Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-26 / 175. szám

I960. JÚLIUS 26. KEDD ™&CMod Dabason sem állt meg az élet ■ ^ISpjflg égy alakult a helyzet, hogy két év óta nem jutottam el Dabasra. Ez a tekintélyes járásszékhely valahogy kima­radt elég sűrű utazgatásaim programjából, pedig jó két év­vel ezelőtt, amikor legutóbb és egyszersmind életemben elő­ször időztem alacsony falai kö­zött, észleleteim alapján írt beszámolóban nem festettem túlságosan hízelgő képet róla. A kép egyes részletei, úgy lát­szik, elég mélyen belémideg- ződtek, mert most, hogy vi­szontláttam, élesen vetítődtek elő emlékezetem sötétkamrájá­ból. A folyamatot annak a ter­jedelmes saroklháznak a látvá­nya indította nyilván meg, amely még mindig vakolatlan téglafalaival terpeszkedik a község szíve közepén, bár az eltelt két esztendő alatt némi változás mégis történt rajta, i Földszintjén néhány üzlet nyílt, sarokhelyiságében eigy szemmel láthatólag nagy gond­dal berendezett vegyeskeres­kedés, amelynek polcairól szép portéka kelletti magát és íz­léses kirakatai is magukhoz rántják a járókelők tekintetét. Mellette, ugyancsak vigasztala­nul vakolatlan falak és portál nélküli üvegajtók mögött, ta­karosán berendezett cukrászda igyekszik kielégíteni vendégei­nek kávé-, fagylalt- és süte­ményigényeit, de képességeiből arra már nem telik, hogy egy- egy pohár jégbehűtőtt szóda­vízzel hozzásegítse látogatóit a hőség ellen vívott küzdelem sikeréhez* Kissé visszásán hatott a látvány, hogy ezek fö­lött a már eleven üzlethelyisé­gek fölött holtan hever a fél­bemaradt emelet. Ablaknyílá­sai üresen és vakon merednek a semmibe, ablaktokoknak se híre, se hamva, így a forró jú­liusi szél szabadon nyargalhat feeresztül-kasul a helyiségek­ben. Pedig két esztendővel ez­előtt a dabasiak már büszkén mutattak az akkor még friss málterszagú épűletrer~Nivójuk éa.Jtözségi rangjuk emelését, vártáit tőle. Közben hallom itt is, ott is a panaszt. Nagy a lakásínség. Egy-egy új intézmény, hivatal elhelyezése szinte leküzdhetet­len akadályokba ütközik. Most alakult meg például a -vízgaz­dálkodási társulat — ebben a minőségben a legnagyobb az egész országban —, igazgatósá­gának egy-két szobácska kelle­ne, de nincs. Mi történt itt — kérdem a községi tanács vb-elnökétől - ki az építtetője ennek a két év óta félbehagyott háznak? Tőle tudom meg, hogy a földműves- szövetkezet, de azt is tőle hal­lom, hogy a község is szégyen­kezik miatta. Már két esztendő óta szakadatlanul. — Az idén, ha igaz — mond­ja reménykedve — befejezik mégis. Másfélmillió forint kell hozzá. ígéri a szövetkezet erő­sen, hogy az év végéig teljesen elkészül. Emeleti helyiségeibe a szövetkezeti irodák kerülnek. Akkor pedig fölszabadul elég Kezdődik a szezon a monori magtisztító telepen Két éve így várja ez a ház az „utolsó simításokat”. sok helyiség a községben. El­helyezhetünk majd egyetmást bennük. Itt van, szemben, a dabasi ikultúrház. Erre is jól emlék­szem. Nevezetes épület. Gyö­nyörű oszűopkoszorús udvará­ban készülteik a Ludas Matyi című szép film egyes külső fölvételei. Két éve még elég vigasztalan volt kívül-belül. Széles kapuja üresen táton­gott a nagyvilágba, mert fa­anyaga ismeretlen gazdára lelt. Falai vedlettek, udvara szeméttel, lim-lommal tele, helyiségei piszkosak, gondo­zatlanok. Minden másra al­kalmasabbak voltak, mint arra, hogy hajlékot nyújtsa­nak a község kulturális éle­tének. Most viszont nehezen hi­szek saját szememnek. A szé­les kapunyílást vadonatúj kapuszárnyak töltik ki, a fa­lak frissen meszeltek, az ud­varban rend és tisztaság, a fehérre meszelt oszlopsor szin­te ragyog az erős napsütés­ben. A helyiségek pedig ba­rátságos hajlékot adnak a kü­lönböző szakköröknek, ame­lyek zavartalanul végezhetik' bennük termékeny kultúr- múnkájukat. Két évvel ezelőtt is Juhász Sándor volt az igazgatója a kultúrháznaik. Úgy . láttam, hogy megoldhatatlan feladat­ra vállalkozott. Nemcsak fi­zikai problémákat kellett megoldania, hanem szellemie­ket is. Azt értem ezen, hogy meg kellett birkóznia a mara­di, a gyanakvó előítélettel, s most örömmel látom, hogy iparkodásót teljes siker ko­ronázta. — Éppen most tárgyalunk arról — újságolja lelkendez­ve kis irodájában —, hogy szeptember 5-én megnyitjuk itt a zeneiskolát. A tanárok­kal már meg is állapodtunk. Egyelőre harmonika-, zongora- és hegedűszak lesz. Főiskolát végzett tanárok Ijárnak ki hozzánk Budapestről, hogy átadják tudásukat fiatalsá­gunknak. Nemcsak a dabasiak — Gyón, Sári és Ujhartyán fiad és lányai is tanulhatnak itt muzsikát. Hét osztálya lesz Dabas első zeneiskolájának. Végzett növendékei a különböző zenei szakiskolákban folytathatják tanulmányaikat. így aztán mégis jó érzéssel hagyhattam el második láto­gatásom után Daibast. Hi­szen — akármit is mutat az a befejezetlen épület — nem állt meg itt sem az élet. Las­san, de annál határozottabb j lépésekkel halad előre. Magyar László Egy régi fénykép megőriz­te a monori magtisztító te­lep dolgozóinak háború utáni nehéz munkáját. A képen tu­catnyi sovány, rosszul öltö­zött ember feszül egy súlyos tehervagonnak és kézi erő­vel .gördíti befelé az állo­másról. Az öreg Hatvani-Deutseh bárónak, alti az egykori Mo­nori Mag főrészvényese volt, édeskevés gondot okozott az, hogy dolgozói munkakörül­ményein javítson. Akaratla­nul is kínálkozik az össze­hasonlítás a mai helyzettel, mert az újságíró épp egy te­hervagonnal együtt halad át a kapun. A vagon mögött egyetlen ember baktat, aki egy Agrosztroj-tralclorlioz hasonló, de sokkal kisebb szerkezettel maga tolja be­felé a tíztonnás terhet. A vígan pöfögő kis jószág a csehszlovák vagontoló gép. A Kertimag Vállalat mag­tisztító telepének elődjét 1903-ban alapították és már évtizedekkel ezelőtt is híres volt. Réti telepvezetőhelyet- les azonban huszonhét itt töltött esztendő emlékeivel bizonyíthatja, hogy most sincs ok a szégyenkezésre. Elsősorban a szerződésesen Parkosítják Dobogókőt A csodás panorámát kínáló 700 méteres fennsík tavaly júliusban vált hivatalosan is üdülőhellyé. Ez a körülmény, minthogy közigazgatásilag Pi- lisszentkereszthez tartozik, a község bevételét évi 200 ezer forinttal növeli meg. Erről tájékoztatott minapi látogatásunk során Csermák Béla, Dobogókő legrégibb dolgozója, a Külkereskedelmi Minisztérium" '’üdülőjének gondnoka. Elmondotta, hogy a múlt évben megalakult üdülőhelyi bizottság első feladatának tartja az út- portalanítást, padok fel­állítását. szemétkosarak elhelyezését. Ez utóbbira nagy szükség van, hiszen a kirándulók százai fordulnak meg napon­ta a telepen és tárolóedények hiányában nemcsak a ren­detlen emberek szemetelnek. Megszüntették a tehenek le­geltetését is. — Az idei terv csak a par­kosítást és a szemetelés in­tézményes megszüntetését foglalja magában — hangzott a tájékoztatás. — A parko­sítási terv szerint három méter széles sétányokat léte­sítünk az országút mentén, a sétányok széleit virágágyá­sok díszítik. így lesz elke­rülhető, hogy a sétálók aka­dályozzák az élénk autó- és autóbusz-forgalmat, s ugyan­akkor ők maguk sem kerül­nek emiatt veszélybe. A nagyobbszabású ter­vek között gyermekját­szótér építése és az út­törők táborozási helyének kiképzése szerepel. Erre csak a jövő esztendő­ben kerül sor. Gondolt a bi­zottság az erdők szerelme­seire Is. A Dobogókőhöz tar­tozó erdőrészben fából ácsolt asztalokat, lócákat ál­lítanak majd fel s hozzá sze­métgyűjtő kosarakat a kirán­dulók kényelme és a köztisz­taság érdekében. Épül to­vábbá az üdülőhelyen orvo­si rendelő, fodrászüzlet, köz- kutakat helyeznek el a leg­forgalmasabb pontokon, és ami ugyancsak az. üdülőhely fejlődését szolgálja, a be­építhető területeket az OTP kezelésében felparcellázzák. Eddig a nyilatkozat, amely­hez Csermák Béla hozzátet­te, hogy „ez nem hivatalos”, bár mindenben fedi a té­nyeket. Mi, a magunk részéről öröm­mel adjuk tovább. Reméljük, nem követünk el vele in- diszkréciót .:. A. E. termeltetett borsó, bab és a konyhakerti magvak tisztítá­sát végzik itt. Főleg borsó­ból fut át hatalmas mennyi­ség a telepen, egy idényben 300—400 vagon is, ennek jelentős részét expor­tálják. Különösen Anglia kedveli a magyar borsót, de természetesen csak kemény minőségi kikötéseknek meg­felelő, kifogástalan árut vesz át. A monoriaknak szép be­vételt biztosít a borsó tisz­títása. A beérkező mennyi­ség egy része magánházak­hoz kerül és gyakran ötszáz- hatszáz család is foglalkozik magtisztítással. — Milyen keresetet tud biztosítani a Kertimag Válla­lat az itt dolgozóknak? — kérdezzük a telepvezető he­lyettesét. — A törzsgárda tagjainak körülbelül havi 1500—1700 forint — hangzik a válasz. — A júliustól decemberig fog­lalkoztatott idénymunkások keresete azonban ennél is több. A borsóválogatást la­kásukon végzők pedig rend­szeres munkával 500—600 forinthoz juthatnak havonta. Ez bizony szép jövedelem, de érthető is, hiszen a telep évi termelésének értéke húsz-harmincmillió forint körül mozog. — Milyen gépek dolgoznak a telepen? Sorra járjuk valamennyit. A beérkező termények szá­rítását hatalmas, széntüzelé­sű szárítók végzik. A zsizsik- ielenítés, helyesebben, iiyen­kor még csak lárvátlanítás, nagy tartályok sorában szén- kénegezéssel történik- Az emeleten közismert rázóros­tás tisztítókat látunk, de ezek mellett különleges ©épek is sorakoznak. így például egy új dán-szeparátor, amely- lyel fajsúly szerint osztá­lyozzák a konyhakerti mag­vakat. Odébb kefegéppel ta­lálkozunk és triőrökkel, az emelet egyik helyiségében pedig rázóponyva működik. Ezzel az egyszerűnek tűnő szerkezettel megoldották a konyhakerti magvak aranka­mentesítését. — A termesztők jó része nem is tudja — magyarázza kísérőnk —, hogy a kony­hakerti magvak közül sok­szor épp a legjelentéktele­nebbeknek tűnők kerülnek exportra, tehát az ezekkel való foglalkozás szép jöve­delmet biztosíthat. így pél­dául az olaszok szívesen vásárolnak tőlünk labodát, míg a fran­ciák a ma már sajnos egyre ritkább turbolyát. Hazánkban a gyommag- fertőzöttség még mindig nagy­mérvű. Éppen ezért a Kerti­mag Vállalat monori mag­tisztító telepének működése különösen fontos. Látogatá­sunk során meggyőződhet­tünk arról, hogy a munka most