Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-20 / 170. szám
A pilisi hegyek között s a Duna mentén Merész dologra vállalkozna az, aki egyetlen mondat- ^ ban akarná meghatározni megyénkben s talán ha- £ zánknak is ezt a legsokoldalúbb táját, a szentendrei járást. $ Aki főleg az ipar iránt érez érdeklődést, s tájékozott is, £ nyomban sorolttá a jelentős üzemeket; a Pomázi Posztó- ^ gyárat, a Pomázi Gyapjúfonót, a Budakalászi Textilmű- $ velcet, Szentendréről a papírgyárat, a cementüzemet, a 'ko- £ csigyárat, stb. A művésziélek, a festők paradicsomát látná { csak a folyamkanyar megannyi szirtiében, völgyében, | fennsíkjában, míg azok, akiknek a képzeletét a történelmi 4 korok gazdag emléke gyújtja fel, könnyelműen figyelmen g kívül hagynák a többi kincset. .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vi\\\\\\\\\v/ g Nem volt hát könnyű a riporterek dolga, amilaor arra ^ vállalkoztak, hogy szűkre szabott határok között* egyet- % len oldalon képben és írásban számoljanak be egynapi él- ^ menyükről, tapasztalatukról. Az összkép, melyet adunk, $ korántsem teljes, vázlatnak is meglehetősen önkényes % ábrázolás. Elnézést érte a többet remélő olvasótól. Tekint- fi se igyekezetünk eredményét szerény híradásnak, amellyel $ ez egyszer nem a táj kifogyhatatlan báját és varázsát ki- í vántuk felidézni, csupán a lüktető élet szürke, de nagyon | becses pillanatképeit. 6 í Szeptemberben benépesül Pilisszentkereszt új iskolája. 7400 ebéd, 75 000 pohár sör és az üres panaszkönyv Négy esztendeje üzletvezetője a visegrádi Vár Étteremnek Tóth István. Vacsora közben az előző napi forgalomról „faggatom”. — Vasárnap csúcsforgalmunk volt. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy hétezer ember fordult meg nálunk. Felszolgáltunk ezemégyszáz ebédet, eladtunk cirka négyezer fagylaltot, toétezeröt- száz kávét, hétezer málnaszörpöt, két hektó bort, tizenötezer pohár sört. — Hogy bírták erővel? — Bírtuk. Húsz felszolgálóval dolgoztunk, persze két műszakban egyfolytában. — Hányán potyáztak? — Talán, ha hárman — válaszol mosolyogva. — Ez igazán nem rossz statisztika... A mi embereink vigyáznak a „szórakozott” vendégekre. Persze, udvariasan, hiszen néha jóhiszemű feledékeny ség is előfordul. — Megmondaná-e, hogy hányán írtak'hé' a panaszkönyvbe? Válasz helyett Ugrik és kisvártatva hozza a „dokumentumot”. A könyv szinte üres. Az egész szezonban három panaszbejegyzést olvashatunk. A dicséret statisztikája jobb. Derűs ábrázattal hívja fel figyelmünket a legfrissebb beírásra. A lényege: aznap a budapesti Dinamó-gyárból 800 munkást szolgáltak ki az étteremben. A vezetők írásban köszönték meg a gyors és figyelmes vendéglátást. Azt írták: a pestiek eljöhetnének ide tapasztalatcserére. A dinamógyáriak nem túloztak ... ALAPKŐLETÉTEL Dunabogdány nevezetes szövetkezete, az Uttörö, múlt év márciusában társra lelt a 382 holdon megalakult Kossuth Tsz-ben. Azzal a céllal kerestük fel irodáját, hogy sorsuk alakulásáról érdeklődjünk. A vezetőségből csak a nemrég odakerült fiatalos arcú, őszhajú könyvelőnőt találtuk bent. Kimentünk hát a határba, hogy megkeressük az elnököt vagy az agronó- must. Hosszan bolyongtunk a Dunára néző dombok útvesztőin, a megszedett, de még további szüretre váró málnásban, míg végre ösz- szetalálkoztunk az agronómus- sal. Ö szólított meg minket s bemutatkozott: — Váradi Emil agronómus... ugye. a Hírlaptól vannak?.. k Nem tudni, miből állapította meg kilétünket, mindenesetre pillanatok alatt otthonos beszélgetés alakult ki köztünk. — Mondják, építkeznek — térek a tárgyra, mert ez a téma érdekel elsősorban. — Egyelőre csak „felvonultunk". Talán látták is itt az út mellett az építőanyagot — válaszol s elvezet bennünket a sok ezer téglával, gerendák- kcl és deszkákkal kerített helyre. Megáll az egyik téglaoszlop előtt s széles mozdulatokkal magyarázza, hogy • kialakítandó központi maVáradi Emil, a Kossuth Tsz agronómusa. jor első egysége lesz a most épülő ötven férőhelyes nö- vendékmarha-istálló, ide és ide épül majd a gépszín, a tehénistálló. Látja és láttatja velünk a jövőt, amelyben szilárdan hisz, s amelynek alapját a tagság idei szorgalmas munkájával már lerakta. Az agronómus a kombájnotoktól jövet akadt ránk. Meztelen, rézbőrü felsőtestén csillognak a rátapadt pelyva pelyhek. Szavaiban, széles és póztalan gesztusaiban van valami ünnepélyes. Mintha egy alapkőletétel aktusának lennénk tanúi... Szélesvásznú mozi Pomázon Mikor még nem volt mozija Pomáznak, sokat cikkeztünk, hogy legyen. Persze, nem rajtunk múlott, hogy ma mór arról számolhatunk be: az épület áll, néhány hét kemény munkája van még hátra és megnyitja kapuit. A szemre is igen mutatós, 316 nézőt befogadó létesítményt a község kilencven százalékban a saját erejéből, községfejlesztési alapból építette. Az eredetileg normálra tervezett helyett szélesvásznú lesz, esztétikailag, akusztikailag és kényelem tekintetében nem egy fővárosi mozit lepipál majd. Büszkék is rá a pornáziak, kivált Simon Istvánné elnökasszony, azaz a tanács vb-elnöke. Fáradhatatlanul birkózik a lépten-nyomon felbukkanó műszaki gondokkal, ami mostanában mind sűrűbben jelentkezik. Látogatásunk alkalmával ki is jelentette: — Ha kell, a világ végére elmegyek, hogy elhárítsam az akadályokat!..; Reméljük, erre nem lesz szükség, s talán a naponkénti törődés gyümölcseként október 31-e helyett augusztus 20- án sor kerülhet az avatóünnepségre. Nágel Józsefet nem az ég mannája tartja el DOMOKOS KAROLY, a pomázi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke botjára támaszkodva, sietve lép ki az irodából, amikor gépkocsink befordul a gazdaság udvarára. Nyomban a tárgyra térünk: látni szeretnénk a tehenészetet. Nem lepődik meg kérésünkön, bizonyára megszokta, hogy a sajtó emberei, vagy más érdeklődők arra kíváncsiak, ami nevezetes, amit érdemes megtekinteni. Nágel József állatgondozó tehenei között. * f. — Menjünk talán a karámokhoz — ajánlja. — Most éppen kint van a jószág. Elindulunk a vasárnapi esőtől alaposan felázott úton, s közben elmondja, mekkora területen termelnek fontosabb kapásokat, s azt is, hogy a szükséges növényápolási munkákat időben és jól elvégezték. Egyébként ezt látni lehet az utunkba eső kukoricatáblán, erős, tömött a szár, haragoszöld a levél. A tehenekről is beszél, dicsekvés nélkül, bár megtehetné, hiszen az elmúlt évben az országos versenyen a kis tsz-ek-versenyében harmadikak lettek a tejhozamban. — Harminchat olyan tehenünk van, amely megadja a négyezer litert. — közli, részletesebb érdeklődésünkre. A KARÄMNÄL összeismertet bennünket Nágel József állatgondozóval, aki arról is nevezetes, hogy 1100 munkaegységével 60 ezer forint jövedelmet szerzett a múlt esztendőben. — Mire fordította ezt a szép summát? — kérdezem elismerő hangsúllyal. — Házat vett rajta — válaszol helyette az elnök. — Sokat kellett ezért dolgozni — jegyzi meg csendesen a tehenész s figyelme már az állatokon nyugszik. Mi látogatók és az elnök azonban úgy véljük: a magas jövedelem nemcsak a példás szorgalom jutalma, hanem a szakértelemé is. VILLÁM-INTERJÚ AZ IDEGENFORGALOMRÓL Zerinváry Szilárdnénak, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal szentendrei kirendeltsége vezetőjének Sziráki Ferenc, a városi tanács vb-elnö- ke mutat be. — Mi a célja a kirendeltségnek? — Többek között az, hogy üdülőhely jellegűvé nyilvánítsák Szentendrét. — Milyen a jelenlegi idegenforgalom a városban? — Erről pillanatnyilag nincs pontos kép. — Májusban, júniusban? ... — Száznyolcvan vendégünk volt... Nem turista! — Van elegendő idegenvezető? — Lesz. Augusztus elején fejeződik be egy tanfolyam. Hetven — elméleti és részben gyakorlati — órán tanulták ezt a mesterséget. — További tervek ... .— Fokozzuk a propagandát. Szeptemberben 24 oldalas képes leporellót adunk ki, augusztus 20-ra pedig egy 16 oldalas tájékoztatót, — A szép tervekhez már csak szép nyár kell! Zerinváryné helyeslőén bólint. Az oldalt írta: András Endre A fényképeket készítette: Gábor Viktor Szükséglet — a minimum fölött Benedek István kovácsmester és műve. Tahitótfaluban két fontos épület vár közeli átadásra. Az egyik a négy tanteremmel bővített iskola, a második a fürdővel — négy Icáddal és egy zuhanyozóval — ellátott pompás egészségház. Az iskolafejlesztés egymillió, az egészségház több mint félmillió forintba került. E hatalmas összegek mellett szinte bagatellnek tűnik, hogy út- portalanításra 70, útjavításra 50, villanyhálózat-fejlesztésre ugyancsak 50 és az első egykilométeres betonjárdaépítésre százezer forintot áldoz a község. Pedig mindez nem csekélység és nem is pénzbeli arányok kérdése. Jó azonban, hogy itt, Tahitótfaluban, miként mindenütt az országban, megtanulták és megszokták: a villany, a kényelem, a tisztaság természetes emberi igények és nem vágyálmok többé. Az is természetes, hogy az egészségház kerítését nem csupán a birtokvédelem eszközének tekintik, hanem szépnek, mutatósnak is akarják. S bár az intézmény a lakosság forintjaiból valósult meg, nem sajnálták igénybe venni hírneves kovácsuk, Benedek István munkáját, akinek legújabb remeke, mint vasba álmodott csipke, már betonba ágyazva áll a főbejárat teraszán. Vajon, mit szólna hozzá a valamikori főszolgabíró, ha láthatná?... Gül vl&c aiaí, Ívtak mádéit Nem lehet Szentendre utcáin, sikátoraiban, s főterén járni, hogy az ember lépten- nyomon bele ne botlana egy- egy állványa, s festővászna előtt merengő festőbe, grafikusba, Az ódon hangulatot árasztó Duna menti ékszerváros szerelmes témája megyénk s hazánk képzőművészeinek. Ezekben a napokban pedig kiváltképpen sokan hódolnak festőiségének. A megyei tanács művelődési osztálya s a pedagógus szakszervezet jóvoltából 30 művészhajlamú (s köztük nem egy már művész is) rajztanár lett ideiglenes lakó az általános leányiskolában, hallgatójaként a nyári rajzi továbbképző tanfolyamnak. Szállásukon, a háló- és előadó-teremmé „átalakult” tornateremben beszélgetek néhány részvevővel, köztük Aradi Jenő szakfelügyelő tanfolyamvezetővel és Somodi Lászlóval, a rajzpedagógiai_ és képzőművészeti szakosztály titkárával. — Tanfolyamunk célja kétirányú — mondja Aradi szakfelügyelő. — Egyrészt szakképzés, másrészt a művészi szemlélet és technika gazdagítása. Délelőtt tájfestés, délután előadások hallgatása, akt-modellezés, este pedig filmvetítés a program. A legkiválóbb szakemberek, mint például Török Tivadar, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója, Farkas János, a Budapesti Pedagógiai Szeminárium rajztanszékének vezetője, Farkas György, Dr. Domonkos Imre, mindkettő, orn szágosan ismert művészi és pedagógiai szaktekintély, adnak elő. Kint delet harangoznak, egyre-másra érkeznek be a művész-rajztanárok a városból, kezükben Szentendre egy-egy megejtő bájú részletét megörökítő vászonnal, kartonnal, amely — ha ősszel a zsűri méltónak találja rá —, szerepelni is fog a megyei rajzpedagógusok kiállításán. Búcsúzás előtt még egy kérdés: — Mit jelent önöknek ez a tanfolyam? — Sokat, nagyon sokat. Kár, hogy néhány nap múlva lejár a két hét. Ha legalább három lehetne ... Sajnos, ennek anyagi akadályai vannak. Szép kívánság — megértem őket. Néhány tény és számadat Szigetmonostort a legnagyobb jószándékikal sem lehet a különleges helyzetű községek közé sorolni. A fejlődés azonban ezt a falut sem kerülte ki, amit három esztendő távlatában az alábbi tények és számadatok beszédesen bizonyítanak: Létesült négyezerhétszáz méter ivóvízhálózati vezeték, 21 közkúttal. A beruházás értélre 1 millió 300 ezer forint. Héttantermes iskola épült 1 millió 700 ezer forint költséggel. A villamosítás beruházási értéke 87 ezer forintot tesz ki. A művelődési ház tatarozására 27 ezer forintot fordítottak. Sütőüzem létesült a községben 270 ezer forint költséggel. Jelenleg folyamatban van a nagy Duna- part villamosítása, valamint egészségház és orvosi lakás építése. Ez együttesen és kereken 650 ezer forint kiadást jelent. Úgy véljük, a szigetmonostoriaknak nincs okuk panaszra, Útjavítás társadalmi erőből Csobánkán, a József Attila utcában.
