Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-26 / 175. szám
#|W rMEGVei kJCMan 1960. JflLIUS 26. KEDD Vegyék be „őket" is a brigádba — Málnát és csokoládét kérek, két forintért..: — Egyötvenért csupa málnát! Csattog az adagoló, a szőke lány alig győzi. Percek alatt kiürülnek a fagyialtos tartályok, hiszen odakint a gyárkapunál 30 fokot mutat a hőmérő, árnyékban. A Csepel Autógyár szerszámműhelyében, a hatalmas csarnok gépsorai között folyik a fagylaltvásár. A szőke lány az előbb tolta be a fagylaltoskocsit s nem volt szükség csengettyűs reklámra, máris a porcelántartályok alján kopog az adagoló. A sorban előttem egy magas, barna fiatalember három adagot kér. — Nagy a család — int mosolygós magyarázattal a gépek felé és gyors léptekkel iparkodik olvadozó rakományával az olajos betonon. A „család”: az öttagú szocialista brigád: Rovni István, Subecz Mihály, Bondor Félix, So- magyvári Jakab és Vincze András, aki most a fagylaltot tálalja. Közülük a legidősebb huszonkilenc, a legfiatalabb huszonhat éves, de már nyolc-kilenc éve dolgoznak együtt itt a szerszámgyárban. Elpusztítottuk a fagylaltot, megropogtattuk a tölcséreket és az üzemvezető szobájában telepedtünk le. Rovni István brigádvezető és Bondor Félix nélkül. A brigádvezetőt párnapos könnyebb betegség legyintette meg, Bondor Félixet meg (rácáfolt a nevére) a napokban operálták vakbéllel. — Jártak nála? — Persze!! — csodálkoznak a kérdésen. — Bevittük neki a fizetést, meg egy kis süteményt, gyümölcsöt, amit szeret. Nagyjából tudom, mit jelent, mivel érdemelheti ki az együtt dolgozó kis közösség a megtisztelő szocialista brigád címet:...........................— példát mutatnak munkájukkal. életmódjukkal, szakmai és általános műveltségük szakadatlan gyarapításával, csiszolásával — így van megírva a SZOT által megformált „nagykönyvben”. Szép követelmény, nagyszerű, rangos cselekedet ezt teljesíteni. De egyáltalán nem könnyű. Ahogy megalakult a brigád, jelentkeztek mind az öten a ,.szakma ifjú mestere” címért folyó verseny tanfolyamára. De csak hárman vizsgáztak sikerrel, mert közbekígyózott az emberi gyengeség. ..jött a diuruzs” — mondja kicsit szégyenkezve az egyik „lemorzsolódott” brígádtag. — Azt motyogták körülöttem, hogy mi a fenének törném magam, úgysem emelkedik az órabér. Én „felültem” nekik. Az enyém tényleg nem emelkedett, mert kimaradtam a tanfolyamról. De most már késő bánat. — Dehogy késő — szól közbe valaki. — A következő fordulót te is végigcsinálod. Végig — fordul hozzám a beszélő — ez már brigádhatáro- zat. Csak még a feleségét is meg kell főzni, mert ő is „duruzsolt”, hogy így az esték, meg ügy az esték, ott a két gyerek, meg a szép lakás, legyen inkább ottlhon, elég az a pénz, amit ketten keresnek. A pénz elég is, de a tudomány nem árt. S persze a több pénz sem. Majd mi meggyőzzük az asszonyt, végrehajtottunk mi már nehezebb feladatot is. A tanulásban tudunk segíteni, mert túl vagyunk a vizsgán. — Meleg volt? — Hót most van harminc fok, de akkor sem volt enyhébb. Izzadtunk, legalábt úgy, mint most. Ott volt c gyárvezető, a főmérnök. £ szerkesztés főnöke és felein kellett matematikából, a hőkezelési eljárásokból, általános technológiából, mindenből. Például ideadtak égj szerszá-mrajzot és le kellet vezetni elejétől végig a szer szám elkészítését. Matematika. hőkezeléstan általános technológia! Vegyék mindehhez figye lembe kedves olvasók, hogy a brigád tagjai között csak egyetlen f iata' ember van, aki négypolgáris végzettség után most esti technikumba jár. Ö rendelkezik a legmagasabb iskolai végzettséggel. Hány szabad órát, estét, sőt éjszakát végig kellett ülni a -könyvek mellett, amíg eljutottak a brigád tagjai a matematikához! Subecz Mihály például néhány évvel ezelőtt öt elemivel került fel Budapestre Máriapócsról egy kilenc gyerekes parasztcsaládból. Segédmunkásként kezdte, s azóta a munka mellett elvégezte a Vili. általánost, rossz lakás- viszonyok között, két gyerek gondjával. Csak a közelmúltban kapta meg a kétszobás összkomfortos lakást közel a gyárihoz, s esténként kékes fénnyel villog az ablak mögjjl a televízió is, mint sok ezer más munkáscsalád lakásában. Somogyvári Jakab szintén nemrég „vonult be” feleségével és kislányával egy kertes telken építettt kétszobás házba. Rovni István most épít. Azaz. nemcsak ő: segít a brigád. Ráckevén, a Duna-partan alapozzák a házát, s vasárnaponként ..kirándulnak” a fészekrakáshoz a brigádtagok és a szerszámgyári ismerősök, barátok. Nem frázis: a brigád valóban egy család, közös örömökkel, gondokkal, tervekkel. Életkörülményeik — jó munkájukkal arányban — változnak, az „egykori” (nem is olyan régen volt) kilencgyerekes szegény parasztcsalád Pestre szakadt gyerekének az a gondja, hogy legyen szép szőnyeg is a televíziós lakásban. A brigád másik tagja épít, a harmadik új falak között rendezkedik. Átlag kétezret keresnek havonta, s a feleségek is dolgoznak. Nyári programjuk így fest: Vincze András (ő a legfiatalabb, nőtlen) Bala- tonboglárra megy „maszek*’ alapon szabadságra, mert (duzzog, de megérti) a szak- szervezet elsősorban a családosokat részesíti kedvezméHÁT AZ EMBEREK? című szovjet filmalkotás, amely nagy sikert aratott Karlovy Variban a filmfesztiválon, rövidesen bemutatásra kerül hazánkban is. .-VXXVSXXXVXXXXXVXVVXXXXXVXXCXXXVXXXXXXXXXXXXVXXYXXVa KÖNYVESPOLC Inaszkiewicz: Visszahulló kő Ebben az újjáépített házban lesz a Petőfi Múzeum. * nyes üdülésben. Subecz Mi- \ hály hazamegy falujába, mert \ három lakodalmat „kell vé- \ gigmurizni” s ez a program \ a pihenőkkel együtt éppen ! hogy belefér a szabadságidő- i be. Somogyvári Jakab most í tért vissza Bujákról, ahol a i családdal együtt töltöttek ; két hetet a szakszervezeti i üdülőben. Augusztus 7-én i azonban folytatja: a Pest megyei KISZ-bizottság jutalmaképpen Bécsbe megy hatnapos autóbusz-kirándulásra. Szépen kerekedett a beszélgetés egészen idáig — aztán megfeneklett. Megkérdeztem ugyanis a brigád egyik tagját, hány könyvük van otthon? — Az még nincs.;, — hangzott a válasz. — Mit olvastak utoljára? Csönd ... Elkalandoznak a plafon felé a szemek. Valaki megszólal: — Arra még nem volt idő... — A lakáskörüli gondok is. — Meg a gyerekek .. . — A szakmai továbbképzés .:. koppannak a csöndben a mondatok. Nem lehet senkit felelősségre vonni azért, hogy nem olvas, de azt a téves szemléletet, hogy „még nem volt rá idő*’ jó lenne legyűrni, hiszen nem idegen, nem ösz- szeegyeztethetetlen az esztergapad, a matematika és az Úri muri, vagy a Beszterce ostroma. Az a baj, hogy a könyveket, az olvasást valamiféle „külön”, később beiktatandó programnak tekintik, odasorolják a szakmai, tanfolyamokkal járó erőfeszítések kategóriájába. Pedig a könyv pihentető, szórakoztató barát, „aki” elkelne a brigádban. Csak ki kell nyújtani kezüket a könyvekért, s rengeteg segítő jóbaráttal gyarapodhat a kis közösség. ...... Vegyék be „őket” is a brigádba. Kovalik Károly vXVVVVXVVVxxwiVVVvxvvxvvvxxvxvxvvv'x.vvvvvxx — Hé, uram, félre az útból! — kiabál rám valaki, miközben a fék nyikorog egyet, majd zörögve elhúz mellettem a 125-ös poros Csepel. Éppen az udvarra fordultam már s egy-két kedves szóval fel akartam világosítani a vad motorost, amilcor a ház előtt lefékezett, s kerek, nevető arccal visszaszólt: — Szervusz! — Szervusz, agronómus! — : ismertem fel a poros úrveze- \ tőt. Éppen jóltor, gondoltam ma- I gamban s összeszámoltam, ; hogy kikkel is kell beszélni a | nem sok reménnyel kecsegte- \ tő ügyben. Dekái kezdjük! \ Az igazgatót, Király Já- \ nőst a szobájában találom. | — Most tessék „uralkodni” j a helyzeten — célzok nevetve ! hivatali rangjára s nevére. És j elmondom, miről van szó... I Ingatja a fejét, és fáradtan í mosolyog — későn ment hasa | az este is. í — Nem olyan könnyű dolog \ ez. Ahány emberünk van, annyi felé jár. S ilyenkor nap- \ keltétől éjszakáig mennek a \ traktorok. Örülnek az embe- l rek, ha álhatnak egy kicsit. ! A dologidő csakugyan nem l a legalkalmasabb annak ; megállapítására, hogy van1 e kulturális élet az Érdi \ Gépállomáson. De azért még- >is megláthat az ember egyet \ s mást. \ — Volt egy tamburazeneka! runk, de két muzsikusa el- / ment tőlünk. Most vettünk % hangszert az igazgatói alapból £ s megvan már a nyolc tagú £ együttes. Azt gondoltam, csép- % léskor kimennek egy kis mu- % zsikát adni... Ez okos dolog. f — ... És vettünk egy teljes ff berendezést az ősszel alakuló ff fotoszakkörnek. 2 Igen, az igazgató szívesen £ látná maga körül a szórakozó, ff kulturálódó embereket... £ A műhely üres. Itt-ott egy ff. gép, de azok sürgősen kelle- $ nek. Az iib-titkár is azon ola- ff jósán ül te a kis irodában, £ néhány szó beszélgetésre. És £ ő is elkezdi sorolni, mi min- ff dene van a „kultúrának”, ff — De várjunk csak! — álli- ff tóm meg. — ötezer könyvet ff mondott? ff — Annyit bizony. Ekkora ff a könyvtárunk! £ — S megmondaná, hányat £ vettek kézbe az ötezerből? ff Ketten jönnek a szobába. A ^ műhelyvezető s az agronómus | barátom. A beállt csöndben o egymásra néznek, ff — Hát... — szólal meg a '/ titkár — ... nem sokat. | Nem bizony. Mert akárhogy ff nézem, az ötezer könyvnek f, csak két-három olvasója van! f Megszólal a műhelyvezető, Petőfi-múzeum nyílik Dömsödön ^ A hagyomány nem az ff igazi Petőfi-házat jelölte meg. ff Az emléktáblás dömsödi ház- % ban Petőfi szülei laktak, a ^ költő a mostani Bajcsy-Zsi- ff linszky úton, Kovács János- 6 nénál, akit tréfásan csak ff Kukucskánénak emlegetnek, f Célozva az özvegy eme „jó” ff tulajdonságára. A szülői ház- ^ ra emléktábla került, emerről ff megfeledkeztek. Évtizedeken ff át elhanyagolták, nem iö- ff rődtek vele. Legutóbbi gaz- ■ \ dó ja meg egyenesen tönkre- | tette. \ A szalmafödeles, kis pa- 1) rasztház most újból olyan, ' f, mint akkor, száz éve. S már minden dömsödi gyerek tudja, itt lakott Petőfi Sándor 1846- ban, és itt írta a Salgó című elbeszélő költeményét. Azt is hozzáteszik, őszre múzeum lesz belőle. Amikor először felvetődött: mentsük meg, ne hagyjuk elveszni a Petőfi-házat, nem volt rá pénz. Szabó Lajos tanár, akinek nagyanyja személyesen is ismerte Petőfi Sándort, lett az ügy leglelkesebb szószólója. A kallódó műemlék híre eljutott a Magyar Gyapjúfonógyárhoz is. Elhatározták: segítenek. És három budapesti textilgyár összefogásából épült, szépült a ház. Délutánonként munkások keresték fel Dömsödöt. A Gyapjúfonó, a Hazai Fésűsfonó és a Csepeli Posztógyár dolgozói társadalmi munkában rendezték, javították ez épületet. A tanácselnök, Kalló Mátyás pénzt szerzett a községfejlesztési alapból. A lakók munkát és pénzt ajánlottak a nemes célra. A faluban Petőfi emlékbizottság alakult. Ottjártunkkor már fehérre meszelve, tisztán állt a két szoba. A gondosan söpört tornác előtt a kertben virágok pompáztak. Uj kerítés, kapu hirdeti, rövidesen nagy esemény színhelye lesz. Szeptemberben megnyílik a dömsödi Petőfi Múzeum. A kiállítási anyagot a budapesti Petőfi Múzeum adja, különös tekintettel a dömsödi Petőfi-emlékekre. A tárlókat, vitrineket ugyancsak a patronáló gyárak készítik. Még meg sem nyílt a Petőfi Múzeum, Szabó Lajos és Takó Miklós tanárok máris újabb terveikről beszélnek. — Dömsöd nagyon gazdag régiségekben, most is gyakran előfordul, hogy furcsa alakú követ, cserépedényt vet fel a traktor. A Petőfi-szoba mellett még van néhány terem az épületben, ide tájmúzeumot kellene berendezni. S ha csak rajtuk múlik, meg is tesz. Kádár Márta 9 í lengyel irodalom legna- ! i» gyobb élő képviselőjé- \ nek novellakötetét veszi ke- \ zébe az olvasó a Visszahulló kővel. Elöljáróban meg kell \ mondanunk, hogy méltó ez a í kötet — összeállításában —* a ff nagy íróhoz, írásművészeté- f nek javát kapjuk itt, s bár az ^ öt rövidebb-hosszabb novella í nem adja az író életművé- í nek keresztmetszetét, az írót f nem ismerő olvasó is — az ff öt novella elolvasása után — ff megérzi: nívós írásművésze- fjf tét kapott a kötet lapjain. ^ Iwaszkiewicz ura a tolinak. ff Nem cikornyás, nem bonyolult. Lényegretörő. Jó példa ff erre Ikarosz című novellája, ff amely egy villanásnyi lát- ff ványból ki tudja bontani az ff egész megdöbbentő, torokszo- ^ rító képét. De meghökken- ^ tőén nyers és realista voná- ^ sokkal rajzolja meg az író ^ egy ember „farkassá” válá- ^ sát, hogyan lesz egy nyálas- ^ szájú suhancból a hitleri ne- ^ velés eredményeként min- ^ denkire és mindenre acsar- ^ kodó ordas, aki végül attól ^ sem riad vissza, hogy azokat ^ vészéjtse el, akik a világra ^ hozták. (Malom a Lutynia | partján.) ^ A kötet két utolsó novel- ^ Iája a közelmúltból meríti ^ témáját. Iwaszkiewicz az em- ^ béri lélek nagy ismerője, min- ^ den rezdülés, minden moc- ^ canás érdekli, s nemcsak ^felrajzolja azt, hanem meg- ^ mutatja az okokat is, leás a ^ gyökérig, s nemcsak az oko- í zatot, hanem az okot is az olvasó elé tárja. Egy ember, aki hazátlan lett, bár látszatra van hazája (Mendelssohn kvartettje) s egy ember, aki első rémületében szökni akar hazájából, de mégsem tud, inkább a börtönt választja (Visszahulló kő), érdekes párhuzamára is alkalmat ad a kötet két utolsó novellája. Ez egyben az ábrázolásmód sokrétűségét is szemmel követhetőleg érzékelteti az olvasóval. Öt novella — öt, önmagában is irodalmi csemegét jelentő írás, de összességükben — bár az író életművének csak töredékét jelentik — egy nagy íróművész életpályájának állomásait, újabb magaslatokra való érkezését bizonyítják. (Európa Könyvkiadó.) — m — ^\\\\\\\\\\\\\^^ \ CIGÁNYMESÉK magnetofonszalagon \ >, Mandoki László, a pécsi \ Janus Pannonius múzeum S néprajzi osztályának munka- | társa baranyai cigánymeséket ; gyűjt magnetofon-szalagra, í Petrovics József siklósi ci- gány mesemondó még két ^ napig egyfolytában is tud me- ;sét mondani, tőle eddig 15 ; mesét vett fel Mandoki Lász- \ akli a mese£yűjtéssel egy- ; időben a Baranyában beszélt S cigány nyelvjárásokkal ismer- S kedik, hogy a meséket eredeti S ízükben fordíthassa le ma- \ gyárrá. I J •• | ünnepélyesen megnyitották a szegedi szabadtéri játékoka! * \ A szombat esti kedvezőtlen \ időjárás miatt a tervezettnél l egy nappal később, vasárnap \ este nyitották meg a szegedi £ szabadtéri játékokat. Este 8 óra előtt már zsúfolásig meg- £ telt a Beloiannisz téri hatal- £ más szabadtéri nézőtér. Több £ mint hétezer ember foglalt ^helyet a széksorokon. Ponto- j san 8 órakor megszólaltak a ff fanfárok, s ünnepélyesen je- ff lezték az ez évi szegedi szabadtéri játékok kezdetét. Mi- | után a különleges hangszerek j rövid időközönként egymás! után háromszor eljátszották aí Szeged híres város kezdetűi népdal első sorainak akkord-í jait, a zenekar eljátszotta aí Himnuszt, majd Bicz György,; a Szegedi Városi Tanács vb-j elnöke köszöntötte a meg je-í lenteket, s nyitotta meg ün-| nepélyesen a játékokat. Beszéde után a szabadtéri ] színpadon Farkas Ferenc Csi-j nőm Palkó című daljátékátí mutatták be. Apró Attila is, akivel valamikor iskolatársak voltunk. — Tudod, ez nehéz dolog itt. Van, aki ide ötven kilométerre dolgozik. — És ti? — fordulok a most érkezettekhez — ti olvastok? Megint csönd lesz, összenézünk mindannyian. — ...Én csak szakkönyveket — szól a titkár. — ... Ha tudnád, mikor megyek én innen haza! — mondja az iskolatárs. — ... Tudod... — akarja mondani agronómus barátom, de aztán tehetetlenül széttárja a karját. — Hát a színház? — Ott voltunk! — vágja rá a szakszervezeti ember gyorsan. — Mikor is? — és a többiekhez fordul. —, Ja, májusban, gyerekelőadáson, a családdal. Bizony, jóbarátok, nem dicsőséges a helyzet. Ti persze, a dolognak éltek, s ilyenlcor lélegzésre is alig marad idő. De ti is ér- zitek, hogy nincsen rendjén sok minden. Hónapok óta áll a vetítőgép — pedig akkor még nem volt nyári munka. A könyvek ott porosodnak a polcokon. De még az új pingpong-asztalt sem állítottak fel — hely hiányában. Hát csakugyan nem találni szállást a pingpong-asztalnak? Van akadály az úton éppen elég. Még sem reménytelen a helyzet. Miért? Mert e baráti szóváltásban benne volt önmaguk elégedetlensége is. — írjad meg valahogy úgy, hogy valami segítséget is találjunk benne — mondta a végén Apró Attila. Amennyit tudok, segítek én is. De a magvetés java, terhe a ti villátokon áll, túl az aratás, szántás, javítás gondján. És ezt az üb-titkár már maga kezdte fogalmazni. — őszre elkészül a kibővített klubszoba. Év végére színjátszó csoportot, énekkart szeretnénk. Hadd tegyem hozzá: Beszéljetek a könyvről. Mondjatok el a könyvekből néhány jó történetet, akár poharazás közben. És az emberek majd olvasni kezdenek. Adjatok jutalomként színházjegyet és az emberek elkezdik a színházjárást. Indítsátok körútra a vetítőgépet. Menjetek a szállásokra, ahol a ti munkásaitok laknak s rendezzétek együtt az előadást a faluval. És az emberek megnézik a filmeket is. De mindenekelőtt magatok induljatok neki! Különben hiába ötezer könyv, tízezer színdarab s százezer film. Hát az emberek? Jönnek majd. Ezt most már igazgató, agronómus, iskolatárs és üb-titkár csakúgy tudja, mint én. Ennyien pedig nem tévedhetünk! Tóth György A Ballada a katonáról