kezdődő dandárjára eb­ben az évben is jól felkészül­tek a telep vezetői és dolgo­zói. Ezekben a napokban már egyre több vagon érke­zik, melyek értékes tartal­mának ,szakszerű tisztítása nagyon fontos a népgazda­ság számára. — O. 1. — Erős földrengés Valdiviában Elemi csapások világszerte SANTIAGO Vasárnap, helyi idő szerint 6.35 órakor, földalatti moraj­lásoktól kísért erős földren­gést észleltek Valdivia dél­chilei városban. Embaráldoza- tot vagy anyagi károkat nem jelenteitek — közli az AFP. TEHERÁN A Teherántól 270 kilomé­terre fekvő Cserdeli község­ben a felhőszakadást követő árvíz ötven házat elmosott- Az árvíznek több halálos és sebesült áldozata van. PORTLAND Oregon állam északkeleti csücskében kétezer ember igyekszik megfékezni azt az erdőtüzet, amely már eddig 20 000 acre területet hamvasz­tott el. Újabb siker a rizs barnulásos betegsége elleni küzdelemben Néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést keltettek dr. Szepes Júliának, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tudományos munkatársának, a mezőgazda- sági tudományok kandidátu­sának a rizs barnulásos meg­betegedésével kapcsolatos ku­tatásai. A világon elsőnek dolgo­zott ki módszert arra, ho­gyan lehet ezt a növény­betegséget már kifejlő­dése kezdetén felismerni és vele szemben az egyes rizsfajták ellenálló ké­pességét meghatározni, így ugyanis ki lehet válasz­tani azokat a fajtákat, ame­lyeknek keresztezésével az el­lenálló képesség fokozható. A rizsbarnulás okozta károkat mutátja, hogy 1955-ben ez a betegség a várt termésnek körülbelül nyolcvan százalé­kát pusztította ki. Azóta az új eljárást az or­szág rizsnemesítő és kutató- intézményei mindenütt beve­zették. A kutatások most újabb eredményekkel jártak. Sikerült szövettani mód­szerrel meghatározni a bámulás három külön­böző megjelenési formá­ját. amelyek más-más módon fe­nyegetik a beteg növényt, ugyanakkor különböző mér­tékben jelentenek veszélyt a körülötte levő egészséges tö­vekre. Külső kórtüneteiket Szepessy István kandidátus ha­tározta meg. A kutatások az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem nö­vényélettani tanszékén most már kitűzhetik célul a beteg­ség kórokozóinak pontos meg­határozását, utána pedig azok­nak a „gyógymódoknak” a megkeresését, amelyekkel a már megtámadott növény el­pusztulását, illetve a betegség továbbterjedését meg lehet akadályozni. Nyolcvanhat éves> de még ma is olyan fiatalosan formázza a mézeskalács szí­veket, mintha harminc len­ne. Tömzsi, fehér hajú kis bá­csika, olyan, akivel csak a me­sében találkozik az ember. Neve: Szlanka János, foglal­kozása: mézeskalács-készítő, Aszód község köztiszteletben álló kisiparosa. Nem kell sokáig faggatni, szívesen be­szél a szakmáról, életéről, munkájáról. Mint mondja, ma is szerelmes ebbe a mes­terségbe, s ha ötször szület­ne, akkor is csak mézeskalá- rsos lenne. Hej, eredetileg hal­lani sem akart arról, hogy valaha is mézeskalácsos lesz. Fönt laktak a Hont megyei Szalatnyán, apja Koburg her­ceg egyik számadója volt, ő meg mindenáron borbély akart lenni. Már el is helyez­kedett a falu öreg borbély­mesterénél, de csakhamar ab­bahagyta a borotválást. Estén­ként ugyanis be-belátogatott a szomszédos mézeskalács-mű­helybe, s egyre jobban meg­tetszett neki ez a foglalkozás. Kezdetben csak figyelte, ho­gyan formálják a tükrös mé­zeskalács-szíveket, huszáro­kat, később