbön Kati áll, a maga tizennégy esztendejének hamvával az arcán, derűsen, ahogyan csak egy boldog menyasszony állhat. Szép ter­metű, teljesen kifejlett lány. Most már semmin sem cso­dálkozom. Sem a járási tiszti­orvoson, akinek pártoló szak- véleményét el kell fogadnia a gyámhatóságnak, sem a vő­legényen, aki oly nagy lángra gyulladt a szép Faragó-lány iránt. — Kezicsókolom — hangzik el bemutatkozás közben. De ezt nem én mondom Katinak, haneir. ő nekem ... Semmi kétség, jól hallot­tam. Kicsit megzavar ugyan, hogy a spontán, a gyermekien ártatlan köszönés nekem szól, de aztán visszazökkenek egyensúlyomba. Szerencsére előkerül Faragó bácsi is. s most már négyesben bogozzuk a Kati menyasszonysága kö­rüli história szálait. Menyasszony nézőben jártam a minap Gyál község­ben, a Dózsa dűlőben. Meny­asszonynézőben és nem ház- tűznézőben. Gyarló emberi kíváncsiság vitt oda, no meg a mesterségemmel járó köte­lességér net, hogy hírül adjam a kíváncsi olvasónak, amit magam is érdekesnek vélek. Nem voltam hát rest, le­gyalogoltam vagy három kilo­métert a hepehupás ország­úton, hogy megismerkedjek a tizennégy éves menyasszony­nyal. A községi tanács elnök- helyettesétől kapott útbaigazí­tás pontosságának köszönhe­tem, hogy elhagyva a krumpli­földeket, a nagy lucernatáblát és az erdőt, még az égi csa­tornák megnyílása előtt a ta­nyára értem. A cserépfedelű házban a menyasszony anyja fogad. Megerősíti, hogy a hír igaz, valóban jártak a tanácsnál és szülői beleegyezésüket adták leányuk férjhez meneteléhez. Most már csak a gyámható­ság hozzájárulása kell és Fa­ragó Katinak vagy e hónap végén vagy augusztus elején bekötik a fejét. — Es ki a vőlegény? — kér­dezem a még kissé elfogódott Faragó nénit, de az igazat megvallva nagyobb a kíván­csiság bennem a menyasszony látása iránt. (Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a vőle-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents