Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-11 / 137. szám

«ST wc cm sMújap I960. JtTNIÜS 11. SZOMBAT AVER ÉLETET MENT! Önkéntes véradás a gödöllői Ganz Árammérőgyárban Fehérköpenyes nők sürög- nek-forognak izgatottan a gödöllői Ganz Árammérő- gyár kultúrtermének tágas előcsarnokában, ahonnan az orvosi rendelő is nyílik. Be­járata mellett terített asztal, rajta nagy porcelántálakon mignonok, sörösüvegek, teás­poharak, péksütemények, kö­rülötte kényelmes karosszé­kek. Az ínycsiklandó csend­életet ügyes női kezek ren­dezgetik. Vas Imréné, a gö­döllői járás vöröskeresztes tit­kárnője, sűrűn nézegeti kar­óráját. Már csak percek hiányoznak a kilenc órából. Az orvosi rendelő ajtaja gyakran nyílik, fehér álarcos férfiak és nőik jönnek-men- nek körülötte, kezükben csil­logó műszerekkel, üvegfiolák­kal. — Három héttel ezelőtt jöt­tem ki ide, a gyárba — mondja Vas Imréné — a Ma­gyar Vöröskereszt vezetőségé­nek üzenetével. Az Országos Vérellátó Intézetnek -.állan­dóan vérre van szüksége. Na­gyon sok mostanában a köz­lekedési baleset, a súlyos se­besültek életét gyakran csak az idejében adott vérrel le­het megmenteni. Sok vér kell a másfajta műtétekhez és a szülészeti ‘kórházak, klinikák komplikáltabb eseteihez is. A Magyar Vöröskereszt országos mozgalmat indított az önkéntes és díjtalan vér­adás megszervezése érdeké­ben A véradók különben vé­rükért deciliterenként 50 fo­rintot kapnak, ami elég sú­lyos megterhelést jelent nép- gazHaságunkra, mert ellentét­ben a kapitalista világ gya­korlatával, a vér ára nálunk nem a betegeket terheli, a vérkapókat, hanem az egész­ségügyi intézményeket, tehát a népgazdaságot. A vöröske­reszt a gödöllői Ganz Áram- mérőgyárat választotta üh a a díjtalan véradás megszer­vezésének első kísérletéhez. A járás vöröskeresztes tit­kárnője tehát mintegy három héttel ezelőtt kijött ide a gyárba és tüzetesen megbe­szélte a dolgot a vállalat vÖ- röskereszt-szervezeténék veze­tőivel, elsősorban Eizinger Bá­limé titkárnővel és ETlinger Ödönné vezetőségi, taggal. Sok szóra nem volt szükség. Mind­ketten azonnal felismerték a kísérlet jelentőségét, szinte ■ pillanatok alatt mozgósították a gyári vöröskereszt „roham­csapatát”. Luptovics Sándor- rvéban, Borbáth Lajosnéban, Csiszárnéba-n, Pákozdi Ró- .zsiban, Csengeri Ernőnében, *de talán elsősorban Czipp Jánosáéban, az üzem népsze­rű „Czipp néni”-jében, aki Itt a legrégibb aktívája a nő­tanácsnak és több, mint har­minc éve buzgólbodik min­den emberbaráti mozgalom­ban, 1-elkes segítőtársakra ta­láltak. Nehéz dolguk nekik sem volt. Sorra járták a gyár üzemrészlegeit, röpgyű- léseket tartottak, tájékoztat­ták a gyár dolgozóit, hangsú­lyozva a mozgalom emberba­ráti célját és önkéntes jelent­kezésre kérték fel azokat, akik, átérezve az ügy fontos­ságát, hajlandók felajánlani Vérüket életveszélybe kerü­lő embertársaik megmentésé­re. Dr. Koszta Sándor üzem­orvos a gyár vöröskereszt-ak­tíváinak tartott előadást, amelyben a véradás jelentősé­gét és módját ismertette. A gyár kétezemyi dolgozója körében óriási visszhangja támadt a mozgalomnak. Az első felhívásra megkezdődött a tömeges jelentkezés, a vöröskeresztes aktívák alig győzték a jelentkezők föl­jegyzését. Néhány nap alatt számuk meghaladta a 140-et. Itt is, mint minden hasonló megmozdulásban, elsősorban a mő£ jelentkeztek. A jelent­kezők alapos orvosi vizsgálh- ton mentek keresztül. A vizs­gálattal azt állapították meg, hogy kinek a vére alkalmas. s*­'ÜS": Egy korszerű gazdasági épület - félig készen Segítséget kér az építkezés folytatásához a tököli Vörös Csillag Tsz Az első véradók az orvosi rendelőben. A jobboldali ágyon Somogyi Károly, az üzemi pártszervezet titkára, a baloldaliban Rebb Károly, a gyár most szabadult tanulója Nyolcvankét jelentkező „vált be” ezen a sorozáson, ami a szakértők szerint nagyszerű eredmény. Közülük 47 a nő. A jelentkezést hamarosan le is' zárták, de az érdeklődés továbbra sem szűnt meg. Miközben a vöröskeresztes aktívák elmondják ezeket az előzményeket, az orvosi ren­delőszobát az országos vérellá­tó orvosai és asszisztensei be­rendezik a vérvétel céljaira. Felszerelik a finom műszere­ket, a nagy gonddal sterilizált szivattyúkat, csöveket és föl­készülnek a vérvételre. Hogy ne legyen torlódás, megállapí­tották az üzemrészek sorrend­jét, a soron következő részleg dolgozóit telefonon értesítik, amikor rájuk kerül a sor. • Az első véradók — két férfi — mór megérkez­tek. Rebb Karoly a legelső. Eh­hez az elsőséghez azért jutott, mert szabadságát szakította meg, hogy vért adhasson.' A gyárnak nemrég felszabadult elektroműszerész tanulója, 21 éves. — Most adok harmadszor vért — mondja mosolyogva — Pilóta vagyok és először egyik, repülőbajtársamnak adtam a véremből, akit komoly baleset ért a repülőtéren. Másodszor a mentők vittek be egy súlyosan sérült beteggel együtt a kór­házba. Én már azt is tudom hogy „nullás” a vérem. A második Somogyi Károly, az üzemi pártszervezet titkára, ö először ad vért. — Mitől féljek — mondja nevetve — hiszen jól tudom, hogy miről van szó. Emberba­ráti kötelességemnek tartom, hogy segítsek másokon, nem tagadom, hogy van egy ^ kis lámpalázam, de ha arra £ gondolok, hogy ennét a most ^ felajánlott három decinél jó- £ val több vérem is elfolyt már, % amikor azt sem tudtam, hogy ^ miért, hát ez a lámpaláz is £ megszűnik. í y Mindketten azt a két deci ^ teát kortyolgatják, amelyet ^ közvetlenül a véradás előtt ^ kell elfogyasztaniuk. Közben ^ Somogyi Károly még azt is el- ^ mondja, hogy a véradásra al- ^ kalmasnak talált jelentkezők ^ között 31 a párttag, többségük- ^ ben fizikai dolgozó, van köz- ^ tűk osztályvezető, segédmun- ^ kas, adminisztrátor is. — Sértődés is történt — me- \ séli —. a szerszámműhely dől- % gozói méltatlankodnak, amiért nekik senki sem szólt és így í nem jelentkezhettek időben. í y A két első eltűnik az orvo- ^ si rendelő fehérre lakkozott aj- £ taja mögött, de közben mór ^ kóstolgatják teájukat az utá- ^ mik következők. 2 y Néhány rövid percig tart odabenn a művelet. A véradók ^ végighevernek az ágyon. A sét| ágy küzöti dolgozik az asszi.rz- tensnő. Feszülten figyeli, a mü-!j szerek munkáját, a megcsa- polt erekből szivárgó vért, j, amint a vékony gumicsöveken ^ át a légmentesen zárt üvegtar- ^ tályokba folyik. A két első már végzett is, ^ Vidáman jönnek ki a rendelő- í bői és ülnek az előcsarnok megtérített asztalához. Egy-egy pár friss virslit kapnak, hozzá sört, utána finom édességeket. Az „újoncok", akik ezután kerülnek sorra, izgatottan faggatják őket. — Semmi az egész — mond­ják — észre sem veszi az em­ber és már tfil is van rajta. Gyorsan halad a munka, tor­lódás nincs. A rendelő előtt tréfásan évelődnek egymással a jelöltek. Délfelé már megteltek a kis üvegtartályok. Átlag három deci vért adtak a jelentkezők és az Országos Véradó Szolgá­lat brigádja mintegy huszonöt­liter tulajdonképpen fölbecsül- hetetlen értékű friss vérrel tért vissza délután Budapest­re. Ez a gödöllői volt az első kí­sérlet az országban. A várálío- 2áson felül sikerült. Most' majd folytatják a megkezdett utat, sorra kerülnek a nagyobb gyá­rak,, üzemek és mindenhová kivonul az országos szolgálat lelkes brigádja, hogy a hely­színen vegye át a dolgozók ön­ként, díjtalanul felajánlott vérét. Magyar László Talán a legtöbb szó esik róla, a napokban még a pesti vendégeknek is elpanaszolták. Miért bánnak velük mosto­hán, amikor inkább segítséget érdemelnének. Ezt kérdezték. A tököli Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet tágjai, még arra is vállalkoztak, hogy az újságírónak tollbampndják sé­relmüket. — Keressük az igazunkat, mert mi nem akarunk rosszat — hajtogatták többen. De miről is van szó? Mi is az, ami elkeseríti a tököli tsz-tagokat? Egyszerre sokan beszéltek, mert valamennyiü- ket foglalkoztatja ez az ügy. Tavaly ősszel a Földművelés- ügyi Minisztérium három ál­lami gazdaság és három ter­melőszövetkezet részére pályá­zatot írt ki egy korszerű automatikus tojóház megépítésére. A pályázók nem­igen ostromolták a felhívást kiadó bizottságot, csak egy kis szövetkezet, a tököli Vörös Csillag jelentkezett. Vállalták a terv végrehajtását, amelyre a minisztérium 700 ezer forint beruházást engedélyezett. Ki­dolgozták a részletterveket a 70 méter hosszú, 14 méter szé­les különleges épületre, amely­ben egyszerre háromezer tyú­kot tudnak elhelyezni, A füg­gesztett automata etetőkben tíz napra elegendő eleséget tá­rolhatnak. Az itatásra az úgy­nevezett túlfolyó rendszert akarták alkalmazni. A napot pedig a neonvilágítás pótolná a rövid téli napokon. A tojó­ház kezelőinek nem kell kézi erővel összeszedniük a tojást, mert a.kis tojófészkek alatt a tojás egy végtelen szállító sza­lagra gurulna, innen kerülne ládákba csomagolásra. Akik látták az épület ter­vét, azt mondták, praktikus, higiénikus és egyedülálló lesz az országban. Amellett na­gyon gazdaságos is. A tököllek késő ősszel kezdték el a mun­kát, s odáig jutottak, hogy ideiglenesen tető alá került az épület. Az ablakokat is felsze­relték, egyszercsak valami közbejött. A január 30-i.g ér­vényesített bankhitelt nem tudták már teljesen felhasz­nálni. És így a fennmaradó összeg elveszett. Január .19-én elvonultak a mesteremberek és abbamaradt a munka. A félkész épületben nőtt a gaz, a termelőszövetkezet több mint 2500 csirkéjét pedig egy ideig­lenes épületbén helyezték el, mivelhogy ez az épület napos­csibe nevelésére is megfelelő volna. A szövetkezet tagsága és vezetősége azonban már az új épületet is jövedelmeztetni szeretné. A járási tanács saj­nos erre az érre nem terve­zett be pénzt, mert amikor a tojóház építése szóba került, az ő költségvetésük már elké­szült. Április végére azonban mégis csak biztosították á kért összeget, de az építkezés foly­tatása sok ezer forinttal többe kerül. Mert az építőanyagok egy része tönkrement, hiszen a múlt évből fennmaradt ce­mentet sem tudták megfelelő helyen tárolni. Jelenleg a legnagyobb hiba, hogy egyetlen építőipari vál­lalat sem fog újból a munká­hoz. Saját állattenyésztőik szorgoskodnak csak a tojóház körül és néha kisiparosok cso­portja dolgozik az épületem Márciusban már az új épület­ben akartai? dolgozni a szor­galmas tsz-tagok, akik tavaly ősszel kezdetleges körülmé­nyek között két vagon kacsát két és fél vagon csirkét, vala­mint húszezer darab tojást szállítottak a kereskedelem­nek. Ha márciusra megépült volna a tojóház, eddig már ismét újabb vagon csirkével, vagy ötvenezer tojással több jutott volna a fogyasztókhoz. A tököli Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet tagjai arra kérik az illetékeseket, ne hagyják őket cserben, hiszen a tojóház úgy kellene a ter­melőszövetkezetnek, mint egy falat kenyér. Koppány György Új berendezések, .korszerűsített gépek a Dunakeszi Konzervgyárban Ha a május a szerelmesek hónapja, a június feltétlenál a konzervgyáraké. (Elismerem, hogy prózai az összehasonlítás, de igaz.) Ez az a hónap, ami­kor véget ér a holtidény s a zöldborsó premierjével meg­kezdődik a főszezon. A Dunakeszi Konzervgyár­ban a múlt szombaton jelentek meg az első zöldborsóhegyek. A gyár méltóképpen felkészült fogadtatásukra: a műszaki kollektíva beruházás nélkül, csupán felújításból korszerűsí­tette a borsó-berendezést. A borsóvonal. kapacitása 50 százalékkal növekedett. Az eddigi 10 000 üveg helyett egy műszakban 15 000 üveg zöldborsót konzerválnak, na­ponta tehát csaknem öt vagon­nyit! A saját erőből végrehaj­tott korszerűsítés jelentőségét fokozza, hogy a berendezés a éginéi kevesebb helyet foglal, a termelékenység növekedő­ével egy időben a létszám alig emelkedett, csaknem azonos a múlt évivel. Hlatky Béla főmérnök tájé­koztatása szerint nem ez az egyedüli újság a konzervgyár­ban. Rövidesen sor kerül annak a hazai tervek alapján ké­szült, magyar gyártmányú 'í zöldborsó cséplőgépnek a kipróbálására, amely még gazdaságosabbá teszi majd a munkát. | A gép egy szezonban 150—200 | katasztrális hold termését ké- ff pes feldolgozni, tehát rendkí­vül termelékeny. Nagy előnye, ^ hogy feleslegessé teszi a borsó ff költséges és fáradtságos kézi szedését; ezentúl a borsót szá­rastól lehet kaszálni! Ez pe­dig azért is jelentős, mert a termelőszövetkezetekben, ép­pen a munkaigényesség miatt, nagy gondot okozott a szerző­déses borsó vetésterületének növelése. Előnyös a borsó­cséplőgép azért is, mert a szer­ződött területen üzemeltetve jelentős fuvarköltségmegtaka­rítást eredményez, a tsz-nek pedig ott marad az értékes, si­lózásra alkalmas zöldtakar­mány. Eddig ugyanis a borsót csövestől kellett beszállítani a konzervgyárba. Most csak a ki­csépelt szemet szállítják, ami — figyelembe véve a 40—“50 százalékos .szemkihozatalt — 50—60 százalékos fuvarkölt­ségcsökkenést eredményez. Végül még egy jó hír a Du­nakeszi Konzervgyárból; Böjti Zoltán üzemmérnök vezetésé­vel a gyár műszaki gárdája befőtt berakó-szalagot ter­vezett. Az új 'berendezést egy kiskunfélegyházi ktsz a napokban szállította le, s a jövő héten helyezik üzembe. A szalag 15 méter hosszú, s teljésen gépesíti a beíőttkészí- tés egyes műveletei közötti anyagmozgatást. Három pályá­ján egyszerre szállítja a mosott gyümölcsöt, az üres, majd a megtöltött üvegeket. A dolgo­zók a szalag vasvázára szerelt ülőkéken foglalnak helyet, s csupán az a feladatuk, hogy elvégezzék a rájuk háruló részműveletet. A szalag tudo­mányát összefoglalva: rá teszik a gyümölcsöt és az üres üve­get, s a végén leveszik a steri­lizálásra váró, kész befőttet. A VILÁGEGYETEM HATÁRAI A kínai elektrotechnika elérte a világszínvonalat Egy másik tanteremben a dolgozók levelező tagozata ké­szíti írásbeli feladatát. Az idén 16 levelező érettségizik a gimnáziumban. Reméljük, siker koronázza fáradozásukat (Gábor Viktor felv.) A Kínai Népköztársaság ^ fiatal elektrotechnikai ipara ff már elérte a technikai világ- 'f színvonalat. Újabb bizonyíték ff erre a kínai mérnökök által ^ tervezett első olajhűtéses, há- f romfázisú áramátalakító, f 120 000 kilovolt ampere kapa­citással, 220 000 voltos fe­szültséghez. A 100 000 kilowatt kapacitásig terjedő gene­rátorok és gőzturbinák 72 000 kilowattos víziturbinák és nagyteljesítményű transzfor­mátorok gyártása ma már nem okoz problémát a népi Kínában. » Jármai Sári nagy izgalommal, de azért sikeresen oldja meg a nehcz matematikai példát a monori gimnáziumban ÉRETTSÉGI A Szovjetunióban olyan | kereszt alakú rádió-teleszkópot J építenek, amellyel a tudósok a világegyetemnek a Földtől több mint 10 milliárd fény­évnyire levő határait akarják vizsgálni. Ez az óriási rádió-teleszkóp Moszkva közelében épül, a Szovjet Tudományos Akadé­mia fizikai intézetének rá­diócsillagászati állomásán. A világ legnagyobb rádió- teleszkópja két, egymásra I merőlegesen elhelyezett, egy I kilométer hosszú és 40 mé­ter széles ernyőből fog állni, A rádió-teleszkóp a ke­reszt alakú ernyőelhelyezésnél fogva a rádióhullámok fel­fogása szempontjából olyan tükrös , rádió-teleszkóppal lesz egyenértékű, amelynek- az átmérője egy kilométer. A Pravda, amely hírt ad e gigászi rádiócsillagászati készülékről, az építkezésekről készült fényképet is közli.

Next

/
Thumbnails
Contents