ő maga is odaállt a gyúrótábla mellé. Egy szép napon aztán végleg ottmaradt Haufner Ferencnél. Hetven esztendeje ennek, s azóta rendületlenül gyúrja, süti, festi a szebbnél szebb mézeskalács-figurákat. Négy évig tanult, majd ő is fogta a vándorbotot, az akkori idők szokása szerint, s bebolyongta a Felvidéket. Jó néhány hí­res mézeskalácsosnál megfor­dult, kutatta, kereste a még nem ismert szakmai fogásokat. Hatvan éve önálló, ennyi ide­je dolgozik Aszódon á Petőfi utcai kis műhelyében. Most is, amíg beszélgetünk, gyúrja a tésztát, s közben arra is ügyel, hogy a kemence meg ne ége&se a sülő figurákat. Állva dolgozik, mert a mé­zeskálácsosok mindig így vég­zik munkájukat. — Nem olyan nehéz szakma ez, mégis fárasztó — mondja —, mert bizony reggeltől estig talpon kell itt lenni. Vagy tésztát gyúrok, vagy cifrá­zok, de nincs megállás. Amíg beszél, önkéntele­nül is az érdekes kis műhelyt vizsgálgatom. A sarokban a falba épített kemencét, a durva szabású, hatalmas tölgyfaasztalt, meg a falon sorakozó polcokat. — Mik a mézeskalácsos leg­fontosabb munkaeszközei? — kanyarítom más irányba a szót. — Hát legelőször is a ke­mence, de nem ám villany- fűtéses, mert ha nincs áram, megáll a tudomány. Aztán a gyúrótábla, de nem kevésbé fontosak a mintaszerszámok. Látszólag igen egyszerű fog- ■lalicozás ez, de csak mi tud­juk, mennyi gyakorlatot, le­leményességet, rátermettséget igényel. Nem elegendő csak összegyúrni a tésztát, azt is kell tudni, mennyi méz, cu­kor, tojás kell bele. Más anyagból gyúrjuk a szíveket, s másként állítjuk össze az étkezésre készülő mézeskalá­csot. Különben is valamennyi mézeskalácsos másképpen dolgozik. Tájanként is vál­toznak a szokások. Régen fa- formákba tettük a tésztát, s nem kellett cifrázni. A deb­receniek ma is így csinálják. Ma már inkább csak a fa­lusi vásárokon, búcsúkon ta­lálkozik az ember pirosló mé­zeskalács szivekkel. Kihaló- félben van ez a mesterség, a mai fiatalok közül már keve­sen akadnak, akik elmenné­nek mézeskálácsosnak. Pedig nem is olyan régen még erre­felé, Aszód környékén, meg a Galga mentén is nagy kul­tusza volt a mézkeskálácsnak. Nem múlhatott *el olyan lako­dalom, ahol az örömkalácsot ne a mézeskalácsos készítette volna. Akadt is dolguk bő­ven lakodalmak idején a mes tereknek. Szlanka bácsi is sok-sok esküvőre, búcsúra, vá­sárra elvitte a portékáit. Negyven-ötven községbe is eljutottak a híres Szlanka-fé- le mézeskalács-szívek. Egy-egy nagyobb vásárra í azért még ma is elviszik Szlanka bácsi remekműveit, ö maga már nemigen jár árulni, inkább dolgozgat. — Túra még jól tartja ma­gát — mondja elégedetten —, ott még szeretik a mézeskalá­csot. Sokáig beszélgetünk még, szívesen hallgatom az öreg élményeit, emlékeit, amelyek­ről olyan jóízűen szól. El­mondja. hogy a jó mézeskalács akár száz esztendeig is eláll, hisz a méz konzerválja. Be­szél a megyében élő ismerős mestertársairól, a nagykőrösi és a monori mézeskalácsosok- ról. Közben az oklevelét is megmutatja, amelyet nemré­giben kapott a megyei KIOSZ- tól, mint a szakma kiváló mestere. Aztán a családra te­relődik a szó. Három fia van, ha majd nem bírja már a tésztát gyúrni, Jenő lesz az örököse. Máskülönben még sokáig akar élni és sok-sok mézeskalács-szívet szeretne készíteni a környék lányai­nak. Súlyán Pál cÁz aizédi mézeJÁaláes&s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents