Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-19 / 169. szám

rt st

necr

k/ú'rlap

I960. JÚLIUS 19. KEDD

Könyvtári gondok és örömök

Csöndes hétköznap délután. A gyártelep lakóházai között megrekedt a levegő. Csak az üzlet és a játszótér hangos, benn a házakban lehúzott rolók mögött minden bizonnyal fürdőruhára vetkőzve végzik dolgukat az emberek: az asszonyok a vacsorára készülnek, a férfinép pedig — aki már végzett gyári munkájával, a szobában matat, olvas vagy éppen szundít egyet.

A gyári lakótelep közepén látszólag csöndesen hallgat a kultúrotthon jókora szürke épülete. Azért csak látszólag, mert odabenn a könyvtárban egymásnak adják a kilincset a látogatók. Akaratlan a kérdés, amely Zsiday Istvánt, a dunakeszi Magyarság kultúr- otthonának könyvtárosát illeti:

— Nem csökkent a forgalom a nyári szezonban?

S a válasz:

— Van ugyan némi csökkenés, de ez jelentéktelen. Hogy miért? Igaz, hogy a felnőtt olvasók a nyári hónapokban ritkábban keresik fel a könyvtárat, de jelentősen emelkedett a diákolvasók száma.

A könyvtárnak jelenleg négyszázhatvan állandó olvasója van a két letéti könyvtárral együtt

pedig ez a szám meghaladja a hatszázat is. Ami pedig a forgalmat illeti: az elmúlt fél esztendő alatt mintegy tízezer könyvet kölcsönöztek.

Vajon, minek köszönhető ez a nem lebecsülendő eredmény? Zsiday István nyomban válaszol:

— Közel nyolcezer könyv között válogathatnak olvasóink. Mi több: a legújabb könyvek között. Az idén eddig tízezer forint értékben vásároltunk könyveket és az elkövetkező fél esztendő alatt még tízezer forintért vásárolunk, ez pedig ezer kötetes gyarapodást jelent egy év alatt!

Való igaz, hogy a gazdag választék jelentősen hozzájárul az olvasók táborának növeléséhez, ez azonban önmagában mégis kevés. A lényegesebb: a könyvtáros lelkiismeretes, alapos munkája. Zsiday István munkájára pedig nem lehet panasz.

— Négyszáz kötettel kezdtük, 1927-ben. Ezeket a könyveket is az üzem dolgozói adták össze. A későbbi években már az üzemvezetőség is áldozott valamennyi pénzt, de... — mutatja az 1934-es év könyvkatalógusát. — Ebben a jegyzékben még csak

Kodolányi János: VÍZVÁLASZTÓ

Áz első világháború végén vagyunk, nem sokkal a Tanácsköztársaság bukása után. Míg Magyarországon tombol a fehérterror, Pécsett és környékén, a jugoszláv megszállás alatti Baranyai-háromszögben aránylag demokratikusabb viszonyok uralkodnak. Nyílt titok azonban, hogy előbb-utóbb ez a terület is visszakerül az anyaországhoz, amit az urak örvendezve, a munkások és baloldaliak komor sejtelmek közt várnak. Németh erdőtanácsos, Laci fia a kommunistákkal szim- ; patizálók közé tartozik. Ide- ; ges, jószándékú, tétovázó fia- ! talember, aki tisztán látja a : korlátolt, műveletlen vidéki : úriosztály hibáit, de nincs j ereje szakítani velük. Ezt he- | lyette végül az apja teszi meg, t aki elűzi fiát, amikor értesül,

! hogy az kommunista szervez- : kedésekre, gyűlésekre járt és ! ezzel az erdőtanácsos későbbi í pozícióját veszélyeztette.

; Röviden summázva, ennyi a ; legújabb Kodolányi-regény ; tartalma. Aki a nagy író meg- ; előző társadalmi regényeit is ; olvasta, az előtt nyílt titok, j hogy amint azok, úgy ez is ön- j életrajzi jellegű. Kodolányi a ! népi írók egyik legnagyobb te- ! hetsége, aki művek sorában ; alkotott maradandót és aki- ! nek napjainkban is széleskörű ! olvasótábora van. Ezek alig- f hanem szentségtörésnek ér- ! zik majd alábbi, egy mondatába tömörített véleményünket: ! ,,A Vízválasztó nagyon jó, í de nagyon unalmas regény.” í ______

Miért? Ki tehet erről?

Elsősorban természetesen Kodolányi János, aki miután több kötetben birkózott a tulajdon apja nyomasztó árnyával, 1960-ban ismét 35 ívet, kereken 700 oldalt szentelt ennek a témának. Főként a 700 oldal okozza, hogy az olvasó a 250. oldal táján már küszködve figyeli Németh Laci ön- marcangolásait, hatszázadiknál pedig örül, hogy közelebb jutott a kötet végéhez. Itt már esetleg arra is vetemedik, hogy átsiklik néhány gyönyörű, ízes mondaton. Kodolányi nyelvezetének varázsát egyetlen írónk sem tudta még utánozni, de ez a nagyon fontos erény sem elegendő a figyelem teljes lekötéséhez. Különösen annál, aki ismeri Kodolányi megrázó önéletrajzát, a „Süllyedő világ”-ot és a néhány éve megjelent „Boldog békeidőket”, vagy a sok életrajzi elemet tartalmazó „Éltek, ahogy tudtak ...” című novellás-kötetet. Ilyen olvasó pedig sok van. Ezek a „Vízválasztódban ismerős részletekre, már ábrázolt alakokra akadnak és kénytelenek már megemésztett emlékeket idézni.

Valószínű, hogy a hazai munkásmozgalom történetének roppant érdekes fejezete az, amely a már említett viszonyok között, a pécsi bányavidéken játszódott. Azonban ha az itteni terveknek, szándékoknak lett volna valaerkélyén. És a sok száz éve csordogáló Lajos-forrás mellől — 550 méter magasságból

csodáljuk a tájat. Közben pedig a lehető legváratlanabbul, de a legtermészetesebb zavartalansággal sétál el előttünk Ruttkai Éva és Gábor Miklós.

— Ügy érzem magam, mintha színházban lennék —

\\\\\\\\\V«V\\Vk\Vv\\^^

i

békeharcos orvos szerepében \ viszont többet tudna adni, ha \ egysíkúra sikerült szerepe en-J gedné. í

I

szólok nevetve az első meglepetéstől kalauzomhoz. — Legalábbis szabadtéren — mondom a fenyves környékre mutatva.

— Fontos, hogy ők nem érzik ezt — válaszol, s egy pillanatra megzavar vele, mert olyan komolyan mondja, mint aki aggódik, hogy másként is lehet.

— Már akárhogy is álljon a dolog, a jó színész csak gondoljon sokat a színpaddal — állapítom meg.

— De minél kevesebbet, ha pihen! — és ismét elmosolyodik, mert ebben aztán feltétel nélkül igaza van.

A „két színház képviselője, s egy házaspár” tehát nyaralóvendég most.

— Innen mennek tovább,

; Kékesre.

— Ezek után joggal kérdez- i hetem: van-e más összekötte- : tése is a Ságvári turistaház- í nak a művészvilággal ?

\ — Fónai Mártával hasonló\ képp „civilben”, Várkonyi \ Zoltánnal alkotás közben.

: — Tehát mégsem tilos a

• színház idefönn?!

; Nevet.

\ — Ez más. Filmről volt

f szó. Várkonyiék itt beszélték ! meg Az örvényt.

! De milyen is ez a szálló?

! Néhány gyors kérdés és vá- \ lasz biztosan érdekes lesz.

! — Hat éve két „személyit zetű” volt, a feleségem, meg í ér, — ma tizenheten vagyunk. ’{ — A vendégek?

; — Fél év alatt 5600 ember

! járt itt.

í — S honnan?

' — A közeliek Pestről, Do\ rögről, Tatáról. j — Messzebbről?

; — Voltak itt már szibé'>triaiak is, akik tíz napig utaz- | tak, hogy egy pár napot tölt- í hessenek itt.

/ — Ez igen. S távolabbink —

5 kérdem, már egy kicsit bátor- ',t talanabbul.

't, — A pekingiekkel ma is leí> veleziink.

^ ...Kedves, csöndes, szép £ hely ez. Messze a világtól, % mégis autóbuszjárásnyira. % Mondják, hogy Petőfi is járt f erre. A szomszédos Kőhegyre í kapaszkodva írta versét a f visegrádi tájról:

t

% ..Ki mondja meg ...

% Visegrád táján.. .*

'y . .s kereste mit idéz a

í környék."

/

Nekünk már könnyű a me- Í rengés: a hideg-melegvizes í természet ölén sok megérde- í melten szép percet, a dolog i után jogos pihenést kínál.

'' T. Gy.

FILMEKRŐL

NDK-film

SZOMJÚSÁG

Szovjet film

Ök hárman. A beteg, a feleség, s a beteg megmentéséért küzdő orvos.

pedig a szürke, száraz publicisztika hangnemébe csap át, s e dramaturgiai kidolgozatlanság az oka annak, hogy a a néző, bár mélyen megrázta a film mondanivalója, s ezzel lényegében el is érte célját — mégis kielégítetlennek érzi magát, mert — a film bizonysága — sokkal többet is kaphatott volna.

A művészi gyengéket enyhíti a megrázó, egyetlen ember számára sem közömbös témának bátor, nyílt felvetése, s az, ahogyan a film éreztetni tudja: nem a beteg tiszt ügye ez, sőt, elsősorban nem az övé, hiszen az ő életét már csak a cscda mentheti meg, hanem az egész emberiségé, mindazoké, akik a földön élnek, s akik életét, jövőjét fenyegeti egy nukleáris háború minden borzalma.

E tanulság, e lelkiismeret- ébresztésért illeti dicséret a film alkotóit, H. Hausert, G. Kolditzot, Erich Guskot. A film művészei közül Jürgen Frohriep, a beteg tiszt szerepéA második világháború ren- geteg szenvedést mért nemcsak a katonákra, hanem a polgári lakosságra is. Való, igaz történetet dolgoz fel a Szomjúság című szovjet film, amikor azt viszi vászonra, hogyan marad víz nélkül a németek által körülzárt Odessza, s hogyan indul haláltmegvető harcba katonák maroknyi csoportja, hogy a szó szoros értelmében véve mindenáron vizet szerezzen a szomjhalál elé néző városnak.

E megrendítő történet ihlette meg a film alkotóit, s ez eredményezte egy szép, megható, jelentős művészi erényekkel bíró film megszületését.

Mert ez a film nem a „szokvány háborús film”, itt elsősorban nem a fegyvereken, hanem az embereken van a hangsúly, azokon az embereken, akik ezeket a fegyvereket fogják, s- akiket egy világ választ el egymástól: németek és szovjet emberek.

A vizet áhítozó gyermekek,

Jelenet a filmből. „Vizet kell szereznünk.”

egyetlen mű szerepelt Gór- \ kijtól, Az anya. Gogol élet- \ művét a Holt lelkek képvi- \ selte. Ugyanakkor Erdős Re- j né valamennyi könyve meg- j található volt, más bestsellerek1, társaságában.

Ezzel szemben ma majd i valamennyi Gorkij-, Gogol- j kötet mellett a klasszikus és: modem magyar és világirodalom legkiválóbb alkotásai között válogathatnak kedvükre az olvasók. Azok az olvasók, akiknek több mint hetven százaléka az üzem fizikai dolgozóiból kerül ki.

Az eredmények mellett — amelyek kétségkívül Zsiday István jó munkáját dicsérik — lehet ok a panaszra is. Kicsiny a könyvtárhelyiség. A polcokon kettes sorban préselődnek a könyvek, hiába a jó rendszerezés, az áttekinthető kartotékrendszer.

— Nagyon megnehezíti a munkát a helyiséghiány. Pedig még polcaink is lennének, csak éppen nincs hova állítani azokat. Ha esetleg zárható, üveges könyvszekrényeket kapnánk, úgy terjeszkedhetnénk az olvasóteremben is.

Az olvasóterem valóban remek megoldásnak tűnik, annál is inkább, mert a könyv- tárlátoga-tók csak nagyritkán veszik igénybe, hiszen a lakó- 5 telep közepén áll a kultúrott- \ hon épülete. A baj az, hogy \ az olvasótermet elég gyakran \ más célokra is igénybe veszik \ — ellenkező esetben javasolnánk, hogy cseréljék meg a 2 könyvtárhelyiséget és az ol- £ vasótermet. Reméljük azon- \ ban, hogy a kultúrotthon és az \ üzem vezetősége így is talál \ majd valami elfogadható megoldást. (Ideiglenesen a políroz magasítása is megtenné, * vagy az antik könyvszekré- £ nyék kicserélése modern, £ kis helyet elfoglaló állvá- £ nyokkal.) Mindez azonban £ mit sem von le azokból a je- £ lentős eredményekből, amelyekkel a Magyarság kul- ^ túrotthonának könyvtára ^ büszkélkedhet.

(prukner)

melyes hatásuk az ország élete egészének alakulására, ma alighanem iskolában oktatnák minden részletét. Nem így történt, ezért inkábo csak párttörténeti kiadványoknak, társadalomtörténeti disszertációknak szolgálhatna tárgyául. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az itteni politikai eseményeket egy olyan nagy tehetségnek sem sikerült életszerűvé tenni, mint Kodolányi János. Nemcsak a munkásfigurák ábrázolása gyengébb, absztrahált, hanem vérszegény, élettől idegen maga a főszereplő Laci is.

A regény befejezése után akaratlanul az az érzés ébred az olvasóban, hogy az író nem bírta gátját vetni a fel toluló emlékeknek. A legkisebb részletet is el akarta mesélni, ilyesformán duzzadt 35 ívnyire az a mondanivaló, ami felényi terjedelemben kétszer élvezetesebb lenne. Reméljük, hogy (Németh Laci) gyermek- és ifjúkori élményeit Kodolányi ezzel a regényével kimerítette. Szívesebben látnánk, ha a még csak 61 éves író legközelebb mai problémáinkhoz közelebb álló munkában gyümölcsöztetné nagy képességeit. Vagy, ha régi szokásához híven, a regényciklusoktól nem tud elszakadni, a közelebbi évekből adna számot főhőse — a saját — sorsának alakulásáról. Ordas Iván

KÉPESLAP - LAJOS-FORRÁSRÓL

s az alig felnőtté lett katonák harca ez a fasiszta fenevad ellen, akiknek néhány típusa csak egy-egy pillanatra villan fel a vásznon, de a néző mégis érzi, hogy ők vannak ott a szenvedések, a kínok, az orvul legéppuskázottak mögött.

A harc sikerrel jár. Ha csak néhány órára is, de sikerül vizet biztosítani a városnak, de ez a bátor, maroknyi kis csapat életébe kerül. S itt, e ponton emelkedik ritkán látott művészi színvonalra a rendezői és operatőri munka egyaránt, s e kettős remekbe sikerült képsorai szinte lenyűgözik a nézőt, s a képsorok értékét még az sem csökkenti, hogy az ember — utólag! — analógiát fedez fel például a Szállnak a darvak operatőri módszereivel.

A filmet Todorovszkij fényképezte, a rendező J. Taskov volt. Az együttes játékából gyengét említeni nem lehet, valamennyi szereplő a helyén van, a várt alakítást nyújtja.

(mottó)

^ Ez igazán meglepő. Az em- % bér azt hinné, hogy itt a ma- ^ dár sem jár ...

$ —... s erre nemcsak a te$ levíziós antennát látja a há- ^ zon, de még színészekkel is ta- $ lálkozik — folytatja a meg- % kezdett mondatot derűs elége- $ dettséggel a gondnok.

' Kint állunk a turistaház

ben kevesebbet nyújt a szerepadta lehetőségeknél, Herbert Dirrmoser, Soltau professzor, a beteg megmentéséért küzdő,

Ä\SSJÄSV\\N\\\\\\\\VNCCv\^VC^^

Nagybánya — Szadán

— Egész évben alig volt ácsét a kezemben. Most annál többet festek — mondja a művésztelep egyik lakója. A napi program: délelőtt közös modellt festenek, délután szabadon, amit látnak, szépnek találnak. S hogy bőven van festeni való, arról az a sok ak- varell, portré beszél, amit egymás után mutatnak be a hevenyén rendezett kiállítási teremben, jobb híján a hálószobában, az ágyon, vagy a falnak támasztva. Fejkendős parasztasszony, bőszoknyás lány és tájképek, utcarészletek, gé- meskút, bogárhátú parasztházak tarka sokasága.

A művésztelep árnyas fái r alatt elmerült munkában ta-'f lálom a művészeket. A készü-% lő kép címe az lehetne: „Szü-\ retelő lány”. Ezt nézem tizen- \ egy példányban, a tizenkette-í dik az élő modell, a tizenhat \ éves Simon Mari. Tizenegyí festő szemével látom én is. 5 Egyikük a részleteket elemzi,! aprólékos gqnddal, a másik! teljességre törekszik.

Tizenegy pedagógus-képző- \ művész. A színhely: Szada. A j művésztelepet a Pedagógus j Szakszervezet hozta létre, a\ helybeli szervek: a tanács, ozj iskola, a tsz, a szociális otthoni, és a szadai lakók segítségével.! Szállást az iskolában, ellátást j o szociális otthontól kapnak. A; művésztelep a Székely Berta- j lan Múzeum udvarán amolyan: kis Nagybánya. Ideális kör-l nyezet, egészséges kritikai í szellem, jó közösség, és igé-\ nyes művészi munka — jut-', tatta eszembe ezt a hasonlatot.'. Mintha csak Székely Bertalan \ utódai lennének ezek a peda-1 gógus-művészek, úgy fogad-, ták őket a szadaiak.

Amikor erről a fogadtatásról kérdezek, megered a szavuk és egymás után mesélik történeteiket a figyelem, a megbecsülés ezernyi apró megnyilvánulásáról. Hogy milyen jól esett, amikor a tanácselnök helyettese megkérdezte: jól érzik-e magukat, megvan-e mindenük. Tóth Rezső bácsi, a szellemi mecénásuk. Rezső bácsi a szadai Székely Bertalan emlékek legfőbb ápolója és felfedezője, érthető, hogy örömmel üdvözölte a művésztelep megalakulását. Ö segít a megfelelő modellek kiválasztásában.

S maguk az egyszerű emberek! Amikor egészen természetesnek találják, hogy az utcán jártukban-keltükben akár egy órára is modellt álljanak, S a végén még ők köszönik meg, hogy a vászonra kerültek. Barackkal, körtével kínálják, ha meglátják valahol dolgozni a művészeket. Még lakodalomba is hivatalosak voltak. A menyasszony kiké résétől, a táncos, zenés forga tagig sok mozzanatát megörö hitették.

A z emberiség égetően aktuá- lis, nagy kérdéséről szól ez a film: a nukleáris háborúról, annak előkészületeiről, a radioaktiv fertőzés okozta következményekről.

A nyugatnémet hadsereg :egy tisztjét az USA-ba küldik : tanulmányútra. Gyakorlat köz- : ben rádióaktív fertőzés éri, be1 tegen tér haza, Maga sem tud- í ja, mi baja, csak később kezdi ; gyanítani. Az üzleti elvek ve- í zette após inkább feláldozná ívejét, de lánya harcba száll a «szeretett férfi megmentéséért, í Izgalmas, megoldásokban is \ gazdag lehetőséget kínáló té- jma az, s hogy mégsem született belőle nagy alkotás, az fannak tudható be, hogy a film

alkotói nem tisztázták eléggé

2 szándékukat: a hős jellemének 2 alakulásával ábrázolni-e, vagy épedig a környezetet alakítani, ^s ebben a megváltozott környezetben mozgatni a hőst. E <í tisztázatlanság eredménye a ^ film felemássága, az, hogy oly- á kor líraian megkapó, olykor

A nyári szünet végén a Szadán festett képeikből kiállítást terveznek. Hiszen már most is sokan kérdezik — és nemcsak a képek szereplői —, mikor látjuk a képeket.

— Sokat és jót festeni, ez a célom — mondja Nagy János, a telep szervező-vezetője. Ez mindannyiunké. A lehetőségük ehhez adott. Amint Szik- lay Zoltánné modem portréit, Tar Zoltán és Antal Lóránd hangulatos tájait vagy Nagy János parasztfiguráit, komoly művészi igénnyel festett képeit nézem —, úgy érzem, élnek is a lehetőséggel.

Kádár Márta