Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-20 / 170. szám

I960. JÚLIUS 20. SZERDA

"KMirlrrt

3

Hogy érzedmgädkislányom nálunk?

Svábencki Pali bácsi, a jószívű takarmányos kérdezi ezt a gyakorló esztendő első hónapjának letelte előtt, s a felelet könnyűnek látszik. Mégis milyen nehéz! Mennyi új, megkapó élményt hozott Kis- pál Erzsiké számára ez a röpke néhány hát is!

Igaz, ismerte a szövetkezetei, s ceglédi Rákóczit: szülei itt dolgoznak, maga is idejárt haza, naponta, a technikumból. S viszont: a tsz-tagok is ismerik őt. szorgalmát, munkaszeretetét Látták nemegyszer, hogy a szép növésű diáklány könyvek forgatásához szokott keze milyen jól bánik a kapával, a fe- jősajtárral. Mégis, munkája megkezdése előtt valamiféle kis szorongás lappangott benne. Vajon a sikeres képesítővizsga után, mint „állattenyésztő” címmel rendelkező, kihelyezett szakembert, fogadják-e olyan szívesen, mint a múlt években, amikor iskola után, szerszámmal kezében jelent meg a tsz- tagok között a földeken vagy az istállóban?

Első nap reggelén Ü. Kovács Bandi bácsi, az állate- nyésztők brigádvezetője kísérte végig leendő munkahelyén. A sok tapasztalattal rendelkező brigádvezető, aki látszólag könnyedén végezte munkáját, az első beszélgetésnél őszintén megmondta fiatal segítőjének:

— Tudod, lányom, ötvenen felül, az én koromban már nem olyan fürge az ember. És a szövetkezet megnövekedésével nagyon megszaporodott a munkám. Ahogy

felfejlődött az állatlétszám,

úgy sokasodott a munka, a gond. Egyedül nem birtam volna már. Örülök, hogy jöttél.

Erzsi itt nőtt fel a városban, ismerte a ceglédieket. Tudta azt is, hogy néhány évvel ezelőtt a szövetkezeti tagok jó része még afféle tehernek érezte a szakembert, s bizony nem fogadta valami kitörő örömmel. Most viszont, ahogy köszöngetett a hajnali munkájukat végző tehenészeknek, baromfi- és sertésgondozóknak, azok visszaköszönéséből örvendetes változást sejtett meg. Jólesett neki a brigádvezető bizalmas beszéde, de «leginkább az, hogy a tagság minden gyanakvás vagy ellenségeskedés nélkül fogadta. Inkább kíváncsiságot fedezett fel az emberek szemében. „Nos, majd meglátjuk, te nyurga, szőke csitri, hogyan állód meg a helyed? Ha tudsz nekünk segíteni, jó cimborák leszünk” — mondta az emberek tekint tete.

Azj, igazi meglepetés azonban csak ezután következett. Alig járták végig az ólakat, istállókat, alig pirkadt fel a hajnal, jött az elnök, nagy megbízatással.

— Erzsiké, ma Hódmezővá- ] sárhelyre kell menned.

— Hová? — hüledezett a lány.

— Át, ide Vásárhelyre — j bökött az ujjával keletnek az | elnök, mintha csak a szomszéd tanyáról volna szó. — Autóval, persze. Van ott nekünk egy emberünk, szoktunk tőle süldőt vásárolni, hízóba. Most is üzent, van neki három eladó. Elmész és megveszed.

Sok magyarázkodásra nem volt idő, az elnök már indult tovább. Még megjegyezte:

— Legutóbb 625-ért vettünk tőle ilyen süldőt, többet most se adjál érte.

Egész úton egy nagybajúszú, vásárhelyi parasztbácsi foglalkoztatta gondolatait. Külsőre még csak ilyenformán el tudta képzelni, De vajon, milyen lehet, jóember-e, vagy makacs? Azt persze nem mondhatja meg neki, hogy első napi,

legeslegelső megbízatása

ez a vásárlás új munkahelyén, s meg kell kapnia mindenkép a süldőt 625 forintért, vagy alább. De mit csinál, ha az eladó megköti magát és 650, vagy mondjuk, 630 forint alatt egy fillérrel sem hajlandó adni? Akkor jöhet vissza üres kézzel, szégyenszemre.

Végre megérkeztek, s amint a leány meglátta emberét, első pillanatban tudta, küldetése

csakis sikeres lehet. Hogy az alkudozás hogyan folyt le, nehéz volna már szó szerint követni. Tény, hogy 25 forinttal olcsóbban, darabonként 600- ért megkapta a süldőket.

Mikor felrakodtak, s indultak volna, az eladó tettetett haraggal megjegyezte:

— Ha Cegléden járok, nem fogok udvarolni magának. Akárkinek, csak magának nem. Hiszen lealkudja az ember fejéről a hajat!

— Nem baj — felelte Erzsi, — vannak Pest megyében is csinos legények, még csinosab- bak, mint maga.

A történet egészéhez ugyanis hozzátartozik, hogy a rettegett „bácsi” mindössze 25 éves legényember, és a vásárló leány — mellékesen szólva —, igen csinos.

A bemutatkozás tehát sikerült, de a folytatás is méltó volt hozzá. A Rákóczi Tsz állatgondozói csak hüledez- tek, mikor látták, hogy az új szakember hajnalról-hajnalra velük együtt, négy órakor kel, járja fáradhatatlanul a baromfitelepet, a sőrehizlaldát, az istállókat. Részt vesz a fe- jés, az almozás irányításában, kiméri a takarmányt, segít, ahol segíthet, s tanácsot ad, ahol szükség van közbelépésére. Mint a környezetében dolgozó férfiemberek tréfásan mondják: az állatgondozók birodalmán kezd meglátszani az asszony — helyesebben a leány —, keze. Ügyel az állatok tisztántartására, az alom, a takarmány nem úszik 1 már úgy szét, mint régebben, s hamarosan táblák kerülnek a fejőstehenek feje fölé. A nyersanyag már megvan, s

Erzsi kicsikarta

az ígéretet a vezetőktől, meg az iparosoktól, hogy a táblák egy héten belül el is készülnek.

Nehéz az állatgondozók munkája. Hajnalban kezdenek, este nyolc-kilenc óra tájban végeznek. Természetes, hogy a reggeli és a déli, valamint a déli és az esti etetés közötti szabadidejüket tetszés szerint használhatják fel. Néha maga a brigádvezető is hazamegy ilyenkor, kicsit pihenni, vagy ki a földre, a háztájiját csinálni. Csak Erzsi nem mozdul el. Uj takarmányösszeállításokat dolgoz ki, kísérletezik, hogyan lehetne olcsóbban több tejet, húst termelni. Lehet, azt mondja valaki, hogy ez az egészen fiatal szakember mohósága talán, később majd megunja. Ám a

valóság egészen más, minden jel arra mutat: egyre inkább beleszeret tanult szakmájába.

Nagyon jólesett neki, amikor Bandi bácsi, a tanácsát kérte a próbafejések levezetésére, s azt is megbeszélte vele, hogyan térhetnek át fokozatosan az egyedi takarmányozásra. Viszont ő is bizalommal fordul brigádvezetöjé- hez, ha valahol fennakad a munkában. A minap az állatkiadási bizonylatokat kellett kitöltenie, s ezt a „tipikusan irodai” munkát nem tudta volna elvégezni a brigádvezető segítsége nélkül.

Irodai munka! Nem tudná megszokni az íróasztal mellett, nem tudná elképzelni életét a szabad mozgás, a termelésben való részvétel nélkül. További, tervei között első helyen szerepel: az egyetem. Igaz, ami igaz, hogy ott is sikeresen megálilja a helyét, az más, rendszeresebb munka- beosztás mellett könnyebb lenne. Például, ha Gödöllőn, áz egyetem célgazdaságában, vagy Herceghalmon kapna munkát. Dehát ezek csak afféle álmok, s ha nem teljesülnek, nem fog nagyon meglepődni, sőt talán nem is igen bánja... Nehéz lenne ugyanis újból élőről kezdeni, új emberek között, idegenül. S hogy a szövetkezet mennyire

megbecsüli munkáját,

arra a legjellemzőbb: nem kell letöltenie havi 30 munkaegységért a gyakorlati év két első hónapját, már most szó van róla, hogy a második hónapra 45 munkaegységet szavaznak meg neki.

Hát ez, s ennél még tán jóval több volt vidám válaszában, mikor felelt az öreg ta- karmányosnak:

— Köszönöm kérdését, jól vagyok, Pali bácsi, nagyon jól érzem magam ...

Holka Vilmos

BOLTÉPÍTÉS VÁCSZENTLÁSZLÓN

A vácszentlászlói plébánia mellett egy új épület falai emelkednek a magasba. Állandóan nyolc-tíz ember szorgoskodik a téglarakások és meszesgödör körül. Hordják az anyagot, rakják az állványt, keverik a habarcsot. Munkájuk nyomán gyorsan nőnek a falak, már helyükre kerültek az ajtók és ablakok is. Ha minden jól megy, augusztus 20- ra, tehát egy hónap múlva teljesen készen, kitakarítva, átadásra kerülhet az új épület, amelyben földművesszövetkezeti vegyesboltot rendeznek be.

Nem olyan nagy dolog ez, hogy felépítenek egy boltot, mondhatná valaki. Láthatunk ilyet máshol is. Ez igaz, de a vácszentlászlói boltépítésnek története van, s különösen sokat nyom a latban az a tény, hogy rendkívül olcsón, szinte néhányezer forintért varázsolják a főútvonal mellé az új szövetkezeti egységet.

Amikor Vácszentlászó termelőszövetkezeti község lett, sok szó esett arról is, hogy ideje lenne itt-ett modernizálni, fejlődni, a falu új útja ezt is megkívánja. Mindjárt szóba került a kereskedelem is. A mostani vegyesbolt félreeső utcácskában, egy száz éves, roskadozó épületben van, s őszi esők idején ember legyen a talpán, aki itt zavartalanul megoldja az áruszállíA társadalmi munkások egy csoportja

tást. Ez is hozzájárult aztán a járási központ elhatározásához, s kimondták, ha törik, ha szakad, Vácszentlászlónak új boltja lesz. Igen ám, de miből? A tervkészítések idején erre a célra nem kértek pénzt, márpedig pénz nélkül építeni igen bajos dolog. A járási központ vezetői és a valkói szövetkezet igazgatósága (Váe- szentlászló a valkói körzeti szövetkezethez tartozik) más megoldást kerestek. Úgy döntöttek, hogy részben házilagos megoldással, részben pedig társadalmi munkával építkeznek. Az elhatározást tettek követték. Az MNB Il-es számú Területi Irodája méltányolta a helyi kezdeményezést,

s a gödölllői bankfiókon keresztül biztosította a szükséges összeget. Ebből aztán megvásárolták a plébánia egy romos épületét, s a szomszédos telket. Társadalmi munkában bontottak, s megtisztították a bontási anyagot, elvégezték a földmunkát, s megkezdődhetett az alapozás, majd a falazás. Eddig közel 15 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a szövetkezet alkalmazottai és néhány helybeli szövetkezeti tag.

így épül a vácszentlászlói új bolt Hunyás Gábor kőműves és öttagú brigádja, valamint a társadalmi munkások népes csoportja keze nyomán.

Tcnkely Miklós

A Galga völgyétől — Nowe-Miastóig

Régen történt, immár 21 éve, hogy egy borús, esőre hajló őszi délutánon elcsigázott, agyonfáradt menekültek érkeztek falunkba. A menekültek lengyel katonák voltak. A naptár 1939 októberét mutatta. Ekkor már eldördültek a második világháború első ágyúlövései, lángokban égtek a lengyel falvak és ezernyi sebből vérzett Lengyel- ország.

Két és fél évig éltek nálunk, illetve Pest megyében a lengyel menekültek. Galgamá- csa, Nógrádverőce és NagymaLudwig Domagála és magyar vendége.

ros parasztjai bújtatták őket az. üldözők elől. Mert a fasiszták és magyar cinkosaik mindannyiukat deportálni akarták.

Ludwig Domagála és üldözött társai 1942 kora tavaszán hazánk elhagyására kényszerültek. Életveszély közepette, magyar parasztcsaládok segítségével azonban, sikerült átszökniök a közeledő felszabadító szovjet csapatokhoz, akiknek oldalán a háború végéig harcoltak a sokat szenvedett lengyel nép felszabadításáért;

Romhalmazt talált háza helyén Ludwig Domagála, amikor a háború végén visszatért hazájába, s csaknem három évbe tellett, míg családját, feleségét és gyermekeit fel tudta kutatni.

Sok év telt el azóta, de ez a sok év csak érlelte, mélyítette Ludwig Domagálában és volt menekülttársaiban a magyarok iránti barátság érzését. Kedves meghívásukra az idén három felejthetetlen hetet tölthettem Lengyelországban. Meg kell mondanom, zavarban voltam, olyannyira éreztem őszinte szeretetü- ket, a honfitársaim iránt érzett nagyrabecsülésüket. Valósággal kézről kézre adtak, 8 lehetővé tették, hogy beutazzam vendégszerető országukat. Láttam tavaikat és tengerüket, a felépíett Gdanskot* Gayniát, Poznant, újjászülető fővárosukat, és még sok egyebet.

Az egykor üldözött hazafiak ma megbecsült polgárai hazájuknak. Ludwig Domagála állami közjegyző, Radzsi- von doktor Európa-szerte híres szívspecialista, sebész főorvos* Tadeusz Domagála Gdanszk- ban régész professzor. Ha keveset is, még mindannyian tudnak magyarul, sőt, Ludwig Domagála, naponta egy órát tanulja nyelvünket, f Poznanban élő két unokáját, Petinek & Palikának hívja;

Regényt lehetne írni a három hét alatt szerzett élményeimről, a hazáját romjaiból újjáteremtő lengyel népről. Ezt a néhány sort azonban a közös cél érdekében dolgozó magyar és lengyel nép őszinte, igaz barátságáról írtam, amelynek megnyilvánulásaival ott tartózkodásom minden pillanatában találkoztam.

Jászói Béla

Aszód \

Új fogalom a világ térképén

meghirdette a népi demokratikus államforma megteremtését.

1947. Megindult a kétéves terv, azzal a célkitűzéssel, hogy az ipari termelés színvonalát, amely a felszabaduláskor felére csökkent a háború előttinek, magasabbra eemelje az 1937. évinél.

1948, február. A reakció utolsó komoly erőfeszítése a kapitalizmus visszaállítására — s a demokratikus erők végleges győzelme.

1948. május 9. Törvénybe iktatták a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet alkotmányát.

, 1949. Az első ötéves terv kitűzte az ipari termelés újabb, 50 százalékos emelését.

1953. A „menetközben” átdolgozott tervet túlteljesítették: a termelés 93 százalékkal emelkedett.

1956. Megkezdődött a második ötéves terv.

1958. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa célul tűzte ki a szódat izmus építésének befejezését.

1959. A CSKP; Központi Bizottsága országos vitára bocsátotta a harmadik ötéves terv javaslatát.

1960, április. A CSKP KB országos vitára terjesztette az új, szocialista alkotmány tervezetét. A vita keretében ösz- szehívott 47 000 gyűlésen 4 040 170 dolgozó vett részt, 38 600 határozat közül 1750 új javaslatokat és hozzászólásokat tartalmazott.

1960, május. A csehszlovák nép 4 év és négy hónap alatt befejezte második ötéves tervét; az ipari termelés elérte a háború előtti színvonal négyszeresét.

1960. július 5—7. A CSKP országos konferenciája megtárgyalta és határozatban szögezte le a harmadik ötéves terv feladata és az új, szocialista alkotmányt.

1960. július 12. A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlése megszavazta s ezzel törvényerőre emelte a Csehszlovák• Szocialista Köztársaság alkotmányát.

1J it jelent az új alkotmány? '-fi Egy korszak befejezését, egy új korszak kezdetét.

Az alkotmány bevezető nyilatkozata leszögezi: „Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével nálunk is megvalósult az a társadalmi rendszer, amelyért munkásaink és többi dolgozóink nemzedékei küzdöttek, s amelyre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta példaként tekintenek.

A szocializmus győzött hazánkban.

Történelmünk új korszakába léptünk és el vagyunk szánva, hogy tovább, új, még nagyobb célkitűzések felé haladjunk. A szocialista építés befejezése után áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére és erőt gyűjtünk a kommunizmusba való átmenethez.”

Az alkotmánytervezet vitáiban számtalanszor elhangzott ugyanaz a megállapítás, amelyet Antonin Novotny elvtárs, a CSKP KB első titkári, a Csehszlovák Köztársaság elnöke így fogalmazott meg beszámolójában:

„A Szovjetunió nélkül, a szocialista országokkal fennálló szoros együttműködés, közös harcunk és erőfeszítésünk nélkül nem értük volna el nagy győzelmünket. A szocialista országok elvtársi együttműködése és szilárd egysége közös előrehaladásunk legfőbb záloga.”

Nincs arra hely, hogy részletesen boncolgassuk a szocializmusba való átmenet és a fejlett szocializmus alkotmányának különbségeit — nincs is erre szükség. Valamennyi pontja — köztük a pártnak az alkotmányban leszögezett ver zető szerepe — egy célt szolgál:

„A világ minden nemzetével békében és barátságban akarunk élni s hozzá akarunk járulni a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséhez, jó kapcsolataik kifejlesztéséhez. Következetes békepolitikával és hazánk általános fellendítésével elősegítjük azt, hogy minden nemzet meggyőződjék a szocializmus, mint az emberiség jólétéhez vezető egyetlen út előnyeiről.”

rézzel az egyetlen úttal kap- csolatban szögezte le a szocialista Csehszlovákia alkotmánya tanulságul — nemcsak a győzelmesen előrehaladó baráti ország népe, hanem — mindannyiunk számára:

„A népi demokrácia, mint a szocializmus felé vezető út, teljes mértékben bevált, a szocializmus győzelméhez vezetett minket.”

Menczel János,

a Csehszlovák Tudósító szerkesztője

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság új államcímere

Tizenhárommillió ember, egy ország tizenhárommillió gazdája kinyilatkoztatta akaratát — s ennek nyomán új, eddig ismeretlen fogalom tűnik fel a világ térképén, Európa szivében vonul végig a büszke felirat: Csehszlovák Szoda- lista Köztársaság.

Vajon hogyan vezetett idáig a népi demokrácia útja?

1945. A szovjet hadsereg felszabadította Csehszlovákiát. A kosicei kormányprogram