Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-22 / 172. szám

1960. JÜLIUS 22. PÉNTEK rtsr M/X.VEI tfíriap 3 „NEM TETT JÓT NEKEM PEST..." Józsa László, huszonegy­éves segédmunkás hónapok­kal ezelőtt jelentkezett felvé­telre a Telefongyár Bugyi köz­ségbe telepített gyáregysé­gének munkaügyi irodáján. A munkakönyvét átlapozva, a vezetők a fejüket csóválták: — Huszonegy éves, és öt év alatt kilenc helyen dolgo­zott. Legtöbbször önkényesen lépett ki. Volt, hogy elküldték, s volt úgy is, hogy hónapokig tengett-lengett munka nél­kül. Sehol nem tudott meg­ragadni. A munkakönyv arról is árul­kodott, hogy hat-nyolc hétnél tovább nem állta egyik helyen sem. Egyetlen kivétel a soroksári úti Gyapjúfonó­gyár volt, ahol kilenc hónap után írták a köqyvébe: — Munkaviszonya elbocsá­tás miatt megszűnt... Fehérvári Mihály, KISZ-tit- kár azt mondja róla: — A télen ismertem meg az egyik KISZ összejövetelen. A húgát, Máriát kísérte el, aki két éve itt dolgozik a Te­lefongyárban ... Tudtam, hogy baj van vele ... Amikor ná­lunk munkára jelentkezett, a húga éppen beteg volt. Azt gondoltam, a testvére küld­te ... Józsa Mária véleménye: — Nem akartam, hogy Laci idejöjjön a gyárba! Még el­képzelni is borzasztó volt, hogy majd azt csinálja itt is, amit a többi helyen ... A bőr leégne az arcomról ha ... Nehezen mondja ki, de erőt vesz indulatán, restellkedésén. — Néha olyan részegen jött haza, hogy ... Persze, más­nap nem tudott felkelni. Anya eleinte könyörgött neki, aztán szidta, mint a bokrot, néha még egy-egy pofont is ka­pott ... Nagyon nehéz volt mindent lenyelni miatta... A szomszédok, áz egész falu tudta, hogy Laci ilyen!. .. Ezért nem akartam, hogy idejöj­jön dolgozni. Azt gondoltam: itt is hat hét utón vagy megy, vagy menesztik... Akkor pe­dig én... A mondat hirtelen félbe­szakítása többet fejez ki, mint a szó. — Mert kultúros vagyok a KISZ-vezetőségben ... Azt mondhatták volna: „Ne . be­széljen az, akinek ilyen test­vére van!” Belehalnék a szé­gyenbe, mert szeretem ezt a... Meg se tudnék lenni a szava­lás, népi tánc, éneklés nélkül. Meg a szervezést is szeretem. Hát ezt féltettem Laci miatt... Józsa László már hónapok óta a CB ötszázötvenönöts tí­pusú telefonkészülék egyik alkatrészén, a végszerelést végzi. Betanított munkás. Azt mondják: ügyes, gyors és pontos. Középtermetű, sötétszőke hajú, szürkéskék szemű, nyu- godtnak látszó fiatalemberrel fogok kezet Amikor beszél­getésbe kezdünk, kicsit za­vartan nevet. — Szeretek itt dolgozni. Fő­leg azért, mert..; Kutatóan rámpillant, nyel egyet: — Már biztosan tudja, hogy se nem ez az első, se a har­madik helyem... De itt most jó, mert.;: Mikor indokolni akar, el­hallgat. Zavarán cigaretta- kínálással segítem át. Fújja a füstöt. — Bakelittal dolgozunk. Az udvari partit nem szeret­tem. Többször kértem, hogy tegyenek be a műhelybe, de sehol sem sikerült... Tizen­hat éves voltam, amikor dol­gozni kezdtem. A lakatos szakmát szerettem volna meg­tanulni. Itthon nem volt rá pénz, hogy etessenek, ru­házzanak és a buszt is fizes­sék Pestre. Anyám özvegy negyvenöt óta. Ahhoz, hogj valamelyik pesti tanulóott­honba bejussak, nem is tud­tam, hogyan kezdjek hozzá .. I Édesanyám sem ért az ilyes­mihez ,. j aztán mindenül meguntam ... nem tett jót nekem Pest!... — Itthonról hajnalban men­tem el, két órakor kijöttem a munkából, négykor-ötkor in­dult vissza a busz... Eleinte ide-oda lődörögtem, aztán, ha esett az eső, vagy hideg volt... szóval sörözéssel kezdődőit, rumozással végződött. Vagy moziba mentünk a haverok­kal ... Hogy hívták őket? Jancsi meg Laci, a vezeték­nevüket nem tudom. Csak a csúfnevüket: a Kopasz, meg a Kakas. Nem velem dolgoz­tak! Hogy hol? Nem tudom, de pénzük mindig volt... Nem, nem szeretek inni! De muszáj volt, mert kinéztek maguk közül..; — Sokszor nem emlékeztem semmire, úgy berúgtam. Még fizetésnapkor is megtörtént- annyi pénzem se volt, hogy a buszjegyet megváltsam .. Lehet, hogy kiemelték a zse­bemből. Anyáék vették meg a jegyet... Nem szóltam visz- sza, ha szidott. De ... ha a cimborák közé kerültem, újra csak ittam ..; Az ellenforra­dalomkor azt hittem: „no most!’*... Meglógtam, Bécs- ből visszajöttem .. . — Tudom, Mari nem akar­ta, hogy beálljak ide... Magyarázza, hogy itt, eb­ben a gyárban azért van tü­relme megmaradni, mert is­merősök, barátok között van. Pesten, a nagy idegenben sohasem maradt meg egy­helyben. Az is baj volt, hogy mindig a műhelybe vágyott, és így az udvari partiban ímmel-ámrnal mozgott. Ép­pen ezért sehol sem érde­melte meg, hogy előbbre vi­gyék, hogy biztosítsa magának a továbbhaladást. Aztán az is jó, hogy most negyed óra alatt sétálva ha­zaér. — Most harmonikázni tanu­lok ... Este televíziót né­zünk . . . Mariva? járunk együtt munkába, haza is. Ha ő KISZ-gyűlésen van, elhív engem is... Nem, nem azért, mintha a húgom csend­őrködne, hanem jobb vele ... velük ... Megismerkedtem egy komoly kislánnyal. Az anyja akadályoskodik. Még legalább egy esztendeig áll- nom kell a sarat. Akkorra ta­lán már szakmát tanulok, la­katosságot ... Azután? Már huszonegy éves vagyok, meg­jöhet az eszem ... A búcsúzás előtt ismét megkeresem Fehérvári Mi­hályt, a KlSZ-titkárt. Azt mondja, hogy Józsa Laci minden szavában teljesen őszinte volt. ök nem sietik el a dolgot vele. Lassan, csep- penként adagolják a fiúnak azt, ami fejlődést, emberi előrehaladást, jellembeli meg­szilárdulást jelent. Úgy bán­nak vele, úgy belevonják min­denbe, mintha mindig is közéjük tartozott volna. — Laci eljött sportpályát építeni, virágokat ültetni, muzsikálni a táncotoknak. Most már a lányoknál is meg­tört vele szemben a jég. örül a KISZ-titkár. — Nem ide­genkednek tőle, szívesen táncolnak vele. Ha felépül az új szárnyépület, azt hi­szem, lakatosi csinálunk belőle. Még várunk vele egy kicsit, de nincs nagyon messze már, hogy Józsa Lászlóból derék és rendes ember legyen. Mert mi is azon vagyunk. Déri Károly Ma Baiatonfüreden sorsolják a lottót A lottó 30. játékheti nyerőszámainak sorsolását ma dél­előtt 10 órai kezdettel Baiatonfüreden, a szabadtéri színpadon tartja a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Befejeződött az ülnökválasztás 1944 népi ülnököt választónak a Pest megyei tanácsok a bíróságokhoz A megválasztott ülnökök legnagyobb részé üzemi munkás és dolgozó paraszt A Pest megyei Tanács, va­lamint azoknak a járási jogú városoknak és járásoknak ta­nácsai, amelyeknek területén városi, illetve járásbíróság működik, az elmúlt hetekben választották meg bíróságaik népi ülnökeit. A megye egész területén 1944 népi ülnököt választottak. A megyei tanács a megyei bírósághoz 194-et. Az új ülnökök névsorát már megkapták a bíróságok és ha­marosan sor kerül beosztá­sukra, hogy megkezdhessék munkájukat az igazságszolgál­tatásban. Tíz év óta áll fenn Magyar- országon a népi ülnöki intéz­mény. f Az elmúlt tíz év alatt be­igazolódott, hogy minden tekintetben megfelelt a várakozásoknak. Kifogás­talanul töltötte be hiva­tását és jelentősen hozzá­járult a szocialista törvé­nyesség elvének érvénye­sítéséhez, valamint a bí­ráskodás demokratizmusá­nak biztosításához. A dolgozók kategóriáiból megválasztott ülnökök közre­működésén át a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság és az értelmiség közvetlenül részt vesz a bíráskodásban. A népi ülnökök gazdag élettapaszta­latai, igazságérzete nagy se­gítséget nyújtanak a szakbí­róknak az igazságos ítéletek meghozatalában. Az újonnan választott népi ülnökök megbízatása három évre szól. Az elsőfokon ítél­kező járásbíróságok, városi bíróságok és megyei bíróság — ez utóbbi bizonyos ügyekben ugyancsak elsőfokú bíróság­ként ítélkezik — a hozzájuk juttatott névjegyzék alapján megfelelő csoportonként hív­ják be a törvényben megha­tározott egy-egy hónapi szol­gálatra az ülnököket, akik ez alatt az egy hónap alatt o szakbírákkal teljesen e§yér­HARMINC BOLDOG ÚTTÖRŐ Csütörtök, kora reggel. A város még alszik amikor har­minc, úttörőruhába öltözött pajtás boldog igyekezettel siet a váci vasútállomás felé. Kezükben bőröndök, táskák; látszik rajtuk, hogy hosszabb útra indulnak. öt óra tájban már rende­ződnek a sorok. Együtt van a Hámán Kató iskola har­minc úttörője. GéCzy és Tég- lásné tanárnők most csa­patparancsnokként veszik számba még egyszer az indu­lókat. MEGÉRETT A KELKÁPOSZTA M ' plttp ■. \ ■ m % j Az üllői Március 15 Tsz-ben a kertészeti dolgozók — Gás­pár Károlyné, Zubor Ilona, Nyitrai Ilona, Erős Pálné és Kovács Jánosné — a kora reggeli órákban kezdenek hoz­zá az érett, piacképes kelkáposzta szedéséhez. Mikula Gáborné és Kalocsa! Istvánná rakja — osztályozza — a ládákba a kelkáposztát, amelyet a déli órákban a fel­vásárlótelepre szállítanak. (Csekő felv.) Herendi Évike első ízben megy táborozni. Kissé nehéz szívvel búcsúzik édesapjá­tól, aki kikísérte az állo­másra. Rácz Sándor is el­jött Erzsiké kislányával, mielőtt délelőtti műszakra indulna a Dunai Hajógyárba. Több szülő egészen a Déli­pályaudvarig bekíséri a csa­patot. Pál Jánosné, a szülői miiúkdközosé'ég" " egyik 'tagja is beszáll a szerelvénybe. Nélküle szinte el sem le­hetne képzelni a HŰmán Kató iskolások Balaton-parti tá­borozását. Minden évben lekí­séri őket, fáradhatatlanul segít főzésben, sátorrende­zésben a kéthetes nyaralá­son. Megtudjuk, hogy a sátrak már két napja állnak a sió- f ok-tisztviselő telepi részen. Egy kis erdő mellett vertek tábort; közel a vasútállomás­hoz és még közelebb a kék­vizű Balatonhoz. A Nyugatinál mindenki felfér a 46-os villamosra és a Déli-pályaudvarnál sincsen baj: külön szakaszt foglal­hatnak el, együttesen az iz­gatottan zsivajgó kislányok. Pontosan nyolcat mutat a nagy óra, amikor a szerel­vény kigördül az állomás­ról. Integetnek a kendők, van egy-két könnycsepp, de a vonat már el is tűnik a ka­nyarban, Kelenföld irányá­ban. Sok száz üdülőt visz, köztük harminc vidám Há- mán Kató iskolást, sok örö­met, vidám kalandot Ígérő nyaralásra. Jó utat, kellemes szórako- í zást váci kispajtások! \ P. R. 1 —r . TITKOS HÁBORÚ £ A Magyar Filmhíradó mun- ^ katársai különkiadással je­2 lentkeznek a fővárosi és vi­y ^ déki mozikban. Az elmúlt he­tekben Titkos háború cím- í í mel kisfilmet állítottak ősz­y sze az imperialista hatalmak- ^ nak a szocialista országok el­eien irányuló kémtevékenységé­iről. Az alapgondolatot az y ^ amerikai légierő U—2-es gé­^ pének provokációja adta. A ^ film bemutatja: amikor a ^ nyugati politikusok a békés együttélésről és leszerelésről y ^szónokolnak, felfegyverzett és | ravaszul felszerelt kémek pró- bál koznak újra és újra a í szocialista országok katonai y £ titkainak kifürkészésével, s i provokációs cselekményekkel* M ÁR NEM ámuldozunk azon, hogy rakéták, mes­terséges bolygók keringenek a világűrben. Hétköznapjaink emléktárába soroljuk, mint közeli lehetőséget, hogy az ember eljut a holdra, s a csillagok világában mi is csak egy csillag vagyunk és nem az ismeretlen „világ közepe". Az élet változása olyan pél­datárat terít elénk, hogy szé- i dülünk, ha váratlanul valaki i azt mondja; „Válaszd ki a I legjellemzőbbet!" i A gödöllői járás pártbi- \ zottságának vezetői a heti j tennivalóikat beszélték meg. I Talán a világűr kutatásáról \ tárgyaltak? ! Nem, de szavuk mégis, va- ! lahogy összefüggött mindazzal, ! ami sártekénken és azon túl i történik. ! Ez, a minden héten szabi- ! lyosan ismétlődő operatív bi- J zotisági ülés — ez a pontos l neve — számbavette azt, í hogy csővázas elárusító helyet ( kell építeni a tsz-ek számára, ' egyet a kis-, egyet pedig a Válaszd ki a legjellemzőbbet nagypiacon. Ami természetes és magától értetődő, azt nem kell indokolni. — Gondoskodni kell Gödöl­lő ipari munkásainak és értel­miségének friss zöldséggel és gyümölccsel való ellátásáról... Egyetlen háziasszony sem ült az asztalnál, aki azt mond­ta volna: — Kérem, ebben a napiren­di pontban rólam is szó van! Férj, gyerekek, háztartás gondja, befőzés ... rí ATÁROZAT született az fi azonnali intézkedésre, határidővel, felelőssel. A tennivalók sorában ez az ügy olyannak hatott, mint egy nagy zenemű nyitánya. Mert ezután a tekintet, szó es emlékezet a járáf falvaira, a forró júliusi napon dolgozó emberek ezreinek és a gépek százainak munkájára fordult. Nem hallottam, hogy vala­ki kérdezte volna: — Hol tartunk? A személyes élmény és ta­pasztalás frisseségével, s meggyőző erejével idézték egy-egy község árpahozamá­nak holdankénti átlagát. Em­legették a kombájnok és ve­zetőik jó vagy rossz tulajdon­ságait. Szót ejtettek a gabona- terhétől megszabadult föld másodszori vetésének lehető­ségéről. Türelmetlenül, de mégis okos józansággal fontolgatták, hová kell segítség, hiszen Val- kón, Zsámbokon nagy az igyekvés és már a tarlóhántás van soron, hordják, kazlazzák a szalmát, osztják a munka­egységek után járó árpát, bú­zát. Néhány szó került a blokk- lapokra: — Figyelni az arányra. Min­denki annyit kapjon, amennyit a közösben teljesített!... Kistarcsán és Kerepesen ke-: sőbb ugyan, de gyorsan érik a gabona, különösen ebben a száraz, nagy melegben. — Itt kevés a munkaerő — jegyezte meg valaki az asz­talnál, s a másik oldalról a ,tények és erők ismeretében azonnal folytatták a monda­tot: — Mozgósítjuk a faluban élő párttagokat... \i INCS PÁTOSZ és nem t’ hat hivatalos kijelentés­ként mindez. Magyarázni sem kell, ez annyira termé­szetes. Elosztják a gépeket, gon­doskodnak a gabonát szállí­tó fuvarokról, ellenőrzik a ga- bonaraktárakat... Ütemet teremtenek, ahol diszharmónia van. Érzik: nincs joguk belenyugodni az eddig megszokottba, mert a mai hétköznapok újak a falu: számára és az egybeszakított i földeken a munka más rit- i must kíván... — d — \ tékű bírói jogkörrel vesznek j részt a büntető- és polgári pe-1 rek tárgyalásán, mint a há­romtagú tárgyaló- és ítélőta­nács tagjai. A tárgyalást el­nökként a szakbíró vezeti, mel­lette a két népi ülnök szavazó­bíróként foglal helyet. A népi ülnököket a de­mokratikus elvek szigorú érvényesítésével választot­ták meg a tanácsok az Üzemek, az állami gazda­ságok, a termelőszövetke­zetek és a területi lakos­ság előzetes jelölései alap­ján. A dolgozók tehát maguk je­lölték ki saját soraikból azo­kat, akiket alkalmasnak Ítél­tek erre a rendkívül fontos funkcióra. A megválasztott ülnökök túlnyomó többsége tehát a termelőmunkában közvetlenül résztvevő mun­kás, de szép számmal van köztük — amint a megyei ta­nács titkárságához befutott je­lentések adataiból megállapít­ható — tsz-tag, alkalmazott, nyugdíjas, háztartásbeli és egyénileg gazdálkodó paraszt. A megválasztott ülnököknek közel fele már korábban is ülnöke volt a bíróságoknak, a többi most kapta meg először ezt a komoly megbízatást. A Pest megyei Bírósághoz megválasztott 194 ülnök kö­zött 138-at a szakszervezetek, 18-at a tsz-ek és 38-at a terü­leti lakosság jelölése alapján választott a megyei tanács ül­nökké. Á Ceglédi Járásbíró­sághoz 230, a dabasihoz 70, a gödöllőihez 160, a monorihoz 160, a nagykátaihoz 120, a Nagykőrösi Városi Bírósághoz 100, a Pest vidéki Járásbíró­sághoz 420, a ráckeveihez 160, a szentendreihez 100 és a vá­cihoz 230 ülnököt választot­tak. így a szakszervezetek je­lölése alapján 708, a tsz-ek dolgozói közül 353 és a lakos­ság jelölése szerint 883 ülnök került a megye területén mű­ködő bíróságokhoz. A törvény nagy körülte­kintéssel gondoskodik ter­mészetesen arról, hogy a népi ülnökké választott dolgozókat semmiféle anyagi károsodás ne érje. Az üzemi dolgozóknak az egy-egy hónapig tartó ülnöki működésük idejére is folyó­sítják vállalataik teljes mun­kabérüket, ugyanígy megkap­ják átlagos keresetüket a tsz- tagok, az állami gazdaságok dolgozói és az alkalmazottak is.

Next

/
Thumbnails
Contents