Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-10 / 136. szám

rr*r MEGItl ttfírlap 1360. JtMUS 10. PÉNTEK Csütörtökön tartotta Genfben 35. ülését a tízhatalmi leszerelési bizottság A háromnegyedórás ülésen — mint a nyugati hírügynök­ségek jelentik — elsőnek Burns tábornok, a kanadai küldöttség vezetője szólalt fel. Rövid beszédében el­mondotta, hogy a nyugati küldöttségek gondosan tanul­mányozzák az új szovjet le­szerelési tervet, A kanadai küldött „megelé­gedéssel’- állapította meg, hogy az új szovjet terv vál­tozásokat tartalmaz az előző leszerelési javaslatokhoz ké­pest és hangsúlyozta, „szíve­sen venné, ha a szovjet kül­döttség magyarázatokat fűzne az új tervhez addig is, amíg a nyugatiak beterjesztik kér­déseiket”. Jiri Nősek külügyminiszter­helyettes,' a csehszlovák kül­döttség vezetője, sürgette a nyugati küldötteket, hogy mi­előbb fejtsék ki álláspontju­kat az új szovjet leszerelési tervről. Rámutatott, hogy a Szovjetunió jóindulata kézen­fekvő, ugyanezt nem lehet azonban elmondani a nyugati hatalmakról. Nősek hangsú­lyozta, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya meghiúsí­totta a párizsi csúcsértekez­letet és az amerikai kémre­pülések azt bizonyítják, hogy a nyugati hatalmak nem a leszerelés ellenőrzésére, ha­nem kémjelentések gyűjté­sére törekednek. Eaton nagykövet, az ame­rikai küldöttség vezetője rö­vid felszólalásában azt állí­totta, hogy a nyugati hatal­mak „a legkomolyabban” ta­nulmányozni akarják az új szovjet javaslatokat. A következő ülést pénteken délelőttre tűzték ki. A francia béketanács nyilatkozata A francia országos béketa­nács nyilatkozatban ítélte el a francia nukleáris fegyverke­zési terveket és Nyugat-Né- metországgal kötött szövetsé­get. A nyilatkozat megálla­pítja, hogy a francia nuk­leáris fegyverkezési program újabb akadály az általános leszerelés útján, s több száz milliárd frank különkiadást ró a francia népre. A Nyugat-Németországgal kötött szoros szövetség arra készteti Franciaországot, hogy támogassa az NSZK kor­mányát, holott a bonni kor­mány az egyedüli, amely ha­tárok megváltoztatását köve­teli, s nyíltan ellenzi a nem­zetközi enyhülést, a Hitler- ellenes koalíció államainak tárgyalásait a német kérdés­ről — hangoztatja a francia béketanács. Tambroni olasz miniszterelnök válasza Hruscsov üzenetére Fernando Tambroni olasz miniszterelnök válaszolt Hrus­csov szovjet miniszterelnök üzenetére, amelyben a szovjet kormányfő kifejtette az új szovjet leszerelési tervet. Válaszában Tambroni kö­zölte, hogy utasította a tíz­hatalmi leszerelési értekezle­ten részt vevő olasz küdött- ségelj, tanulmányozza beha­tóan az új szovjet javaslato­kat. Kifejezte reményét, hogy a szovjet küldöttség hasonló figyelmet fordít a nyugati részről benyújtandó esetleges javaslatokra. „Betoppanas és tovabbállás" Ennyi lesz Eisenhower tokiói programja ? Útrakészen a váci dalosfesztivál előtt Emeletes. házak között visz az út. Már csak akkor hiszi el az ember, hogy megérke­zett. amikor a kapun belül meglátja a bevezető vaskor­látokat, a blokkolót és a por­tást. Ez a Dunakeszi Jármű­javító. Odabenn csak fokozatosan nő a kép jelentős üzemmé. Virágos parkok, elszórt iroda­házak következnek, s végül — szinte észrevétlenül — be­érünk az üvegtetős műhelyek­be. De itt aztán hirtelen meg­növekszik minden. Hatalmas vagonok, ,.pulmann”-kocsik, emelők . .. Mégis, egy percre sem érzem, hogy itt a szege­cselő, vagy egyengető kala­pács venné át az uralmat. Az ember az első. Az első perctől családias minden. S a beszélgetés is ilyen hangulatiban indul: — A nagy „énekes család”,, a dunakeszi kórus útrakész-e? — kérdem. — A kottákat már „felpa­koltuk” — válaszolja Jakab Gyula, aki jókedvű ember. Mi több: harminc esztendeje énekel. Ezek után szinte magától értődik, hogy az „öregedő” kórusokról indul a szó. — A mi kórusunkra sénki sem mondhatja, hogy kiöreg­szünk. A dalosok negyede fiatal ember, már persze raj­tunk kívül! — jelenti ki tré­fás nyomatékkai. Ez . aztán becsülendő ered­mény. És ez már magában is sokat jelent a váci dalosfesz­tiválon. Nemcsak erkölcsiek­ben, de a hang frissítésében is. De vajon elég szorgos volt-e az „erőgyűjtés” a talál­kozóra? — Nem tartottunk rend­kívüli próbákat — adja meg a választ Gyula bácsi. — Nem kapkodunk, nem loldozga- tunk. — A gyors munka mindig keveset ér — szól közbe ne­vetve a közben ideérkezett kultúrfelelős, aki maga is énekes. Gyula bácsi rábólint, s aztán befejezi előbbi gon­dolatát. — Hatvan fős a gárdánk. Ebből ötven mindig ott van a próbán, s az esztendő vala­mennyi próbanapján így va­gyunk együtt. Ezért nincs szükség „drukkra’’. — Még én is engedélyt ké­rek, ha valahiiért nem lehe­tek ott — zárja le jelentőség­teljesen a maga mondani­valóját a „kultúros”, Kormos Gyula. Kutatom az arcán az iménti tréfás hangot, de az komoly marad. Ebben úgy látszik nem ismer tréfát. Marad még a prog'ram. — Mi van az úti poggyász­ban? — Egy Palesztrina-mű, egy lengyel békedal, Péter tánc- rondája és a legnagyobb — Kodály: Huszt című szerze­ménye. A D unakesá Magyarság Kó­rus több évtizedes múltra te­kint vissza. Fennállásának voltak emlékezetes csúcsai. És — nem is olyan régen — volt mélypontja is. Most azon­ban újra felfelé ível az út. Fokozatosan és kiegyensúlyo­zottan Ezért sikerre számít­hatnak a hétvégi váci talál­kozón (t) Washingtonban szerdán nyil­vánosságra hozták Eisenhower elnök távol-keleti utazásának néhány részletét. Egyúttal be­jelentették, hogy a Tajvanon teendő egynapos látogatás, továbbá a június 19-én kez­dődő .négynapos japáni tar­tózkodás „módosított program­ját” később hozzák nyilvá­nosságra. A szerdán közölt program szerint Eisenhower június 12-én, vasárnap reggel indul el a Washington közelében fekvő Anderews légitámasz­pontról. Sugárhajtásos gépe délben érkezik az alaskai Anchoragebe, ahonnan az el­nök a közeli Elmendorf légi- támaszpontra hajtat. Délután a támaszpont tisztjei vendé­gül látják az elnököt. Június 13-án, hétfőn Eisen­hower repülőgépe a hajnali órákban száll fel Manila irá­nyába. Délben a gép üzem­anyagot vesz fel Waki szige­tén, majd a kora délutáni órákban érkezik a Manila kö­zelében levő Clark amerikai légitámaszpontra. Innen Eisen­hower és kísérete motoros repülőgépekkel folytatja az utat a manilai polgári repülő­térre. Háromnapos manilai tartóz­kodás után Eisenhower jú­nius 16-án a késő festi órák­ban a St. Paul cirkálóra, a távol-keleti vizeken állomá­sozó amerikai 7. flotta zász­lóshajójára száll. A cirkáló 28 órás út után, június 18-án, szombaton reggel érkezik meg Tajvanhoz. Másnap, június 19-én, va­sárnap utazik tovább Eisen­hower Japánba, ahol „módo­sított programot” kíván lebo­nyolítani. A tervek szerint jú­nius 22-ét Dél-Koreában töl­tené. Június 19-én a tokiói rend­őrség főparancsnoka több mint 20 000 rendőrt, a liberá­lis-demokrata párt oedig párthíveiből 10 000 úgyneve­zett „biztonsági őrt”, végül pedig a Kisi-ltormány hivata­losan 600 000 főnyi „üdvözlő tömeget” szándékozik kivezé­nyelni. A váci cement- és mészmű építésével párhuzamosan jelentkeznek a kulturális irányú elgondolások. A Magyar Filmhíradó munkatársai a Dunai Mész- és Cementipű építésének minden mozzanatát megörökítik. A tervbe vett kultúrterem nagyobb és korszerűbb lesz, mint a város jelenlegi művelődési otthona. Neves színművészek, éne­kesek már az építkezés idején felkeresik az ott dolgo­zókat. Nekem mégis az a gondolat tetszik legjobban, amit minap vetett fel Gábor István mérnök. ,.Meghívunk egy fiatal írót — mondotta —, éljen itt közöttünk. Örökítse meg küzdelmeinket, sikereinket.” Jóízű humorával még hozzátette, hogy az épülő Büki-csárda földszintjén eszp­resszó is lesz; ennek sem érzi majd hiányát a szerző. Lehet, hogy a megszületendő mű nem éri el a Távol Moszkvától hírnevét. Mi azonban akkor is örülnénk, ha egy váci „Kölyök” látná meg ott a napvilágot. Sorsdöntő napok Valdiviában Megérkezett a szovjet segélyszállítmány A május 21-d és 25-i föld-, rengések és szökőár következ­tében túlnyomórészt romok­ban, levő Valdivia városában szerdán észlelt újabb négy íöldrengés nem okozott, na­gyobb anyagi károkat, de pánikot keltett az elemi csa­pásoktól agyon zaklatott lakos­ság körében. Mint ismeretes, már javában folyik a veszé­lyeztetett város kiürítése. A hatóságok 48 órás határidőt tűztek ki a még hátramaradt valdiviaiafc gyermekeinek el­szállítására. Az elvezető csatornák még nem készültek el, s azért ké­sik a hatalmas mértékben fel­duzzadt. tó vizének levezetése. A csatornaépítési munkálatok éjjel-nappal folynak a legkor­szerűbb földkotrók, árokásó- és földigyalugépekkel és nyolc­van traktorral. — UPI-jelentés közli, hogy Santiagóba érkezett 12 ton­na segélyszállítmányával az IL—18 típusú szovjet repülő­gép. Mint az AP jelenti, a dél­chilei elemi csapások a leg­újabb becslések szerint 800 millió dollár anyagi kárt okoz­tak. 1960. június 10, péntek, Margit napja. A nap kél 3.47, nyugszik 19.40 órakor. A hold kél 20.29, nyugszik 4.54 órakor. Várható időjárás ma es­tig: mérsékelt, időnként megélénkülő déli-délnyugati szél. A nappali hőmérséklet lényegesen nem változik, zá­porok, zivatarok továbbra is lesznek. Várható legmaga- sabb nappali hőmérséklet 25 fok körül. MEGKEZDTE AZ EXPORTSZÁLLÍTÁST az inárcsi Március 21 Ter­melőszövetkezet. Tegnap dél­után rakták kocsira a megye idei első újburgonyaszállft- mányát. A Vera fajtájú, sár­ga húsú, mintegy 60—80 má-, zsányi ujburgonyát a MÉK Vállalaton keresztül küldték Csehszlovákiába. A taksonyi Egyesült Ter­melőszövetkezet ma kezdi meg az újburgonya szállítá­sát; tőlük 80—100 mázsányi- ra számítanak. A MÉK fel­vásárlói szerint 700—800 va­gon újburgonyát szállíthat a megye az idén: — .¥» PARLAMENTTEL ismerkednek ma délelőtt a Csepel autógyári asszonyok. Az üzemi nöbizottság szer­vezésében harminc tagú asz- szonycsoport látogat el az Országházba. — TIZENKÉTEZER FO­RINT értékű könyvsorsjegy fogyott el az ünnepi könyv­hét alatt Vácott a Széchenyi utcai könyvesboltban. Ez az összeg 2000 forinttal ha­ladj« meg a múlt évi húzá­sokat megelőzően eladott mennyiséget, — SÁTORTÁBOROK vár­ják Bulgária legszebb he­lyein a külföldi fiatalokat. A korszerűen felszerelt tá­borok mellett gazdag vá­lasztékú üzletek és önkiszol­gáló éttermek is létesültek. — Szellemtörténeti IDEALIZMUS címmel tart előadást ma este a nagykőrö­si művelődési házban a TIT helyi csoportja. — TAKSASUTAZÄST szervez Badacsonyba június 19-én, vasárnap a TIT nagy- kátai járási szervezete. A vo­nat Tápiógyörgyéről indul. — NEM LESZ szódavíz­hiány Cegléden az idei nyá­ron. A városban berende­zett szíkvízüzemben 6000— 7000 üveg szódát készítenek naponta. — HAMAROSAN BEFE­JEZIK a MÁV Utasellátó Vállalata nagykátai üzem­egységének átépítését. Az építkezés befejezte után íz­letes hideg-meleg ételekkel várja a vendéglő az utaso­kat. / Mihail Solohov: f £ L JQ RJ UGAR REGÉNYRÉSZLET (9) — Mi a csudának fognánk be a kocsiba, elnök? Fog­junk be egy másik szekérbe. Nem rázódnak szét az asz- szonyok, a szekéren sem, ha ugyan hajlandók lesznek visz- sza jönni! — Nem, fogj be csak a ko­csiba — mondta Davidov. Már volt ideje mindent megfontolni, és tudta, hogy siker esetén majd kapóra jön neki ez a kocsi. Vagy negyven percnyi gyors hajtás után messziről meg­pillantották az ünneplőbe öl­tözött asszonyok tarka cso­portját egy aszó szemközü lejtőjén lassan haladtak fel­felé a nyári úton. * Usztyin utolérte Davidovot. — No, elnök, jól kapasz­kodj meg a földben! — mert mindjárt másodszor is megci- bálják a hajad az asszonyok!... — A vak is azt mondta:, „majd meglátjuk!” — felelte élénken Davidov és megno­szogatta a lovakat a gyeplő- szárral. — Nem félsz? — Mitől féljek? Legfeljebb tizenketten vannak, vagy alig többen. — És ha én segítek nekik? — kérdezte kifürkészhetetlen mosollyal Usztyin. Davidov figyelmesen az ar­cába nézett, de sehogy sem tudta megállapítani, komo­lyan beszél-e vagy tréfál. — Akkor mire fordul a do­x x-xx. X. X. XX XX x X XX X X wwxwvvvwwy dovra, gyors pillantásokat vetve, minden teketória nél­kül felmásztak a szekérre. Csak a két öregasszony ma­radt az úton. — Hát mi ketten gyalog menjünk Tubjánszkojba, te sátán? — szólt Atamancsuko- va anyó és majd felöklelte gyűlölködő szemével Davido­vot. De Davidov segítségül hívta minden egykori matróz-gaval- lérsógát és többször is meg­hajolva, csattanósan össze­ütötte a bokáját. — Ugyan, miért mennének gyalog, anyókáim? Hiszt ezt a kocsit külön maguknak hoz­tuk, üljenek fel, menjenek és imádkozzanak kedvükre. Usz­tyin Mihajlovics majd elviszi magukat. Megvárja, míg vége lesz a misének, aztán haza­szállítja magukat a faluba. Drága volt minden perc és nem volt értelme megvárni az öregasszonyok beleegyezé-. sét! Davidov karonfogta és a kocsihoz vezette őket. Ata- mancsukova anyó mindenfé­leképpen szabadkozott, de Usztyin hátulról könnyedén és tiszteletteljesen előretaszi- gálta. Valahogy felültették az öregasszonyokat és Usztyin a gyeplőszárat szétválogatva, halkan, nagyon halkan azt mondta: — De ravasz vagy te, Da­vidov, akár az ördög! Egész idő alatt először ne­vezte nevén az elnököt. Davidov ezt megjegyezte magában és bágyadtan elmo­solyodott: az álmatlan éjsza­ka, meg az átélt izgalmak éreztették hatásukat és már- már leküzdhetetlenül erőt vett rajta az álóm. (Vége.) log — kérdezte újra Usztyin, de most már nem mosolygott. Davidov erélyesen megállí­totta lovait, leszállt a sze­kérről és odament a kocsi­hoz. Jobb kezét a zsebébe dugta és elővette pisztolyát. Nyestyerenko ajándékát — és Usztyin térdére tette. \ — Fogd ezt a játékszert és dugd el jól, hogy baj ne legyen vele. Mert ha, mit ad isten, te is az asszonyok­hoz csatlakozol, akkor attól félek, nem tudok ellenállni a kísértésnek, és legelőször a te fejed lyukasztom át. Könnyedép kiszabadította az ostomyeiet Usztyin izzadt kezéből, és széles lendülettel jó messzire dobta az úttól az ostort. — Na. most gyerünk! Hajts vígan, Usztyin Mihajlovics, és jól jegyezd meg azt a he­lyet, ahová az ostorod esett. Visszafelé jövet majd felvesz- szük, ez tény! A pisztolyt meg majd add -vissza, ha megérkezünk a szállásra. In­dulj! Amikor utolérték az asz- szonyokat, Davidov nyal­kán körülkerülte őket és keresztbe állította a szekeret az úton. Usztyin a szekér mellett állította meg a lo­vait. — Jó napot, szép asszonyok! — üdvözölte megjátszott vi­dámsággal az istenes, asszo­nyokat Davidov. — Neked is, ha nem tréfálsz — felelte a legfürgébb asz- szony mindnyájuk helyett. Davidov leugrott a sze­kérről, levette sapkáját és fe­jet hajtott. — A kolhoz vezetősége nevében kérem magukat, tér­jenek vissza a munkába. A férjeik küldtek magukhoz. Ők már kaszálnak. — Csakhogy mi misére me­gyünk, nem pedig táncba! — kiáltotta egy verejtéktől fé­nyes, vörös arcú, idősebb nő indulatosan. Davidov mindkét kezével a melléhez szorította össze­gyűrt sapkáját. — Kaszálás után imádkoz­zatok, amennyi jól esik, de ennek most nincs itt az ide­je. Nézzétek — jönnek a fel­hők. nálatok meg egy boglya sincs a kaszálón. Kárba vész a széna! Elrothad az egész! Ha pedig a széna odalesz, ak­kor a jószág is elpusztul a télen. De hisz ezt ti jobban tudjátok, mint én! — Hol láttál te felleget? — kérdezte gúnyosan egy fiatal leányka. — Olyan az ég, mintha tisztára mosták volna! — De a barométer esőt mu­tat, úgyhogy a felhő itt sem­mit sem számít >— próbálta kivágni magát mindenféle­képp a csávából Davidov. — Nemsokára okvetlenül eső lesz! Menjünk, drága asszo­nyok, majd mentek imádkoz­ni a jövő vasárnap! Ugyan, hát mi a különbség? Üljetek fel. megkocsikáztatlak benne­teket, úgy megyünk, mint a szélvész! Üljetek fel, drágáim, mert a dolog nem vár. Davidov megpróbálta rábe­szélni a kolhozasszonyokat, nem sajnálta a kedves szava­kat és a nők már habozni kezdtek és tétován össze-ösz- szesúgtak. Ekkor aztán egészen váratlanul segítségére sietett Usztyin: nesztelenül odament hátulról Nyecsajev magas, telt feleségéhez, egy pillanat alatt a karjára kapta és ügyet sem vetve azokra az ütésekre, amelyeket a nevető asszony rázúdított, odakocogott vele a szekérhez és óvatosan felül­tette a saroglyára. Az asszo­nyok kacagva, visongva sza­naszét szaladtak. — Másszatok fel magatok a szekérre, mert mindjárt elő­veszem az ostort! — ordította telitorokból, vadul forgó szemmel Usztyin. Aztán mind­járt maga is hahotára fa­kadt: — Üljetek fel, nem bántalak benneteket, csak szaporán, hosszú farkú ördö­gök! Nyecsajev felesége teljes magasságában a szekéren áll­va és a fejéről lecsúszott keszkenőt igazgatva azt kiál­totta: * — No, asszonyok, üljetek fel, de gyorsan ám! Meddig vár­junk még benneteket? Látjá­tok, milyen tisztesség ért bennünket: maga az elnök jött értünk! Az asszonyok három felől odamentek, nevetgélve taszigálták egymást és Davl-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents